Szimbólumok

Ez a rovat változó ütemben folyamatosan bővül, s a következő témakörökből áll:

Állatok az életünkben
Álomfejtés
Egészség-betegség, a fizikai tünetek üzenetei
Szimbólumok

Olyan jelekről van szó, amelyeket a fizikai síkon kapunk, s amelyeket bízvást a karma üzeneteinek lehet tekinteni. A karma a legkülönfélébb csatornákon át képes információt továbbítani nekünk (lásd a Fogalomtárban a Karma jelzőrendszere címszót). Ezen belül is a legfontosabbak közé tartoznak az álmokban megjelenő figyelmeztetések, jelzések. A fizikai tünetek, betegségek alig valamivel maradnak alatta jelentőségben, intenzitásban a legsúlyosabb figyelmeztetéseknek: a baleseteknek, illetve össze is mosódnak néha azokkal.
Tulajdonképpen valamennyi szimbólumnak minősül, ha nem is szó eredeti értelmében. Ezért ez a vezető címe ennek a menüpontnak.
Ehelyütt is megjegyzem (amit a Fogalomtár a Karma jelzőrendszere címszavánál is), hogy az is hátborzongató, amikor valaki lépten-nyomon megfejtendő üzeneteket keres mindenben. Mert ugyan mindig körülöttünk vannak és tulajdonképpen mindenben, de ha ezzel foglalkoznánk éjjel-nappal, akkor teljességgel elmulasztanánk élni. Márpedig éppenséggel a karmának bevallott célja, hogy a földi életünkben, a földi viszonyok között dolgozzunk rajta, folytonos kutakodás, nyomozás és szimbólumfejtés helyett. Ez azonban az egyik véglet. A másik véglet, ha még akkor sem figyel oda az ember, amikor össztűzként zúdul rá az információ mindenünnen és minden formában. Mint oly sokszor, ebben is az arany középút (lenne) az ideális.



ÁLLATOK AZ ÉLETÜNKBEN
 
Bármennyire is elszakadt az ember
a természettől, különösen városi körülmények között, annyira mégsem tud, hogy ne találkozzon élő állatokkal. A hús-vér megjelenési formán kívül is számtalan módon kaphatunk üzeneteket állatok révén. A legegyszerűbb a kedvelt állatok köre, legyenek azok őshonosak vagy sem élőhelyünkön.
Még ha sohasem találkozunk velük élő formában, akkor is képviselhetnek számunkra akkora jelentőséget, hogy érdemes utánanézni közelebbről is: milyen spirituális üzenetet hordoznak. Egy könyv- filmcím, szórakozóhely neve is utalhat olyan állatra, akihez szorosabban van közünk. Természetesen azokra az állatokra is érdemes odafigyelni, amelyektől viszolygunk, félünk, undorodunk, hiszen annak is alapos okának kell lennie. Érdemes tehát nyomban megkeresni a mögöttes jelentését, amikor egy-egy állat bármilyen formában, de felbukkan az életünkben. Biztosak lehetünk benne, hogy fontos információkat közvetít.
 
Az állatszimbólumok értelmezésénél fő forrásként két nagyszerű összeállítást használok: Jeanne Ruland: Az állatok ereje és Ted Andrews: Az állatok szimbolikája című könyvét. Ahol ezen kívül más forráshoz is folyamodtam, ott azt külön megjelölöm.

38. Patkány


Szerencse, bölcsesség. Sötét erők és szennyeződések kitakarítása, káros hatások távoltartása.

Japánban a fehér patkány a szerencse és a jólét istenének küldötte, és Kínában is hasonló jelkép. Bölcsesség, intelligencia. Túlélés. A keresztény Európában a boszorkányok és varázslók állata, s finoman fogalmazva kevéssé népszerű. Sőt. Az emberek nagy hányada kifejezetten undorodik tőle.

A patkány ismeri a más birodalmakba vezető átjárókat, és ezekben biztonságosan mozog, a rejtett tudást, a beavatást és a Föld erejét képviseli. Arra próbál rábírni, hogy ne meneküljünk el magunk elől, hanem vonuljunk vissza, álljunk meg, és vegyük magunkat szemügyre. Feltárja bensőnk titkait, megvilágítja a sötét sarkokat, amelyek kitakarításra várnak. Felszólít, hogy szálljunk szembe bensőnk démonaival és szemétlerakóival. Nem riad vissza semmi olyantól, ami elől mások kitérnek. Amit látunk ugyanis, azt meg tudjuk változtatni. Amíg nem vagyunk hajlandók felismerni, addig hat ránk. Megtanít a határok lebontására, területünk megvédelmezésére, és nem enged belépni az életünkbe semmilyen ránk nézve káros erőt. Kínában azért tartottak egyfajta házi patkányt, hogy a többi patkányt elriassza, a területét tisztán tartsa és a gazdájának szerencsét hozzon.

Ha valakinél felbukkan a patkány, az illető egyre nyughatatlanabbnak kezdi magát érezni. Másrészt az állat megjelenése arra is utal, hogy a legtöbb dologban okosabb lesz. Alkalmat ad arra, hogy felismerjük a negatív beidegződéseket és hatásokat, tisztátalan kapcsolatokat. Figyelmeztet a beszűkült energiákra, csökkent vitalitásra, hamis barátokra, veszélyes befolyásra, hatalommal való visszaélésre, arra, hogy nem törődünk kellőképpen energiáinkkal, azok tisztaságával.

Kérdések, melyeket érdemes feltenni, ha felbukkan a patkány az életünkben: felismerjük és használjuk-e rejtett tartalékainkat? Túl görcsösen, vagy ellenkezőleg: nem elég elszántan követjük céljainkat? Képesek vagyunk-e alkalmazkodni? Hogyan állunk az önbizalommal, az egészséges (és szükséges) egoizmussal? Használjuk-e intuíciónkat? Képesek vagyunk-e szembenézni saját sötét oldalunkkal és képesek vagyunk-e a nagytakarításra? Hogyan kezeljük a külső szennyezéseket, kártékony hatásokat? Felismerjük-e, hogy mivel érdemes foglalkozni és mivel nem? Elég erős (vagy túlságosan is erős) bennünk a túlélőösztön?

Felhasznált irodalom: Ted Andrews: Az állatok szimbolikája; Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri az életünket
2019.06.22.

1.
Kutya
A hűség, védelem szimbóluma.
Sokszor a megmentő szerepét játssza. Segít döntéseidben. Az ókori mitológiák lélekkísérője. Útitárs.
Bármit elvisel, közte Téged, még
akkor is, ha nem a legjobb oldaladat mutatod neki. Megtanít a jelenben  gondolkodni, hogy minden nap a feladatok és kötelességek után kell nézni és követni kell a megszokott életritmust. Megmutatja a helyes életminőséghez vezető utat.
Ha megfigyeled viselkedésének változásait, kiolvashatod belőle az aktuális üzeneteket a magad számára, feltehetsz kérdéseket, amelyekre őszinte választ kapsz kutyádon keresztül. Te ragaszkodó vagy? És mások körülötted? Érzel-e feltétel nélküli szeretetet és kimutatod-e? Kapsz ilyent? Jobban kellene védened saját territóriumodat? Többet kellene játszanod? Hű vagy önmagadhoz? Támaszra van szükséged? És másnak a környezetedben?

2.

(A Nyilas típus állata, s mivel a magyarok is ehhez a jegyhez tartoznak, ezért különösen nagy számunkra a jelentősége.)

Az ősi mítoszokban a Nap szekerét fehér vagy/és arany lovak húzták, így a ló gyakran összekapcsolódik a Nap minőségével, útjával, mozgásával, fénnyel, termékenységgel. Az ellenpólusnál: a
temetési rítusoknál is megjelenik, illetve hátán az ember be- és kilovagol a világból. A mítoszok, mesék tanúsága szerint a rábeszélőképesség vagy kérlelés fogalma is társul ehhez az állathoz (lásd a mesék beszélő paripáit) és misztikus képességek (táltos paripa). A szabadság, erő, haladás (út, utazás) és vágyak szimbóluma. Ha a ló valamilyen formában megjelenik az életünkben, az gyors, meglepetésszerű fejlődést és a tudat kiszélesedését eredményezheti.

Lelkesedést és optimizmust kölcsönöz, erőt ad a kockázatok felvállalásához. Utat mutat arra: hogyan nyerhetjük vissza életenergiánkat.

Különféle megjelenésénél feltehetjük magunknak a kérdéseket: gúzsba kötve érzed magad? Tovább kellene lépned, vagy esetleg másokat kellene elengedned? Szabadságod és erőd valami más területen kéne felhasználni mint eddig? Kiveszed-e a részed a környezetedben az emberi kultúra fejlesztéséből? És mások körülötted? Értékeled-e mindazt, amit a civilizáció nyújt számodra?

 

3.
Macska
A misztérium, mágia mellett a macska a függetlenség szimbóluma. Segít az energiamezők tisztán tartásában, az energiarablás megfékezésében és az ellazulásban. Példát mutat, erőt kölcsönöz, hogy gyorsan és ösztönösen cselekedjünk, hogy az életet játékként, az összetűzéseket tréningként, motivációs gyakorlatként fogjuk fel.
Megmutatja, hogy időt kell szakítani magunkra, a feltöltődésre. Óvjuk meg szabadságunkat, legyünk éberek, aktívak és öntudatosak, vállaljuk a felelősséget az életünkért.
Viselkedését figyelve feltehetsz kérdéseket magadnak: összekevered-e az önállóságot az önfejűséggel? Az ellazulást a nemtörődömséggel? A kreatív kapcsolattartást a manipulációval? Úgy használod-e energiáidat, hogy a legjobbat hozd ki magadból? Hogyan és mire használod intuíciódat?
2012.07.31.
4.
Nyúl

Mivel széles körben népszerűvé vált a hobbiból történő nyúltartás, s mint ilyen, házi kedvencnek számít, megnőtt (ismét) a jelentősége az ember számára.
Szintén mitikus állat, méghozzá a Holddal hozza összefüggésbe számos ősi hiedelem, hit. Több istennőnek is kísérő állata. A termékenység, megújulás, újjászületés szimbólumaként került át még a keresztény kultúrkörbe is: a húsvéti nyúl formájában. Ismeri a rejtőzködés
művészetét, és az élet kanyargós útjait. Tudja, hogyan kell hatékonyan menekülni, hogyan lehet a teljes nyugalomból a legnagyobb sebességre váltani és nagy ugrásokkal haladni. Ugyanakkor mint számos ragadozó zsákmányállata az erőforrást biztosítja, és a feltétel nélküli szeretetre, a félelem feloldására, szelídségre és gyengédségre tanít. Megmutatja, hogy a nőiesség és férfiasság összetartozik és összhangba kell őket hozni, ha magunkból adva szeretnénk alkotni, valami újat létrehozni. Mivel Hold-állat, a 28 napos ciklikusságra
hívja fel a figyelmet, amikor bekerül az ember életébe, segít ráhangolódni a változásokra.
Aki nyuszinak a gazdája lesz, érdemes odafigyelnie arra, mit eszik és kipróbálnia a vegetáriánus táplálkozást. Ha valamilyen formában megjelenik a nyúl az életünkben, kérdezzük meg magunktól: hogyan állunk a szeretet, önfeláldozás kérdéseivel. Miért vált hangsúlyossá aktuálisan ez az életünkben? Jól fogadjuk-e a változásokat? Képesek vagyunk-e kezelni félelmeinket?
2012.08.07.
5.
Papagáj

Szociális érzék, információcsere, kommunikáció, diplomáciai képességek – ezeket jelenti a papagáj, melynek tartása nem véletlenül vált oly népszerűvé. Az indián kultúrákban a Naphoz, a Nap erejéhez kötik ezt a madarat. Feltűnő és változatos színei miatt a színekkel való gyógyításhoz is van köze. Tollait jellegzetesen imabotra kötötték és azzal végeztek gyógyító rituálékat. Elvontabb értelemben a lélek fényerejére utalnak vakító színei. Segít felépíteni a karizmát, és abban, hogy figyeljünk környezetünkre és a beszéd segítségével oldjuk meg problémáinkat. Az utánzás képessége miatt a tanulásnál kap szerepet.
A papagáj valamilyen módon történő felbukkanása az életünkben olyan kérdéseket feszeget, hogy mennyire vagyunk érzékenyek a környezetünkre, elfogadjuk-e olyannak, amilyen? Képesek vagyunk-e hatékonyan kommunikálni? Tudjuk-e értékelni az élet sokszínűségét, a vidámságot? Belső gyógyító- öngyógyító erőnk milyen állapotban van? Hajlandóak vagyunk-e tanulni?
2012.08.14.
6.
Egér

Ez az apró állat kapcsolatba hozza az embert azokkal a feloldatlan szituációkkal, amelyek lassan rombolnak és most ideje felszámolni őket és tovább lépni. Arra emlékeztet, hogy ne surranjon egyik sarokból a másikba az érintett, hanem haladjon a dolgok felé, leginkább saját középpontjába. Az egér megáll a tudat és tudattalan határán és képes valamit az egyik oldalról a másikra átvinni, ezért tudatosságot, tudatosulást is biztosít. Az egyensúlyt teremti meg és közelebb visz az ok- okozat, vagyis a karma törvényeihez. Alighanem ez lehet a hátterében annak is, hogy milyen sokan félnek, sőt egyenesen rettegnek az egértől.
Legfontosabb üzenetei közé tartozik az összegyűjtött információk kezelése. A részletek jelentőségére
figyelmeztet. Arra, hogy figyeljünk jobban a részletekre, vagy épp ennek az ellenkezőjére: nem látja a fától az erdőt, akinél felbukkan az egér.
A kérdések, amelyeket feltehetünk magunknak: esetleg túl sokat törődünk az élet elengedhetetlen, ám triviális
dolgaival? Az álmodozást választottuk a valódi élet helyett? Annyira egy vagy két tevékenységre összpontosítunk, hogy elhanyagolunk, elmulasztunk másokat? Észrevesszük-e azt, ami az orrunk előtt van? Szem elől tévesztettünk dolgokat,
amelyekre jobban kéne figyelnünk? Túl sok mindent csinálunk egyszerre és szétforgácsoljuk az energiáinkat?
2012.08.21.
7.
Galamb

A galamb csupa olyan dolgot jelképez, amely igen-igen szükséges abban a folyamatban, amit
transzformációnak, magasabb rezgésszintre jutásnak és még egynéhány megnevezéssel illetnek, így az ezredforduló táján- után. Béke, remény, érzékenység, feltámadás, a lélek fénye (sőt: szentlélek), tisztaság, megbocsátás, feloldozás, szublimálás, anyaság, szolgálatkészség, a Földanyával való kapcsolat, női kreativitás. Véletlenek nincsenek, így nyilván az sem az, hogy a modern városi létformában sok helyütt külön harcot vívnak a túlszaporodott galambok ellen. A következtetések levonását az olvasóra bízom. Mindenesetre kivételesen idézem azt, hogy a negatív olvasat mit mutat a galambbal kapcsolatban: „csapást, erőszakot, félelmet, a bűnösség érzetét, rossz lelkiismeretet, elszennyeződést, a lélek tisztátalanságát és tehetetlenséget jelent.” (Jeanne Ruland: Az állatok ereje.)
A galamb éneke (a burukkolás) a víz minőséggel hozható összefüggésbe és arra emlékeztet, hogy mindig van lehetőség új vizekre evezni, hogy gyászoljuk ugyan, ami elmúlt, de forduljunk a jövő felé. Életmódja egyébként is igen rugalmasan alkalmazkodik ahhoz a helyhez, ahol éppen tartózkodik, így a megújulásra (vesd össze: transzformáció) is mintát mutat. A jövendölés madaraként megmutatja: mi van éppen születőben az életünkben. A galambbal való viszonyunk megmutatja: hogyan foglalunk állást a békés megoldások mellett avagy ellen.
Feltehetünk vele kapcsolatban is kérdéseket szép számmal: Az együttélés, együttműködés a természettel és másokkal mekkora megterhelést jelent? Képesek vagyunk-e megbocsátani? Mennyire vagyunk rugalmasak? Milyen megoldást tudunk találni az egyensúly megteremtésére?
2012.09.04.
8.
Sün

Szó szerint idézek Jeanne Ruland:
Az állatok ereje végigkíséri életünket című (és alcímű) munkájából:
Ha életünkben valamilyen módon
„megjelenik a sün, akkor a visszavonulással képessé válunk az elkülönülésre.
Arra szólít fel, hogy veszélyes helyzetekben vonuljunk vissza bensőnkbe,
gubózzunk be, amíg a veszély el nem múlik, és aztán folytathatjuk utunkat.
Bizonyos dolgokkal, bizonyos
támadásokkal szemben nincs mit tennünk. Csak azért érnek bennünket, mert éppen
ott vagyunk. A sün az egyértelmű megkülönböztetés képességét adja, felismerteti
velünk, hogy mi az, ami nekünk szól, és mi az, amivel nem kell törődnünk.
Megtanít arra is, hogyan érzékeljük a határokat, saját magunkét és másokét:
idáig és nem tovább! Sünköntösét kölcsönadja nekünk, ezáltal megvédhetjük
magunkat azoktól a dolgoktól, amelyek nem tartoznak hozzánk, távolságot
tarthatunk és nyitottak maradhatunk érzéseinkre.
Megtanít arra, hogy képezzünk
jobb időkben tartalékot, hogy a nehéz időket is jól átvészelhessük. A sün
nyugalmat, időt és higgadtságot nyújt a dolgok megfigyeléséhez,
kiszimatolásához és a saját út megtalálásához. Képessé tesz arra, hogy
kutakodjunk saját mélységeinkben, leljünk táplálékra, gondoskodjunk saját
magunkról és teremtsünk bensőnkből erőt, amelyre az út alatt szükségünk van.”
Figyelemre méltó, hogy a törpesün
is „előlépett” házi kedvenccé (ha ez előrelépésnek számít szegénynél). A kertes
házaknál rendszeresen előfordulnak sünök, de korántsem egyenletesen minden
évben. Vannak hosszabb kihagyások, aztán megint felbukkan egy-egy süncsalád. A
sünnel sajnos az utakon is gyakran lehet találkozni, ezért sok kicsi állat az
autók áldozatává válik. Bármilyen módon találkozunk is a sünnel, feltehetjük
magunknak a megfelelő kérdéseket: mi ellen védekezünk? Kell-e egyáltalán
védekeznünk? Van-e más módja önmagunk elhatárolásának, mint a tüskés páncél?
Tudunk-e differenciálni: mi érint bennünket személyesen, és mi az, amiről csak
úgy gondoljuk?
2012.09.11.
9.
Varjú

A varjúfélék családjában 6 fő
csoportot tartunk számon, s ebből külön fogunk tárgyalni kettőt (holló,
szarka). Itt tehát a többi négy – kormos-, dolmányos-, vetési varjú és csóka –
varjúfélék csoportjaira gondolhatunk. Valamennyi fekete színű, de nem
egységesen, a dolmányos varjúnak azért ez a neve, mert szürke „mellénye” van, a
többi része fekete, vagy a vetési varjú csőre viszonylag világos, tollazata
fekete. Abban viszont teljesen egységes viselkedésük, hogy immár az
urbanizálódott madarak közé tartoznak, miután eredeti élőhelyeikből kiszorulva
hamarosan beköltöztek az ember közelébe, a városokba, s nemcsak a kertvárosi
részekbe, hanem bárhová, ahol nagyobb zöldfelület, park található.
Teremtés, változás, spirituális
erő, misztikum, mágia, jóslás – ezekkel hozható összefüggésbe. Ezen felül: a
kozmikus törvénnyel – a karmával – és a magasabb rendeltetéssel áll
kapcsolatban. (A Szaturnusz, a karma bolygójának madara a holló.)
Fekete színe a teremtésé: az
anyaméhé, amelyből új élet születik. Az éjszaka színe is, és az éjszaka egy új
napnak ad életet. Az anyag kezdeti (formátlan, ám lehetőségekkel teli)
állapotát jelképezi. Hírnökként figyelmeztet, hogy a környezetünkben mindig
jelen van és elérhető a teremtés és mágia, érdemes élni a lehetőségekkel. A
varjakkal kapcsolatos előítéletek és gyakori ellenszenv mutatják, hogy a
legtöbb ember nem ismeri fel, vagy alig használja, vagy nem helyesen használja
élete újrateremtéséhez a mágiát.
Intelligenciájával új
felismerések felé irányítja utunkat, ősi bölcsességet kölcsönöz és segít a
fejlődésünkben. Segít felismerni a veszélyforrásokat. Segít szembenézni a
bennünk lévő árnyékkal, mögé látni, ezáltal megvilágítani, megtisztítani,
feldolgozni. Amint megszabadulunk a múltból származó felesleges tehertől,
tetteinket sokkal inkább irányíthatjuk a lényeges, semmint a felesleges
dolgokra.
A varjak együttműködnek és
kiválóan kommunikálnak egymással, ezzel arra ösztönöznek, hogy mondandónkat
hozzuk a világ tudomására, osszuk meg az emberiséggel, és koncentráljunk a
kollektív célokra.
A varjak feltűnő megjelenésekor
feltehetjük kérdéseinket: mi akadályoz meg abban, hogy az életünket gazdaggá és
termékennyé tegyük? Hogyan használjuk az univerzális energiákat? (A mágiát?)
Szembenézünk-e árnyék területeinkkel? Mit kezdünk régi beidegződéseinkkel,
amelyek rendkívüli hatással vannak jelenlegi életünkre? Biztosítunk-e kellő
védelmet magunknak és környezetünknek?
2012.09.18.
10
Holló

A varjúfélék családjába tartozó
hollóról lehetett volna beszélni a varjúnál, hiszen szimbólumrendszerükben is
nagyon sok hasonlóság van természetesen. Rendszertanilag úgyszólván csak a
méretbeli különbséget lehet kiemelni, tekintve, hogy a holló jóval nagyobb,
mint a varjú. Mostanra sajnos azt is ki kell domborítani, hogy nemcsak a fehér
holló ritka, hanem immár a fekete is.
A legendákban, mítoszokban, mesékben,
balladákban ellentmondó tartalmakkal szerepel: születés és halál, misztikum
(fekete) mágia. A Bibliában is két arcát látjuk: a Noé által kibocsátott holló
nem tért vissza a bárkához, viszont Illés prófétát egy holló táplálta bujdosása
közben. Az Arany balladában szereplő Vörös Rébéknek is kettős a szerepe:
egyfelől a megrontás, másfelől viszont az igazságtétel. A boszorkányoknak,
valamint a (fehér) mágusoknak is attribútuma, jelképe. A Naphoz, s egyidejűleg
a sötét erőkhöz rendelték hozzá. Kínában háromlábú holló jelképezi a Nap három
fázisát: napfelkelte, delelés, naplemente.
Akinek az életében megjelenik a
holló, az illető varázslatra számíthat: sőt, az életében valahol már működik a
varázserő. A holló tehát arról ad hírt, hogy az illető saját élete varázslójává
vagy boszorkányává válhat. Az átváltozás mestere (lásd ismét Vörös Rébéket is).
Azt mutatja meg: hogyan kell
belépni a sötétbe és kihozni onnan a világosságot – a bensőnkbe tett
utazásokkal egyre több fényt felszínre hozni – ez nem más, mint a teremtés.
Arra is figyelmeztet, hogy aki a sötétséget el akarja kerülni, az a fényt sem
látja meg. A mondottak mellett még a változások, megfordulás, visszafordulás
szimbólumaként is kapcsolódik szorosan a karmához (sorskerékhez). Ezt az is jól
érzékelteti, hogy a Szaturnusz, a karmabolygó által uralt jegynek, a Baknak, s
persze magának a Szaturnusznak is állata. Átfogó látásmódra tanít, arra, hogyan
viszonyuljunk a keletkezés és elmúlás nagy kérdéseihez. Rámutat a feloldatlan
árnyoldalra, amiben ha rendet rakunk, azzal aktiváljuk gyógyító erőnket. Segít
magunkra találni.
Hírnök- jós szerepe is fontos. Odin
istennek egy hollópár – Hugin, a gondolat és Munin, az emlékezet – suttogta a
fülébe, mi történik a világban (lásd minden szerdán a Merkur napjának
ismertetésénél). A dolgok mögé lát és információit sem teljesen evilági
forrásokból szerzi.
Milyen kérdéseket sugall a holló,
amikor valamilyen formában megjelenik az életünkben? Túl sokat foglalkozunk-e
azzal, hogy a világnak mi a véleménye rólunk? Saját utunkat követjük-e, vagy
más mintáknak akarunk megfelelni? A kozmikus törvényeket képesek vagyunk-e
felismerni és magunkévá tenni? Mit akarunk elkerülni az életünkben? Félünk-e az
árnyéktól (saját mélységeinktől, a haláltól)? Hajlandók vagyunk-e kísérletezni?
Képesek vagyunk-e a rugalmas változásra? El tudjuk-e jó szívvel engedni
elképzeléseinket és új útra lépni? Milyen a viszonyunk a spirituális világgal?

2012.09.25.
11.
Szarka

A varjúfélék családjához tartozik
a szarka is, s akár a varjak, ő is erősen urbanizálódott, a városok
külterületein igen nagy populációja él. Sajnos a kisebb madarak fészkeit is
dézsmálja, ezért azokból meg feltűnően kevesebb van.
Kínában az öröm madara,
szerencsehozó. Nem az első eset, hogy a nyugati felfogás élesen eltér a
keletitől: nálunk bezzeg a bizonytalanság, csapongás, szószátyárság,
szemtelenség és tolvajlás asszociációi kapcsolódnak hozzá, holott legpozitívabb
jelentésében hűséget, védelmet- kíséretet képvisel. Utal intelligenciára, arra,
hogy elvont és gyakorlati módon és célokra használjuk tudásunkat, közte az
okkult tudást. Bizonyos értelemben fényhozó és a kiegyenlítés madara – fekete-fehér
színei miatt (jin-jang). A poláris erőkre hívja fel a figyelmet és arra, hogyan
lehet középpontban maradni. Képes a fény világában és a tudattalanban, a
sötétben is mozogni. Tudatot hoz a tudattalan területeire és felfedi a
tudatalatti tendenciákat. Könnyen és gyorsan nyitottá teheti az embert az új
dimenziók létének elfogadására és megismerésére, segít hasznosítani a
tapasztalaton túli tudást, még ha töredékes is. Viszont – a polaritás jegyében
– arra is figyelmeztet, hogy az okkult tudományoktól ne várjunk gyorsan és
könnyen megszerezhető eredményt, hanem felelősségteljesen használjuk fel, akkor
lehet igazán hatékony.
Megjelenése arra utal, hogy az embernek
lehetősége nyílik a fejlődésre, ha megfelelően használja intelligenciáját. Ezen
felül azt is üzeni, hogy szokatlan módon fogunk kapcsolatba kerülni a
spirituális birodalommal és a tapasztalaton túli világgal. Ugyanakkor figyelmeztethet
felszínességre; arra, hogy elhamarkodottan alakítjuk ki valamiről véleményünket
és elhamarkodottan döntünk. Cserregésével felhívja a figyelmet a
kommunikációra, s annak is kétélű voltára.
Jósmadár ő is, mindenféle üzenet
hordozójának számít. Ezért figyelnünk kell arra, hogy amikor meglátjuk, a fehér
vagy fekete színe dominál? Ha fehéren fénylik, jó híreket hozott, ha túlsúlyban
van a fekete, akkor figyelmeztetést vagy rossz híreket kapunk.
Amikor a szarka valamilyen módon
megjelenik életünkben, a következő (s persze itt fel nem sorolt további) kérdések
között válogathatunk: lehetséges, hogy nem használjuk tudásunkat? Mozgósítjuk-e
minden létező adottságunk azoknak a dolgoknak az eléréséhez, amelyekre
legnagyobb szükségünk van? Megfelelő módon hasznosítjuk-e képességeinket? Hogyan
viszonyulunk a három dimenzión túli világhoz? Figyelembe vesszük-e, hogy
mindennek két (vagy több) oldala van, vagy egysíkúan szemléljük a dolgokat? Elfogadjuk-e,
hogy poláris erőtérben mozgunk, vagy megpróbáljuk ezt tagadni. Ez miben akadályoz
bennünket? Hogyan változtathatunk rajta?

2012.10.02.
12.
Mókus
 
Életöröm, és életerő,
kommunikáció, nyitottság, termékenység – ezek a motívumok tartoznak a mókus
szimbolikájához. Megtestesíti a kívánságokat, terveket, ötleteket és a
reményeket. Az őselemekből hárommal kapcsolatos: levegő, tűz és föld – hogy,
hogy nem: kimaradt a víz.
Ereje a gyorsaságában,
mozgékonyságában és ügyességében rejlik. Intuitív módon vizsgálja meg a
lehetőségeket, dimenziókat, tartalékokat és villámgyorsan dönt, vált. Éppen
ezért jó kísérő az átmenet és átalakulás, dimenzióváltás időszakában. Megtanít
a nyitásra, ugyanakkor arra is, hogy saját magunkkal is törődjünk és néha
fürkésszük bensőnket is. A tartalékképzés, erőgyűjtés- és felhasználás – kapás
és adás, közösségi és egyéni törekvések egyensúlyára irányítja a figyelmet.
A mókus rendkívül kíváncsi, jó
megfigyelő és jó utánzó. Akinek életében megjelenik, arra is figyelmezteti,
hogy inkább cselekedjen, alkalmazza képességeit a gyakorlatban a halogatás, a
felkészülésre, tanulásra hivatkozás helyett. A kommunikáció, információcsere
felhasználását is mutatja és nehéz feladatok gyors megoldására ösztönöz
(Diótörés!) „Felébreszti a szív erejét és egy bizalmas, pimasz, szeretetre
méltó és felpörgött életmódot hív elő. Vonzó külsőt kölcsönöz, amellyel az
illető gyorsan elnyeri az emberek szívét és bizalmát. Női intuitív, befogadó
erővel kapcsol össze, ami azonnal megtéveszthetetlenül tud valamit anélkül,
hogy tudná, miért.” (J. Ruland: Az állatok ereje)
Minden mókus egyedi, ahogyan
minden ember is, és varázserejét, kreativitását is mindenkinek a maga módján
kell aktiválnia.
A mókus felbukkanásakor
átgondolhatjuk mindazt, amiről szó volt, s persze feltehetünk számos kérdést.
Túl sok vagy csak felületes információt veszünk fel és nem hasznosítjuk? Az
öncélú kíváncsiság vezet-e vagy a megismerés vágya? Van-e módunk és szándékunk
visszavonulni, megnyugodni vagy eluralja életünket a zavar? Nem kezdtünk-e
mostanában túl sokat fecsegni, pletykálni, konfliktusokba keveredni? Vagy
ellenkezőleg: túlságosan passzív, visszahúzódó magatartást tanúsítani? Lehetséges,
hogy mindenbe belekapunk és semmit sem csinálunk végig? Túlságosan aggódunk a
jövő miatt vagy egy csepp előrelátást sem tanúsítunk? Félünk attól, hogy soha
nem lesz elég? Csak begyűjtünk és féltékenyen őrizzük a megszerzett javakat,
tartalékokat és az erőnket? Esetleg felhagyunk a gyűjtéssel és felhalmozással
és semmilyen tartalékról nem gondoskodunk?

2012.10.09.
13
Cinke
Ezzel a bűbájos, már régen az
ember közelébe települt, gyakran látható- hallható kismadárral szinte egyik
hivatkozott kiadvány sem foglalkozik. A Jeanne Ruland-féle könyv, Az állatok
ereje végigkíséri életünket mindössze ennyit ír: „A cinke éberen és kíváncsian
kiált a világba, gondoskodik egész évben az örömteli szórakozásról. A boldog
alapvető energia megőrzését, éber viselkedést jelez, és üzenetet hoz a közvetlen
környezetből. Kedveli a közösséget és a társadalmi életet, és gondoskodik a Nap
visszatéréséről. Információcserét, örömteli kapcsolatteremtést és kommunikációt
testesít meg. Negatív oldalát tekintve figyelmeztet az üres ígéretekre vagy a
traccspartikra, és túlzott igényt tart a társasági életre és a közösségre.”
Bátorkodom néhány megfigyelést,
gondolatot hozzátenni ehhez a szűkszavú értelmezéshez. Mindenekelőtt a
széncinege csinos megjelenésével reprezentálja, hogy milyen kevés is elég a
vonzó külsőhöz. Szociális magatartása – az etetőnél türelmesen kivárják egymást
– az „élni és élni hagyni” elvre emlékeztet. Barátságos és elfogadó, de
kellőképpen óvatos is – az egyensúlyt testesíti meg a és véd a túlzásoktól. Az
imént idézett szövegben is kiemelt öröm (örömteli szórakozás és örömteli
kapcsolatteremtés) bátran kiterjeszthető a legszélesebb értelemben is: az
életörömre.
Ami üzenethozó funkcióját illeti,
ezzel kapcsolatban egy személyes élményt osztok meg kivételesen. Egyik
lakóhelyem nyugati ablaka előtt elhelyezett madáretetőre rengetegen jártak,
amiben rendszeres tartózkodási helyemről, íróasztalom mellől remekül tudtam
gyönyörködni. Egyik délután ijedtemre, hatalmas döndüléssel nekirepült az
ablaknak egy cinke majd mint ki jól végezte dolgát, tovaszállt. Ez után minden
nap (!!) körülbelül azonos időpontban megismétlődött az esemény, legalább egy
hétig. Az utolsó ilyen megmozdulás idején történetesen nem a szokott helyemen
ültem, hanem egy másik szobában egy északi ablak alatt. Kajánul gondoltam, hogy
na, most nem tudtok megrémíteni – amikor hatalmas döndüléssel az északi
ablaknak repült egy madár (nyilván cinege, nem láttam). Ez volt az a pont, ahol
megadtam magam a felismerésnek, hogy nem véletlen ez a sorozat, s annak is,
hogy régen meghalt nagyanyám üzenetét közvetítették (vagy ha csak egy cinke
volt, akkor közvetítette) ilyen, fizikailag is megnyilvánuló formában. Ez volt
egyébként az utolsó ablakdöngetés, a fel- és elismeréssel egyidejűleg megszűnt
a sorozat.
Ha valakinek az életében tehát
feltűnő módon megjelenik a cinke, tegye fel nyugodtan a kérdést, honnan, milyen
üzenetet kap és miként tudja azt hasznosítani. További megvizsgálható
motívumok: szociális érzékenysége miként áll, megvan-e az egyensúly adás és
kapás között? Aggódik-e túlzottan saját ellátottsága vagy ellátatlansága miatt?
Az „ég madarairól” történő mindenkori gondoskodásban képes-e bízni? Tud-e
örülni azoknak az alapvető és bárkinek rendelkezésére álló „apróságoknak” (mint
például a napkelte és napsütés), amelyek mégis a legfontosabbak az életben?

2012.10.16.
14.
Veréb
 
A „szürke kis veréb”, a „verebek
csiripelik”, a „veréb is madár” és hasonló szólások is azt szemléltetik, hogy
ezt a madarat hajlamosak kevésbé komolyan venni, esetleg nem sokra becsülik,
szemben a díszesebb, nagyobb, erősebb(nek ható) madarakkal szemben. Holott a
veréb igencsak talpraesett, elven lény, sőt: kifejezetten pimasz (a szemtelen
jelzővel is gyakorta illetik). Annak ellenére, hogy sok ragadozó les rá, mégis
szaporodik, megvédi – legalábbis a fajt – a támadások ellen, nagy túlélő,
megszerez mindent, amire szüksége van.
Legendás történetek szereplője.
Krisztus keresztre feszítésénél veréb volt az egyetlen madár, aki jelen volt –
ezért a hosszú szenvedés utáni megdicsőülés szimbóluma. Az ősi Britanniában a
házi isteneket szimbolizálta, a középkorban pedig Európa-szerte a köznép,
alsóbb osztályok jelképe volt. Erről tanúskodnak azok a történetek, amelyekben
a jelentéktelen veréb győz a hatalmas farkas, vagy medve vagy sas felett.
Az átlagemberhez szól a veréb,
hiszen mindenkiben rejlik olyan belső érték, amely korántsem csak kevesek
kiváltsága. Az önbecsülés és méltóság új tudatára ébreszti az embert, segítve
abban, hogy a külső körülmények dacára is győzzön, hogy megoldjon olyan
helyzeteket, amelyekről azt gondolta eredetileg, hogy megoldhatatlanok. Arra
tanít, hogyan hozzuk felszínre az akaratérvényesítés segítésével ösztönös
képességeinket: a nemességet, spirituális erőt, amely a gyakorlati életben is
felhasználható.
Asztrológiai
besorolásban a veréb a Szűz állata, s ez a jegy hajlamos önmagát kevesebbre
becsülni, mint amennyit ér. Nem szereti a feltűnést, szívesebben olvad a
tömegbe, vagy a háttérbe. (A „szürke kis veréb”…)
Amikor a veréb valamilyen feltűnő
módon megjelenik az életünkben, akkor – többek között – a következő kérdéseket
tehetjük fel magunknak: lehetséges, hogy hagyjuk, hogy mások megsértsenek
méltóságunkban? Feladtuk önbecsülésünket? Azt hisszük: törvényszerű, hogy az
ember valamilyen – egyéni vagy csoportos (társadalmi) zsarnoki erő nyomása
alatt éljen? Nem bízunk saját erőnkben és belső potenciálunkban? Azt gondoljuk,
hogy nem elég értékes az a teljesítmény, amire képesek vagyunk?

2012.10.23.
15.
Kígyó
Rendkívül ambivalens,
szerteágazó, sokrétű a kígyókhoz való viszonya az embernek, akár ha „csak” a
hüllőről van szó, akár mögöttes jelentéséről, s nyilvánvaló, hogy a kettőt nem
is lehet szétválasztani.
Szimbolikáját sem fejezhetjük ki
egy-két szóval: újjászületés, átalakulás, spirális haladás, feltámadás, hatalom,
életerő, szexualitás, beavatottság, női energiák, intuíció, bölcsesség,
gyógyítás – ha csak ki nem maradt belőle valami.
Mitológiája rendkívül gazdag,
egyik legősibb megjelenése a világkígyó, a mindent világra hozó anya.
Az aztékok a tollas kígyót (Quetzalcoatl)
istenként, esőistenként tisztelték, aki egyesíti a földet, égboltot, a fényt és
sötétséget, az életet és halált. Párja az azték kígyóistennő (Coatlicue) az
anyaföldnek felel meg. A Holdistennő (Ixchel) kígyókoronát visel. A hopi
indiánoknál szintén rendkívül nagy szerepet kapott a kígyó.
A görög mitológiában is sokrétű a
jelentése: Hermész botján a két kígyó a bölcsességet jelképezi. Aszklépioszt, a
nagy gyógyítót kígyóval a kezében ábrázolták (innen származik a gyógyszerészet,
gyógyszertárak jelképe is a kehelyből felemelkedő kígyó). A mágiát,
szellemekkel való kapcsolatot, termékenységet felügyelő Hekatét is kígyókkal
körülvéve jelenítették meg. A Gorgó-főn (Medusza), vagy a hajában tekergőző
kígyók viszont a gonosz hárítását szolgálják. A krétai kígyós istennő alighanem
teremtésmítosz része.
Az indiai kultúrkörben ugyancsak
igen jelentős a kígyó szerepe: a vizeket és alsó világot megjelenítő Vinata
istennő egyúttal a kígyók anyja. A félig kobra, félig isten Nagas és felesége,
Naginis önmagukban hordozzák a kígyót. Angkorban a sok kígyóábrázolás között a
nagy körforgást, a Nagy Napciklust is szimbolizáló „tejóceán köpüléséhez”
Vaszukit, az egyik naga herceget használják sodrókötélnek. Visnu az
örökkévalóság kígyóján, Anantán alszik inkarnációs ciklusai között. Siva kígyót
visel nyakláncként, amivel viszont a szexualitást jelképezi. A tantrában a
kígyó a Kundalini jelképe, aki a végső egyesülést, megvilágosodást és
halhatatlanságot jelenti.
Az ókori Egyiptomban éppúgy
megvolt a kígyó jelentősége, Hórusz szemét vagy Rá szent szemét ábrázolta a
turbánra tekeredő, fejét felemelő kígyó és a beavatást, bölcsességet, értelmet
jelképezte. A kígyótiszteletről tanúskodik a fáraók fejdíszét ékesítő kobra.
A kínai asztrológiában az egyik
jegy. Számtalan természeti vallásban is nagy hangsúllyal, jelentőséggel bír a
kígyó, amint a mítoszoknak, népmeséknek is jellegzetes alakja, a tudás, átalakulás,
megoldás közvetítőjeként, kincs- vagy szent helyek őrzőjeként.
A keresztény mitológiában –
mintha már említettem volna – alig-alig akad olyan állat, amelynek jelentését
„pozitív” formában mentették volna át. A bibliai kígyó egyenesen az Úrral
történő szembehelyezkedés, rút csábítás és még rútabb bűnök szimbóluma (ki nem
mondva, de nyilván beleértve a szexualitást is, mint ősbűnt).
Az asztrológiában is fontos
attribútum, a Skorpiónak egyik szimbóluma a sas mellett: lent- fent – mint a
jegy dualitásának kifejeződése, valamint számos, a Skorpióhoz kapcsolódó
tartalom megtestesítője.
E szokatlanul hosszú, ám tárgyalt
állatunk jelentőségéhez képest túlságosan rövid felvezetés után nézzük meg,
hogy amikor valakinek az életében megjelenik a kígyó, milyen üzeneteket is
hordoz, habár az eddigi ismertetésben is meg- megjelentek ezek az elemek.
Visszavezet az eredethez, annak
erejéhez és hatalmához, segít felébreszteni mindezt. Figyelmeztet arra, hogy ne
meneküljünk a bennünk rejlő hatalom elől, inkább használjuk fel bölcsen. Arra is
figyelmeztet, hogy nem szabad visszaélni ezzel a hatalommal, az energiákkal, s
a mások megigézésére alkalmas képességekkel. Erőink felélesztésére biztat,
amellyel az átalakulást, megújulást segíthetjük. Jelzi, hogy életünk valamelyik
területén halál és újjászületés következik be, keressük tehát ennek
lehetőségét, az új irányokat. Le kell vetnünk időnként a régi bőrünket, hisz
minden vedlés után növekedés és spirális építkezés, fejlődés következik. Gyors
változásokat ígér, gyors gyógyulást, akár fizikai, akár spirituális szinten. Megtanít
a gyilkolásra vagy gyógyításra egyaránt használható mérgek helyes kezelésére.
Aktiválja a szexuális energiákat,
megváltoztatja saját testünkhöz való viszonyunkat. A Nagy Istennő
megtestesüléseként az ősi női minőséggel egyesít.
Megteremti a kapcsolatot
ösztöneink, megérzéseink és a tudatunk között, más szférák üzenetére tesz
érzékennyé (például auralátás). Segít egyre jobban bízni intuíciónkban,
ítélőképességünk fejlesztésében, saját ritmusunk megtalálásában. Emellett minél
több tudás elsajátításában is, a túlterhelés veszélye nélkül. Engedjük, hogy átvezessen
az árnyékon és fényen és vonuljunk néha vissza, hogy erőinket előbb belül
fejlesszük tovább, majd utána lépjünk velük a világ felé- elé.
A negatív üzenetekből is fel kell
sorolni jó néhányat, hiszen azzal kezdtük, mennyire ambivalens, kettős vagy
sokrétű ennek az állatnak a megítélése- jelentősége, jelentése. Tehát: kétszínűség,
agresszivitás, féltékenység, irigység, gerinctelenség, levertség, hátsó szándék,
fontoskodás, bizalmatlanság, bosszúvágy, szexuális túlkapások, titkolózás, kívülről
irányított viselkedés, bénulás, saját erő beszűkülése, tudattalan hajtóerő,
vágy, függőség. Félelmekre, visszaélésekre, valamint a fekete mágia támadásaira
és hipnotizált lélektöredék jelenlétére is utalhat.
Amikor a kígyó inspirál minket,
akkor is tehetünk fel kérdéseket szép számmal: változtatni kellene valamiben,
de mégsem tesszük? Vagy túlságosan is siettetjük a változást? Lecsapunk
másokra, amikor az teljesen indokolatlan? Vagy ellenkezőleg: kiszolgáltatottnak
érezzük magunkat, mert nem támadunk vissza? Mit kellene meggyógyítani? Milyen
új lehetőség kínálkozik, amire le kéne csapni? Használjuk-e az intuíciót?
Hogyan használjuk hatalmunkat? Mennyire nyomjuk el, vagy ellenkezőleg:
helyezzük előtérbe szexuális késztetéseinket? Van-e a múltunkban (reinkarnációs
előzményeinkben) olyan elem, amelyet ideje felszámolni – és így tovább.

