A 27-28 éves kori krízis – Gál Judit

Amy Winehouse halálának margójára

Amy Winehouse 2011. július 23-án bekövetkezett halálával 6 főre emelkedett a „huszonhetesek klubja”. Ezzel az enyhén morbid névvel illetik ugyanis azokat a közismert zenészeket, akik​​ 27-28 éves koruk​​ közt haltak meg, nem minden egyes esetben, de többnyire súlyos életmódbeli problémák mellett.​​ 

A hat zenész-énekes: Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain és Amy Winehouse. Közös bennük​​ a zenei érdeklődésen túl az, hogy nagyon fiatalon kezdték pályafutásukat és tettek szert népszerűségre, jóllehet származásuk, kulturális hátterük rendkívül különböző volt. Négyen az 1942-43-as években születtek. Kurt Cobain 1967-ben, Winehouse pedig 1983-ban. A világháborús évek természetesen hektikusnak minősülnek, csakhogy a négyből hárman az Egyesült Államokban születtek, amely ugyan akkorra már túl volt Pearl Harboron és belépett a II. világháborúba, lakosságát mégsem érintették az események olyan brutálisan, mint Európát.​​ 

Asztrológiai szempontból a nagy áramlatokat tekintve persze nincs jelentősége annak, hogy a világ mely tájáról beszélünk, hisz valamilyen mértékben mindenkit érintenek az általános jelzések. Mégis elgondolkodtató, hogy miért volt ennyire érintett az a nemzedék – ha csak nem a véletlen kegyetlen játékáról van szó.

A​​ logikus magyarázat​​ kereshető abban, hogy​​ a múlt század második felét jellemző​​ rendkívül dinamikus​​ gazdasági- társadalmi-​​ kulturális változások megrázó erejét nehezen tűrték (tűrik) sokan. Akik pedig tevőlegesen benne voltak a sűrűjében, ráadásul az elején, azok számára értelemszerűen még megrendítőbbnek bizonyulhattak a változások. A rock- popzenében különösen, hiszen a legszélesebb tömegeket érintő közeget képezték. Az életformát és a sztár-státuszt elviselni nyilván nem egyszerű. A népszerűség és közismertség az oka annak is, hogy feltűnt egyáltalán az az életkori egybeesés, ami a 27-28 év közötti időpontban fejeződik ki.​​ 

Korántsem csak „jegyzett” emberekkel fordul elő​​ azonban, hogy pont ilyen korban szakad meg tragikus hirtelenséggel az élet. Sőt: az analógia abból a szempontból is megvan gyakran, hogy nem szeretnének vagy/és​​ nem tudnak illeszkedni a tömegnormákhoz, saját​​ törvényeik szerint szeretnének élni. Épp ezért az önpusztító hajlam valamilyen formája is fellelhető sok esetben.

Nézzük meg, hogy​​ asztrológiai szemszögből milyen tényezők egybeesése mutat nagyobb krízisre pont a tárgyalt életkornál? Tudnunk kell és mindig szem előtt tartanunk, hogy egy vagy két – még oly erőteljes jelzés nem elegendő ahhoz, hogy olyan súlyos esemény következzék be, mint a halál. Fontos „szabály” az is, hogy legalább három- négyféle asztrológiai módszer kell hogy azonos irányba mutasson.​​ A közismert 6 ember konstellációjának vizsgálatánál nagyon sok elhanyagolással élek, mert nem ismerem egyiküknek sem a születés óra, percét csak az év, hónap, napot. Ezért sem a házcsúcsokkal (Ascendens és a több tizenegy ház eleje) nem számolhattam, de még a Hold pozícióját sem vehettem figyelembe tekintve, hogy 24 óra alatt csaknem fél jegynyit halad (kb. 14° az átlaga). Egyetlen metódust használtam tehát: a tranzitokat, magyarul: átvonulásokat. (Mibenlétükről a Fogalomtárban olvashatsz.) Tettem ezt bízvást azért, mert a 27-28 év számomra jól ismert krízis-időszak, jóllehet nem vagy nemcsak azért, amiért ilyenként tartja számon az asztrológia a 28-30 évet.

Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a krízis szó tartalmi fordítása az, hogy minőségi változást megelőző állapot. Nem jelent tehát égszakadás-földindulást, hanem azt hogy a megszokott kerékvágástól el kell térni hamarosan, emiatt pozitív vagy negatív stressz éri az embert, minek következtében kénytelen megoldani a helyzetet és végrehajtani a soros változást. Rosszabb esetben pedig benne marad a krízisben, de mi erre most ne is gondoljunk.

Négy, az emberélet során viszonylag ritkán érvényesülő asztrológiai megmozdulás esik egybe illetve egymáshoz nagyon közel, s ez kivétel nélkül mindenkinél körülbelül​​ az itt elemzett években​​ történik.​​ 

A legközismertebb a​​ Szaturnusz visszatérése, ami kissé később, az imént is említett 28-30 év körül esedékes. Ha 90 éves várható élettartamot számolok, akkor a Szaturnusznak három körét, három visszatérését érheti meg az ember: 30- 60- 90 esztendős korban. A​​ Szaturnusz a Sorsbolygó, a karma bolygója, a nagy nevelő; a kényszerek, akadályok, komolyság, felelősség, koncentráció jelölője.​​ Ahol halad aktuálisan, amilyen életterületet jelölő házban jár​​ – kb. két és fél évig egy-egy területen – azon keresztül nevel még intenzívebben mint egyébként. (Lásd az Aktuális menüpont prognózis részében adott évre vonatkozó, Szaturnusz szempontú részleteket.) A 28-30 év alatt végigjárja az összes házat, s bezárul vele a spirituális fejlődésnek az első szaturnuszi köre.​​ A szaturnuszi nevelés rendszerint fájdalommal jár, valamilyen veszteséggel. Ha mást nem is, az illúziók jó részét elveszti az ember, legalábbis erre irányulna a szaturnuszi jellegű fejlődés.​​ Vigyázat! Az illúziókat ne keverjük​​ a reménnyel, a reményre való képességgel vagy az illúzióvesztést a pesszimizmussal! A Szaturnusz a földön tart, a realitásokhoz próbál közelebb terelni minket,​​ mert ilyen körülmények között tudjuk leszületésünk célját megvalósítani. Bár mi köze sincs az érzelmekhez, mégis: empátiára, az önmagunkkal és másokkal szemben tanúsított türelemre, megértésre próbál rábírni minket, rásegítve a végső célhoz, az egységbe visszatéréshez vezető útra.​​ 

Az első ismétlődés​​ mindazon​​ tapasztalatok kvintesszenciája, amelyek efelé vezetnének. Ahány egyed, annyiféleképpen éli meg: belenyugvással, apatikusan, harciasan, ellenállva, lelkesülten, lázadva vagy sértetten. Vannak akik már ekkorra belefáradnak az általuk meddőnek ítélt küzdelembe, s nehezen találnak rá az egyébként mindenkinek bőségesen rendelkezésre álló tartalékaikra, s vannak akik ekkor lendülnek neki az életnek – s a kettő között számtalan egyéni változatban éljük meg a nagy érlelő karmabolygónak ezt a fontos periódusát.

Második​​ lényeges asztrológiai jelenségünk a Szaturnusz „ellenlábasához”, a​​ Jupiterhez köthető. A Nagy Szerencse bolygója egyébként többek között a​​ szellemi fejlődést is jelöli, s ebből a szempontból​​ lényeges​​ a haladása,​​ visszatérése​​ és olyan​​ pozíciója, amikor szemben van saját magával, a születési horoszkópban elfoglalt helyzetével. (Például: ha valakinek a születésekor a Jupiter az Oroszlán közepén, 15 fokon állt, akkor van szemben önmagával, amikor haladása során eléri a Vízöntő 15 fokát.) A​​ Jupiter egy teljes körét nem egészen 12 év alatt teszi meg. „28-30 éves korra​​ megtett két egész kört (24 év) és egy felet (24+6), tehát​​ két és fél körénél jár. A két nagy bolygó nevezetes pontra jutásának egybeesése különösen kiemeli a jelentőségét annak,​​ amit az egyén sprituális fejlődése szempontjából jelentenek. A sors nehezebb (Szaturnusz) és könnyebb (Jupiter) oldalának ütközése, filozófiai feldolgozása megint olyan feladvány, amivel foglalkozni, belőle bizonyos következtetéseket levonni kénytelen az​​ ember.

