ASZTROLÓGIAI ALAPFOGALMAK – mini tanfolyam Gál Judit tolmácsolásában
Az itt és a további al-fejezetekben szereplő információk az általam kidolgozott intenzív kezdő asztrológia tanfolyam írásbeli és szóbeli egységeiből származnak, némelykor kivonatos formában, másutt viszont elég nagy részletességgel. A tanfolyam írásbeli részét jobbára a jegyzetem jelenti, amit minden hallgató megkap a tanfolyam elején. A 12 x 2 órás élő (online) előadás és a jegyzet alkotják a tanfolyam törzsét. Magáról a tanfolyamról részletesen olvashatsz a http://karmaasztrologia.info/asztrologia-tanfolyam-intenziv-gal-judit/, valamint a http://karmaasztrologia.info/csoportos-tavoktatasos-rendszerben/
BEVEZETŐ
ASZTROLÓGIA
Tükörfordításban csillagtan, népszerű nevén: csillagjóslás. Tulajdonképpen egyik sem fedi azt a fogalmat, ahogyan a komolyan vehető asztrológiát műveljük. Az égitesteknek a kozmoszhoz (jegyek), a Földhöz (házak) és egymáshoz (fényszögek) viszonyított helyzetéből (konstellációból) von le következtetéseket. Minden időpillanatnak megvan az ilyen kozmikus lenyomata, s az tartalmazza annak a pillanatnak összes jellemzőjét, múltját- jelenét és mindazt, ami abból következik – vagyis a jövőjét. Egyelőre rejtély, hogy ez milyen módon működik, többféle elmélettel próbálják (próbáljuk) megmagyarázni, de egyik sem eléggé meggyőző és a legkevésbé sem meríti ki a tudományos igényeket. Arra nézve létezik a tudományos kritériumoknak is megfelelő adatbázis, hogy statisztikailag kimutathatók a következetesen megállapítható összefüggések a kozmikus és az emberi jelenségek között.
Az asztrológia földi nézőpontból vizsgálja az említett elemeket, vagyis úgy, ahogyan innen a Földről látjuk. Emberi léptékben az ÉN világa az univerzum közepe, onnan képes körültekinteni, önmagához képest fogalmaz meg szinte mindent. Az asztrológia abban segít, hogy nagyobb egység részeként láttatja a jelenségeket, a személyiséget, vagyis voltaképpen egy életfilozófia a megfelelő útmutatásokkal, orientációkkal és összefüggésekkel.
Az asztrológia önálló ismeretként a XVI-XVII. század tájékán kezdett elválni az asztronómiától. Az utóbbi a csillagászat, mint tudományosnak elismert tan, s a kozmikus jelenségek fizikájával, kémiájával stb. foglalkozik, s immár semmiféle érzékelésen túli kivetítést, mérésekkel nem ellenőrizhető észlelést nem enged meg.
Beláthatatlanul sok asztrológiai iskola létezik, egyidejűleg is, a történelmi folyamatban pedig még inkább. Minden olyan népnek megvolt- megvan a maga asztrológiája, amely réges-régóta komolyabban foglalkozott a kozmosz tanulmányozásával vagy/és matematikával. Korunkban, amikor előbb a különféle segédtáblázatok majd pedig a számítógépes programok révén rengeteg ember számára hozzáférhetővé vált a horoszkópkészítés eredetileg igen bonyolult és magasabb geometriai- matematikai ismereteket igénylő tudománya, gombamód szaporodnak az újabb és újabb iskolák, al-ágak, sokszor egyszerűen csak fantázianevek, továbbá valahonnan előásott ősi (avagy: „ősi”) ilyen-olyan asztrológiák. Ezek értékének megítélését bízzuk az időre, itt csupán azt szeretném kihangsúlyozni, hogy van néhány alapelem, amely mindegyik komolyan vehető megközelítésben azonosan vagy nagyon hasonlóan szerepel. Ilyen a 12 alaptípus, a bolygók kozmikus helyzete, az Ascendens (pontosabban: a vízszintes és függőleges tengely) számítási metódusa következésképp helyzete, s néhány egyéb lényeges alapelv.
