A SZIMBÓLUMOKRÓL
Olyan jelekről van szó, amelyeket a fizikai síkon kapunk, s amelyeket bízvást a karma üzeneteinek lehet tekinteni. A karma a legkülönfélébb csatornákon át képes információt továbbítani nekünk (lásd a Fogalomtárban a Karma jelzőrendszere címszót). Ezen belül is a legfontosabbak közé tartoznak az álmokban megjelenő figyelmeztetések, jelzések. A fizikai tünetek, betegségek alig valamivel maradnak alatta jelentőségben, intenzitásban a legsúlyosabb figyelmeztetéseknek: a baleseteknek, illetve össze is mosódnak néha azokkal.
Tulajdonképpen valamennyi szimbólumnak minősül, ha nem is szó eredeti értelmében. Ezért ez a vezető címe ennek a menüpontnak.
Ehelyütt is megjegyzem (amit a Fogalomtár a Karma jelzőrendszere címszavánál is), hogy az is hátborzongató, amikor valaki lépten-nyomon megfejtendő üzeneteket keres mindenben. Mert ugyan mindig körülöttünk vannak és tulajdonképpen valóban mindenben, de ha ezzel foglalkoznánk éjjel-nappal, akkor teljességgel elmulasztanánk élni. Márpedig éppenséggel a karmának bevallott célja, hogy a földi életünkben, a földi viszonyok között dolgozzunk rajta, folytonos kutakodás, nyomozás és szimbólumfejtés helyett. Ez azonban az egyik véglet. A másik véglet, ha még akkor sem figyel oda az ember, amikor össztűzként zúdul rá az információ mindenünnen és minden formában. Mint oly sokszor, ebben is az arany középút (lenne) az ideális.
ÁLLATOK, MINT SZIMBÓLUMOK
Bármennyire is elszakadt az ember a természettől, különösen városi körülmények között, annyira mégsem tud, hogy ne találkozzon élő állatokkal. A hús-vér megjelenési formán kívül is számtalan módon kaphatunk üzeneteket állatok révén. A legegyszerűbb a kedvelt állatok köre, legyenek azok élőhelyünkön őshonosak vagy sem. Még ha sohasem találkozunk velük élő formában, akkor is képviselhetnek számunkra akkora jelentőséget, hogy érdemes utána nézni közelebbről is: milyen spirituális üzenetet hordoznak. Egy könyv- filmcím, szórakozóhely neve is utalhat olyan állatra, akihez szorosabban van közünk. Természetesen azokra az állatokra is érdemes odafigyelni, amelyektől viszolygunk, félünk, undorodunk, hiszen annak is alapos okának kell lennie. Érdemes tehát nyomban megkeresni a mögöttes jelentését, amikor egy-egy állat bármilyen formában, de felbukkan az életünkben. Biztosak lehetünk benne, hogy fontos információkat közvetít.
Ahol ismerek asztrológiai besorolást, jegyekhez rendelést, ott azt is feltüntetem. Ebből azonban állatok nagy tömege kimaradt, így ne keressünk következetességet benne.
Az állatszimbólumok értelmezésénél fő forrásként két nagyszerű összeállítást használok: Jeanne Ruland: Az állatok ereje és Ted Andrews: Az állatok szimbolikája című könyvét. Ahol ezen kívül más forráshoz is folyamodtam, ott azt külön megjelölöm.
Gál Judit
asztrológus
ÁJTATOS MANÓ – lásd: Imádkozó sáska
BAGOLY
Mágia, előjelek, jövendőmondás, bölcsesség, sötétség, tudatalatti, önismeret
Talán a legtöbb mítosz a bagolyhoz kapcsolódik, éjszakai életmódja, sajátos mozgása, az emberéhez hasonló „arca” miatt. Mindig is az ember közelében él, mert fő táplálékát, a rágcsálókat ott találja meg elegendő mennyiségben. Nagyon sok babona, hiedelem is ismert, a legelterjedtebb az, hogy képes kitudni a bagoly (és akinek a bagoly toteme) mások titkait. (Az asztrológiában a Kos és a Skorpió állata, bár az indiánoknál az európai Nyilasnak felel meg.) A görög Pallas Athéné madara, a bölcsesség jelképe. A kelták számára üzeneteket hozott az alvilágból és az ősök világából. A hinduizmusban Jámának, a halottak istenének küldötte. Afrikai, ausztrál őslakosoknál a varázslók és varázslónők követe.
Összességében a boszorkányok és varázslók hírvivőjének számít. Tudást és üzenetet visz más szférákból, megtanítja védenceit a másik világ szabályaira és figyelmeztet a veszélyre. Segít a szellemekkel való kapcsolatteremtésben és a médiummá válásban, a belső hangok vagy a lelkek hangjának meghallásában.
Ösztönöz, hogy teljes potenciálunkat bontakoztassuk ki, és bízzunk intuíciónkban. Tanuljunk meg a megfelelő időben a megfelelő helyen lenni és energiáinkat koncentrálva, célirányosan cselekedni. Lárma nélkül, csendben tegyük a dolgunkat, ez vezet sikerre.
Átvezet másokat a lélek sötétjén keresztül, ebben rejlik gyógyító küldetése. Javasolja, hogy ismerjük meg bensőnk erdejét és a benne rejlő titkokat. Bevezet a teremtés bölcsességébe és megtanítja a kozmikus törvényeket. A sötétséget és a benne szunnyadó erőt meg kell tanulnunk megérteni. A kozmosz és a valóság legnagyobb része sötét és üres. A sötétség se nem gonosz, se nem rossz, csak egyszerűen: létezik, a teremtés és az önteremtés ereje rejlik benne és a saját sorsunk alakításával kapcsolatos titok. Találkozzunk saját árnyékunkkal, második arcunkkal, érzéseinkkel, emlékezetünkkel, és vizsgáljuk meg, hogy mennyire alakítjuk saját magunk az életünket és a benne lévő körülményeket. Belső vizsgálatot, önfejlesztést és meditációt követel.
Kérdések, amiket érdemes feltenni, ha sokat találkozunk a bagollyal:
Távol tudjuk-e tartani magunktól a haszontalan, káros tényezőket?
Hagyjuk-e, hogy elrabolják energiánkat, esetleg mi magunk tesszük ezt másokkal?
Használjuk-e intuíciónkat és ha igen, miképpen?
Hogyan viszonyulunk saját tudatalattinkhoz, általában a sötétséghez, s ahhoz, ami abból megfejthető?
Vannak-e félelmeink és mit tudunk kezdeni velük?
Vannak-e az őseinkkel kapcsolatos tisztázatlan kérdéseink?
Elég céltudatosak vagyunk-e és milyen módszereket alkalmazunk a cél elérése érdekében?
Tudunk-e fókuszt váltani szükség esetén, mennyire vagyunk rugalmasak?
BÉKA
Bőség, termékenység, tisztulás, tanulás, közösség, a mítoszok és mesék erős archetípusa.
A bőség, termékenység – teremtés kötődik hozzá, ezen felül két őselemhez is köze van: a föld és a víz egyaránt otthona. Fontos az is, hogy a Holdenergiákat testesíti meg, s a Hold nélkül éppúgy nem lehetséges a földi élet, ahogyan a Nap nélkül sem. A Hold uralma alatt álló Rák jegy állata az asztrológiában.
Amikor megjelenik valakinek az életében, arra figyelmeztet, hogy az illetőnek kapcsolatba kellene kerülnie a vízzel – például új eső formájában, amelyet meg is idézhet. Ugyanis a régi víz már szennyezett, állott. A béka megtanítja arra, miként tisztítsa meg. Minthogy a víz megfelel az érzelmeknek, ezért tulajdonképpen ezekről van szó. A béka arra bíztat, hogy hatoljunk be érzelemvilágunkba, szabadítsuk meg magunkat a terhes ügyektől, tartsuk érzelmi mezőnket tisztán, megértéssel és szívvel cselekedjünk, ám a realitás szilárd talaján. Segíthet mélyen ülő, emocionális sebek gyógyításában, gátak feloldásában, és általában: az érzelmek kifejezésében, méghozzá hátrányos következmények nélkül. Megmutatja az érzelmek erejét, az életörömöt és a humort. Hidegvérűként azt sugallja, hogy érdemes bizonyos ügyekben kevésbé hevesnek lenni, jobb tárgyilagosnak maradni. Ismeri a tudatalattihoz és a más világokhoz vezető kapukat. Nemcsak a saját érzelmi életével kell azonban foglalkoznia az embernek, amikor a béka üzenetet hoz. Legalább annyira fontos az érzékenység mások emocionális állapotára is.
