Szimbólumok (archetípusok)

A SZIMBÓLUMOKRÓL

Olyan jelekről van szó, amelyeket a​​ fizikai síkon kapunk, s amelyeket bízvást​​ a karma üzeneteinek lehet tekinteni. A karma a legkülönfélébb csatornákon át képes információt továbbítani nekünk (lásd a Fogalomtárban a Karma jelzőrendszere címszót). Ezen belül is a legfontosabbak közé tartoznak az álmokban megjelenő figyelmeztetések, jelzések. A fizikai tünetek, betegségek alig valamivel maradnak alatta jelentőségben, intenzitásban a legsúlyosabb figyelmeztetéseknek: a baleseteknek, illetve össze is mosódnak néha azokkal.

Tulajdonképpen valamennyi szimbólumnak minősül, ha nem is szó eredeti értelmében. Ezért ez a vezető címe ennek a menüpontnak.

Ehelyütt is megjegyzem (amit a Fogalomtár a Karma jelzőrendszere címszavánál is), hogy​​ az is hátborzongató, amikor valaki lépten-nyomon megfejtendő üzeneteket keres mindenben. Mert ugyan mindig körülöttünk vannak és tulajdonképpen mindenben, de​​ ha ezzel foglalkoznánk éjjel-nappal, akkor teljességgel elmulasztanánk élni. Márpedig éppenséggel a karmának bevallott célja, hogy a földi életünkben, a földi viszonyok között dolgozzunk rajta, folytonos kutakodás, nyomozás és szimbólumfejtés helyett. Ez azonban az egyik véglet.​​ A másik véglet, ha még akkor sem figyel oda az ember, amikor össztűzként zúdul rá az információ mindenünnen és minden formában. Mint oly sokszor, ebben is az arany középút (lenne) az ideális.

SZIMBÓLUMOK (archetípusok)

Itt olyan​​ eredeti értelemben vett jelképekről​​ van szó, amelyek jelentős része​​ ősidők óta​​ valamilyen,​​ alap-jelentésüket meghaladó plusz jelentéssel​​ is bír. Amikor életünkben többször összetalálkozunk egy-egy motívummal, jól tesszük, ha utánajárunk: miért is követ bennünket.

Egy példával világítom meg közelebbről, hogyan függnek össze látszólag különböző elemek és hogyan kezdenek egyazon irányba mutatni. A gabona, gabonatermesztés körére utal, ha feltűnő gyakorisággal kerül az ember környezetébe egy sereg, ember által viselt, vagy mondjuk utcanév: Molnár, Müller, Búza, Buzási, Rosta, Árpa, Árpád, Rozsos, Arató, Kalász, Liszt, Kenyeres, Cipó. Szintén gabonára (is) utal(hat) a kerék, malom, minden körforgást és ciklikusságot (gabonatermesztés) jelképező tárgy vagy fogalom. A mitológiák termékenység istennői, vagy mezőgazdasághoz köthető istenei (például a görög Déméter, latin Saturnus). De – bármily meglepő – a medve és a kakas is gabonadémonként ugyanebbe a körbe csatlakozik. Nos, tehát​​ ha hasonló jelenségek​​ feltűnő halmozódást mutatnak​​ valakinél, biztos, hogy a karma a maga rendkívül finom és változatos módján felhívást intéz az érintetthez: valami fontos dolgot tud változtatni az életében, ha sikerül rátalálnia a mögöttes jelentésre és arra, hogy neki személy szerint milyen​​ (reinkarnációs előzményekből származó)​​ köze van hozzá.

Egyszerűbb példáink is szép számmal vannak: alapeset, amikor néhány napon belül háromszor bukkan fel egy másik ország, vagy város neve – ugyancsak változatos formában. Egyszer beszélgetésben mondja valaki, másszor zenemű címében szerepel, amit történetesen hall az érintett, harmadszor arról kap egy összeállítást az interneten. Ekkor sem érdektelen kicsit odafigyelni: vajon mi dolga akad azzal a földrajzi területtel?

Az alábbi szócikkekhez felhasznált irodalom:

Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár

Szimbólumtár (szerkesztette: Pál József és Újvári Edit)

Pamela Ball: Tízezer álom

Wikipédia

Egyes szócikkeknél ezeken felül használtam fel még speciális forrásokat, melyeket a megfelelő helyeken megjelölök.

Gál Judit

asztrológus

ANYA

„Az ember​​ ősi kultúrájának főalakja​​ a Nagy Isten – a​​ Magna Mater, aki a Mindenség és az istenek szülőanyja. A földdel, a természet termékenységével áll kapcsolatban. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű léleknek. … Az anya alakja világszerte elsősorban a fa, az életfa illetve az oszlop és a létra motívumával kapcsolódik össze, de​​ szimbolizálhatják a belül üreges, befoglaló formát mutató tárgyak​​ (bőségszaru, edény, gyertyatartó, kút, láda, urna),​​ épületek​​ (ház, templom),​​ egyes természeti képződmények​​ (hegy, barlang, virágok) és természetesen az anyasággal összefüggő testrészek (mell, vulva), továbbá az elemek közül a víz és a föld is. ….” (Szemadám György szócikke a Jelképtárból)

APA, ATYA

„Mint jelkép az​​ uralom, birtoklás, általában a felsőbbség tiltó, parancsoló​​ és​​ megtestesülése. Nemző „felettes én”: ősapa, király, vezér, főnök, gazda, uraság (a mesékben is), védnök, isten. A gátló (közösségi) tudatot jelképezi az énnel, az ösztönökkel, a hagyományt, a vének tekintélyét a változtatni vágyó ifjonti erőkkel (pl. mesehőssel) szemben. Istenként alakja rendszerint az éggel azonosul. …” (Jankovics Marcell szócikke a Jelképtárból)

EMBER

Az ősi kultúrák és a héber-keresztény kultúrkör szerint is​​ Isten képmása. Az emberi test kiterjesztett körülrajzolása az​​ alapja a piramisoknak, templomoknak, épületeknek,​​ mandaláknak. E szerint a felfogás szerint​​ az ember (sőt: annak köldöke) a világmindenség középpontja. Az asztrológiai szemlélet is az egyes embert helyezi a centrumba, a személyi horoszkóp az érintett illető nézőpontjából ​​ láttatja az Univerzumot, amelynek ő a közepe.

EMBERPÁR

Ez is ősi, archetipikus szimbólum:​​ a világmindenség kettősségét jelzi. De ugyanennyire utal a világmindenség​​ dinamikájára is, amennyiben a szaporodást, mozgást, változást is szimbolizálja. Több ősmítoszban (és köztük a Bibliában is) szerepel, hogy​​ valamikor egyetlen emberi lényből vált kétfelé valamely isteni eljárás folytán férfi és nő és azóta keresik egymást, mint kiegészítést; az egyensúly megteremtésének feltételét, a tulajdonképpeni egységet.

FÉRFI

„A​​ nemzőerőt, a lelket, az aktivitást, az extrovertáltságot​​ jeleníti meg, s a különféle szimbólumrendszerekben a fénnyel, a Nappal, a tűzzel, az éggel és a termékenyítő esővel (víz) kapcsolódik. Primátusa a másik nemmel szemben abból derül ki, hogy a legtöbb nép mitológiájában férfi az első teremtett ember.” (Szemadám György szócikke)

GYERMEK

Amint az ember a Világmindenség jelképe, úgy a gyermek az​​ Őskezdeté, de ugyanannyira szimbolizálja a kezdet és a vég, vagyis a​​ körforgást, újjászületést​​ is. Az egyéniség magasabb szintű átváltozási formája, az életerő, jövő, lehetőség jelképe. Az​​ egyszerűség és tisztaság, ártatlanság​​ fogalmai is csatlakoznak jelentései közé – hiszen a kezdetből kiindulva korlátlannak tűnnek a lehetőségek. ​​ A​​ hiedelmeknek, vallásoknak, teremtésmítoszoknak szinte kötelező eleme a gyermek is, akinek születését titokban tartják, illetve a gyereket elrejtik, mert meg kell óvni a fenyegető hatalmaktól (Zeusz, Romulus és Remus, Mózes, Jézus) – a jövő zálogaként, megújítóként, alapítóként (lásd: őskezdet). Az a hiedelem, hogy a gyereket víz közelében élő állatok hozzák (pl. a gólya) azzal a hittel van összefüggésben, hogy​​ a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak. Ugyanakkor a Nappal – a férfi princípiummal – is azonosítják a gyermeket (Hórusz). A gyermeki lét a hindu

hagyományokban az​​ ismeretek megszerzése előtti állapot. Kínában a bőség és szerencse jelképe. A konfuciánus tanokban megjelenhet az ősök reinkarnációjaként. A taoizmusban a belső értékeket is jelenti. A Bibliában a gyermek áldás, ajándék. A már említett egyszerűség, ártatlanság, tisztaság.​​ A mítoszok istenei leginkább csodás születésűek, apjukat, anyjukat nélkülözni kényszerülnek, gyengék, kiszolgáltatottak, de isteni erejük és kvalitásaik folytán képesek nemcsak megmaradni, hanem győzni a nehézségek és az ellenséges világ felett.

KERÉK

A kör, kerék annyira ősi és archetipikus forma, hogy a kisgyerekek rajz (firka)-tanulásának már igen korai szakaszában is megjelenik.​​ Egyetemes kozmikus jelkép, méghozzá több jelentéssel. Mindenekelőtt az​​ örök körforgás, a különböző időbeli ciklusok​​ az egyik tartalma. A másik térbeli (téridő-beli): a​​ Világ kereke, amelynek agya a Föld, vagy ha égi kerék, akkor a Sarkcsillag, tengelye a Föld forgástengelye, abroncsa a Nappálya, küllői az égtájak vagy a Nap 12 állomása – ha ennyi a küllők száma. Négy- illetve hat- nyolc- tizenkét küllőjű kerékábrázolás is gyakori, s persze mindegyik külön jelentéssel bír. Olyan kerékszimbólumot is használtak, amelyben nincs küllő. Azokból a kultúrákból is maradt fenn különböző kerékábrázolás, ahol nem használtak semmilyen (malom- vízemelő- kocsi-) kereket.​​ Napszimbólum is többek között; a tömör, küllő nélküli kerék pedig Holdszimbólum. A Napnak és Holdnak korántsem az egyetlen jelképe (ezekről majd lesz külön szócikkünk). A​​ harmónia​​ egyik megtestesítője​​ a tökéletes kör, így ez is gazdagítja jelentéstartalmát. Utoljára hagytam, holott – számunkra legalábbis – az egyik legfontosabb üzenete​​ a Sors fordulataira való figyelmeztetés: egyszer fent, egyszer lent és mindig fordul, mindig mozgásban van. A​​ szamszára (létforgatag)​​ a reinkarnációs körforgásra,​​ a tarot-ban a Sorskerék vagy Szerencsekerék​​ főleg az adott életen belül esedékes változásokra utal.

NŐ

„A nő a​​ termékenységet, a táplálást, az anyagi világhoz való kötődést, a passzivitást, a befelé fordulást jeleníti meg, s mint a kínai jin-elem esetében,​​ a legtöbb kultúra a sötétséggel, a Holddal, az ős-vízzel illetve a megtermékenyülő földdel párosította.” (Szemadám György szócikke a Jelképtárból)

SZÁMOK

Az​​ emberi értelem igyekszik racionálisan is kifejezhető formában megragadni a világot, annak összefüggéseit a látható és nem látható síkokban, mozgásának törvényszerűségeit és minden jelenségét. A​​ számok világa, a matematika, a lehető legracionálisabb kategóriába tartozik, jelenléte kizárja a vitákat, ha valami annyi amennyi, akkor ott nincs több apelláta, nincs további kérdés. A​​ misztikus rendszerek szívesen értelmezik​​ tehát​​ a világot úgy, hogy az harmonikus matematikai törvényszerűségek mentén rendeződik.​​ A számok tehát a legerősebb szimbólumok közé tartoznak, a világmodell alapját képezik. A kozmosz és az ember, valamint az ember és a Föld viszonyára utalnak. Mivel kapcsolatban állnak a Világtörvénnyel, a mágikus számolással (lásd: rózsafüzér, mala, imamalom, de ide tartozik a kényszeres számolás is)​​ befolyás gyakorolható rá. Eszerint például​​ a hátrafelé számolás visszatekeri, visszahajtja az eseményeket a kiindulási pontba, ahonnan újra indíthatók.​​ A természeti jelenségek​​ – négy évszak, négy égtáj, hét bolygó, tizenkét (eredetileg csillagkép, majd asztrológiai megfogalmazásban) jegy​​ zárt rendszert képeznek, amely mentén további igazodási pontok jelölhetők ki, amelyek természetesen szintén kifejezhetők számokkal.