A leggyakoribb- és közismertebb a személyi horoszkópra alkalmazott asztrológiai tevékenység. Eszerint a konstellációból értesüléseket lehet szerezni arról, hogy az illetőnek hogyan alakul jelleme, személyiségfejlődése, milyen a kapcsolatrendszere, életének folyamata, melyik életterületen lehet különösebb erőfeszítések nélkül sikeres és melyeken szorul jelentősebb fejlesztésre. A karmikus összefüggésekre is rávilágít. A jövőre vonatkozó tendenciák, egymásba hömpölygő folyamatok – a következmények – éppúgy benne vannak ebben az időpillanatban, mint a jellemzés. Különféle prognózis-módszerekkel következtetéseket lehet levonni a változásokra és előre jelezni azok bekövetkezését. Ez a rész volna a ´csillagjóslás´, de sok asztrológus, köztük magam is, jobban szereti a prognózis vagy előrejelzés kifejezéseket.
HOROSZKÓP
A horoszkóp szó óra-nézést jelent, amivel azt is kifejezi, hogy nem elegendő ismerni a születés idejét év, hónap, napra, hanem az óráját, sőt percét is tudni kell.
A személyi horoszkópot arra az időpillanatra és arra a földrajzi helyre (településre) számítjuk ki, amikor és ahol valaki a világra jön. A főbb alkotóelemei: a 12 jegy, benne – az óra perc függvényében – a 12 ház, a 10 égitest (Nap, Hold és a bolygók) és a két Holdcsomó. A bolygók között létesülő kapcsolatok – fényszögek – megjelölésével készül el a tulajdonképpeni horoszkóp, amelyhez még alkalmazunk néhány, itt még nem részletezett kiegészítő elemet és eszközt. A főbb négy alkotórész mindenesetre az imént felsorolt tételekből adódik össze: jegyek, házak, égitestek és fényszögek. Az így nyert ábra alapján következtetéseket lehet levonni, melyekkel vázlatosan a későbbiekben ismerkedünk meg.
A horoszkóp szó helyett gyakran használjuk a képlet, vagy születési képlet valamint a radix kifejezéseket is. A radix azt jelenti: ´gyökér´, s azért alkalmazzuk, mert minden további következménye az időpillanatnak az imént leírt konstellációban gyökerezik.
Horoszkópot felállítani korántsem csak egy ember születésére lehet és szokás. Állatoknak éppúgy lehet horoszkópot készíteni – ha ismertek az adataik persze, s élettelen dolgokra is. Egy autó megvásárlásának pillanatára (még jobb lenne, ha az autó „születésére” mondjuk a szalagról lekerülésére lehetne), házépítés megkezdésére, kapcsolat kezdetére, házasságkötésre, vállalkozás indítására, tervezett műtét idejére- bármire, aminek ismert az idő- és térbeli indulása.
JEGYEK
A horoszkóp négy fő alapeleme közül a legelső a jegyeké – a 12 jegy köre adja azt az alapot, amelybe a többi elemet el tudjuk helyezni. Ehhez először meg kell ismerkedni kissé a zodiákussal.
Az állatöv (zodiákus) az ekliptika, a Nappálya hagyományos neve. A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az ekliptika mentén úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig "tartózkodik". Ugyanígy az egyes bolygók is aktuális helyzetük és haladásuk folytán más és más csillagképek irányában látszanak, egy 6-7 fokos sávban: „övben”. Azért nevezik állatövnek, mert az európai jellegű
kultúrkörben elterjedt elnevezések alapján a 12 jegyből több mint a felét: hetet állatok szimbolizálnak és a kisebb hányad, öt jegy az úgynevezett emberi. Az állati jegyek inkább ösztönösek, az emberiek kevésbé ösztönösek – legalábbis törekszenek erre. Állati jegyek: a Kos, Bika, Rák, Oroszlán, Skorpió, Bak és a Halak. Emberiek: Ikrek, Szűz, Mérleg, Nyilas (mert a kentaur felsőteste, így a feje is emberi) és Vízöntő. Ez a kategorizálás csupán egy a sok közül, s a névmagyarázat miatt helyeztem itt el, a későbbiekben, a Jegyek rendszere fejezetben ismét visszatérünk rá. A kínai asztrológiában – amint köztudott immár – az összes egység állatokhoz kapcsolódik. A zodiákus - ´állatok köre´- elnevezés egyébként görög- latin kifejezés, s egy újabb feltételezés szerint a görög eredeti rokon a szanszkrit sodi, azaz „ösvény” szóval.