2012.11.06.
16.
Nyest, nyuszt
Ezek a rokon és egymáshoz nagyon
hasonló állatok is sűrűn előfordulnak az emberlakta településeken, főleg a
nyest. Városokban is élnek parkos, kertes területeken, s közismert
tevékenységük az autók kábeleinek megrongálása. Vidéken inkább a
baromfiállományban és tojásokban végzett pusztításról ismertek. Ehhez képest
méltánytalanul keveset foglalkozik velük két kedvenc irodalmam. Pontosabban
csak az egyikben van egy rövidke, ám találó leírás a nyestről, nyusztról.
Fontos tudni, hogy ezek a kicsiny és fürge állatok rendkívül csinosak viszont
hasonlóképpen rendívül vérengző természetűek, ami megjelenésükkel tökéletes
ellentmondásban van.
„Ha felbukkan a nyest az
energiamezőnkben, akkor azt azért teszi, hogy az elveszített energiát
visszaszerezze. Ha valamilyen ügyben nem voltunk elég éberek, és energiánkat
kizártuk, akkor a nyest gyorsan és biztosan visszavezet ahhoz a ponthoz, ahol
ez történt, és segít abban, hogy újra összegyűjtsük az erőnket, és hogy békében
szakítsunk a múlttal. Ezen kívül a rejtőzködés, a védekezés és az okos tettek
művészetére tanít. Lehetővé teszi a sikert a nehéz vállalkozásoknál.
Negatív oldalát tekintve
energiarablásra és emocionális erők veszélyére utalhat, mint például
féltékenységre, irigységre, üldözési mániára, az energiamező sebeire és
réseire, dühödt visszavonulásra, önmardosó gondolatokra.”
Ha tehát felbukkan a nyest (vagy
nyuszt) az életünkben, tegyük fel a kérdést: hol tartjuk vissza erőinket és
helyesen tesszük-e ezt? Nem esünk-e a túlzott védekezés csapdájába? Merünk-e
lépni akkor, amikor annak aktualitását érezzük? Hol kötnek gúzsba a téves
beidegződések? Hogyan tudunk továbblépni múltbeli tévedéseink, sérelmeink
elemezgetése, dédelgetése helyett?
Az idézet Jeanne Ruland: Az
állatok ereje című munkájából származik.
2012.11.13.
17.
Gyík
 
Bizonyos kultúrákban a sárkány
miniatűr megjelenési formájának tekintik (leszámítva az óriásira növő komodói
varánuszt és társait), s így szerencsehozónak számít ez az állat, amelytől viszont
más kultúrkörökben erősen viszolyognak.
Szerencsének minősülhet pedig az,
ha a gyík segítségével egyesíthetjük tudatalatti tartalmainkat a tudatossal, s
ehhez ráadásul hatékony eszközöket is kínál. A változástól, dimenzióváltástól
való félelem lehet az oka, hogy mégis nagyon sokan irtóznak ettől az állattól.
A gyík megtanítja az álmok
jelentésének és jelentőségének értékelését és az éber állapotban történő
hasznosítását. A bárki számára hozzáférhető irányított álmodást aktiválja. Az
álmokban ugyanis számos olyan apró mozzanat kerül felszínre, amelynek az ember
egyébként nincs tudatában, de az álmok közelebb hozzák őket a tudathoz. Rávilágít
arra, hogyan valósulhatnak meg az álmok és megajándékoz a különböző
megfigyelési képességekkel és látásmóddal.
Az álmok átvezetnek az éber
állapotban is működő intuícióhoz. Amikor a gyík megjelenik az életünkben, arra
figyelmeztet, hogy intuitív érzékelésünk fokozottan működik vagy hamarosan
felerősödik, s érdemes erre különösen ügyelni, s mindenképpen hallgatni
megérzéseinkre, inkább mint a józannak tartott megfontolásra vagy konvenciókra.
A tudattalan és tudat egyesítésén
kívül a férfi-női oldal egyensúlyát is segíti. A férfi oldallal történő
békekötésre utal: a tűz befogadására és átalakítására, miáltal fénnyé
alakíthatjuk át az esetleg emésztő, pusztító tüzet. Az árnyoldallal való
szembenézést támogatja – ahelyett, hogy kitérnénk előle – s ezzel módunk nyílik
elhatárolódni és leválni tőle, s szabadabban vállalhatjuk a felelősséget
életünkért. A másoktól való konfliktusmentes elkülönülésben is velünk van, sőt:
a múlttól való elszakadásban. Lehet, hogy arra figyelmeztet: ideje új
dimenziókat felfedeznünk, fogadjuk be a kozmosz üzeneteit, ismerjük meg belső
világunkat, így könnyen elérhetünk különböző tudatállapotokat és választhatunk
új mintákat.
Akinek valamilyen formában
felbukkan a gyík az életében, felteheti magának a kérdéseket vagy ezek
valamelyikét. Túl érzékeny? Vagy ellenkezőleg: érzéketlen? Észreveszi-e a
kézenfekvő dolgokat? Észreveszi-e a finom változásokat, mozzanatokat? Elég
fogékony-e saját belső sugallataira vagy nem akar rájuk hallgatni?
Foglalkozik-e az álmok nyújtotta kimeríthetetlen segítség-forrással? Hajlandó-e
némi figyelmet szentelni nekik? Van-e bátorsága szembenézni saját sötét
oldalával? És mit kezd vele?

2013.04.23.
18.
Béka
A békához is mítoszok és mesék
sora kötődik, egy igazi archetípus.
A bőség, termékenység – teremtés kötődik
hozzá, ezen felül két őselemhez is köze van: a föld és a víz egyaránt otthona.
Fontos az is, hogy a Holdenergiákat testesíti meg, s a Hold nélkül éppúgy nem
lehetséges a földi élet, ahogyan a Nap nélkül sem.
Amikor megjelenik valakinek az
életében, arra figyelmeztet, hogy az illetőnek kapcsolatba kellene kerülnie a
vízzel – például új eső formájában, amelyet meg is idézhet. Ugyanis a régi víz
már szennyezett, állott. A béka megtanítja arra, miként tisztítsa meg. Minthogy
a víz megfelel az érzelmeknek, ezért tulajdonképpen ezekről van szó. A béka arra
bíztat, hogy hatoljunk be érzelemvilágunkba, szabadítsuk meg magunkat a terhes
ügyektől, tartsuk érzelmi mezőnket tisztán, megértéssel és szívvel
cselekedjünk, ám a realitás szilárd talaján. Segíthet mélyen ülő, emocionális
sebek gyógyításában, gátak feloldásában, és általában: az érzelmek kifejezésében,
méghozzá hátrányos következmények nélkül. Megmutatja az érzelmek erejét, az
életörömöt és a humort. Hidegvérűként azt sugallja, hogy érdemes bizonyos
ügyekben kevésbé hevesnek lenni, jobb tárgyilagosnak maradni. Ismeri a
tudatalattihoz és a más világokhoz vezető kapukat. Nemcsak a saját érzelmi
életével kell azonban foglalkoznia az embernek, amikor a béka üzenetet hoz.
Legalább annyira fontos az érzékenység mások emocionális állapotára is.
Alakváltozása megfelel annak,
ahogyan az ember eléri saját erőinek kiteljesedését. Ne vonakodjunk tehát tanulni,
felhasználni a változó erőket, gyógyítani és gyógyulni. Gyűjtsük össze a
következő lépéshez szükséges bátorságunkat, és menjünk tovább. Bízzunk az
intuíciónkban és úgy cselekedjünk, ahogyan azt legbelül helyesnek érezzük. Merjünk
kockázatot vállalni, menjünk bele merész tettekbe, még ha a kudarc lehetőségét
is hordozzák. Csak így nyerhetünk új tapasztalatokat.
A békák kórusa bátorságot,
csapatszellemet tükröz, kommunikációra hív. Ha felvesszük a kapcsolatot
környezetünkkel, együtt nagy dolgokra leszünk képesek. A béka tudtunkra adja,
hogy saját magunkat az egész részeként kell kezelnünk. Összeköt az emberekkel
és elhozza velük az óhajtott, beteljesült, mély érzelmi információcserét.
Megmutatja, hogy milyen az egyén és a környezete hangulata, illetve milyen a
hangulat bizonyos ügyekkel kapcsolatban, hogy annak megfelelően
cselekedhessünk. Az életminőségek finom különbségeire tanít.
Milyen kérdéseket tehet fel
magának az, akinek az életében valamilyen formában feltűnik a béka: Lehúzza,
elnyeli-e a mindennapi élet mocsara? Sürgősen szüksége van-e arra, hogy friss
vízben mártózzon meg? A megtisztulás mennyire esedékes és mitől? Ennek milyen
módját válassza? A megtermékenyítő szellem hiányzik-e a kreativitáshoz? Belefullad
esetleg az érzelmeibe? Nem tudja kifejezni érzelmeit sérülések nélkül? Van-e
benne csapatszellem vagy problémája van a közösségekkel? A környezet tagjai
közül (vagy az egész környezetben) léteznek-e hasonló problémák? Hogyan tud
ráérezni arra, miként segítsen másoknak is a megtisztulásban, átváltozásban?
Jeanne Ruland: Az állatok ereje,
Ted Andrews: Az állatok szimbolikája c. könyvek felhasználásával.

2013.04.30.
19.
Teknős
A hinduizmusban a világ keletkezését
egy teknőshöz kötik, ábrázolásaikban a teknős a világot tartó elefántokat visz
a hátán. Más ősi mítoszokban is felbukkan ebben a funkcióban, segít egyesíteni
a mennyet és a földet még az evilági életben, ami fontos, hiszen a mennybe
vezető út a földön át visz.
A halhatatlanság, elpusztíthatatlanság,
hosszú élet jelképe, azt sugallja, hogy a világ minden ideje rendelkezésünkre
áll. Nem kell kétségbeesnünk, ha egy lehetőség nem valósul meg, majd jön egy
másik.
A föld és víz elemhez van köze,
ezért sokak szerint a teknős az őrzője a Tündérbirodalomba vezető átjárónak,
amely mindig vízparton van.
Női- illetve Holdenergiákat
közvetít, az anyaságnak sőt: az Ősanyának, valamint a Földanyának a szimbóluma.
A Földanya véd, táplál, de észre kell venni a kölcsönhatás törvényszerűségeit,
azt a kapcsolatot, mely összeköt mindent mindennel. Ahogyan a teknős nem tud
elválni a páncéljától, az ember sem függetlenítheti magát mindattól, amit a
földdel cselekszik.
Amikor feltűnik a teknős az
életünkben, figyeljük meg, aktuálisan mi a jó nekünk, és azt kövessük. Ha a
külső világ esetleg túlságosan a hatalmába kerít, merüljünk bensőnk mélyére, ne
adjuk fel önmagunkat. Ideje kapcsolatot teremteni legősibb lényegünkkel, s ha
kell, húzódjunk vissza és csak akkor bújjunk elő, amikor készek vagyunk az
önkifejezésre. Hagyjuk, hogy a dolgok a maguk tempójában haladjanak. Nem kell
hadakozni, idegeskedni, kiabálni, csak figyeljük meg azt, ami köröttünk
történik. A teknős arra tanít, hogy mindent, amire szüksége van az embernek, el
fog érni, ha jó időben és jól közelít hozzá. Lassúságával segít észrevenni
azokat a dolgokat, amelyek mellett elmennénk és nem látnánk meg a fától az
erdőt. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy nyitott szemmel járjunk, nehogy
elszalasszuk a kínálkozó lehetőségeket. Az idő relativitására és
tágíthatóságára tanít, s elvezet azokhoz az erőkhöz, amelyek az idő és tér
túlsó oldalán várnak ránk.
Sokszor akkor jelentkezik a
teknős, amikor körülöttünk minden a feje tetejére áll, s ilyenkor arra
figyelmeztet, hogy használjuk az eszünket, maradjunk higgadtak, s így
visszanyerhetjük egyensúlyunkat.
Kérdések, melyeket célszerű
feltennie annak, akinél a teknős valamilyen formában fontos szerephez jut:
Meglátja-e, meghallja-e amit kellene? Nem hallja, amit kellene? Birtokában
van-e a józan ítélőképességnek? És környezetének tagjai? Elég körültekintő-e? A
türelemmel, kivárás képességével hogyan áll? Mennyire távolodott el önmagától,
eredeti céljaitól? Milyen külső befolyásnak enged, ami eltereli saját útjáról?
Hogyan gazdálkodunk saját energiánkkal? És másokéival?

2013.05.07.
20.
Páva
Keleten, nyugaton egyaránt ősidők
óta jelentős szimbólum, hiszen elég feltűnő, színpompás – és ambivalens jellegű
ehhez. A páva elsődleges jelentése: pompa, dicsőség, hatalom és oltalmazó erő.
Hajlamosak voltak a főnixet látni benne, ezért a feltámadást, halhatatlanságot,
örökkévalóságot is jelképezi.
Amikor a páva megjelenik
valakinek az életében, a saját méltóságára, karizmájára hívja fel a figyelmet.
Megmutatja, hogyan nyithatjuk szét „lelkünk köntösét” és hogyan tudjuk
megmutatni, hogy többek vagyunk annál, mint ahogyan azt mások látják, sejtik,
elkönyvelik, vagy akár annál, mint amit mi tartunk magunkról!
Segít abban, hogy erőinket a
földi szférákban tudjuk felhasználni, sőt, hogy ki tudjuk terjeszteni, így a
Paradicsomot már itt is megtalálhatjuk. Arra hív fel, hogy éljünk saját
késztetéseink szerint, táncoljuk, játsszuk el az életet. Méltóságos járása ősi
ceremóniákra emlékeztet, amelyeknek révén bepillantást nyerhetünk az egyetemes
igazságokba, illetve az égi és földi szférát egyesíthetjük.
A kiterjesztett tollain pompázó
sok-sok szemet a bölcsesség, magasabb rendű látóképesség és fokozott éberség
szimbólumaként is értelmezik.
Ambivalens megítélése és jelentése onnan ered, hogy míg rendkívül elegáns a megjelenése, lábai kifejezetten
csúnyák, nem beszélve a hangjáról, ami pedig rettentő ronda rikácsolás. A hinduizmus szerint a páva egy angyal ruháját, az ördög
hangját és egy tolvaj járását mutatja.
Negatív oldalát is ki kell tehát
emelni: hiúság, alaptalan és túlzott büszkeség. Üres külsőségek, amelyek
elfedik, hogy nincs belső tartalom.
Akinek a páva megjelenik az
életében, mindenekelőtt érdemes tanulmányoznia előző életeit, hiszen az
égi-földi szférák közötti összeköttetés erre is vonatkozik. Ennek kapcsán is
tehetünk fel kérdéseket, a távolabbi gyökereket illetően.
További kérdések: mennyire tudjuk
képességeinket megmutatni, érvényesíteni. A túlzott szerénység vagy épp
ellenkezőleg: a túlzott hiúság jellemző-e ránk adott életszakaszban?
Meglátjuk-e a számunkra kínálkozó lehetőségeket és meg tudjuk-e ragadni?
Észreveszünk-e mindent, amit kellene – beleértve mások szempontjait is. Hogyan
viszonyulunk az élethez, képesek vagyunk-e elég könnyedén venni a dolgokat?
Mennyire koncentrálunk a külsőségekre, hol a határ ebben?
Jeanne Ruland: Az állatok ereje,
Ted Andrews: Az állatok szimbolikája c. könyvek felhasználásával.

2013.05.21.
21.
Halak
A mitológiában a hal az őslény, a
káosz és az ősalap egyik szimbóluma, s néhány mítoszban belőle keletkeztek az
élőlények. Enki, a sumer teremtő hal formájában mutatkozott. A hindu
kozmológiában a hal Matszja, Visnu, (a teremtés istene) inkarnációja. A görög
szerelemistennő Aphrodité és szerelemisten Érosz hallá változtak, hogy elmeneküljenek
Tüphón, a kígyó elől. Kínában a hal a gazdagság, bőség, szerencse és jólét
szimbóluma. A buddhizmusban a „hét jelenség” egyikeként a vágyak kényszerétől
és a függőségről való megszabadulást jelképezi. A kereszténységben a hal
Krisztus-attribútum: Jézus első követői halászok voltak, az apostoloknak azt
mondta, hogy „lelkeket fogtok halászni”, egyik csodatétele a bőséges halfogás, az
ókeresztények jelképe a hal volt, a püspöksüveg halfejet formáz, a pápák
hivatali gyűrűjét halászgyűrűnek nevezik és jellegzetes katolikus böjtös étel a
hal.
A Nagy Napciklusban a lejáró
Halak korszakot váltotta fel a Vízöntő-kor (lásd a Cikkek menüpont II/4. sz.
cikkében: Ideológiák, életmód, szépség és egészség felfogásának változása a
Nagy Napév tükrében – http://www.karmaasztrologia.com/p/szakmai-hitvallasunk.html.),
s mint minden korszakváltás után, megmaradt az előző világhónap jelképe, a
halak iránti vonzalom. S persze a víz – a halak tartózkodási helye – ugyancsak mitikus
elem az ember számára.
Végül a közelebbi állati
vonatkozások előtt az asztrológiai Halak típusra kell röviden kitérni. Ennek a
jegynek a két uralkodó bolygója a Neptun (köd, kaosz, bizonytalanság, függések,
művészet, ideák, ideálok, hit – és: a Vénusz/Aprodité felsőbb oktávja) valamint
a Jupiter (a klasszikus Nagy Szerencse bolygó, a korláttalanság, szétterjedés,
nagyvonalúság, ideológiák, hit jelölője). Az analógiák nyilvánvalóak. Fontos
még tudatosítani, hogy a Halak típus a legszínesebb, a legtöbb al-változatot
mutató jegy, ahogyan a valóságos halaknál is vannak a moszatevő ártalmatlan
zsákmányállatok és a ragadozó halak, élükön a cápával.
Ezek után lássuk, hogy mit is
jelent, ha valaki szereti ezeket az állatokat, akváriumot gondoz, horgászik (!)
vagy bármilyen más formában összetalálkozik a hallal.
A hal az intuícióra, érzésekre, a
bennünk lévő tudásra irányítja a figyelmet. A vízáramlatokon keresztül életünk
legmagasabb és legmélyebb pontjához sodor, segít, hogy jobban megismerjük
valódi motivációinkat. Érzékennyé tesz a finomanyagi energiára, ezért jobban
érzékeljük a lehetőségeket, de a veszélyeket is és tudunk hozzájuk
alkalmazkodni. Ezzel egyúttal támogat abban, hogy visszataláljunk az
ősbizalomhoz, ami a határtalan lehetőségek perspektíváját is felmutatja. Az
együttérzés, egyetemes szeretet, odaadás motivációival a teljesség felé terel. Ehhez
kapcsolódik az is, hogy az élet sokszínűségét is szimbolizálja.
Negatív olvasatában utalhat
érzelemmenteségre, határozatlanságra, elvtelen lavírozásra. Jelezhet egy
elveszett lélektöredéket, amely hiányérzetet és betegséget okozhat. Ilyenkor
hiányzik a gondoskodás, szeretet, törődés, s persze a bőség és gazdagság, vagy
ezek érzete is.
Amikor halakkal foglalkozunk,
illetve feltűnik az életünkben, akkor jogosak a következő kérdések (is): Hogyan
állunk az érzelmekkel? Túláradnak-e vagy ellenkezőleg: elnyomjuk azokat?
Hallgatunk-e intuíciónkra vagy sem? Mennyire befolyásolnak hiúsági kérdések, az
Ego kívánalmai, amelyek távol tartanak minket a teljesség felé vezető úttól?
Elfogadjuk-e az élet kínálta lehetőségeket? Mit követelünk és azért mit adunk
cserébe? Hajlandók vagyunk-e legalább valamennyi áldozatra? A „táplálékláncban”
feltételezhető helyünkhöz hogyan viszonyulunk? Mit kezdünk a kaotikus
állapotokkal? Mi magunk keltjük a kaoszt? Mi a szerepe a hitnek az életünkben? Mekkora
bennünk a bizalom? Mit teszünk annak érdekében, hogy növekedjen?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje
2013.07.02.
22.
Gólya
Áldás, termékenység, szülői
szeretet, gazdagság, jólét, a megőrzött szabadság.
Az új születésének legősibb és egyik
legerőteljesebb szimbóluma. Fekete, fehér és vörös színeivel a három alakban (a
szűz– fehér – a termékeny nő- vörös, a matróna- fekete) megjelenő ősi teremtő
istennő, a „nagy anya” képviselője. A görög mitológiában Hérának, a rómaiban Junónak,
az otthon, gyerekek és családi hűség istennőjének szent madara.
Vízparti területekhez kötődése miatt
a Tündérbirodalomba vezető átjáróval is kapcsolatba hozzák.
Az ember életében bekövetkező új
születésének a szimbóluma, akinek a gólya megjelenik, az illető élete
valamilyen formában megújul, örömöt és reményt érezhet. Ugyanakkor –
látszólagos ellentmondásként – mozdulatlanságot, örökölt tulajdont és örökölt
hatalmat is képvisel. A felkészülés mozdulatlansága és a változás dinamikája
egyesül benne. A Nap madaraként régi ismereteket hoz vissza, gondoskodik a
tudatmező kiszélesítéséről, segít az isteni hatalom és a múltbeli generációk
tudásának továbbadásában.
A gólya segít megérteni az
érzelmeket, élménnyé tenni a szülés folyamatát. Emellett a belső egyensúly, a
kiegyenlítődés és meditáció jelképe, fejlődést, megfontoltságot, tisztaságot és
gyógyulást jelent. (Többek között a bűn ősminőségét is jelentő kígyó az egyik
zsákmányállata.) Költöző madárként évről- évre visszatér ugyanabba a fészekbe,
így a világok közötti vándorlást, utazást, távoli tájak (partok) felfedezését
is mutatja.
Ősi táncokra, ceremóniákra, rituálékra
utal, amelyek javítják, erősítik az emberi kapcsolatokat, tiszteletet és
figyelmet adnak, egy-egy csoporton belül pedig megfelelő érintkezési formát
biztosítanak. A gólya összhangba hoz bennünket környezetünkkel. Megtanítja,
hogy szavak helyett mozgás és tánc segítségével miként indíthatjuk be a
termékenységet, kreativitást az élet bármely területén. Ellesheti tőle az
ember, hogy a legtökéletesebb eredmény érdekében hová kell koncentrálnia a
mozdulatokat, hol esik ki a ritmusból, akadályozva a fejlődést.
A gólyával kapcsolatban ajánlott
kérdések: elég figyelmet szentelsz-e a Benned élő gyermeknek? Aktuálisan szükséged
van-e arra, hogy visszatérj a gyökereidhez? Miért van erre szükség? Megvan-e a
kapcsolatod a családi gyökerekkel, elfogadod, vagy megtagadod azokat? Elég időt
fordítasz-e arra, hogy ápold azokat a dolgokat, amelyeket Te hoztál létre?
Egyensúlyban van-e életedben az aktivitás és passzivitás. Hagysz-e elég időt
magadnak a felkészülésre, vagy az eredményeket hajszolod? Akkor is beszélsz,
amikor egyszerűbb és hatékonyabb lenne más úton kifejezni gondolataidat,
érzelmeidet?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája
2015.05.19.
23.
Róka
Ravaszság, álcázás, elővigyázat, női
energiák, megvilágosodás, fény, polaritás és szintézis
Mint igen sok esetben, az európai
és keresztény jellegű kultúrában egészen más képzetek tapadnak egy-egy
állathoz, mint más kultúrákban. A róka például bizonyos japán vidékeken
rizsistenség, a jólét és a mezőgazdaság védőura. Másutt Inari, a rizs istenének
hírnöke. A keleti kultúrákban képes emberalakot ölteni, de indián törzseknél is
találkozni olyan mesékkel, ahol a vadász felfedezi, hogy a felsége róka. A
cseroki indiánok fagykárok megelőzősére hívták a róka erejét, a hopik pedig
gyógyító tevékenységhez. Az apacsok mondája szerint farkát a lángokba dugva
ellopta az ember számára a tüzet. Perzsiában szent állatnak tartották, mert a
holtakat átsegítette a mennybe.
Az európai/keresztény kultúrában
a róka ravaszságát emelik ki elsősorban, esetleg azt, hogy miként lehet
túljárni az eszén. Sokat rontott imázsán Esopus is, viszont jelentős érdemei
vannak Saint-Exuperynek a rókabecsület helyreállításában (Kis herceg).
Valójában a róka kétségkívül ravasz, dörzsölt lelki vezető, aki ismeri a
rejtett ösvényeket. Idejében képes elkerülni a fenyegető veszélyt és kitér
annak útjából. Az alvilág hírhozója, ismeri az árnyak sötét erdejét, a lélek
titkos, misztikus ösvényeit is. Kapcsolatban áll az ősök birodalmával és a nagy
istennőhöz vezető ösvénnyel. A világok közötti határokon mozog, tudja, hol
találhatók a tudattalanba vezető bejáratok és hol lehet belépni a
Tündérbirodalomba. Kapcsolatba léphet a szellemekkel. Megmutatja
adottságainkat, tehetségünket és azt a potenciált, amivel felébreszthetjük
képességeinket. Segít befogadni a mágikus inspirációkat és megérteni a
paradoxonokat. Összeköttetést teremt belső irányításunkkal. Felleli az
elvesztett energiát, megtalálja az elhagyott vagy ellopott lélektöredékeket és
segít azokat visszaszerezni, meggyógyítani. A kundalini energia felélesztésével
is összefüggésbe hozzák a vörösrókát.
Ügyesen kitér a támadók elől, a
rejtőzködés mestere, emellett igen kreatív. Bátorságot és erőt ad, hogy
követhessük utunkat, hogy hallgassunk magunkra, és maradjunk hűek önmagunkhoz.
A róka erejét gyakran félreértik és rosszul értelmezik, bár ez is hozzátartozik
okos álcázásához. Meg kell tanulni nekünk is rejtőzködni, láthatatlanná válni,
beleolvadni a környezetbe ahhoz, hogy céljainkat elérjük.
A róka az évnek majd a felét
egyedül tölti: gyakran él magányosan és elégedett ezzel a helyzettel. Szeret
elkalandozni állandó lakóhelyétől. Segít tehát megteremteni az egyensúlyt a
társas lét és a magány között.
Akiknek totemállataként
tekinthető a róka, ott jelzi, hogy a legnagyobb próbának gyermekkorukban vannak
kitéve, és egyben akkor kapják a legkeményebb leckéket is a túlélésről. Minden
rókatotemű ember képes lesz arra, hogy bármit elérjen vagy megszerezzen
magának. Ahogy az ember mind jobban ráhangolódik a róka varázserejére, és
elsajátítja annak energiáit és technikáit, fokozatosan minden dolog az ölébe
fog hullani.
Ha felbukkan életünkben a róka, nézzünk
szembe a sötétséggel és lelkünk árnyoldalaival. Figyeljük meg, mi az, ami az
ősök birodalmából még megoldatlanul szunnyad az energiánkban. Szabadítsuk fel
ezeket az elemeket (átváltozás) és növeljük, használjuk újonnan felfedezett
képességeinket. A szőrzet szoros kapcsolatban van a spirituális energiákkal
(antenna a haj), hasznos például hajviseletet változtatni a róka sugallatára.
Negatív oldala: tőrbe csalás,
csel, alattomosság, pusztítás, álcázás, haszonlesés, hamisság, energiarablás,
rejtett árnyak. Düh, bosszú és megtorlás utáni vágy, félelem az igazságtalan
bánásmódtól, attól, hogy nem olyannak látnak, amilyenek valójában vagyunk;
sehová sem tartozás, elismertség hiánya.
Milyen kérdéseket érdemes
feltennünk, ha a róka megjelenik valamilyen formában az életünkben? Képesek
vagyunk-e alkalmazkodni a mindenkori környezethez? Miben kell változtatnunk az
életünkben? Felismertük, felismerjük-e adottságainkat és képesek vagyunk-e
használni? Van-e valami, ami bűzlik valamilyen helyzetben, vagy egy emberrel
kapcsolatban? Hallgatunk-e megérzésünkre? Van-e dolgunk elveszett vagy éppen
fellelt lélektöredékkel és mit kezdünk vele? Van-e bennünk fel nem dolgozott
harag, bosszúvágy? Megtaláltuk-e a helyünket az életben? Hogyan tudunk
átalakulni ahhoz, hogy megtaláljuk?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája

2015.06.18.
24.
Harkály
Mennydörgés- villámlás; fordulat
az életben, régi kötöttségek feloldása, poláris és rejtett erők
Az antik Rómában a harkály a farkas mellett a római harcisten, Mars
szent állata volt
, s az asztrológiában is a Marshoz társítjuk, így a Kosnak
és (főleg) a Skorpiónak is állata. Babilonban
Istár fejszéjének tekintették, és a
termékenység egyik szimbóluma
volt. A görög mitológiában Zeusz és Árész
(v.ö.: Mars) szent madara. Az amerikai indiánok
hagyományaiban a harkály magának a
Földnek a szívdobbanásával áll kapcsolatban
.
A néphiedelmekben is villámszimbólum (piros sapkája miatt),
időjárás-előrejelző. Egyéb jósképességet
is tulajdonítanak neki. Ha balról jön, akkor szerencsétlenséget hoz, ha
jobbról, akkor szerencsét.
Mindenesetre a harkály segít felkutatni a rejtett, ősi forrásokat,
megoldani új fizikai és mentális energiák felszabadulását és feloldani régi
kötöttségeket
. Jellegzetes ritmikus kopogása, kopácsolása ihlette azt a
misztikus értelmezést, hogy az új élet
ritmusát vagy a különféle rítusokban alkalmazott dobszót imitálja
.
Változás, átváltozás, visszaváltozás energiáit, az élet energiáit hozza a harkály, amikor bekopogtat. Fordulatot jelez, aktivizál,
kreativitást és nyitottságot követel vagy jelez. Azt ígéri, hogy
megvalósíthatjuk álmainkat. Figyeljünk szívünk ütemére, mert a harkály azt
üzeni, hogy megérett az idő arra, hogy saját
ritmusunkat, saját utunkat kövessük
. Hullám alakú röptében a poláris erők váltakozását ismerhetjük
fel és fogadhatjuk el ahelyett, hogy harcolni próbálnánk ellenük.
Összeköttetést teremt az alsó- középső- és felső világok között.
Negatív oldalát tekintve a
harkály birtokló, szeszélyes, spórolós, érzelmileg követelőző, haragtartó,
igényes. Utalhat önsajnálatra, érzelmi kötöttségekre, a „szegény én” típusú
magatartásra, valakire, aki nem tudja megvalósítani az álmait, egy álomvilágban
él, és elmerül az érzelmeiben.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni annak, akihez a harkály bekopogtat?
Racionálisan tekint-e élete különböző dolgaira? A környezetében vannak-e
olyanok, akik tevékenységeiket kontroll nélkül végzik? És maga az érintett?
Hajlamos-e mindenféle megfontolás nélkül beleugrani bizonyos helyzetekbe?
Sürgető-e új ritmust felvenni az életében, mert megrekedt, vagy nagyon „leült”,
elkényelmesedett, elfásult. A ritmus jó eszköz a fizikai energia
befolyásolására is, hogyan is áll a fizikai aktivitással? Mennyire áll ellent a
változásoknak minden szinten? Miben kellene változtatnia és azt hogyan teheti
meg?
(Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája)

25.
Légy
Idegek, tisztulás, feloldás
Mivel repül, a levegő elemmel
hozható analógiába, ezért a szellemmel
kapcsolatos anomáliákra utalhat
. Például komor, nyugtalan gondolatokra,
zavarokra, bűzlő tényezőkre, – olyan régi
dolgokra, amelyeket fel kellene (már fel kellett volna) oldani
. Gyakran
akkor bukkan elő, amikor már régen megérett az idő ezekre a változásokra.
Ha folyamatosan, kitartóan köröz
körülöttünk, akkor idegesek leszünk, így hát azokra az idegesítő dolgokra is mutat, amelyek meggyengítik vagy
megterhelik idegrendszerünket
, amikor nincs minden a helyén. Rajban történő
megjelenése a tisztulást jelzi, de a démoni csapást is. Ha egy légy feltűnik a
színen, az azt jelenti, hogy nyugodtnak kell maradnunk és befelé kell
tekintenünk. Valami nincs rendben, valami probléma
adódik az energiamezőben
. A légy egyidejűleg segít és gyötör. Így
keveredésre utalhat, kéretlen segítségnyújtásra, saját gondokból fakadó
túlbuzgó, szünet nélküli cselekvésre, de jelentheti idegen gondolatok
kényszerét is.
A saját utunk és a társadalmi
elvárások, társadalmi szokások közötti különbségre hívja fel a figyelmet, arra
tanít, hogy meddig mehetünk el akár az egyik, akár a másik irányba, hol van a
határa a közösségi hatásoknak? (A Biblia az ördögöt sokszor Belzebubként
emlegeti, ami annyit teszi, mint „A legyek ura” – gondoljunk csak Golding
azonos című megrázó, zseniális regényére az egyén és közösség szempontjából!)
Milyen kérdéseket érdemes feltenni, amikor a légy hangsúlyosan jelenik
meg az életünkben
?
Mit hurcolunk magunkkal hosszú
ideje, amit már el kellene engednünk? Van-e olyan külső befolyásoló tényező az
életünkben, amelyet nem tudtunk kiiktatni? Hogyan tudjuk megoldani az
elcsendesedést, a belső béke megteremtését? Szükséges-e ehhez valami radikális
változás vagy csak önmagunkban is sikerülhet? Kellene-e változtatni
gondolkodásmódunkon és azt miként tudjuk véghezvinni?
(Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje)
 
26. 
Kakas
Születés, feltámadás, tűz, szexualitás, harciasság
Az archetipikus szimbólumok egyike, s természetesen mint ilyen, a
világ számos pontján találkozunk a kakassal, mint jelképpel, az idők során
változó jelentéssel. A görög Apollón
– a napisten fia, Aszklépiosz kakasáldozatot kapott, ha valaki meghalt, hogy a
kakas jelezze a túlvilágon az új fényre eszmélő lélek megérkeztét. A kakas mint
lélekvezető szerepel Hermész vagy Attisz isten mellett és a régi germánok gyászszertartásaiban is. Egyes
altaji népeknél a halottas ágyhoz kötött kakas elzavarásával hajt végre
szelleműzést a sámán. A magyar
táltosok is viseltek a fejükön, hajukban kakastollat, ami a másik világba
utazni készülő táltost segítette a lélekvezető madár tollával. Segítségül
hívták a démonok kiűzésében.
A kínai asztrológia egyik – a lelkesedés és humor – jegye. Az iszlám kultúrában is nagy tisztelet
övezi, a fehér kakas a Próféta madara. A kakasszó pedig angyal jelenlétére
figyelmeztet és imára hív.
A franciáknak egyik nemzeti jelképe, sőt: a gallus (= francia)
jelentése is kakas. (Ily módon szerző vezetékneve – a Gál – ugyancsak
összekapcsolódik a kakassal, mert nagy valószínűséggel a gallus rövidüléséből
származik.)
A szabadkőműves hagyományban is megjelenik, mint az éberség és a
beavató fény érkezésének jelképe.
A feltámadással kapcsolatos
szimbolikát a keresztény mitológia
is beemelte saját rendszerébe, amennyiben Jézus születését egy kakas adta
hírül. A spirituális éberség jelképeként is szerepel a biblia történetben:
miután Péter háromszor megtagadta Jézust, megszólalt a kakas. A hűséggel is
kapcsolatba hozzák ugyanezen az alapon. Az ítélet napját is kakas kukorékolása
fogja jelezni. Az Ószövetségben az Istentől kapott értelem fényét
szimbolizálja. A templomok tornyán elhelyezett kakas megint visszafordul az
újjászületés- feltámadás motívumához, Krisztus második eljövetelét várja és
jelzi.
Persze a keresztény felfogásban
szegény kakas a szexuális mohóság és zsarnoki természete miatt különböző bűnök
megtestesítője is, az ókorban és a középkorban némely bűnösöket előszeretettel
varrtak zsákba és dobtak vízbe egy kutya, egy kakas és egy vipera (esetleg más
állat) kíséretében.
A pusztító tűzzel (tisztító tűzzel?) is összefüggésbe hozza a néphit. Kínában
a házak falára festettek kakast, a tűz elleni védekezés miatt. Tibetben a kakas
a tűzként lobogó szenvedélyes vágyat is jelképezi. A magyaroknál a tűz
szinonimája volt a vörös kakas.
Az Oroszlán állata, mivel ő köszönti urát, a Napot, de a Marshoz is kötik (v.ö. Mars:
férfiasság, szexualitás, agresszió; a vér, vas, tűz jelentésével). A római mitológiában a kovácsisten,
Vulcanus állata. A magyar csendőrök kakastolla is a fegyveres testület marsikus
jellegét hangsúlyozza.
Nos, a kakas tehát mindenekelőtt ősi Napszimbólum – hiszen a nappal kel
és fekszik, sőt: a napkeltét hírül adja hangos kukorékolással. Egyúttal az
éjjel szabadon járó-kelő kísérteteknek
és gonosz lelkeknek ellensége
, mert ezek a nappalt nem tűrik, létük
szigorúan az éjszakához kötött. Pogány, illetve más vallásokban – gyakran
rontások ellen – alkalmazott különféle rituálék áldozati állata. Nagy hatalmat
is jelent, kapcsolatban áll a régmúlttal (előző életekkel) és utat mutat az ember számára a jövőben
megnyilatkozó erőkhöz
.
Mint mindennek, neki is van
úgynevezett negatív oldala – lásd az
ezzel kapcsolatos kifejezéseket is: kakaskodik,
úr, mint kakas a szemétdombján, forog akár a szélkakas
.
Ambivalens jelentéseire utal az
is, hogy a fekete kakast az ördög szolgájának tekintették és okkult
praktikákhoz használták, vagy hogy a legendabeli baziliszkuszt egy varangyos
béka kakastojásból keltette ki.
A kakast többnyire feltűnősködőnek
és hivalkodónak tartják, de azt emellett is hangsúlyozni kell, hogy az élethez való hozzáállása egyenes és nyílt.
Újfajta optimizmusra képes sarkallni
az embert, aminek segítségével aztán jobban elboldogul az illető saját –
sokszor irigylésre méltó – különcségével.
Amikor megjelenik számunkra
valamilyen formában a kakas, arra hív fel, hogy legyünk éberek és aktívak.
A háromdimenziós aktivitása mellett is tartsuk szem előtt a szellem dolgait, a
spiritualitást. Figyelmeztet, hogy születőben
van
számunkra vagy nagyobb közösség számára a szellemi fény, valamilyen értelemben vett feltámadás. Az időre, annak
ciklikusságára
is ráirányítja a figyelmet. Arra szólít, hogy legyünk igazságosak és mindig őszinték.
Megmutatja, hogyan tudjuk erőnket használni a háromdimenziós térben.
Ébresztőt kiált: hogy ébredjünk saját tudatunkra, kezdjük el tanulmányozni
magunkat és mindazt, ami számunkra fontos. Hagyjunk fel azzal, hogy fényünket elrejtjük,
mutassuk meg magunkat a világnak!
Ügyel az energiánkra, tanáccsal lát el a élet dolgaiban, például abban, hogy ne riadjunk vissza az összeütközésektől és
álljunk ki bátran az érdekeinkért
.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni, amikor a kakas jelképpel
találkozunk
: kihasználunk-e minden időt és lehetőséget vagy fel kell
ébrednünk rövidebb- hosszabb álmunkból, passzivitásunkból? Esetleg nekünk
magunknak kell-e valamilyen körben ébresztőt fújni? Milyen irányban kell
aktivitást kifejteni? Használjuk-e szellemi erőnket? Meg tudjuk-e különböztetni
a lendületet, meggyőző erőt az agressziótól vagy a hepciáskodástól és tudjuk-e
helyesen alkalmazni ilyen jellegű energiáinkat? Képesek vagyunk-e akkor is a
világba kiáltani véleményünket vagy fontosnak tartott információinkat, ha
semmilyen visszacsatolás nincs (ahogyan a kakas is belekiáltja környezetébe a
Napüdvözletét, függetlenül attól, hogy hallja-e valaki és mit kezd vele)?
Hogyan állunk az őszinteség, egyenesség kérdéseivel? És az optimizmussal?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája, Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám:
Jelképtár