Vannak olyan​​ azonosságok​​ a számok mitikus értelmezésében,​​ amelyek minden kultúrában azonosak és vannak eltérőek is. Az egy mindenütt a tökéletesség, egység szimbóluma, a kettő a rend felbomlásáé. Elég egységes az is, hogy a páratlan számokat férfi, a párosakat női princípiumnak tekintik. Nagyobb eltéréseket mutat viszont a keleti és nyugati kultúrákban a négy, öt, hat, hét, nyolc megítélése. A kínaiaknál az öt és a nyolc sokkal kiemelkedőbb jelentőségű, mint nálunk. A nyolcast az európai jellegű számmisztika elég sötét tónusban jellemzi, míg Kínában szerencseszám. Nyugaton nem foglalkoznak a 108-cal, keleten (hinduizmusban, buddhizmusban stb.) ez szent szám.

A számokról szól az itteninél sokkal rövidebb szócikk is, a SZIMBÓLUMOK – Álomfejtés al-menüpontban.

0 – Az őslétezés kozmikus tojását​​ jelképezi, az isteni megnyilvánulás (a teremtés) előtti állapotot,melyben még minden lehetőség benne rejlik. A tarotkártya szimbolikája az individuális „-én”-t látja benne, melynek önmagában értéke nincs, csak küldetése van. (A Bolond.)

1 – az egy Isten, a Létező, a​​ misztikus középpont, a tett szimbóluma. Jele az álló embert, a phalloszt, a botot idézi. Az ábécék első betűjének értéke. Férfi princípium, ego.

2 – a​​ megosztottság, konfliktus,​​ mozgás és az egyensúly, illetve a szintézis​​ szimbóluma. A vadász-nomád népek dualista mítoszainak és társadalmi szerkezetüknek szakrális meghatározója. Női princípium, kiegészítés.

3 – Talán a legfontosabb​​ szakrális szám. Az​​ 1 + 2 = 3​​ azt szimbolizálja, hogy Ég és a Föld egyesülése létrehozta az embert, s ezzel teljessé lett az isteni megnyilvánulás. A 3 ezért a totalitást, az​​ isteni rendet, a tökéletességet, az Isten- Világmindenség- Ember rendjét, a Világ hármas osztottságát szimbolizálja. A legismertebb hármasok: apa-anya-gyermek; múlt-jelen-jövő; a buddhizmus 3 Kincse; a 3 bibliai pátriárka; a Szentháromság, háromkirályok. A mítoszoknak, meséknek, mágikus eljárásoknak szintén alapszáma a 3. Így van 3 élet, 3 három próba, 3 kívánság, a népköltészetben 3 árva; s a köznyelvben 3 a magyar igazság.

4 –​​ „A teremtett, az érzékelhető​​ világ teljessége, tökéletessége és harmóniája, szilárdsága​​ fejeződik ki benne (vesd össze a háromszög és a kereszt szimbolikáját). Az elemek, az égtájak, az évszakok, a vérmérsékletek, az életkorok és az emberi nedvek száma. Indiában a védák és a kasztok száma. A Bibliában Jahve és Ádám neve betűinek, az ősanyáknak, a paradicsomi folyóknak, a keruboknak, a fő angyaloknak, az evangélistáknak, az Apokalipszis lovasainak, a pusztító angyaloknak a száma, s a keresztény felfogás 4 sarkalatos erényt ismer. A földi világra kiterjedő uralmat királyválasztáskor a 4 égtáj felé tett kardvágás szimbolizálta.” (Szemadám György szócikke a Jelképtárból) Hozzáteszem, hogy távolkeleten a négyes a halál száma és olyan képzetek tapadnak hozzá, mint nálunk a 13-hoz (ami egyébként 4 – 1 + 3 = 4). Egyes helyeken nincs negyedik emelet emiatt.

Az​​ asztrológiában négy elem​​ (tűz, föld, levegő, víz) és három minőség (kardinális, fix, labil) van, mint a két legfontosabb kategória a 12 jegy felosztásában.​​ Az Asztrológiai alapfogalmak rovatunknál keresheted meg egyébként ezek részletes ismertetését.

5 – az ember, a mikrokozmosz​​ szimbóluma. Ötágú csillagot formáz a kitárt karokkal, szétterpesztett lábbal álló ember figurája (lásd Leonardo da Vinci rajza), az ugyanilyen formájú pentagramma megvédi az embert az alvilági erőktől, öt érzékszervet tartunk számon (a hatodikat most nem számítva), öt ujj van egy kézen. A zsidó-keresztény szimbolikában: Mózesnek öt könyve és Krisztusnak 5 sebe van. A keleti kultúrában, a kínai világképben és azon belül az asztrológiában 5 elemmel számolnak (szemben a nyugati néggyel). A tízes számrendszerben az alapszám fele.

6 – a miszikus végzet száma. A kínai és hindu felfogásban az elv (5) és a megvalósulás (7) közötti szám, a teremtés száma. Ezzel egybecseng, hogy a Biblia szerint is 6 nap alatt készült el a világ. A hatágú csillag (Dávid-csillag) a zsidóság jelvénye, akik hat évezredig visszamenőleg számítják hagyományaikat. Az Apokalipszisben viszont a három hatos az Antikrisztusnak illetve a fenevadnak (Sátánnak) a száma. Primitív kultúrákban a hatos „sokat” jelent. A tizenkettes számrendszer alapszámának a fele, féltucat. Az asztrológiában a 6. ház a karma háza (vesd össze a misztikus végzettel). A tarot nagy arkánumaiban a 6. a Válaszutak lapja (másutt: Szeretők, de ott is megjelenik a választás), amely szerint ha az egyik útra lépünk, a másik már nem választható többé.

7 – két fő alap-számnak, az​​ isteni hármasnak és a földi tökéletességet jelző négyesnek az összege. Rendkívül sok (ősi) kultúrában​​ szent számként tisztelték. Hét bolygót ismert az emberiség 1781-ig, az Uránusz felfedezéséig, mivel szabad szemmel a Szaturnuszig látták a bolygókat. Hét égi szféráról beszélnek. A sámánlétrának hét foka, a kozmikus fának (világfának) hét ága van. A Nagymedve csillagképben hét feltűnő csillag képezi a Göncölszekeret, de a Fiastyúkban is 7 a legfényesebb csillagainak száma és az Orion is hét csillagból áll össze. (Illusztrációnk ezt mutatja. Az északi és déli féltekén is jól látható az Orion csillagkép​​ Magyarországról nézve a téli égbolt feltűnő alakzata, s még fényszennyezett területeken is jól látszik nemcsak a középső három csillag – az Orion öve – hanem mind a hét csillag.) Egyiptomban a tökéletesség és az örök élet szimbóluma volt. Apollónak szent száma a hetes. A szabad művészetek száma az ókorban nem más, mint 7. A hétnek ennyi napja van, 7 színe a szivárványnak,. A zenei hangsor hét hangból áll. A zsidó-keresztény kultúrkörben is rengeteg hetessel találkozunk: a hatnapos teremtés után a hetediken megpihent a Teremtő. Hét bő és hét szűk esztendő, hét napig vonulnak a zsidók Jerikó falai körül. A hétágú gyertyatartó egyik legfontosabb szimbóluma a zsidóknak. Szűz Máriának hét fájdalma és hét öröme van és ugyanennyi ajándéka a Szentléleknek. Hét szentséget tart számon a kereszténység, 7 az irgalmasság cselekedeteinek valamint Krisztus utolsó szavainak száma. Gyertyatartók, pecsétek és a harag edényeinek száma ugyancsak ennyi. A három isteni és négy sarkalatos erény összege ugyancsak hét, s ezekkel szemben a hét főbűn áll. A Miatyánkban hét kívánság foglaltatik. A magyarságnál a hét vezér és hét törzs felel meg e motívumnak és a rengeteg népmese is hordozza a hetest (természetesen archetípusként vándormotívumként). Hetedhét ország, hétfejű sárkány, hétágú létra (itt is), hétágú korbács, hétszínvirág. A néphit szerint hétévenként megtisztul az elásott kincs. A szervezet sejtjei is megújulnak hétévente.

Az asztrológiában a hetes ugyanolyan nagy jelentőséggel bír, mint amit felsoroltam. A​​ hetedik égitest, a Szaturnusz pályájával függ össze a szám, mivel e bolygónk 28-29 év alatt tesz meg egy teljes kört, s ennek a negyede (ami fontos érintkezési pont bizonyos szabályszerűségek alapján) a hét év (7-7,5 év). A hétévenként bekövetkező krízisek ezzel hozhatók összefüggésbe. Bárminek a kezdetétől számított 7- 14- 21- 28 évben lehet számítani egy-egy minőségi változást előkészítő periódusra, amelynek a kimenetele lehet egy megújulás, új kör kezdete magasabb szinten, vagy pedig szakadással indukált minőségi változás. A legismertebb a házassági krízis (ezt a válási statisztikák fényesen igazolják, alátámasztják). De – mint említettem – mindennek a kezdetétől lehet számítani. Hosszú tanulmány, dohányzás vagy más szenvedély kezdete, sporttevékenység, szakmai folyamatok, gyereknevelés, bármilyen emberi viszony, betegség és így tovább.​​ 

8 – a Világmindenség rendje. Emlegettem a bevezetőben a nyolcast a nyugati és keleti értelmezés eltéréseit kiemelve. A Jelképtár is keleti vonatkozásokkal kezdi, Visnu 8 karja, Siva 8 formája és a a buddhista Tan kerekének 8 küllő ​​ és a szent lótusz szirmainak száma egyaránt a Világmindenség rendjét szimbolizálja. A nyolcas a kozmikus egyensúly száma – vessük össze a nyolcadik nagy arkánummal a tarot-ban, amely különös módon az egyes értelmezéseknél keveredik ugyan a 11-es lappal, de mindig lényeges eleme az egyensúly. A Nagy Vénusz év ennyi idő (de a Vénusz asztrológiai száma mégsem 8, hanem 6). A bibliai Noé-történetben nyolc lélek menekül meg. Krisztus – az ókeresztény felfogás szerint – a nyolcadik napon támadt fel, így az újjászületés száma is. A nyolcszögletű tróntermek, sírépítmények, keresztelőmedencék is a világmindenség felépítését modellálják.​​ 

Bár az előző részben, a hetesnél a​​ ciklikusság kapcsán hivatkoztam a Szaturnuszra, e​​ bolygónak a száma mégsem a hetes, hanem a nyolcas. Ennek magyarázatát egyrészt magában a rendben (a Világmindenség rendjében) lehet keresni, hisz a karma rendező elvét megtestesítő bolygó és a rend szorosan összetartozik. Arról nem is beszélve, hogy a híres hetesek sokszor 7,5 évben realizálódnak, vagy közelítenek a nyolchoz is, hiszen a

bolygók pályája nem annyira egyenletes, hogy ne lehetne eltérés az ilyen részletekben.