Képünk a Wikipédiából származik Készítette: Tau´olunga - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=935439
A Nap látszólagos útja tehát az állatövben, a 12 nevezetes csillagkép előtt történik. Ezeket a csillagképeket a távoli múltba vesző időkben a babiloni birodalom csillagnézői alighanem visszafelé nevezték el. Megfigyelték, hogy az évek azonos szakaszaiban (azonos hónapjaiban) hasonló típusú emberek születnek, s az adott típus szerint láttak bele a megfelelő csillagképekbe különféle jelenségeket, állatokat, embereket, tárgyakat. Az elnevezések a különböző kultúrkörökben nem ugyanolyanok, de a tizenkettes rendszert tartják.
Az állatövet alkotó csillagképek azonban nincsenek fedésben azzal a fogalommal, amit jegynek nevezünk. Ennek két oka van. Az egyik egy olyan jelenség – precesszió - melynek következtében a Nap éves útja már nem ott kezdődik (Tavaszpont), ahol valaha, hanem hátrább vándorolt a Nappályán. Ennek a részletezésére itt nincs mód, de annyi utalást teszek, hogy emiatt vagyunk most a Vízöntő korban. (Első illusztrációnk a Tavaszpontot,vagyis a tavaszi napéjegyenlőség, valamint az őszi napéjegyenlőség pontjait ábrázolja, a Kos és Mérleg 0 fokán.) A másik ok pedig az, hogy a csillagképek – azon csillagok alakzatai, amelyeknek egyébként fizikailag semmi közük sincs egymáshoz; egészen más galaxisokhoz tartozó objektumok látszólagos formái – korántsem egyforma szélességűek. Márpedig a hónapok hossza közel azonos (a csillagképekhez viszonyítva mindenesetre). Ily módon megkülönböztetésül jegyeknek (néhány iskolában: jeleknek) nevezzük az Ekliptika 12 db, egységesen 30-30 fok tartományú tizenkettedét, s a Tavaszponttól (a Nappálya és a földi egyenlítő metszéspontja, az a pont amit a Nap március 21. körül ér el) kezdődően hívjuk úgy, hogy Kos, Bika, Ikrek, Rák …. stb.
A jegyeket részletesebben is tárgyaljuk a továbbiakban. Közvetlen linkjeik: http://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-a-jegyek-rendszere/ http://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-jegyek/ Vagy ugyanide juthatsz a menüpont megfelelő alegységére kattintva
HÁZAK
Az egyes életterületekre utalnak a házak, amelyekből ugyanúgy 12 van, mint a jegyekből és minden ház hasonlít egy-egy jegyre, analóg vele. Az I. ház a Kossal, a 2. a Bikával, 3. az Ikrekkel és így tovább.
A házakat mindig ott kezdjük el beosztani, sorolni, ahol az Ascendens van, a felkelő pont (az Ascendens) az I. háznak az eleje, csúcsa. Az egyéni variációknak a keretét adja meg, hogy melyik ház milyen jegybe kerül. Amikor pedig elhelyezzük a bolygókat is, ahogyan egy meghatározott időpillanatban elhelyezkedtek, akkor még nagyobb változatosságot tapasztalhatunk, aszerint, hogy melyik bolygó milyen jegybe és milyen házba esik, ezek mennyire vannak egymással összhangban vagy sem, mit üzen az a hármas információtömeg, amit egyenként jelentenek az egyes elemek.