27. Lepke, pillangó
Átalakulás, öröm, lélek
A pillangó is ősi és egyetemes szimbólum. Görögül a pillangót Psyche-nek nevezik. Pszükhe nimfát
gyakran pillangószárnyakkal, vagy pillangókkal körülvéve ábrázolják és
(kivételesen) a korai kereszténység is átvette ezt az értelmezést, mert abban
is a lélek jelképe. Kínában a beteljesült hitvesi
boldogság
és öröm, s egyúttal a halhatatlanság
(v.ö. lélek) szimbóluma. A japán kultúrában ugyancsak jelent szerencsés
házasságot illetve a fehér pillangó a
halott lelke, aki megszabadulva földi kötelékeitől szerencsésen átjutott a
túlpartra
. Az indiánoknál gyógyító,
aki eljött az emberekhez és felfestette a szivárványt az égre – ugyanis az öröm és a szín jelképe is, valamint a
változásé
. Az indián mitológiában ha egy lepke megérinti egy nő vállát, az
gyógyítóvá válik. A leginkább földi, sőt nagyon földi kötődés a későbbi európai
civilizációnál érhető tetten: a német Schmetterling (pillangó) a cseh „smetana”
(krém, szóösszetétellel tejföl, tejszín) szóból származik, és annyit jelent,
mint tejszín madár. Angolul butterfly-nak nevezik, tehát vajrepülőnek. Ez abból
keletkezett, hogy a pillangó állítólag kedveli a vajat, margarint és a tejfölt.
Érdemes megfigyelni a lepke színeit, mert azok jelentése segíthet
feltárni a pillangó szerepét.
A történetekben gyakran találkozunk a pillangóval, vagy pillangószerű
lénnyel, aki vagy vezeti a vándort, vagy letéríti a hőst az útról és a sötét
erdőbe csalogatja, hogy ott rátaláljon beavatásának (lelkének) ösvényére. A
Tündérbirodalom lényei, az elementárok (főleg a tündérek) és a pillangók között
is szoros kapcsolat van.
A lepkék különböző rejtőzködő, figyelmeztető és az ellenséget
elriasztó
eszközöket fejlesztettek ki. Számos faj álcázza magát
fejlődésének minden stádiumában, alkalmazkodva a környezet színeihez, mások
visszataszító szagokat árasztanak. Megint mások hólyagokkal és pontokkal
rendelkeznek a testvégen, amelyek csápokra és szemre emlékeztetnek, a támadó
meglepetten reagál, ha a pillangó látszólag hátrafelé elrepül.
A pillangó a bennünk rejlő erő
forrására és fejlődésünk következő, előttünk álló feladatára híja fel a
figyelmet. Itt az idő, hogy
felkészüljünk egy mélyebb, belső átalakulásra, régi létünk elhagyására, és
ezáltal egy új élet elnyerésére
. Ahhoz, hogy egy új állapotot érjünk el,
nagyon mélyre kell visszavonulnunk, be kell gubóznunk és meg kell várnunk a
megfelelő időt a kibontakozásra. Arra ösztönöz, hogy hagyjuk magunk mögött a régit és az ismétlődőt, legyen szó
gondolkodási módról, viselkedési sémáról, szokásokról, kapcsolatokról vagy
tárgyakról. Megmutatja, hogyan tudunk
ellenállni a veszélyeknek
és az élet kísértéseinek, bevezet a tisztulási folyamatokba.
A lepkék elvezetnek minket a belső gyermekhez, a gyermekkorba és megmutatják
az eredeti célunkat, amerre
önmegvalósításunkban irányulnunk kell. Arra figyelmeztetik az embert, hogy az életben ne vegye annyira komolyan a
dolgokat
. Megidézik a könnyedség és
az öröm
iránti érzéket. Arra ösztönöznek, hogy vállaljuk fel a változást, hiszen a szakadatlan változás maga az
élet, tehát előremutató és jó.
A lepkék szépsége elbűvöli az
embert, segítségükkel elszakadunk a mindennapoktól
és egy másik, sokszor álomszerű világra tere nyílik meg előttünk.
A pillangó
emlékekhez, álmokhoz, vágyakhoz, magasabb rendű célokhoz és ideákhoz vezet és fogékonnyá tesz a kozmikus fényre és a legmélyebb
érzésekre. A halálon keresztül megmutatja az újjászületéshez vezető utat.
Kérdések, amiket érdemes feltennünk, ha megjelenik az életünkben a
pillangó: melyek az aktuálisan legfontosabb dolgok, történések az életünkben és
felismerjük-e azokat? Melyik fejlődési fázisnál tartunk, a visszavonulás,
várakozás vagy az aktivitás szakaszában? Mivé szeretnénk válni és hogyan tudjuk
azt a legkönnyebben elérni. Mennyi öröm van az életünkben, s ha kevés, hogyan
tudjuk növelni? Miként viszonyulunk a változásokhoz? Emlékszünk-e valamikori
álmainkra, terveinkre, mit valósítottunk meg belőlük, mit nem. Mennyire vagyunk
rabjai (irreális) álmainak? Miért vagyunk nyugtalanok vagy nyughatatlanok és
ezzel, valamint az ide-oda csapongással mit tudunk kezdeni? Bizonytalanságainkat
hogyan tudjuk átváltoztatni rugalmassággá? Milyen sötét dolgokat őrzünk lelkünk
mélyén vagy miről képzeljük, hogy őriznünk kell?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája


28. Hangya
Szorgalom, munka, jó szervezés, együttműködés, közösség, rend és
fegyelem
A hangya a közösség egyik univerzális szimbóluma. Az ókori görögöknél és
rómaiaknál a hangyákat a jó termés és
a jóslás erejének képviselőiként az
aratás istennőjének, Ceresnek (görög Démétér) szentelték. Kínában erényességet, patriotizmust, rendet és
alázatot
jelent. Indiában szakadatlan szorgoskodásuk a világi tevékenység hiábavalóságának a jelképe. Mindemellett a jó és rossz megkülönböztetésének képességét
jelenti, s mivel tartalékot halmoz fel, megfontoltságot,
előrelátást és egyszerűséget
szimbolizál. Az indiánoknál az erőt reprezentálják. Kitartást,
állhatatosságot, produktivitást, meggondoltságot és bátorságot jelképez.
A hangya a 6. jegy, a Szűz állata, s aki egy kicsit is ismeri e típus
jellemzését, máris tudja azonosítani a főbb attribútumokat: szorgalom, munka,
szerénység, szolgálat, a közösség szolgálata és így tovább. De tovább is
mehetünk: a 6. számú nagy arkánum a
tarot-ban a Válaszút
(másutt: Szeretők) analógiába hozható a jó és rossz
megkülönböztetésével.
A hangyakolóniák az erdő, mezők
őrzői és rendcsinálói, berendezkedésük szerint mindenkinek megvan a maga terve, feladata és helye a világban, mindenki
hordoz egy darabkát az egészből. Mivel a hangyák a saját súlyuknál sokkal
nehezebbet cipelnek, rámutatnak arra, hogy van
erőnk túlnőni saját magunkon
és sok mindent meg tudunk mozgatni, ha
akarunk. Emlékeztetnek a rendre és a közösségben
elfoglalt helyünkre
.
A hangya lehetővé teszi, hogy a
társadalomban felépüljenek és újraépüljenek az energiamezők. Erőt ad az
átalakuláshoz
, feloldja a megrögzött mintákat és merev viselkedési és
gondolkodási módokat, amelyek már nem szolgálnak bennünket vagy egyenesen
hátráltatják fejlődésünket. A hangya mérge
ellenméreg a bensőnket égető méreg, a düh és harag ellen
. A tűzerőnkkel
szembesít és megmutatja, mikor használjuk azt saját magunk ellen ahelyett, hogy
fejlődésünkre fordítanánk. Ha lebecsüljük saját erőinket és túl sok hatalmat
adunk másoknak, akkor valóban meggyengülünk. Megmutatja, hogy az ember hogyan
tudja átrendezni energiáit úgy, hogy megújítsa és átszervezze az életét és
körülményeit. Hogyan tud együtt dolgozni
másokkal úgy, hogy az mindenki javát szolgálja.
Tökéletes építész: megtanítja, hogy az ember miként építse fel az
otthonát és miként váltsa valóra álmait. A piramis formájú hangyaboly pedig a spirituális
beavató helyekre emlékeztet – utalok vissza itt is a Szűz jegyre, s a vele
analóg 6. házra, amely többek közt a karma háza is.
Negatív oldala: arra a haragra emlékeztet, amelyet akkor érzünk, ha
– megítélésünk szerint – nem tudjuk elfoglalni méltó helyünket a társadalomban,
hogy nem becsülnek meg érdemünk szerint, hogy a közösség olyanná tesz, amilyenek
mi valójában nem is vagyunk. Túl sokat foglalkozunk más dolgaival a sajátunk
helyett. Túl sokat cipelünk mások helyett, túl sok felelősséget vállalunk a
közösségért ahelyett, hogy saját tényleges feladatunkra koncentrálnánk. Mindaddig nem hagynak békén, amíg meg nem
találjuk és el nem foglaljunk a helyünket
és a közösségen belüli egyéni
funkciónkat, amíg szorgalommal és kitartással el nem végezzük feladatunkat,
életutunkat és küldetésünket beteljesítve valóságos, aktív és harmonikus részeivé
válunk annak a közösségnek, amelyhez tartozunk.
Mielőtt feltesszük kérdéseinket, gondoljuk csak át, hogy a hangyák rendkívül
zavaró jelenléte élőhelyünkön, lakásunkban, kertünkben, a fájdalmas
hangyacsípés milyen fontos figyelmeztetést hordoz számunkra mindarra, ami az
individuális törekvéseink ellenében hatna.
Az egyes részkérdések pedig: hogyan állunk a szorgalommal? Az önfegyelemmel?
Van-e kitartásunk, türelmünk végigvinni a megkezdett feladatokat? A
környezetünkben vannak-e olyan emberek, akik antiszociális, nem együttműködő,
véleményünk szerint könnyelmű magatartása irritál bennünket? Megújítjuk-e az
életünket például minden évben valamilyen módon, képzéssel, munkával, hobbival?
Másokkal szemben képesek vagyunk-e elfogadást, türelmet tanúsítani? Hajlamosak
vagyunk-e eltúlozni dolgokat, különösen saját jelentőségünket
mikrokörnyezetünkben és a tágabb környezetben? Hogyan állunk a közösséggel, a
közösségi élettel? Megtaláltuk-e helyünket a társadalomban és elégedettek
vagyunk-e vele, vagy sem? Képesek vagyunk-e felülbírálni, hogy helyesen
értékeljük-e meglévő vagy/és vágyott pozíciónkat?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája

29.  
Kullancs
Zavart egyensúly, félelmek, vámpírizmus (vérszívás), energiavámpírok
Ahol sok kullancs fordul elő, ott
biztos, hogy az energiák áramlásába valamilyen zavar került, s bizonyára ugyanerre
utal az is, hogy a bozótos területeket kedveli, ahol a természet öntisztító
ereje kevésbé tud működni.Nem a Kos állata, viszont nagy
előszeretettel akaszkodik bele erős Kos-érdekeltségű emberekbe, állatokba. (Kos
Nap, Ascendens, rejtett Ascendens, Kos-Marsnál tipikus.) A vérbőség kétségkívül
vonzza, s a jelentős Kos beütésnél az bizony megvan.
A kullancs különleges vámpírizmusra és energiarablásra utal. A vér az élet
nedve és szimbóluma, az általános életenergiával, a családdal (vérvonal) és az
ősökkel áll kapcsolatban. A kullancscsípés utalás lehet arra, hogy akár gyermekkorunkban, akár aktuálisan
valaki megcsapolja az életenergiánkat
. Ez sokszor rokon, vagy közel álló
személy, néhanap azonban idegen is lehet. Mindenesetre arra irányítja a
figyelmet, hogy bennünk valami még nem
gyógyult be vagy aktuálisan nincs egyensúlyban
. Bosszúság, betegség és szemét kerül az életenergiánkba és az egész
energiamező meggyengül
. Nemcsak a veszteség, „támadás” hat ránk, hanem a
fájdalom is, és nem vagyunk képesek többé tisztán gondolkodni. Súlyosabb
esetben annyira legyengül a szervezet, hogy – fertőzött kullancstól – komolyabb betegség is megtámadja,
amelynek hosszú távú kihatásai vannak. Az ilyen helyzetek már túlmennek a jelzés
határain, s az életre adott helytelen reakciókat mutatnak. Túlzó önigazolás, önfejűség, én-központúság, a
jelen inkarnációval kapcsolatos bizonytalanság, illetve végső soron az
inkarnáció elutasítása, erőtlenség az életben megszerezhető hely kivívásához, vagy
az egyensúly megteremtéséhez
(anyagi és szellemi erők, pozitív- negatív
pólusok egyensúlya).
A kullancs arra szólít fel, hogy
vizsgáljuk meg azokat a bennünk lévő mintákat, amelyek bevonják ezeket az
élményeket az életünkbe. A bőr a határt jelzi, az elkülönülést annak érdekében,
hogy megvédjük magunkat. Tudatosítani
kell saját határainkat
, és ezeket egyértelműen
jelezni kell
a külvilág felé is
eddig és nem tovább! A kullancs azt jelezheti,
hogy más problémáit magunkra vesszük, aztán összeomlunk
. Utalhat a belső gyermek sérülésére is, a
vérszívástól való iszonyatra, a félelemre, hogy olyanba visznek bele bennünket,
amihez tulajdonképpen semmi közünk. Feloldatlan
gyerekkori mintákra,
túlzott kihívásra mutathat, és azt jelezheti, hogy kihasználják az embert és
nem tud elkülönülni.
Vannak emberek, akik állandóan
összeszednek néhány (vagy sok) kullancsot, akik csupán egyszer-kétszer egész
életükben, s vannak, akik sohasem. Az első két kategóriának mindenképpen
érdemes megvizsgálni, hogy mi vonzza bennük folyton, vagy abban az egy-két
adott esetben az ilyen támadást. Ennek során milyen kérdéseket érdemes feltenni?
Mindenekelőtt: elfogadjuk-e
aktuális életünket és olyannak-e, amilyen? Táplálunk-e túlzó elvárásokat
önmagunkkal vagy/és a világgal, sorssal szemben? Hagyjuk-e, hogy más minták
határozzák meg életünket és a megfelelésre irányuló igyekezetben védtelenül hagyjuk-e
teljes testfelületünket vagy annak bizonyos részeit? Hordozunk-e esetleg
magunkban rejtett agressziót, amellyel mi szeretnénk mások „vérét szívni”?
Hajlandóak vagyunk-e másoknak önszántunkból juttatni energiát? Képesek
vagyunk-e felismerni az egyensúly elbillenését és ismét helyreállítani egy új
egyensúlyt?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum

30. 
Feketerigó
A természet ereje, ciklikusságok, a jelenben élni
A keresztény mitológiában –
minden más tulajdonságát figyelmen kívül hagyva – fekete színe miatt
természetesen az ördög madarának kiáltották ki a feketerigót (bűn, sötétség,
testi vágyak). De még a fekete színnél sem vették figyelembe annak bizonyos,
pozitív aspektusait, mint a kifejezőkészség,
ítélő erő, védelem.
A mágia is többféleképpen használható, s ennek a területnek szorosan
köze van a feketerigókhoz is, többek közt pont a színük miatt (amely magában
foglal minden más színt).
A rugalmas, változó körülményekhez jól alkalmazkodó madarak már régen
urbanizálódtak
, a városokban – melyek miatt kiszorultak eredeti
élőhelyükről – igen jól feltalálják magukat, mindenhez hozzáférnek, amire
szükségük van. A fás, bokros területeken hajnali
és szürkületi énekük tagolja a napot, s tudatja a környezettel, hogy mennyire boldogító
is éppen az a pillanat, ami most van
. Arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes
a jelenben élni, a múlton borongás, vagy a jövőtől való aggódás, vagy ábrándozás
helyett. Gyógyító ereje is részben innen ered: elfojtások nélkül, bizalommal élni
az életet.
Rugalmassága segíti abban, hogy közösségi lényként élje az életét a párzási
időszakon kívül. Mindenféle madárhangot képes
utánozni
, sőt: két évig hallgattam rendszeresen olyan rigót, aki olyan komolyzenei részleteket (például: Chopint)
fütyült, amit egy közelben lakó zongoraművész sokat gyakorolt. A telefonok hangja, a szignálok meg sem
kottyannak neki, de a macskanyávogástól
sem riad vissza. Ily módon közvetítő a fajok, az egyedek, a világok között. Üzenetet hoz vagy segít azokat értelmezni.
Amikor bármilyen módon felbukkan
környezetünkben a feketerigó, feltehetjük
a következő kérdéseket:
mi a helyzet az életritmusunkkal? Megváltozott-e,
vagy elcsúszik a természetes ciklikusságtól, nincs összhangban saját
ütemeinkkel? Mennyire élünk a jelenben, meg tudjuk-e alapozni benne a jövő
lépéseit vagy csak aggódunk miattuk, illetve leragadunk a múltban?  Érzünk-e elég bizalmat mindezzel kapcsolatban
és általában? Mit fojtunk el és hogyan tudjuk feloldani? Képesek vagyunk-e
mások nyelvén beszélni? Le tudjuk-e fordítani azokat az üzeneteket, amelyeket kapunk,
tudunk-e változtatni és örülni a változásnak? Mennyire vagyunk rugalmasak?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket; Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám:
Jelképtár

31. 
Szajkó
Ősi tudás, bölcsesség, erő, felelősség, elkötelezettség
Német nevét (Eichelhäher) kedvenc
eledeléről, a makkról kapta. A makkhoz és a tölgyfához fűződő viszonya a druidák ősi tudására és bölcsességére utal. Összeköt a Föld négy erejével, a négy őselemmel (tűz, föld, levegő, víz), a négy égtájjal, a belső és külső továbbá
az égi és földi világgal.
Elvezet az erővonalakhoz, segítségével megérezzük a geomantikus mezőket.
Sokkal többet tud, mint amit fel
képes használni, bár ez a tudás gyakran felületes, ezért arra is tanít, hogy fejlesszük magunkat, mélyedjünk el jobban
ismereteinkben és használjuk is fel azokat a gyakorlatban.
Cselekedjünk is,
a szellemi erőt alakítsuk át tetterővé. Ne hátráljunk meg attól sem, hogy
erőnket megfelelően használjuk és bizonyos hatalmat szerezzünk meg vele.
Figyelmeztet azokra a veszélyekre, amikor hatalmunkat ellenünk fordíthatják. Felhívja a figyelmet arra, hogy olyan
időszak következik, amikor valóban meg tudjuk ragadni a lehetőségeket és vagy
élünk velük
talpraesetten és találékonyan, vagy (továbbra is) csak
sóvárgunk
utánuk.
Felelősségre, elkötelezettségre tanít, arra, hogy ne csak belekezdjünk dolgokba, hanem következetesen,
szorgalmasan és kitartóan vigyük is végig a valóban fontos dolgokat.
Ő az erdő és a szent ligetek őre.
A másvilágon hatalommal bíró kísérőnek számít. Megjelenésével utalhat arra,
hogy fel kell vele venni a kapcsolatot, mert vár egy üzenet bennünket. Hangja a másvilág hangja. Előre jelzi
jövetelünket, a természetben biztos távolságból kísér és védelmez belső,
spirituális utazásunk során.
Figyelmeztet a betolakodókra és a veszélyekre. Hangja – amely kifejezetten
ronda – alarmíroz: éberségre, cselekvésre ösztönöz, nem lehet nem felfigyelni
rá. Egyébként ő is nagy hangutánzó,
bár repertoárja korántsem olyan gazdag, mint mondjuk a feketerigóé. Innen
származik a szajkóz – másokat ismétel – kifejezés is természetesen, ami
egyúttal ugyancsak utal a szajkó ambivalens értékelésére is, a felületességgel
együtt. Hangjával függ össze a mátyásmadár, mátyásszajkó, matyimadár magyar
elnevezés is, a népi képzelet rusnya rikoltásából a Mátyás szót vélte hallani.
Amikor felbukkan valamilyen módon
környezetünkben ez az impozáns madár, többek közt a következő kérdéseket érdemes feltennünk: van-e esetleg a
környezetünkben energiarabló, energivámpír? Esetleg mi magunk váltunk azzá
mások számára? Nem váltunk-e reményvesztetté? Elegendő türelmet tudunk-e
tanúsítani magunkkal és másokkal szemben? Van-e elegendő kitartásunk? Képesek
vagyunk-e értelmezni a figyelmeztető jeleket és megvan-e az erőnk a
védekezésre? És az akciókra? Meg tudjuk-e ragadni a lehetőségeket? Ismereteink
gyakorlati felhasználásával hogyan állunk? Mi az a lehetőség vajon, amire felhívja
a figyelmünket?

Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája


32. 
Csiga
Koncentráció, lassúság, spirálvonal, ellentétek, ellentmondások
Kék postakürt csiga
Az egyik legősibb szimbólum, mozgásjel
a spirál, vagy másképp: csigavonal,
amelyet természeti formák inspiráltak és inspirálnak (csigaház, kígyó, indák, s
immár a spirálgalaxisokat is ide sorolhatjuk). A spirál elsősorban az út
jelképe. Kifelé haladó nézetben a születés, indulás, kibontakozás, növekedés,
fejlődés ciklikussága, befelé nézetben: a halál, megérkezés, bezárulás,
összehúzódás ciklikussága a jelentése.
A csiga állat szimbolikája is
csatlakozik a ciklikussághoz, ahhoz, hogy minden mindig változik és megvan
mindennek a maga ritmusa. Alvás és ébrenlét, aktivitás-pihenés, kint-bent,
belégzés-kilégzés egyaránt a ciklikus változáson alapszik.
A csiga arra figyelmeztet, hogy
lassan, spirálszerű körökben vonuljunk időnként vissza bensőnkbe, a
középponthoz, ahol megtaláljuk régi dolgainkat, a karmikus hozadékot. Ezt
feldolgozva a kifelé haladó lassú úton elengedjük a feleslegeset, a halott
részeket és helyet teremtünk az új befogadására. Lassúsága és a kétirányú
spirális mozgás révén segíti a meditációt, nyitottá tesz más energiamezőkre,
dimenziókra.
A csiga a föld és a víz őselemek (női)
erejét is jelképezi, a csigavonal termékenységi archetípus is.
Megóv azoktól az emberektől, akik
ránk akarnak akaszkodni – be tudunk előlük húzódni saját csigaházunkba, ahol
nem férnek hozzánk.
Ha feltűnően vagy feltűnően
sokszor szerepel az életünkben a csiga (legyen az a közönséges éticsiga a
kertben, vagy mondjuk kapunk egy óriási tengeri csigaházat), többek közt a
következő kérdéseket érdemes feltennünk magunknak: zavar támadt-e mostanában
valamilyen növekedésünkben? Mennyire vagyunk érzelmileg és általában is
bizalmatlanok? Hovatovább kialakult-e nálunk egy állandó vagy visszatérő
szorongás? Mit tudunk ezekkel kezdeni? Elfogadjuk-e az oda- visszaható mozgást,
vagy csak egy irányba törekednénk? Mennyire vagyunk türelmetlenek magunkkal és
másokkal szemben? Félünk-e új utakra lépni és tartunk-e az úton felbukkanó
esetleges akadályoktól, nehézségektől?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket; Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám:
Jelképtár

33. 
Hattyú
Tisztaság, szépség, erő és hosszú élet, kapcsolat a Tündérbirodalommal
Amikor megjelenik a hattyú az
életünkben, érzékennyé vagy érzékenyebbé
váltunk mások emócióira is. Az őszinteség, szeretet, a belső szépség
re való
fogékonyság nagyobb szerepet kap. Jelent szabadságot,
tisztaságot
, megmutatja miként láthatjuk meg önmagunkban és másokban a
belső szépséget – a külső megjelenéstől függetlenül A fény, kecsesség, nőiesség, szépség és báj hagyományos szimbóluma
északon és délen, valamint keleten egyaránt (lásd szerepét a különféle
mitológiákban). Arra tanít, hogyan ismerhetjük és szerethetjük meg önmagunkban
az itt is felsorolt pozitív motívumokat. Segít
megszabadulni attól, hogy mindenáron meg akarnánk felelni a tőlünk idegen
elvárásoknak
. Bátorságot, inspirációt, erőt ad hozzá, hogy saját utunkon
járhassunk. Mi több: az árnyékterületek szépségére is felhívja a figyelmet
(lásd a mondák hattyú-átváltozásait).
Utalhat pozitív változásra az életben és a felsőbb világokból származó
üzenetre
, intuícióra, amellyel azokat megérezzük és értelmezzük. Erőt és hosszú életet szimbolizál, ami
az ember számára is lehetővé válik, mihelyt életre kelti a szunnyadó szépséget
és energiát.
Mint lélekszimbólum képes arra, hogy hidat építsen új tartományokba, új
hatalmakhoz A hattyú kapcsolatot jelent a
Tündérbirodalomhoz
. Erejét kordában kell tartani, különben rosszul
végződhet valami (lásd ismét a hattyú-mítoszok, történetek egy részét).
A hattyúdal (görög eredetű) legendája
révén jelent még költői ihletet, költészetet,
zenét, táncot.
A kérdések, melyekkel érdemes foglalkoznunk a hattyúval kapcsolatban:
bízunk-e önmagunkban, sorsunkban, s abban, hogy jóra fordulhat. Tudunk-e örülni
a nagyobb és kisebb dolgoknak – egyáltalán: bárminek? Esetleg valamiért
belesüppedtünk a magány, világfájdalom, bánat állapotába és nem tudunk
kikecmeregni belőle? Megvan hozzá a bátorságunk? Azt érezzük-e, hogy nem
értenek meg bennünket, hogy többet adunk, mint kapunk? S valóban így van ez? Ha
igen, akkor hogyan tudunk ebből erényt kovácsolni, hogyan találjuk meg mellette
vagy benne az örömöt? Ha elvesztettük hitünket a tündérmesékben, hogyan tudjuk
visszaszerezni? Birtokunkban van-e a belső tisztaság? Árnyék-területeinkhez
való viszonyunkon kell-e javítani és hogyan?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az
állatok szimbolikája

34.
Tőkésréce, kacsa
Termékenység, jólét, test-lélek-szellem egyensúlya, kozmikus rend

 

 

 

A récefélék a világ minden táján
élnek, változatos alfajokban. A vízben és a levegőben biztonságosan és
elegánsan mozognak, a szárazföldön kissé esetlenen. A kacsa több ragadozónak
zsákmányállata és az emberek is gyakran használták áldozati állatként.

 

 
Mandarinréce
Segít megérteni és egyensúlyba hozni a test-lélek-szellem
összefüggéseit, az ok-okozati elemeket
. A lét különböző szintjeit segít
láttatni (a víz felett és felett, földön, levegőben). Segít az álmok
értelmezésében, a valóság, csalás,
illúzió és tények közötti finom különbségek érzékelésében
. Felhívja
figyelmünket az életterünkben történő
változásokra, figyelmeztet a betolakodókra
. A szív erejét praktikusan
alakítja át és egy magasabb ügy szolgálatába állítja.
Az állatvilágban a bevésési
program (imprinting) a kacsáknál rendkívül erős, ezzel arra figyelmeztet, hogy
időnként térjünk vissza önmagunk azon
részeihez, vagy olyan tevékenységhez, amelyekben biztonságban és kellemesen
érezzük magunkat
. Ugyanakkor arra is késztet, hogy tanuljuk meg az egészséges elkülönülést, hogy belső
központunkat találjuk meg és ne külső körülményekben keressük a nyugalmat,
kapaszkodót, örömöt, életörömöt. Leljük fel mindezt saját magunkban, úgy, hogy
közben megőrizzük másokkal szemben a
nyitottságot, gyengédséget, rokonszenvet
, anélkül, hogy konkrét elvárásokat
fogalmaznánk meg cserében. Ne vegyük
magunkra mások érzelmeit, pergessük le
, hogy stabil nyugalmi helyzetben
maradjunk.
Bízzunk abban, hogy az élet
szerethető és képesek vagyunk hullámain biztonságosan manőverezni.
Amikor gyanúsan gyakran vagy
hangsúlyosan jelen lesz életünkben a kacsa, réce, tegyük fel a megfelelő
kérdéseket
: szétválasztjuk-e fantáziaképeinket a valóságtól? Elég
figyelmesek vagyunk magunkkal és másokkal? Mennyire hat ránk a külvilág?
Esetleg túlértékeljük saját erőnket valamiben? Hajlamosak vagyunk-e a bolhából
elefántot csinálni? Mihez kötődünk, amihez nem kellene? Hogyan állunk a reális
önértékeléssel? Érzelmi életünkben egyensúlyt tudunk-e teremteni, s ha nem,
akkor mit tehetünk ennek érdekében? Hol tartunk saját belső központunk
megtalálásában?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája

35.
Pók
Egyensúly,  alkotóerő, alkotás, sors
A pókfóbia majdnem olyan sok
embert érint, mint a kígyóktól való irtózat, ráadásul a pókkal való találkozást
nehéz kikerülni. Legalább olyan szerteágazó és ősi az a szimbólumrendszer, ami
a pókokhoz kapcsolódik. Ezért is idézem teljes terjedelmében a mindig
hivatkozott irodalomból (Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket)
a teljes, erre vonatkozó felvezető részt:
„A pók általában a sorsot
képviseli, az alkotó és pusztító „nagy anyát”, bizonyos kultúrákban a Napot és
az élet születését testesíti meg. A keltáknál hálója a kapcsolatra utaló jelkép
volt, ami minden létező között fennáll. Az egyiptomiaknál és a görögöknél a
sors istennőjét rendelték hozzá. A hinduizmusban a pókháló a kozmikus rendet
szimbolizálja, amelynek középpontjában a pók a világ illúzióját szövi. A
nyugat-afrikai mitológia hatalmas csibészistenének egyik neve Mr. Spider (Pók
Úr), aki ravaszságáról, furfangosságáról és bölcsességéről híres. Számos indián
törzsnél a pók hatalmas, segítőkész, és szent lénynek számít: így a hopi
indiánoknál ő az ősnagyanya, aki a világ teremtésekor fontos szerepet tölt be.
És a pókasszony Kokyang Wuuti, akit öreg bölcs asszonyként ábrázolnak, mindig
kész segíteni. A navahó indiánoknál a pókasszony és a pókember a szent lények
közé tartozik, akik az embernek megtanítják a szövés művészetét, és megjósolják
a halált. A taoknál a pókember jó orvosként tűnik fel. A Coeur d´ Aléne-t a
pókasszonyt segítőkész asszonyként jellemzik, aki az égben él és közvetít ég és
föld között, történeteket talál ki az egymástól elválaszthatatlan életről és a
halálról. A néphagyomány szerint pókot elpusztítani szerencsétlenséget okoz,
mivel az állatok megjelenésükkel pénzt, jólétet és szerencsét hoznak.”
Indiában Maya, az illúziók
szövője, görögök és skandinávok a sors istennőivel hozták összefüggésbe, akik
fonják, mérik és elvágják az élet fonalát. Összekötik a halál és újjászületés
misztériumával is, hálója pedig Hold-szimbólum, folytonos növekedésével-
fogyásával.
Mindennapi megjelenéségben a pók segít
feltérképezni mindazokat az erőket, amelyek függőséget és csalódást okozva életenergiánkat
megbénítják
. Bemegy velünk a sötét sarkokba így azokban is rendet tudunk tenni.
Erőt ad, hogy felelősséget vállalhassunk az életünkért, szőhessük látomásainkat
és álmainkat is valóra váltsuk. Arra tanít, hogy a kényelmes áldozathozatalt
feladjuk és ne tegyünk többé másokat felelőssé életünk alakulásáért, hiszen mi
magunk alkotjuk világunkat. Felszólít az ébredésre.
Kifeszített hálójával megvéd a
sötét erőktől és a gonosz álmoktól.
(Az indián álomfogó tulajdonképpen egy
pókháló, ahol a gonosz álmok elakadnak, a szép álmok viszont áthatolnak a
lyukakon.) Lehetőséget ad a többdimenziós síkokon való mozgásra, a sorsunk
fonalát is tartalmazó tiszta összefüggések felismerésére.
Segít a jelenségeket, erőket,
motivációkat hatékonyan megfigyelni, kivárni a cselekvésre, aktivitásra
megfelelő pillanatot, a kreativitás kiteljesítését. Segít a rombolás és alkotás
egyensúlyát létrehozni, amint a finomság és erő egyensúlyát is.
Összeköt a „nagy anyával” és a
női misztériummal. Megtanítja az univerzális törvényeket, emlékeztet, hogy
valóságunknak mi is alkotói vagyunk. Segít, hogy ne legyünk másoktól függő,
végrehajtó segédek.
Szoros kapcsolatban áll a nyolcas
számhoz társított miszticizmussal
, az oldalára fektetett nyolcas a végtelen
jele, az élet kereke. Nehéz körbejárni rajta, vagy középen megállni. A pók ezen
keresztül azt tanítja, miként tartsa meg az egyensúlyt a múlt és jövő, a
fizikai és spirituális, a férfi és női között. Emlékeztet, hogy minden, amit az
ember egy adott pillanatban tesz a jövőbeni sorsát határozza meg.
Hálója gyakran spirálisan épül
fel, ami a kreativitás és a fejlődés szimbolikus formája. Az ember a központ, a
világ őköré van szőve, saját sorsának írója és kulcsa.
A mágia három fő
kifejezésformájának képe társul a pókhoz:
  • A teremtés mágiája
  • Határozottság és önérvényesítés
  • A spirális energiában megnyilvánuló múlttal és
    jövővel teremtett kapcsolat
Emellett az írás és
nyelvmágiájának is tanítója, hálót sző a szavakkal a másik köré.
Milyen kérdéseket érdemes
feltenni
, ha a pók kerül előtérbe valamilyen módon az életünkben?
Mi az vajon, amiért nem vállalunk
felelősséget, hanem másra toljuk azt, másokat hibáztatunk problémáinkért? Halogatjuk-e,
hogy megpróbáljuk beteljesíteni vágyainkat? Bezárva, gúzsba kötve, hálóba
gabalyodva érezzük magunkat? Hogyan tudunk ebből kiszabadulni? Meg tudjuk-e
teremteni és tartani az egészséges egyensúlyt? Egyetlen központi cél felé
haladunk, vagy szétforgácsolódunk? Túlságosan el vagyunk önmagunkkal foglalva
esetleg? Vagy ellenkezőleg: másokra koncentrálunk és nem saját
teljesítményünkre? Haragszunk-e mindezek miatt magunkra vagy a többiekre? Van-e
írás- vagy beszédkényszerünk, önkifejezési, kommunikációs problémánk?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája

36.
Bagoly
Mágia, előjelek, jövendőmondás, bölcsesség, sötétség, tudatalatti,
önismeret
Talán a legtöbb mítosz a bagolyhoz kapcsolódik, éjszakai életmódja,
sajátos mozgása, az emberéhez hasonló „arca” miatt. Mindig is az ember
közelében él, mert fő táplálékát, a rágcsálókat ott találja meg elegendő mennyiségben.
Nagyon sok babona, hiedelem is
ismert, a legelterjedtebb az, hogy képes
kitudni a bagoly (és akinek a bagoly toteme) mások titkait.
(Az
asztrológiában a Kos és a Skorpió állata, bár az indiánoknál az európai
Nyilasnak felel meg.) A görög Pallas Athéné madara, a bölcsesség jelképe. A
kelták számára üzeneteket hozott az alvilágból és az ősök világából. A hinduizmusban
Jámának, a halottak istenének küldötte. Afrikai, ausztrál őslakosoknál a
varázslók és varázslónők követe.
Összességében a boszorkányok és varázslók hírvivőjének
számít. Tudást és üzenetet visz más szférákból, megtanítja védenceit a másik
világ szabályaira és figyelmeztet a veszélyre.
Segít a szellemekkel való
kapcsolatteremtésben és a médiummá válásban, a belső hangok vagy a lelkek
hangjának meghallásában.
Ösztönöz, hogy teljes potenciálunkat bontakoztassuk
ki, és bízzunk intuíciónkban. Tanuljunk meg a megfelelő időben a megfelelő helyen lenni és energiáinkat
koncentrálva, célirányosan cselekedni. Lárma
nélkül, csendben tegyük a dolgunkat, ez vezet sikerre
.
Átvezet másokat a lélek sötétjén
keresztül, ebben rejlik gyógyító
küldetése. Javasolja, hogy ismerjük meg bensőnk erdejét és a benne rejlő
titkokat. Bevezet a teremtés bölcsességébe és megtanítja a kozmikus
törvényeket. A sötétséget és a benne
szunnyadó erőt meg kell tanulnunk megérteni
. A kozmosz és a valóság
legnagyobb része sötét és üres. A sötétség se nem gonosz, se nem rossz, csak
egyszerűen: létezik, a teremtés és az önteremtés ereje rejlik benne és a saját
sorsunk alakításával kapcsolatos titok. Találkozzunk saját árnyékunkkal,
második arcunkkal, érzéseinkkel, emlékezetünkkel, és vizsgáljuk meg, hogy
mennyire alakítjuk saját magunk az életünket és a benne lévő körülményeket. Belső vizsgálatot, önfejlesztést és meditációt
követel.
Kérdések, amiket érdemes feltenni, ha sokat találkozunk a bagollyal:
távol tudjuk-e tartani magunktól a haszontalan, káros tényezőket? Hagyjuk-e,
hogy elrabolják energiánkat, esetleg mi magunk tesszük ezt másokkal? Használjuk-e
intuíciónkat és ha igen, miképpen? Hogyan viszonyulunk saját tudatalattinkhoz,
általában a sötétséghez, s ahhoz, ami abból megfejthető? Vannak-e félelmeink és
mit tudunk kezdeni velük? Vannak-e az őseinkkel kapcsolatos tisztázatlan
kérdéseink? Elég céltudatosak vagyunk-e és milyen módszereket alkalmazunk a cél
elérése érdekében? Tudunk-e fókuszt váltani szükség esetén, mennyire vagyunk
rugalmasak?
Felhasznált irodalom: Jeanne
Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája

37.
Medve
A tudattalanban rejlő ősi erő életre keltése, ősanyag, kezdeti állapot.
Kitartás, bátorság, nyugalom és erő.
Ciklusok.
A medve elterjedt ősi szimbólum, sok helyen nemzetségalapító ősapaként tekintenek rá, akinek nevét tilos volt kimondani. Ezért Nagyapó,
Nagyanyó, Öreg, Erdei Öreg (magyaroknál: Mézevő) nevekkel illették. Az Oroszlán
északi párja, a legfőbb égisten (a görög Uranosz) szimbóluma. A medvetörténetek
és elbeszélések a beavató szertartások
közé tartoztak (medve emberré, ember medvévé változása például). A medve a nagy istennőhöz vezető, ősi ösvényre utal.
Nyugat-Európában őt tekintették a földről a télutón túlvilágra távozó lelkek
szélnek eresztőjének is. Hold-állatnak,
holdszimbólumnak is tekintik
, mert összeköttetésben van a tudatalatti
mélyebb rétegeivel. Gyakran szerepel
együtt
egy másik holdállattal, a
nyúllal
. Csillagképet is elneveztek róla. A Göncölszekér összefüggésbe
hozható az isteni fény hét sugarával. A keresztény
szimbolikában
természetesen az ördögöt jelképezi, amely magával ragadja a
bűnös ember lelkét. Másfelől viszont párhuzamba állították Jézus szűztől
születésével és bocsai a messiási béke jelképei. A medve attribútuma Szent
Gálnak és Richardisnak. A legenda szerint mindkettőjüknek medve segített a
kolostorépítésben.
Védőpatrónus. Az élet, a föld, a gyermekek, az erdő és a természet
védelmezőjének tartják, bármilyen igazságtalanság helyrehozója, akár az életét
is hajlandó ezért feláldozni.
A medve megtanítja, miként kell az élethez szükséges forrásokat fellelni.
Megmutatja, miként lehet az összes belső
energiatartalékot kihasználni
, még azokat is, amelyekhez korábban még soha
nem fértünk hozzá, vagy nem ismertünk fel. A medvétől megtanulhatunk olyan mélyre ásni, ahonnan megfelelő
pozícióból hozhatjuk meg döntéseinket. Mélyen magunkba kell fordulni,
szükségünk van időnként az ilyen időszakokra, amikor az ember magába mélyedve
két-három új ötletnek ad életet. Lehet, hogy azt jelzi a medve, hogy a
kigondolt terv csak a kétéves periódus végére fog teljesen kibontakozni. (A
bocsok két év alatt nőnek fel.)
A medve jelzi a továbblépés előtti megállás, elgondolkodás
szükségességét
, az új ciklus előtti lenyugvást és felkészülést, erőgyűjtést,
ami után elkezdhető a magas hatásfokú koncentrált tevékenység. Fejleszti azt a
képességet, hogy a belső és külső világban, befelé fordulva másoktól
függetlenül alakíthatjuk ki álláspontunkat.
Gyakran szokták a medvét a fával összefüggésbe hozni, a fák kérgét (részben)
lehántva jelöli meg ugyanis a területét. A
fa szintén erőteljes ősi szimbólum, egy természetes közvetítő antenna, amely a
földet és az eget kapcsolja össze
. („Alattad a föld, fölötted az ég, benned
a létra.” – Weöres Sándor.) Be kell tehát önmagunkba lépnünk, hogy ott életre keltsük az eleve adott
képességeinket és lehetőségeinket
, s a fa is arra emlékezteti az embert,
hogy amit életre keltett, azt felszínre
kell hoznia
és alkalmaznia kell a világban – jeleket kell hagynia maga
után. Fontos egyébként is megőrizni magunkban a kis bocsot és időnként fára
kell másznunk, ha másért nem, azért hogy tisztán lássunk. Minden medve imádja a
mézet (ami eredetileg rendszerint ugyancsak fákban volt található). A méz az
élet természetes édesítőszere. Ez is a magunkban lakozó erő felélesztését,
felszínre hozását jelképezi.
Kérdések, amiket érdemes feltenni, ha bármilyen formában megjelenik a
medve az életünkben
: hogyan működik az ítélőképességünk? És a többieké?
Lehetséges, hogy nem ismerjük fel azokat a dolgokat, amik hasznosak lennének a
számunkra? Meglátjuk-e a helyzetek, dolgok lényegét? Esetleg túl kritikusak
vagyunk magunkkal vagy másokkal szemben? Vagy ellenkezőleg: rózsaszín
szemüvegen át látjuk a világot? Dolgozunk-e mágikus erőnkkel? Felismerjük és
felhasználjuk-e rejtett tartalékainkat? Működik-e életünkben a ciklikusság?
Hagyunk időt magunknak a visszavonulásra, befelé fordulásra és pihenésre? Az
aktív fázisaidban mennyire vagyunk hatékonyak? Igényeljük, megkapjuk,
értékeljük a védelmet? Mi magunk védelmezünk-e másokat?
Felhasznált irodalom: Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András –
Szemadám György: Jelképtár; Ted Andrews: Az állatok szimbolikája; Jeanne
Ruland: Az állatok ereje végigkíséri az életünket



ÁLOMFEJTÉS

Az álmokban megjelenő szimbólumok
lefordításával, magyarázatával, megfejtésével alighanem azóta foglalkozik az
ember, amióta beszélni képes. Tudnivaló, hogy mindenki álmodik, legfeljebb nem
emlékszik minden álmára vagy csak nagyon kevésre. Az álom olyan birodalom, ahol
– véleményem szerint – tudattalanunkkal is intenzívebben tartjuk a kapcsolatot,
s azokkal az entitásokkal is (felettes én, belső vezető, szellemi vezető,
segítők – kinek-kinek ízlése szerint), akikkel éber állapotban kevesen és/vagy
ritkán találkoznak- találkozunk. Ezért kiemelt jelentőségűek az álmokban
megjelenő motívumok, s mivel nagyon személyesek, s a harmadik dimenzión túli
rétegekkel kapcsolnak össze minket, továbbá összetettek, a legnehezebb a
megfejtésük is. Ahány álmodó, ahány éjszaka, ahány helyzet, annyiféle
értelmezése van egy-egy álomszimbólumnak. Igen izgalmas tevékenység az
álomfejtés – és igen hasznos. Megoldási kulcsot, válaszokat is ad. Az
irányított álmodás egy külön fejezetet igényelne, illetve könyvek sora szól
róla. Itt csak arra hívom fel a figyelmet, hogy egyszerű gyakorlatokkal is
elérhetjük, hogy egy-egy kérdésünkre hiteles választ kapjunk álmunkban. Így
teljesen praktikus módon is felhasználhatjuk ezt a rejtelmes „eszközt”.
Felhasznált irodalom: Erőss László-Zánkai Géza: Álomfejtők szótára
Pamela Ball: Tízezer álom
Mochár Szilvia: Modern álmoskönyv
Ted Andrews: Az állatok szimbolikája
2012.07.09.
1.
Anya

A biztonságot ígérő, a tápláló, a
szeretetet nyújtó. Ennek elérése fontossá válik az álmodó számára.
Partnerkapcsolatait is ezek kielégítésére formálhatja, még önállóságának
feláldozásával is. Mérce lehet az élettárssal szemben. Megjelenhet e vágyak
kielégítetlensége is, neheztelésként. Ez esetben a partnerrel szembeni
elégedetlenség erősödése várható.