A jellegzetes krízis pontok közt nem tartják számon, de​​ harmadikként​​ rendkívül fontos tényező, hogy a​​ Neptun is elér bizonyos pontot, saját eredeti helyzetéhez viszonyítva. A Neptun már igen lassú, 165 év alatt teszi meg azt a teljes kört, amit a Nap 365 nap, a Hold 27,3 nap alatt, vagy az itt már említett Szaturnusz 28-31, a Jupiter pedig 12 év alatt. A Neptun egy jegynyi utat (a Nappálya egy tizenkettedét) is tetemes idő, 13,8 – kerekítve 14 év alatt tesz meg, ezért ennyi idő elteltével saját magához képest 30 fokkal jár, majd kétszer ennyi idő múltán, vagyis 28 éves kor táján önmagához képest 60 foknyira közlekedik, másként:​​ saját szextiljén jár.​​ 

A Neptun saját fényszögpontjai fölött,​​ 14 évenként beálló értékválságot jelez,​​ amellyel mindig együtt jár az illúzióvesztés. Az ember kialakít magának valamilyen értékrendet. Ez sok részből áll, amik különböző helyekről adódnak össze: társadalmi-kulturális alap, családi, szülői minta, olvasmány- filmélmények, más felnőtt minta, saját korcsoport mintái, s​​ végül: az a speciális és szubjektív nézőpont és reakciómód, ami kizárólag a vizsgált egyénre jellemző. A felsorolt tényezők közt egy sincs, ami megdönthetetlen, örökérvényű, objektív alap volna, bármelyik túlhaladható, megkérdőjelezhető. Az a sajátos arány, ami egy-egy ember világlátását jellemzi, fölborulhat, áttolódhatnak hangsúlyok egyik összetevőről a másikra, ki kell, hogy iktasson elképzeléseket, vagy ellenkezőleg: körömszakadtáig ragaszkodik hozzájuk, különféle visszahatásokat okozva ezáltal önmagának.​​ 

A most tárgyalt neptuni megmozdulás​​ vagy belső érési folyamat vagy külső provokáció eredményeként azt a periódust jelzi, amikor​​ (megint egyszer)​​ felül kell vizsgálnia az embernek saját személyre​​ szabott értékrendjét, mert felborul benne az egyensúly. A vágyak és a realitás közötti távolságot (vagy: szakadékot) kell áthidalni. Ennek során le kell fosztani az irreális én-képről, elképzelésekről, a többi emberre kiterjesztett szereposztásról a torzító burkokat. Amikor pedig ez túl jól sikerült – mert a Neptun nem tud korlátokat érzékelni, s mértéket tartani – akkor vissza kell emelni olyan értékeket, amelyek azért még elérhetők(nek tűnnek). Optimális esetben a bölcsesség végül azt sugallja, hogy minden úgy van jól, ahogy van – ezt fogalmazzák meg a keleti filozófiák (főleg a buddhizmus) vágy-nélküliségnek. Nos, a Neptun, a maga eszközeivel ebben segít nekünk…

28 évesen esedékes tehát az egyik neptuni úgynevezett átvonulás (saját helyzetéhez mért 60 fok felett történő átvonulás). A megelőző, 14 éves kor körüli kamaszkorhoz képest ebben az időben zajlik nagy, bár kevésbé látványos átalakulás az emberekben, s ezen belül az egyik legfontosabb programpont az életszemlélet formálása. Ehhez pedig az élet alaposabb megismerésén keresztül vezet az út. Több fázisban is billen ez alatt az idő alatt a neptuni libikóka, s a kamaszkori (ál-)​​ cinizmust hamarost egy idealizmus váltja fel, majd megint illúzióvesztés, s így tovább.​​ 28 éves korra​​ (miközben egyéb hatások lerángatják az embert a realitások világába),​​ kialakul egy rendszerint még optimista beállítódás, ami azonban igyekszik a Földön is maradni.​​ Ezt erősíti meg tulajdonképpen a Neptun, hogy majd ez után (a következő 14 évében előre haladva) az illúzió-maradványokat is más megvilágításba helyezze.​​ 