Annak megállapításához, hogy kinek hol kezdődik a házbeosztása, szükség van a születés év, hónap, napján kívül az óra, percre és a születés földrajzi helyére. Ugyanis – nem kevéssé bonyolult számítással – az óra és hely adatok alapján lehet megállapítani az úgynevezett házállást, azt, hogy melyik ház melyik jegybe kerül. Szerencsére most már olyan számítási segédleteket tudunk használni, amelyekkel sokkal egyszerűbben megállapíthatók a szükséges adatok, a régi csillagnézők munkájához képest. A számítógépes horoszkópokhoz pedig semmilyen számítás nem szükséges. (A számítógép és az asztrológia kapcsolatáról külön írok a http://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-gondolatok-a-kezi-gepi-horoszkopokrol/ linkkel elérhető fejezetben. Ugyanezt nyitod meg a menüpont megfelelő alegységére kattintva.)
A házak közül kiemelt jelentőségű az I. mivel az maga a személyiség, az Én (lásd külön alul). A vele szemben lévő VII. ház a kiegészítés, a Te – a társ. A IV. ház az otthon, eredet és egyik szülő (rendszerint az apa), a vele szemben lévő X. pedig az a csúcs, ahová kiemelkedhet az ember, a karrier, én-érvényesítés, a külvilág előtti tekintély és a másik szülő (általában az anya). Amint látható itt is, ezeket a házakat római, a többit arab számokkal jelöljük. A közbenső házakat is felsorolom néhány címszóval jellemezve, korántsem teljes jelentéstartalmukkal:
2. az anyagiak;
3. kommunikáció, kontaktus, közlekedés, tanulás és testvér;
5. örömök, párkapcsolat, gyermek, barátok, hobbi, szabad idő;
6. munka és áldozatvállalás, betegségek, háziállatok, karma és após;
8. veszteségek, halál, önnevelés, mások révén szerezhető haszon;
9. életfilozófia, természettel való viszony, külföld, felsőbb vagy autodidakta tanulmányok, unoka;
11. segítő erők, pártfogók és akiket mi pártfogolunk, késői szerelem és ilyen gyerek, az élet eredménye;
12. izoláció, kényszerű vagy vállalt magány, titkok, titkos működés és ellenségek, hosszú utak, anyós.
A házak részletesebb ismertetése: http://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-hazak/ linkkel, vagy a menüpont megfelelő alegységére kattintva érhető el.
Ascendens
Felkelő pont, vagy kiterjesztett értelmezésben: felkelő jegy. A valóságos napkeltekor a Napot megpillantjuk azon a (vizsgált földrajzi helyre vetített) horizont-metszésponton, ahol éppen látszólag felemelkedik. Amikor más időpontban – például éjjel – születik valaki, akkor is felemelkedik a horizont keleti metszéspontján valamely része a Nappályának – ez az Ascendens. Ezt nyilvánvalóan nem látjuk semmilyen formában, de kiszámítható. A Nap-jegy a horoszkópokban az alapkaraktert jelenti, ösztönös tulajdonságaink együttesét, de ez az Ascendens jegyén keresztül szocializálódik. Az Ascendens és az ott kezdődő I. ház (ha van benne bolygó vagy bolygók, akkor azzal/azokkal együtt) ugyanis a személyiség, amely tartalmazza már a nevelés, nevelődés során történő módosulásokat is, az alapkarakterhez képest.
Rendszeresen felmerül a kérdés, hogy „melyik az erősebb” a Nap-jegy vagy az Ascendens vagy hogy „mikortól kezd el az Ascendens érvényesülni”. Nos, ezek is olyan tényezők, amelyeket pontozással és határozott választóvonallal nem lehet értékelni. Az egyéni horoszkópból derül csak ki akár az egyik, akár a másik kérdésre a felelet, mert ahány ember, annyiféleképp nyilvánul meg dinamikában vagy/és időben. Arról nem is beszélve, hogy a Nap-jegyen és az Ascendensen kívül van még egy sereg alapelem, s azoknak gyakorlatilag végtelen számú variációja informál a személyiségről.
A képletekben (horoszkópábrákon) mindig a bal oldalon helyezzük el a felkelő jegyet, oda rajzoljuk be az Ascendenst. Fenti illusztrációnkon – ahol csak a házak szerepelnek – ez a Vízöntőbe esik. A horoszkópban fordítva szerepelnek az égtájak, mint a térképen: bal oldal a kelet, jobb a nyugat, fent van a dél és lent az észak.
