Az asztrológusok közül sokan nem szívesen használjuk a jóslás kifejezést saját tevékenységünkre. Jobban szeretjük prognózisnak nevezni azt a részt, amely a jövőbeni eseményekre vonatkozik. A jóslás ugyanis valamely esemény bekövetkezésének jelzése úgy, hogy nincs mögötte semmilyen megfogható indok. A prognózis pedig (az Idegen szavak szótára alapján): meghatározott adatokon alapuló előzetes számítás; valamely folyamat valószínű lefolyásának előzetes meghatározása. Mivel az asztrológiában kifejezetten számításokkal dolgozunk, ezért kézenfekvőnek tűnik a szóhasználat. Annál inkább, mert statisztikailag kimutatható megfelelést mutatnak bizonyos asztrológiai jelzések meghatározott eseményekkel.
Tulajdonképpen bármelyik olyan módszert, amely valamilyen eszközt használ következetesen azonos jelentéssel (ilyen szempontból például a tenyér vonalait, s azok értelmezését is ide sorolom) be lehet illeszteni a prognózis fogalomkörébe, még ha nem is számításokon alapulnak. A kötött értelmezési tartomány eleve olyan támpontot ad, ami bizonyos megfigyelések, sőt: logika mentén alakult ki. Ebben a megközelítésben valódi jóslásról az eszköztelen jövendőmondás esetében lehet beszélni, amikor kizárólag saját intuícióból eredő információkat közöl az illető a másikkal.
A különböző önismereti és előrejelző, vagy jós-módszereknek azért van létjogosultsága, mert mindegyik más oldalról közelíti ugyanazt a személyiséget. Van, amelyik egy pillanatképet nagyít fel, s van amely folyamatában elemzi a lélek fejlődését. Az előbbire többek között a kártyák, rúnák, de akár a grafológia is említhető, az utóbbira például az asztrológia, tenyérelemzés, numerológia. A médiumok és a tulajdonképpeni jósok váltogatják a múlt- jelen- jövőidőt. (Ide sorolom egyébként a Ji-king vagy Ji-csing – Müller Péter zseniális átírásában a Jóskönyv – elemzéseit és tanácsait is.) Ők azok leginkább, akik úgy interpretálhatják benyomásaikat, hogy azok megdönthetetlen szükségszerűségként hatnak. A többinél a módszerek maguk is tartalmaznak bizonytalansági tényezőket. Mégpedig azt, hogy egy-egy jelzésnek, motívumnak, alap-egységnek sokféle jelentése van, s az eszközt használónak kell kiválasztania belőlük, hogy melyik realizálódása lesz a legvalószínűbb. A kiindulópontként használt jelentések („receptek”) akár mechanikusan is megtanulhatók, de ahhoz, hogy az egységek végtelen számú variációját személyre szabottan tudjuk értelmezni szükséges egy speciális képesség, kombinatív készség és főleg: nagyon jó intuíció. Emiatt – az asztrológiához visszakanyarodva – ugyan gépi programmal bárki elő tud állítani egy horoszkópot 30-40 másodperc alatt, de összefüggő, értelmes és elmélyült következtetéseket levonni már nem. A könyvekből, internetes tartalmakból összeollózott foszlányok kritika nélküli interpretálása nem elemzés. Bizarr módon mégis sokszor „bejön” a jövendőmondás része különösen, éppen azért, mert a kiinduló alap (a recept) maga hiteles, empirikus úton összeállított szöveg, tehát sok igazságtartalma van.
Különböző okokból, különböző élethelyzetekben fordulnak az emberek jósláshoz, előrejelzéshez. Saját praxisomban a 30-50 év közötti korosztály mindkét nembeli képviselői jelentik a legnagyobb létszámot. Ők már megtapasztalak egyet s mást saját életükben, megerősítést kaptak jó néhány elképzelésükben és elbizonytalanodtak több másikban. Sejtik vagy egyenesen tudják azt, hogy valamilyen törvényszerűségek mentén zajlik az ember élete, amelyben az egyéni akaratnak ugyan mintha lenne szerepe, de nem olyan, mint amilyent valamikor tulajdonítani szerettek volna neki. S amit a magam részéről legalábbis tudok nyújtani az pontosan ezekkel a fogalmakkal írható körül: megerősítés illetve a törvényszerűségekre történő rávilágítás.