A nyolcas az európai jellegű numerológiában eléggé sötét színekkel ecsetelt szám, bár az anyagi vonatkozásait itt is kiemelik. Kínában egyenesen szerencseszámnak számít.​​ 

9 – tapasztalás, spirituális ciklus. Háromszor három – a szent szám háromszorosa, megint kiemelt tényező keleten és nyugaton egyaránt. A taoisták bambuszbotján kilenc csomó van, némely szibériai nép sámánlétrája sem hét, hanem kilencfokú és a Kalevalában sem hét, hanem kilenc égi és alvilági szféra, kilenc tenger és kilenc vár van. Wotan (Odin) kilenc napig függött lábánál felakasztva egy szent fán, hogy megtudja a rúnák titkát. A görög Déméter istennő ennyi napig kereste lányát, körüljárva a világot. Zeusztól kilenc múzsa született. A Bibliában az angyali karok száma 9. Az emberi magzat kihordásának ideje 9 hónap.​​ 

A​​ numerológiában​​ egytől kilencig játszanak szerepet a fő számok, egy numerológiai​​ ciklus vége a kilences.​​ 

Asztrológiai szempontból​​ a kilencest igen kevesen tartják számon, holott legalább olyan fontos, mint a hetes. A​​ Holdcsomó​​ (lásd ennek a honlapnak úgyszólván minden vonatkozásában)​​ körének a fele​​ ugyanis és a nagyon régi – reinkarnációs – előzményekre rímelő, azokon alapuló ciklikusságoknál jelenik meg az ember életében. (Lásd még: 18, 28, 36-os számokat is)

10 – egy ciklus vége, befejezettség. A decimális számrendszerben alapszám. Máskülönben az első négy szám összege (1+2+3+4 = 10), s mint ilyen, egy ciklus végét, a befejezettséget szimbolizálja (kerek szám). Isten száma, mint​​ mindennek a kezdete és vége – az egyes és a nulla. Az egyiptomi tíz csapásban szerepel és a kabalistáknál is fontos szám, amely a világban uralkodó minőségek összességét szimbolizálja.

Asztrológiai szempontból sem érdektelen, jelenleg 10 égitesttel számolunk (Nap, Hold és 8 bolygó), a Szaturnusz pedig bizonyos viszonyítás szerint ilyen időintervallumban éri el előnyöskapcsolódását (trigonját), s így – különösen a szaturnuszi embereknél, Bakok, Vízöntők, I. házas Szaturnuszosok és más formában kiemelkedő Szaturnuszúak) életében a tíz (és öt) éves ciklikusság is megfigyelhető.

12 – a Világmindenséget jelképezi, amennyiben az idő három síkjának és a​​ tér négy égtájának szorzata.​​ A​​ mitológiákban: 12 fia van Kalevalának, ugyanennyi társa Odüsszeusznak, pásztora Romulusnak, s a germán Baldr istent ennyi bíró kíséri. Artúr király legendáriuma is 12 lovagról számol be. A zsidó-keresztény mitológiában 12 törzse van Izraelnek, s a kis próféták valamint az apostolok száma is ugyanennyi. Jákobnak és Ézsaunak 12-12 fia van, 12 kapuja az Égi Jeruzsálemnek, az Égi Asszony koronáján ennyi a csillag és a kereszténység a tizenkettőt a győzedelmes egyház számának is tekinti, nem beszélve a 12 apostolról. A népmesékben is fontos számként szerepel a három és a hét után. A bűvös tizenkettes​​ az Európai Unió zászlaján​​ is megjelenik, hiszen azon is egy tucat csillag van, a tagállamok változó számától függetlenül.​​ 

Az asztrológiában​​ 12 az Állatöv jegyeinek száma, s a két alap-kategóriának, az elemi (4 csoport) és minőségi (3 csoport) szorzata is. A Nagy Szerencse bolygója, a Jupiter ennyi év alatt tesz meg egy teljes kört.​​ a 12 alap-szám, a nap 24 órájának a fele, a hatvanas rendszer ötöde, s több ciklikusságot is ezzel számítunk.

13 – Az európai jellegű kultúrában ez a baljós szám​​ (a keletiben az 1 + 3 = 4). A teljességhez,​​ a 12-höz csatlakozik még egy szám, s ez megbontja a harmóniát, ezért​​ feláldozandó, vagy ő okozza valaki halálát – gondolja ez a felfogás. Így a 13 maga a halál. Lásd a tarot-ban a 13 számú nagy arkánumot: halál és újjászületés. Teszem hozzá, hogy a tizenhármas szám általában is a tizenkettő, egy lezárt ciklus után egy újnak a kezdete is egyben. Ettől is elég sokan tartanak. Ha töredékes marad az új ciklus, annak lehet az oka pusztán a rémület által okozott blokk. Visszakanyarodva a 13-hoz, mint archetípushoz: Ozirisz testét Széth, a testvére 13 darabra tépte szét. Jézus és az apostolok együttes száma 13, melyből a tizenharmadik lehet Júdás, a halál okozója, vagy Jézus, az áldozat.

A​​ 28 napos holdhónapok közül a tizenharmadikat régen külön egységként kezelték​​ és a Nap halálnapjaként tartották számon.

Sok-sok​​ babonának​​ része vagy alapja a 13 szám.

Asztrológiai szempontból, a ciklikusságokat illetően nincs különösebb jelentősége, viszont a Plútónak és uralmi jegyének, a Skorpiónak a száma. Ezek a jelölők is – a Skorpióval analóg 8. házzal együtt – tartalmazzák a halál és újjászületés fontos motívumait, melyeket korántsem konkrét halálként értelmezünk, hanem valaminek a megszűnése és a (kitakarított) helyén egy újnak a keletkezéseként.

14​​ – Az ősibb mitológiákból nem szól a fáma ennek a számnak a jelentőségéről, pedig 2 x 7, vagyis a nagyonis fontos mágikus hetes szorzata. A kereszténységben viszont megjelenik: a kálvária stációinak és a segítő szenteknek száma ennyi.

Asztrológiai szempontból​​ két, egymással szemben lévő jegyekben uralkodó égitesttel is összeköthető és mindkettő igen fontos. A Hold (a Rák uralkodója) és a Szaturnusz (Bak ura) megtett körének fele. Csak​​ a Holdnál​​ ez​​ napokban, a Szaturnusznál években​​ mérhető.

Emlékszünk a hetes szám jelentőségére? A hét nap is markáns ciklikusságot mutat, nemcsak a hét év, de nyilván kevésbé feltűnő mert gyakori, s ezért kisebb horderejű. A hetes és duplája, a tizennégy ugyancsak fordulópontot, krízispontot jelent.

17 – ez az iszlámban a kilenc és​​ a nyolc összeadódásaként funkcionál szent számként. (A 72.-vel együtt, ami a két szám szorzata). „A szúfizmus szerint minden dolog formája 17. A napi ötszöri imádságnak 17 gesztusa van, s 17 társat avatott be Ali Mohamed tanaiba.

18 – ennek a számnak sincs archetípusos megfelelője, viszont a 12 másfélszerese, s mint ilyen​​ asztrológiai szempontból fontos​​ a​​ Jupiter​​ másfél köreként. Minthogy e bolygó jelöli többek között a szellemi érést is, nem véletlen, hogy köreivel analóg a régebbi és újkeletű nagykorúsági határ. 24 év (két kör), 21 (egy és háromnegyed), illetve 18 (másfél).

A másik, s a mi szempontunkból rendkívül nagy jelentőségű vonatkozása a​​ Holdcsomó​​ 18-18,5 éves köre,​​ a reinkarnációs nyomok felszínre kerülésének és feldolgozásának- átalakításának egy-egy ciklusa, melynek végén (a Holdcsomó visszatérésekor) rendszerint „vizsgázunk” valamilyen formában. Ez tartalmazza a felkészülést, ismétlést, kimaradt részek pótlását és persze a megmérettetést. (Lásd még: a 9, 28, 36-os számokat is)

21 –​​ háromszor hét, tehát a tökéletességet, isteni bölcsességet jelképezi. A modern korban szerencseszámnak minősül.

Asztrológiai szempontból​​ nagyon fontos: a​​ Jupiter​​ körének egy és háromnegyede (12 év a Jupiter köre), egybeesik azzal, hogy a​​ Szaturnusz​​ 28 éves körének is háromnegyede. A hetesnél kellőképpen kiemeltem a Szaturnusz negyedeinek jelentőségét, ez éppúgy érvényes erre is, mint a többire. S még egy bolygó haladásával van szinkronban: az​​ Uránusz​​ 84 éves körének a negyede ugyanis, amikor a hirtelen kitörő önállósulási törekvések, éles váltások jellemzik a fiatal emberek életét.

22​​ – ez is nevezetes szám,​​ a numerológiában mesterszámnak tekintik, bármit is jelentsen ez.

„A párszik szerint a Világmindenségben ennyi forma van. Az aveszta ennyi fejezetre oszlik.” A héber ábécé betűinek száma 22, s a kabala szerint ez is az univerzumot szimbolizálja. A tarot-ban ennyi nagy arkánum van, ami tulajdonképpen​​ 3 x 7 + 1. A Bolond (új kör, új kezdés) lapja egyes kártyákban nulla, másokban 22 számot visel.

Egyébként​​ a matematika misztikája sem maradhat el​​ ennél a számnál, mert​​ a pi értéke jön ki, ha héttel osztjuk.

24 – keleten az emberi erők​​ együttesének a száma. A kaldeusok (ókori Babilónia) szerint a 12 északi és 12 déli csillag együttesen az Univerzum Bíráinak száma. A Bibliában a papoknak 24 osztálya van és az Apokalipszisben 24 vén. A napnak a 24 órájáról már nem is beszélve. A 12 kétszereseként is és önállóan is fontos szám, régebben a nagykorúság kezdete volt, ami megfelel a szellemi érést (is) jelentő Jupiter két körének.

28 – A holdciklus ideje 28 nap.​​ 

Az​​ asztrológiában négy nagyon fontos egységgel kapcsolódik össze. Az egyik természetesen a​​ Hold. A másik a sokszor emlegetett​​ Szaturnusz​​ a maga 28-29 éves körével. A harmadik a​​ Holdcsomó, amelynek másfél köre esik közel ehhez a számhoz. (18,5 + 9,25 = 27,75 év). A negyedik pedig a​​ Neptun​​ bolygónak egy jegyben tartózkodása, melynek kerekített ideje 14 év (13,8 év), s kétszerese a 28. (A Cikkek menüpontban részletesen foglalkozom ezzel a számmal az ilyen idős kori krízis kapcsán. A cikk címe a 27-28 éves kori krízis. Lásd még továbbá a 9, 18, 36-os számokat is)

33 Jézus földön tartózkodásának ideje. Dante Isteni színjátéka 3 x 33 énekből, s benne minden terzina 3 x 11 = 33 szótagból áll.

Az asztrológiában​​ is megvan a 33 jelentősége – akár a „krisztusi kor” kifejezéssel összhangban is. Egy bizonyos, ritkán, kevesek által használt prognózis-módszerrel, a​​ Glahn-körrel függ össze, melynek ismertetését persze itt kénytelen vagyok mellőzni. Ebben az életkorban lép mindenesetre a Glahn-kör a 8. – „halál”-házba, ami szimbolikus halál persze, hiszen mint az önnevelés területe, ez a ház tartalmazza a személyiség egyes részeinek „halálát” és egyben az újjászületést.

36 – a kozmikus Összesség:​​ megháromszorozott 12, föld, ég és ember együttese.​​ 

Asztrológiai szempontból​​ ennyi a Jupiter három köre, ennyi idős kor körül (36-37) tér vissza másodszor a Holdcsomó a születéskor elfoglalt helyéhez, ekkor kezdődik a pszichológiában életközepi, az asztrológiában 40 éves krízisnek nevezett hosszabb szakasz, melynek rendkívül élénk megnyilvánulási formái vannak. Az úgynevezett quintil fényszögekből az első 36 fok (lásd a 72 számnál).

40 –​​ a​​ várakozás és felkészülés száma. Rengeteg vonatkozása van, főleg a zsidó-keresztény kultúrkörben. A bibliamagyarázók szerint Isten ilyen időintervallumú ciklusokban avatkozik bele a világ történéseibe: az özönvíz 40 napig tartott, ennyi napot töltöttek Izrael gyermekei a sivatagban, a Jónás történetben Ninive elpusztítását is 40 nappal halasztotta el. Dávid, Saul és Salamon 40 évig uralkodott. Mózes működése szintén 40 év. Mária megtisztulásának, Jézus böjtölésének ideje 40 nap, sőt: Krisztus halála után 40 nappal szállt a mennyekbe.​​ 

Eredete állítólag az, hogy​​ a Nap 40 napra homályosítja el az ekliptika (Nappálya) csillagait, amelyek előtt éppen elhalad.​​ 

A (magyar) népi hiedelmek közül a Medárd naphoz kapcsolódik a szám: „Medárd napkor hogyha esik, negyven napig mindig esik”. S van még más, sajátos megjelenési formája is, mint például az Ali baba és a 40 rabló (cseppet sem a zsidó-keresztény kultúrkörből, vagy ki tudja).