Alakváltozása megfelel annak, ahogyan az ember eléri saját erőinek kiteljesedését. Ne vonakodjunk tehát tanulni, felhasználni a változó erőket, gyógyítani és gyógyulni. Gyűjtsük össze a következő lépéshez szükséges bátorságunkat, és menjünk tovább. Bízzunk az intuíciónkban és úgy cselekedjünk, ahogyan azt legbelül helyesnek érezzük. Merjünk kockázatot vállalni, ugorjunk bele merész tettekbe, még ha a kudarc lehetőségét is hordozzák. Csak így nyerhetünk új tapasztalatokat.
A békák kórusa bátorságot, csapatszellemet tükröz, kommunikációra hív. Ha felvesszük a kapcsolatot környezetünkkel, együtt nagy dolgokra leszünk képesek. A béka tudtunkra adja, hogy saját magunkat az egész részeként kell kezelnünk. Összeköt az emberekkel és elhozza velük az óhajtott, beteljesült, mély érzelmi információcserét. Megmutatja, hogy milyen az egyén és a környezete hangulata, illetve milyen a hangulat bizonyos ügyekkel kapcsolatban, hogy annak megfelelően cselekedhessünk. Az életminőségek finom különbségeire tanít.
Milyen kérdéseket tehet fel magának az, akinek az életében valamilyen formában feltűnik a béka:
Lehúzza, elnyeli-e a mindennapi élet mocsara?
Sürgősen szüksége van-e arra, hogy friss vízben mártózzon meg?
A megtisztulás mennyire esedékes és mitől? Ennek milyen módját válassza?
A megtermékenyítő szellem hiányzik-e a kreativitáshoz?
Belefullad esetleg az érzelmeibe?
Nem tudja kifejezni érzelmeit sérülések nélkül?
Van-e benne csapatszellem vagy problémája van a közösségekkel?
A környezet tagjai közül (vagy az egész környezetben) léteznek-e hasonló problémák?
Hogyan tud ráérezni arra, miként segítsen másoknak is a megtisztulásban, átváltozásban?
Végül: ha irtózik a békától, vajon melyik vonatkozása lehet ennek az oka?
CINKE
Igazság és tudás, közösség, napfény, derű, életöröm
Hét alfaja van, így kötődik a misztikus hetes számhoz, leginkább a hét csakrához.
A cinke éberen és kíváncsian kiált a világba, megmutatva azt, hogy mindig lehet valaminek örülni, még akkor is, ha „kicsitér”. Gondoskodik az energia megőrzéséről, újratermeléséről, a Nap visszatéréséről, sőt: a szórakozásról. Üzeneteket hoz és visz, örömteli kapcsolatteremtést és kommunikációt testesít meg.
Segít az igazság és tudás megtalálásában. Megtanít arra, hogyan lehet úgy kifejezni az igazságot, hogy az gyógyítson, elősegítse a harmónia megteremtését. Társas lényként szorgoskodik a hatékony közösségépítésen.
A széncinege csinos megjelenésével reprezentálja, hogy milyen kevés is elég a vonzó külsőhöz. Szociális magatartása – az etetőnél türelmesen kivárják egymást – az „élni és élni hagyni” elvre emlékeztet. Barátságos és elfogadó, de kellőképpen óvatos is – az egyensúlyt testesíti meg és véd a túlzásoktól.
Ami üzenethozó funkcióját illeti, ezzel kapcsolatban egy személyes élményt osztok meg kivételesen. Egyik lakóhelyem nyugati ablaka előtt elhelyezett madáretetőre rengetegen jártak, amiben rendszeres tartózkodási helyemről, íróasztalom mellől remekül tudtam gyönyörködni. Egyik délután ijedtemre, hatalmas döndüléssel nekirepült az ablaknak egy cinke majd, mint ki jól végezte dolgát, tovaszállt. Ez után minden nap (!) körülbelül azonos időpontban megismétlődött az esemény, legalább egy hétig. Az utolsó ilyen megmozdulás idején történetesen nem a szokott helyemen ültem, hanem egy másik szobában egy északi ablak alatt. Kajánul gondoltam, hogy na, most nem tudtok megrémíteni – amikor hatalmas döndüléssel az északi ablaknak repült egy madár (nyilván cinege, nem láttam). Ez volt az a pont, ahol megadtam magam a felismerésnek, hogy nem véletlen ez a sorozat, s annak is, hogy régen meghalt nagyanyám üzenetét közvetítették (vagy ha csak egy cinke volt, akkor közvetítette) ilyen, fizikailag is megnyilvánuló formában. Ez volt egyébként az utolsó ablakdöngetés, a fel- és elismeréssel egyidejűleg megszűnt a sorozat.
Ha az életében feltűnő módon megjelenik a cinke, tegyen fel nyugodtan néhány kérdést:
Honnan, milyen üzenetet kap és mennyire tudja azt hasznosítani?
Szociális érzékenysége miként áll?
Megvan-e az egyensúlya adás és kapás között?
Aggódik-e túlzottan saját ellátottsága vagy ellátatlansága miatt?
Az „ég madarairól” történő mindenkori gondoskodásban képes-e bízni?
Tud-e örülni azoknak az alapvető és bárkinek rendelkezésére álló „apróságoknak” (mint például a napkelte és napsütés), amelyek mégis a legfontosabbak az életben?
Mi a társaság, közösség szerepe az életében?
Tartózkodik-e az üres fecsegéstől, vagy fontos információkat közvetít?
CSIGA
Koncentráció, lassúság, spirálvonal, ellentétek, ellentmondások
Az egyik legősibb szimbólum, mozgásjel a spirál, vagy másképp: csigavonal, amelyet természeti formák inspiráltak és inspirálnak (csigaház, kígyó, indák, s immár a spirálgalaxisokat is ide sorolhatjuk). A spirál elsősorban az út jelképe. Kifelé haladó nézetben a születés, indulás, kibontakozás, növekedés, fejlődés ciklikussága, befelé nézetben: a halál, megérkezés, bezárulás, összehúzódás ciklikussága a jelentése.
A csiga állat szimbolikája is csatlakozik a ciklikussághoz, ahhoz, hogy minden mindig változik és megvan mindennek a maga ritmusa. Alvás és ébrenlét, aktivitás-pihenés, kint-bent, belégzés-kilégzés egyaránt a ciklikus változáson alapszik. A születéssel, életritmussal, életmóddal való kapcsolata révén nem csoda, hogy a csiga is a Rák jegy állata.
A csiga arra figyelmeztet, hogy lassan, spirálszerű körökben vonuljunk időnként vissza bensőnkbe, a középponthoz, ahol megtaláljuk régi dolgainkat, a karmikus hozadékot. Ezt feldolgozva a kifelé haladó lassú úton elengedjük a feleslegeset, a halott részeket és helyet teremtünk az új befogadására. Lassúsága és a kétirányú spirális mozgás révén segíti a meditációt, nyitottá tesz más energiamezőkre, dimenziókra.
A csiga a föld és a víz őselemek (női) erejét is jelképezi, a csigavonal termékenységi archetípus is.
Megóv azoktól az emberektől, akik ránk akarnak akaszkodni – be tudunk előlük húzódni saját csigaházunkba, ahol nem férnek hozzánk.
A csigavonal, spirál egyúttal a nagy világkorszakokra utaló csillagászati-asztrológiai jelenség, a precesszió (és az ezen alapuló Nagy Napciklus, Napút, kozmikus év, platóni év) jelképe is, minden egyéb, búgócsigaszerű mozgást imitáló ábrázolással, Napkerekekkel együtt. – Lásd a csiga értelmezésének elején is az út jelképeként.
Ha feltűnően vagy feltűnően sokszor szerepel az életünkben a csiga (legyen az a közönséges éticsiga a kertben, vagy mondjuk kapunk egy óriási tengeri csigaházat), többek közt a következő kérdéseket érdemes feltennünk magunknak:
Zavar támadt-e mostanában valamilyen növekedésünkben?
Mennyire vagyunk érzelmileg és általában is bizalmatlanok?
Hovatovább kialakult-e nálunk egy állandó vagy visszatérő szorongás? Mit tudunk ezekkel kezdeni?
Elfogadjuk-e az oda- visszaható mozgást, vagy csak egy irányba törekednénk?
Mennyire vagyunk türelmetlenek magunkkal és másokkal szemben?