A 28 éves kori átvonulásnál gyakori a nyitás valami felé, reménnyel, bizalommal. A védekező rendszer ilyenkor kevésbé zárt, több esélyt ad még az eredendően gyanakvó és sündisznóállás mögött védekező ember is annak, hogy a világ talán nem is akarja folyton támadni. A​​ nyitottság és a neptuni korláttalanság miatt gyakori jelenség, hogy túllő a célon a szülött, s ekkor megkapja (ismét) a pofonokat, amitől újra azt az álláspontot foglalja el, hogy "nem érdemes semmiben és​​ senkiben sem bízni", s indul lassan (vagy gyorsan!!) lefelé a libikóka.​​ 

A legtöbb esetben – szerencsére – nem ilyen goromba formában jelentkezik a krízis, de​​ ha összecseng a két másik tárgyalt bolygó által jelölt körülmények negatív megnyilvánulásával, akkor bizony csőd-közeli helyzet alakul ki, amiből nehéz meglátnia a kiutat az érintettnek.​​ 

A sokkal nagyobb számban tapasztalható pozitív jellegű megnyilvánulásánál nem ritka, hogy valamilyen​​ új vállalkozásba kezd a szülött, megkeresi az​​ önkifejezés​​ valamilyen formáját,​​ művészi tevékenységbe fog akár saját örömére, akár kenyérkereső munkaként.​​ Más, nagyobb nyitást jelentő aktuálisan progresszív életesemények​​ ugyancsak gyakran előfordulnak: házasságkötés, gyermek születés, építkezés, tanulmány s hasonlók.

A negyedik elem, amely jelentőségében minimum azonos az eddig említettekkel, nem más, mint az​​ a Holdcsomó, amely a karma legfontosabb jelölője a horoszkópokban. A Holdcsomó fogalmáról és jelentőségéről bőséggel találhatók információk ennek a lapnak a főoldalain, a Fogalomtárban és a Sorozatokban. Tudjuk, hogy egy körét 18,5-19 év alatt teszi meg, s a most vizsgált életkorban ez a horoszkópelem is​​ szemben van saját születéskori helyzetével,​​ tekintve, hogy másfél kört tett meg idáig. (18,5-20 + 9,5 = 28 év körülbelül). A Holdcsomó ismétlődése és szembenállása a nagy életvizsgára felkészülés illetve magának az életvizsgának az időszakát jelenti, mindannak a felmérését, amit nevezetes pontjáig végeztünk. Ehhez mérten, differenciáltan reagál a karma, amire persze egyénileg specifikus választ ad az érintett is – csökkentve vagy növelve a 28-30 éves krízisnek a feszültségeit. Az​​ ismétlődés illetve szembenállás​​ nemcsak akkor​​ érvényesül, amikor a születéskori helyzetével pontosan érintkezik a Holdcsomó-pár, hanem​​ attól a pillanattól kezdve, ahogy belép a megfelelő jegybe, s másfél éves ott-tartózkodása alatt mindvégig folyik a karmikus tesztelés.

Minden embernél bekövetkeznek tehát azok az asztrológiai jelenségek és kísérő tüneteik, amikről beszéltem, s nagyjából ugyanazon életkorban. A reakció persze más és más aszerint, milyen alkat eredendően valaki, mik módosítják személyi összetételét, hogyan viszonyul a sors nehézségeihez: kihívást lát-e bennük, vagy csüggesztő akadályt, hogyan mozgósítja tartalékait, s így tovább.​​ Kirívó esetekben jár csak​​ olyan​​ tragikus következményekkel​​ ez a periódus​​ – legyen bármilyen megterhelő is – mint a kiinduló példáinknál látjuk.​​ 

Visszakanyarodva tehát a hat híresség, a „huszonhetesek klubja” tagjaihoz:​​ természetesen megnéztem, hogy a​​ rendelkezésemre álló adatok alapján​​ milyen összefüggéseket lehet találni a születési horoszkóp és a halál időpontja konstellációi között, illetve, hogy a négy kiemelt szempontból melyik érvényesül legjobban.​​ 