Asztrológiai szempontból​​ az életközepi krízist éppenséggel 40 éves krízisnek emlegetjük (lásd az előző, 36-os számnál), annál inkább, mert ez a közepe a 36-tól 45-ig tartó periódusnak. Körülbelül 41 éves korban éri el a Neptun saját pályájának negyedpontját (a születéskor elfoglalt helyéhez képest) és 42 az Uránusz szembenállásának ideje. A 40 ezen felül azért is fontos szám, mert a két ellenlábas óriásbolygó, a Jupiter és Szaturnusz együttállásának duplája. 20 évenként éri be a Jupiter a Szaturnuszt, s ez a periodicitás is jelent érést, érlelődést, nem elsősorban az egyéni életben, hanem inkább az általános fejlődésben. Kétszerese- háromszorosa- négyszerese ugyancsak fontos.

60 – az egyiptomiak szent száma:​​ a krokodil ennyi nap alatt ennyi tojást rak és ennyi nap alatt keltiki őket, 60 évig él, 60 foga van és évente 60 napot visszahúzódva tölt.​​ 

Asztrológiai szempontból a 60​​ többszörösen is kiemelt szám. Az imént láttuk, hogy a húszas háromszorosa, de legalább ilyen fontos, hogy a harmincas kétszerese. 28-30 év ugyanis a Szaturnusz pályája, s pozíció ismétlődése, például a születéskor elfoglalt helyzetéhez képest. A 60 év körüli életkor a Szaturnusz második visszatérésének ideje, így a spirituális fejlődés igen fontos állomása. És még egy lényeges vonatkozásban megjelenik itt a Szaturnusz. Bizonyos életkorok bizonyos bolygók uralma alá tartoznak (lásd: Asztrológiai alapfogalmak – Bolygók) és a Szaturnusz 60 éves kortól veszi át a vezetést. Mindezeken felül krízis-menetrendünkben a 60 év az az egyetlen életkor, amikor két bolygó, méghozzá a két nagy ellenlábas, a Jupiter és a Szaturnusz visszatérése egybeesik, csak a Jupiternek ez az ötödik köre, a Szaturnusznak pedig a második.​​ 

70 – bibliai szám​​ ez is, akár a 40. A babiloni fogság idején ennyi évig égett az áldozati tűz a víz alatt. Maga a fogság is 70 évig tartott. Jónás és​​ Jeroboám​​ ennyi fiat nemzett, Jézus 70 hirdetőt választott az apostolok mellé.

72 – az iszlámban szent szám (8 x 9), amint a 17-nél is láthattunk. Fiziológiai szempontból is nevezetes: a pulzus „normál” értéke, s az emberi élet optimumát is van, ahol ilyen korban határozzák meg. A széles körben nevezetes valódi és szimbolikus jelentőségű három nap óráinak száma (3 x 24 = 72). Keleten ugyancsak kitüntetett mennyiség.​​ 

Az asztrológiában is rendkívül fontos érték. A Jupiter hat köre ennyi időt tesz ki (A Jupiter pályája 12 év, 6 x 12 = 72). Ha a kör 360 fokát elosztjuk 5-tel, 72-t kapunk. Ennek fele, másfélszerese és kétszerese bizonyos fajta bolygókapcsolódásoknál (quintil fényszögeknél) jelentős. De a 72 talán a​​ Nagy Napciklus​​ egységeként a legfontosabb. Ez egy 25920 éves periódus, ami egy úgynevezett Világévet jelent. Egy világhónapja: 2160 év és​​ egy világnapja 72. Ennyi földi év alatt tesz meg egy fokot ugyanis a Tavaszpont az ekliptikán hátrálva. (A Nagy Napciklus elméletének és tartalmának leírását többek között Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve című munkájának utolsó fejezete tartalmazza, de magam is többször utalok rá, például a Cikkek közt az​​ Ideológiák, életmód, szépség és egészség felfogásának változása a Nagy Napév tükrében​​ címűben.)

77 – a misztikus hetes​​ megduplázása, a népmesék kedvenc száma: hetvenhét ágú fán hetvenhét varjú vagy holló ül; hetvenhétfelé vágott vagy szakadt ellenség; hetvenhét ráncú szoknya; hetvenhét lépcsőfok vagy létrafok s így tovább. Ráolvasásokban is felbukkan: ennyiféle bajt űznek el velük.

100 –​​ 10 x 10 – a tízes számrendszer alapszámának négyzete, fontos határkő mennyiségi növekedésnél. Szólások áttekinthetetlen tömege tartalmazza ezt a kerek számot a ´sok´ kifejezésére.​​ 

Asztrológiai szempontból is van jelentősége, annak ellenére, hogy minden másban számolunk, főként a tizenkettes számrendszerben, csak – némi túlzással persze – a tízesben nem. Egy ritkán, kevesek által használt, ám nagyon frappáns prognózis módszer, a Glahn-életkör (lásd még a 33-as számnál is) 100 éves intervallumban értelmezi a horoszkópot.

108​​ – a 36, 72 sorába tartozó,​​ keleten, az indiai kultúrában, hinduizmusban, buddhizmusban különösen kiemelt,​​ szent szám, amely a végtelenséget jelképezi. Isteneik neveinek, szanszkrit művek verseinek száma. 108 szemből áll a mala, az indiai imafüzér, ennyiszer mondják el a mantrákat.

Asztrológiai szempontból​​ a quintil fényszögek sorába tartozik (lásd a 72-nél).

144 – a matematikában is nevezetes szám, 15 ​​ másik számmal osztható. (14 – ha önmagát kihagyjuk) A 12 hatványa. Régen a nagytucat mennyisége.Más szempontból mágikus-misztikus számnak minősül, s nemcsak bibliai szereplése miatt. A maják időszámításának egyik fontos alapszáma, a keleti kultúrákban a 36-72-108-as sor záró mennyisége. A legközismertebb persze mégiscsak a János jelenéseiben szereplő, eredetileg: megpecsételt, kiválasztott 144000 szűz férfi. Ezt a számot és a hozzá kapcsolódó egyéb kritériumokat aztán bőséges magyarázattal látták és látják el, hovatovább már nem csak férfi, nem csak szűz, s persze nem is csak 144000 a kiválasztottak populációja, akik hivatottak túlélni az Armageddont.

Az asztrológiában az úgynevezett​​ quintil fényszögek közé tartozik, amikor két égitest 144 fok távolságra helyezkedik el egymástól a horoszkópkör ívén. (Lásd még a 72 számnál.)

666 –​​ egyértelműen a Jelenések könyvéből vált nevezetessé, bár matematikailag is érdekes szám. Mégis: a fenevad vagy/és az ember (egy ember) száma a Bibliában. A János jelenései még a többi szöveghez képest is elég homályos, ezen belül pedig egyik csúcspontja ennek a szegény 666-osnak az értelmezése. Önmagában véve a hatos és annak megháromszorozása szerencsés kellene, hogy legyen, hiszen a hatos a teremtés száma, a hármas pedig a tökéletességé.

1000 – A száznak a „nagy testvére”, hozzá hasonlóan mérföldkő és a ´sok´ szinonimája. Ilyen értelemben használjuk szimbólumként.

SZÍNEK

Minden ősi kultúra​​ a kozmikus renddel kapcsolja össze a szivárvány hét színét, azon felül a hét bolygóval és a hét éggel. Korban közelebbi, de egyetemes a hét zenei hanggal, a hét napjaival, vagy a katolikus liturgiában a hét szentséggel vont analógia.

Az​​ egyes színek megfeleltetése az egyes kultúrákban​​ azután​​ nagyobb szórást mutat. A vörössel kapcsolatban egységes persze a vér, agresszió, szexualitás, élet, újjászületés asszociáció. Azonban ez sem tökéletesen egységes, az ókori Egyiptomban például Széth színeként átkozottnak minősült és az újjászületésre a zöld utalt. Mindenesetre évszázadokon- ezredeken át egy-egy civilizációban egységes rendszert alkottak következetesen használták a színekhez tartozó jelentéseket..

Miután a szín a fény speciális megjelenési formája, mindig is elengedhetetlen volt alkalmazása. Még a legszürkébbre hangolt európai középkorban is a templomok színes ablakai és belső festése hordozták az összes színt. Egy másik példa: Kínának a fekete ruhás uniformizált korszakában sem tudott kikopni az épületeiken, tárgyaikon megjelenő jellegzetes szín-kavalkád, sem a saját hagyományos szimbolikájuk.

Az egyes színek jelentését megtalálod a SZIMBÓLUMOK – Álomfejtés al-menüpontnál.

TOJÁS

A tojásnak ősidők óta​​ tekintélyes a szimbolikája, pedig sok ezer évvel ez előtt fogalma sem volt a tudás hordozóinak és továbbadóinak arról, hogy egy​​ óriási (pete)sejtről​​ van szó. Viszont ebből ered az a képzet (bár jobb kifejezés rá az ismeret, mert nem keveset, de azért mégiscsak tudtak), hogy​​ minden eszme, ötlet és alkotás, s nem utolsó sorban: az élet​​ tojásként (peteként, csíraként) kezdődik.​​ 

A mítoszokban szereplő​​ kozmikus tojás,​​ vagy​​ világtojás​​ a teremtés kezdete, az őspotencia, a minden létező csíráját magában foglaló differenciálatlan teljesség.​​ 

Óind​​ elképzelés szerint:​​ a két fél tojáshéj ezüst és arany.​​ Ezüst a föld, arany az ég. Héja: a hegyek. A belső hártya: felhők és köd. Erezetéből lettek a folyók, a csíranedvből a tengerek. Sárgája pedig a Nap.​​ A teremtés​​ során a világtojás szétrepedésével jelent meg az​​ ég/menny és a​​ föld, amelyek tojás formában továbbra is összeilleszthetők.

A​​ sintoizmusban​​ a tojás a maga forgástesteként kialakuló ősvalóság.

A​​ Kalevalában​​ a kozmikus tojás: alsó része a föld,​​ felső az ég, sárgája a Nap, fehérje a Hold.​​ 

A​​ görög antikvitásban​​ a​​ holdistennők álltak kapcsolatban a tojással, valamint a hattyú alakját magára öltő Zeusz és Léda nászából​​ származó Dioszkuroszok és Helené. Az orphikus tanokban szereplő tojás a teremtés előtti állapot, s a teremtés folyamata a tojás feltörése, a fallikus isten, Erósz Phanész születése.

A​​ misztériumvallásokban​​ a​​ tojás a fény–sötétség, az élet–halál eredeti egységét fejezte ki,​​ e felfogás szerint ugyanis a​​ világban ható ellentétes erők egyaránt az őstojásból származnak. (Erről később bővebben is lesz szó.)

Még kiterjedtebb léptékben az ember​​ a világ keletkezését és pusztulását is ismétlődő folyamatként képzelte el.

A húsvéti tojás hímzése​​ évezredes hagyományokat követ, s vonalhálója az égglóbuszét mintázza:​​ „egyenlítő” osztja féltekékre, főkörök negyedelik, s ezek metszéspontjait (a naptári fordulópontoknak és az égi sarkoknak megfelelő helyeket) hangsúlyozzák a díszek.