Félünk-e új utakra lépni és tartunk-e az úton felbukkanó esetleges akadályoktól, nehézségektől?
Hogyan viszonyulunk a spirituális fejlődéshez?
(A bevezetőben említett két irodalmon kívül felhasználtam itt Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. művének megfelelő címszavát.)
CSÓKA – lásd: a Varjú címszónál
DENEVÉR
Beavatás, átmenet, változás, alkalmazkodás, közösség, energiarablás, lélektöredék
Babilonban a holtak lelkét jelképezte. Afrikai kultúrákban az intelligenciát és a halottak lelkét képviseli. Kínában nagyra értékelik, a boldogság, hosszú élet, a tudás, a jólét és szerencse szimbóluma. Általában a halhatatlanok és félistenek kísérője. Egyiptomban a denevérfej ábrázolás védő amulettnek számít, mivel ismerik a túlvilágra vezető utat. Indián törzseknél a halhatatlanság és újjászületés, beavatás attribútuma. Korai európai kultúrákban a női misztérium, ősi és halottkultusz tartozik hozzá, a halhatatlanság tudása. Az alsóbb világba vezető ősi, bölcs, tanácsadó fekete istennőt képviseli. Üzeneteket közvetít az ősök és az utódok között. A görög mitológiában a sokmellű epheszoszi Artemisszel azonosítható. A kereszténység az Ószövetség nyomán tisztátalan állatnak minősítette és alvilági lénynek tartotta. Így lett aztán még az ördögnek is denevérszárnya. Már csak a vámpírokkal kellett összehozni ezt a rendkívül érdekes, kivételes állatot. A középkori Európában boszorkányok és varázslók szolgálatkész szellemének, őrző- és hírvivő állatának számított, vezette és felkészítette őket a másvilágon tett lélekutazásra. A néphit betegség előrejelzőnek tartja.
Az asztrológia a Rákhoz sorolja.
A denevér felhívja a figyelmet arra, ami a lelkünkben nyugtalanságot okoz. Megértjük, hogy az életnek egy mélyebb, rejtettebb aspektusa is van. Arra kötelez, hogy ezt kiderítsük. Bevezet a sötétség útjaira és megtanít a hullámok és az energiák pontos észlelésére és rangsorolására. Képességet jelez arra, hogy például felismerjük mások szavaiban a rejtett tartalmakat.
Visszavonulásra hív fel, hogy fejlesszük bensőnket, spirituális gyakorlatokon keresztül, ilyen jellegű szemléletmódot kialakítva. Megtanít a világ tudattalan, kontrollálatlan folyamatainak tudatos észlelésére. Megmutatja, hogyan szabaduljunk a kimondatlan függőségektől. Arra szólít, hogy pihenjük ki magunkat, álljunk a fejünk tetejére és keressük a szokatlan utakat. Jelezhet azonban titkos irigységet, képmutatást, melankóliát, tévelygő, szétszórt, kísérteties gondolatokat. Utalhat fogva tartott vagy lekötött lélektöredékekre, figyelmeztethet energiarablásra, idegen befolyásra.
Elhozza az újjászületés, a sötétből való megszabadulás ígéretét. A sámán tradicionális halálát jelképezi: a próbák során az ember lényegében addigi énjét rombolja le. Azt üzeni, hogy itt az ideje az életnek azokat az összetevőit levetkőzni, amelyek már nem megfelelőek.
Az emberek többsége fél az átmenetektől, változástól (a „járt utat a járatlanért el ne hagyd” elv alapján). Pedig itt az idő szembenézni a félelmekkel és felkészülni a változásra.
Előfordulhat, hogy bizonyos dolgok rosszabbra fordulnak. De a változás és az átalakulás végeredménye akkor is áldás. Le kell érni a gödör fenekére ahhoz, hogy onnan el tudjunk rugaszkodni, egy új, jobb élet felé. Nem létezik halál újjászületés nélkül – és a fordítottja sem: újjászületés halál nélkül.
Felelősséget kell vállalni az életünkért, felül kell emelkedni a korlátozó körülményeken. Ebben az esetben a denevér a reményt szimbolizálja az átalakulás néha kissé kaotikus energiái közepette. Azt jelképezi számunkra, hogy a változás révén mi magunk is képesek leszünk újabb magasságokba emelkedni. Talán az ember röpte is ideges és csapongó, mint a denevéré, de azért mégiscsak szárnyalás.
A denevér fejjel lefelé lógva alszik, ezzel a tarot Akasztott ember lapját idézi fel. Az Akasztott a korlátok ledöntését és a magasabb bölcsesség iránti nyitottságot jelképezi. Az éledőben lévő új igazság szimbóluma.
A denevér társas lény. Felbukkanása lehet, hogy azt jelzi, hogy az érintett sok emberrel fog kapcsolatba kerülni.
Kérdések, amelyeket érdemes megvizsgálni, amikor a denevér valamilyen módon szerepet kap az életünkben:
Talán félünk szembenézni az elkerülhetetlennel?
Most éppen mitől félünk a legjobban?
Hogyan reagálunk a változásokra?
Hajlandóak vagy-e elébe menni a változásnak?
Vállalnánk- vállaljuk-e valamilyen beavatásnak a próbatételét?
Mit kezdünk a szellemlényekkel?
Elég aktívak vagyunk a közösségekben?
Hogyan viszonyulunk a többi emberhez?
Hogyan viszonyulunk nagyobb tömeghez?
El tudunk-e igazodni a kapcsolatok útvesztőjében?
Ki tudjuk-e kerülni az összeütközéseket?
Mit kezdünk előző életeink jelenünket is befolyásoló részleteivel?
(A bevezetőben említett két irodalmon kívül felhasználtam itt Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. művének megfelelő címszavát.)
EGÉR
Tudatalatti gátlások, ok- okozat, koncentráció
Ez az apró állat kapcsolatba hozza az embert azokkal a feloldatlan szituációkkal, amelyek lassan rombolnak és most ideje felszámolni őket és tovább lépni. Arra emlékeztet, hogy ne surranjon egyik sarokból a másikba az érintett, hanem haladjon a dolgok felé, leginkább saját középpontjába. Az egér megáll a tudat és tudattalan határán és képes valamit az egyik oldalról a másikra átvinni, ezért tudatosságot, tudatosulást is biztosít. Az egyensúlyt teremti meg és közelebb visz az ok- okozat, vagyis a karma törvényeihez. Alighanem ez lehet a hátterében annak is, hogy milyen sokan félnek, sőt egyenesen rettegnek az egértől.
Legfontosabb üzenetei közé tartozik az összegyűjtött információk kezelése. A részletek jelentőségére figyelmeztet. Arra, hogy figyeljünk jobban a részletekre, vagy épp ennek az ellenkezőjére: nem látja a fától az erdőt, akinél felbukkan az egér.
A kérdések, amelyeket feltehetünk magunknak:
Esetleg túl sokat törődünk az élet elengedhetetlen, ám triviális dolgaival?
Az álmodozást választottuk a valódi élet helyett?
Annyira egy vagy két tevékenységre összpontosítunk, hogy elhanyagolunk, elmulasztunk másokat?
Észrevesszük-e azt, ami az orrunk előtt van?
Szem elől tévesztettünk dolgokat, amelyekre jobban kéne figyelnünk?
Túl sok mindent csinálunk egyszerre és szétforgácsoljuk az energiáinkat?
FARKAS
A szabadság felelőssége, szabadság és alárendelés- alkalmazkodás, erő, közösség, család, hűség
Az indiánok a farkast vezetőnek és tanítónak tekintették. Az antik Görögországban a fény szimbóluma volt, Apollóhoz, valamint Árészhez, a háború istenéhez rendelték. A római mitológiában éri el talán karrierje csúcsát: Romulust és Remust – Róma mitikus alapítóit – egy farkas nevelte fel. Kínában egy szent farkas őrzi a mennyország palotáját. Mongóliában Dzsingisz kán elődjének számít. A hinduizmusban a félelmetes istennők hátasállata, az éjszaka jelképe. Észak-Európa ősi törzsi kultúráiban a farkas nagyra becsült állat volt, a kelták, germánok a vezetőkkel társították, habár emellett a kelták úgy tartották, hogy a farkas minden este felfalja a Napot. A germánoknál a győzelem szimbóluma volt, de itt is megjelenik az ambivalencia, ugyanis Odin farkassegítői, Söll és Hati a visszautasítást és elkülönülést is megtestesítették. Emellett a rúnák közül a Teiwaz (Harcos, Spirituális Harcos) jele kapcsolódik hozzá. Úgy hitték, hogy vonításából keletkezik a köd és a szél, így nyílnak meg a másvilág birodalmának kapui előttünk – vesd össze az egyiptomi holtak vezetőjével, a sakálfejű Anubisszal és azzal, hogy a farkasból domesztikálódott kutya is talán a legfontosabb lélekkísérő.