Férfiaknál: a saját anyjukhoz
való viszony tükrözője, igény a szeretetre.
Nőknél: saját anyasággal
kapcsolatos problémák megjelenítője
2012.07.16.
2.
Apa
Ésszerűség, a környezettel való
reális kapcsolat, biztonság. A tradíciók fontosak az álmodó számára (legalábbis
aktuálisan), ami összefügg a megfelelő alkalmazkodási stratégiával is. A
tekintély szerepét az érintett életében ugyancsak szimbolizálja. Az álmodónak
szüksége van tapasztalatokra, útmutatásra, amit külső személyektől vár. Persze
attól függően, hogy az álomban szereplő apafigurát elfogadja-e vagy éppen
ellenáll neki.
2012.07.23.
3.
Nő (ismeretlen, illetve általában
a nő)
Férfiak álmában: a női
személyiségkomponens, az Anima megjelenése. Az elfogadásra, szeretetre való
képesség kifejeződése, persze aszerint, hogy milyen, mi történik vele az
álomban. A nemi szerep aktuálisan nagy hangsúllyal foglalkoztatja az álmodót.
Nők álmában: a saját nőiségéhez
való viszony megtestesítője. Kérdés: milyen – ezzel kapcsolatos – változás
történt az álmodó életében, illetve milyen változás kellene, hogy
bekövetkezzék.

2012.07.30.

4. 
Férfi (általában)
Nők álmában: a férfi
személyiségkomponens, az Animus. A kreativitás, kezdeményezőkészség és
önállóság kifejeződése aszerint, hogy milyen érzések kapcsolódnak hozzá, milyen
történések jelennek meg az álomban. A nemi szerep aktuálisan biztos, hogy
foglalkoztatja az álmodót.
Férfiak álmában: a saját
nemiséghez való viszony megtestesítője, a közelmúltban felmerült kérdésekre
keresett válasz. Önbizalom problémák, a szükséges változásokkal szembeni
fenntartások, halogatás is lehet a hátterében.
2012.08.06.
5.
Gyerek
Az álmodó kreativitását,
lehetőségeit jelzi, azt az ígéretet, ami benne lakozik. Az élet játékos
oldalát, könnyed tanulást, fantáziát, a „minden lehetséges” érzését. Ha nem
kifejezetten pozitívan, derűsen jelenik meg az álomban, jelezhet makacskodást,
a korlátozások elleni lázadást, türelmetlenséget, kiszolgáltatottságot. Esetleg
menekülést a feladatok elől, „jobb a felnőttekre testálni azokat, én nem tudom
megcsinálni.”

2012.08.13.

6. 
Emberek
Az álmodó saját személyiségének
azt a részét testesítik meg, amellyel aktuálisan intenzíven foglalkozik
(foglalkozni akar vagy kénytelen). Ha több szereplője van az álomnak, akkor
mindannyian egy-egy ilyen részt képviselnek. Ha például rokon jelenik meg, az
azt is jelentheti, hogy felhívja a figyelmet a családon belüli helyzetre vagy
arra, hogy foglalkoznia kéne valamelyik hozzátartozójával. Az idegen azt a
részt képviselheti, amelyet az álmodó nem ismer, amit nem tud magáról pedig
benne van. Fiatal ember a fejlődésképességet vagy az erre való felhívást
szimbolizálja és így tovább.
2012.08.20.
7.
Állatok

Az ösztönös, „állatias”
vonásainkat jelképezik, azokat a tudattalanból felszínre törekvő tartalmakat,
amelyekkel nem biztos, hogy szeretünk szembenézni. Figyelmeztetést
hordozhatnak, hogy megmozdult bennünk valamilyen erő, ami esetleg fenyegető is
lehet, de legértékesebb tulajdonságaink (pl. tehetség) fejlesztéséhez, vagy
életünk nagy élményeihez (pl. szerelem) is vezethet. Természetesen az álomban
megjelenő állat rendkívül sokféle üzenetet, karmikus jelzést hordozhat attól
függően, hogy valóságos vagy legendás, kölyök vagy felnőtt, szelíd vagy támadó,
élő vagy holt, sérült vagy egészséges, hogyan viszonyul hozzá az ember, mit
csinál vele. Ezen felül még ugyanolyan fontos az is, hogy milyen állatról van
szó, maga az is egy külön területe a szimbólumfejtésnek, hogy melyik állat
miért jelenik meg az ember életében, akár éber állapotban, akár álomban. (Ezen az
oldalon is foglalkozunk ezzel keddenként.) A beszélő, bölcs állatok direkt
üzeneteket hordoznak. A segítő állatok megkönnyítik a tudattalanból feljövő
tartalmak feldolgozását. A megszelídített állatok azt mutatják, hogy az álmodó
(sikerrel) igyekszik kordában tartani ösztönéletét. Ha állattá változik, az a
változásra való képességét jelzi.

2012.09.03.
8.
Színek
Legelőször is azt kell
tisztáznunk, hogy az emberek egy része fekete-fehérben, más része pedig
színesben álmodik. Óriási szórást találtam rövidke „kutatásom” során abban,
hogy melyik milyen arányban szerepel az álmodók között és mitől függ, hogy
lát-e valaki egyáltalán színeket álmában van sem. Így most kénytelen vagyok
mellőzni ennek bármiféle magyarázatát, csak arra szorítkozom, amit magam is
megéltem. Az élet során is változhat ugyanis az álomlátás módja. Személyes
élményem, hogy 40 éves koromig fekete-fehérben álmodtam és valamivel utána
színesedtek ki éjszakai látományaim. A kezdetet egy feltűnő kék szín
megjelenése mutatta: egy sereg álmomban nap, mint nap a legkülönbözőbb kék
tárgyak szerepeltek. Hamar felfogtam, hogy színt látok és minden egyéb jelzés
és aktuális életszakaszom ismeretében és megfejtésében ez a jelenség egyfajta
megvilágosodásra és  spirituális
kommunikációra hívta fel a figyelmemet. Az álomfejtések magyarázatában mindez
nincs, arra is jó példa tehát, hogy mennyire nem lehet (ezt sem) sablonszerűen,
mechanikusan értelmezni. Az álmaim egyébként azóta fokozatosan megszínesedtek.
Rátérve közelebbről a szócikkre:
az álombeli színek jelentősége is sokrétű: hordozhat mentális- spirituális
üzenetet – lásd fentebb. Felhívhatja a figyelmet egészségi kérdésekre. Ha a
kiemelkedő szín megfelel például valamelyik csakra színének, egyértelmű, hogy
azzal kell dolgoznia az illetőnek. A színek gyógyító hatását is figyelembe
lehet venni az álomfejtés során. Nézzük meg az egyes színek tartalmát, amelyek
közt egymásnak ellentmondóval is találkozol. Nyilván a konkrét álombeli szerep
szerint változik az értelmezésük.
Barna: biztonság, anyagiság,
jólét, vállalkozó szellem, gyakorlatiasság, föld, halál, az ítélőképesség
hiánya
Bíbor: uralkodás, fajsúlyos
gondolatok, anyagi és szellemi világ összekötése, mértékletesség, meditáció
Fehér: minden színt magába rejt;
tisztaság, ártatlanság, bölcsesség, igazság, adás, tehetetlenség, szétszórtság,
túlfeszítettség
Fekete: minden színt tartalmaz,
élettelen anyag, férfiasság, kifejezőképesség, ítélőerő, védelem, mágia, halál,
tépelődés, negativitás, titkolózás, áldozat
Ibolya: méltóság, tisztelet,
remény, kozmikus felelősség, lelki épülés, passzivitás
Indigókék: kreativitás – a harmadik
szem csakra színe
Kék: lélek, a földöntúli ereje,
hűség, béke, ellazulás, önkifejezés, alvás, gyógyító szín, meditáció,
megvilágosodás, passzivitás, határozatlanság, depresszió, magány – a
torokcsakra színe
Lila: spiritualitás, hit, alkímia,
illúziók, félreértés, rögeszme – a koronacsakra színe
Narancs: aktivitás, melegszívűség,
az énhez és másokhoz való viszony, vidámság, függetlenség, túlzott (vagy
alaptalan) büszkeség, aggódás, nyugtalanság – köldökcsakra színe
Sárga (vagy arany): a napfény
színe; a jólét esélyét hordozó aktivitás, érzelmi állapot, intuíció, hit, optimizmus,
távolságtartás, kritikusság, nyugtalanság – a napfonat csakra színe
Szürke: gondoskodás, szolgálat,
alázat, képzelet, titkolózás, kiegyensúlyozatlanság, érdektelenség,
tehetetlenség, magány
Türkiz: lelki nyugalom,
becsületesség, a megszabadított lélek
Vörös: ösztönök ereje, energia,
dinamika, kifejezőerő, élet, akaraterő, uralkodás és hatalom, szexualitás, harag,
agresszió, konfliktus, harc – a gyökércsakra színe
Zöld: élet, öntudat, természet,
remény, újrakezdés, családi öröm, növekedés, bőség, egyensúly, harmónia, a
gyógyítók színe, éretlenség, bizonytalanság, fösvénység – a szívcsakra színe
2012.09.10.
9.
Számok
Az álmokban megjelenő számok
kapcsolódhatnak az álmodó élethelyzetének kézzelfogható részletéhez. Például:
ha várakozik valamire és megjelenik álmában egy négyes, lehet mindössze azt
jelzi, hogy négy nap (négy hét, négy hónap, netán négy év) múlva következik be.
Ilyenkor az álom többi eleme is megfelel a várakozás tárgyának.
A lottószámok megálmodása a
grandiózus elképzelések – ne mondjam: álmok – közé tartozik, s elő is fordul
ilyesmi, de persze igen ritkán.
Máskülönben a számmisztika az
irányadó abban, hogyan fejtsük meg az álomban megjelenő számok jelentését:
0 ősköd
1 teremtés, hatalom, célirányosság
2 nőiség, egyesülés, megtermékenyülés, ellentétek, mozgás
3 férfias-nőies elemek közötti bizonytalanság, család és gondviselés,
szerencse
4 a természet rendje, elemek, égtájak, szilárdság, zártság
5 emberi természet, egyensúly, uralomra törekvés, csábítás (ördög)
6 házasság, családi élet, nőiesség, háziasság, egyensúly, választási
dilemma
7 mozgás, dinamika, a kozmosz száma
8 teljesség, utolsó lehetőség (figyelmeztetés), igazság
9 lelki aktivitás, a jó győzelme
10 beolvadás, visszatérés
valahová
11 újrakezdés
2012.09.17.
10.
Egyedüllét, magány
Mint mindig, ennek a jelenségnek
a megfejtése, az éber állapotra történő értelmezése is attól függ, milyen az
álomkörnyezet, milyen érzések fogalmazhatók meg az egyedülléttel
összefüggésben.
Ha az álmodónak kellemetlen, sőt:
fájdalmas az egyedüllét, akkor nyilvánvalóan magányosnak, másoktól
elszigeteltnek érzi magát és ettől szenved.
Ha pozitív érzetek jelennek meg
az álomban illetve utána, akkor jelenthet függetlenségre törekvést, vagy pedig
azt, hogy az álmodó felismeri: saját érzelmi- és mentális állapotával, fejlődésével
mások segítsége nélkül kell foglalkoznia.
Egy újabb és ugyancsak igen
pozitív olvasatban a magány jelképezheti az egységet, teljességet.

2012.09.24.
11.
Írás

Mindenképpen az önkifejezésnek
egy fontos eszköze az írás és ha álomban jelenik meg, akkor az álmodó fontosnak
tartja mondanivalójának közlését másokkal. Ha géppel, számítógéppel történik az
írás, akkor inkább hivatalos vagy a legnyilvánosabb felületnek szánt közlésről
lehet szó. A kézírás intimebb, közvetlenebb és sokkal inkább a belső világra, a
tudatalattira vonatkozik. Sejtetheti azt is, hogy az illető nincs tudatában
saját spirituális előrehaladásának, holott ez javában folyik.
Ha az álmodó emlékszik az írott
szövegre illetve el tudja olvasni az írást (és emlékszik legalább egyes
elemeire), akkor a tartalmára kell odafigyelnie, mert alighanem fontos
útmutatással szolgál. Ha nem emlékszik vissza, de gördülékenyen ment a
folyamat, akkor tudattalanjának legmélyéről származó információkra számíthat a
jelenben vagy közeljövőben. Ha kellemetlen érzés társul ehhez, akkor hárít
magától egy gondolatot, sugallatot, változásra vonatkozó késztetést. Ha a
szöveg zagyva, akkor rendezetlen érzelmek, sérelmek, fel nem dolgozott
indulatok lappanghatnak mögötte. Kusza, zavaros írásnál arra is lehet gondolni,
hogy valaki akiben addig megbízott az érintett, már nem megbízható irányában,
elárulta őt. Ha a látott vagy létrehozott írásból néhány betűre emlékszik csak
az álmodó, azt érdemes kinyomoznia, hogy a betűk mit jelentenek akár a
grafológiában, akár a numerológiában, illetve a betűk jelentésében.

2012.10.01.
12.
Zuhanás
 
Kétféle zuhanásról tudunk
beszélni, az egyik amit az elalvás szakaszában érzünk és nincs képi
kifejeződése. Ez feltevések szerint atavisztikus emlék: abból az időből, amikor
még valamilyen magasabb helyre (például fára) mászott fel ősünk a vadállatok
elleni védekezés miatt és vagy lezuhant valóban vagy csak kezdett volna esni,
de felébredve megkapaszkodott. Ez csak érzés és nem álomban megjelenő zuhanás.
Gyanúm azonban, hogy ennek is van üzenete: nem érzi magát stabilnak az ember
aktuális helyzetében, figyelmezteti a tudattalanja arra, hogy ügyeljen erre és
tegye meg a szükséges és határozott lépéseket. Az alább felsorolt variációkat
is figyelembe lehet persze venni.
A klasszikus álombeli zuhanás
képekben jelentkezik, az eleséstől a magasabb helyről valahová történő
különböző következményekkel járó zuhanásig. Ennek is többféle üzenete van,
attól függően, milyenek a körülmények, s főleg: az álmodó jelen életszakaszában
milyen megoldatlan problémával szembesül vagy éppenséggel nem akar szembesülni.
Az első ilyen: a realitások
kérdése: azt szeretné-e amire valóban alkalmas, ábrándokból épített-e várat,
vagy túlságosan körülményesen szervezi életét. A zuhanás ilyenkor a valósággal
való kapcsolat felé próbálja terelni. Mutathat arra, hogy az érintett
elvesztette lelki egyensúlyát és nem tudja, hogyan szerezze vissza. Egy fontos
kapcsolat fellazulása mögött rejlő félelmet is kifejezhet a zuhanás. Kisgyerekkorból
visszatérő rémület, bizonytalanság, érzelmi kiszolgáltatottság is lappanghat
mögötte. Spirituális félelem, hogy nem tud megfelelni a maga és a karma által
állított követelményeknek, annak a vállalásnak, amit ebbe az életbe hozott.
Az is fontos természetesen,
honnan zuhan valaki és hová érkezik. A honnan jelképezi a bizonytalanság
forrását: nem a képességeknek megfelelő helyet és vágyakat, idealizált vagy nem
kellően stabil kapcsolatot, az önmagával való kapcsolat sérülékenységét. Ahová
zuhan az szimbolizálja a változáshoz, változtatáshoz való hozzáállását illetve
esetleg a teendőket vagy az eredményt. Árokba, piszkos helyre, gödörbe
zuhanásnál majdnem biztos, hogy az álmodó pontosan tudja, hogy rossz úton jár,
de még nem mer elszakadni tőle. Ha sérüléseket szenvedünk, az arra
figyelmeztethet, hogy már túlfeszítettük a húrt, minél tovább halogatjuk a
módosítást, annál jobban megviselnek majd a következmények. Puhára esni a
felesleges félelemről árulkodik és a bizalom, önbizalom erősítésére vagy
felépítésére biztat. Ha a zuhanás átvált repülésbe és máshová kerül az érintett
vagy könnyedén fog talajt, akkor is a saját erőbe, kreativitásba, tehetségbe és
főleg: célravezető könnyedségbe vetett hitre hívja fel az álom a figyelmet.
A rendszeresen visszatérő
zuhanásos álom nagyon gyakori. A tudatos és irányított álmodás technikájával kondicionálni
lehet, hogy mi legyen a folytatása, kimenetele az „eseménynek”. Ha elfogadjuk
azt, hogy az álom a tudattalanban történő kommunikáció, kontaktus felvétele a
felettes énünkkel (belső vezetővel, szellemi vezetővel, őrangyallal, felsőbb
régiókkal – kinek-kinek ízlése szerint), akkor élni lehet a kölcsönhatások
törvényével és segíthetünk magunkon hosszan elhúzódó problémánk megoldásában,
bizonytalanságunk eloszlatásában.
2012.10.08.
13.
Menni – haladás, járás, futás,
menekülés
Természetesen a haladást
szimbolizálja a járás. Vagy valamilyen kézzelfogható, földi, praktikus ügyben,
vagy spirituálisan, méghozzá a léleknek a saját útjára találását és azon
történő haladást. Amikor valamilyen konkrét kérdés foglalkoztatja, s erre
vonatkozhat az álom, fontos hogy honnan indul és megérkezik-e valahová, éspedig
hová. Ezek választ adhatnak arra, hogy aktuális-e egyáltalán az álmodó
elképzelése és annak megvalósítására tett lépései. Spirituális haladásnál is
lehet persze jelentősége a honnan- hová elemeknek.
Ami a tempót és általában a
cselekedet hangulatát illeti, attól függően, hogy gyors vagy lassú, biztos,
biztonságos vagy bizonytalan az a haladás változik a megítélése és igen
egyszerűen lefordítható, hogy a nyugodt, könnyed, ütemes járás akadálymentes
haladást, a meg- megszakadó, kapkodó bizonytalanságot jelent, s így tovább. A
futás lehet menekülés valamilyen külső vagy belső késztetés elől, ilyenkor
célszerű megvizsgálni mi lehet az ok és mit tud vele kezdeni az érintett. Ha
boldogan száguld, az energia-felszabadulást jelent és nagy teljesítményeket
sejtet, de nem árt ügyelni hogy valóban megkerüljön hozzá a megfelelő cél. Ha
fut, de nem halad az álmodó, az szorongásra és sokszor eredménytelenségre is
utal, melynek oka, hogy csak a saját szemszögéből látja a világot az álmodó, nem
veszi figyelembe a külső körülményeket.
Menekülni valami elől: rossz
döntés lehetősége, méghozzá ismételten, hajlamos az érintett ugyanazokat a
hibákat elkövetni, azonos tévedésekbe esni. Másik olvasata is van viszont:
vágyakozás az iránt, ami elől menekül az illető. Az üldözéses álom arra utal,
hogy visszafogott az álmodó, nem fejezi ki magát. Ha ő üldöz másokat, akkor
elégedetlen önmagával, igyekszik elhagyni olyan tulajdonságait, szokásait,
amelyek – megítélése szerint – nem segítik sikerhez.
A hirtelen megtorpanás, lebénulás
tehetetlenség érzésére utal vagy arra, hogy hajlamos feladni céljait, a
küzdelmet. Ilyenkor érdemes újra átgondolni azt, hogy van-e elég türelme arra,
hogy lépésről- lépésre haladjon, vagy azért adja fel dolgait, mert türelmetlen
és nem veszi figyelembe a realitásokat.

2012.10.15.
14.
Evés
 
Ez a cselekedet természetesen a
szükségletek kielégítésének szimbóluma. A szükségletek testi- érzelmi-
spirituális szinten egyaránt értelmezhetők. Spirituálisan az étvágy az életkedv
és a spirituális vágyak, ideálok vagy sóvárgás szimbóluma, illetve a lélek
táplálása. Utalhat az anyával való kapcsolatra is (táplálás, gondoskodás),
védelemre, jólétre, létfenntartásra.
Ha az álmodó éhes, akkor hiányzik
az életéből valamilyen alapvető „tápanyag” vagy a visszacsatolás. Ha túl nagy
az étvágya, az kielégítetlen kívánságokra utal, esetleg érzéki vágyra. Amikor
álmában (is) belső feszültsége csökkentése miatt eszik, az súlyos (általában
érzelmi) kielégítetlenségre utal.
Ha ízlik az étel és nyugodtan
táplálkozik az illető, az azt jelzi, hogy jó a kapcsolata a külvilággal, be
tudja fogadni annak üzeneteit, benyomásait és képes integrálni azokat.
Ha nem eszik, nem kívánja az
ételt, vagy egyenesen megtagadja a táplálkozást, akkor kitér a növekedés és
változások elől. Vagy: megpróbálja távol tartani vagy elszigetelni magát a
külvilágtól, másoktól. Esetleg: konfliktus, kielégítetlen szükséglet
nyomasztja. De az is lappanghat a háttérben, hogy meghasonlott önmagával, mert
elégedetlen a testével.
Nem elhanyagolható motívum, hogy
az álmodó egyedül eszik-e vagy mások társaságában –a szocializációs tényezőkre,
önzés- önzetlenségre utal.
Ritkán lehet terhességi fantázia
része, vágy a terhességre, gyermekre.
2012.10.22.
15.
Étel, élelmiszer
 
Előző szócikkünkben volt szó az
evésről. Természetesen az sem közömbös, hogy milyen táplálék jelenik meg
álmunkban.
Édesség: csokoládé, sütemény,
kalács stb. az érzéki örömökkel, élvezetekkel függ össze, de utalhat kielégítetlen
érzelmi szükségletekre, gyermekkorból visszamaradt vágyakra.
Gyümölcs – amennyiben érett:
tapasztalatokat, törekvéseket jelenít meg és az álmodó komfortérzetét. A
gyümölcsök színe is fontos lehet (lásd a színeket a 8. részben).
Hús: testi kielégülés. Nyers hús:
fenyegető szerencsétlenség, illetve az ettől való félelem.
Kenyér: alapvető tapasztalatok,
alapszükségletek.
Tej: gyermeki szükségletek.
Zöldség: alapszükségletek és
anyagi elégedettség. Arra a jóra is utal, amit az ember a földtől és
környezetétől kap. Színük éppúgy fontos lehet, mint a gyümölcsöknél.
Jó ételek: a test, főleg a gyomor
kielégítetlensége, amely könnyen mohósághoz és testi bajokhoz vezethet.
Mértékletességre int. Néha: a lelki csalódásokat könnyebben megszerezhető testi
örömökkel akarja pótolni az álmodó – persze hiába. A gusztusos ennivaló ezen
kívül jelenthet még testi- szerelmi szükségletet, vágyat is.
Visszataszító, rossz,
gusztustalan étel: elítéli magát az álmodó valamilyen, rossznak tartott szokása(i)
miatt. Vagy: a testi kielégülés után valami kellemetlen emlék marad, ami
megronthatja a következő időszak örömszerzését.
Olyan étel, amit nem lehet
megenni, mert gipszből vagy műanyagból van: felesleges önmegtartóztatás.
Ételmaradék: mártírkodás,
látványos áldozat, amelyért titkon hálára, ünneplésre számít az érintett.
Visszatérő, rendszeres álomnál
megjelenő táplálék: valamilyen szükségletét tartósan figyelmen kívül hagyja az
illető, érdemes feltárnia, mi is az és persze gondoskodni a pótlásról.


2012.11.05.
16.
Ivás
Kétfelé bontom ezt a címszót is,
külön beszélek majd az italokról, bár így töredékes maradhat mindkét rész, mert
itt mégiscsak szerepel a vízivás és a részegség – amihez meg az alkohol
többé-kevésbé elengedhetetlen. Mindenesetre érdemes lesz majd együttesen
tanulmányozni a következő részt is annak, aki érintett benne vagy csak úgy
érdekli a téma.
Ahogyan az étellel is, az itallal
szintén magunkba fogadunk valamit. Persze kérdés, hogy mit iszunk és azt hogyan
dolgozzuk fel. Mint az imént írtam, a vizet és a részegséget leszámítva a különféle
italokról a következő részben lesz szó, de kiemelendő, hogy az ital színe is
jelenthet valamit az álomban, így érdemes utánanézni annál a címszónál is.
A víz ivása sem azonos jelentésű,
sőt még az sem, hogy miből történik a fogyasztása. Amennyiben hideg és tiszta
vizet iszik az álmodó, szerencsés előjelnek minősíthető. Ha csak látja a vizet
egy pohárban, azt jelenti, hogy befogadja egy társaság. Üvegből inni: szerelmi
kaland, mely csalódással ér véget. Forrásvíz fogyasztása gyors gyógyulásra
utalhat. Viszont a meleg, zavaros, szennyezett víz pénz elvesztésével fenyeget,
s ha ráadásul például törött pohárból történik, az kifejezetten
szerencsétlenségre figyelmeztet.
Az ivás általában jelentheti azt,
hogy vigaszra és gondoskodásra vágyik az érintett, illetve hiányzik számára
valami energetikailag, s ezt kívánja magához venni a folyadékon keresztül.
Az álombeli részegség mögött
általában feszültség és elégedetlenség rejlik. A feszültség forrása is nyilván
a valakivel- valamivel való elégedetlenség. Az álmodó leginkább önmagával
elégedetlen, ezért menekül a semmibe, ugyanakkor kénytelen küzdeni is a talpra
állásért. Kérdés: milyen a kimenetele az álombeli szituációnak. Emellett
mutathat arra is a részegség, hogy saját botlását úgy akarja beállítani az
illető, hogy önhibáján kívül követte el, felmentést keres a felelősség alól.
Ezzel összefüggésben arra is utalhat, hogy visszaél mások jóhiszeműségével az
álmodó.
Másik olvasatban: a személyiség
felszabadítását keresi, azzal a részével akar kapcsolatba lépni, amely többet
tűr el, mint józan állapotban, vagy mint amit a konvenciók, saját kulturális
mintája megenged. Szélsőségesebb esetben a kifejezett gátlástalanságra való
vágyat is jelezheti. Figyelmeztet arra a veszélyre, hogy irracionális erők
befolyása alá kerülhet a szülött.
Pozitívnak tekinthető olvasata: a
gátlások feloldása előkészület lehet az eksztázisra, olyan tudatállapotra,
amelyben nem kötik a materiális, racionális motívumok.
2012.11.12.
17.
Italok és italokhoz kapcsolódó
fogalmak
 
Az előző részben, az Ivás
címszónál érintettük a vizet. Most néhány további italféleség álomban történő
felbukkanását próbáljuk megfejteni.
Gyümölcslé: az álmodó felismerte
saját megtisztulási vágyát. Mértéktartásra is utal.
Túl édes, szirupos ital: a
szenvedélyes szerelem előjele.
Tej: csömör és az ezzel járó
megtisztulás utáni vágy. Vágy a függőség adta biztonságra, a feltétel nélküli
elfogadásra. Anyatej: szégyenkezés, rossz szokások, kicsapongás. Megbőrösödött
tej: gyermekkori szorongató emlék. Kifutó tej: kikotyogsz valamit, amit nem
kellene. Tej, ha idegenkedést ébreszt: kínos gondolatok, emlékek, rossz
partnerkapcsolat.
Van pozitív olvasata is: a tej
jelent képességet arra, hogy mást tápláljon, óvjon az álmodó, általában
szellemileg. Intim kapcsolatainak erősítése felé mutat minden változatban.
Alkohol, általában: boldogító
élményre vagy örvendetes hatásra vágyik az álmodó. Kielégülést vár, de sajnos
ebből az álomból is fel fog ébredni, s lehet, hogy keserű szájízzel.
Feszültségcsökkentést keres, nyomasztó gondoktól akar megszabadulni, vagy
valami mástól akar „megrészegülni. Menekülés a problémákkal való szembenézés
elől. A túlzott alkoholfogyasztás jelentheti azt, hogy olyan helyzetbe hozza
magát, amit később megbán.
Progresszív jellegű jelzése
lehet, hogy az álmodó felismeri az érzelmi zűrzavarban rejlő lehetőségeket és
látja a világosságot, amely ebből támad. Ha levetkőzi az önmagára kiszabott
korlátozásokat, akkor sikerülhet áttörésszerűen eljutnia az igazsághoz. Az
alkohol „engedélyt adhat” erre. Megváltozott tudatállapotra ugyancsak utalhat,
s arra, hogy birtokában van az eszköz, amellyel azt eléri. Ha feloldódik
zárkózottságából és „szabad folyást enged a dolgoknak”.
Bor
A régi álmoskönyvek szerint: könnyebb
betegség, rendszerint meghűlés, hőemelkedés. Vagy: múlékony
öröm, amelynek ára
van. Ha csak módjával fogyasztja: társaság iránti vágy, de áldozathozatal
nélkül.
Árnyaltabb értelmezésben: vidám
alkalom jelképe lehet. Befolyásolja a tudatosságot és érzékelést. Egy borpince
az eddigi jó és rossz tapasztalatok összességét jelenti. Lelki gyógyulás,
kilábalás egy bajból. Képesség, hogy a tapasztalatokat a lehető legjobban
hasznosítsuk, élvezzük mindazt, ami örömet okoz és felvidít. Bőség vagy
spirituális erő befogadását jelenti.
A borospohár vidámság vagy
terhesség képeként is értelmezhető. Ha eltörik, ez vagy bánatot vagy vetélést
jelent.
Borosüveg: fallikus szimbólum
Fehérbor: tartósabb kapcsolatok,
de fokozatos elmagányosodás.
Vörösbor: nagy indulatok,
veszteségek, viszont a vérnek is jelképe, az életerőt, spirituális erőt is
jelentheti.
Konyak: az álmodó feleslegesen
komplikál valamit, ezzel kirekesztheti magát olyan örömökből, amik pedig rá
várnak, vagy könnyedén megszerezhetné őket.
Pálinka: cimboraság, barátok,
akik rossz irányba befolyásolnak. Rossz társaságban ostoba, gátlástalan cselekedetekre
ragadtathatja magát. Ha kedveli: más örömökből kevés jut neki. Ha nem kedveli:
lázadásával csak nehezíti sorsát.
Sör: ha tiszta, habos, ízletes:
szerencse, barátok, kedélyes élet. Nem halad túl gyorsan előre, de ezzel
megelégedhet. Minél nagyobb a habja, annál nagyobb meggondolatlanság. Ha kiömlik:
gyermekáldás.
Sörösüveg: kis jutalom, nyereség.
Söröskupak: mások helyett végzett
munka.
Sörfőzde, sörgyár: mulatság.
Söröző: megérdemelt pihenés.
2013.04.22.
18.
Ház
 
Az álmodót saját magát jelképezi,
kapcsolataival, elsősorban családi kapcsolataival együtt. Amikor házról álmodik
valaki, fontos, hogy megint egyszer szembenézzen önmagával. Különleges
figyelmet fordíthat arra, hogy a biztonságérzete aktuálisan mennyire stabil
vagy labilis, hiszen a ház biztonságérzetet, védelmet is jelent.
Ha a házba nehéz bejutni, vagy
elhanyagolt, túl nagy vagy túl kicsi az problémákra utal.
Természetesen az sem közömbös,
hogy gyermekkori, vagy felnőttkori lakóhelyről van szó, ismerős vagy idegen
házról. Mire emlékszik a legélesebben az álmodó?
a házból?
A fürdőszoba a személyes
higiéniával kapcsolatos beállítódást, valamint az intim gondolatokat és
foglalatosságokat jelképezi.
A könyvek, könyvespolc, netán
könyvtárszoba a szellemet, az információk beszerzését, tárolását,
felhasználását.
Padlás: múltbeli tapasztalatok,
régi emlékek. A családi viselkedési sémák, minták, tradíciók.
Előszoba, előtér: más emberekkel
való érintkezés és viszony.
Pince, vagy szuterén: a
tudattalan, a szexualitás és az elfojtott dolgok szimbóluma.
Hálószoba: elvonulás, biztonság,
a legintimebb szféra, ahol nyugodtan önmaga lehet az ember.
Kémény: azt mutatja, hogyan
kezeli az érzelmeit (belső hő).
Háztető: az én (a test) és a
külvilág határa, védekezés, de jelenti a koponyát, agykérget – vagyis a
gondolkodást is, esetleg az aggodalmat ennek sérthetetlensége miatt.

2013.04.29.
19.
Épület, építmény
 
Ha nem családi ház vagy lakás,
hanem más épület, építmény jelenik meg az álomban, akkor is az álmodó életének
a szerkezetét szimbolizálja. Beállítottságok, ideológiák, családi szellemi
örökségek, szokások együttese.
Az épület rendeltetése
informálhat arról, amiről az álmodó mostanában intenzíven foglalkozik.
Aréna: önkifejezés és
kreativitás. Ha fenyegető tartalma is van: konfliktusok veszik körül, ezeket
lehet, hogy nyíltan fel kellene vállalnia.
Áruház: a spirituális energiák és
spirituális „hulladék” lelőhelye.
Börtön: csapdák, melyeket az
ember önmagának állít. Kötelesség- és bűntudat, amely terhessé válik. Ön-büntetés.
Az álmodó nem tud vagy nem akar külső segítséget kérni. Azt is jelezheti, hogy
az álmodó nem akar felelősséget vállalni saját életéért, nem akar változtatni,
inkább tétlen marad, akár ha egy fokozódó izolációt kell elszenvednie is.
Valamilyen helyzet kilátástalanságát is szimbolizálhatja (házasság, más
kapcsolatok, munkahely).
Elmegyógyintézet:félelem, idegen
gondolatok. Magány, amely a környezettel megromlott kapcsolat „eredménye”.
Lehet provokáló tartalma, hatása is: felhívás arra, hogy fantáziáját,
kreativitását használja fel (végre) az álmodó.
Gyár: gond, a szokások,
megszokások elleni tiltakozás, az ezektől való szabadulás vágya. Ha rossz,
romos állapotban van, akkor a feleslegesség érzése. Változtatni kell az
álmodónak hozzáállásán, életmódján.
Jégkunyhó: félgömb formája miatt
a tökéletesség jelképe. Ezen felül mivel belül meleg és kívül hideg, a külvilág
és belső élet közötti különbséget is mutatja.
Kastély: a család iránt
felélénkülő érdeklődés, szülők, nagyszülők sorsának alakulása. Gondoskodás,
anyai gondoskodás. Romantikus érzelmek, vágy egy érdekesebb vagy emelkedettebb
életre. Jelenthet alakoskodást, pózolást, túlzottan a külsőségekkel való
törődést.
Kocsma: vidám társaság,
fellazulás, de a család vagy a spirituális haladás sérelme árán. Más
szituációban: félelem az önkontroll elvesztésétől, függőség veszélye. Vagy:
menekülés a valóság elől, viszonylag elfogadott keretek között.
Kolostor: visszavonulás, befelé
fordulás, a spirituális dolgokkal való foglalkozás igénye, bár nem biztos, hogy
valóban kielégítik ezek a motívumok az álmodót. A másik nemtől történő
visszahúzódást is jelezheti, védelmet a sérülésektől, csalódásoktól.
Feltöltődés.
Kórház: lelki betegség, a
segítség iránti igény. Amilyen osztályra kerül az álmodó, az utalhat a probléma
közelebbi okára és természetére is. Keresi, elfogadja a segítséget, ezért
valószínűleg könnyen túljut az akadályon.
Kunyhó: ha rossz állapotban van,
szegényes, kényelmetlen, akkor az érintett elégedetlen saját életével és
sikertelenségét múltbeli eseményeknek tulajdonítja. Ha ez pozitívan változik az
álomban, akkor a sors javulására, esetleg annak irányára utal. Ha eleve vonzó, kellemes
a kunyhó, akkor a visszavonulásra, feltöltődésre, magányra, pihenésre vagy
intim együttlétre vonatkozó igény, vágy.
Múzeum: a múlt emlékei, a
jelenlegi életszakaszban aktuálissá váló régi események, vágyak, tervek.
Érdemes átgondolni ezeket, s esetleg megvalósítani az eddig nem realizált
elképzeléseket.
Pályaudvar: belső vagy külső
változás iránti vágy. Kérdés, hogy valóban lép-e az álmodó a változás
érdekében, vagy csak sóvárog. A pályaudvar állapota, az ott megjelenő emberek,
vagy helyzetek informálhatnak erről és arról is, hogy mi az akadálya a
változásnak. Fontos szempont, hogy az úton együtt kell haladni másokkal,
méghozzá pontos tervnek megfelelően.
Piramis: erőközpont, az álmodó
energetikai állapotával kapcsolatban adhat információt.
Szálloda: az álmodó a
személytelenséget, az idegen környezetet választja jelenlegi kapcsolatai
helyett. Nem érez erőt újak teremtéséhez, inkább kivonul a világból. Kérdés,
hogy ezt meddig bírja majd?
Templom: védelem, menedék – ha
vallásos az álmodó, ha nem. Az életét irányító erkölcsi elvekkel való
foglalkozásra utal.
Torony: személyiség, lélek.
Fontos, hogy milyen, mennyi lépcső, ablak, díszítmény van rajta és hol. Könnyen
megközelíthető a teteje, vagy sem, hogyan érzi benne magát az álmodó –
spirituális fejlődésével összefüggő tényezőkre mutat. A torony mint fallikus
szimbólum jelentheti a férfi minőséggel kapcsolatos tényezőket is. Utalhat a
tarot kártya nagy arkánumainak 16. lapjára is. A Torony a régi struktúrák
tarthatatlanságára, összeomlásra utal, amelynek során lehullanak  a maszkok, és eredeti, elemi szintről lehet
kezdeni az újra építkezést. (A világítótoronyról külön.)
Vár, erődítmény: védelem,
visszavonulás. Állapotától függően sugall biztonságot vagy annak a hiányát. Ha
ostromolják: félelem attól, hogy A női minőséget is jelenti.
Vendéglő: vendégszeretet,
kommunikáció, de lehet hogy olyan bizonytalanságra figyelmeztet, amelyet az
álmodó életkörülményei miatt érez.
Világítótorony: az álmodó látja
már életének aktuális fontos feladatát, de még elég távoli lehet a cél. Fontos,
hogy ne veszítse szem elől az irányító fényt. Arra is figyelmeztethet azonban,
hogy nem elég ha az álmodó bocsát ki jelzéseket (kívánságokat, utasításokat,
parancsokat), hanem esetleg másra is kellene figyelnie.
Felhasznált irodalom: Erőss
László-Zánkai Géza: Álomfejtők szótára, Pamela Ball: Tízezer álom, Mochár
Szilvia: Modern álmoskönyv
2013.05.06.
20.
Ajtó, ablak, kapu
Mindhárom jelent változást és az
ahhoz való viszonyt. Attól függően, hogy zárt, csukott vagy nyitott, vagy

éppen
kinyíló pozícióban van, mutat arra, hogy ebben a változásban hol tart az
álmodó. Az érzései a nyílászáró láttán a változáshoz való viszonyt mutatják. Ha
nem nagyon akar belépni az ajtón, kapun, akkor tart attól, ami rá vár, sőt:
amit neki magának kell kezdeményeznie. Ha türelmetlenül rángatja a kilincset:
gyorsabban haladna a kelleténél. Ha valaki mástól várja azt, hogy kinyissák:
bizonytalan saját útjában, fejlődésében és így tovább.

Karmikus szempontból már csak
azért is nagyon fontos (különösen az ajtó és a kapu) megjelenésük az álomban,
mert a küszöb, vagy maga az ajtó, kapu közvetlen szimbóluma a karmikus
haladásnak, a karmikus feladatok megoldásának. A Szaturnuszt, a Sorsbolygót „A
Küszöb Őre” névvel is illetjük, így átlépni egy ilyen választóvonalat akkor
lehet, amikor arra megértünk, amikor a karma bolygója „jóváhagyja” a másik
(magasabb) szintre lépést.
Az    a j t ó    más felfogásban átmenet vagy választóvonal
lehet a múlt és a jövő között.  Pamela
Ball szerint többek között a testnyílásokra, s így a szexualitásra, ehhez
viszonyulásra is utal. Erőszakos feltörése jelezhet szexuális gátlásokat, vagy
azt, hogy az álmodó elutasítja az ezzel való foglalkozást, illetve szélsőséges
esetben szexuális erőszakra.
Ezen felül a tudatos és
tudattalan konfliktusát is mutathatja, elbarikádozott ajtó az önvédelem iránti
igényt.
Az    a b l a k
a külvilággal való kapcsolat, rálátás a jövőre. Ha az álmodó befelé néz
egy csukott ablakon, nem árt ha újra értékeli kapcsolatrendszerét, családi és
egyéb viszonylatait. A nyitott ablak affinitást jelent arra, hogy a külvilággal
sokoldalú kapcsolatba lépjen és ez meg is történik. Az Én és a Világ viszonyát
is szimbolizálja, ha bentről kifelé néz az érintett, akkor extrovertáltnak
tartja magát, illetve extrovertált alkat és inkább a külvilággal foglalkozik.
Ha kintről befelé, akkor introvertált, befelé forduló. A betört ablak jelezheti
a kapcsolatfelvétel kísérletének minősítését, de ne feledjük, ez mindig
szubjektív, nem szabad, hogy kedvét szegje az álmodónak egy-egy kudarc, újra
kell majd próbálkozni. (Pamela Ball szerint ablakot betörni az első szexuális
tapasztalatra is utalhat.)
A    k a p u
sok tekintetben analóg az ajtóval. Mindenképpen változást jelent,
méghozzá elsősorban tudati változást, vagy az ehhez vezető első lépést, hiszen
a kapu még csak az egyik bejárat valami más helyre, ahol további ajtók,
küszöbök és felderítendő, vagy belakásra alkalmas helyek várják az embert.
Egyik életszakaszból a másikba lépésre szintén utalhat, továbbá a földi,
materiális tudati szintről a spiritualitás felé haladást is szimbolizálhatja.
A rúnák közül (melyekből naponta
merítünk a 12 típusnak szóló előrejelzésre) a 21. számú A kapu nevet viseli.
Ennek a hosszú szövegéből idézek egy gyönyörű analógiát: „A kapu a határ a
Menny és a földi között. Az ide való elérkezés annak a felismerése, hogy kész
vagy kapcsolatba lépni az istenivel….. Képzeld el magad egy hegytetőn álló kapu
előtt. Hogy az egész életed mögötted és alant fekszik. Mielőtt átlépsz (tudniillik
a kapun), állj meg egy pillanatra és tekintsd át a múltat, a tanulmányokat, az
örömöket, a győzelmeket, a fájdalmakat – mindent, ami elvezetett téged idáig.
Figyeld meg mindezt, áldd meg mindezt, aztán engedd el. Mivel azzal, hogy
elengeded a múltat, visszanyered az erődet. És most lépj át a kapun.” Bár nem az álmokhoz tartozik, hanem inkább a
szimbólumokhoz, de ide kívánkozik a történet: székelyudvarhelyi származású
tanítványommal és még két emberrel látogattunk Székelyföldre, s minden reggel
mindannyian húztunk egy-egy rúnát arra a napra. Amikor többek közt Szejkére
készültünk, aznap reggel az erdélyi lány a Kapu rúnáját húzta és megrendítő
volt, ahogy a hegyoldalban álló székelykapukhoz érve felidézte a szöveget és átszaladt
a kapuk alatt. (Illusztrációnkon a szejkei székelykapu-kiállítás látható.)
2013.05.13.
21.
Kert, park
A  k e r t  az álmodó életének fejlődésére utal, illetve
arra a vágyára, hogy önmagát művelje. Utal a saját, természetes forrásaira. Ha
a kert szép, gondozott, akkor az álmodónak tiszta a lelkiismerete. Jó kapcsolatteremtési
készséget is jelent. Ha a terület elhanyagolt, gazos: családi szégyen, egy közeli
hozzátartozó olyan viselkedése, amit az érintett nem tud elfogadni. Gyümölcsös:
esetleg szimbolizálhatja azt, hogy tilosban jár az álmodó.
A kert lehet még az emberi,
elsősorban: női vadság jelképe, amelyet szabályozni és szelídíteni kell, hogy
kezelhetővé váljon. Különösen a körülkerített kerteknek van ilyen jelentésük és
még a szüzességet is jelenthetik.
P a r k: Ha a csendjét nem
zavarja valamilyen kellemetlen körülmény, akkor a nyugalom, a lehetőségek szimbóluma.
Az álmodó erőt meríthet belőle. A régi álmoskönyvek szerint illatos, mélyzöld
pázsiton sétálni egy parkban az fiataloknak szenvedélyes szerelmet jelent. Ha
viszont a park lepusztult lombja vesztett, akkor szerelmi csalódás.
2013.05.27.
22.
Félelem, rémület
Gyakori álom-motívum, amely az
ébrenlétben is meglévő szorongásból ered. Érdemes utánajárni, hogy mi

vagy mik
okozzák a szorongást. A legracionálisabb okoktól a legvadabbakig érdemes
végigmenni a skálán. A racionálisak között a biztonság elvesztéséből fakadó
félelem számtalan újabb formában realizálódhat (párkapcsolat, anyagi helyzet,
munkahely, egészség, családi viszonyok, gyerek, gyerektelenség). A halálfélelem
egy fontos tényező, annál inkább, mert minden veszteségélmény és attól való
ijedelem nem más, mint egy-egy kisebb halálfélelem. A racionálisnak tűnő
motívumok között is vannak olyanok, amelyek valóban fenyegethetik az álmodót, s
vannak, amelyektől csak tart, valójában nincs realitásuk. Az elvont vagy
teljesen irracionális félelmek között a valamitől (esetleg valakitől) való
viszolygásban ölthet testet valamilyen rejtett, áttételes motívum, vagy például
a gonosztól való félelem a saját sötét oldallal való szembenézés halogatására,
hárítására utalhat.