Ahogyan más tevékenységeknél (orvos, tanár, fodrász, kozmetikus, autószerelő), itt is kiválasztódik egy rejtélyes automatizmussal az, hogy a tanácskérő kihez, melyik orákulumhoz kerül. A spirituális tanácsadók, jósok híre elsősorban és tipikusan személyes referenciák alapján terjed. Akár mástól hallja, vagy az interneten szörföl valaki, akkor is határozottan érzi mikor belebotlik egy címbe vagy névbe, hogy „na ez az, ő kell nekem”. Ezen az sem változtat semmit, ha nem sikerül jól az együttműködés. Akinek például aktuálisan arra a tapasztalatra van szüksége, hogy áldozatává váljon önnön naivitásának – értsd: például egy hamis médiumon, sarlatánon vagy egyszerűen csak nem a neki megfelelő emberen keresztül – akkor olyan helyre keveredik. Ha valóban valamilyen útmutatásra szorul, amely után majd ismét önállóan intézi sorsát, akkor azt fogja megtalálni, aki fel tudja tárni lehetőségeit, korlátait, bizonytalanságának okait.
A horoszkópokban jól lehet látni a lehetőségeket és a törvényszerűségekből eredő határokat, valamint az egyéni orientációt – elképzeléseket, vágyakat, álmokat – is. A három tényező közötti egyensúlyozás technikáját igyekszem megtalálni az érintett számára, hogy a továbbiak során kevesebb kitérővel, hatékonyabban és – főleg – nagyobb komfortérzettel élje az életét és folytassa spirituális fejlődését.
Az előrejelzéseknél, s természetesen az egyszerű elemzésnél (tanácsadásnál) is figyelembe kell venni néhány körülményt. Mindenekelőtt azt, milyen alkatú az ember, akivel dolgozunk, milyen idős, milyen élethelyzetben van aktuálisan. Például a túlságosan forrófejű, intenzív személyiséget meg kell kísérelni kissé lehűteni. Akivel élete leg-instabilabb periódusában találkozunk, annak a vállára nem tehetünk még egy olyan terhet, amely alatt esetleg össze is roppanna, hanem épp ellenkezőleg: meg kell őt támogatni. A fiataloknak (értsd: 28 év – a Szaturnusz egy köre – alattiaknak) általában nagyon óvatosan lehet adagolni az információkat, mert meg kell adni nekik a jogot, hogy személyes tapasztalatok alapján vonhassanak le következtetéseket. Nincs olyan ember, akire ne hatna, ha valamilyen előrejelzést, jóslatot hall önmagával vagy szeretteivel kapcsolatban. Ezért bárkiről is legyen szó, bármilyen életkorban, mindenképpen körültekintően kell megfogalmaznunk mondanivalónkat és gondosan mérlegelni, mennyi az amit aktuálisan egyáltalán elmondhatunk, s mit nem. Saját tapasztalatom szerint szerencsére olyan automatikus szűrés működik ebben, hogy amit nem mondhatnék el, arra nem is látok rá adott pillanatban. Néhány alkalommal határozottan érzem, hogy blokkolás alá kerül a „zárolt információ”, amely így egyáltalán nem jön a felszínre.
Vannak olyan dolgok, amelyek megteremtésére vagy megváltoztatására nem vagyunk képesek vagy oly mértékben hiányosan, hogy jobb lenne hozzá sem kezdeni. A legmegrázóbb példának Michael Jacksont tudom említeni –talán nem szükséges megmagyarázni milyen merényleteket követett el önmagával (és még mi mindennel!) szemben. De ellenőrizetlenek még többek között a nem megváltoztatására irányuló beavatkozások hosszú távú következményei is és voltaképpen ez vonatkozik többféle egyszerű plasztikai beavatkozásra is. S egyelőre csupa külsőséges korrekciót, szabad választáson alapuló módosítást emlegettem. A belső hozzáállás megváltoztatása sokkal nehezebb, lassú folyamat, amelyben a személyes, következetes energia-befektetésnek mérhetetlenül nagyobb a szerepe, mint egy plasztikai műtét elhatározásában. S éppen ehhez a változáshoz tud nem csekély segítséget nyújtani számos spirituális tanácsadó módszer – közöttük egyik legjobbként az asztrológia.