Az​​ alkímiában a hermetikusan zárt, lepecsételt tartály (lombik) megfelelője, amely minden létezőt magában foglal csíra formában.​​ A héja, a hártyája, a sárgája és a fehérje a négy elemet jelöli.​​ 

A tojás​​ elsődlegesen női​​ szimbólum,​​ de​​ korántsem​​ kizárólagosan: a feltöretlen őstojás gyakran androgün​​ – nem nélküli, semleges egység. Sőt:​​ bizonyos mitológiákban​​ az első teremtő, demiurgosz is tojásból születik. De hivatkozhatunk a tojással szaporodó kígyóra, ami – a nőiséghez kötődés mellett – kifejezetten fallikus szimbólum is. Mindenesetre a tojás​​ anyaság-, vagy Földanyajelkép, mely ovális kultikus tárgyakban ölt testet. A kisázsiai Kübelé (latin Cybele) istennőt mindenekelőtt egy tojás alakú kőben imádták. A görög világ közepén,​​ Delphoiban (gör. delphüsz, „anyaméh”) állt egy fél tojás alakú omphalosz („köldök”).​​ A​​ buddhista sztúpa félgömb alakú része az anda (tojás) nevet viseli, s a szibériai sámándobok egy csoportja úgyszintén tojás alakú.​​ 

A​​ kettősségekhez kötődést jelképezi az is, hogy világszerte több ősi mítoszban​​ a női ősprincípium kígyó vagy madár alakú istenségtől teherbe esik, majd – maga is állat alakban –​​ megtojja az őstojást. Innen származik a régi népek, törzsek eredetmondája is, ahol totemállatként, állat-ősként szerepel valamilyen madár (lásd: turul).​​ E teremtésmítoszok fontos mozzanata​​ a tojás kettéválása​​ jelképez áttételesen​​ minden kettősséget: férfit és nőt, könnyűt és nehezet, meleget és hideget, szárazat és nedveset stb (ld. kínai jang és jin). A kettősség szélsőséges megjelenése​​ a tiszta lélek madárszimbóluma és a gonosz kígyószimbóluma​​ – mindkettő tojásból kel ki. Ide sorolható az a kettősség is, amely szerint a tojás mint szimbólum zömmel progresszív, termékeny, pozitív tartalmakat hordoz, ugyanakkor azonban​​ rosszindulatú mágikus hatalom​​ csírája is lehet:​​ a​​ lidérc​​ tojásból való kiköltésekor, vagy a halálos pillantású​​ baziliszkusz​​ képében, amit tyúktojásból (másutt: kakas tojásából) költ ki egy varangyos béka.

Újabb megközelítésben a (kettős természetű) halál és újjászületés, feltámadás, megújulás szimbóluma is.​​ Mi több: a buddhizmusban​​ az anyaghoz kötött lét kifejezője, s héjának áttörése​​ az inkarnáció láncolatának megszakítását, a megvilágosodást​​ eredményezi. A számos hiedelemvilágban fellelhető lélek-madár kiszabadulása a tojásból ugyancsak a földi-anyagi léttől való leválás kifejeződése. Tojást,​​ mint a feltámadást segítő tárgyat​​ helyeztek a holtak mellé a sírokba​​ halál és a magzati állapot jelképeként.

A​​ megújuló- újjászülető természetre, az ehhez szorosan kapcsolódó​​ termékenységi kultuszra utal a tavaszhoz, tavaszünnepekhez kötődő tojás szimbolikája. (A vadmadarak az év során ekkor költenek először.)​​ 

A keresztény mitológia​​ természetesen​​ átvette az ősi ünnepet​​ – a​​ húsvét​​ formájában, ahol a leghangsúlyosabb a halál és újjászületés aspektusa.​​ A​​ Madonna-képeken ábrázolt tojás​​ viszont​​ a szűzi születésre utal. (A strucctojást és a hüllők zömének tojásait a Nap sugarai keltik ki, s ezt a Szentlélek általi szűzi megtermékenyítéssel hozták összefüggésbe.) Emellett egy sereg pogány szokás is tapad a húsvéthoz:​​ hímes vagy piros tojás készítése​​ és ajándékozása,​​ a vele való játék​​ – tojásvadászat, tojásütés, tojásdobálás és gurítás.​​ Eredeti céljuk​​ termékenységvarázslás​​ volt, mint​​ több​​ más​​ tojásos szokásnak (csecsemő első fürdővizébe tojást ütni, lakodalomban az új asszonyt tojásra léptetni, vagy széke alá tojást​​ gurítani, hogy szapora legyen; a vetés sikerét tojás „elvetésével”; az állatszaporulatot tojás alomba dugásával biztosítani).​​ 

A nagy szimbólumépítő- alkalmazó festő,​​ Bosch számos képén​​ is​​ megjelenik a tojás-szimbólum. A​​ Szent Antal megkísértése-oltár középső táblaképén feltehetőleg a kísértő nőiségre utal.​​ A Gyönyörök kertje​​ c.​​ szárnyasoltár táblaképén a háttérben ábrázolt, tóból kilépő, újjászületett emberek az eredeti ősállapotot jelző tojásba térnek vissza, de csak ennek a triptichonnak minden szárnyán több, különböző funkciójú tojás-szimbólum is fellelhető.

Felhasznált irodalom:

Szimbólumtár - Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Pál József - Újvári, Edit, Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Közművelődési Tanszék.

Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár

Ted Andrews: Az állatok szimbolikája

VIRÁGOK

Ebben a szócikkben a bevezetőben hivatkozott irodalmakon kívül felhasználtam még a​​ 

http://www.ironkate.eoldal.hu/cikkek/viragok—jelentese-.html​​ linkkel azonosított, továbbá a​​ http://vilagbiztonsag.hu/keptar/index.php​​ és a​​ http://vilagbiztonsag.hu/keptar/index.php​​ oldalakat.

Az​​ egyik legtöbbször felbukkanó és legősibb szimbólum​​ a virág általában. Jelkép értéke​​ a legmagasabb spirituális szféráktól (például: lótusz) a leghétköznapibb burkolt üzenetekig​​ (virágnyelv) terjed. A​​ virágok gazdagsága és szépsége is elegendő lenne ehhez. Szimmetriája, az együttesen meglévő férfi és női jelleg (porzók és bibe), több virágnak az a tulajdonsága, hogy kinyílik, becsukódik​​ az egyetemes kultúrában a világmindenség eredetének szimbólumává tették.

A virágok​​ egyesítik a négy elem erejét: a​​ földből nőnek az ég (levegő) felé és szükségük van a​​ vízre, valamint a​​ tűzre (napfény).​​ 

A​​ mitológiákban​​ együttesen vagy külön-külön bizonyos fajoknak ezen kívül is óriási szerep jut, gondoljunk csak a keresztény Paradicsom-ábrázolásokra, ahol igen gyakran a burjánzó növényzet fontos részét képezik a csodálatosnál csodálatosabb virágok. A keleti mitológiákban ugyancsak előszeretettel alkalmaznak virág szimbolikát. Az iszlámban tilos az alak-ábrázolás, ezért​​ a növény- és virágmotívumokból (valamint geometriai alakzatokból) áll össze minden díszítményük.​​ 

Áttekinthetetlen nemcsak sokféleségük, hanem az is, ahogyan a különböző kultúrkörökben felhasználják őket, akár fizikai mivoltukban, akár szimbólumként. A kettő egyesítésének legjobb példája a japán​​ ikebana-kötészet.

A​​ gyógynövények​​ sorában virágok (kasvirág, bodza, galagonya, zsálya stb), illetve virágzatot hozó gyógynövények sokasága is van, így a holisztikus szemléletben ezt a hatást sem hagyhatjuk figyelmen kívül, túl azon, hogy​​ kedélyjavító szerepük egyértelmű​​ – csupán a megjelenésükön keresztül. Menj végig egy vidám, színes csokorral kezedben az utcán ködös, szmogos, sötét, undok nyirkos időben, s figyeld meg, hányan kapják fel a fejüket, mosolyodnak el​​ a látványtól.

A​​ művészetben​​ végtelen számban szerepelnek virágok. Virágcsendéletek tömegéről beszélhetünk, s a mai napig megihleti a képzőművészeket a kompozíciók harmóniája, hovatovább „nem ment ki a divatból” ez a műfaj. Monet íriszei és vízililiomai (lásd fent) sem háttérként szerepelnek festményein, hanem főszereplők, ahogyan több alkotónál is. Általában az impresszionisták igen szerették a virágmotívumokat – nyilván, hiszen a plein air (´nyílt levegő´) irányzat lényege a szabadban festés. A szecesszióban aztán a virágok burjánzása alaposan kiteljesedett, épületeken, iparművészeti tárgyakon, edényeken, egyéb háztartási eszközökön és általában mindenhol.

A​​ népi művészetben, hagyományokban faragványok, hímzésminták, továbbá népdal szövegek, a mesék és szólások virágmotívumai tanúskodnak arról, mennyire alapvető része volt mindig is az ember életének a virágok csodálatos világa. Lássuk hát, mit jelentenek az egyes virágok (növények)

Árvácska: a népművészetben (lásd a kalocsai mintákat többek között) nagyon gyakori motívum, a néphit szerint öt szirmából az alsó páratlan a mostoha, a két középső annak két lánya, a két felső pedig két árva. A keresztény mitológiában a szentháromság jelképe, mert eredetileg háromszínű. A neve és amiatt, hogy gyakran ültetik​​ temetőkben, bizonyos mértékig a gyásznak, de a túlélésnek is jelképe.

A Szűz típus virága.

Barackvirág​​ – a fák virágzata általában a keleti kultúrákban (Kína, Japán) fontos, az európaiban a ´virág´ képzetéhez elsődlegesen nem is tartozik. A kajszibarack virága Kínában a bátorság, állhatatosság, jellemesség szimbóluma, az őszibaracké pedig a halhatatlanság, hosszú élet, fiatalság, gazdagság jelképe.

Bazsarózsa​​ (tubarózsa, pünkösdirózsa, bár rendszertanilag nem azonosak): keleten és nyugaton a tavaszt,​​ bőséget és méltóságot jelenti. A népi hímzéseknek szintén kedvelt alapeleme, hasonló jelentéssel.

Bazsalikom: a gonosz szellemek elleni védelem növénye, ezért a temetési rítusokban gyakran használták. Leveleinek mágikus erőt tulajdonítanak. A virágnyelvben​​ a tisztes szegénység szimbóluma. Indiában viszont afrodiziákumként használják.

Boglárka: szegény csinos kis sárga virágzatú tavaszi növényünkről csak elítélő, hálátlanságot, eltávolodást, elidegenedést jelentő értelmezést találtam. Gyanítom, hogy a magyar​​ kultúrkörben a sárga színhez tapadó képzet miatt. Eszerint az irigység színe volna. Másutt a napfényé; a jólét esélyét hordozó aktivitásé. Ezen felül lehet még: intuíció, hit, optimizmus és – hogy a „negatív tartományba” is jusson valami: valóban beletartozik a sárga szín szimbolikájába a távolságtartás, kritikusság, nyugtalanság.

Borostyán: nem virág, de gyakran ábrázolják virágokkal együtt. Örökzöld jellegénél fogva a halhatatlanság, öröklét szimbóluma. A keresztény temetők gyakori talajtakaró​​ növényeként viszont csak a gyászé. Az antikvitásban (ókori Görögörszág, Róma) sokkal kiterjedtebb jelentést hordozott: férfiasság, életöröm (Bacchus), szerelmi összetartozás, költészet, dicsőség (eredetileg borostyánkoszorút kaptak az elismert költők, később váltottak babérra). Mivel gazdanövényen is hajlamos élősködni, ezért némelykor a hálátlanságnak is jelképe.

Búzavirág: spiritualitás, tisztaság, mágikus erő. A magyar népművészetnek szintén lényeges alapeleme. A mezei csokrok elengedhetetlen tartozéka,​​ egyik fő dísze. A gabonával való sajátos viszonya (jellemzően gabonafélék között nő, de gyomnak, a gazdálkodók szempontjából kártékonynak számít) összevetve a gabona-szimbolikával – ami újabb, teljesen külön címszót igényel természetesen, itt csak röviden:​​ bőség, termékenység (biztonság), halál és újjászületés – újabb megvilágításba helyezi: a tiszta spiritualitás elvonatkoztatva a földi jellegű szférától szép, de kevésbé kívánatos.

Ciklámen: erősen keresztény szimbólum, Mária vérző szívéhez hasonlítják a színét vagy a belsejében lévő vörös foltot Mária fájdalmához. Vérző apácának is nevezik. Temetői növényként is népszerű, hiszen az árnyas, nedves helyeket kedveli.

Császárkorona: Törökországban „síró menyasszony” a mellékneve​​ (türkinfo.hu),​​ valószínűleg azért, mert hajnalban a rátelepedő harmatcseppek könnyeknek látszanak. Ha valaki megnézi a belsejét – amit igen kevesen ismernek – abban is láthatók olyan kerek képződmények, amelyek nedves szemekre emlékeztetnek. Fordított tulipánként is emlegetik. Neve és elegáns megjelenése miatt arisztokratikus jellegű, a benne látható hófehér cseppek miatt (és a ´fordított tulipán´jelleg miatt) pedig a tisztasággal azonosítható.​​ 

Cseresznyevirág: mint a virágzó fák általában, ez is keleti jelkép, méghozzá nagyon fontos. Kínában a tavasz, remény, ifjúság, termékenység, női szépség princípiuma. Japánban az egyik legkiemeltebb ünnep a cseresznyevirágzásé. A tökéletesség, szépség, tisztaság, bőség, de az evilági javaktól elfordulás és a létezés bizonytalansága is értelmezési körébe tartozik. Azért nálunk is van bizonyos kultusza – magyar néphagyomány a Borbála-napon levágott, kizöldülő cseresznyeág, amely esküvőre utaló szerencseszimbólum.