Ha feltárjuk az okokat, megszabadulhatunk
félelmeink, szorongásaink jelentős részétől, kellő „szorgalommal” akár
valamennyitől is.
Klasszikus álomfejtés szerint a
rémület, ijedelem arra utal, hogy váratlanul következik be valami az illető
életében. Ennek a sokkját is lehet mérsékelni kellő átgondolás után.

EGÉSZSÉG-BETEGSÉG 

A FIZIKAI
TÜNETEK ÜZENETEI

Ezoterikus felfogás szerint
minden betegségnek pszichés alapja van, akár úgynevezett szerzett, akár
veleszületett. Az utóbbira nyilván azt mondjuk: előző életekből származó, s
megoldatlan problémák fajsúlyos kifejeződése, röviden: karmikus eredetű.
A szerzettnek tekintett
betegségek vagy figyelmeztetések, vagy pedig valami helyett funkcionálnak
kiváltó tényezőként. A figyelmeztetés jelleg amiatt lehetséges, mert a karmának
a fizikai világban fizikai testünk fájdalmán keresztül van olyan egyértelmű
megnyilvánulása, ami eltagadhatatlan, nem sejtés, nem „jel”, hanem egyfajta
kényszerítő impulzus, melynek következtében tennünk kell valamit. Az ilyen
figyelemfelkeltő fájdalom vagy kisebb betegség még az a stádium, amikor megállítható
vagy egyszerűen átvészelhető az a fizikai probléma. Tipikus a térdfájdalom
abban az esetben, amikor valamit nem akarunk megtenni, nem hajtunk térdet a
nagyobb törvényszerűségek előtt. Amíg csak enyhe, elég az azonosítás: minek is
állok ellent? S már a tudatosításra is megszűnhet a fájdalom, ha pedig
meglépjük azt a lépést, akkor garantáltan. Amikor súlyosabb formában
jelentkezik, akkor persze mutatja, hogy nem sikerült rövidre zárva megoldani a
kérdést és külső segítségre, beavatkozásra – gyógyszeres, egyéb kezelés, műtét
– van szükség ahhoz, hogy meghaladjuk a problémát.
A kiváltó jelleg – amikor valami
helyett betegszünk meg – megint többféle okból léphet föl. Az elfojtott
személyiségvonások, ingerek és ösztönös indíttatások gyakran betegségben kulminálnak
(ez az, amit már a hivatalos orvoslás is szomatizált pszichés problémaként
hajlamos kezelni) – mert valahol meg kell nyilvánulniuk, a karma nevelő hatását
valahogy ki kell, hogy fejtse általuk.
A másik fő vonal pedig az, amikor
valamit nem akar megtenni, elviselni az ember, holott pontosan tudja, érzi,
hogy aktuálisan az lenne a dolga. Ekkor bizony könnyen lehetséges, hogy valami
fizikai probléma formájában kénytelen azt a feladatot elvégezni. Az imént
emlegetett térdfájdalom is ilyen, de a másik igen közismert példa: le kell
állni, átgondolni a dolgokat, bevárni másokat. Az érintettnek azonban nem
akaródzik leállni, hát eltöri a lábát és így ha tetszik, ha nem, kénytelen
lelassulni.
Betegséghajlamaink, sőt:
balesetre való hajlamaink tehát lappangva vagy kevésbé lappangva, de
születéstől fogva megvannak. Ezeknek nem szükségszerűen kell azonban valódi
betegségben megnyilvánulniuk. A lényeg az, hogy foglalkozni kell a azzal a
területtel, szervvel, funkcióval, ami gyengébb, mint a szervezet többi része. A
megelőzéssel is kikerülhető egy sereg betegség kialakulása. Még jobban
kikerülhető a karmikus munka ütemes végzésével, mert ha az ember mindig azt
csinálja (csinálná), ami a dolga, akkor fölösleges figyelmeztetni.
Az egyéni horoszkópokból remekül
lehet látni, kinek mik a különös érzékenységei, milyen pszichés háttérrel
függnek össze, életünk mely jelenségei vagy szereplői ingerlik legjobban
ezeket, s mit tud tenni, esetleg milyen technikát tud megtanulni- használni az
illető arra, hogy képes legyen moderálni mentális- érzelmi- indulati- verbális
reakcióit. Úgy méghozzá, hogy saját maga is el tudja fogadni, mások is és ne
legyen szükség az elfojtásra.
Rengeteg, jobbnál jobb kiadvány
foglalkozik azzal, hogy melyik betegség, fiziológiai anomália milyen mentális-
pszichés problémával függ össze. Az alábbi címszavak után mindig megjelölöm,
hogy melyiket használtam fel alapként. A szövegek nagy részében azonban sok
saját tapasztalaton, megfigyelésen alapuló megállapítás, illetve némely
asztrológiai vonatkozás és kisebb eszmefuttatás is szerepel.
2012.07.12.
1.
 Agy 
– „a komputer, a
kapcsolótábla szerepét tölti be.” Az információk begyűjtése- továbbítása, ezek
alapján történő irányítás a funkciója. Az embernél különösen kiemelt a szerepe,
hiszen ettől vagyunk emberek. Minden aggyal kapcsolatos anomália a vezérlés-
irányítás elvesztésére- rugalmatlanná válására, téves kapcsolásra, az
impulzusokkal szembeni ellenállásra utal.
Agydaganat: helytelen
programozás, önfejűség, a régi bevésődött minták megváltoztatásának
elutasítása.
Migrén: az érintett nem szereti,
ha megmondják, mit csináljon, ellenáll az élet természetes menetének – mivel
azonban ezt más módon nem fejezi ki, a feszültség testi tünetben tör felszínre.
Agysorvadás (öregkori): vágy
arra, hogy elhagyja az ember ezt a bolygót. Képtelenség a reális élettel való
szembenézésre.
Fejfájás: az Én alábecsülése,
önkritika, félelem.
 Louise Hay: Éld az életed című könyvének függeléke felhasználásával.
2012.07.19.
2.
Idegrendszer 
– kommunikáció; felvevő-
és leadó. A körülményekben való eligazodásért, a haladásért felelős. A felületi
és a komolyabb, neurológiai panaszok mögött mindig az rejlik, hogy az érintett
nem bízik abban, hogy előre tud haladni. Tulajdonképpen nem bízik saját
képességeiben, miközben nem biztos abban, hogy jól ítéli-e meg azokat.
Idegesség (félelem, szorongás,
stressz): félelem attól, hogy nem sikerül megvalósítani önmagát, aggódás az
előrehaladás miatt. Lázas kapkodás, erőlködés. Ugyanakkor a legszívesebben
elmenekülne a feladatok, problémák elől.
Idegösszeomlás: csak a saját
körében mozog az érintett, nem akarja tudomásul venni a külvilág ingereit,
ragaszkodik elképzeléseihez és céljaihoz. A kommunikáció bukása, a csatornák
eldugulása.
Akut idegességet idézhet elő az
anyagcsere-folyamatok felborulása: pl. túlzott cukor- kávé- teafogyasztás.
„…senkitől sem lehet többet elvárni,
mint hogy képességeihez mérten a legjobbat adja. Az ember tehát önmagától sem
követelhet többet, mint hogy boldogan nyújtsa képességei legjavát, s ne akarjon
többé más lenni, mint ami valójában. Amint önnön lényét vállalni tudja, s nem
akar többé tökéletes lenni, belső zaklatottsága és idegessége is megszűnik, s
helyét jóleső nyugalom foglalja el.” (Tepperwein)
A komolyabb neurológiai problémák
– Parkinson-kór, Huntington-kór, szélütés, sclerosis multiplex, epilepszia
hátteréről, részleteiről külön-külön lesz majd szó.
Louise Hay: Éld az életed című könyvének függeléke és Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? c. könyvének felhasználásával.
2012.07.26.
3.
Vérkeringés
A vér és annak szüntelen áramlása
az energia mozgását jelképezi: az energia felvételt és elosztást, annak
egyenletes vagy egyenetlen voltát. Az aktivitáshoz elengedhetetlen az optimális
vérkeringés, az ember komfortérzetéhez elengedhetetlen az, hogy érezze saját
aktivitásának eredményét, hasznát – egyszóval: örömét.
A vérkeringés zavarai az energia,
vagy öröm folyamatos áramlásának akadozását, megrekedését vagy túlzott voltát
mutatják. Közönyösség, kedvetlenség, a felelősség elhárítása is lappanghat a
háttérben, a mindenki életében adódó konfliktusoktól elzárkózás igénye (például
a keringés összeesése, ájulás formájában). A perifériás vérellátottság zavarai
(hideg kezek, lábak) azt mutatják, hogy megvan ugyan az érintett szándéka az
aktivitásra, de a gyakorlati megvalósítástól valami mégis távol tartja. Fél a
lehetséges következményektől, nem áll biztosan a lábán ott ahol van, nem tartja
méltónak a körülményeket.
A vérszegénység (vashiány) az
állóképesség hiányát vagy csekély voltát jelképezi – az illető nem tudja
átalakítani a kozmikus energiát fizikális szintre. Ez az „igen, de” attitűd:
megvannak a feltételek, de – ismételten – nem tud bízni abban, hogy képes
megoldani a dolgokat. Röviden: az önbizalom problémája.
A további, vérkeringéssel
kapcsolatos anomáliákról majd egyes ilyen jellegű betegségeknél (pl. alacsony-
magas vérnyomás, vérrög stb.) lesz szó.
Louise Hay: Éld az életed című könyvének függeléke és Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? c. könyvének felhasználásával.
2012.08.02.
4.
Anyagcsere, emésztőrendszer,
emésztés
A fizikai szintű anyagcsere
mentális-pszichés (karmikus) hátterében 1.) a külvilágból származó összes
benyomás, inger, – konkrét és átvitt értelmű – tápanyag bevitele, felvétele;
2.) differenciálása, vagyis minősítése: mi hasznos és mi káros számomra; 3.) feldolgozása,
a szervezetbe/lélekbe, szellemiségbe beépítése és 4.) a felesleges, a
salakanyag eltávolítása áll. Sokkal bonyolultabb a folyamat annál, semhogy csak
az emésztőrendszerrel el lehetne intézni, hiszen ide tartozik tágabb értelemben
a méregtelenítés, tehát a nyirokrendszer működése is. Egyelőre és ebben a
blokkban a tápcsatornával foglalkozunk röviden.
Már az is iránymutató, hogy kinek
milyen az ízlése: mennyire szereti az erős ízeket, diétás koszton él-e,
felismeri-e, hogy valami(k)re érzékeny a gyomra, emésztése, minősített eset,
amikor felismeri, de nem törődik vele. Aki kizárólag a megszokott ízeket
hajlandó beengedni (például külföldön), sőt: még csak meg sem kóstol egy idegen
ételt, az ellenáll minden újnak, minden változásnak. Úgy gondolja, ő megtette a
magáét ebből a szempontból kamaszkoráig/fiatal felnőtt koráig, innentől minden
maradjon csak ugyanúgy. Aki kedveli az újdonságot, az értelemszerűen nyitott a
külvilág benyomásaira. A kívülről érkező információk intellektuális és érzelmi
jellegűek. Egyaránt vonatkozik mindkét kategóriára a
befogadás-feldolgozás-elengedés egysége. A hasmenés hátterében a túl heves, túl
gyors, kapkodó és elutasító reakciók állnak. Az ellenkező előjelű, székrekedéses,
szorulásos tünetek a feldolgozás elégtelenségére, az érzelmek tartogatására, az
áldozathozataltól és veszteségektől való félelemre utalnak.
Az emésztés ugyan túlnyomórészt a
tudattalan régióiban zajlik (a vastagbél például pontosan a tudattalant is
jelképezi), viszont tudatos hozzáállással remekül megelőzhetők vagy ha már
kialakultak, akkor kezelhetők panaszai: az új befogadására és a felesleges
dolgok elengedésére irányuló mentális „gyakorlatokkal”.
Louise Hay: Éld az életed című könyvének függeléke; Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? és Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c. könyvének felhasználásával.
2012.08.09.
5.
Anyagcsere- vizelet kiválasztás
A fizikai szintű anyagcsere mentális-pszichés
(karmikus) hátterében 1.) a külvilágból származó összes benyomás, inger, –
konkrét és átvitt értelmű – tápanyag bevitele, felvétele; 2.) differenciálása,
vagyis minősítése: mi hasznos és mi káros számomra; 3.) feldolgozása, a
szervezetbe/lélekbe, szellemiségbe beépítése és 4.) a felesleges, a salakanyag
eltávolítása áll. Ahogy az emésztőrendszernél is el lehetett mondani, itt is
érvényes, hogy szerteágazó, bonyolult folyamatokról van szó, amelynek
rész-egységei utalhatnak más és más pszichés problémára.
A vizelet-kiválasztás szervei és
funkciója a külvilággal való kapcsolattartással függnek össze, így panaszai a
személyközi problémákra, érzelmi konfliktusokra, az emberi kapcsolatok, s azon
belül különösen a partnerkapcsolat zavaraira utalnak. Itt jegyzem meg, hogy
minden szervnél, betegségnél, egészségi anomáliánál meg lehet találni az
asztrológiai összefüggéseket is, de kevés olyan van, hogy direktben és szimplán
egyetlen jeggyel (vagy bolygóval) lenne analógiában a szerv és a probléma. A vese,
vesetájék a Mérleghez tartozik és ez a jegy a „Te”, a társkapcsolat jegye – íme
itt van a primer megfelelés.
A vizelet-kiválasztásnak fontos
funkciója a méregtelenítés. Amikor ezzel gond van, akkor a hátterében
teljesítmény-gyengülés, fáradtság, az elfogadás elutasítása, adás- kapás
egyensúlyának felborulása, csalódás, kudarc, önértékelési zavar rejlik.
Louise Hay: Éld az életed című könyvének függeléke; Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? és Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c. könyvének felhasználásával.
2012.08.16.
6.
Izomzat
Mozgékonyság, rugalmasság,
aktivitás, cselekvőkészség, erő, versengés, becsvágy, akarat – ilyesmik
rejlenek a pszichés- mentális- spirituális hátterében az izomzattal összefüggő
jelenségeknek. Csupa tüzes – azon belül is közelebbről marsikus jellemzőt
soroltam fel, s tudni való, hogy a Mars bolygó uralja az asztrológiai felfogás
szerint az izomzatot.
Akad-e valaki, aki nem ismeri az
izomlázat? Nem tapasztalta-e meg, hogy hosszabb passzív időszak után hirtelen
megmozgatott izomcsoportok milyen hevesen reagálnak a beindított aktivitásra? A
jelenség arra figyelmeztet, hogy milyen különbség van képességeink és
lehetőségeink között, de arra is, hogy célszerűbb az egyenletes cselekvési mód,
mint az alkalmi. Azt is aláhúzza a spirituális üzenet, hogy ha nem „dolgozunk
rá”, akkor a szervezetben keringő salakanyag nem távozik el, hanem további
problémákhoz vezet. A renyheség helyett válasszuk azt, hogy mozgásba lendülünk
és felhasználjuk energiáinkat valamilyen célirányos feladatra.
Az izomgyulladás a megrekedt
agresszióra utal (lásd a marsikus tulajdonságok egyik legfontosabbikát), vagy
arra, hogy túlzott aktivitást tanúsítottunk és meg kell állni egy időre,
átgondolni, újrarendezni belső- külső viszonyainkat. Izomkeményedésnél a
konfliktuskezelési készség felülvizsgálata esedékes. Izomgyengeségnél nyilván a
tehetetlenség lesz úrrá az érintett személyen, a visszahúzódás igénye a túlzott
terhelést jelentő feladatok elől. Izomgörcsnél az egyoldalú látásmód okoz
problémát, csak arra koncentrálunk, amibe valamiért belekapaszkodtunk, holott
biztosan van még jó pár út, amerre indulni lehetne (lásd: rugalmasság). A
változó körülményekhez való alkalmazkodás szenved csorbát. A görcsös akarást
ugyancsak szimbolizálja.
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? és Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c. könyvének felhasználásával.
2012.08.23.
7.
Csontrendszer
A tartószerkezet, struktúra,
szilárdság, ugyanakkor bizonyos rugalmasság is a szervezetünk vázának konkrét
és átvitt értelmű jelentése. A csontok a Szaturnusz fennhatósága alá tartoznak,
így a tartósság, megbízhatóság képzete is bízvást társulhat hozzájuk. A
normáknak megfelelés ugyancsak kapcsolódik úgy a csontozathoz, mint a
konzervatív szemléletű Szaturnuszhoz.
A csontozattal kapcsolatos
problémák két fő forrása az, hogy ha túlzottan ragaszkodunk megmerevedett
struktúrákhoz és ellenállunk a változásnak, vagy ha jelentősen el akarunk térni
a normáktól és ez belső konfliktust okoz. A legmarkánsabb- és gyakoribb
jelenség a csonttörés, ami általában összekapcsolódik a baleset fogalomkörével.
Ez a karmának már olyan nyilvánvaló üzenete, hogy nem lehet nem észrevenni. A
csonttörés gyógyulása hosszú folyamat, melyben bőségesen van alkalma az
érintettnek elgondolkodni mindenféle dolgon. A legcélszerűbb persze főleg azon,
hogy miben nem tudott elmozdulni és hogyan bírja rá magát a változásra. Néhány
minősített esetben a törés nem a merev magatartás következménye, hanem azért történik
éppen, hogy megálljt parancsoljon az illetőnek túlzott aktivitásában,
kapkodásában, türelmetlenségében és pihenjen egy kicsit, gondolkodjék
(ugyancsak) és várja be a többi embert, vagy azt az időminőséget, amikor
aktuális lesz amit olyan nagyon akar.
Kurt Tepperwein: Mit árul el a
betegséged? és Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c. könyvének
felhasználásával.
2012.09.06.
8.
A szem
Az érzékszervek közül az emberi
civilizációban a szem áll az első helyen, holott a hallás legalább annyira
fontos, sőt: hamarabb működik, mint a látás. (A magzat a méhen belül hallja a
hangokat.) Rengeteg, a szemmel kapcsolatos kifejezés, szólás, szólásmondás van,
ami jelentőségét kiemeli és illusztrálja. És: rengeteg különféle probléma is
adódik a szem körül, amelyeket itt legfeljebb egy-egy mondattal lehet
jellemezni.
A szemben is lehet látni az egész
test állapotára, funkcionálására vonatkozó részleteket, visszamenőleg,
aktuálisan és valamilyen időtávban előre is – ez az alapja az
íriszdiagnosztikának.
A szembetegségek pszichés háttere
általában az, hogy az érintett nem szívesen látja, ami életében illetve
körülötte végbemegy.
A gyermekkori szembetegségnél
nyilvánvaló, hogy a gyermek azt nem akarja látni, ami a családjában történik, s
amire ő nincs befolyással.
Rövidlátás: az ember jövőképe
bizonytalan, ezért esetleg félelmetes, jobb nem látni a távolabbi dolgokat.
Távollátás: a jelen nem elég
vonzó, vagy egyenesen riasztó.
Szemtengelyferdülés: a beteg nem
szívesen szembesül önmagával, nem akar szembenézni.
Összetérő kancsalítás: ebben az
esetben a külvilággal nem akar szembesülni az érintett, de jelent
önellentmondást, egymást keresztező célokat, tisztázatlan motivációkat is.
Széttartó kancsalítás: ez is
jelent egymást keresztező célokat, és azt, hogy sem önmagát, sem a külvilágot
nem akarja látni az ilyen ember.
Kötőhártya-gyulladás: frusztráció,
harag olyan látott dolgok miatt, amelyekkel nem tud mit kezdeni a szülött.
Szaruhártya-gyulladás:
engesztelhetetlen harag, agresszió,amit persze elfojt az érintett és testi
szinten jön ki (lásd: a Névjegyben az Egészség, betegség blokkról szóló felvezető
részt).
Szürkehályog: a beteg képtelen
bizakodva előre tekinteni, jövőképe sötét és ezért nem akarja inkább látni.
Zöldhályog: engesztelhetetlenség,
régi és feldolgozatlan sérelmek által okozott feszültség, túlnyomás.
Louise Hay: Éld az életed című
könyvének függeléke és Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség című
könyvének felhasználásával.
2012.09.13.
9.
A fül
Az engedelmesség szerve,
amennyiben a külvilágból érkező jelek, információk felvételére alkalmas. Ezen
felül az egyensúly szerve, méghozzá a külső-belső indikációk; külső-belső
hangok; engedelmesség és önállóság; alárendelés (alázat) és individualizmus
közötti egyensúlyé.
Sajátos módon a passzívabbnak
tekintett Szaturnuszhoz és az aktivitás fő-fő jelölőjéhez: a Marshoz tartoznak
a fülek, ebben is megjelenítve az egyensúly problémáját, mi több: feszültségét.
A gyerekkori fülfájás rendkívüli
gyakorisága élesen rávilágít arra, hogy ez az érzékszervünk milyen fontos, és
arra is, hogy a felnőtteknek kiszolgáltatott gyerek így próbálja megvédeni
magát azoktól a hatásoktól, amelyeket kénytelen hallani (például a
konfliktusokat) és nem tud ez ellen tenni semmit. Azon kívül persze, hogy
megbetegíti magát és gyulladt, eldugult füllel legalább halkabb lesz a külvilág
zaja. Makacsság szintén rejtőzhet a jelenség mögött: a saját akaratát szeretné
inkább érvényesíteni, semmint másokét, nem akar engedelmeskedni, inkább meg sem
hallja, mit mondanak. Az időskori fokozatosan vagy gyorsan beálló süketség
hátterében viszont – az előbbi szempontokon kívül gyakran az van, hogy egyre
inkább a belső hangra szeretne figyelni az érintett, vagy arra kell figyelnie
és ennek érdekében kizárja a zavaró információkat.
A két szélső életkor között is
előfordulnak természetesen fül-problémák. A testben bárhol keletkező
gyulladások mindig elfojtott agresszió következményei. A fül gyulladásos
problémái az előzőekben említett szempontok valamelyike miatt felgyülemlő, fel
nem dolgozott agresszió miatt jöhetnek létre. A fülzúgás sem ritka jelenség.
Ennek hátterében olyan tartós stressz áll, amelyben ütköznek az egyéni és
kollektív szempontok, belső zűrzavar jön létre, ahol folyamatosan vita zajlik a
különféle belső- külső szempontok között és ennek a zümmögése, kopogása, morajlása
okozza a panaszokat. A belső csendre – harmóniára – irányuló kétségbeesett
törekvés annál hiúbb, minél kevésbé akarja a külső jeleket, figyelmeztetéseket
elfogadni az érintett.
A fül valamilyen problémájánál
érdemes átgondolni: mi okoz frusztrációt, mit nem akarunk meghallani illetve
nem tudunk feldolgozni. Mit tudnunk tenni annak érdekében, hogy másként
viszonyuljunk a kérdéshez. Képesek vagyunk-e elfogadni és elengedni azokat a
tényezőket, amelyek befolyásunkon kívül esnek és képesek vagyunk-e változtatni
azokon, amelyekre van ráhatásunk. Az agressziónak a feldolgozása,
transzformálása segít a lobos problémáknál. A rendszeres, a harmónia átélésére
irányuló meditáció, zenehallgatás, „csendterápia”, befelé figyelés, a lélek
„átmosása” valamilyen jól személyre szabott technikával szükségtelenné teszi a
fül megbetegedését, na és általában is igen jót tesz mindenféle – spirituális-
mentális- pszichés és fizikai – síkon.
A szemben az íriszdiagnosztikával
lehet látni az egész testet és működését. A fülön szintén megtaláljuk a
reflexzónákat, ahogyan a talpon is, fontos akupunktúrás- akupresszúrás bázis. A
füllyukasztás valamilyen mértékben és mennyiségben számos kultúrának része,
vagy rituális hagyományként, vagy divatként. Érdemes megvizsgálni, milyen zónákat
érint egy-egy ilyen beavatkozás és hogy vajon miért.
Louise Hay: Éld az életed című
könyvének függeléke; Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? Rüdiger Dahlke:
A betegség mint szimbólum valamint Dahlke: A lélek nyelve a betegség c.
könyvének felhasználásával.
2012.09.20.
10.
Az orr
A szemmel és füllel kapcsolatban
is sok szólás tereli arra a figyelmet, mennyire fontosak ezek az
érzékszerveink. Az orr is sokat szerepel szófordulatainkban – az orra után
megy, kiszagol valamit, veszélyt szimatol, fennhordja az orrát, lógatja az
orrát, a földet túrja az orrával, megorrol valakire, mindenbe beleüti az orrát,
orrára koppintanak, az orra alá dörgölik, az orrára van írva stb.
Az orr szimbolikus jelentése:
öntudatosság, önbecsülés, büszkeség, hatalom (hatalomhoz való viszony) – és:
egy váratlan fordulattal: szexualitás. Ha jobban átgondoljuk, úgy már nem is
annyira váratlan, hiszen az önértékelésnél, önbecsülésnél igencsak nagy
hangsúlyt kap, hogyan tud megfelelni valaki a nemi szerepének. A nőknél is
megvan ennek a jelentősége, a férfiaknál pedig hatványozottan. Az orr a
Skorpióhoz tartozik, ami köztudottan szexuál-jegyként ismert. Az önértékelés,
önbecsülés kérdéseit is adekvátnak tekinthetjük a nyolcadik jeggyel, s a vele
analóg nyolcadik házzal, hiszen az az „önnevelés” területe is. A hatalom ide
kapcsolása igényli a több magyarázatot. Az önmagunkon való uralkodás egyik
fontos része a hatalom gyakorlásának! Erről általában hajlamosak vagyunk
elfeledkezni, amikor ilyesmiről van szó, pedig az uralkodói szerepnek is fontos
része. Ezen kívül pedig: a saját akarat érvényesítése az életben óhatatlanul
együtt jár azzal is, hogy másokat rá kell valahogy bírni az együttműködésre,
vagy rá kell másokra kényszeríteni akaratunkat. A Skorpió jellegű
akaratérvényesítés ez, s nem egy tüzes jellegű. De hiszen az orr mint
orientáló, tájékozódó szerv elsősorban befogadó funkciójával látja el
feladatát.
Ahhoz képest, hogy – az orrából
tüzet fújó sárkányt leszámítva – az orr passzívabb szerepet játszik, igen
feltűnő, árulkodó módon helyezkedik el az arcon. Nem véletlen, hogy a
mellplasztika után a második helyen áll a korrekciós műtétek sorában. Sokan
kifejezetten azzal is indokolják a beavatkozást, hogy más lesz az önbizalmuk,
tartásuk.
Az orral kapcsolatos cselekmények
(orrtúrás) és problémák, betegségek mögött tehát önértékelési zavarok rejlenek.
Szélsőséges esetben a feleslegesség érzéséig is fajulhatnak (pl. orrpolip
háttere). Az orrsövényferdülés (ami a Skorpiók körében, vagy a Skorpióba eső
betegségházzal feltűnően gyakori, szinte „kötelező”) hátteréhez figyelembe kell
vennünk azt a keleti felfogást, mi szerint az orron keresztül áramló pránaáramlás
pólusa a két orrlyuknál váltakozik 20 percenként, hol a jobb, hol a bal
oldalon. A pozitív- negatív töltés, az akaratérvényesítés vagy befogadás
(férfi- női oldal) közötti konfliktust szimbolizálja az egyik oldal felé
ferdült orrsövény. Azt az oldalt nyilván elnyomja, a másikat pedig több
levegőhöz/pránához juttatja.
A gyakori orrvérzés segélykiáltás
és véráldozat: a veszélyeztetettség, háttérbe szorulás, értéktelenség érzése
rejtőzhet mögötte (hacsak nem napszúrás, ami egy más kategória, bár mutat
rokonságot).
Az orrcsont törése, sérülése azt
jelzi, hogy túlságosan előrenyomult az érintett, célszerű visszavonulnia,
visszafognia magát, kivárni a megfelelő időt vagy tudomásul venni saját
határait (ez is önértékelés).
Az orr problémáinál átgondolandó
kérdések között az önértékelést érdemes körbejárni, mennyire reális, mit lehet
tenni annak érdekében, hogy a helyére kerüljön. Megfelelő helyen van-e az
ember. Elégedett-e szexuális életével és ha nem, e téren mit tud korrigálni
(vagy a hozzáállásán vagy az értékelésén). Elég univerzális energiához jut-e
hozzá? Ha nem, ezen hogyan tud javítani?
Louise Hay: Éld az életed című
könyvének függeléke és Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c. könyvének
felhasználásával.

2012.09.27.
11.
Ízérzékelés
 
Az érzékelés szerveiből négy (látás,
hallás, szaglás és tapintás) viszonylag jól lokalizálható egy-egy fizikális
objektumra (szem, fül, orr, bőr). Az ízérzékelés bonyolultabb: ízlelőbimbók nemcsak
a nyelven, hanem a szájpadláson, gégefedőn és a torok nyálkahártyájában is találhatók
és részt vesznek abban, hogy értékeljük azt a négy ízt, amit alapvetően meg
tudunk különböztetni. Az édes-savanyú-sós-keserű ízek iránti vágy sokat
változhat életünk során, legalábbis az emberek egy részénél.
Érdekes, hogy az általam
rendszeresen forgatott, a betegségek pszichés hátterével foglalkozó
irodalmakban alig van ide vonatkozó útmutatás. Ráadásul kedvenc szerzőmmel,
Rüdiger Dahlkéval is vitatkozni kényszerülök abban, hogy a dohányosok ne
éreznének ízeket és azért nem szeretik a gyümölcsöt (többek között), mert azok
aromáját nem tudják megkülönböztetni. 36 évig dohányoztam és 10 éve nem teszem
azt. Magam is azt hittem, hogy változni fog szag- és ízérzékelésem, de
meglepetésemre legfeljebb minimális változást tapasztalok. Az ízérzékelésben
semmit. S ez nem azt jelenti, hogy sikerült megölnöm végleg ízérzékelésemet,
hanem éppúgy szerettem a gyümölcsöket azon évtizedek alatt is, amíg dohányoztam,
mint előtte és utána és nagyon jól éreztem az ízeket is. Egy példa
természetesen nem képvisel nyomós statisztikai érvet, s Dahlke bizonyára komoly
felmérésekre alapozza állítását, de több dohányost ismerek, akinél az
ízérzékelés nem sérült súlyosan.
Abban viszont teljesen
egyetértek, hogy a vegyszerek használata, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés különböző
módszerei rendkívüli mértékben módosítják az összes növény és a belőlük
előállított élelmiszer ízét. S akkor még arról nem beszéltünk, hogy az iparilag
előállított élelmiszereknél használt ízfokozók, aromák és mindenféle mű-termékek
miként befolyásolják állapotainkat.
Köztudott, hogy az édes ízt
mennyire kedvelik (megkedvelik) a gyerekek és hatalmas tömegek. A megédesíteni
az életet és hasonló szólások is aláhúzzák ugyanezt. Alighanem megvan az
összefüggés abban, hogy a nyelv hegyén érezzük ezt az ízt, vagyis legelőször,
leggyorsabban ezzel tudunk kapcsolatba kerülni. A gyors kielégülést,
vigasztalást megszerezni az egyik legegyszerűbb módszer hamar enni valami
édességet. De energiapótlásra is szoktuk használni, ami ugyancsak pótcselekvés,
mert az univerzális energia nem a csokoládéban rejlik.
A sós ízt is még a külvilághoz
közel, az édes utáni területen, a nyelv két oldalán érezzük. Az élet sója és
hasonló kifejezések, vagy a só mint archetípus (északi mitológia tengerbe
süllyedt malma, ami sót őröl; a só mint erős attribútuma szeretetnek,
hatalomnak; sóbánya mint mitikus hely) messzebb mutat, mint egy puszta
ízérzékelés.
A savanyú érzékelése a
szájüregben beljebb haladva történik. Nem érezzük rögtön, nem jelent semmilyen
azonnali kielégülést, általában kiegészítő tápláléknak fogyasztjuk
(savanyúság). Azok szeretik különösen, akiknél a természetes savtermeléssel
probléma van és pótolni kell. És azok szeretik, akiknél lényegesebb az
elmélyülés, a világ benyomásainak alaposabb átélése és feloldása.
A keserű íz érzékelése
helyezkedik el a legtávolabb a külvilágtól. A megkeseredik szájában a falat
érzékletesen fejezi ki, hogy ahogy halad a tápcsatorna felé a bevitt táplálék,
úgy lép be az ízérzékelés különböző fokozata. Valószínű, hogy a töprengésre,
rágódásra, jó esetben: alaposságra hajló emberek kedvelik ezt az ízt, akik nem irtóznak
alászállni az élet sötétebb bugyraiba sem.

Az erős íz kedvelői be akarják
fogadni a világ jelenségeit, viszont olyan védelmi rendszerük van ellene,
annyira önmagukra vannak beállítódva, hogy erőteljes hatásra van szükség
áttörni a védelmi vonalat. A finomabb rezdülésekre kevésbé fogékonyak, ha nem
haladja meg valami az ingerküszöbüket, akkor nem érzékelik. Akik nem
szeretik/bírják az erőset, azok pedig túlzottan ki vannak téve a behatásoknak.
Ez a szócikk szinte kizárólag saját
benyomásaimra épült. Minden megerősítő- vagy cáfoló visszajelzést,
tapasztalatot örömmel fogadok!
2012.10.04.
12.
Tapintás
Erről a szóról, hogy tapintás
valószínűleg a legtöbb embernek a kézzel történő érintkezés jut eszébe, holott
minden olyan érzékelés ide tartozik, ami a bőrön keresztül történik. A hideg-
és melegérzet; a járófelület minőségének (homok, kavics, aszfalt, kockakő,
parketta, műanyag) érzékelése még lábbelin keresztül is (!); a nyomás, szorítás
(cipő, ruha) tényének közvetítése az agyba – a bőr segítségével megy végbe.
A bőr mint érzékszerv, mint (határ)védelmi
rendszer és mint a szervezet működésének látványos mutatója külön-külön
témakör. Most csak a tapintással kapcsolatos vetületével foglalkozunk, a
következő részben a bőr másik két funkcióját vesszük jobban is szemügyre.
Köztudomású, hogy ha valakinek
egyik érzékszerve csökkenten vagy egyáltalán nem működik, akkor a többi átveszi
a szerepét. A vakok rövid gyakorlás után felismerik tapintás útján még a
színeket, nem beszélve a formákról, s kiválóan tájékozódnak a talpukkal is,
korántsem csak kifinomult, éles hallásukra alapoznak. Akinek nincs szüksége
erre, ott nyilván nem feltűnő vagy visszafejlődött a képesség. Ennek az
érzékszervünknek a legköznapibb és persze leg közismertebb funkciója a szeretet
kifejezése: a testi kontaktusok – simogatás, ölelés – során keletkező
energiaáramlás biztosít egy olyan többletet, ami szükséges a jó
komfortérzethez, vitalitáshoz, egyszóval a túléléshez. Nem is szólva a
szexuális érintkezésben szereplő rengeteg taktilis (tapintásos) ingerre, nem
véletlen hogy az egyik legfontosabb energiaforrás pont ez. Ha már itt tartunk:
a sport vagy a tánc szintén rendkívül sok olyan elemet tartalmaz, ahol az
érintkezésnek van szerepe, vagy mindkettőnél a hőérzetnek, s ugyancsak óriási
energia-utánpótlást nyer művelője az intenzív terhelés által.
Megállapították már statisztikai
adatok alapján azt is, hogy ha nincs kellő mennyiségű (átlagban napi 10-20
perc, lehetőleg többször alkalmazott) érintéses inger az ember életében, akkor
szocializációja, egészsége, és kedélye csorbát szenved. Az etológia
egyértelműen kimutatja és mindenki tudja, aki foglalkozik állatokkal
valamennyit, hogy a kölykök nevelésénél mennyire fontos az anyai (némelykor
apaival együttesen gyakorolt) gondoskodás, testi kontaktus, hordozás,
kurkászás, játék. Az embergyerekeknél ugyanígy megfigyelték és egyre inkább
előtérbe helyezik ezeknek a tényezőknek a fontosságát. Felnőtteknél éppúgy
megvan a szükséglet, s többek között ezzel is magyarázható, hogy a
hobbiállat-tartóknak jobb az általános mentális- pszichés állapota, hiszen a
kutya- macska- nyúl simogatása, az állatnak nagyon is jól kifejezett igénye a
testi kontaktusra megadja azt a szükségletet, energiatöbbletet (vagy egyszerűen
csak biztosítja az akadálytalan energiaáramlást), mint az interperszonális
kapcsolatokban alkalmazott érintés. Az „ingyen ölelés” (elég szerencsétlen
magyarítású) mozgalom népszerűsége ugyaninnen fakad.
Rendkívül egyéni, hogy kinél hol
van az ingerküszöb az érintés- tapintás- bőrérzékelés terén (is). Érdemes
átgondolni ebből a szempontból, hogy mikor milyen élményeket éltünk meg akár
önmagunkban, akár a másokkal történő érintkezés során, vajon mi okozza
túlérzékenységünket vagy ellenkezőleg: a határozott ingerek iránti vágyat és
fogékonyságot; a kevés és – másik végletben – a korlátlan mennyiségű simogatásra,
birizgálásra vonatkozó igényt és hogyan tudjuk megoldani védelmünket az
általunk tolakodónak, zavarónak ítélt testi érintkezésekkel szemben, illetve:
hogyan tudjuk kielégíteni az arra vonatkozó szükségleteinket.

Ehhez a szócikkhez nem használtam forrásirodalmat.

2012.10.11.
13.
A bőr mint védelmi- és
jelzőrendszer
 
Előző részünkben a bőrről, mint
taktilis, tapintásos érzékszervről volt szó. Most védelmi rendszerként és olyan
külső felületként vesszük szemügyre, amelyen legalább annyira látható minden,
mint a szemben (ami a lélek tükre). Sőt: sokkal jobban, mert az íriszen ritkán
láthatók annyira feltűnő jelenségek, amelyeket a nem szakember is észrevesz,
ráadásul nagyítás és külön megvilágítás nélkül. A bőrön igen látványos a
szervezet és psziché működési anomáliáinak legtöbb kivetülése: pattanás,
furunkulus, kinövések, narancsbőr, na és a bőr – azon belül is különösen az
arcbőr – színe, színének változása mind-mind arról árulkodik, hogy mi zajlik
belül. A bőrrel kapcsolatos szóláshasonlatok is szép számmal forognak
közszájon: majd kibújik a bőréből, nem fér a bőrébe, nem tud kibújni a bőréből,
csont és bőr, vastag bőr, van bőr a képén, saját bőrét viszi a vásárra. A
pirulás, elsápadás, kifehéredés, elszürkülés- és sárgulás már kissé más
kategóriához tartozik, de igen látványosak és árulkodnak bizonyos folyamatokról.
A bőr védelmi rendszer funkciója
természetesen onnan ered, hogy a szervezet legkülső eleme, az egész testet
beburkolja (a nyálkahártyákkal együtt, amelyek átmenetet, kaput képeznek a bőr
és a belső szervek között). Sérülése utat enged a külvilágból érkező „támadásoknak”,
a baktériumoknak, vírusoknak, s maga a sérülés is egy goromba támadás. Hogy
ennek oka is belülről származik, azt mi sem támasztja alá jobban, hogy a
sérülés igen gyakran figyelmetlenség vagy kapkodás következtében keletkezik, a
valódi külső támadásnál is elő- előfordul, hogy az érintett kiprovokálja a
másunnan érkező agressziót.
A bőrön mutatkozó anomáliák
számára tekintettel sem tudunk túl sokat foglalkozni eggyel-eggyel, így csak
átfutunk néhányon.
Bőrbetegségek általában: a
szorongás, nyugtalanság, vagy az elfojtott harag jelei, de a fenyegetettség
érzése is kijöhet a bőr állapotán.
Bőrkeményedések, tyúkszem:
megkeményedett nézetek, elképzelések. Állandó félelem. Ha kézen- és leginkább:
lábon van ez, érdemes utánanézni, milyen reflexzónánál alakult ki a probléma és
azzal a szervvel mi a helyzet. A lábujjak éppúgy hordoznak alap-jelentéseket,
mint a kézé, a valahol kialakult tyúkszem tehát arról informál, hogy milyen
életterülettel akad gondja az érintettnek.
Bőrkérgesedés: Úgy érzi az
illető, hogy mások állandóan irritálják és fenyegetik. Veszélyeztetettnek és
védtelennek érzi magát, ezért védőpáncélt növeszt a bántó ingerek ellen.
Bőrpigment-hiány: úgy érzi az
illető, hogy nem tartozik senkihez sem. Kitaszítottság, elszigetelődés.
Cellulitis, vagyis narancsbőr:
nagyon elterjedt, szinte „divat”. Pszichés hátterében egy gyermekkori
fájdalomnál történő megrekedés rejlik, ragaszkodás a fájó emlékekhez. Ennek következtében
nehézségei vannak a szülöttnek az előrehaladásban, s fél is attól, hogy saját
útján haladjon. Ugyanakkor remek ürügy arra, hogy a testével kapcsolatos
mindenféle problémáját koncentrálja egy bizonyos területre, azzal foglalkozzék,
s megoldásától várhon megváltást. Nem véletlen, hogy a nőknél jelentkezik oly
gyakran, férfiaknál elvétve.
Csalánkiütés: titkos félelem. A
dolgok eltúlzása, probléma-tupírozás, a bolhából elefántot csinál az érintett.
Ekcéma: kibékíthetetlen
ellentétek. Érzelmi kifakadások, békétlenség.
Farkasbőr: feladás. Jobb elmúlni,
mint küzdeni a létért. Harag, megtorlás a másik végletnek tekinthető indulat.
Gombás megbetegedések:
szétszórtság, frusztráció, harag. Követelődzés és bizalmatlanság a
kapcsolatokban, ennek következtében hajlam arra, hogy megszerezze, „elvegye”
amiről úgy gondolja, hogy neki jár.
Karbunkulus: mérgező, el nem
engedett düh igazságtalanságok vagy igazságtalanságként értékelt jelenségek
miatt.
Kelés: harag, forrongás, háborgó
indulatok – itt is figyelembe vehető a vulkán-effektus.
Kinövések: régi sérelmek
dédelgetése, a harag életben tartása némi önutálattal egybekötve. A minősített
változata, amikor azért utálja magát, mert nem tudja elengedni a sérelmeket.
Kiütés: irritáció amiatt, hogy
elkésik, lekésik valahonnan, valamiről. Ezen felül a figyelemfelkeltés
gyermeteg módja.
Mitteszerek: a tisztátalanság és
szeretetlenség érzése.
Pattanás (akne) az Én
elutasítása, ezen kívül: valami a felszínre akar törni a mélyből, heves, erős
indulatok – vulkáneffektus.
Szemölcs: gyűlölet, az
ön-elfogadás hiánya, az egyén csúnyának érzi magát, akit nem lehet szeretni. Ha
a talpon nő szemölcs, akkor még az is terheli, hogy az élet alapjainak és a
jelenségeknek a megértése helyett dühöng, és a jövőbe is előrevetíti mérgét.
Logikus, hogy az akadálymentes haladásban erősen korlátozott emiatt (és a
talpon lévő fájdalmas szemölcs miatt).
Az övsömör és pikkelysömör ugyan
a bőrön látszik, de mindkettőnek okai szerteágazók és külön fejezetet „érdemelnek”.
Louise Hay: Éld az életed című
könyvének függeléke valamint Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c.
könyvének felhasználásával.