Figyelemre méltó, hogy négy​​ úgynevezett​​ jupiteri karakterről beszélünk. Ketten (Jimi Hendrix és Jim Morrison) Nyilas-Napúak, ketten pedig (Biran Jones és Kurt Cobain) Halak-Napúak. De a Bak Janis Joplin Jupitere is erős helyzetű – Rák, ahol emelt helyzetben van a bolygó, Amy Winehouse szerencsebolygója pedig a lehető legjobb: uralmi Nyilas. (Az Ascendenseket pedig – mint már említettem – nem ismerem.) Önmagában véve mindezt még lehetne a véletlen számlájára írni, azonban​​ a halál napján a hatból ötnél a Jupiter feltűnő aktivitása látszik. Itt a kivétel Jimi Hendix, akinél indirekt módon azért mégis megjelenik bizonyos jupiteri jelzés, a felszálló Holdcsomó ugyanis még jupiteri jegyben, a Halakban járt, s onnan támadta több bolygóját. A következtetésekre majd a Neptun helyzetének az elemzésénél térek rá.

A​​ legmeglepőbb jelenségnek az Uránusz szereplését találtam, mivel ez a bolygó​​ kivétel nélkül mindegyik esetben​​ erős kapcsolatba került a születési horoszkóp valamelyik planétájával. Az Uránusz – meglepetés-bolygó jelentésén túl – a pozitív vagy negatív előjelű​​ váratlan dolgok, individuális törekvések, extremitás, különlegesség jelölője​​ (többi jelentését itt nem sorolom fel), s ha halálesettel hozható összefüggésbe, akkor két fő irányra lehet gondolni: a hirtelen vagy/és keringéssel, illetve a modern technikával összefüggő haláleset. Vizsgált eseteinkben az élet váratlan megszakadása, azt ezt követő nagyobb léptékű, mert tömegeket érintő megrázkódtatás és az extremitás jöhet szóba.

A​​ cikkben említett négy szempontot tekintjük át​​ a következőkben.

Az első volt a​​ Szaturnusz visszatérése. Természetesen még egyik esetben sem érte el a születéskori helyzetét, de a legnagyobb távolság attól 21 foknyi volt, három embernél már ugyanabban a jegyben járt ahol eredetileg, háromnál pedig még az előzőben. Ekkora időintervallumnál mint a Szaturnusz 28-30 éves útja, ez a távolság nem jelentős, s erősen érződik az, hogy addig csaknem megtett egy kört.

A​​ Jupiter​​ itt teljesen passzívnak mutatkozik: sehol sem érte el még távolról sem a szemben lévő pozíciót.

Az utolsó két szempontunk jelentősége domborodik ki a legjobban. A​​ Neptun legnagyobb távolsága érzékeny pontjához​​ (szextiljéhez)​​ képest 4 fok volt​​ (Amy Winehouse, akinél viszont a Holdcsomó a legközelebb lesz​​ nevezetes pozíciójához képest). Négy horoszkópban 3 foknyi, egyben pedig (Kurt Cobain) 1 foknyi távolságra közelítette meg az önmagához mért 60 fokot (szextil fényszögét).​​ 

A Neptun és a Jupiter sok szempontból rokonítható egymással, hiszen együtt is uralkodnak a Halak jegyében. A​​ korláttalanság, ábrándozás, bizonyos fajta kényelmesség és a legkisebb ellenállás felé haladásra való fogékonyság​​ mindkettőnél tetten érhető. A​​ nehézségekre nem biztos, hogy jól reagálnak,​​ nem is nagyon szeretik tudomásul venni,​​ hogy ilyesmi létezik az életben. A jupiteri alkat és a néhány bekezdéssel előbb említett, a halál időpontjában történt feltűnő szereplése a Jupiternek itt simul a nagyobb lélegzetű neptuni tendenciához. A​​ Neptunnal összefüggésben​​ pedig hírességeinknél​​ külön ki kell emelni azt, hogy az illúzióvesztés nyilván még erősebb, mint egy „átlagos” életnél, hiszen már mindent megéltek és bizonyára mindennek az ellenkezőjét is. A normál esetben jellemző új, s nem ritkán művészi jellegű tevékenység elkezdése számukra nem volt járható út, hiszen ezen is túl voltak​​ már,​​ nem láttak új perspektívát. Nyilván szerepet játszott ebben fizikai állapotuk is, mert a test-lélek-szellem hármasságot nem választhatjuk külön.