A cseresznye a Bika típus növénye.

Dália: elegáns virág, s ez is egyik jelentése, azonban legalább annyira a változékonyságot is szimbolizálja. Nem véletlen, hogy ritkán adják ajándékként csokorba kötve, sokkal inkább használatos csendélet-dekoráció jelleggel saját célra. S főleg: jellegzetesen temetői csokor – az élet mulandó voltára utalva.

Galagonya: a galagonya fehér vagy rózsaszín virágzatú, a galagonyavirágból készült koszorú tisztaságot, szüzességet jelképez, és – csodálatos szűzi fogantatást, de nem a kereszténységben, hanem pl. a görög mitológiában. Véd a boszorkányság ellen, cserjéje​​ pedig a lelkek és tündérek találkozóhelye.

Gólyahír: a boglárkánál beszéltem arról, hogy szegény sárga virágokról igen elítélő, hátrányos véleményalkotás alakult ki, így a gólyahír is ilyen üzeneteket hordoz, mint: kegyetlenség, szomorúság, féltékenység.​​ Viszont álomban azt jelzi, hogy javulni fognak az álmodó üzleti feltételei.​​ 

Gyermekláncfű, pitypang: hűség, boldogság. Hozzáteszem: nem valószínű, hogy sárga virágzata miatt tapad hozzá ez a képzet, hanem gömb (vesd össze: tökéletesség) alakú termése miatt. Rokon a levegő elemmel, a szabadságot, időtlenséget, az itt és most elvét jelenti. Óriási a túlélő- és szaporodó képessége, sárga virágai kedveltek koszorú alapanyagként.

Szubjektív további megjegyzésem: számomra a pitypang kora gyermekségem óta (amikor​​ magam is fújtam szorgalmasan a magjait) sokkal inkább az illúzió, tünékenység jelképe, s felnőtt kori, kertet gondozó énem számára ez csak megerősödött. Ugyanis a pitypang gyomnövényként elképesztően agresszív, gyökeréről kihajt mindig és magjaival virulensen terjed, hovatovább ahol jó körülményekre talál, minden mást kiszorít.

Gyöngyvirág:​​ majdnem minden fehér virág a tisztaság, ártatlanság szűziesség megjelenítése. A gyöngyvirág nagy keresztény szimbólum, a szeplőtelen fogantatás, Mária tisztasága. Természetesen a kereszténységnél ősibb, egyetemesebb jelkép: a tisztasággal összefüggésben a tökéletességé, boldogsággá, teljességgé. A megújulás, visszatalálás a tisztult értékekhez szintén fontos tartalma. Gyakori dísz esküvőkön és a népművészet különféle ágaiban is sűrűn előforduló motívum.

Harangvirág: termékenységszimbólum kehely (edény) formája miatt. Mint ilyen például Freya germán istennőnek, s persze a keresztény mitológia által átvéve Máriának is attribútuma. Lefelé forduló virágai miatt a megadás, alázat, szelídség fogalmai is tapadnak hozzá. A harangszó (hírharang – egyébként ilyen virág is van, rokona a harangvirágnak) miatt viszont információáramlás, pletyka, kötelkedés is lehet a jelentése.

A Nyilas típus virága.

Hóvirág: egyértelműen a remény, bizalom virága, a tél után, sőt: még a tél vége alatt éledő vegetáció előhírnöke. Érdekes, hogy míg a görög mitológiában a Danaidák Ősanyjának, Iónak alakja fűződik nevéhez, addig Mária attribútuma a keresztény kultúrkörben. (A Danaidák azok a lányok – ötvenen – akik büntetésből olyan korsókkal hordják a vizet, amelyeknek nincs, vagyis lyukas az alja.)

A Halak típus virága.

Ibolya: Közismerten és elsősorban a szerénység, rejtett erény és szépség jelképe. A tavasz korai virágaként mindazonáltal még az újjászületésnek, a föld újjáéledésének is attribútuma. Ezzel összefüggésben a derűnek, hűségnek is. A keresztény szimbolikában az alázatot, valamint Krisztus szenvedéseit jelenti (gyakori motívum a Mária és Krisztus ábrázolásokon, például a kereszt tövében). Érdekes, hogy a középkorban gyógyító és mágikus hatást tulajdonítottak az ibolyának és „koszorúba fonva fejfájás és részegség elleni szerként használták. A provanszál trubadúrköltészetben a hűség jelképe.” (Szimbólumtár) A népművészetben szóbeli és vizuális ​​ megjelenítése ugyancsak rendkívül gyakori. Álombeli jelentése lehet: az álmodó olyan valakinek kötelezi el magát, aki fiatalabb (naivabb) nála.

Itt is kénytelen vagyok hozzáfűzni, hogy a szerény kis ibolya is igen-igen agresszív növény, háromféle módon terjed és szintén kiszorít mindent maga körül ha szabadjára hagyják. A legbájosabb igazolása ennek az, hogy Josephine az esküvőjén ibolyadíszt viselt, ezért e virág a bonapartisták szimbóluma lett.

A Szűz éa Mérleg típusok virága.

Jácint: az eredeti alakja Hüakinthosz vagy Hyacinth. A görög mitológiában Apollón beleszeretett (miközben Zephürosz volt aktuális női szerelme) a szépséges fiúba, akit véletlenül megölt egy rosszul indított diszkosszal. A fiú vércseppjeit változtatta azután virággá. A Jácint valószínűleg ezért férfinév, habár korántsem mindenütt. Ezen az alapon pedig a Nárcisznak is férfinévnek kéne lennie, holott nem az. Mindenesetre a baljóslatú eredet nem akadályozza meg a virágot abban, hogy dúsan és színpompásan viruljon kora tavasszal. Az újraéledés, megbocsátás, állhatatosság, kitartás, tartósság szimbóluma. (Drágakő is viseli ugyanezt a nevet.) A rózsaszín és vörös jácint azonban jelenthet féltékenységet is.

Jázmin: hogy, hogy nem ebből is keresztnév lett, de női. A kedvesség, kellem, a jó és –​​ fehér színére tekintettel – az erényes női tulajdonságok megszemélyesítője. Tavaszi virágzása és átható illata miatt viszont a (testi) szerelemre is utal. Perzsa eredetű az elnevezés, így a keleti erotikára is asszociálhat.

Az Ikrek és a Halak típusok virága.

Kaktusz: nagyon ambivalens, nagyon érdekes növény, önmagában véve és szimbolikájában egyaránt. Alapjelentése: kitartás, állhatatosság, megküzdeni a szerelemért. Alaposabban vizsgálva a kérdést, bátran vonjunk analógiát a kaktusz jellegzetes tüskéi, s ritka – némelyiknek rendkívül ritka – gyönyörűséges, különleges virága alapján. A védelmi rendszert jelképező szurkálás, távolságtartás mélyen érző lelket takar illetve óv a külvilág vélt vagy valódi ártalmaitól. A csekély vízigény ugyancsak a takarékos érzelmi megnyilvánulások, kordában tartott érzelmi élet szimbóluma (asztrológiában az érzelmek = víz elem).

Kála: Szépség. Az egyik legdivatosabb virág a kála, mivel a szépséget jelenti. Akár ajándékba, akár menyasszonyi csokorba kötve viselőjének szépségét emeli ki. Érdekes kérdés viszont az, hogy sírcsokorban, koszorúban is gyakorta alkalmazott virág, ahol a spirituális tisztaságot célozza.

Kamélia, japán rózsa: csodálat, tökéletesség, szerencse, különösen férfiak számára. Szeretetreméltóság, harmónia, szépség a további szimbolikája.

Kamilla: azt mutatja, hogy a külső szépség és a belső érték nem biztos, hogy egyenesen aránylik egymáshoz. A kamillának szerény külseje sincs arányban sokoldalú és erős gyógyító hatásával. Általában gyulladáscsökkentőnek használják, így jelképezheti a lángra lobbant, csalódott szív gyógyítását, gyógyulását is. Vigaszt is jelent. A kereszténységben Mária lelki gyógyító erejével hozzák összefüggésbe. A Kamilla is funkcionál keresztnévként, a latin eredetű Kamill női párja. A Kamill​​ jelentése: nemesi származású férfi, aki az áldozatoknál szolgál.

Az Oroszlán típus virága és a Kamilla nevet is főként Rák és Oroszlán nők viselik.

Kankalin: a virágnyelv hagyományai szerint üzenete ez: „Nem tudok nélküled élni. Nélküled halott vagyok.” A​​ halál és újjászületés, ébredés minden kora tavaszi virág szimbolikájához köthető, így a kankalinéhoz is. Jelez barátságot, új isemretséget.

A Mérleg típus virága.

Kardvirág: erő, pompa, szépség, őszinteség. Legényvirágnak, sásliliomnak is nevezik (nagyon​​ tévesen, mert a sásliliom egy másik növény), aminek eredete az a hiedelem, hogy fia születik annak az asszonynak, aki az övére tűzve viseli. Leveleinek fallikus szimbólumként is felfogható kinézete miatt egyébként is a férfi princípiumot testesíti meg, amikor éppen nem virágzik. Esküvői csokorban fiú foganását segíti és a férfi teljesítményét növeli.

Kikerics: A szép nyári napok végét jelzi, mivel legtöbb változata ősszel virágzik. A növény egyes részeit (főleg hagymáját) régebben az orvostudomány használta​​ fel, daganatos sejtek osztódásának gátlására. Erősen mérgező. A monda szerint „Médeia kolkhiszi királylány (és legendás boszorkány) kikericset használt varázsszereinek előállításához. Méregtartalma miatt a népnyelvben a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték.” A legelő állatok elkerülik. Szimbolikus jelentése mindazonáltal a szerelem, sőt: az emésztő szerelem.

Kökörcsin: A betegség virága. Kicsi, kék kelyhei magukba gyűjtik a negatív energiákat. Álomban utalhat arra, hogy az érintett partnere, barátja nem megbízható.

Körömvirág​​ virágnyelv-jelentése: „úgy érzem nem szeretsz” – szegény sárga virágok végzete, hogy csupa sanda, előnytelen, nem kifejezetten nemes tulajdonságot, jelentést asszociálnak hozzájuk. Pedig a napfény, az asztrológiában a Nap és az Oroszlán színe, ezért lehetne vidám, optimista jellege is. A körömvirág ráadásul a kamillához hasonlóan alap-gyógynövény is és mindent kibír a sok csapadékot és a szárazságot és ügyesen gondoskodik szaporodásáról. Így sokkal inkább társítanám a hithez, bizalomhoz, amit egyébként a franciáknál a sárga szín jelent.

Kötörőfű: a keresztény mitológiában Krisztus feltámadásának szimbóluma, aki a lezárt kősírból távozott. A kötőrőfű gyökerei valóban meg tudják dolgozni​​ a követ, szélsőségesen mostoha viszonyok között is meg képes maradni, ezért a túlélés, megmaradás, alkalmazkodás szimbóluma éppúgy lehet, mint a feltámadásé.

Krizantém: Egész Keleten királyi virágként tisztelik, s az ősz, a kitartás, a hosszú élet, az előkelőség és erényesség szimbólumának tartják. A japán császár címerében is látható. Nálunk a temetők virága lett, mivel Halottak napja környékén nyílik. A fehér az igazság szimbóluma, a sárga mellőzött szerelem, a vörös pedig a sírig tartó, hűséges szerelmet​​ fejezi ki. Általános jelentése pedig: pihenés, nyugalom.

Krókusz: vidámság; fiatalos jókedv, derű – ez a tél végi, kora tavaszi kecses, szívderítő virágocska, aki egyszercsak megjelenik a kopár földön. Az éledés, újjászületés igazi megtestesítője. Emellett értékes és nagyon régi fűszernövény is egyik alfaja, a jóféle sáfrány.