Az asztrológiában a Mars markáns állata, így a Kos és a Skorpió jegyekkel van szoros kapcsolata.
Számos erőteljes és pozitív vonása ellenére valószínűleg a legfélreértettebb emlős. Állítólagos hidegvérű kegyetlenségeiről történetek, legendák, mesék sora beszél. A legmarkánsabb ebből a műfajból a vérfarkas mitológiája.
A bennünk lévő elfojtott árnyékterületre, a vad szellemre utal – nyilvánvalóan innen erednek a fenntartások, félelmek vele kapcsolatban. Teliholdkor felhangzó üvöltése életre keltheti a lappangó belső rémeket. A farkas tehát mindenekelőtt arra szólít fel, hogy nézzünk ezekkel szembe, hiszen nem tudunk a sorsunk elől elmenekülni. Ez a sors reinkarnációs előzményeinkben és (az azokkal szorosan összefüggő) családi előzményeinkben gyökerezik.
A farkas (fizikai és) varázsereje a családból táplálkozik. Társas lény, körülbelül 15 fős falkákban él, amelyek hierarchikus rendszerre épülnek, szigorú rangsor és magas fokú szervezettség alapján. Ez a rendszer nem tisztán önkényuralmi, de nem is demokratikus berendezkedésű. Mindkét változat előfordul életükben, s ez a rugalmasság, alkalmazkodóképesség épp a falka sikerének a kulcsa. A farkastól megtanulhatjuk a megfelelő vezetői stratégiát, az egyeduralom és demokrácia közötti egyensúly kialakítását. S főleg azt, hogy az igazi szabadsághoz fegyelemre, a többiek igényeinek a tiszteletben tartására van szükség. Megtanítja a valódi alázat értékét, azt, hogy csak az tud uralkodni (vezetni, a vezetést átvenni), aki szolgálni is képes. Nem mutogatja folyton erejét, de ha szükséges, habozás nélkül bebizonyítja fölényét. Megtanítja az embernek, hogy tudja, ki ő, és hogyan fejlessze ki magában az erőt, a határozottságot és magabiztosságot úgy, hogy ne kelljen minduntalan bizonygatnia kilétét.
A farkas igen intelligens és barátságos állat. Erős érzelmi kötődést tud gyorsan kialakítani. Az embert is arra tanítja, hogy teremtsen megfelelő érzelmi kötelékeket. Figyelje belső hangjait, bízzon megérzéseiben, s ez megvédi a helytelen cselekedetekről. Megmutatja, hogyan aktiválhatjuk öngyógyító mechanizmusunkat, segít megszabadulni a kötöttségektől, démoni erőktől és a múltunkból származó negatív hatásokról. Figyelmeztet, hogy mindent hasznosítsunk, amihez hozzájutunk, s arra, hogy ne pazaroljuk a rendelkezésünkre álló energiákat. Végül elvezet a bennünk lévő teljességhez és gazdagsághoz. A farkas oltalmazása néha gyengéd, néha kemény, de mindig szeretetteljes.
Ragaszkodik a rítusokhoz, akárcsak az ember. Amikor a farkas felbukkan, lehet, arra szólít fel, hogy az ember kicserélje, megújítsa rítusait. Esetleg kézbe kell vennie élete irányítását, itt az ideje saját „falka” alapításának és irányításának.
Kommunikációs rendszere igen összetett. Ha valakinek nehézséget okoz, hogy jól érzékeltesse hangulatát, elképzelését a többiekkel, annak érdemes tanulmányoznia a farkas szokásait és elmélkednie ezekről.
Vannak, akik úgy vélik, hogy a farkas és a holló közt praktikus és misztikus összefüggés van. (Lásd az ilyen meséket, de ismét Odint, akinek két farkasa mellett két hollója is van.) Akinél a farkas totemállatként mutatkozik, érdemes utánanéznie a holló tulajdonságainak is.
A farkas felbukkanásakor is számos kérdést tehetünk fel magunknak:
Elég érett vagy-e a szabadsághoz?
Képes vagy-e egyidejűleg független és alkalmazkodóképes lenni?
Hogyan állsz a hierarchiákkal?
Tartasz-e saját ösztöneidtől vagy képes vagy ésszerűen kezelni azokat?
Mit kezdesz szorongásaiddal?
Ideje van-e annak, hogy életed rítusaiban változást kezdeményezz?
Ellenállsz-e ennek a változásnak, s ha igen mit teszel a feloldás érdekében?
Fel tudtad dolgozni családi előzményeidet illetve reinkarnációs előzményeidet?
Felismerted-e és ha igen, hogyan használod erődet?
Fenyeget-e vajon valamilyen (valódi) veszély, amire tudatalattid figyelmeztet?
FECSKE
Megújulás, remény, derű, gondoskodás, hűség, egyenlőség, szabadság, mozgékonyság, egyszerűség, alázat, önzetlenség, építőművészet
A fecskeféléket a szabadság madarainak is nevezik, a fogságban tartott fecskék ugyanis nem szaporodnak. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatók.
A fecske az ókorban is kedvelt madár volt, megjelenésének mindig örültek, csodálták a gondosságot, amellyel a fészkét megépítette és a fiókáit felnevelte. Mitológiai megközelítésben tavasszal áldást, télen viszont szerencsétlenséget jelentett. Az egyiptomi mitológiában Ízisszel, a görögben Aphroditével társították. A görögöknél és rómaiaknál szerencsétlenséget jelentett egy fecskét megölni, mivel meghalt gyermekek lelke öltött testet bennük. Kínában a termékenységgel, merészséggel, hűséggel hozták kapcsolatba. Japánban a háziasság és az anyai gondoskodás megtestesítője, viszont a hűtlenségé is. Egy indián történet szerint a fecske ellopta a tüzet a Napból és farktollain hozta le a Földre, ezért villás a farka. A kereszténységben Mária-madárnak vagy anyaisten-madárnak tekintik, aki az isteni kegyelmet hozza. Svéd legenda szerint Jézus megfeszítésénél egy fecske és egy gólya volt jelen, a fecske próbálta vigasztalni.
A középkorban rengeteg hiedelem kötődött ehhez a madárhoz. Többek között az, hogy ismer olyan varázskövet vagy gyógynövényt (vérehulló fecskefű), ami visszaadja az ember látását. Áldás van a házon, ahová fészkel. Fecskét látni is szerencsét jelentett- jelent, napjainkban különösen, amikor alig lehet fecskével találkozni. Ha beteg ember szobájába repült be, meghozta számára a gyógyulást, ha fiatal párhoz, akkor a boldogságot. A házat elhagyó fecske azonban rossz előjel. Közismert időjós, ha alacsonyan száll, eső lesz, ha magasan, akkor szép idő várható, ha pedig kezdenek gyülekezni, az már a közelítő ősz jele. (Ezeknek teljesen reális alapja van: amikor alacsonyan szállnak ugyanis, az amiatt van, mert a légnyomás-változás miatt lent tartózkodó rovarokat ott tudják elfogni. A nyárvégi gyülekezés pedig a költözésre készülődés jele, következésképp jön az ősz.)
A madár bántalmazását, fiókáinak, fészkének elpusztítását elítélték- elítélik, de eszerint a felfogás szerint a sors (karma) is azzal reagál az ilyen cselekményre, hogy a tettest szerencsétlenség éri, amihez kezd, az nem sikerül, rosszabb esetben elszárad a keze, megmarja a kígyó, néma gyermeke születik, hozzátartozója meghal, háza felgyullad, tehene elpusztul. Egyébként ha a tehén véres tejet adott, akkor is arra gyanakodtak, hogy valaki a családból fecskefészket vert le, vagy a tehén lépett rá egy levert fészekre. Viszont az elhullott fecskék, fiókák, vagy földre került fecskefészek egyes részeit gyógyító mágiához, sőt szerelmi varázsláshoz, mi több: rontáshoz is használták.
A magyar nép egyik legkedvesebb madara, az egész magyar nyelvterületen mindenütt tisztelettel tekintettek rá. Számos népdal, mese, mondóka, szólás szereplője, itt is sok hiedelem fűződött hozzá, egyébként a másik jellegzetes költöző madárral, a gólyával együtt.