2012.10.18.
14.
Haj, szőrzet
A bőr „meghosszabbított”
tartozéka tulajdonképpen a szőrzet, azon belül a haj is. Ennek állapota
legalább annyira árulkodik a belső viszonyokról, mint a bőré. Az egészséges haj
nem hullik a természetes kopásnál jobban, nem zsírosodik be napok alatt, nem
törik és fényes, a fejbőr pedig nem korpásodik.
A bőrnél is lényegesek az
egészségi szempontokon kívül az esztétikai, kozmetikai, beavatkozással
(plasztika, smink, bőrápolás) kapcsolatos vonatkozások is. A hajnál pedig
fokozottan, hiszen ezzel a szőr-függelékkel amióta emberi kultúráról
beszélhetünk, mindig is sokat foglalkoztak férfiak és nők egyaránt. A divatokon
belül is nagy a jelentősége annak, hogy milyen spirituális üzenetet, milyen
mintát közvetít az aktuális áramlat a hajviseletben – színében, formájában,
általában a kultúrájában. Persze keresztül-kasul összefügg az is, hogy a haj
aktuális minősége = egészségi állapota és a vele megjelenített divat vagy
kulturális áramlat hogyan viszonyul egymáshoz.
Anélkül, hogy kitérnénk az
egyébként nagyon izgalmas hajtörténeti vonulatokra és jelenkori variációkra,
érdemes itt is tudatosítani néhány dolgot. A haj az életerő (vitalitás) és a
szabadság szimbóluma. Minél hullámosabb- göndörebb vagy öntörvényűbb a haj,
minél hosszabb és minél sötétebb, annál nagyobb a szabadság- és függetlenségi
vágy az illetőben. A kopaszra borotvált fej, vagy egy részének lecsupaszítása
az valamilyen felsőbb, világi vagy vallási hatalomnak alávetettséget jelent. Az
ősz haj ebben a megközelítésben: kapcsolat a sprituális szférákkal.
Fontos aspektus még az, hogy a
haj antennaként is működik (vesd össze sokrétű kapcsolatát a felsőbb
régiókkal), s a szabadon tartott szálak egy-egy vevőkészüléknek felelnek meg. A
bekötött fej, szoros kontyba fésült haj nem enged teret sem az egyéni
törekvéseknek, s az esetleg ilyesmire vagy eretnek, szokásoktól eltérő
gondolatokra inspiráló impulzusoknak.
A haj, mint az életerő szimbóluma
a népmesei- mitológiai motívumokban is szerepel, a Bibliában Sámson
történetében. S itt térünk rá voltaképpeni tárgyunkra is, a haj állapotára,
mint a mentális- pszichés- spirituális belső történések fizikai kifejeződésére.
A túlzott hajhullás (kb. napi 70
hajszál elvesztése, természetes cserélődése a normálisnak tekintett mennyiség
mögött stressz rejlik, félelem, többek között attól, hogy nem tudja
kontrollálni az érintett az életét, nem halad úgy előre, ahogyan szeretne.
„Kihullik a haja” valamitől mondja a szólás, rendszerint a kifejezetten tartós
krízist jelentő körülmények kapcsán. Oka lehet még: kimerültség, az életerő
csökkenése – ezek természetesen szorosan összefügghetnek a stresszel). A
hiányos táplálkozás részben ugyancsak lehet a túlterheltség következménye vagy
helytelen étkezési szokásoké, vagy a rossz anyagi körülményeké (ami ismét
óriási stressznek forrása).
A védtelenség érzése nagyobb
területen keletkező kopaszodásnál jöhet elő. Ugyanez mutathat infantilis
reakciókat is: menekülés a csecsemőkorba (egy másik szólás: „csupasz, mint a
baba popsija” szemléletesen érzékelteti ezt). Dahlke szerint a naivitás jele is
a kopaszodás. Ugyancsak Dahlke így fogalmazza meg a teendőket, a feloldást: „tisztázni
a múlt dolgait, hogy teret adhassunk az új erőknek és impulzusoknak. Tudatos
áldozathozatal. Lemondás külső szabadságunkról és hatalmunkról.”
Még mindig Dahlkéból idézek (A
betegség mint szimbólum):
Hajhullás speciális változatainál
a teendő:
  1. foltos: szembenézni a mély tudat alatti bánattal,
    gondokkal. Tudatos gyász, a gyász … bepótolása: vegyünk búcsút az
    elavulttól, régitől: lássuk be, hogy szabadságunkkal és hatalmunkkal
    fizetünk az elmulasztott dolgokért.
  2. tonzúraszerű: magasabb szférák iránti nyíltság
  3. kopaszodó halánték: több nyíltsággal közelíteni a
    filozófiai aspektusokhoz és a szellemi dolgokhoz
  4. magas homlok: teret engedni a szellemi világnak,
    előtérbe helyezni életünk szellemi aspektusát.
Megjegyzem itt, hogy bizonyos
hajfestékek miatt történő foltos kopaszodásnál is jól tetten érhető a jelzett
pszichés háttér.
Az ősz haj ebben a
megközelítésben nagy megterhelésnek is lehet a következménye: az egy éjszaka
keletkező fehér sáv vagy hirtelen teljes őszülés látványos példái ennek. A már
említett, a spirituális szférákkal történő összeköttetés és a stressz
természetesen ugyancsak szorosan összefüggnek egymással, hiszen a traumák
sokkal közelebb visznek (jobb esetben) a nagy törvényszerűségekhez, s a
spiritualitáshoz, mint a derűs élmények.
A hajszálak töredezettsége mögött
tisztázatlan célok, megrekedés, az intuíció átmenetileg csökkent volta, illetve
az intuícióval szembeni ellenállás rejtőzhet.
A korpásodás, túlzott hámlás arra
figyelmeztet, hogy nem akarunk régi formánktól (buroktól), vagy szokástól
megválni, új utakra térni, holott időszerű lenne.

2012.11.01.
15.
Allergia
Nagyon érdekes betegség, s a mi
szempontunkból azért is fontos, mert rajta keresztül kiválóan tanulmányozható
az a tétel, hogy pszichés elfojtások, hatások váltják ki a fizikai tüneteket.
Az allergia szinte egyenesen demonstrálja ezt, hiszen némelykor elég rágondolni
az allergénre, vagy a képét megpillantani, s máris produkálja a beteg a
jellegzetes tüneteket.
Az allergia az Én és a Külvilág
kapcsolatában létrejött defektus miatt alakul ki. Túlzott félelem, védekezés
bizonyos dolgokkal szemben. A félelem agressziót szül, vagyis fokozott
reakciókat ad a környezet felé az érintett, sőt: zsarolja, terrorizálja azt,
mert nem engedi a közelébe azokat a tényezőket, amelyek allergiás reakciókat
váltanak ki nála. A félelem tárgya sok minden lehet, általában olyasmi, ami „túlságosan”
természetes, ösztönös, elemi erejű.
A természet ébredése, működése,
burjánzása – életerő, vitalitás, szexualitás (fű, virágpor allergia).
Állatszőr – az animális, ösztönös
vonatkozásoktól, nagy arányban a szexualitás állatias jellegétől való félelem. Macskaszőr
– a macska a simulékonyság, lágyság, csábítás jelképeként a női oldal
fenntartásait; a kutyaszőr a kutya támadó, őrző-védő funkciói folytán a férfi
oldallal kapcsolatos ellenérzéseket és ellenreakciót jelzi.
Szennyeződések – kontaktus a
valósággal (házipor).
Bizonyos élelmiszerek, különösen
a gabonafélék és gyümölcsök – itt is a szennyezettség vagy/és a szexuális
vonatkozások dominánsak.
Gyógyszerek, kemikáliák – olyan
alattomos támadások elleni védekezés, amiket végképp nem tud kontrollálni az
érintett. A szennyezettség tömény változata.
Az allergiát ki lehet iktatni az
életünkből. Dahlke gyakorlatokat ajánl: „(dinamikus meditáció, konfrontációs
gyakorlatok, testedzés – energia az allergia helyett); az érzékenység
iskolázása (megtanulni megkülönbözteti a barátot az ellenségtől); kerülni az
agresszió testi szintre szorítását, ehelyett inkább valóban megélni azt, vagyis
agresszívebben gondolkodni és cselekedni; ´élni merni´, elfogadni a kihívásokat;
offenzívebben cselekedni, kifejleszteni reakciókészségünket, ´megvívni az élet
harcait´, élvezetet találni az erotikában; életünk elutasított és került
területeivel szembenézni, bátran felvenni velük a harcot…”

2012.11.08.
16.
Depresszió
 
Ez egy gyűjtőfogalom, amit
sokszor felületesen úgy használunk, hogy elmulasztunk belegondolni eredetébe,
formájába és abba, hogy vajon mennyire kezelhető vagy sem.
Három alaptípusról lehet
beszélni, melyek persze összemosódnak időnként.
A fizikai eredetűnek megvan a
határozott kifejeződése: agyvérzés, daganat, más agyi károsodás,
érelmeszesedés, rossz keringés, hormonzavar előzi meg illetve okozza. Egyes
gyógyszereknek is van ilyen mellékhatása. Nagy kérdés, hogy a fizikai betegség
van-e előbb és azt követi a depresszió vagy az utóbbi is hozzájárul az előbbi
kialakulásához. Nyilván szoros kölcsönhatásban vannak egymással.
Endogén (görög eredetű kifejezés,
jelentése: „belül születő”) depresszióról akkor beszélhetünk, ha a belső
állapot, meglévő hajlam következtében keletkezik a fokozatosan vagy hirtelen
kifejlődő depresszió, a belső űr, apatikus hangulat.
Pszichogén depresszió pedig a
külső körülményekre adott hibás reakció. A kihívásoknak nem tud megfelelni a
szülött, vagy legalábbis úgy érzi, hogy képtelen megfelelni, nem látja értelmét
semminek, így saját életének sem. Kapcsolatrendszerét leépíti, hiszen úgyis
értéktelen és senkinek nem lehet szüksége rá. A saját maga ellen forduló
agresszió, önpusztító tendenciák legszélsőségesebb megnyilvánulása az
öngyilkosság – gondolati szinten vagy kísérletként illetve befejezett módon.
Más szituációban a depresszió
valamilyen tartós megterhelésre adott válaszreakció, alkalom a visszavonulásra.
Bármelyik fajtáról is legyen szó,
a hajlam mindenképpen alapfeltétel. Vannak emberek, akik oly mértékben nem
hajlamosak a depresszióra, hogy fel sem fogják, másoknál hogyan fordulhat
ilyesmi elő és úgy is viszonyulnak hozzá. Fontos, hogy akinél pedig megvan a
hajlam, miként kezeli azt magában. Ha periodikusan visszatérő – például: téli –
depresszióról van szó, arra jól fel lehet készülni és meg lehet tenni azokat a
lépéseket, amelyek segítenek tompítani vagy kiiktatni a hatást. (Fény- színterápia,
meditációk, sport, tánc) A személyre szabottan és időszakosan jelentkező
depressziót – amennyiben felismeri az érintett – ugyancsak viszonylag jól lehet
kezelni. A lehető legrosszabb reakció természetesen az, ha tehetetlenül
sodródik a depresszió legmélyebb bugyraiba az érintett. Márpedig ennek a
betegségnek ez az egyik kifejezett jellegzetessége, úgyhogy igen sokan
belesüppednek abba az állapotba, amelyből egyedül és egyszerű módszerekkel már
nagyon nehéz vagy nem is lehet kikecmeregni. Ilyenkor elkerülhetetlen a külső
beavatkozás, terápia, esetleg gyógyszeres kezelés. (Ezt sokan vitatják.)
Az asztrológiában nagyon sok
jelölő mutathat depresszióra való hajlamot. A téli jegyek bolygói; sok vagy
jelentős vagy ugyancsak depresszív jelölőként funkcionáló bolygó a IV. 8. vagy
12. házban; a Neptun vagy akár a Jupiter bizonyos támadottsága, s így tovább.
Azt is viszonylag jól be lehet határolni, hogy önmaga tudja-e kezelni az illető
a dolgot, vagy valamilyen külső segítségre szorul. S azt is fel lehet mérni a
horoszkópból: orvos segít-e a legjobban vagy valamilyen más eszközt célszerű
igénybe venni, s ha igen, milyent. Nagyon jó hatást érnek el a különböző
oldások, kineziológia, SVT (spirituális választerápia), vagy más, az érintett
által elfogadhatónak ítélt módszer.
Nyomatékosan felhívom a figyelmet
itt arra, hogy az semmiképpen nem jelent „külső segítséget” ha a környezet
tagjai nekiállnak noszogatni a depressziós embert arra, hogy „szedje össze
magát”, vagy fel akarják vidítani olyan akciókkal, amiken lehet, hogy még jobb
állapotában sem mulatna illetve ellátják mindenféle jó tanáccsal arra, hogyan
vidulhatna. Ezzel az esetek óriási százalékában (sokkal) többet ártanak, mint
használnak. Ha lehet egyáltalán segíteni, akkor együttérzéssel, bizonyos
kímélettel. Fontos, hogy a depresszióban szenvedő megtalálja önmagát, merje
élni a saját életét, ki tudja fejezni valódi énjét. Legyen képes örülni annak,
hogy pontosan olyan, amilyen. Ha ehhez hozzá tudunk járulni – akkor tudtuk őt
támogatni.
2013.04.25.
17.
Szenvedélybetegségek
Minden ilyen, vagyis: fokozott, a
„normálisnál” sokkal erősebb kötődés valamihez, az életnek egy (vagy néhány)
kiválasztott eleméhez, nem más, mint az egység keresésének torzult formája. Az
érintett személy a látszólag egyszerűbb utat választja, illetve egyedül
gondolja (persze nem tudatosan) megoldani a problémát. Ez logikailag fából
vaskarika, hiszen ha igaz, hogy az egység felé törekszünk, ahhoz mindig
hozzátartoznak mások, következésképpen egymagunkban nem sokra megyünk.
A szenvedélybetegség mint más,
fizikai tünetekkel járó betegség forrása az én olvasatomban kissé másként fest.
Szerintem tudniillik ugyanarról a tőről fakad mindkettő és nem biztos, hogy ok-
okozat szinten kell értékelni. Magyarán: akinél az inger különösen erős arra,
hogy valamilyen szenvedély felé forduljon, annál az is különösen erős, ami
miatt ezt teszi, s ha nem alkalmazna valamilyen pótlékot, alighanem akkor is
megbetegedne, csak éppen „magától” vagy – még inkább – az elfojtás következtében.
Erre is számos példa van, csak az egészségügyi statisztikák nem tartalmazzák a
teljes populáció adatait, hanem főleg a betegségek által érintettek tömegét.
Így nem lehet felmérni, hogy a beteggondozásba nem került emberek közül mennyit
érint egy-egy szenvedélybetegség illetve szenvedély.
Sok olyan példa is ismert, amikor
úgy él valaki, ahogyan az egészséges életmód „protokollja” előírja, s mégis
ugyanúgy meghal például rákban, mint egy alkoholista vagy megrögzött dohányos.
Másfelől viszont kétségtelen,
hogy a fogyasztói vagy/és individualizálódott társadalomnak egyik vadhajtása az
azonnali kielégülés keresése, s ami nem megy az emberi kapcsolatokon keresztül
aprómunkával araszolva az egység felé, azt megpróbáljuk más úton-módon
megszerezni.
A sorozat következő részeiben
közelebbről is megnézzük egy-egy függőség mibenlétét, most csak áttekintjük,
hogy a közismerteken kívül még milyen, torzultnak minősíthető kötődések fordulnak
tipikusan elő.
A leggyakoribbak: alkoholizmus,
dohányzás, drogfüggés. Ezeken kívül még számos más függőséget tartanak számon,
s azok is bátran kiegészíthetők olyanokkal, amelyeket orvosilag (még) nem (vagy
csak részlegesen) minősítenek szenvedélybetegségnek. Rögtön ilyen a
gyógyszerfüggés. Az egészséges életmód-függés (amely még nem éri el a mánia
határát, de ha eléri, úgy is megfelel). Visszakanyarodva a többé-kevésbé
kanonizált függőségekhez felsorolás-szerűen: evéskényszer, információéhség,
munkamánia, birtoklási kényszer (vásárlás), sikerhajhászás, érvényesülés-
hírnévhajhászás, játékszenvedély, gyűjtőszenvedély, rekord-szenvedély,
szexfüggés.

2013.05.02.
18.
Szenvedélybetegségek -2
 
Alkoholizmus
Idézem szó szerint Dahlke A
betegség mint szimbólum c. könyvéből a címszóhoz tartozó „Tüneti szint” rész elejét: „Az alkoholista kísérletet tesz arra, hogy az élet keménységét „meglágyítsa”
illetve hogy lágynak és „kereknek” érezze saját magát: hogy az egyébként „nehezen
emészthető” dolgokat alkohollal öblítse le….gyengédségre vágyik, egy szebb,
jobb, konfliktusmentesebb világra, amit a konfliktus kerülésével próbál
megoldani; visszalépés a gyermekkorba….”
Nem véletlen sem az, hogy
általában midnen szenvedélybetegség, s azon belül az alkoholizmus külön
kiemelten a Neptunhoz tartozik, ezen kívül pedig az ivásra való hajlandóságot
különösen a vizes jegyekhez kötjük. A Neptun is víz jegynek, a Halaknak az
uralkodója, tehát közvetlen köze van ahhoz, hogy azok az emberek, akiknél a víz
elem vagy a Neptun olyan jelentőséget kap, fokozottan a veszélyeztetett
kategóriába soroltatnak. A víz jegyűek ugyanis érzékenyek, könnyen felborul
lelki egyensúlyuk és nehezebben találnak hozzá vissza, mint a többiek. Gyakran hajlamosak
az agressziót önpusztítássá transzformálni, ahogyan az ezzel szervesen
összefüggő mártír-szerepre is.
Régebben – igen kevés kivétellel –
a férfiakra volt jellemző az alkoholizmus, s még most, amikor a nők kezdenek „felzárkózni”,
még mindig ők vezetnek. Amikor férfi horoszkópjában kerülnek túlsúlyba a
negatív – befogadó, passzív – arányok, s ráadásul azon belül különösen a víz
elem, akkor gyakran (szó nincs arról, hogy mindig, mert nagyon sok ellenerő,
úgynevezett kiváltó tényező is működhet abban a képletben) valóban megjelenik a
személyiségben a lágyság, empátia, konfliktuskerülés, békességre, nyugalomra
törekvés – s ezek a mi kultúrköreinkben még mindig felettébb férfiatlan vonásoknak
számítanak. (Az említett kategóriákról részletesen olvashatsz a http://www.karmaasztrologia.com/p/tanfolyamok-csoportok.html
oldal végén található Asztrológiai alapfogalmak 8-13. részeiben)
Az ellentmondás feloldására
irányuló menekülési törekvés – vagy a hagyományos megfelelés: a fenegyerek
módra történő ivás – jelenthet sok embernek látszólagos kivezető utat. Legalább
addig, amíg elkábul, nem foglalkozik a problémával.
Ahogyan a nők is egyre inkább
törekszenek az érvényesülésre, úgy ütközik ki ennél a nemnél is az, hogy az abból
eredő feszültségeket valahogyan oldani kell és kézenfekvőnek, kényelmesnek
tűnik ezzel a nagyon egyszerű (hogy ne mondjam: primitív) eszközzel. Nem
beszélve arról, hogy az egyenértékűség egyik kritériuma is lehet akár, hogy egy
nő is képes versenyt inni a férfiakkal. Majd úgy is marad: szükségletévé válik
az alkohol.
A feszültségoldásra használt
alkoholizálás érzékelésére igen jó alkalom a telihold, amikor feltűnően több
részeggel lehet találkozni, hiszen vannak emberek, akiknél „csak” arra a
periódusra korlátozódik az iváskényszer, amikor telihold van. Akkor egy-három
napig leisszák magukat, majd a következő ilyen holdfázisig akár absztinensek is
maradnak.
Az általában alkalmazott
módszereken kívül – mint asztrológus – alapvetően azt tartanám a leginkább
célravezető eljárásnak, ha megismerné és főleg: tudomásul venné saját
alaphabitusát az érintett, és más, saját alkatának is megfelelő eszközt keresne
akár a feszültségoldáshoz, akár az eksztázis eléréséhez – ami egy másik fontos
motivációja az ivásnak. A magam részéről a Rák és Halak típusoknak előszeretettel
szoktam ajánlani a jógát, amelynek rengeteg ága, fajtája van, abból is ki lehet
választani azt, ami leginkább testre szabott. Az egyik legjobb kiegyenlítő-
karbantartó metódus a lelki hullámzásoknál.
Persze amikor már valóban
betegséggé fajul az alkoholizmus, akkor a szelídebb eljárások már nemigen
segítenek, s a közismert radikális terápiákhoz kell fordulni.

2013.05.09.
19.
Szenvedélybetegségek -3
Dohányzás
Ha az alkohol a víz eleműeknél
szerepel feltűnő gyakorisággal feszültségoldásként, akkor logikus lenne, hogy a
dohányzás meg a másik három elemnél: a levegővel a füst analóg, a földdel a
belőle táplálkozó dohány növény és a hamu, a tűzzel pedig a cigaretta (szivar,
pipa) parazsa. (Nem beszélve az ágyban dohányzás miatt keletkező tűzről…) Mivel
nincs a birtokomban olyan statisztika, amely igazolná vagy cáfolná ezt az
állítást, csak a logikára hagyatkozhatom. Mindenesetre a pszichológia, orvoslás
és ezoterikus felfogás elég egységesen jelöl meg néhány olyan alap-okot, amely
a dohányzáshoz kötődést indokolja és szenvedélybetegséggé minősíti.
Emlékeztetőül: két résszel előbb,
a bevezetőben beszéltünk arról, hogy a szenvedélybetegségek a gyors megoldást
kereső embereknél alakulnak ki nagy arányban, az egység felé törekvés torzult
formájaként. A kontaktus, kommunikáció (levegő) az egyik alapvető igény: a dohányos
a füsttel magához vesz valamit, ami helyettesíti azt, de megfelel a ködösítés,
füstbe burkolózás tartalomnak is, amennyiben a rejtőzés, a kommunikáció elől
való kitérés a taktika valamilyen okból. Mindenképpen helyettesítő, pótszer. S
ez igaz még akkor is, ha a sámánokra gondolunk, akik bizonyos füvek szívásával
értek el transzállapotot és jutottak olyan információkhoz – akár értelmezhető,
akár homályos formában – amelyekhez másként nem, vagy lassabban vagy kevésbé
intenzíven. (36 évig dohányoztam és megesküszöm most is, holott 10 éve
elhagytam, hogy valóban segíti az ihletet a füst.)
A másik kötődés a motorikus
jellegű mozgás, a foglalatosság a cigarettával, rágyújtás, lehamuzás, a szájhoz
emelgetése a dohányneműnek. Ennek hátterében a célok tisztázatlansága, vagy
egyenesen a céltalanság is rejtőzhet. Pótcselekvéssel helyettesíti az érintett
a valódi, effektív cselekvést. Az unalom (nem tudok mit kezdeni magammal) akár
társaságban, akár magányban ugyancsak egyik kifejeződési formája tulajdonképpen
ugyanennek a motívumnak. Az ilyen háttér egyaránt köthető szintén a levegő
elemhez, de a praktikus, célirányos cselekvés kapcsán a földhöz is, a valódi
aktivitás révén pedig a tűzhöz.
A nemdohányzók egyik kedvenc
elmélete az, hogy a dohányzás nem más, mint a szopási reflex infantilis módon
történt fennmaradása, vágykielégítés. Ez egyértelműen föld jellegű – amennyiben
elfogadjuk lehetőségként.
Tűz jellegű a kalandvágy,
önigazolás, élvezet, mámor elemeinek motivációja, de akár az idegesség, belső
feszültség levezetéseként használt dohányzás is.
Jellegzetes a kamaszkori dac és a
felnőtté válás demonstrálásaként alkalmazott dohányzás, s elég sokan meg is
elégszenek a fiatalkori vagy a társasági együttlétekre korlátozódó füstöléssel is.
A veszélyeztetett kategória (lásd ezzel kapcsolatban is a bevezetőt) tagjai
pedig átváltanak a valódi kötődésre, szenvedélyre.
A dohánybűz undort keltő, taszító
hatása is szerepelhet esetleg a motivációk között – visszakanyarodva a
kapcsolati, kommunikációs problémákhoz. A mások ilyen módon történő távoltartása
meghiúsítja a kontaktust, vagy azok egy részét és máris nem kell a problémával
foglalkozni.
A dohányzás elleni hadjárat az
Egyesült Államokból indult, ahol egyébként feltűnő sikerrel szorították vissza
ezt a tevékenységet, úgyhogy hamarosan átterjed egyéb kontinensekre is,
Európába biztosan. Most szegény dohányosok az üldözöttség miatt élnek meg olyan
stresszt, ami majdnem annyira káros, mint az ilyen szenvedélyük. Elég
féloldalas a dolog, mert ugyanakkor az alkoholfogyasztást például mi sem
szorítja vissza stb.
A dohányzásról leszokni legalább
olyan nehéz adott esetben, mint az alkoholról, sőt: már genetikailag is nyomon
követhető az érintettség. Ha megtalálja az életben a helyét és rendületlenül
követhető célját az, aki elszánja magát a leszokásra és – nagyon fontos!!! –
kap megfelelő támogatást a szűkebb- tágabb környezettől, akkor van esély arra,
hogy el tudja hagyni. (Magam is igazolhatom, hogy az alkat attól még megmarad –
bármikor rá tudnék gyújtani és azzal persze ismét visszaszokni, úgyhogy nem
teszem.)
2013.09.05.
20.
Szenvedélybetegségek -4
Drogfüggés
Az alkoholizmus és dohányzás
viszonylag egyszerűbb kifejeződése a szenvedélybetegségeknek, azon belül

annak,
hogy az egységhez vezető utat túl hosszúnak és göröngyösnek találja az
érintett, ezért megkísérli valamilyen – kevéssé célirányos – módon lerövidíteni.
A drogok használata sokszínűbb, más és más „eredményt” lehet elérni egyes
fajtáikkal. Egyúttal a bármilyen drog jellegű szer használata a leghatékonyabb
abból a szempontból, hogy az ember elrugaszkodjon a realitásoktól, másik
dimenzióba kerüljön, ahol minden más és ezért jobbnak tűnik, mint a földi három
dimenzióban.

Különböző a belső motiváció is
aszerint, hogy a drogfüggő melyik pótszert használja előszeretettel.
A narkotikum heroin a vesztesség
érzésének kompenzálását segíti, ahogyan a (görög származtatású) neve is
mutatja: hero = hős, in= ban – belső, belül. A győztes pozícióját vél megtapasztalni
a felhasználója, aki hamarosan teljesen kimarad saját életéből, miután az egyik
legsúlyosabb függőség pont ettől a szertől alakulhat ki. Akár erre, akár a
többi drogra érvényes, hogy pontosan abba a csapdába esik a szülött, amit
elkerülni igyekszik. Ez esetben a küzdelmet, azonban a (méregdrága) heroin
megszerzése érdekében legalább olyan és akkora küzdelmet kell folytatnia,
mintha valamilyen értelmesebbnek tekinthető célt tűzne ki maga elé. Ráadásul a
helyzetek, amelyekbe kényszerül, sokkal élesebben is lehetnek, mint a „való
élet”. Az ópiát származékok hasonlóan funkcionálnak.
A kokain teljesítménynövelő
hatása a kreativitást akarná pótolni. A kreativitás bőséges áradása vagy
átmeneti beszűkülése, netán elapadása olyan tényező, amelynek belső és külső okai
lehetnek. Belső okként elbizonytalanodás, kifáradás, irányváltás előtti
megtorpanás, más dolgokra koncentrálás említhető. Külső okként ha elfogadjuk
azt a feltevést, hogy az ihlet kívülről jön, akkor teljesen világos, hogy lehet
ugyan provokálni, de nem biztos, hogy túl sok értelme van. A pótszerek
használata az említett (és nem említett) tényezőket igyekszik kiküszöbölni, nem
adva (megint) időt az érésre, más motívumok teljes és szükséges megélésére,
pihenésre, feltöltődésre. Ha a külső okokat is figyelembe vesszük, akkor az egyetemesen
érvényesülő ritmust töri meg művi úton a felhasználó.
A gyorsítók (amfetamin, speed)
nyilván az élet teljessége (minősége) helyett bizonyos mennyiségi elemek
halmozásával vélik elérni a vágyott célokat. Egységnyi időbe minél több élményt
besűríteni nem egyenlő a saját erőből elért teljesítménnyel, s még kevésbé
azzal az örömmel, amit – fiziológiailag is igazoltan – a mentális vagy fizikai
erőfeszítés szabadít fel.
A diszkódrogok (exstasy, adam, Kati,
Gina, Mephiszto stb.) használatának részben hasonló a motivációja az előzőhöz,
de inkább az érzelmi felszabadulás oldaláról: a szeretet, szerelem illúziójának
megteremtése, vagy a puszta szexualitás (Gina) megélése a cél. A társadalmi
érintkezés, s azon belül is különösen a férfi-nő viszonylatok utóbbi 50-100
évben történt drasztikus átalakulása során még nem jöhetett létre az az új
egyensúly, amelynek mentén a kapcsolatok dzsungelében biztonságosan tudna
közlekedni nagyon sok ember, s mivel a felnőttek sem képesek rá, a felnövekvő
nemzedéknek sem tudnak elfogadható mintát adni. Az a rengeteg gátlás, ami a
megrázó folyamatok hordalékaként terheli a csoportokat és egyéneket,
felszabadításra vár, ennek a vadhajtása a vázolt jelenség is.
A cannabis-származékok (marihuana,
hasis) oldó hatása pontosan ugyanolyan csalóka, mint a többi drogé. A
védettség, biztonság érzése, esetleg közösségi élmény „köszönhető” nekik. A
felhasználók előszeretettel vallják részben azt, hogy a cannabis nem okoz
függőséget, részben pedig azt, hogy mivel nem „kemény drog”, nem is (annyira)
ártalmas. Hosszú távon azonban éppúgy a személyiség széthullásához, felpuhulásához
vezet, mint a többi, csak lassabban, s kevésbé látványosan.
A pszichedelikus drogok (LSD,
meszkalin, pszilocibin, 2c-b, 2c-e) terelik a figyelmet a leginkább arra, ami a
kiindulási pontunk: az egységélmény és más spirituális élmény megélését
provokálják, szintén olyan kerülő úton, amelyben az egyéni erőfeszítés által
megalapozott, stabil lelki fejlődést segítő elemek nem kapnak szerepet. Így a
megélt élményt kísérő eredmény is elmarad.
Nyugtatók, altatók,
teljesítménynövelő szerek – a legálisan, receptre kapható drogok használatának
célja is a hangulatjavítás, menekülés a mindennapok valósága, gondjai, megoldásra
váró problémái elől, a félelmek oldása, illetve a teljesítménynöveléssel az
ingatag önbizalom vélt megerősítése a motiváció.
A kialakult drogfüggés kezelése
nehéz feladat, sok empátiát és türelmet igényel a környezet részéről. Még több
türelmet az érintettekéről. A kivárás képessége, a döntések felvállalása, a konfliktusoldás
megtanulása, a reális én-kép, ennek következtében az önértékelés (v.ö.
önbizalom) kialakítása, az örömforrás felfedezése a „silány” mindennapok
valóságában olyan átfogó program, amelyhez sok-sok gyakorlás és – ismét és
kiemelten a környezetből – érkező sok-sok szeretet szükségeltetik. A szónak
abban az értelmében, amelyet a (szerintem) legszebben M. Scott Peck fogalmaz
meg (Úttalan utakon): „A szeretet hajlandóság az Én kiterjesztésére, magunk és
mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.” Ebből a kiindulási pontból
képzelhető el a legjobb eredmény ennek a súlyos pszichés zavarnak a meghaladásában.
2013.09.12.
21.
Szenvedélybetegségek -5
Egyéb függőségek
A szenvedélybetegségekkel
foglalkozó szócikkek közül az elsőben írtam: „leggyakoribbak: alkoholizmus,
dohányzás, drogfüggés. Ezeken kívül még számos más függőséget tartanak számon,
s azok is bátran kiegészíthetők olyanokkal, amelyeket orvosilag (még) nem (vagy
csak részlegesen) minősítenek szenvedélybetegségnek. Rögtön ilyen a
gyógyszerfüggés. Az egészséges életmód-függés (amely még nem éri el a mánia
határát, de ha eléri, úgy is megfelel). Visszakanyarodva a többé-kevésbé
kanonizált függőségekhez felsorolás-szerűen: evéskényszer, információéhség,
munkamánia, birtoklási kényszer (vásárlás), sikerhajhászás, érvényesülés-
hírnévhajhászás, játékszenvedély, gyűjtőszenvedély, rekord-szenvedély,
szexfüggés.” Kiegészíthető továbbá a sor: a környezetvédelem, állatmentés,
politika, bármilyen ideológia és egyetemes igazság túlzott, egyoldalú
preferálásával és a végtelenségig folytatható a sor.
Látjuk tehát, hogy számos más
motívumhoz is lehet függés szinten kötődni. Sőt. Hovatovább bármihez. Így az a
vélt szükségletet kielégítő rendszeres tevékenység, ami egyensúly-eltolódással
jár, más tényezők vagy/és más emberek rovására történik, amelynek hiányától
frusztrált lesz az érintett, bátran tekinthető függésnek. Az egyik hangsúly
a  v é l t  szükségleten van, hiszen a függő személy
előszeretettel indokolja azt, hogy függésének tárgyára okvetlenül szüksége van,
holott mindenki más számára egyértelmű, hogy állítása több, mint túlzás.
A továbbiakban csupán címszavakra
redukálva különböző függőségeket sorolok fel, röviden megvilágítva azt a
pszichés hátteret is, amelyet kompenzálni vél a szülött speciális túlhajtott tevékenységével.
Analógiásan behelyettesíthetők minden egyéb függőséggel és azok pszichés
eredetével.
Gyógyszerfüggés (nem azonos a
drogként használt gyógyszerezéssel) – félelem az élettől és a haláltól, a
fenyegető körülményektől, a bizalom hiánya
Egészséges életmód-függés
(túlzott és dogmaszerű ragaszkodás az erre vonatkozó szabályok tömegéhez) – az
előbbihez hasonló, félelem a körülményektől és a bizalom hiánya
Munkamánia – menekülés a személyi
problémák elől, teljesítménykényszer, önbizalom problémák
Birtoklási kényszer – belső
mentális vagy érzelmi üresség, bizonytalanság, túlzott biztonságra törekvés
Kapcsolatfüggés, melyek egy része
a birtoklási kényszerhez is hasonló – félelem attól, hogy önmagában nem találja
meg az egység felé vezető utat, illetve az élet színességét, tartalmasságát,
önbizalom- bizalomhiány
Játékszenvedély – menekülés a
valóság elől, illetve: gyenge vagy téves önértékelés, saját egyéb képességeibe
vetett hit hiánya
Gyűjtőszenvedély – az anyagi
világ birtoklására és rendszerezésére vonatkozó igény, a szabályos
struktúráktól remélt biztonságra törekvés
Sikerhajhászás, érvényesülési
szenvedély – csekély önbizalom, mindenki elismerésének kivívásával törekszik az
érintett az egység élményére
Rekordállítási szenvedély – a
belső bizonytalanság kompenzálása, az ingatag önértékelés megerősítése
Teljesítménykényszer, ami az
előbbi két kategóriával némileg átfedésben van, de mégsem azonos. Ebben az a
fontos, hogy bármit csinál, abban a maximumot hozza ki magából az illető. A
háttér viszont ebben is a belső bizonytalanság és az ingatag önértékelés
Információéhség – a mindent
tudással véli elérni az egységet, bizonytalanság, a felkészületlenség érzése,
félelem az érzelmektől és a valódi élettől
Internetfüggés/számítógép-függés,
amely ugyancsak tartalmaz átfedést az információéhséggel is – a valódi élet
buktatóinak kerülése, félelem az igazi kapcsolatoktól és kihívásoktól.
Fekete-fehér (igen-nem) típusú gondolkodás
Evési kényszer – türelmetlenség,
azonnali kielégülésre törekvés, az élet egyéb dolgai iránti bizalmatlanság, az
egység illúziója a bekebelezés által
Szexfüggőség vagy/és
promiszkuitás – a sima szexfüggésnél az egységélmény sűrű provokálása,
menekülés a mindennapok sivársága elől illetve képtelenség a valódi
eksztázisra. A promiszkuitásnál súlyos önbizalom-hiány, menekülés az érzelmi
kötődéstől, kapcsolattól („úgysem sikerül”), egyúttal viszont szintén valamiféle
egység keresése.

2013.11.21.
22.
Pszichoszomatikus betegségek
Ebben a rovatban
pszichoszomatikus betegséget emlegetni furcsának tűnhet, hiszen kiindulási
alapunk éppen az, hogy minden betegség lelki- mentális alapú, még a
veleszületett rendellenességek is, csak azokban éppenséggel az előző életek problémái
öltenek testet.
Vannak azonban olyan anomáliák,
amelyeknek nincs szervi oka, s tisztán a pszichés működés döccenői váltják ki a
fizikai tüneteket. Hosszabb távon ezek valódi testi betegséggé is alakulhatnak.
A horoszkópokban ezt jól lehet látni, például abból, hogy a Hold vagy a Neptun
szerepel betegség-házban (6. 8. 12. házak valamelyikében), s persze más
formában is. Ilyenkor hangsúlyozom azt horoszkópelemzéskor, hogy „és még az
orvosok szerint is” pszichoszomatikus bajokra hajlamos ilyen és ilyen
területen.
Orvosilag: „Lelki alapú, pszichoszomatikus
betegségeknek azokat a betegségeket nevezzük, amelyek – bár szervi betegségek-,
de kialakulásukban rendkívül nagy szerepet játszik a lelkiállapot. A test és a
lélek szorosan összefügg egymással, és ha a lélek sérül, az óhatatlanul kihat a
testi egészségre is. Egy új tudományág, a pszicho-neuro-immunológia épp ezt a
kérdést kutatja, és már teljesen bizonyított, hogy szoros kapcsolat van a lelki
egészség és az immunrendszer között. …. Vannak olyan betegségek is, ahol az
orvosi vizsgálatok nem találnak eltéréseket, a beteg mégis szenved. Őket sem
szabad azzal elintézni, hogy csak feltűnősködni akarnak, szimulálnak, mert a
szenvedés is egy tünet. Ez esetben a lelki hátteret különösen meg kell nézni,
mi oka lehet a problémáknak.”
A leggyakoribb pszichoszomatikus
illetve ilyen jellegű panaszok:
Fájdalom, amelynek a leggondosabb
vizsgálatokkal sem találják az eredetét: has- hátfájás, izomfájdalom, ízületi panasz,
mellkasi szorítás, menstruáció, szexuális aktus vagy vizelés közbeni fájdalom. Fejfájás,
migrén. Mindegyik mögött az adott szervnek megfelelő ok rejlik, például a hátfájásnál
az érzelmi vagy anyagi támasz (bizalom) hiánya, a genitáliáknál a szexualitás,
a „mocskos” vonatkozások elutasítása, mozgásszervi panaszoknál a haladással,
változással kapcsolatos mentális- pszichés gondok. A fejfájás bonyolultabb,
hiszen az agy az egyik legfőbb irányító szervünk. Így többek között az embernek
a saját élete feletti diszponálás, az önrendelkezés és annak csorbítása táján
kereshetjük a gondok eredetét.
Érzékeléssel kapcsolatos panaszok:
pl. kettőslátás, zsibbadás, homályos látás, vakság; fülzúgás, halláscsökkenés,
hallásvesztés; tapintás-, hőérzés csökkenése vagy hiánya; remegések, érzészavar,
de ide kapcsolódnak a neurológiai jellegű tünetek is: koordinációs vagy
egyensúlyzavar, bénulás vagy gyengeség, beszédképtelenség, tapintás- vagy
fájdalomérzés kiesés, kettős látás, vakság, süketség, görcsök, nem ájulásos
tudatkiesés. A világban való tájékozódás, s egyáltalán: a földi létezés körüli
nehézségek fejeződnek ki bennük. A „nem akarok látni vagy hallani”, a
kapcsolati kudarcoktól való félelem, a külvilággal való kontaktus fárasztó
volta, a figyelem kapása és megadása mind-mind olyan körülmény, amely nagyon
könnyen szomatizálódhat egypár rossz élmény vagy pusztán az előzetes szorongás
nyomán.
Az alvászavarok hátterében – meggyőződésem,
hogy mint minden veszteségtől való félelem rettegés mögött is – a halálfélelem
áll, hiszen az alvás egy mindennapos „kis halál”. Hosszabb távon az
alvászavaroknak is lehet mindenféle fiziológiai következménye, de a pihenés
hiánya illetve elégtelensége is éppen eléggé megviseli a szervezetet.
Evési- emésztési panaszok – talán
a legszélesebb a skála ebben, kezdve a torokszorítás, nyelési nehézségek, hányinger,
hányás, hasmenés, számos étellel kapcsolatos intolerancia jelenségeitől a
súlyosabbakig: reflux, gyomor- és nyombélfekély, elhízás, metabolikus szindróma
és következményei, anorexia, bulimia. Mind külön-külön figyelmet érdemel, s
előbb-utóbb sort is kerítünk rájuk (is) egyenként. Egy részükről már a
függéseknél is esett szó. Közös bennük az, hogy a bevitt, vagy éppenséggel be
nem vitt táplálék szimbólummá növekszik, a világ, külvilág illetve az onnan
érkező energia szimbólumává és az ezzel összefüggő (tév)képzetek befolyásolják különböző
módon és „eredménnyel” a feldolgozást.
A légzőrendszer betegségei (köhögés,
asztma, bronhitisz) ugyancsak a külvilággal való kontaktus veszélyességére, „megbetegítő”
voltára vezethetők vissza, csak ezúttal nem táplálék, hanem a levegő a
közvetítő közeg. Itt is a bevitel és feldolgozás folyamatában van zökkenő,
illetve: az esetek jókora részében az érintett nem érzi magát méltónak arra,
hogy akadálytalanul hozzájuthasson az éltető oxigénhez. Kézenfekvő kérdés
egyébként itt az is, hogy meddig számít éltetőnek és honnan valóban megbetegítő
hatású a szennyezett légkör. Például.
Az allergiák az előző két
bekezdésben tárgyaltakhoz hasonló okokból és módon alakulnak ki. Nem véletlen,
hogy egyre szaporodik a számuk és főleg azon emberek száma, akiket érint a
probléma.
Kardiovaszkuláris betegségek: pl.
magas vérnyomás, szívtáji fájdalmak – fiziológiai tünetek nélkül: az érzelmi és
anyagi motivációk egyensúlyának felborulása, ütközése, éppen folyamatban lévő
arányeltolódása jelentheti a pszichés okot.
Szexuális zavarok: szexuális
érdektelenség, erekciós vagy ejakulációs zavar, rendellenes vérzés, erős
menstruáció, súlyos terhességi hányás, nőgyógyászati betegségek: pl.
premenstruális tünetcsoport, a meddőségek egy része. Sommásan úgy ítélhető meg,
hogy a testiség, azon belül pedig különösen a szexualitás elutasítása a háttér,
de persze ennél sokkal árnyaltabb a dolog. A félelmek nagy mértékben szerepet
játszanak az ilyen tünetek kialakulásában (is). Félelem attól, hogy nem tud teljesíteni
az illető vagy nem felel meg a másiknak, nem felel meg bizonyos szerepekben
(partner, szülő). Félelem a függetlenség elvesztésétől, akár a párkapcsolat,
akár gyerek születése révén. Az évezredes beidegződéseket sem lehet figyelmen
kívül hagyni, akár vallásos emberről van szó, akár sem. A szexualitás = bűn
tantétel sulykolása szörnyű következményekkel járt és jár és nem olyan könnyű az
innen származó félelmeket, rettegést a kollektív és egyéni tudattalanból fel-
és kioldani.
A végére hagytam a hipochondriát,
a legegyértelműbb pszichoszomatikus problémát, hiszen ez éppen abból áll, hogy
egy-egy betegség tüneteit érzi magán az érintett, miközben véletlenül sincs, s
esetleg nem is lehet semmiféle alapja annak, hogy abban szenvedne. (Például
valami ritka és egészen távol honos fertőző betegségben.) Túlérzékenység, a
külvilág veszélyességének tudata, a környezet figyelmének felkeltése, a (fokozott)
szeretet és törődés kiprovokálása lehetnek a kiváltó okok.
Felhasznált irodalom:
szorongas.hu. – dr. Fehér Gabriella. A hosszabb idézet is innen származik.
SZIMBÓLUMOK
Itt olyan effektív jelképekről
van szó, amelyek jelentős része ősidők óta valamilyen, alap-jelentésüket
meghaladó plusz jelentéssel is bír. Amikor életünkben többször összetalálkozunk
egy-egy motívummal, jól tesszük, ha utánajárunk: miért is követ bennünket.
Egy példával világítom meg
közelebbről, hogyan függnek össze látszólag különböző elemek és hogyan kezdenek
egyazon irányba mutatni. A gabona, gabonatermesztés körére utal, ha feltűnő
gyakorisággal kerül az ember környezetébe egy sereg, ember által viselt, vagy
mondjuk utcanév: Molnár, Müller, Búza, Buzási, Rosta, Árpa, Árpád, Rozsos, Arató, Kalász, Liszt, Kenyeres, Cipó. Szintén gabonára (is) utal(hat) a kerék, malom,
minden körforgást és ciklikusságot (gabonatermesztés) jelképező tárgy vagy
fogalom. A mitológiák termékenység istennői, vagy mezőgazdasághoz köthető
istenei (például a görög Déméter, latin Saturnus). De – bármily meglepő – a
medve és a kakas is gabonadémonként ugyanebbe a körbe csatlakozik. Nos, tehát
ha hasonló jelenségek feltűnő halmozódást mutatnak valakinél, biztos, hogy a
karma a maga rendkívül finom és változatos módján felhívást intéz az érintetthez:
valami fontos dolgot tud változtatni az életében, ha sikerül rátalálnia a
mögöttes jelentésre és arra, hogy neki személy szerint milyen (reinkarnációs
előzményekből származó) köze van hozzá.
Egyszerűbb példáink is szép
számmal vannak: alapeset, amikor néhány napon belül háromszor bukkan fel egy
másik ország, vagy város neve – ugyancsak változatos formában. Egyszer
beszélgetésben mondja valaki, másszor zenemű címében szerepel, amit
történetesen hall az érintett, harmadszor arról kap egy összeállítást az
interneten. Ekkor sem érdektelen kicsit odafigyelni: vajon mi dolga akad azzal
a földrajzi területtel?