BOLYGÓK
Planétáknak is, de ha pontosak akarunk lenni, égitesteknek is szoktuk emlegetni. Azokból az elemekből, amelyekkel a horoszkópokban számolunk a Nap és a Hold nem bolygó, hanem a Nap csillag, a Hold pedig a Föld kísérője.
Csillagászati értelemben röviden: bolygó az a jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag körül kering, s elég nagy ahhoz, hogy hozzávetőleges gömb alakot vegyen fel. A Naprendszerben a jelenlegi (2010) álláspont szerint 8 bolygó kering a centrális égitest, a Nap körül. A Plútót egy 2006. augusztusi prágai csillagászati kongresszus megfosztotta bolygó minősítésétől és megállapítottak hozzá egy új, ’törpebolygó’ fogalmat. Eszerint bolygók: Merkur, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptun. Nevük a görög-római mitológia latin megfelelője, kivéve a Földet, valamint az Uránuszt és Plútót, mert az utóbbiak az eredeti görög nevek. Több kategória szerint is osztályozza a csillagászat bolygóinkat, a két legismertebb a belső és külső, valamint a Föld típusú és Jupiter típusú bolygók.
Az asztrológia – legalábbis a modern asztrológia – 10 égitesttel számol, amelyek: Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptun és Plútó. Amint látjuk itt szerepel továbbra is a Plútó, amelynek óriási (asztrológiai) ereje rácáfol fizikai kicsinységére. A bolyókat – akár a jegyeket is – tulajdonságokkal ruházzuk fel (amelyek egyébként névadójukként szereplő megfelelő görög istenek vonásaival erősen analógok), s aszerint értelmezzük az egyes képletekben, hogy milyen jegyben voltak adott időpillanatban, milyen házban – ezeknek jelentésével ugyanis keveredik a bolygó jelentése – és hogyan kapcsolódtak a többi égitesthez – Ezt nevezzük tulajdonképpen konstellációnak.
Az asztrológia is kategorizálja az égitesteket különféle szempontok szerint. Ebből is csak két csoportosítást említek itt: az ősbolygók: Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz – a szabad szemmel is látható égitestek, amelyeket ősidők óta figyeltek a csillagnézők. Az újkori (vagy: generációs, transzszaturnális, transzcendens) bolygók felfedezése akkor kezdődött, amikor már technikailag fejlett távcsöveket készítettek. Az Uránuszt 1781-ben William Herschel, a Neptunt 1846-ban Johann Galle, a Plútót 1930-ban Clyde Tombaugh találta meg az égbolton. A másik gyakran használt csoportosítás a klasszikus asztrológia megfogalmazásában a „kártékony” és „jótékony” planéták nevet viseli. Modernebb szemlélet szerint nem minősíthetjük így az égitesteket, mert mindegyiknek megvan a maga progresszív és – finoman fogalmazva – kevésbé progresszív olvasata.
A bolygók jegyhelyzetére utaltam a szövegben: ezen azt értjük, hogy egy megfelelő pillanatban, például egy születés pillanatában, az Állatöv (Nappálya) melyik 1/12-ében, melyik jegyben tartózkodtak – a Földről nézve – az égitestek. Ezt a helyzetet jelöli az asztrológia úgy, hogy pl. a Hold a Nyilasban vagy a Mars az Oroszlánban áll. Ez több szempontból is fontos, például azért is, mert bizonyos bolygók bizonyos jegyekkel harmóniában vannak, tulajdonságaik emlékeztetnek egymáséira, s azokban a jegyekben különösen erősek, könnyedén meg tud nyilvánulni eredeti mivoltuk, míg másutt – ahol drasztikusan eltér a jegy és a bolygó „tulajdonság-együttese” – gyengék, nem tudják hozni az alapértelmezést, vagy csak nagyobb erőfeszítések, kompenzálás (sokszor: túlkompenzálás) árán. (Erre a későbbiek folyamán majd még visszatérünk, a bolygók kozmikus helyzetének tárgyalásánál, http://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-egitestek-bolygok/) A másik nem kevésbé lényeges szempont: a bolygók egymástól való távolsága, hiszen ezen alapszik a fényszögek – a horoszkóp negyedik elengedhetetlen alapelemének a – rendszere.