Értéke az aranyéval vetekszik, mert fáradságos a termesztése és gyűjtése, hiszen a bibékből áll a fűszer. Sok helyütt afrodiziákumnak tartják. A monda szerint, amikor Zeusz Hérával tartotta menyegzőjét, sáfrány nőtt az ágyuk körül és megittasultak az illatától. Nagyobb dózis bódulatot okoz és 20 gramm már halálos adagnak számít.

Labdarózsa: Nem csokorba való virág, nem is nagyon lehet kordában tartani, hiszen jellegzetes gömb alakú virágzata erre nem alkalmas. Lehet, hogy pont „öntörvényűsége” miatt azt tartja a hagyomány, hogy bosszúságot jelent, főleg a szerelemben. A virágnyelvben viszont: „Bármilyen érzéketlennek kívánsz is látszani, Amor nyila egyszer elér”.

Leander​​ (babérrózsa):​​ mediterrán származású növény, a Földközi-tenger környékén mindenütt megél, de Indiában és Kína déli részén is őshonos. Legrégebbi ismert ábrázolása i.e. 14. századból maradt fenn Krétán. Óvatosságot jelent a szimbolikája, bizonyára azért, mert minden része​​ mérgező, miközben szépsége révén vonzó növény. Védő jellegére utal, hogy például Olaszország-szerte az autópályák elválasztó sávjának burjánzó növénye.

Len: Az otthon szimbóluma, nyilván a lenvászon valamikor széles körben elterjedt használata miatt. A növény szívóssága, erőssége ugyancsak szolgálhat biztos háttérül a születéstől a halálig. Virágjának varázslatos kék színe pedig a spiritualitással is kapcsolatba hozza.

A Bika növénye.

Liliom. Ennek a hagymás virágnak is komoly történelme van. Az i.e. 2000-​​ körüli ábrázolásokon is látható. Nagyon sok, több mint 90 féle faja van. Jelentések tömegét tulajdonítják neki, különösen a fehér liliomnak: tisztaság, ártatlanság, de a termékenységé is valamint a mulandóság, a szeretet, az egység és a remény. Talán a fehér liliomé a legerősebb szimbólumrendszer. A méltóság ugyancsak tapad a liliom szimbolikájához, nem véletlen, hogy a heraldikában is használják, a leghíresebb az Anjou-liliom. Hímzések kedvelt motívuma, de előszeretettel ábrázolták például sisakokon, koronákon, kereszteken, síremlékeken. A halállal való kapcsolata nyilván kábító- mérgező illatából ered. Akár egy kapcsolat halálát is jelezheti – például álomban. Gyógyír alapjául is szolgált.

Lótuszvirág :​​ az egyik legerősebb spirituális szimbólumként szivárgott be az európai jellegű kultúrákba is, jóllehet eredetileg déli illetve keleti, s azon belül különösen a buddhizmus kedvelt szimbóluma. A hinduk szerint Visnu „lótusz köldökében” trónolt Brahma a teremtés kezdetén. India mai jelvénye szintén a vörös lótusz. Kínában a nyár jelképe. A tan szerint a szellemi létezésre ébredő anyag jelképe, amely az iszapból (föld elem), a víz homályán át (víz elem) fejlődik ki, hogy a fényben (tűz elem) pompázzék. Teszem hozzá, hogy a negyedik, a levegő elem is bekapcsolódik, amennyiben mindebből információvá vált. Jelenti még a női princípiumot, termékenységet. Az örök életet, megújulást, felejtést. Az ókori Egyiptom napistene is lótuszból születik és Felső-Egyiptom szimbóluma is ez a​​ virág. A görögöknél Héra szent növénye. Egyes fajtáinak bizonyos részei ehetőek, ezért a Föld számos táján nemcsak lelki táplálékul, hanem fizikai ételül is szolgált ínséges időkben.

Magnólia​​ (liliomfa): Nemesség, természetesség, nyitott sziromszerkezetével a befogadás. A ritka, fennmaradt ősi​​ növények egyike, így visszanyúl az eredethez, „emlékszik” az aranykorra.

Mákvirág: nyilvánvaló, hogy ősidőktől fogva a bűbájosok virága. Termése, illetve számtalan magja miatt a bőséget is jelentheti, ugyanakkor kábítószerként és fogamzásgátlóként való alkalmazása miatt a hiábavalóság megtestesítője. Rokona a feslettséggel azonosított pipacsnak. Mindkettő kedvelt eleme a népi motívumoknak, díszítményeknek. A mai szóhasználatban a mákvirág kedvesen rosszalló jelzővé vált. A görög mitológiában Démétér

attribútuma. Jelentése virágnyelven: „Álmos, közönyös vérmérsékleted miatt szívedben nem támadhatnak hevesebb indulatok.”

A Halak típus növénye a bódító, drog kinyerésére is alkalmas mák.​​ 

Mályva: Kínában az állhatatosság jelképe. Gyógynövényként is használják és több faja ehető, így ínséges időkben táplálékul is szolgált.

A Halak típus virága.

Mandulavirág: a legkorábban virágzó fák egyike, ezért jelentése: remény.

Margaréta: amennyire erős szimbólum keleten a lótusz, annyira az az európai jellegű, s azon belül​​ a keresztény kultúrában a margaréta. Szerényebb megjelenéséhez mérten jobban elsikkad jelkép-éréke, pedig ha még a jelentését is figyelembe vesszük, akkor a legősibb rétegekig hatolhatunk le. Az eredetileg görög (margarisz) név ugyanis azt jelenti: gyöngy, ami számos újabb jelentést hordoz. A margaréta virág az ártatlanság; finomság; tisztaság, őszinteség és hűség szimbóluma. A keresztény mitológiában a kiontott könnyek (gyöngyök) révén Krisztus és a vértanúk szenvedésének jelképe. Kerék alakja miatt Szent​​ Katalin virágának is tartották. Az erdélyi napszimbólum egyik visszatérő jelképe a székely-kapukon, de a keleti (arab, török) ornamentikában is gyakran felbukkan. Sorsvirág, sorskerék jelentésben nap analógiájú növény.

Menyecskerózsa​​ – lásd Vasvirág

Mimóza: természetesen érzékenységet jelképez, lehet, hogy sokan nem is tudják, hogy eredetileg egy növény. Ha terméséhez picit is hozzáérnek, azonnal szétpattan és kiszórja magvait.

Mirtusz: a szerelem, házasság héber jelképe. (Héber nyelven azt jelenti: csillag.) Babilonban ez a virág volt az ünnepek dísze. A tisztaság és a tiszta szerelem szimbólumaként lett belőle a menyasszonyi koszorút alkotó virág. Sőt: menyegzői csokrok, fejdíszek, kitűzők és más kiegészítő elemek elengedhetetlen kelléke. A menyasszony szüzességét, érintetlenségét jelképezi. Ugyanakkor afrodiziákumként is ismert és a görög Aphrodité illetve római Vénusz attribútuma is. A szűzi menyasszony termékenységét is mutatja dús virágzata miatt. Olaja gyógyerejű.

Muskátli: az 1600-as évek táján hozhatták be dél-Afrikából (!) ezt a növényt. Ehhez képest igen gyorsan népszerű lett, többek között nálunk is, hovatovább magyar népi növényként tartják immár számon. Elég ambivalens – hogy, hogy nem – a jelentése: butaság, ostobaság, szűk látókörűség, melankólia, magány. Ugyanakkor (vagy): finomság, felsőbbség; béke. Álombeli jelentése lehet: egy konfliktus kevésbé nagy horderejű, mint ahogyan az álmodó azt gondolja.

Napraforgó: amint a neve is mutatja: mindig arra fordul, amerről a fényt kapja, így elsődlegesen a befolyásolhatóság illetve az alattvalói hűség jelképe. Ugyanakkor jelezheti a szellemi megvilágosodás iránti vágyat, a felsőbb hatalom (isten) felé forduló lelket. A Nap tápláló ereje (továbbá a napraforgó termésének táplálékként történő felhasználása) folytán az életerő, erő szimbóluma is. A perzselő szerelmet, a férfias jellegű birtoklást, birtoklási vágyat is jelentheti. Virág csendéletek, festmények (Van Gogh!) kedvelt modellje ez a rendkívül dekoratív, elegáns és vitális növény, amelyben mellesleg a növény-mandala egyik szép példáját is tanulmányozhatjuk – lásd a beérett napraforgó-tányér magjainak szabályos rendezettségét.

Narancsvirág: ártatlanság, örök szerelem, házasság, termékenység, szerencsés házasság. A szüzesség másik jelképe a mirtusszal​​ együtt. A női nemiséget és termékenységet is szimbolizálja. Keleten a gazdagságnak (vesd össze: termékenység) is nagyon erős szimbóluma, a Feng Shui iránymutatása szerint ezt a területet lehet virágzó/termő narancsfával élénkíteni.

Nárcisz: Narcissus​​ görög mitológiai alak, egy folyamisten és egy nimfa fia, akibe számos nimfa (köztük Ekhó is) beleszeretett, a férfi azonban minden elutasította. Amikor meglátta egy folyóban saját tükörképét, abba szeretett bele. Freud alkotta meg a történet nyomán a narcizmus – a túlzott önszeretet, önimádat fogalmát. Természetesen a nárcisz virág is szimbóluma az önimádatnak, önzésnek, hiúságnak, érzelmi ridegségnek. Annak, hogy az érintett összekeveri az illúziót a valósággal. Ennél jóval pozitívabb olvasata az, hogy „maradj olyan, amilyen vagy, mert így vagy tökéletes”, bizonyos értelemben a tisztelet jele. Harmadik – az első kettőtől még szélsőségesebben eltérő olvasata onnan ered, hogy kissé lehajtja a fejét, ezért a virágok szolgájának is nevezik. A kora tavaszi sárga​​ nárcisz derűs színével a reményt, a feltámadást (húsvét) is reprezentálja – a temetők kedvelt szabadföldi virága.

Nefelejcs: jelentése benne van a nevében: hűség, emlékezet, igaz szerelem, az eltávozottak (elköltözők vagy a holtak) emlékezetének őrzése.​​ Spirituális szinten az egyetemes törvényszerűségekre való állandó figyelmet, emlékezést is jelenti. Mindezekért igen kedvelt motívuma a népi hímzéseknek. Álomban viszont óvatosságra int, nem biztos, hogy az álmodó megkapja azt, amire vágyik.

Nőszirom​​ – írisz: ennek az egzotikus kinézetű növénynek a neve is görög eredetű, sokféle színváltozata miatt a szivárványra (Írisz) utal, ezért elsődleges jelentése: a remény. Emellett erős szerelmi, szexuális üzenetet is hordoz, nőknek a befogadást, férfiaknak az odaadást. Kettősséget is tartalmaz, a remény mellett a kétségeket is. Figyelemre méltó a dekoratív virág kecsessége, törékenysége (nőies minőség) és leveleinek kard-szerű, agresszív megjelenése (férfias minőség) közötti ellentmondás.

Orchidea: szépség, finomság, tisztelet. Keleten a kifinomultság, a műveltség és gyöngédség

megszemélyesítője.​​ 

A Vízöntő típus virága.

Orgona: az elsöprő erő (vitalitás) és a szeretet jelképe. Jelent még ártatlanságot, első szerelemet, áhítatot.​​ 

A Bika virága.

Őszirózsa: a halottak és az emlékezés virága. Az idős kori szerelmet is szimbolizálja, vagy az idősebb emberekkel szemben tanúsított tiszteletet.

Petúnia: érdekes, hogy ennek a nálunk nagyon népszerű és gyakori balkonnövénynek szinte csupa negatív felhangú jelentése van: zárkózottság; méreg; harag és neheztelés, be nem tartott ígéretek – és hasonlók. Egy ellenkező előjelű üzenetet találtam: „megnyugtat a jelenléted”, vagy: „ha velem vagy, megnyugszol.”

Pipacs: heves, de mulandó fellobbanás, bódulat, felszabadultság, vidámság.​​ Ez a gyomnövényként számon tartott, rendkívül mutatós virág nagyon gyorsan elhervad, emiatt is tapad hozzá a szalmaláng lelkesedés képzete. Ettől függetlenül óriási vitalitást tükröz és emiatt, valamint a lángoló érzelmek miatt a pipacs is igen kedvelt népi hímzés, továbbá virágcsendélet és egyéb festészeti motívum.