Az alábbi szócikkekhez felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár
Szimbólumtár (szerkesztette: Pál József és Újvári Edit)
Egyes szócikkeknél ezeken felül, külön megjelölt forrás.

2012.07.07.
1.
Anya
 
Az ember ősi kultúrájának
főalakja a Nagy Isten – a Magna Mater, aki a Mindenség és az istenek
szülőanyja. A földdel, a természet termékenységével áll kapcsolatban. …. Ő a
földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű léleknek. … Az
anya alakja világszerte elsősorban a fa, az életfa illetve az oszlop és a létra
motívumával kapcsolódik össze, de szimbolizálhatják a belül üreges, befoglaló
formát mutató tárgyak (bőségszaru, edény, gyertyatartó, kút, láda, urna),
épületek (ház, templom), egyes természeti képződmények (hegy, barlang, virágok)
és természetesen az anyasággal összefüggő testrészek (mell, vulva), továbbá az
elemek közül a víz és a föld is. …. (Szemadám György szócikke)
2012.07.14.
2.
Apa, atya
 
Mint jelkép az uralom, birtoklás,
általában a felsőbbség tiltó, parancsoló és megsemmisítéssel (a mélylélektan
szerint kasztrálással) fenyegető, kordában tartó erejének megtestesülése. Nemző
„felettes én”: ősapa, király, vezér, főnök, gazda, uraság (a mesékben is),
védnök, isten. A gátló (közösségi) tudatot jelképezi az énnekl, az ösztönökkel,
a hagyományt, a vének tekintélyét a változtatni vágyó ifjonti erőkkel (pl.
mesehőssel) szemben. Istenként alakja rendszerint az éggel azonosul. …
(Jankovics Marcell szócikke)

2012.07.21.

3.
 
„A nő a termékenységet, a
táplálást, az anyagi világhoz való kötődést, a passzivitást, a befelé fordulást
jeleníti meg, s mint a kínai jin-elem esetében, a legtöbb kultúra a
sötétséggel, a Holddal, az ős-vízzel illetve a megtermékenyülő földdel párosította.”
(Szemadám György szócikke)
2012.07.28.
4.
Férfi
 
„A nemzőerőt, a lelket, az
aktivitást, az extrovertáltságot jeleníti meg, s a különféle szimbólumrendszerekben
a fénnyel, a Nappal, a tűzzel, az éggel és a termékenyítő esővel (víz)
kapcsolódik. Primátusa a másik nemmel szemben abból derül ki, hogy a legtöbb
nép mitológiájában férfi az első teremtett ember.” (Szemadám György szócikke)
2012.08.04.
5.
Ember
Az ősi kultúrák és a
héber-keresztény kultúrkör szerint is Isten képmása. Az emberi test
kiterjesztett körülrajzolása az alapja a piramisoknak, templomoknak, épületeknek,
mandaláknak. E szerint a felfogás szerint az ember (sőt: annak köldöke) a
világmindenség középpontja. Az asztrológiai szemlélet is az egyes embert
helyezi a centrumba, a személyi horoszkóp az érintett illető nézőpontjából
láttatja az Univerzumot.
2012.08.11.
6.
Emberpár

Ez is ősi, archetipikus
szimbólum: a világmindenség kettősségét jelzi. De ugyanennyire utal a
világmindenség dinamikájára is, amennyiben a szaporodást, mozgást, változást is
szimbolizálja. Több ősmítoszban (és köztük a Bibliában is) szerepel, hogy
valamikor egyetlen emberi lényből vált kétfelé valamely isteni eljárás folytán
férfi és nő és azóta keresik egymást, mint kiegészítést; az egyensúly
megteremtésének feltételét, a tulajdonképpeni egységet.
2012.08.18.
7.
Gyermek
 
Amint az ember a Világmindenség
jelképe, úgy a gyermek az Őskezdeté, de ugyanannyira szimbolizálja a kezdet és
a vég, vagyis a körforgást, újjászületést is. Az egyéniség magasabb szintű
átváltozási formája, az életerő, jövő, lehetőség jelképe. Az egyszerűség és
tisztaság, ártatlanság fogalmai is csatlakoznak jelentései közé – hiszen a
kezdetből kiindulva korlátlannak tűnnek a lehetőségek.
A hiedelmeknek, vallásoknak,
teremtésmítoszoknak szinte kötelező eleme a gyermek is, akinek születését
titokban tartják, illetve a gyereket elrejtik, mert meg kell óvni a fenyegető
hatalmaktól (Zeusz, Romulus és Remus, Mózes, Jézus) – a jövő zálogaként,
megújítóként, alapítóként (lásd: őskezdet). Az a hiedelem, hogy a gyereket víz
közelében élő állatok hozzák (pl. a gólya) azzal a hittel van összefüggésben,
hogy a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak.
Ugyanakkor a Nappal – a férfi princípiummal – is azonosítják a gyermeket
(például: Hórusz).
A gyermeki lét a hindu
hagyományokban az ismeretek megszerzése előtti állapot. Kínában a bőség és
szerencse jelképe. A konfuciánus tanokban megjelenhet az ősök
reinkarnációjaként. A taoizmusban a belső értékeket is jelenti. A Bibliában a
gyermek áldás, ajándék. A már említett egyszerűség, ártatlanság, tisztaság.
A mítoszok istenei leginkább
csodás születésűek, apjukat, anyjukat nélkülözni kényszerülnek, gyengék,
kiszolgáltatottak, de isteni erejük és kvalitásaik folytán képesek nemcsak
megmaradni, hanem győzni a nehézségek és az ellenséges világ felett.
2012.09.01.
8.
Kerék
A kör, kerék annyira ősi és
archetipikus forma, hogy a kisgyerekek rajz (firka)-tanulásának már igen korai
szakaszában is megjelenik. Egyetemes kozmikus jelkép, méghozzá több
jelentéssel. Mindenekelőtt az örök körforgás, a különböző időbeli ciklusok az
egyik tartalma. A másik térbeli (téridő-beli): a Világ kereke, amelynek agya a
Föld, vagy ha égi kerék, akkor a Sarkcsillag, tengelye a Föld forgástengelye,
abroncsa a Nappálya, küllői az égtájak vagy a Nap 12 állomása – ha ennyi a
küllők száma. Négy- illetve hat- nyolc- tizenkét küllőjű kerékábrázolás is
gyakori, s persze mindegyik külön jelentéssel bír. Olyan kerékszimbólumot is
használtak, amelyben nincs küllő. Azokból a kultúrákból is maradt fenn különböző
kerékábrázolás, ahol nem használtak semmilyen (malom- vízemelő- kocsi-)
kereket.
Napszimbólum is többek között; a
tömör, küllő nélküli kerék pedig Holdszimbólum. A Napnak és Holdnak korántsem
az egyetlen jelképe (ezekről majd lesz külön szócikkünk).
A harmónia egyik megtestesítője a
tökéletes kör, így ez is gazdagítja jelentéstartalmát.
Utoljára hagytam, holott –
számunkra legalábbis – az egyik legfontosabb üzenete a Sors fordulataira való
figyelmeztetés: egyszer fent, egyszer lent és mindig fordul, mindig mozgásban
van. A szamszára (létforgatag) a reinkarnációs körforgásra, a tarot-ban a
Sorskerék vagy Szerencsekerék főleg az adott életen belül esedékes változásokra
utal.
2012.09.08.
9.
Színek
 
Minden ősi kultúra a kozmikus
renddel kapcsolja össze a szivárvány hét színét, azon felül a hét bolygóval és
a hét éggel. Korban közelebbi, de egyetemes a hét zenei hanggal, a hét
napjaival, vagy a katolikus liturgiában a hét szentséggel vont analógia.
Az egyes színek megfeleltetése az
egyes kultúrákban azután nagyobb szórást mutat. A vörössel kapcsolatban
egységes persze a vér, agresszió, szexualitás, élet, újjászületés asszociáció.
Azonban ez sem tökéletesen egységes, az ókori Egyiptomban például Széth
színeként átkozottnak minősült és az újjászületésre a zöld utalt. Mindenesetre
évszázadokon- ezredeken át egy-egy civilizációban egységes rendszert alkottak
és használtak következetesen.
Miután a szín a fény speciális
megjelenési formája, mindig is elengedhetetlen volt alkalmazása. Még a
legszürkébbre hangolt európai középkorban is a templomok színes ablakai és
belső festése hordozták az összes színt. Egy másik példa: Kínának a fekete
ruhás uniformizált korszakában sem tudott kikopni az épületeiken, tárgyaikon
megjelenő jellegzetes szín-kavalkád, sem a saját hagyományos szimbolikájuk.
Hoppál Mihály-Jankovics
Marcell-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár, valamint a Szimbólumtár
(szerkesztette: Pál József és Újvári Edit) című művek felhasználásával.
2012.09.15.
10.
Számok
 
Az emberi értelem igyekszik
racionálisan is kifejezhető formában megragadni a világot, annak összefüggéseit
a látható és nem látható síkokban, mozgásának törvényszerűségeit és minden
jelenségét. A számok világa, a matematika, a lehető legracionálisabb
kategóriába tartozik, jelenléte kizárja a vitákat, ha valami annyi amennyi,
akkor ott nincs több apelláta, nincs további kérdés. A misztikus rendszerek
szívesen értelmezik tehát a világot úgy, hogy az harmonikus matematikai
törvényszerűségek mentén rendeződik. A számok tehát a legerősebb szimbólumok
közé tartoznak, a világmodell alapját képezik. A kozmosz és az ember, valamint
az ember és a Föld viszonyára utalnak. Mivel kapcsolatban állnak a
Világtörvénnyel, a mágikus számolással (lásd: rózsafüzér, mala, imamalom, de
ide tartozik a kényszeres számolás is) befolyás gyakorolható rá. Eszerint például
a hátrafelé számolás visszatekeri, visszahajtja az eseményeket a kiindulási
pontba, ahonnan újra indíthatók.
A természeti jelenségek – négy
évszak, négy égtáj, hét bolygó, tizenkét (eredetileg csillagkép, majd
asztrológiai megfogalmazásban) jegy zárt rendszert képeznek, amely mentén
további igazodási pontok jelölhetők ki, amelyek természetesen szintén
kifejezhetők számokkal.
Vannak olyan azonosságok a számok
mitikus értelmezésében, amelyek minden kultúrában azonosak és vannak eltérőek
is. Az egy mindenütt a tökéletesség, egység szimbóluma, a kettő a rend
felbomlásáé. Elég egységes az is, hogy a páratlan számokat férfi, a párosakat
női princípiumnak tekintik. Nagyobb eltéréseket mutat viszont a keleti és
nyugati kultúrákban a négy, öt, hat, hét, nyolc megítélése. A kínaiaknál az öt
és a nyolc sokkal kiemelkedőbb jelentőségű, mint nálunk. A nyolcast az európai
jellegű számmisztika elég sötét tónusban jellemzi, míg Kínában szerencseszám.
Nyugaton nem foglalkoznak a 108-cal, keleten (hinduizmusban, buddhizmusban
stb.) ez szent szám.
A számszimbolika gazdagsága miatt
kisebb csoportokban fogjuk tárgyalni egyes számok jelentését a következő
részekben.
2012.09.22.
11.
Számok
 
„0 – Az őslétezés kozmikus
tojását jelképezi, az isteni megnyilvánulás (a teremtés) előtti állapotot,
melyben még minden lehetőség benne rejlik. A tarotkártya szimbolikája az
individuális „-én”-t látja benne, melynek önmagában értéke nincs, csak
küldetése van.
1 – Az egy Isten, a Létező, a
misztikus középpont, a tett szimbóluma. Jele az álló embert, a phalloszt, a
botot idézi. Az ábécék első betűjének értéke.
2 – A megosztottság, konfliktus,
mozgás és az egyensúly, illetve a szintézis szimbóluma. A vadász-nomád népek
dualista mítoszainak és társadalmi szerkezetüknek szakrális meghatározója.
3 – Talán a legfontosabb
szakrális szám. Az 1 + 2 = 3 azt szimbolizálja, hogy Ég és a Föld egyesülése
létrehozta az embert, s ezzel teljessé lett az isteni megnyilvánulás. A 3 ezért
a totalitást, az isteni rendet, a tökéletességet, az Isten-Világmindenség-Ember
rendjét, a Világ hármas osztottságát szimbolizálja. A legismertebb hármasok:
apa-anya-gyermek; múlt-jelen-jövő; a buddhizmus 3 Kincse; a 3 bibliai
pátriárka; a Szentháromság, háromkirályok. A mítoszoknak, meséknek, mágikus
eljárásoknak szintén alapszáma a 3. Így van 3 élet, 3 három próba, 3 kívánság,
a népköltészetben 3 árva; s a köznyelvben 3 a magyar igazság.
4 – A teremtett, az érzékelhető
világ teljessége, tökéletessége és harmóniája, szilárdsága fejeződik ki benne
(vesd össze a háromszög és a kereszt szimbolikáját). Az elemek, az égtájak, az
évszakok, a vérmérsékletek, az életkorok és az emberi nedvek száma. Indiában a
védák és a kasztok száma. A Bibliában Jahve és Ádám neve betűinek, az
ősanyáknak, a paradicsomi folyóknak, a keruboknak, a fő angyaloknak, az
evangélistáknak, az Apokalipszis lovasainak, a pusztító angyaloknak a száma, s
a keresztény felfogás 4 sarkalatos erényt ismer. A földi világra kiterjedő
uralmat királyválasztáskor a 4 égtáj felé tett kardvágás szimbolizálta.”
(Szemadám György szócikke)
Hozzáteszem, hogy az
asztrológiában négy elem (tűz, föld, levegő, víz) és három minőség (kardinális,
fix, labil) van, mint a két legfontosabb kategória a 12 jegy felosztásában. A Tanfolyamok, csoportok végén,  az Asztrológiai alapfogalmak rovatunknál keresheted meg egyébként ezek
ismertetését.

2012.09.29.
12.
Számok
Folytatjuk a számokat, eddig
egytől négyig tekintettük át.
5 – az ember, a mikrokozmosz
szimbóluma. Ötágú csillagot formáz a kitárt karokkal, szétterpesztett lábbal
álló ember figurája (lásd Leonardo da Vinci rajza), az ugyanilyen formájú
pentagramma megvédi az embert az alvilági erőktől, öt érzékszervet tartunk
számon (a hatodikat most nem számítva), öt ujj van egy kézen. A
zsidó-keresztény szimbolikában: Mózesnek öt könyve és Krisztusnak 5 sebe van. A
keleti kultúrában, a kínai világképben és azon belül az asztrológiában 5
elemmel számolnak (szemben a nyugati néggyel). A tízes számrendszerben az
alapszám fele.
6 – a miszikus végzet száma. A
kínai és hindu felfogásban az elv (5) és a megvalósulás (7) közötti szám, a
teremtés száma. Ezzel egybecseng, hogy a Biblia szerint is 6 nap alatt készült
el a világ. A hatágú csillag (Dávid-csillag) a zsidóság jelvénye, akik hat
évezredig visszamenőleg számítják hagyományaikat. Az Apokalipszisben viszont a
három hatos az Antikrisztusnak illetve a fenevadnak (Sátánnak) a száma.
Primitív kultúrákban a hatos „sokat” jelent. A tizenkettes számrendszer
alapszámának a fele, féltucat.
Az északi és déli féltekén is jól látható
az Orion csillagkép
7 – két fő alap-számnak, az
isteni hármasnak és a földi tökéletességet jelző négyesnek az összege.
Rendkívül sok (ősi) kultúrában szent számként tisztelték. Hét bolygót ismert az
emberiség 1781-ig, az Uránusz felfedezéséig, mivel szabad szemmel a
Szaturnuszig látták a bolygókat. Hét égi szféráról beszélnek. A sámánlétrának
hét foka, a kozmikus fának (világfának) hét ága van. A Nagymedve csillagképben
hét feltűnő csillag képezi a Göncölszekeret, de a Fiastyúkban is 7 a
legfényesebb csillagainak száma és az Orion is hét csillagból áll össze.
(Illusztrációnk ezt mutatja, Magyarországról nézve a téli égbolt feltűnő
alakzata, s még fényszennyezett területeken is jól látszik nemcsak a középső
három csillag – az Orion öve – hanem mint a hét csillag.) Egyiptomban a
tökéletesség és az örök élet szimbóluma volt. Apollónk szent száma a hetes. A
szabad művészetes száma az ókorban nem más, mint 7.
A hétnek ennyi napja van, 7 színe
a szivárványnak,. A zenei hangsor hét hangból áll.
A zsidó-keresztény kultúrkörben
is rengeteg hetessel találkozunk: a hatnapos teremtés után a hetediken
megpihent a Teremtő. Hét bő és hét szűk esztendő, hét napig vonulnak a zsidók
Jerikó falai körül. A hétágú gyertyatartó egyik legfontosabb szimbóluma a
zsidóknak. Szűz Máriának hét fájdalma és hét öröme van és ugyanennyi ajándéka a
Szentléleknek. Hét szentséget tart számon a kereszténység, 7 az irgalmasság
cselekedeteinek valamint Krisztus utolsó szavainak száma. Gyertyatartók,
pecsétek és a harag edényeinek száma ugyancsak ennyi. A három isteni és négy
sarkalatos erény összege ugyancsak hét, s ezekkel szemben a hét főbűn áll. A
Miatyánkban hét kívánság foglaltatik.
A magyarságnál a hét vezér és hét
törzs felel meg e motívumnak és a rengeteg népmesei hetes (természetesen
archetípusként vándormotívumként). Hetedhét ország, hétfejű sárkány, hétágú
létra (itt is), hétágú korbács, hétszínvirág. A néphit szerint hétévenként
megtisztul az elásott kincs.
A szervezet sejtjei is megújulnak
hétévente.
Az asztrológiában a hetes
ugyanolyan nagy jelentőséggel bír, mint amit felsoroltam. A Szaturnusz
pályájával függ össze a szám, mivel e bolygónk 28-29 év alatt tesz meg egy
teljes kört, s ennek a negyede (ami fontos érintkezési pont bizonyos
szabályszerűségek alapján) a hét év (7-7,5 év). A hétévenként bekövetkező
krízisek ezzel hozhatók összefüggésbe. Bárminek a kezdetétől számított 7- 14-
21- 28 évben lehet számítani egy-egy minőségi változást előkészítő periódusra,
amelynek a kimenetele lehet egy megújulás, új kör kezdete magasabb szinten,
vagy pedig szakadással indukált minőségi változás. A legismertebb a házassági
krízis (ezt a válási statisztikák fényesen igazolják, alátámasztják). De – mint
említettem – mindennek a kezdetétől lehet számítani. Hosszú tanulmány,
dohányzás vagy más szenvedély kezdete, sporttevékenység, szakmai folyamatok,
gyereknevelés, bármilyen emberi viszony, betegség és így tovább.

2012.10.06.
13.
Számok
 
Továbbra is a számokkal
foglalkozunk, hiszen eddig csak 0-tól 7-ig tekintettük át.
8 – emlegettem már a nyolcast a
nyugati és keleti értelmezés eltéréseit kiemelve. A Jelképtár is keleti
vonatkozásokkal kezdi, Visnu 8 karja, Siva 8 formája és a a buddhista Tan
kerekének 8 küllő  és a szent lótusz
szirmainak száma egyaránt a Világmindenség rendjét szimbolizálja. A nyolcas a
kozmikus egyensúly száma – vessük össze a nyolcadik nagy arkánummal a tarot-ban,
amely különös módon az egyes értelmezéseknél keveredik ugyan a 11-es lappal, de
mindig lényeges eleme az egyensúly. A Nagy Vénusz év ennyi idő (de a Vénusz
asztrológiai száma mégsem 8, hanem 6). A bibliai Noé-történetben nyolc lélek
menekül meg. Krisztus – az ókeresztény felfogás szerint – a nyolcadik napon támadt
fel, így az újjászületés száma is. A nyolcszögletű tróntermek, sírépítmények,
keresztelőmedencék is a világmindenség felépítését modellálják.
Bár az előző részben, a hetesnél
a ciklikusság kapcsán hivatkoztam a Szaturnuszra, ennek a bolygónak a száma a
nyolcas. Ennek magyarázatát egyrészt magában a rendben (a Világmindenség
rendjében) lehet keresni, hisz a karma rendező elvét megtestesítő bolygó és a
rend szorosan összetartozik. Arról nem is beszélve, hogy a híres hetesek
sokszor 7,5 évben realizálódnak, vagy közelítenek a nyolchoz is, hiszen a
bolygók pályája nem annyira egyenletes, hogy ne lehetne eltérés az ilyen
részletekben.
A nyolcas az európai jellegű
numerológiában eléggé sötét színekkel ecsetelt szám, bár az anyagi vonatkozásait
itt is kiemelik. Kínában egyenesen szerencseszámnak számít.
9 – háromszor három – a szent
szám háromszorosa, megint kiemelt tényező keleten és nyugaton egyaránt. A
taoisták bambuszbotján kilenc csomó van, némely szibériai nép sámánlétrája sem
hét, hanem kilencfokú és a Kalevalában sem hét, hanem kilenc égi és alvilági
szféra, kilenc tenger és kilenc vár van. Wotan (Odin) kilenc napig függött lábánál
felakasztva egy szent fán, hogy megtudja a rúnák titkát. 
A görög Déméter istennő ennyi napig
kereste lányát, körüljárva a világot. Zeusztól kilenc múzsa született. A
Bibliában az angyali karok száma 9. Az emberi magzat kihordásának ideje 9
hónap.
Asztrológiai szempontból a
kilencest igen kevesen tartják számon, holott legalább olyan fontos, mint a
hetes. A Holdcsomó (lásd ennek az oldalnak úgyszólván minden
vonatkozásában) körének a fele ugyanis és a nagyon régi – reinkarnációs – előzményekre
rímelő, azokon alapuló ciklikusságoknál jelenik meg az ember életében.
10 – a decimális számrendszerben
alapszám. Máskülönben az első négy szám összege (1+2+3+4 = 10), s mint ilyen,
egy ciklus végét, a befejezettséget szimbolizálja (kerek szám). Isten száma, mint
mindennek a kezdete és vége – az egyes és a nulla. Az egyiptomi tíz csapásban
szerepel és a kabalistáknál is fontos szám, amely a világban uralkodó minőségek
összességét szimbolizálja.
Asztrológiai szempontból sem
érdektelen, jelenleg 10 égitesttel számolunk (Nap, Hold és 8 bolygó), a
Szaturnusz pedig bizonyos viszonyítás szerint ilyen időintervallumban éri el előnyös
kapcsolódását (trigonját), s így – különösen a szaturnuszi embereknél, Bakok,
Vízöntők, I. házas Szaturnuszosok és más formában kiemelkedő Szaturnuszúak)
életében a tíz (és öt) éves ciklikusság is megfigyelhető.
(Hoppál Mihály-Jankovics
Marcell-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár című kiadványának
felhasználásával.)

2012.10.13.
14.
Számok
 
A tizedik résztől folyamatosan a
számokkal foglalkozunk, s még néhány részt ez a szimbolika fog lekötni, hiszen
egészen kézzelfogható, tekintélyes része minden ember életében komoly szerepet
kap, s archetípusként is, asztrológiai megközelítésben is értelmezhető.
12 – a következő, nevezetes
számunk. Ez a Világmindenséget jelképezi, amennyiben az idő három síkjának és a
tér négy égtájának szorzata.
Ennyi az Állatöv jegyeinek száma,
s a két alap-kategóriának, az elemi (4 csoport) és minőségi (3 csoport)
szorzata is. A Nagy Szerencse bolygója, a Jupiter ennyi év alatt tesz meg egy
teljes kört.
A mitológiákban: 12 fia van
Kalevalának, ugyanennyi társa Odüsszeusznak, pásztora Romulusnak, s a germán
Baldr istent ennyi bíró kíséri. Artúr király legendáriuma is 12 lovagról számol
be. A zsidó-keresztény mitológiában 12 törzse van Izraelnek, s a kis próféták
valamint az apostolok száma is ugyanennyi. Jákobnak és Ézsaunak 12-12 fia van,
12 kapuja az Égi Jeruzsálemnek, az Égi Asszony koronáján ennyi a csillag és a
kereszténység a tizenkettőt a győzedelmes egyház számának is tekinti. A
népmesékben is fontos számként számként szerepel a három és a hét után.
A bűvös tizenkettes az Európai
Unió zászlaján is megjelenik, hiszen azon is egy tucat csillag van, a
tagállamok változó számától függetlenül.
Az asztrológiában természetesen –
ahogy már fentebb is láttuk – a 12 alap-szám, a nap 24 órájának a fele, a
hatvanas rendszer ötöde, s több ciklikusságot ezzel számítunk.
13 – Az európai jellegű
kultúrában ez a baljós szám (a keletiben a 4). A teljességhez, a 12-höz
csatlakozik még egy szám, s ez megbontja a harmóniát, ezért feláldozandó, vagy
ő okozza valaki halálát – gondolja ez a felfogás. Így a 13 maga a halál. Lásd a
tarot-ban a 13 számú nagy arkánumot: halál és újjászületés. Teszem hozzá, hogy
a tizenhármas szám általában is a tizenkettő, egy lezárt ciklus után egy újnak
a kezdete is egyben. Ha töredékes marad az új ciklus, annak lehet az oka
pusztán a rémület által okozott blokk. Visszakanyarodva a 13-hoz, mint
archetípushoz: Ozirisz testét Széth, a testvére 13 darabra tépte szét. Jézus és
az apostolok együttes száma 13, melyből a tizenharmadik lehet Júdás, a halál
okozója, vagy Jézus, az áldozat.
A 28 napos holdhónapok közül a
tizenharmadikat régen külön egységként kezelték és a Nap halálnapjaként
tartották számon.
Sok-sok babonának része vagy
alapja a 13 szám.
Asztrológiai szempontból, a
ciklikusságokat illetően nincs különösebb jelentősége, viszont a Plútónak és
uralmi jegyének, a Skorpiónak a száma. Ezek a jelölők is – a Skorpióval analóg
8. házzal együtt – tartalmazzák a halál és újjászületés fontos motívumait,
melyeket korántsem konkrét halálként értelmezünk, hanem valaminek a megszűnése
és a (kitakarított) helyén egy újnak a keletkezéseként.
14 – Az ősibb mitológiákból nem
szól a fáma ennek a számnak a jelentőségéről. A kereszténységben viszont
megjelenik: a kálvária stációinak és a segítő szenteknek száma ennyi.
Asztrológiai szempontból két,
egymással szemben lévő jegyekben uralkodó égitesttel is összeköthető és
mindkettő igen fontos. A Hold (a Rák uralkodója) és a Szaturnusz (Bak ura)
megtett körének fele. Csak a Holdnál ez napokban, a Szaturnusznál években mérhető.
Emlékszünk a hetes szám jelentőségére? (Lásd a 12. részben.) A hét nap is
markáns ciklikusságot mutat, nemcsak a hét év, de nyilván kevésbé feltűnő mert
gyakori, s ezért kisebb horderejű. A hetes és duplája, a tizennégy ugyancsak
fordulópontot, krízispontot jelent.
17 – ez az iszlámban a kilenc és
a nyolc összeadódásaként funkcionál szent számként. (A 72.-vel együtt, ami a
két szám szorzata). „A szúfizmus szerint minden dolog formája 17. A napi
ötszöri imádságnak 17 gesztusa van, s 17 társat avatott be Ali Mohamed tanaiba.
18 – ennek a számnak sincs
archetípusos megfelelője, viszont a 12 másfélszerese, s mint ilyen asztrológiai
szempontból fontos a Jupiter másfél köreként. Minthogy e bolygó jelöli többek
között a szellemi érést is, nem véletlen, hogy köreivel analóg a régebbi és
újkeletű nagykorúsági határ. 24 év (két kör), 21 (egy és háromnegyed), illetve
18 (másfél).
A másik, s a mi szempontunkból
rendkívül nagy jelentőségű vonatkozása a Holdcsomó 18-18,5 éves köre, a
reinkarnációs nyomok felszínre kerülésének és feldolgozásának- átalakításának
egy-egy ciklusa, melynek végén (a Holdcsomó visszatérésekor) rendszerint
„vizsgázunk” valamilyen formában. Ez tartalmazza a felkészülést, ismétlést,
kimaradt részek pótlását és persze a megmérettetést.

2012.10.20.
15.
Számok
21 – ezzel a számmal folytatjuk.
Ez háromszor hét, tehát a tökéletességet, isteni bölcsességet jelképezi. A
modern korban szerencseszámnak minősül.
Asztrológiai szempontból nagyon
fontos: a Jupiter köreinek egy és háromnegyede (12 év a Jupiter köre),
egybeesik azzal, hogy a Szaturnusz körének is háromnegyede. A Szaturnusz köre
28 év, s a hetesnél kellőképpen kiemeltem a negyedeinek jelentőségét, ez éppúgy
érvényes erre is, mint a többire. S még egy bolygó haladásával szinkronban van:
az Uránusz körének a negyede ugyanis. Az Uránusz 84 év alatt teszi meg saját
útját, s ez osztva néggyel, az a 21, amikor a hirtelen kitörő önállósulási
törekvések, éles váltások jellemzik a fiatal emberek életét.
 22 – ez is nevezetes szám, a
numerológiában mesterszámnak tekintik, bármit is jelentsen ez.
„A párszik szerint a
Világmindenségben ennyi forma van. Az aveszta ennyi fejezetre oszlik.” A héber
ábécé betűinek száma 22, s a kabala szerint ez is az univerzumot szimbolizálja.
A tarot-ban ennyi nagy arkánum van, ami tulajdonképpen 3 x 7 + 1. A Bolond (új
kör, új kezdés) lapja egyes kártyákban nulla, másokban 22 számot visel.
Egyébként a matematika misztikája sem maradhat el ennél a számnál, mert a pi
értéke jön ki, ha héttel osztjuk.
24 – keleten az emberi erők
együttesének a száma. A kaldeusok (ókori Babilónia) szerint a 12 északi és 12
déli csillag együttesen az Univerzum Bíráinak száma. A Bibliában a papoknak 24
osztálya van és az Apokalipszisben 24 vén. A napnak a 24 órájáról már nem is
beszélve. A 12 kétszereseként is és önállóan is fontos szám, régebben a
nagykorúság kezdete volt, ami megfelel a szellemi érést (is) jelentő Jupiter
két körének.
28 – A holdciklus ideje. Az
asztrológiában négy nagyon fontos egységgel kapcsolódik össze. Az egyik
természetesen a Hold. A másik a sokszor emlegetett Szaturnusz a maga 28-29 éves
körével. A harmadik a Holdcsomó, amelynek másfél köre esik közel ehhez a
számhoz. (18,5 + 9,25 = 27,75 év). A negyedik pedig a Neptun bolygónak egy
jegyben tartózkodása, melynek kerekített ideje 14 év (13,8 év), s kétszerese a
28.
(A http://www.karmaasztrologia.com/p/szakmai-hitvallasunk.html
linkkel elérhető oldalon a II/6. cikkben részletesen foglalkozom ezzel a
számmal az ilyen idős kori krízis kapcsán.)
33 Jézus földön tartózkodásának
ideje. Dante Isteni színjátéka 3 x 33 énekből, s benne minden terzina 3 x 11 =
33 szótagból áll.
Asztrológiában is megvan a 33
jelentősége – akár a „krisztusi kor” kifejezéssel összhangban is. Egy bizonyos,
ritkán, kevesek által használt prognózis-módszerrel, a Glahn-körrel függ össze,
melynek ismertetését persze itt kénytelen vagyok mellőzni, csupán megemlítem.
36 – a kozmikus Összesség:
megháromszorozott 12, föld, ég és ember együttese. Ennyi a Jupiter három köre,
ennyi idős kor körül (36-37) tér vissza másodszor a Holdcsomó a születéskor
elfoglalt helyéhez, ekkor kezdődik a pszichológiában életközepi krízisnek
nevezett hosszabb szakasz, melynek az asztrológiában is rendkívül élénk
megnyilvánulási formái vannak – s melyekből kettőre épp az imént utaltam.

2012.11.03.
16.
Számok
Még mindig a számokkal
foglalkozunk, ebben és még egy részben.
40 – rengeteg vonatkozása van, főleg
a zsidó-keresztény kultúrkörben. A várakozás és felkészülés száma. A
bibliamagyarázók szerint Isten ilyen időintervallumú ciklusokban avatkozik bele
a világ történéseibe: az özönvíz 40napig tartott, ennyi napot töltöttek Izrael
gyermekei a sivatagban, a Jónás történetben Ninive elpusztítását is 40 nappal
halasztotta el. Dávid, Saul és Salamon 40 évig uralkodott. Mózes működése
szintén 40 év. Mária megtisztulásának, Jézus böjtölésének ideje 40 nap, sőt:
Krisztus halála után 40 nappal szállt a mennyekbe. Eredete állítólag az, hogy a
Nap 40 napra homályosítja el az ekliptika (Nappálya) csillagait, amelyek előtt
éppen elhalad. Asztrológiai szempontból az életközepi krízist éppenséggel 40
éves krízisnek emlegetjük, annál inkább, mert ez a közepe a 36-tól 45-ig tartó
periódusnak. Körülbelül 41 éves korban éri el a Neptun saját pályájának
negyedpontját (a születéskor elfoglalt helyéhez képest) és 42 az Uránusz
szembenállásának ideje. A 40 ezen felül azért is fontos szám, mert a két
ellenlábas óriásbolygó, a Jupiter és Szaturnusz együttállásának duplája. 20
évenként éri be a Jupiter a Szaturnuszt, s ez a periodicitás is jelent érést,
érlelődést, nem elsősorban az egyéni életben, hanem inkább az általános
fejlődésben. Kétszerese- háromszorosa- négyszerese ugyancsak fontos.
A (magyar) népi hiedelmek közül a
Medárd naphoz kapcsolódik a szám: „Medárd napkor hogyha esik, negyven napig
mindig esik”. S van még más, sajátos megjelenési formája is, mint például az
Ali baba és a 40 rabló (cseppet sem a zsidó-keresztény kultúrkörből, vagy ki
tudja).
60 – az egyiptomiak szent száma:
a krokodil ennyi nap alatt ennyi tojást rak és ennyi nap alatt keltiki őket, 60
évig él, 60 foga van és évente 60 napot visszahúzódva tölt.
Asztrológiai szempontból a 60
többszörösen is kiemelt szám. Az imént láttuk, hogy a húszas háromszorosa, de
legalább ilyen fontos, hogy a harmincas kétszerese. 28-30 év ugyanis a
Szaturnusz pályája, s pozíció ismétlődése, például a születéskor elfoglalt
helyzetéhez képest. A 60 év körüli életkor a Szaturnusz második visszatérésének
ideje, így a spirituális fejlődés igen fontos állomása. És még egy lényeges
vonatkozásban megjelenik itt a Szaturnusz. Bizonyos életkorok bizonyos bolygók
uralma alá tartoznak. (0-5-6 év: Hold, 5-6-tól 18-20-ig Merkur, 20-30 között
Vénusz, 30-50: Mars, de 40-50 közt mellette még a Nap is, 50-52-től 60-62-ig
Jupiter, majd) 60-62 éves kortól a Szaturnusz uralja az életkort, méghozzá
attól függően az élet végéig, vagy sem, hogy szellemileg mennyire élnénk,
mennyire nyitott valaki. Az utóbbi kategóriánál ugyanis 84 éves korban még az
Uránusz jön, ha pedig már csak a leépülés folyamata zajlik, akkor marad a
Szaturnusz.
70 – bibliai szám ez is, akár a
40. A babiloni fogság idején ennyi évig égett az áldozati tűz a víz alatt. Maga
a fogság is 70 évig tartott. Jónás és Jerobeám ennyi fiat nemzett, Jézus 70
hirdetőt választott az apostolok mellé.
72 – az iszlámban szent szám (8 x
9), amint a 17-nél is láthattunk. Fiziológiai szempontból is nevezetes: a
pulzus „normál” értéke, s az emberi élet optimumát is van, ahol ilyen korban
határozzák meg. A széles körben nevezetes valódi és szimbolikus jelentőségű
három nap óráinak száma (3 x 24 = 72). Keleten ugyancsak kitüntetett mennyiség,
amint az asztrológiában is rendkívül fontos érték. A Jupiter hat köre ennyi
időt tesz ki (A Jupiter pályája 12 év, 6 x 12 = 72). Ha a kör 360 fokát
elosztjuk 5-tel, 36-ot kapunk. Ennek kétszerese, háromszorosa és négyszerese
(másként: a 72 fele, másfélszerese és kétszerese) bizonyos fajta
bolygókapcsolódásoknál jelentős. De a 72 talán a Nagy Napciklus egységeként a
legfontosabb. Ez egy 25.920 éves periódus, ami egy úgynevezett Világévet
jelent. Egy világhónapja: 2160 év és egy világnapja 72. Ennyi földi év alatt
tesz meg egy fokot ugyanis a Tavaszpont az ekliptikán hátrálva. (A Nagy
Napciklus elméletének és tartalmának leírását többek között Baktay Ervin: A
csillagfejtés könyve című munkájának utolsó fejezete tartalmazza.)

2012.11.10.
17.
Számok
 
A 11. résztől csak a számokkal
foglalkoztunk. Most érjük el a végét ennek a blokknak.
77 – a misztikus hetes
megduplázása, a népmesék kedvenc száma: hetvenhét ágú fán hetvenhét varjú vagy
holló ül; hetvenhétfelé vágott vagy szakadt ellenség; hetvenhét ráncú szoknya;
hetvenhét lépcsőfok vagy létrafok s így tovább. Ráolvasásokban is felbukkan:
ennyiféle bajt űznek el velük.
100 – szólások tömege tartalmazza
ezt a kerek számot a ´sok´ kifejezésére. 10 x 10 – a tízes számrendszer
alapszámának négyzete, fontos határkő mennyiségi növekedésnél.
Asztrológiai szempontból is van
jelentősége, annak ellenére, hogy minden másban számolunk, csak – némi túlzással
persze – a tízesben nem: egy ritkán, kevesek által használt, ám nagyon frappáns
prognózis módszer, a Glahn-életkör 100 éves intervallumban értelmezi a
horoszkópot.
108 – a 36, 72 sorába tartozó,
keleten, az indiai kultúrában, hinduizmusban, buddhizmusban különösen kiemelt,
szent szám, amely a végtelenséget jelképezi. Isteneik neveinek, szanszkrit
művek verseinek száma. 108 szemből áll a mala, az indiai imafüzér, ennyiszer
mondják el a mantrákat.
144 – a matematikában is
nevezetes szám, 15 (14 – ha önmagát kihagyjuk) másik számmal osztható. A 12
hatványa. Régen a nagytucat mennyisége.
Más szempontból mágikus-misztikus
számnak minősül, s nemcsak bibliai szereplése miatt. A maják időszámításának
egyik fontos alapszáma, a keleti kultúrákban a 36-72-108-as sor záró mennyisége.
A legközismertebb persze mégiscsak a János jelenéseiben szereplő, eredetileg: megpecsételt,
kiválasztott 144000 szűz férfi. Ezt a számot és a hozzá kapcsolódó egyéb
kritériumokat aztán bőséges magyarázattal látták és látják el, hovatovább már
nem csak férfi, nem csak szűz, s persze nem is csak 144000 a kiválasztottak
populációja, akik hivatottak túlélni az Armageddont.
Az asztrológiában az úgynevezett
quintil fényszögek közé tartozik, amikor két égitest 144 fok távolságra
helyezkedik el egymástól a horoszkópkör ívén.
666 – ez egyértelműen a Jelenések
könyvéből vált nevezetessé, bár matematikailag is érdekes szám. Mégis: a
fenevad vagy/és az ember (egy ember) száma a Bibliában. A János jelenései még a
többi szöveghez képest is elég homályos, ezen belül pedig egyik csúcspontja
ennek a szegény 666-osnak az értelmezése. Önmagában véve a hatos és annak megháromszorozása
szerencsés kellene, hogy legyen, hiszen a hatos a teremtés száma, a hármas pedig
a tökéletességé.
1000 – A száznak a „nagy testvére”,
hozzá hasonlóan mérföldkő és a ´sok´ szinonimája. Ilyen értelemben használjuk
szimbólumként.