Cikázó röpte, fáradhatatlan csicsergése, a kommunikációhoz kötődése és költöző mivolta is bizonyára szerepet játszik abban, hogy az asztrológiában az Ikrek állata.
Miután a tavasz hírhozója, ezért az életerő újjászületésének, a kezdetnek és reménynek a megtestesítője. A fénnyel, a Nap szférájával, a felsőbb világgal létesít kapcsolatot, ami elvezet egy magasabb rendű szellemi szemlélethez, a megvilágosodáshoz, látó képességet ad. Elősegíti a szeretet, védettség, egymásba vetett hit erősödését – szülők és gyerekek, szerelmesek, barátok között. Vigaszt és reményt nyújt, kedvező fordulatot jelent.
Körkörös gyors röpte elkerüli a ragadozók/a démonok ördögi hatalmát. Nem engedi elszaporodni a kártékony férgeket, rovarokat, amivel az otthon és környékének gondos védelmét valósítja meg. Segít tehát megtisztítani a környezetet a kártékony dolgoktól, helyette bevinni az otthonba a szeretet, melegség energiáját. Mivel minden fiókáját igazságosan táplálja, ezért az egyenlőséget is jelképezi. Kolóniákban költ, a társas élet, közösség szabályait közvetíti.
A vándorlás a fecske természetének fontos része – amint megtanul repülni, rögtön útra kel – ezzel a merészség, az örök veszély szimbóluma is. A tengerentúlról érkező fecske egy másik világhoz, a halál birodalmához kapcsolódik. Így a fecske közvetítő élet és halál, az idegen világ és a hazai föld között. Távoli országok üzenetét hordozza.
Csőre kicsi, de a száját hihetetlenül nagyra tudja nyitni, a kommunikációra irányítva a figyelmet, ami sokszor több, vagy más, mint aminek látszik.
Segít túllépni a felmerülő problémákon (lásd a kérdéseket), segít a változásban. Azt jelzi, hogy nem szabad a világi dolgokba túlságosan elmerülni. Akkor is megjelenik, amikor az érintett hajlamos régi problémákat, emlékeket feleleveníteni, beleragad a múltba. Figyelmeztet, hogy kellő távolságból, objektív nézőpontból kellene szemlélni a dolgokat, máskülönben gyengévé és sebezhetővé válunk.
Negatív olvasatában: hűtlenség, felületesség, elérhetetlenség, rosszmájú hírek, bizalomvesztés, szívfájdalom, fecsegés, haszontalan barátok szimbóluma is.
Kérdések
Figyelünk-e a szavak rejtett vagy csak árnyalt jelentésére?
Meghalljuk-e, amit mások mondanak, és még azt is: ki és hogyan mondja azt?
Megtaláljuk-e mások szavaiban a rejtett bölcsességet?
Jelenlegi életszakaszunkban jobban kordában kellene tartanunk bizonyos dolgokat?
Felhalmozódott vajon bennünk túl sok apró bosszúság?
Hogyan tudjuk kezelni a felesleges kontaktusokat, embereket?
Esetleg mi magunk válhatunk mások számára undok féreggé?
Meglátjuk-e a nagyobb összefüggéseket?
Tovább tudunk-e lépni, vagy beleragadunk problémáinkba?
(A bevezetőben említett két alapművön túl felhasználtam a következő két munkát:
Szimbólumtár - Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Pál József - Újvári, Edit, Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Közművelődési Tanszék
Állatszimbólumtár A-Z szerkesztette Vígh Éva, Balassi kiadó Budapest,
valamint a Wikipédia szócikkét.)
(Lásd még ugyanitt a Madarak címszót is.)
FEKETERIGÓ
A természet ereje, ciklikusságok, a jelenben élni
A keresztény mitológiában – minden más tulajdonságát figyelmen kívül hagyva – fekete színe miatt természetesen az ördög madarának kiáltották ki a feketerigót (bűn, sötétség, testi vágyak). De még a fekete színnél sem vették figyelembe annak bizonyos, pozitív aspektusait, mint a kifejezőkészség, ítélő erő, védelem.
A mágia is többféleképpen használható, s ennek a területnek szorosan köze van a feketerigókhoz is, többek közt pont a színük miatt (amely magában foglal minden más színt).
A rugalmas, változó körülményekhez jól alkalmazkodó madarak már régen urbanizálódtak, a városokban – melyek miatt kiszorultak eredeti élőhelyükről – igen jól feltalálják magukat, mindenhez hozzáférnek, amire szükségük van. A fás, bokros területeken hajnali és szürkületi énekük tagolja a napot, s tudatja a környezettel, hogy mennyire boldogító is éppen az a pillanat, ami most van. Arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes a jelenben élni, a múlton borongás, vagy a jövőtől való aggódás, vagy ábrándozás helyett. Gyógyító ereje is részben innen ered: elfojtások nélkül, bizalommal élni az életet.
Rugalmassága segíti abban, hogy közösségi lényként élje az életét a párzási időszakon kívül. Mindenféle madárhangot képes utánozni, sőt: két évig hallgattam rendszeresen olyan rigót, aki olyan komolyzenei részleteket (például: Chopint) fütyült, amit egy közelben lakó zongoraművész sokat gyakorolt. A telefonok hangja, a szignálok meg sem kottyannak neki, de a macskanyávogástól sem riad vissza. Ily módon közvetítő a fajok, az egyedek, a világok között. Üzenetet hoz vagy segít azokat értelmezni.
Amikor bármilyen módon felbukkan környezetünkben a feketerigó, feltehetjük a következő kérdéseket:
Mi a helyzet az életritmusunkkal? Megváltozott-e, vagy elcsúszik a természetes ciklikusságtól, nincs összhangban saját ütemeinkkel?
Mennyire élünk a jelenben, meg tudjuk-e alapozni benne a jövő lépéseit vagy csak aggódunk miattuk, illetve leragadunk a múltban?
Érzünk-e elég bizalmat mindezzel kapcsolatban és általában?
Mit fojtunk el és hogyan tudjuk feloldani?
Képesek vagyunk-e mások nyelvén beszélni?
Le tudjuk-e fordítani azokat az üzeneteket, amelyeket kapunk?
Tudunk-e változtatni és örülni a változásnak?
Mennyire vagyunk rugalmasak?
(A bevezetőben hivatkozott két irodalmon kívül felhasználtam itt Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtárjának megfelelő címszavát)
(Lásd még a Madarak címszót.)
GALAMB
Béke, remény, a lélek fénye
A galamb csupa olyan dolgot jelképez, amely igen-igen szükséges abban a folyamatban, amit transzformációként, magasabb rezgésszintre jutásként és még egynéhány megnevezéssel emlegetnek, így az ezredforduló táján- után. Béke, remény, érzékenység, feltámadás, a lélek fénye (sőt: szentlélek), tisztaság, megbocsátás, feloldozás, szublimálás, anyaság, szolgálatkészség, a Földanyával való kapcsolat, női kreativitás. Véletlenek nincsenek, így nyilván az sem az, hogy a modern városi létformában sok helyütt külön harcot vívnak a túlszaporodott galambok ellen. A következtetések levonását az olvasóra bízom. Mindenesetre kivételesen idézem azt, hogy a negatív olvasat mit mutat a galambbal kapcsolatban: „csapást, erőszakot, félelmet, a bűnösség érzetét, rossz lelkiismeretet, elszennyeződést, a lélek tisztátalanságát és tehetetlenséget jelent.” (Jeanne Ruland: Az állatok ereje.)
A galamb éneke (a burukkolás) a víz minőséggel hozható összefüggésbe - pedig egyébként a földies Bika és a levegős Mérleg, vagyis a Vénusz állata - és arra emlékeztet, hogy mindig van lehetőség új vizekre evezni, hogy gyászoljuk ugyan, ami elmúlt, de forduljunk a jövő felé. Életmódja egyébként is igen rugalmasan alkalmazkodik ahhoz a helyhez, ahol éppen tartózkodik, így a megújulásra (vesd össze: transzformáció) is mintát mutat. A jövendölés madaraként megmutatja: mi van éppen születőben az életünkben.
A galambbal való viszonyunk megmutatja: hogyan foglalunk állást a békés megoldások mellett avagy ellen. A felmerülő kérdések közt lehet többek közt:
Az együttélés, együttműködés a természettel és másokkal mekkora megterhelést jelent?
Képesek vagyunk-e megbocsátani?
Mennyire vagyunk rugalmasak?
Milyen megoldást tudunk találni az egyensúly megteremtésére?