Pitypang: lásd: GYERMEKLÁNCFŰ

Pünkösdirózsa: Szégyenlősség; félénkség. Gondokat okozhat a túlzott önkorlátozás. (Ki tudja, miért…)

Rozmaring: ez a növény a fagyra meglehetősen érzékeny, mégis képes volt nagyon erős szimbólummá válni olyan égöv alatt is – például nálunk – ahol csak bizonyos körülmények között marad meg. Néphitünkben a lányok tisztaságának jelképeként ismert. Kedvelt fűszer- és gyógynövény. Az ókori görögök és rómaiak azt tartották, hogy a rozmaring javítja a memóriát, ezért az emlékezésnek és hűségnek is a növénye. Ágainak illata (zölden, vagy szárítva, füstölőként) temetéseken éppúgy, mint esküvőkön segít az emelkedett atmoszféra megteremtésében. Szerelemkötésre is alkalmas, hiszen ha egy fiatalember egy fiatal leányt kinyílt virágú rozmaringgal érint, azok szerelme beteljesedik. Ha valaki rozmaringot rak a párnája alá, megszabadul a rossz álmoktól.

A Vízöntő típus növénye.

Rózsa: az egyik legismertebb és egyben egyik legerősebb szimbólum: a szerelem, megbecsülés, tisztaság, szerencse, boldogság, szépség, a csend ősinek tekinthető szimbóluma. A kötődést is jelenti – kiváló irodalmi példa erre a Kis herceg rózsája (Saint-Exupery). A népi hímzések, faragások, kerámia és bútordíszítések gyakori motívuma. Egyik legrégibb ismert ábrázolása a knósszoszi palota freskóján látható, úgy 3500 éve. Illatát külön is meg kell említeni, ahogyan színgazdagságát is. A hagyományok színenként kissé eltérő jelentést tulajdonítanak a rózsáknak.

Fehér és​​ vörös együtt: egység.

Fehér: ártatlanság, tisztaság, báj, diszkréció, titok, távolságtartás. A szülői szeretet virága is lehet.

Rózsaszín: tökéletes boldogság, megbocsátás.

Sárga: féltékenység, a szerelem csökkenése, hűtlenség, irigység, bizonytalanság. Bródy szövege nyomán (Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa…) bizonyos magyar populációnál a sárga rózsa társadalmi- politikai- szociológiai szimbólummá lett.

Sötét karmazsin: Gyász

Vörös: szerelem, szenvedély, bátorság.

Végül ismét megemlítem Bródy Jánost, a „Ha én rózsa volnék” kezdetű szerzeményével, ami szimbólum-értékével nem hogy nem kopott az évtizedek során, hanem egyre erősbödik.

Az Oroszlán típus jellegzetes virága a rózsa, de a fehér rózsát a Mérleghez is sorolják.

Szarkaláb: a sarkantyús szarkaláb a lovagság és a keresztény mitológiában a lovagokat védelmező Mária jelképe. A lelki vakságot gyógyítja. Gyógynövényként egyébként vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő hatása ismert.

A rózsaszín szarkaláb megbízhatatlanságot is jelent.

Százszorszép: gyermekkori gondtalanság, játékosság, ártatlanság, viszonzott érzelem – ehhez képest a kereszténységben (ahol minden kellemetesség valahogy a visszájára fordul) Máriának az egyiptomi meneküléskor hullatott könnyeit jelképezné.

Szegfű: A szegfű már az ókorban​​ is népszerű volt, a római birodalomban Jupiter virágát tisztelték benne. Latin eredetű angol neve – carnation – egyben a csodálatra, szerelemre, hálára utal. Spanyolország nemzeti virága, a Baleár-szigeteken az autonóm tartomány jelképe. Portugáliában az 1974-es vértelen hatalomátvétel névadójává vált (Szegfűs forradalom). A francia forradalomban piros szegfű volt a royalisták jelképe, a rendszerváltáskor pedig a magyar szocialistáké lett. Manapság gyakran ajándékozzák a legkülönfélébb alkalmakkor. A díszítő motívumok (vésetek, hímzések) sorában előkelő helyen szerepel a rózsa, liliom, tulipán mellett.

Az európai középkorban az állhatatos szerelem, a házasság jelképeként szerepelt; Rembrandt egy híres képe is így ábrázolja. A régi és népi hagyományok szerint​​ vonzerő, asszonyi szerelem; komoly szerelem, szeszélyesség és a hiúság is. Virágnyelven: „A legmélyebb barátság szimbóluma vagy, mert színedet nem változtatod, míg a halál meg nem foszt szirmaidtól.”

Magyar neve is utal arra, hogy levele és termése is szeg alakú. A kereszténységnél ezért aztán Krisztus kereszthalálát szimbolizálja.

A virágnyelv hagyományai szerint:

Szegfű (fehér) – kedves, ártatlan, tiszta szerelem, jó szerencse asszonynak.

Szegfű (bíbor) – szeszély.

Szegfű (csíkos, cirmos) – Sajnálom,​​ hogy nem lehetek veled, bárcsak veled lehetnék. Bársonyos szeretet

Szegfű (minta nélkül) – Igen

Szegfű (rózsaszín) – Soha nem foglak elfelejteni! Valamint a határozatlan, el nem döntött szerelem jelölése.

Szegfű (sárga) – Csalódtam benned; visszautasítás.​​ Más értelmezések szerint tiszta és rajongó szerelem; egyes esetekben pedig a követelődzés és/vagy a megvetés jele is lehet.

Szegfű (vörös) – Érted fáj a szívem, csodálat

Szellőrózsa: Valószínűleg gyorsan hervadó szirmai miatt lett már az ókortól a halál​​ jelképe. Összetört remény. A kereszténység Krisztus szenvedéseinek és halálának jelképét látja benne.​​ 

A Rák típus virága.

Tatárvirág: érdektelenség

Tátika: csalás; bájos hölgy

Tavirózsa: örök élet, tisztaság, lelki fejlődés (lásd még a Lótuszvirágot is)

A​​ Rák és Halak típusok növénye.

Tearózsa: „mindig fogok emlékezni”

Télizöld: örökzöld növény lévén az örök élet reményének és a paradicsomnak lett szimbóluma.

Tubarózsa: a veszélyes öröm, az emberek által megszólt, nagyon is valóságos földi boldogság, a lelki és testi kéj virága.

Tulipán: Ősi, archetipikus szimbólum, már a sziklarajzokon is fellelhető. Kiemelten a nőiséget jelképezi, a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. Ezen felül még számos​​ más vonatkozásban is szerepel, például Hollandia jelképe is. „A francia virágnyelvben a szerelem megvallásának a jele.​​ Közép-Ázsiában a tavasz, a kiviruló természet szimbóluma. Külön tulipánünnep van a tadzsikoknál a fiatal lányok részvételével, valamint​​ Törökországban a Boszporusz partján az első virágok megjelenésének idején, ahol a múlékony, de erős szerelem jelképe lett.

A magyar népdalok hasonló formájuk miatt váltakozva említik a tulipánt és a liliomot, s ennek a jelentései a tulipánra is átvihetők,​​ bár a tulipán, különösen a piros, az érzékiséget szimbolizálja, szemben a liliom szűzies megjelenésével. A magyar népművészetben igen gyakori az ábrázolása, jellé alakult formája megtalálható a kapufélfákon, fejfákon, kályhacsempén, cserépkorsón, szűrhímzésen és a szerelmi ajándékokon – így faragott guzsalytalpon, sulykolón és mángorlókon. Ez a gyakori előfordulás azt sugallja, hogy nem pusztán virágjelképről, hanem valami általánosabb jelentésű jelről van szó. A tulipánjelképek kontextuális (a környezetet​​ is figyelembe vevő) elemzése során kiderült, hogy olyan női jelképről van szó, amely egyben költőien átfogalmazott vulvaábrázolás, vagyis a tulipán lényegében a két széttárt combnak és az „élet kapujának” ikonikus ábrázolása. Ezt kivált a szerelmi ajándékok jelképeinek elemzése alapján lehetett világosan kimutatni, ahol a szívvel együtt gyakran egymásba rajzolták a két jelképet, ezzel fejezve ki a szerelmi üzenet lényegét. Erotikus jelkép voltát megerősíti az a tény is, hogy a kapufélfákra vésték, mert közismert volt a nemi szervek gonoszt távoltartó erejébe vetett hit, a görögöktől egész a belső-ázsiai mongolokig (v.ö. a várvédő egri nők vagy a mai cigányasszony obszcén gesztusával). Egyes kultúrtörténészek szerint a tulipán csak későn (a 16. sz-ban) került hazánkba és csak ez után került be a népművészet motívumkincsébe. De valószínűbb, hogy nem maga a növény volt a

fontos, hanem a női termékenység gonosztávoltartó szimbólumával, egy igen ősi jelképpel van dolgunk.” (Jelképtár)

Virágnyelvi és szimbolikus jelentése: tökéletes szerető, hírnév. A ragaszkodást, az elmélkedést és az imát is szimbolizálja – vagyis megtestesíti a társadalom különböző szegmensei közti kapcsolatot és megbékélést.

A tulipán számtalan színben és formában kapható, ezért is igen népszerű.

Sárga tulipán – „Mosolyod olyan, mint a napfény.” Ezen kívül a féltékenység hordozója, azt tételezi fel, hogy annak, aki kapja más is van az életében, nem csak az, akitől a virág származik. Reménytelen szerelem.

Vörös vagy rózsaszín tulipán - „Higgy nekem”; szerelmi vallomás, a szerelem hírnöke.

Fekete tulipán – ritka volta miatt azt mutatja, hogy a megajándékozott személy mindennél drágább nekünk.

Fehér tulipán – minden fehér virág a tisztaságot jelképezi, így ez is. Spirituális, testi- lelki értelemben.

A Rák típus virága.

Vadrózsa: virágnyelvi jelentése: „ne taszíts el! Aki csendes örömre termett, csak rejtőzködve élhet boldogan.” Költői tiszteletadás, muzikalitás, valami festői burjánzás rejtőzik a vadrózsában. A cigányok virága, a szabad, korlátok közé nem fogható életé. A lélekből fakadó, igaz szerelmet is jelzi, mely körbefonja azt, aki ilyen szerelembe esik.

Vasvirág​​ vagy más néven​​ menyecskerózsa: Az eladó lányok házánál ültették a kard (legényvirág) mellé a falusi kertekben. Azt üzenték vele, hogy lehet kopogtatni az ajtón, hiszen a ház lakói készen állnak a menyegzőre, ha van jelentkező a leányért.

Verbéna: mágikus virág, minden valamire való varázsfőzetben – talán érdekes, varázslatos hangzású neve miatt is – szerepel. Jelentése: elbűvölés.​​ Valóban a bűvölő szerekben használatos növény, a szerelemkötésre használt főzetek egyik alkotóeleme.

Vérehulló fecskefű: egy antik monda szerint ez a növény gyógyította meg egy fecske vak fiókáját, emiatt szellemi világosságot jelent. A kereszténységben persze Krisztusnak- a lelki vakságból kigyógyító orvosnak – a jelképe.

Veronika: jelentése hűség. Két válfaja ismert ennek a szerény, elsősorban erdők szélén fellelhető igen hasznos, mégis kevéssé ismert gyógynövénynek. Az ösztörüs veronika és az orvosi veronika. Vértisztító teák kedvelt adaléka, és a friss csalán csúcsával együtt segít kigyógyulni a krónikus ekcémából. Jelentése: harmónia a külvilággal, elfogadás, elengedés.

Viola: ragaszkodás, gyorsaság; A tartós szépség virága. Virágnyelven: „Mindig szép leszel számomra.” Viszont a sárga viola az elmúló szépséget jelképezi, ezért nem udvarias dolog sárga violát (nőnek) ajándékozni. Női névként is ismert. A név jelentése erő, akarat.

Zsálya: Ösztrogén tartalma miatt női princípiummal analóg növény, mely a női bajokat orvosolja. Gyógyulást hoz. A keresztényeknél Mária lelki gyógyító erejét jelképezi, mint az összes többi gyógynövény.