Illusztrációnkon egyidejűleg láthatók a bolygók a Nap körüli pályájukon és - szaggatott vonalakkal jelölve - a Földről szemlélt, a jegyekben elfoglalt pozícióikban. Nap a Bika előtt, a Hold a Vízöntőben, Merkur a Kosban, Vénusz az Ikrekben, Mars a Bakban, Jupiter a Halakban, Szaturnusz és Uránusz a Nyilasban, Neptun a Bakban és Plútó a Skorpióban.
FÉNYSZÖGEK
A horoszkóp elengedhetetlen alapelemeiből a negyedik tényező a fényszögek rendszere.
Szakszóval: aspektusoknak is nevezzük a fényszögeket. Az asztrológiai hagyomány szerint bizonyos meghatározott távolságokon belül (eredetileg 30 fokos lépésekben) kapcsolatok létesülnek a bolygók között, amelyek – jellegük szerint – megmutatják azt, hogy a bolygók jegy- és házhelyzetéből tulajdonképpen milyen olvasat érvényesül: az úgynevezett harmonikus, vagy inkább a diszharmonikus. A fényszögeket is ezekkel a kategóriákkal különböztetjük meg, s ezért kétféle színnel is jelöljük. A támogatást, sima előrehaladást, előnyös tehetséget, tulajdonságokat stb.-t jelentő harmonikus aspektusokat zöld, a gátlást, akadályt, hátráltatást, próbatételt, kihívást jelentő diszharmonikusokat pedig piros színnel. Sem a sikert nem garantálják a harmonikus, sem a kudarcot a diszharmonikus fényszögek, hanem adottságokat mutatnak, amelyekkel gazdálkodni tud az ember. (Illusztrációnkon a színek nem a fenti szisztéma szerint szerepelnek, hanem a megkülönböztetés miatt három színnel.)
A fényszögek tehát a horoszkóp körívén mért adott távolságnál érvényesülnek, úgymint:
0 fok: konjunkció, együttállás
30 fok: semisextil (félszextil)
60 fok: szextil
90 fok: kvadrát
120 fok: trigon
150 fok: kvinkunx és
180 fok: oppozíció, szembenállás
Van még két, a 30 fokokhoz képest közbülső fényszögünk is, amikor a bolygók
45 fokra állnak egymástól: ez a félkvadrát (semiquadrat) és a
135 fok távolságra állók: ez pedig a másfél-kvadrát (sesquiquadrat).
Az együttállás, szextil, kvadrát, trigon és szembenállás erős fényszögnek számít, a többi úgynevezett félerejű aspektusnak.
Tisztán harmonikusnak a szextil és trigon fényszögeket tartjuk, valamint az együttállások egy részét – attól függően, hogy milyen bolygók vesznek bennük részt. A többi értelemszerűen diszharmonikusnak minősül.
Természetesen olyan szituáció, hogy két égitest hajszálpontosan mondjuk 120 fokra legyen egymástól, igen ritkán fordul elő. Ettől függetlenül sok fényszöggel számolhatunk, mert van egy hatóköre, érvényességi tartománya minden bolygónak és fényszögnek. Például egy Nap-Merkur együttállást bízvást figyelembe lehet venni, ha a két égitest egymástól 6-7 fok távolságra van, mert ennél sokkal nagyobb a hatóköre mindkettőnek és az együttállásnak is. Ahogyan haladunk a Naptól kifelé, úgy csökken a bolygók hatóköre, s ahogy csökken a fényszögek ereje, attól függően is kisebb lesz az a bizonyos hatókör – szakszóval: orbisz. A különböző asztrológiai iskolák különböző távolságokkal számolnak, nem egységes a hatókörök rendszere.
Következő rész: http://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-a-jegyek-rendszere/
Nagyon örülök,hogy rátalaltam az oldalra🙏. Nagyon sok választ kaptam a kérdéseimre.
Köszönöm a visszajelzést!