(Lásd még a Madarak címszót.)
GÓLYA
Áldás, termékenység, szülői szeretet, gazdagság, jólét, a megőrzött szabadság.
Az új születésének legősibb és egyik legerőteljesebb szimbóluma. Fekete, fehér és vörös színeivel a három alakban (a szűz– fehér – a termékeny nő- vörös, a matróna- fekete) megjelenő ősi teremtő istennő, a „nagy anya”, a nagy istennő képviselője. A görög mitológiában Hérának, a rómaiban Junónak, az otthon, gyerekek és családi hűség istennőjének szent madara.
Vízparti területekhez kötődése miatt a Tündérbirodalomba vezető átjáróval is kapcsolatba hozzák.
Az ember életében bekövetkező új születésének a szimbóluma, akinek a gólya megjelenik, az illető élete valamilyen formában megújul, örömöt és reményt érezhet. Ugyanakkor – látszólagos ellentmondásként – mozdulatlanságot, örökölt tulajdont és örökölt hatalmat is képvisel. A felkészülés mozdulatlansága és a változás dinamikája egyesül benne. A Nap madaraként régi ismereteket hoz vissza, gondoskodik a tudatmező kiszélesítéséről, segít az isteni hatalom és a múltbeli generációk tudásának továbbadásában.
A gólya segít megérteni az érzelmeket, élménnyé tenni a szülés folyamatát. Emellett a belső egyensúly, a kiegyenlítődés és meditáció jelképe, fejlődést, megfontoltságot, tisztaságot és gyógyulást jelent. (Többek között a bűn ősminőségét is jelentő kígyó az egyik zsákmányállata.) Költöző madárként évről- évre visszatér ugyanabba a fészekbe, így a világok közötti vándorlást, utazást, távoli tájak (partok) felfedezését is mutatja.
Ősi táncokra, ceremóniákra, rituálékra utal, amelyek javítják, erősítik az emberi kapcsolatokat, tiszteletet és figyelmet adnak, egy-egy csoporton belül pedig megfelelő érintkezési formát biztosítanak. A gólya összhangba hoz bennünket környezetünkkel. Megtanítja, hogy szavak helyett mozgás és tánc segítségével miként indíthatjuk be a termékenységet, kreativitást az élet bármely területén. Ellesheti tőle az ember, hogy a legtökéletesebb eredmény érdekében hová kell koncentrálnia a mozdulatokat, hol esik ki a ritmusból, akadályozva a fejlődést.
A gólyával kapcsolatban ajánlott kérdések:
Elég figyelmet szentelsz-e a Benned élő gyermeknek?
Aktuálisan szükséged van-e arra, hogy visszatérj a gyökereidhez?
Miért van erre szükség?
Megvan-e a kapcsolatod a családi gyökerekkel, elfogadod, vagy megtagadod azokat?
Elég időt fordítasz-e arra, hogy ápold azokat a dolgokat, amelyeket Te hoztál létre? Egyensúlyban van-e életedben az aktivitás és passzivitás?
Hagysz-e elég időt magadnak a felkészülésre, vagy az eredményeket hajszolod?
Akkor is beszélsz, amikor egyszerűbb és hatékonyabb lenne más úton kifejezni gondolataidat, érzelmeidet?
(Lásd még a Madarak címszót.)
GYÍK
Szerencse, álmok jelentése, tudat és tudattalan egyesítése, dimenzióváltás
Bizonyos kultúrákban a sárkány miniatűr megjelenési formájának tekintik (leszámítva az óriásira növő komodói varánuszt és társait), s így szerencsehozónak számít ez az állat, amelytől viszont más kultúrkörökben erősen viszolyognak.
Szerencsének minősülhet pedig az, ha a gyík segítségével egyesíthetjük tudatalatti tartalmainkat a tudatossal, s ehhez ráadásul hatékony eszközöket is kínál. A változástól, dimenzióváltástól való félelem lehet az oka, hogy mégis nagyon sokan irtóznak ettől az állattól.
A gyík megtanítja az álmok jelentésének és jelentőségének értékelését és az éber állapotban történő hasznosítását. A bárki számára hozzáférhető irányított álmodást aktiválja. Az álmokban ugyanis számos olyan apró mozzanat kerül felszínre, amelynek az ember egyébként nincs tudatában, de az álmok közelebb hozzák őket a tudathoz. Rávilágít arra, hogyan valósulhatnak meg az álmok és megajándékoz a különböző megfigyelési képességekkel és látásmóddal. A Skorpió állataként kitűnően eligazodik a tudatalattiban.
Az álmok átvezetnek az éber állapotban is működő intuícióhoz. Amikor a gyík megjelenik az életünkben, arra figyelmeztet, hogy intuitív érzékelésünk fokozottan működik, vagy hamarosan felerősödik, s érdemes erre fokozottan ügyelni, s mindenképpen hallgatni megérzéseinkre, inkább, mint a józannak tartott megfontolásra vagy konvenciókra.
A tudattalan és tudat egyesítésén kívül a férfi-női oldal egyensúlyát is segíti. A férfi oldallal történő békekötésre utal: a tűz befogadására és átalakítására, miáltal fénnyé transzformálhatjuk az esetleg emésztő, pusztító tüzet. Az árnyoldallal való szembenézést támogatja – ahelyett, hogy kitérnénk előle – s ezzel módunk nyílik elhatárolódni és leválni tőle, s szabadabban vállalhatjuk a felelősséget életünkért. A másoktól való konfliktusmentes elkülönülésben is velünk van, sőt: a múlttól való elszakadásban. Lehet, hogy arra figyelmeztet: ideje új dimenziókat felfedeznünk, fogadjuk be a kozmosz üzeneteit, ismerjük meg belső világunkat, így könnyen elérhetünk különböző tudatállapotokat és választhatunk új mintákat.
Akinek valamilyen formában felbukkan a gyík az életében, válogathat az alábbi kérdésekben, vagy feltehet persze itt nem szereplő újabbakat:
Túl érzékeny? Vagy ellenkezőleg: érzéketlen?
Észreveszi-e a kézenfekvő dolgokat?
Észreveszi-e a finom változásokat, mozzanatokat?
Elég fogékony-e saját belső sugallataira vagy nem akar rájuk hallgatni?
Foglalkozik-e az álmok nyújtotta kimeríthetetlen segítség-forrással? Hajlandó-e némi figyelmet szentelni nekik?
Van-e bátorsága szembenézni saját sötét oldalával? És mit kezd vele?
Hogyan áll a férfi-női szerepekkel? Milyen változásokat kell ebben eszközölnie?
(A bevezetőben hivatkozott két alapvető forráson kívül Giorgio de Santillana-Hertha von Dechend: Hamlet malma c. művét is használtam a szócikknél)
(Lásd még a Hüllők címszót.)
HALAK
Teremtés, kaosz, szerencse, bőség, intuíció, ősbizalom (hit)
A mitológiában a hal az őslény, a káosz és az ősalap egyik szimbóluma, s néhány mítoszban belőle keletkeztek az élőlények. Enki, a sumer teremtő hal formájában mutatkozott. A hindu kozmológiában a hal Matszja, Visnu, (a teremtés istene) inkarnációja. A görög szerelemistennő Aphrodité és szerelemisten Érosz hallá változtak, hogy elmeneküljenek Tüphón, a kígyó elől. Kínában a hal a gazdagság, bőség, szerencse és jólét szimbóluma. A buddhizmusban a „hét jelenség” egyikeként a vágyak kényszerétől és a függőségről való megszabadulást jelképezi. A kereszténységben a hal Krisztus-attribútum: Jézus első követői halászok voltak, az apostoloknak azt mondta, hogy „lelkeket fogtok halászni”, egyik csodatétele a bőséges halfogás, az ókeresztények jelképe a hal volt, a püspöksüveg halfejet formáz, a pápák hivatali gyűrűjét halászgyűrűnek nevezik és jellegzetes katolikus böjtös étel a hal.
A Nagy Napciklusban a lejáró Halak korszakot váltotta fel a Vízöntő-kor (lásd a Cikkek menüponban az Ideológiák, életmód, szépség és egészség felfogásának változása a Nagy Napév tükrében). s mint minden korszakváltás után, megmaradt az előző világhónap jelképe, a halak iránti vonzalom. S persze a víz – a halak tartózkodási helye – ugyancsak mitikus elem az ember számára.