Amikor valaki tanulja az asztrológiát, a legcélszerűbb saját illetve a hozzátartozók és a tanuló által jól ismert személyek horoszkópjának visszamenőleges feldolgozásával foglalkoznia, mert abból tudja a leginkább látni: milyen kozmikus kapcsolódáshoz milyen múltbeli, már ismert esemény köthető. Meglepő és egyben meggyőző látni, hogy mennyire frappánsan összetalálkoznak ezek a tényezők. Haladottabb szakaszban visszamenőleges vizsgálódások alapján pontosítjuk, korrigáljuk a születés óra, percét, mivel a tendenciák fedésbe hozhatók a már ismert, megtörtént eseményekkel. Ebből következtetni lehet a születés pontos idejére.
A visszamenőleges azonosítás kitűnően alkalmas cáfolat egyúttal arra az egyik érvre is, amellyel gyakorta támadják az előrejelzéseket. Ugyanis ha 10 évvel ezelőtt semmilyen előzetes információja nem volt az illetőnek arról, hogy például saját figyelmetlensége, tévedése folytán jogi bonyodalmakba keveredik, s mégis ez történt, akkor nehéz ráfogni, hogy „önbeteljesítő jóslat” következtében esett meg vele a dolog. A kivédhetetlen eseményekről nem is beszélek: szülők, más közel álló halála, olyan jelenségek (például természeti katasztrófák, gazdasági válság), amelyekre az égvilágon semmi befolyása nem lehet az egyénnek, s mégis erősen hatnak rá (ha azt ő úgy éli meg) és így tovább. Nagyjából ugyanezt lehet mondani azoknak is, akik – nagy számban a különböző imagináción, teremtő képzeleten alapuló tanok hívei közül – a szabad akaratot kérik számon, s kérdőjelezik meg egyben az előrejelzés, jövendőmondás, jóslás létjogosultságát. Van, aki egyenesen retteg tőle, oly kevéssé stabil az ő bizodalma önnön meggyőződésében, s kézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy bárki bármilyen befolyással legyen rá.
Külön kategória azoknak az előrejelzéseknek a kérdése, amelyek nem egy emberre, hanem nagyobb közösségre, vagy egyenesen az egész emberiségre vonatkoznak. Itt van az a dilemma, amit Jónás-szindrómának nevezek: kell-e ilyesmire (kéretlenül) figyelmeztetni másokat vagy sem. A kérdés abban is megfelel a Jónás-történet problematikájának, hogy: és ha nem következik be mégsem vagy nem úgy egy fenyegető esemény, akkor az milyen következményekkel jár az orákulumra nézve. Még egy harmadik elem is megegyezhet a Babits által csodálatosan feldolgozott bibliai történettel, nevezetesen az, hogy pontosan azért nem következik be a fenyegető esemény, mert a prófétálás mégiscsak hatással volt néhány emberre, s ez elegendőnek bizonyul az Úr kegyelméhez. Persze – továbbra is Jónásra hivatkozva, hiszen ő egyenes parancsot kapott – erős belső késztetés motiválja azt, aki ilyesmire ragadtatja magát, a többi csak részletkérdés.
Végül egy gyakorlati, sőt: a lehető leggyakorlatibb megjegyzéssel próbálom teljessé tenni a körképet. Tévedés azt hinni, hogy nálunk olyan remekül megél a jósok nagy tömege ebből a tevékenységből. Mindig van néhány favorizált, például valamelyik tv-ben szereplő ember, akinek meg- megszalad, de egyáltalán nem jellemző, hogy Magyarországon (de megkockáztatom: Európában) „munka nélkül” vagyonokat keresne az, aki ezzel foglalkozik. Már csak azért sem, mert energetikailag is szinte lehetetlenség olyan mennyiségben vállalni – bármelyik módszerrel – a tanácsot vagy előrejelzést kérők tisztességes ellátását, hogy az kiugróan magas jövedelmet eredményezzen. Ez csupán ténymegállapítás, nem panasz. Aki ezt misszióként vállalja, nem tehet mást – minden egyébtől függetlenül. A magam részéről nem bántam meg.