2013.04.26.
18.
Virágok – 1
Az egyik legtöbbet használt és
legősibb szimbólum. Jelkép értéke a legmagasabb spirituális szféráktól
(például: lótusz) a leghétköznapibb burkolt üzenetekig (virágnyelv) terjed. A virágok
gazdagsága és szépsége is elegendő lenne ehhez. Szimmetriája, az együttesen
meglévő férfi és női jelleg (porzók és bibe), több virágnak az a tulajdonsága,
hogy kinyílik, becsukódik az egyetemes kultúrában a világmindenség eredetének
szimbólumává tették.
A virágok egyesítik a négy elem
erejét: a földből nőnek az ég (levegő) felé és szükségük van a vízre, valamint
a tűzre (napfény). A mitológiákban együttesen vagy külön-külön bizonyos
fajoknak ezen kívül is óriási szerep jut, gondoljunk csak a keresztény Paradicsom-ábrázolásokra,
ahol igen gyakran a burjánzó növényzet fontos részét képezik a csodálatosnál
csodálatosabb virágok. A keleti mitológiákban ugyancsak előszeretettel
alkalmaznak virág szimbolikát. Az iszlámban tilos az alak-ábrázolás, ezért a növény-
és virágmotívumokból (valamint geometriai alakzatokból) áll össze minden díszítményük.
Áttekinthetetlen nemcsak
sokféleségük, hanem az is, ahogyan a különböző kultúrkörökben felhasználják
őket, akár fizikai mivoltukban, akár szimbólumként. A kettő egyesítésének
legjobb példája a japán ikebana-kötészet.
A gyógynövények sorában virágok (kasvirág,
bodza, galagonya, zsálya stb), illetve virágzatot hozó gyógynövények sokasága
is van, így a holisztikus szemléletben ezt a hatást sem hagyhatjuk figyelmen
kívül, túl azon, hogy kedélyjavító szerepük egyértelmű – csupán a megjelenésükön
keresztül. Menj végig egy vidám, színes csokorral az utcán ködös, sötét, undok
nyirkos időben, s figyeld meg, hányan kapják fel a fejüket, mosolyodnak el a
látványtól.
A művészetben áttekinthetetlen
mennyiségben szerepelnek virágok. Virágcsendéletek tömegéről beszélhetünk, s a
mai napig megihleti a képzőművészeket a kompozíciók harmóniája, hovatovább „nem
ment ki a divatból” ez a műfaj. Monet íriszei és vízililiomai sem háttérként
szerepelnek festményein, hanem főszereplők, ahogyan több alkotónál is. (Általában
az impresszionisták igen szerették a virágmotívumokat – nyilván, hiszen a plein
air (´nyílt levegő´) irányzat lényege a szabadban festés.) A szecesszióban a
virágok burjánzása aztán alaposan kiteljesedett, épületeken, iparművészeti
tárgyakon, edényeken, egyéb háztartási eszközökön és általában mindenhol.
A népi művészetben,
hagyományokban faragványok, hímzésminták, továbbá népdal szövegek, a mesék és
szólások virágmotívumai tanúskodnak arról, mennyire alapvető része volt mindig
is az ember életének a virágok csodálatos világa.
A következő részekben egyes
virágok szimbolikájáról fogunk majd beszélni.

2013.05.03.
19.
Virágok – 2
Árvácska: a népművészetben (lásd
a kalocsai mintákat többek között) nagyon gyakori motívum, a néphit szerint öt
szirmából az alsó páratlan a mostoha, a két középső annak két lánya, a két
felső pedig két árva. A keresztény mitológiában a szentháromság jelképe,
eredetileg háromféle színe miatt. A neve és amiatt, hogy gyakran ültetik
temetőkben, bizonyos mértékig a gyásznak, de a túlélésnek is jelképe.
Barackvirág – a fák virágzata általában
a keleti kultúrákban (Kína, Japán) fontos, az európaiban a ´virág´ képzetéhez
elsődlegesen nem is tartozik. A kajszibarack virága Kínában a bátorság,
állhatatosság, jellemesség szimbóluma, az őszibaracké pedig a halhatatlanság,
hosszú élet, fiatalság, gazdagság jelképe.
Bazsarózsa (tubarózsa,
pünkösdirózsa, bár rendszertanilag nem azonosak): keleten és nyugaton a tavaszt,
bőséget és méltóságot jelenti. A népi hímzéseknek szintén kedvelt alapeleme,
hasonló jelentéssel.
Bazsalikom: a gonosz szellemek elleni
védelem növénye, ezért a temetési rítusokban gyakran használták. Leveleinek
mágikus erőt tulajdonítanak. A virágnyelvben a tisztes szegénység szimbóluma.
Indiában viszont

afrodiziákumként használják.

Boglárka: szegény csinos kis
sárga virágzatú tavaszi növényünkről csak elítélő, hálátlanságot, eltávolodást,
elidegenedést jelentő értelmezést találtam. Gyanítom, hogy a magyar
kultúrkörben a sárga színhez tapadó képzet miatt. Eszerint az irigység színe
volna. Másutt a napfényé; a jólét esélyét hordozó aktivitásé. Ezen felül lehet
még: intuíció, hit, optimizmus és – hogy a „negatív tartományba” is jusson
valami: valóban beletartozik a sárga szín szimbolikájába a távolságtartás, kritikusság,
nyugtalanság.
Borostyán: nem virág, de gyakran
ábrázolják virágokkal együtt. Örökzöld jellegénél fogva a halhatatlanság,
öröklét szimbóluma. A keresztény temetők gyakori talajtakaró növényeként
viszont csak a gyászé is. Az antikvitásban (ókori Görögörszág, Róma) sokkal
kiterjedtebb jelentést hordozott: férfiasság, életöröm (Bacchus), szerelmi
összetartozás, költészet, dicsőség (eredetileg borostyánkoszorút kaptak az elismert
költők, később váltottak babérra). Mivel gazdanövényen is hajlamos élősködni,
ezért némelykor a hálátlanságnak is jelképe.
Búzavirág: spiritualitás, tisztaság,
mágikus erő. A magyar népművészetnek szintén lényeges alapeleme. A mezei
csokrok elengedhetetlen tartozéka, egyik fő dísze. A gabonával való sajátos
viszonya (jellemzően gabonafélék között nő, de gyomnak, a gazdálkodók
szempontjából kártékonynak számít) összevetve a gabona-szimbolikával – ami újabb,
teljesen külön címszót igényel természetesen, itt csak röviden: bőség,
termékenység (biztonság), halál és újjászületés – újabb megvilágításba helyezi:
a tiszta spiritualitás elvonatkoztatva a földi jellegű szférától szép, de
kevésbé kívánatos.
Ciklámen: erősen keresztény
szimbólum, Mária vérző szívéhez hasonlítják a színét vagy a belsejében lévő
vörös foltot Mária fájdalmához. Vérző apácának is nevezik. Temetői növényként
is népszerű, hiszen az árnyas, nedves helyeket kedveli.
Cseresznyevirág: mint a virágzó
fák általában, ez is keleti jelkép, méghozzá nagyon fontos. Kínában a tavasz,
remény, ifjúság, termékenység, női szépség princípiuma. Japánban az egyik legkiemeltebb
ünnep a cseresznyevirágzásé. A tökéletesség, szépség, tisztaság, bőség, de az
evilági javaktól elfordulás és a létezés bizonytalansága is értelmezési körébe
tartozik. Azért nálunk is van bizonyos kultusza – magyar néphagyomány a
Borbála-napon levágott, kizöldülő cseresznyeág, amely esküvőre utaló
szerencseszimbólum.
Felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György:
Jelképtár;
Szimbólumtár (szerkesztette: Pál József és Újvári Edit); továbbá
http://www.ironkate.eoldal.hu/cikkek/viragok—jelentese-.html
és

http://vilagbiztonsag.hu/keptar/index.php

2013.05.10.
20
Virágok – 3
Dália: elegáns virág, s ez is
egyeik jelentése, azonban legalább annyira a változékonyságot is szimbolizálja.
Nem véletlen, hogy ritkán adják ajándékként csokorba kötve, sokkal inkább
használatos csendélet-dekoráció jelleggel saját célra. S főleg: jellegzetesen
temetői csokor – az élet mulandó voltára utalva.
Galagonya virága
Galagonya: fehér vagy rózsaszín
virágzatú, a galagonyavirágból készült koszorú tisztaságot, szüzességet
jelképez, és – csodálatos szűzi fogantatást, de nem a kereszténységben, hanem
pl. a görög mitológiában. Véd a boszorkányság ellen, cserjéje pedig a lelkek és
tündérek találkozóhelye.
Gólyahír: Az előző részben, a
boglárkánál beszéltem arról, hogy szegény sárga virágokról igen elítélő,
hátrányos véleményalkotás alakult ki, így a gólyahír is ilyen üzeneteket
hordoz, mint: kegyetlenség, szomorúság, féltékenység. Bezzeg a következő –
szintén sárga virágú – növényről miért, miért nem valami más képzet alakult ki.
Gyermekláncfű, pitypang: hűség,
boldogság. Hozzáteszem: nem valószínű, hogy sárga virágzata miatt tapad hozzá
ez a képzet, hanem gömb (vesd össze: tökéletesség) alakú termése miatt.
Szubjektív további megjegyzésem:
számomra a pitypang kora gyermekségem óta (amikor magam is fújtam szorgalmasan
a magjait) sokkal inkább az illúzió, tünékenység jelképe, s felnőtt kori,
kertet gondozó énem számára ez csak megerősödött. Ugyanis a pitypang gyomnövényként
elképesztően agresszív, gyökeréről kihajt mindig és magjaival virulensen
terjed, hovatovább ahol jó körülményekre talál, minden mást kiszorít.
Gyöngyvirág: majdnem minden fehér
virág a tisztaság, ártatlanság szűziesség megjelenítése. A gyöngyvirág nagy
keresztény szimbólum, a szeplőtelen fogantatás, Mária tisztasága. Természetesen
a kereszténységnél ősibb, egyetemesebb jelkép: a tisztasággal összefüggésben a
tökéletességé, boldogsággá, teljességgé. A megújulás, visszatalálás a tisztult
értékekhez szintén fontos tartalma. Gyakori dísz esküvőkön és a népművészet
különféle ágaiban is sűrűn előforduló motívum.
Harangvirág: termékenységszimbólum
kehely (edény) formája miatt. Mint ilyen például Freya germán istennőnek, s
persze a keresztény mitológia által átvéve Máriának is attribútuma. Lefelé
forduló virágai miatt a megadás, alázat, szelídség fogalmai is tapadnak hozzá.
A harangszó (hírharang – egyébként ilyen virág is van, rokona a harangvirágnak)
miatt viszont információáramlás, pletyka is lehet a jelentése.
Hóvirág: egyértelműen a remény
virága, a tél után, sőt: még a tél vége alatt éledő vegetáció előhírnöke.
Érdekes, hogy míg a görög mitológiában a Danaidák Ősanyjának, Iónak alakja
fűződik nevéhez, addig Mária attribútuma a keresztény kultúrkörben. (A Danaidák
azok a lányok – ötvenen – akik büntetésből olyan korsókkal hordják a vizet,
amelyeknek nincs, vagyis lyukas az alja.)
Ibolya: Közismerten és elsősorban
a szerénység, rejtett erény és szépség jelképe. A tavasz korai virágaként
mindazonáltal még az újjászületésnek, a föld újjáéledésének is attribútuma.
Ezzel összefüggésben a derűnek, hűségnek is. A keresztény szimbolikában az
alázatot, valamint Krisztus szenvedéseit jelenti (gyakori motívum a Mária és
Krisztus ábrázolásokon, például a kereszt tövében). Érdekes, hogy a középkorban
gyógyító és mágikus hatást tulajdonítottak az ibolyának és „koszorúba fonva
fejfájás és részegség elleni szerként használták. A provanszál
trubadúrköltészetben a hűség jelképe.” (Szimbólumtár)
A népművészetben szóbeli és vizuális  megjelenítése ugyancsak rendkívül gyakori.
Itt is kénytelen vagyok
hozzáfűzni, hogy a szerény kis ibolya is igen-igen agresszív növény, háromféle
módon terjed és szintén kiszorít mindent maga körül ha szabadjára hagyják. A
legbájosabb kapcsolódása emiatt az, hogy Josephine az esküvőjén ibolyadíszt
viselt, ezért e virág a bonapartisták szimbóluma lett.
Felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György:
Jelképtár;
Szimbólumtár (szerkesztette: Pál József és Újvári Edit);
továbbá http://www.ironkate.eoldal.hu/cikkek/viragok—jelentese-.html

2013.09.19.
21.
Virágok – 4
Jácint: az eredeti alakja
Hüakinthosz vagy Hyacinth. A görög mitológiában Apollón beleszeretett (miközben Zephürosz volt aktuális női szerelme) a szépséges fiúba, akit véletlenül megölt
egy rosszul indított diszkosszal. A fiú vércseppjeit változtatta azután
virággá. A Jácint valószínűleg ezért férfinév, habár korántsem mindenütt. Ezen
az alapon pedig a Nárcisznak is férfinévnek kéne lennie, holott nem az. Mindenesetre
a baljóslatú eredet nem akadályozza meg a virágot abban, hogy dúsan és színpompásan
viruljon kora tavasszal. Az újraéledés, megbocsátás, állhatatosság, kitartás,
tartósság szimbóluma. (Drágakő is viseli ugyanezt a nevet.) A rózsaszín és
vörös jácint azonban jelenthet féltékenységet is.
Jázmin: hogy, hogy nem ebből is
keresztnév lett, de női. A kedvesség, kellem, a jó és – fehér színére
tekintettel – az erényes női tulajdonságok megszemélyesítője. Tavaszi virágzása
és átható illata miatt viszont a (testi) szerelemre is utal. Perzsa eredetű az
elnevezés, így a keleti erotikára is asszociálhat.
Kaktusz: nagyon ambivalens,
nagyon érdekes növény, önmagában véve és szimbolikájában egyaránt.
Alapjelentése: kitartás, állhatatosság, megküzdeni a szerelemért. Alaposabban
vizsgálva a kérdést, bátran vonjunk analógiát a kaktusz jellegzetes tüskéi, s
ritka – némelyiknek rendkívül ritka – gyönyörűséges, különleges virága alapján.
A védelmi rendszert jelképező szurkálás, távolságtartás mélyen érző lelket
takar illetve óv a külvilág vélt vagy valódi ártalmaitól. A csekély vízigény
ugyancsak a takarékos érzelmi megnyilvánulások, kordában tartott érzelmi élet
szimbóluma (asztrológiában az érzelmek = víz elem).
Kála: Szépség. Az egyik
legdivatosabb virág a kála, mivel a szépséget jelenti. Akár ajándékba, akár
menyasszonyi csokorba kötve viselőjének szépségét emeli ki. Érdekes kérdés
viszont az, hogy sírcsokorban, koszorúban is gyakorta alkalmazott virág, ahol a
spirituális tisztaságot célozza.
Kamélia, japán rózsa: csodálat,
tökéletesség, szerencse, különösen férfiak számára. Szeretetreméltóság,
harmónia, szépség a további szimbolikája.
Kamilla: azt mutatja, hogy a
külső szépség és a belső érték nem biztos, hogy egyenesen aránylik egymáshoz. A
kamillának szerény külseje sincs arányban sokoldalú és erős gyógyító hatásával.
Általában gyulladáscsökkentőnek használják, így jelképezheti a lángra lobbant, csalódott
szív gyógyítását, gyógyulását is. Vigaszt is jelent. A kereszténységben Mária
lelki gyógyító erejével hozzák összefüggésbe. A Kamilla is funkcionál
keresztnévként, a latin eredetű Kamill női párja. A Kamill jelentése: nemesi
származású férfi, aki az áldozatoknál szolgál.
Kankalin: a virágnyelv
hagyományai szerint üzenete ez: „Nem tudok nélküled élni. Nélküled halott
vagyok.” A halál és újjászületés, ébredés minden kora tavaszi virág
szimbolikájához köthető, így a kankalinéhoz is.
Kardvirág: erő, pompa, szépség,
őszinteség. Legényvirágnak, sásliliomnak is nevezik (nagyon tévesen, mert a
sásliliom egy másik növény), aminek eredete az a hiedelem, hogy fia születik
annak az asszonynak, aki az övére tűzve viseli. Leveleinek fallikus szimbólumként
is felfogható kinézete miatt egyébként is a férfi princípiumot testesíti meg.
Esküvői csokorban fiú foganását segíti és a férfi teljesítményét növeli.
Kikerics: A szép nyári napok
végét jelzi, mivel legtöbb változata ősszel virágzik. A növény egyes részeit
(főleg hagymáját) régebben az orvostudomány használta fel, daganatos sejtek
osztódásának gátlására. Erősen mérgező. A monda szerint „Médeia kolkhiszi
királylány (és legendás boszorkány) kikericset használt varázsszereinek
előállításához. Méregtartalma miatt a népnyelvben a kikirics, kükörics, kükirc
vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték.” A legelő
állatok elkerülik. Szimbolikus jelentése mindazonáltal a szerelem, sőt: az
emésztő szerelem.
Kökörcsin: A betegség virága.
Kicsi, kék kelyhei magukba gyűjtik a negatív energiákat.
Körömvirág virágnyelv-jelentése: „úgy
érzem nem szeretsz” – szegény sárga virágok végzete, hogy csupa sanda,
előnytelen, nem kifejezetten nemes tulajdonságot, jelentést asszociálnak
hozzájuk. Pedig a napfény, az asztrológiában a Nap és az Oroszlán színe, ezért
lehetne vidám, optimista jellege is. A körömvirág ráadásul a kamillához
hasonlóan alap-gyógynövény is és mindent kibír a sok csapadékot és a
szárazságot és ügyesen gondoskodik szaporodásáról. Így sokkal inkább társítanám
a hithez, bizalomhoz, amit egyébként a franciáknál a sárga szín jelent.
Kötörőfű: a keresztény
mitológiában Krisztus feltámadásának szimbóluma, aki a lezárt kősírból
távozott. A kötőrőfű gyökerei valóban meg tudják dolgozni a követ,
szélsőségesen mostoha viszonyok között is meg képes maradni, ezért a túlélés, megmaradás,
alkalmazkodás szimbóluma éppúgy lehet, mint a feltámadásé.
Krizantém: Egész Keleten királyi
virágként tisztelik, s az ősz, a kitartás, a hosszú élet, az előkelőség és
erényesség szimbólumának tartják. A japán császár címerében is látható. Nálunk a temetők virága lett, mivel Halottak napja
környékén nyílik. A fehér az igazság szimbóluma, a sárga mellőzött szerelem, a
vörös pedig a sírig tartó, hűséges szerelmet fejezi ki. Általános jelentése
pedig: pihenés, nyugalom.
Krókusz: vidámság; fiatalos
jókedv, derű – ez a tél végi, kora tavaszi kecses, szívderítő virágocska, aki
egyszercsak megjelenik a kopár földön. Az éledés, újjászületés igazi megtestesítője.
Emellett értékes és nagyon régi fűszernövény is egyik alfaja, a jóféle sáfrány.
Értéke az aranyéval vetekszik, mert fáradságos a termesztése és gyűjtése,
hiszen a bibékből áll a fűszer. Sok helyütt afrodiziákumnak tartják. A monda
szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül
és megittasultak az illatától. Nagyobb dózis bódulatot okoz és 20 gramm már
halálos adagnak számít.
Felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György:
Jelképtár;
Wikipédia
2013.11.22.
22.
Virágok – 5
Labdarózsa: Nem csokorba való
virág, nem is nagyon lehet kordában tartani, hiszen jellegzetes gömb alakú
virágzata erre nem alkalmas. Lehet, hogy pont „öntörvényűsége” miatt azt tartja
a hagyomány, hogy bosszúságot jelent, főleg a szerelemben. A virágnyelvben
viszont: „Bármilyen érzéketlennek kívánsz is látszani, Amor nyila egyszer elér”.
Leander (babérrózsa): mediterrán
származású növény, a Földközi-tenger környékén mindenütt megél, de Indiában és
Kína déli részén is őshonos. Legrégebbi ismert ábrázolása i.e. 14. századból
maradt fenn Krétán. Óvatosságot jelent a szimbolikája, bizonyára azért, mert
minden része mérgező, miközben szépsége révén vonzó növény.
Len: Az otthon szimbóluma,
nyilván a lenvászon valamikor széles körben elterjedt használata miatt. A
növény szívóssága, erőssége ugyancsak szolgálhat biztos háttérül a születéstől
a halálig. Virágjának varázslatos kék színe pedig a spiritualitással is
kapcsolatba hozza.
Liliom. Ennek a hagymás virágnak
is komoly történelme van. Az i.e. 2000- körüli ábrázolásokon is látható. Nagyon
sok, több mint 90 féle faja van. Jelentések tömegét tulajdonítják neki,
különösen a fehér liliomnak: tisztaság, ártatlanság, de a termékenységé is
valamint a mulandóság, a szeretet, az egység és a remény. Talán a fehér liliomé
a legerősebb szimbólumrendszer. A méltóság ugyancsak tapad a liliom
szimbolikájához, nem véletlen, hogy a heraldikában is használják, a leghíresebb
az Anjou-liliom. Hímzések kedvelt motívuma, de előszeretettel ábrázolták
például sisakokon, koronákon, kereszteken, síremlékeken. A halállal való
kapcsolata nyilván kábító- mérgező illatából ered. Gyógyír alapjául is
szolgált.
Lótuszvirág
Lótusz: az egyik legerősebb
spirituális szimbólumként szivárgott be az európai jellegű kultúrákba is,
jóllehet eredetileg déli illetve keleti, s azon belül különösen a buddhizmus
kedvelt szimbóluma. A hinduk szerint Visnu „lótusz köldökében” trónolt Brahma a
teremtés kezdetén. India mai jelvénye szintén a vörös lótusz. Kínában a nyár
jelképe. A tan szerint a szellemi létezésre ébredő anyag jelképe, amely az iszapból
(föld elem), a víz homályán át (víz elem) fejlődik ki, hogy a fényben (tűz elem)
pompázzék. Teszem hozzá, hogy a negyedik, a levegő elem is bekapcsolódik,
amennyiben mindebből információvá vált. Jelenti még a női princípiumot,
termékenységet. Az örök életet, megújulást, felejtést. Az ókori Egyiptom
napistene is lótuszból születik és Felső-Egyiptom szimbóluma is ez a virág. A
görögöknél Héra szent növénye. Egyes fajtáinak bizonyos részei ehetőek, ezért a
Föld számos táján nemcsak lelki táplálékul, hanem fizikai ételül is szolgált
ínséges időkben.
Magnólia (liliomfa): Nemesség,
természetesség, nyitott sziromszerkezetével a befogadás. A ritka, fennmaradt
ősi növények egyike, így visszanyúl az eredethez, „emlékszik” az aranykorra.
Mákvirág: nyilvánvaló, hogy ősidőktől
fogva a bűbájosok virága. Termése, illetve számtalan magja miatt a bőséget is jelentheti,
ugyanakkor kábítószerként és fogamzásgátlóként való alkalmazása miatt a
hiábavalóság megtestesítője. Rokona a feslettséggel azonosított pipacsnak. Mindkettő
kedvelt eleme a népi motívumoknak, díszítményeknek. A mai szóhasználatban a
mákvirág kedvesen rosszalló jelzővé vált. A görög mitológiában Démétér
attribútuma. Jelentése virágnyelven: „Álmos, közönyös vérmérsékleted miatt
szívedben nem támadhatnak hevesebb indulatok.”
Mályva: Kínában az állhatatosság
jelképe. Gyógynövényként is használják és több faja ehető, így ínséges időkben
táplálékul is szolgált.
Mandulavirág: a legkorábban
virágzó fák egyike, ezért jelentése: remény.
Margaréta: amennyire erős
szimbólum keleten a lótusz, annyira az az európai jellegű, s azon belül a
keresztény kultúrában a margaréta. Szerényebb megjelenéséhez mérten jobban
elsikkad jelkép-éréke, pedig ha még a jelentését is figyelembe vesszük, akkor a
legősibb rétegekig hatolhatunk le. Az eredetileg görög (margarisz) név ugyanis
azt jelenti: gyöngy, ami számos újabb – itt nem tárgyalt – jelentést hordoz. A
margaréta virág az ártatlanság; finomság; tisztaság, őszinteség és hűség
szimbóluma. A keresztény mitológiában a kiontott könnyek (gyöngyök) révén
Krisztus és a vértanúk szenvedésének jelképe. Kerék alakja miatt Szent Katalin
virágának is tartották. Az erdélyi napszimbólum egyik visszatérő jelképe a
székely-kapukon, de a keleti (arab, török) ornamentikában is gyakran felbukkan.
Sorsvirág, sorskerék jelentésben nap analógiájú növény.
Mimóza: természetesen érzékenységet
jelképez, lehet, hogy sokan nem is tudják, hogy eredetileg egy növény. Ha
terméséhez picit is hozzáérnek, azonnal szétpattan és kiszórja magvait.
Mirtusz: a szerelem, házasság
héber jelképe. (Héber nyelven azt jelenti: csillag.) Babilonban ez a virág volt
az ünnepek dísze. A tisztaság és a tiszta szerelem szimbólumaként lett belőle a
menyasszonyi koszorút alkotó virág. Sőt: menyegzői csokrok, fejdíszek, kitűzők és
más kiegészítő elemek elengedhetetlen kelléke. A menyasszony szüzességét,
érintetlenségét jelképezi. Ugyanakkor afrodiziákumként is ismert és a görög
Aphrodité illetve római Vénusz attribútuma is. A szűzi menyasszony
termékenységét is mutatja dús virágzata miatt. Olaja gyógyerejű.
Muskátli: az 1600-as évek táján
hozhatták be dél-Afrikából (!) ezt a növényt. Ehhez képest igen gyorsan
népszerű lett, többek között nálunk is, hovatovább magyar népi növényként
tartják immár számon. Elég ambivalens – hogy, hogy nem – a jelentése: butaság,
ostobaság, szűk látókörűség, melankólia, magány. Ugyanakkor (vagy): finomság,
felsőbbség; béke.
Felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György:
Jelképtár;

Wikipédia

2014.05.16.
23.
Virágok – 6
Napraforgó: amint a neve is
mutatja: mindig arra fordul, amerről a fényt kapja, így elsődlegesen a

befolyásolhatóság illetve az alattvalói hűség jelképe. Ugyanakkor jelezheti a
szellemi megvilágosodás iránti vágyat, a felsőbb hatalom (isten) felé forduló
lelket. A Nap tápláló ereje (továbbá a napraforgó termésének táplálékként
történő felhasználása) folytán az életerő, erő szimbóluma is. A perzselő
szerelmet, a férfias jellegű birtoklást, birtoklási vágyat is jelentheti. Virág
csendéletek, festmények (Van Gogh!!) kedvelt modellje ez a rendkívül dekoratív,
elegáns és vitális növény, amelyben mellesleg a növény-mandala egyik szép
példáját is tanulmányozhatjuk – lásd a beérett napraforgó-tányér magjainak
szabályos rendezettségét.

Narancsvirág: ártatlanság, örök
szerelem, házasság, termékenység, szerencsés házasság. A szüzesség másik
jelképe a mirtusszal együtt. A női nemiséget és termékenységet is
szimbolizálja. Keleten a gazdagságnak (vesd össze: termékenység) is nagyon erős
szimbóluma, a Feng Shui iránymutatása szerint ezt a területet lehet virágzó/termő
narancsfával élénkíteni.
Nárcisz: Narcissus görög
mitológiai alak, egy folyamisten és egy nimfa fia, akibe számos nimfa (köztük
Ekhó is) beleszeretett, a férfi azonban minden elutasította. Amikor meglátta
egy folyóban saját tükörképét, abba szeretett bele. Freud alkotta meg a történet
nyomán a narcizmus – a túlzott önszeretet, önimádat fogalmát. Természetesen a
nárcisz virág is szimbóluma az önimádatnak, önzésnek, hiúságnak, érzelmi
ridegségnek. Ennél jóval pozitívabb olvasata az, hogy „maradj olyan, amilyen
vagy, mert így vagy tökéletes”., bizonyos értelemben a tisztelet jele. Harmadik
– az első kettőtől még szélsőségesebben eltérő olvasata onnan ered, hogy kissé
lehajtja a fejét, ezért a virágok szolgájának is nevezik. A kora tavaszi sárga
nárcisz derűs színével a reményt, a feltámadást (húsvét) is reprezentálja – a temetők
kedvelt szabadföldi virága.
Nefelejcs: jelentése benne van a
nevében: hűség, emlékezet, igaz szerelem, az eltávozottak (elköltözők vagy a
holtak) emlékezetének őrzése. Spirituális szinten az egyetemes
törvényszerűségekre való állandó figyelmet, emlékezést is jelenti. Mindezekért
igen kedvelt motívuma a népi hímzéseknek.
Nőszirom – írisz: ennek az
egzotikus kinézetű növénynek a neve is görög eredetű, sokféle színváltozata
miatt a szivárványra (Írisz) utal, ezért elsődleges jelentése: a remény.
Emellett erős szerelmi, szexuális üzenetet is hordoz, nőknek a befogadást,
férfiaknak az odaadást. Kettősséget is tartalmaz, a remény mellett a kétségeket
is. Figyelemre méltó a dekoratív virág kecsessége, törékenysége (nőies minőség)
és leveleinek kard-szerű, agresszív megjelenése (férfias minőség) közötti
ellentmondás.
Orchidea: szépség, finomság,
tisztelet. Keleten a kifinomultság, a műveltség és gyöngédség
megszemélyesítője.
Orgona: az elsöprő erő (vitalitás)
és a szeretet jelképe. Jelent még ártatlanságot, első szerelemet, áhítatot.
Őszirózsa: a halottak és az
emlékezés virága. Az idős kori szerelmet is szimbolizálja, vagy az idősebb
emberekkel szemben tanúsított tiszteletet.
Petúnia: érdekes, hogy ennek a
nálunk nagyon népszerű és gyakori balkonnövénynek szinte csupa negatív felhangú
jelentése van: zárkózottság; méreg; harag és neheztelés, be nem tartott
ígéretek – és hasonlók. Egy ellenkező előjelű üzenetet találtam: „megnyugtat a
jelenléted”, vagy: „ha velem vagy, megnyugszol.”
Pipacs: heves, de mulandó
fellobbanás, bódulat, felszabadultság, vidámság. Ez a gyomnövényként számon
tartott, rendkívül mutatós virág nagyon gyorsan elhervad, emiatt is tapad hozzá
a szalmaláng lelkesedés képzete. Ettől függetlenül óriási vitalitást tükröz és
emiatt, valamint a lángoló érzelmek miatt a pipacs is igen kedvelt népi hímzés,
továbbá virágcsendélet és egyéb festészeti motívum.
Pitypang, gyermekláncfű: rokon a
levegő elemmel, a szabadságot, időtlenséget, az itt és most elvét jelenti. Óriási
a túlélő- és szaporodó képessége, sárga virágai kedveltek koszorú alapanyagként
(gyermekláncfű).
Pünkösdirózsa: Szégyenlősség;
félénkség. (Ki tudja, miért…)
Rozmaring: ez a növény a fagyra
meglehetősen érzékeny, mégis képes volt nagyon erős szimbólummá válni olyan égöv
alatt is – például nálunk – ahol csak bizonyos körülmények között marad meg. Néphitünkben
a lányok tisztaságának jelképeként ismert. Kedvelt fűszer- és gyógynövény. Az
ókori görögök és rómaiak azt tartották, hogy a rozmaring javítja a memóriát,
ezért az emlékezésnek és hűségnek is a növénye. Ágainak illata (zölden, vagy
szárítva, füstölőként) temetéseken éppúgy, mint esküvőkön segít az emelkedett
atmoszféra megteremtésében. Szerelemkötésre is alkalmas, hiszen ha egy
fiatalember egy fiatal leányt kinyílt virágú rozmaringgal érint, azok szerelme
beteljesedik. Ha valaki rozmaringot rak a párnája alá, megszabadul a rossz
álmoktól.
Rózsa: az egyik legismertebb és egyben
egyik legerősebb szimbólum: a szerelem, megbecsülés, tisztaság, szerencse,
boldogság, szépség, a csend ősinek tekinthető szimbóluma. A kötődést is jelenti
– kiváló irodalmi példa erre a Kis herceg rózsája (Saint-Exupery). A népi
hímzések, faragások, kerámia és bútordíszítések gyakori motívuma. Egyik
legrégibb ismert ábrázolása a knósszoszi palota freskóján látható, úgy 3500
éve. Illatát külön is meg kell említeni, ahogyan színgazdagságát is. A
hagyományok színenként kissé eltérő jelentést tulajdonítanak a rózsáknak.
Fehér és vörös együtt: egység.
Fehér: ártatlanság, tisztaság,
báj, diszkréció, titok, távolságtartás. A szülői szeretet virága is lehet.
Rózsaszín: tökéletes boldogság, megbocsátás.
Sárga: féltékenység, a szerelem
csökkenése, hűtlenség, irigység, bizonytalanság. Bródy szövege nyomán (Azt
hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa…) a sárga rózsa társadalmi- politikai- szociológiai
szimbólummá lett.
Sötét karmazsin: Gyász
Vörös: szerelem, szenvedély,
bátorság.
Végül ismét kénytelen vagyok megemlíteni
Bródy Jánost, a „Ha én rózsa volnék” kezdetű szerzeményével, ami
szimbólum-értékével nem hogy nem kopott az évtizedek során, hanem egyre
erősbödik.
Felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György:
Jelképtár;

http://www.ironkate.eoldal.hu/cikkek/viragok—jelentese-.html

24.

Virágok 7
Szarkaláb: a sarkantyús szarkaláb a lovagság és a keresztény
mitológiában a lovagokat védelmező Mária jelképe. A lelki vakságot gyógyítja.
Gyógynövényként egyébként vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő hatása ismert.
A rózsaszín szarkaláb
megbízhatatlanságot is jelent.
Százszorszép: gyermekkori gondtalanság, játékosság, ártatlanság,
viszonzott érzelem – ehhez képest a kereszténységben (ahol minden kellemetesség
valahogy a visszájára fordul) Máriának az egyiptomi meneküléskor hullatott
könnyeit jelképezné.
Szegfű: A szegfű már az ókorban is népszerű volt, a Római
Birodalomban Jupiter virágát tisztelték benne.

Latin eredetű angol neve –
carnation – egyben a csodálatra, szerelemre, hálára utal. Spanyolország nemzeti
virága, a Baleár-szigeteken az autonóm tartomány jelképe. Portugáliában az
1974-es vértelen hatalomátvétel névadójává vált (Szegfűs forradalom). A francia
forradalomban piros szegfű volt a royalisták jelképe, a rendszerváltáskor pedig
a magyar szocialistáké lett. Manapság gyakran ajándékozzák a legkülönfélébb
alkalmakkor. A díszítő motívumok (vésetek, hímzések) sorában előkelő helyen
szerepel a rózsa, liliom, tulipán mellett.

Az európai középkorban az
állhatatos szerelem, a házasság jelképeként szerepelt; Rembrandt egy híres képe
is így ábrázolja. A régi és népi hagyományok szerint vonzerő, asszonyi
szerelem; komoly szerelem, szeszélyesség és a hiúság is. Virágnyelven: „A
legmélyebb barátság szimbóluma vagy, mert színedet nem változtatod, míg a halál
meg nem foszt szirmaidtól.”
Magyar neve is utal arra, hogy levele
és termése is szeg alakú. A kereszténységnél ezért aztán Krisztus
kereszthalálát szimbolizálja.
A virágnyelv hagyományai szerint:
Szegfű (fehér) – kedves,
ártatlan, tiszta szerelem, jó szerencse asszonynak.
Szegfű (bíbor) – szeszély.
Szegfű (csíkos, cirmos) –
Sajnálom, hogy nem lehetek veled, bárcsak veled lehetnék. Bársonyos szeretet
Szegfű (minta nélkül) – Igen
Szegfű (rózsaszín) – Soha nem
foglak elfelejteni! Valamint a határozatlan, el nem döntött szerelem jelölése.
Szegfű (sárga) – Csalódtam
benned; visszautasítás. Más értelmezések szerint követelődzés, tiszta és
rajongó szerelemmel; Sok szerencsét; egyes esetekben pedig a követelődzés
és/vagy a megvetés jele is lehet.
Szegfű (vörös) – Érted fáj a
szívem, csodálat
Szellőrózsa: Valószínűleg gyorsan hervadó szirmai miatt lett már az
ókortól a halál jelképe. Összetört remény. A kereszténység Krisztus
szenvedéseinek és halálának jelképét látja benne.
Tatárvirág: érdektelenség
Tátika: csalás; bájos hölgy
Tearózsa: „mindig fogok emlékezni”
Télizöld: örökzöld növény lévén az örök élet reményének és a paradicsomnak
lett szimbóluma.
Tubarózsa: a veszélyes öröm, az emberek által megszólt, nagyon is valóságos
földi boldogság, a lelki és testi kéj virága.
Tulipán: Ősi, archetipikus szimbólum, már a sziklarajzokon is
fellelhető. Kiemelten a nőiséget jelképezi, a nőt kislány korától az élet
minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. Ezen
felül még számos más vonatkozásban is szerepel, például Hollandia jelképe is. „A
francia virágnyelvben a szerelem megvallásának a jele. Közép-Ázsiában a tavasz,
a kiviruló természet szimbóluma. Külön tulipánünnep van a tadzsikoknál a fiatal
lányok részvételével, valamint Törökországban a Boszporusz partján az első
virágok megjelenésének idején, ahol a múlékony, de erős szerelem jelképe lett.
A magyar népdalok hasonló formájuk miatt váltakozva említik a tulipánt és a
liliomot, s ennek a jelentései a tulipánra is átvihetők, bár a tulipán, különösen
a piros az érzékiséget szimbolizálja, szemben a liliom szűzies megjelenésével.
A magyar népművészetben igen gyakori az ábrázolása, jellé alakult formája
megtalálható a kapufélfákon, fejfákon, kályhacsempén, cserépkorsón,
szűrhímzésen és a szerelmi ajándékokon – így faragott guzsalytalpon, sulykolón
és mángorlókon). Ez a gyakori előfordulás azt sugallja, hogy nem pusztán
virágjelképről, hanem valami általánosabb jelentésű jelről van szó. A
tulipánjelképek kontextuális (a környezetet is figyelembe vevő) elemzése során
kiderült, hogy olyan női jelképről van szó, amely egyben költőien átfogalmazott
vulvaábrázolás, vagyis a tulipánt lényegében a két széttárt combnak és az „élet
kapujának” ikonikus ábrázolása. Ezt kivált a szerelmi ajándékok jelképeinek elemzése
alapján lehetett világosan kimutatni, ahol a szívvel együtt gyakran egymásba
rajzolták a két jelképet, ezzel fejezve ki a szerelmi üzenet lényegét. Erotikus
jelkép voltát megerősíti az a tény is, hogy a kapufélfákra vésték, mert
közismert volt a nemi szervek gonoszt távoltartó erejébe vetett hit, a
görögöktől egész a belső-ázsiai mongolokig (v.ö. a várvédő egri nők vagy a mai
cigányasszony obszcén gesztusával). Egyes kultúrtörténészek szerint a tulipán
csak későn (a 16. sz-ban) került hazánkba és csak ez után került be a
népművészet motívumkincsébe. De valószínűbb, hogy nem maga a növény volt a
fontos, hanem a női termékenység gonosztávoltartó szimbólumával, egy igen ősi
jelképpel van dolgunk.” (Jelképtár)
Virágnyelvi és szimbolikus
jelentése: tökéletes szerető, hírnév. A ragaszkodást, az elmélkedést és az imát
is szimbolizálja – vagyis megtestesíti a társadalom különböző szegmensei közti
kapcsolatot és megbékélést.
A tulipán számtalan színben és
formában kapható, ezért is igen népszerű.
Tulipán (sárga) – „Mosolyod
olyan, mint a napfény.” Ezen kívül a féltékenység hordozója, azt tételezi fel,
hogy annak, aki kapja más is van az életében, nem csak az, akitől a virág
származik. Reménytelen szerelem.
Tulipán (vörös, vagy rózsaszín) –
„Higgy nekem”; szerelmi vallomás, a szerelem hírnöke.
Tulipán (fekete) – ritka volta
miatt azt mutatja, hogy a megajándékozott személy mindennél drágább nekünk.
Tulipán (fehér) minden fehér
virág a tisztaságot jelképezi, így ez is. Spirituális, testi- lelki értelemben.
 
Vadrózsa: virágnyelvi jelentése: „ne taszíts el! Aki csendes örömre
termett, csak rejtőzködve élhet boldogan.” Költői tiszteletadás, muzikalitás,
valami festői burjánzás rejtőzik a vadrózsában. A cigányok virága, a szabad,
korlátok közé nem fogható életé. A lélekből fakadó, igaz szerelmet is jelzi,
mely körbefonja azt, aki ilyen szerelembe esik.
 
 
 
Vasvirág vagy más néven
menyecskerózsa
: Az eladó lányok házánál ültették a kard (legényvirág) mellé
a falusi kertekben. Azt üzenték vele, hogy lehet kopogtatni az ajtón, hiszen a
ház lakói készen állnak a menyegzőre, ha van jelentkező a leányért.
Verbéna: mágikus virág, minden valamire való varázsfőzetben – talán
érdekes, varázslatos hangzású neve miatt is – szerepel. Jelentése: elbűvölés.
Valóban a bűvölő szerekben használatos növény, a szerelemkötésre használt
főzetek egyik alkotóeleme.
Vérehulló fecskefű: egy antik monda szerint ez a növény gyógyította
meg egy fecske vak fiókáját, emiatt szellemi világosságot jelent. A
kereszténységben persze Krisztusnak- a lelki vakságból kigyógyító orvosnak – a
jelképe.
Veronika: jelentése hűség. Két válfaja ismert ennek a szerény,
elsősorban erdők szélén fellelhető igen hasznos, mégis kevéssé ismert
gyógynövénynek. Az ösztörüs veronika és az orvosi veronika. Vértisztító teák
kedvelt adaléka, és a friss csalán csúcsával együtt segít kigyógyulni a
krónikus ekcémából. Jelentése: harmónia a külvilággal, elfogadás, elengedés.
Viola: ragaszkodás, gyorsaság; A tartós szépség virága. Virágnyelven:
„Mindig szép leszel számomra.” Viszont a sárga viola az elmúló szépséget
jelképezi, ezért nem udvarias dolog sárga violát (nőnek) ajándékozni. Női
névként is ismert. A név jelentése erő, akarat.
Zsálya: Ösztrogén tartalma miatt női princípiummal analóg növény,
mely a női bajokat orvosolja. Gyógyulást hoz. A keresztényeknél Mária lelki
gyógyító erejét jelképezi, mint az összes többi gyógynövény.
Felhasznált irodalom:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György:
Jelképtár;
Wikipédia