Végül a közelebbi állati vonatkozások előtt az asztrológiai Halak típusra kell röviden kitérni. Ennek a jegynek a két uralkodó bolygója a Neptun (köd, kaosz, bizonytalanság, függések, művészet, ideák, ideálok, hit – és: a Vénusz-Aprodité felsőbb oktávja) valamint a Jupiter (a klasszikus Nagy Szerencse bolygó, a korláttalanság, szétterjedés, nagyvonalúság, ideológiák, hit jelölője). Az analógiák nyilvánvalóak. Fontos még tudatosítani, hogy a Halak típus a legszínesebb, a legtöbb al-változatot mutató jegy, ahogyan a valóságos halaknál is vannak a moszatevő ártalmatlan zsákmányállatok és a ragadozó halak, élükön a cápával.
Ezek után lássuk, hogy mit is jelent, ha valaki szereti ezeket az állatokat, akváriumot gondoz, horgászik (!) vagy bármilyen más formában összetalálkozik a hallal.
A hal az intuícióra, érzésekre, a bennünk lévő tudásra irányítja a figyelmet. A vízáramlatokon keresztül életünk legmagasabb és legmélyebb pontjához sodor, segít, hogy jobban megismerjük valódi motivációinkat. Érzékennyé tesz a finomanyagi energiára, ezért jobban érzékeljük a lehetőségeket, de a veszélyeket is és tudunk hozzájuk alkalmazkodni. Ezzel egyúttal támogat abban, hogy visszataláljunk az ősbizalomhoz, ami a határtalan lehetőségek perspektíváját is felmutatja. Az együttérzés, egyetemes szeretet, odaadás motivációival a teljesség felé terel. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az élet sokszínűségét is szimbolizálja.
Negatív olvasatában utalhat érzelemmenteségre, határozatlanságra, elvtelen lavírozásra. Jelezhet egy elveszett lélektöredéket, amely hiányérzetet és betegséget okozhat. Ilyenkor hiányzik a gondoskodás, szeretet, törődés, s persze a bőség és gazdagság, vagy ezek érzete is.
Amikor halakkal foglalkozunk, illetve feltűnik az életünkben, akkor jogosak a következő kérdések (is):
Hogyan állunk az érzelmekkel? Túláradnak-e vagy ellenkezőleg: elnyomjuk azokat? Hallgatunk-e intuíciónkra vagy sem?
Mennyire befolyásolnak hiúsági kérdések, az Ego kívánalmai, amelyek távol tartanak minket a teljesség felé vezető úttól?
Elfogadjuk-e az élet kínálta lehetőségeket?
Mit követelünk és azért mit adunk cserébe?
Hajlandók vagyunk-e legalább valamennyi áldozatra?
A „táplálékláncban” feltételezhető helyünkhöz hogyan viszonyulunk?
Mit kezdünk a kaotikus állapotokkal?
Mi magunk keltjük a kaoszt?
Mi a szerepe a hitnek az életünkben?
Mekkora bennünk a bizalom? Mit teszünk annak érdekében, hogy növekedjen?
HANGYA
Szorgalom, munka, jó szervezés, együttműködés, közösség, rend és fegyelem
A hangya a közösség egyik univerzális szimbóluma. Az ókori görögöknél és rómaiaknál a hangyákat a jó termés és a jóslás erejének képviselőiként az aratás istennőjének, Ceresnek (görög Démétér) szentelték. Kínában erényességet, patriotizmust, rendet és alázatot jelent. Indiában szakadatlan szorgoskodásuk a világi tevékenység hiábavalóságának a jelképe. Mindemellett a jó és rossz megkülönböztetésének képességét jelenti, s mivel tartalékot halmoz fel, megfontoltságot, előrelátást és egyszerűséget szimbolizál. Az indiánoknál az erőt reprezentálják. Kitartást, állhatatosságot, produktivitást, meggondoltságot és bátorságot jelképez.
A hangya a 6. jegy, a Szűz állata, s aki egy kicsit is ismeri e típus jellemzését, máris tudja azonosítani a főbb attribútumokat: szorgalom, munka, szerénység, szolgálat, a közösség szolgálata és így tovább. De tovább is mehetünk: a 6. számú nagy arkánum a tarot-ban a Válaszút (másutt: Szeretők) analógiába hozható a jó és rossz megkülönböztetésével.
A hangyakolóniák az erdő, mezők őrzői és rendcsinálói, berendezkedésük szerint mindenkinek megvan a maga terve, feladata és helye a világban, mindenki hordoz egy darabkát az egészből. Mivel a hangyák a saját súlyuknál sokkal nehezebbet cipelnek, rámutatnak arra, hogy van erőnk túlnőni saját magunkon és sok mindent meg tudunk mozgatni, ha akarunk. Emlékeztetnek a rendre és a közösségben elfoglalt helyünkre.
A hangya lehetővé teszi, hogy a társadalomban felépüljenek és újraépüljenek az energiamezők. Erőt ad az átalakuláshoz, feloldja a megrögzött mintákat és merev viselkedési és gondolkodási módokat, amelyek már nem szolgálnak bennünket vagy egyenesen hátráltatják fejlődésünket. A hangya mérge ellenméreg a bensőnket égető méreg, a düh és harag ellen. A tűzerőnkkel szembesít és megmutatja, mikor használjuk azt saját magunk ellen ahelyett, hogy fejlődésünkre fordítanánk. Ha lebecsüljük saját erőinket és túl sok hatalmat adunk másoknak, akkor valóban meggyengülünk. Megmutatja, hogy az ember hogyan tudja átrendezni energiáit úgy, hogy megújítsa és átszervezze az életét és körülményeit. Hogyan tud együtt dolgozni másokkal úgy, hogy az mindenki javát szolgálja.
Tökéletes építész: megtanítja, hogy az ember miként építse fel az otthonát és miként váltsa valóra álmait. A piramis formájú hangyaboly pedig a spirituális beavató helyekre emlékeztet – utalok vissza itt is a Szűz jegyre, s a vele analóg 6. házra, amely többek közt a karma háza is.
A hangya arra a haragra is emlékeztet, amelyet akkor érzünk, ha – megítélésünk szerint – nem tudjuk elfoglalni méltó helyünket a társadalomban, hogy nem becsülnek meg érdemünk szerint, hogy a közösség olyanná tesz, amilyenek mi valójában nem is vagyunk. Túl sokat foglalkozunk más dolgaival a sajátunk helyett. Túl sokat cipelünk mások helyett, túl sok felelősséget vállalunk a közösségért ahelyett, hogy saját tényleges feladatunkra koncentrálnánk. Mindaddig nem hagynak békén, amíg meg nem találjuk és el nem foglaljuk a helyünket és a közösségen belüli egyéni funkciónkat, amíg szorgalommal és kitartással el nem végezzük feladatunkat, életutunkat és küldetésünket beteljesítve valóságos, aktív és harmonikus részeivé válunk annak a közösségnek, amelyhez tartozunk.
Mielőtt feltesszük kérdéseinket, gondoljuk csak át, hogy a hangyák rendkívül zavaró jelenléte élőhelyünkön, lakásunkban, kertünkben, a fájdalmas hangyacsípés milyen fontos figyelmeztetést hordoz számunkra mindarra, ami az individuális törekvéseink ellenében hatna.
Az egyes részkérdések pedig:
Hogyan állunk a szorgalommal?
Az önfegyelemmel?
Van-e kitartásunk, türelmünk végigvinni a megkezdett feladatokat?
A környezetünkben vannak-e olyan emberek, akik antiszociális, nem együttműködő, véleményünk szerint könnyelmű magatartása irritál bennünket?
Megújítjuk-e az életünket például minden évben valamilyen módon, képzéssel, munkával, hobbival?
Másokkal szemben képesek vagyunk-e elfogadást, türelmet tanúsítani?
Hajlamosak vagyunk-e eltúlozni dolgokat, különösen saját jelentőségünket mikrokörnyezetünkben és a tágabb környezetben?
Hogyan állunk a közösséggel, a közösségi élettel?
Megtaláltuk-e helyünket a társadalomban és elégedettek vagyunk-e vele, vagy sem?
Képesek vagyunk-e felülbírálni, hogy helyesen értékeljük-e meglévő vagy/és vágyott pozíciónkat?
HARKÁLY
Mennydörgés- villámlás; fordulat az életben, régi kötöttségek feloldása, poláris és rejtett erők
Az antik Rómában a harkály a farkas mellett a római harcisten, Mars szent állata volt, s az asztrológiában is a Marshoz társítjuk, így a Kosnak és (főleg) a Skorpiónak is állata. Babilonban Istár fejszéjének tekintették, és a termékenység egyik szimbóluma volt. A görög mitológiában Zeusz és Árész (v.ö.: Mars) szent madara. Az amerikai indiánok hagyományaiban a harkály magának a Földnek a szívdobbanásával áll kapcsolatban.