A​​ Holdcsomó ugyancsak markáns megfelelésekkel szerepel. Négy példánknál a szemben lévő jegyben járt már, bár változatosan eltérő távolságra még saját pozíciójától.​​ Emlékeztetőül​​ felidézem azonban, hogy​​ amint belép az érintett jegyekbe, onnantól kezdve másfél éven keresztül érvényesnek tekinthető az ismétlődés és szembenállás. Tehát a négy eset szélső értékei: a legtávolabb Kurt Cobain horoszkópjánál mutatkozik: 15°26´, a legközelebb pedig Amy Winehouse képleténél: 1°15´. (Brian Jones: 11°10´és Jim Morrison 6°48´.) Jimi Hendrixnél még a megelőző jegyben tartózkodott​​ a Holdcsomó, de mindössze 2°8´-nyire saját helyzetétől. Ez kb. 42 nap különbséget jelent (a 18,5-20 évhez képest…). Janis Joplinnál az érték 4°7´, ami 82 nap alatt megtehető útnak felel meg. Hozzáteszem, hogy gyakorlati munkám során élénken tapasztalom, hogy amint közeledik a Holdcsomó jegyváltásának ideje, néhány hónappal előbb már kezd aktivizálódni a következő periódus által érintett populáció, hiszen az ember pontosan érzi mindig, mi vár rá, legfeljebb van aki jobban hallgat belső hangjára, s van ki kevésbé.

A​​ fiatal korban bekövetkező halál mindig megrázó és óhatatlanul felteszik a kérdést a hátramaradottak, hogy miért. A válasz nemcsak azért nem könnyű, mert az empátia akadályozni igyekszik a józan mérlegelést, hanem azért is, mert – mint ahogyan más jelenségekről –​​ erről sem lehet sommás ítéletet alkotni.​​ 

Karmikus olvasatban​​ van néhány sablonszerűen kínálkozó magyarázat, de hogy mikor melyik lehet vajon érvényes, azt nagyon gondosan kell mérlegelni.​​ Az egyik feltevés szerint az illető befejezte aktuális feladatait és már nem szükséges adott életben a földi síkon tartózkodnia. Ez a hipotézis egybecseng azzal a közkeletű tézissel, hogy a „jó emberek mennek el korán”. Ennek az ellentéte az, ha valaki saját (és​​ mások) karmájának többet ártana mint használna a további földi létben, annyira nem tud egy kerékvágásból kijutni. Létezik egy megfontolásra méltó, bár meglehetősen egyszerűsítő feltevés, mi szerint valamely, vagy a közvetlen megelőző életben öngyilkosságot követett el az érintett és a mostaniban azt az időt tölti el, amennyit még élt volna.​​ 

Bármilyen okot is találunk, egy nagyon fontos szempontot nem hagyhatunk figyelmen kívül:​​ sohasem csak arról van szó, aki távozik, hanem mindazokról is, akiket valamilyen módon érint​​ ez az esemény - a hozzátartozókon, barátokon kívül mindenkit, aki valamilyen módon és ideig kapcsolódott ahhoz a személyhez. Mindenkinek megvan a maga hatalmas vagy apró karmikus feladata a feldolgozással. Amikor pedig közismert, sőt ikonná​​ vált emberek hunynak el tragikus körülmények között, akkor messze túlnő hatásuk egy élet megszakadása fölött érzett fájdalmon, gyászon; a karmikus következtetések levonása, a közös és egyéni tanulási folyamatba történő beépítése egyértelmű kötelezettséggé, sürgető igénnyé válik. Ebben a megközelítésben áldozathozatalként fogható fel életük és haláluk.​​ 

Kiegészítés:​​ 

A cikk keletkezése óta további, a popszakmában előfordult esettel gyarapodott (a Wikipédia szerint eleve sokkal nagyobb, 45 fő​​ feletti) tragikus létszám:

Avicii - polgári nevén Tim Bergling – svéd DJ

1989.09.08. –2018.04.20.) svéd zenész, lemezlovas, zenei producer. (öngyilkos lett)