A néphiedelmekben is villámszimbólum (piros sapkája miatt), időjárás-előrejelző. Egyéb jósképességet is tulajdonítanak neki. Ha balról jön, akkor szerencsétlenséget hoz, ha jobbról, akkor szerencsét.
Mindenesetre a harkály segít felkutatni a rejtett, ősi forrásokat, megoldani új fizikai és mentális energiák felszabadulását és feloldani régi kötöttségeket. Jellegzetes ritmikus kopogása, kopácsolása ihlette azt a misztikus értelmezést, hogy az új élet ritmusát vagy a különféle rítusokban alkalmazott dobszót imitálja. Változás, átváltozás, visszaváltozás energiáit, az élet energiáit hozza a harkály, amikor bekopogtat. Fordulatot jelez, aktivizál, kreativitást és nyitottságot követel vagy jelez. Azt ígéri, hogy megvalósíthatjuk álmainkat. Figyeljünk szívünk ütemére, mert a harkály azt üzeni, hogy megérett az idő arra, hogy saját ritmusunkat, saját utunkat kövessük. Hullám alakú röptében a poláris erők váltakozását ismerhetjük fel és fogadhatjuk el ahelyett, hogy harcolni próbálnánk ellenük. Összeköttetést teremt az alsó- középső- és felső világok között.
Utalhat önsajnálatra, érzelmi kötöttségekre, a „szegény én” típusú magatartásra, valakire, aki nem tudja megvalósítani az álmait, egy álomvilágban él, és elmerül az érzelmeiben. Mindezekhez társulhat még néhány nem kifejezetten előnyös tulajdonság: birtoklásvágy, szeszélyesség, kicsinyesség, túlzott igényesség, érzelmi követelődzés, harag.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni annak, akihez a harkály bekopogtat?
Racionálisan tekint-e élete különböző dolgaira?
A környezetében vannak-e olyanok, akik tevékenységeiket kontroll nélkül végzik?
És maga az érintett?
Hajlamos-e mindenféle megfontolás nélkül beleugrani bizonyos helyzetekbe?
Sürgető-e új ritmust felvenni az életében, mert megrekedt, vagy nagyon „leült”, elkényelmesedett, elfásult.
A ritmus jó eszköz a fizikai energia befolyásolására is, hogyan is áll a fizikai aktivitással? Mennyire áll ellent a változásoknak minden szinten?
Miben kellene változtatnia és azt hogyan teheti meg?
(Lásd még a Madarak címszót.)
HATTYÚ
Tisztaság, szépség, erő és hosszú élet, kapcsolat a Tündérbirodalommal
Amikor megjelenik a hattyú az életünkben, érzékennyé vagy érzékenyebbé váltunk mások emócióira is. Az őszinteség, szeretet, a belső szépségre való fogékonyság nagyobb szerepet kap. Jelent szabadságot, tisztaságot, megmutatja miként láthatjuk meg önmagunkban és másokban a belső szépséget – a külső megjelenéstől függetlenül A fény, kecsesség, nőiesség, szépség és báj hagyományos szimbóluma északon és délen, valamint keleten egyaránt - lásd szerepét a különféle mitológiákban, továbbá azt is, hogy az asztrológiában a Mérleg állata. Arra tanít, hogyan ismerhetjük és szerethetjük meg önmagunkban az itt is felsorolt pozitív motívumokat. Segít megszabadulni attól, hogy mindenáron meg akarnánk felelni a tőlünk idegen elvárásoknak. Bátorságot, inspirációt, erőt ad hozzá, hogy saját utunkon járhassunk. Mi több: az árnyékterületek szépségére is felhívja a figyelmet (lásd a mondák hattyú-átváltozásait).
Utalhat pozitív változásra az életben és a felsőbb világokból származó üzenetre, intuícióra, amellyel azokat megérezzük és értelmezzük. Erőt és hosszú életet szimbolizál, ami az ember számára is lehetővé válik, mihelyt életre kelti a szunnyadó szépséget és energiát.
Mint lélekszimbólum képes arra, hogy hidat építsen új tartományokba, új hatalmakhoz A hattyú kapcsolatot jelent a Tündérbirodalomhoz. Erejét kordában kell tartani, különben rosszul végződhet valami (lásd ismét a hattyú-mítoszok, történetek egy részét).
A hattyúdal (görög eredetű) legendája révén jelent még költői ihletet, költészetet, zenét, táncot.
A kérdések, melyekkel érdemes foglalkoznunk a hattyúval kapcsolatban:
Bízunk-e önmagunkban, sorsunkban, s abban, hogy jóra fordulhat.
Tudunk-e örülni a nagyobb és kisebb dolgoknak – egyáltalán: bárminek?
Esetleg valamiért belesüppedtünk a magány, világfájdalom, bánat állapotába és nem tudunk kikecmeregni belőle? Megvan hozzá a bátorságunk?
Azt érezzük-e, hogy nem értenek meg bennünket, hogy többet adunk, mint kapunk?
S valóban így van ez?
Ha igen, akkor hogyan tudunk ebből erényt kovácsolni, hogyan találjuk meg mellette vagy benne az örömöt?
Ha elvesztettük hitünket a tündérmesékben, hogyan tudjuk visszaszerezni?
Birtokunkban van-e a belső tisztaság?
Árnyék-területeinkhez való viszonyunkon kell-e javítani és hogyan?
(Lásd még a Madarak címszót.)
(Lásd még a Madarak címszót.)
HOLLÓ
Születés és halál, mágia, karma, információ, közvetítés
A varjúfélék családjába tartozó hollóról lehetett volna beszélni a varjúnál, hiszen szimbólumrendszerükben is nagyon sok hasonlóság van természetesen. Rendszertanilag úgyszólván csak a méretbeli különbséget lehet kiemelni, tekintve, hogy a holló jóval nagyobb, mint a varjú. Mostanra sajnos azt is ki kell domborítani, hogy nemcsak a fehér holló ritka, hanem immár a fekete is.
A legendákban, mítoszokban, mesékben, balladákban ellentmondó tartalmakkal szerepel: születés és halál, misztikum (fekete) mágia. A Bibliában is két arcát látjuk: a Noé által kibocsátott holló nem tért vissza a bárkához (bár én ezt mindig is kifejezetten pozitív szerepnek láttam, nem a hűtlenséget, hiszen azt jelezte, hogy véget ért a vész), viszont Illés prófétát egy holló táplálta bujdosása közben. Az Arany balladában szereplő Vörös Rébéknek is kettős a szerepe: egyfelől a megrontás, másfelől viszont az igazságtétel. A boszorkányoknak, valamint a (fehér) mágusoknak is attribútuma, jelképe. A Naphoz, s egyidejűleg a sötét erőkhöz rendelték hozzá. Kínában háromlábú holló jelképezi a Nap három fázisát: napfelkelte, delelés, naplemente. Ezekből az archetípusokból merített nyilván R.R.Martin is a Trónok harca háromszemű hollójához.
Akinek az életében megjelenik a holló, az illető varázslatra számíthat: sőt, az életében valahol már működik a varázserő. A holló tehát arról ad hírt, hogy az illető saját élete varázslójává vagy boszorkányává válhat. Az átváltozás mestere (lásd ismét Vörös Rébéket is).
Azt mutatja meg: hogyan kell belépni a sötétbe és kihozni onnan a világosságot – a bensőnkbe tett utazásokkal egyre több fényt felszínre hozni – ez nem más, mint a teremtés. Arra is figyelmeztet, hogy aki a sötétséget el akarja kerülni, az a fényt sem látja meg. A mondottak mellett még a változások, megfordulás, visszafordulás szimbólumaként is kapcsolódik szorosan a sors kerekéhez; a karmához. Ezt az is jól érzékelteti, hogy a Szaturnusz, a karmabolygó által uralt jegynek, a Baknak, s persze magának a Szaturnusznak is állata. Átfogó látásmódra tanít, arra, hogyan viszonyuljunk a keletkezés és elmúlás nagy kérdéseihez. Rámutat a feloldatlan árnyoldalra, amiben ha rendet rakunk, azzal aktiváljuk gyógyító erőnket. Segít magunkra találni.
Hírnök- jós szerepe is fontos. Odin istennek egy hollópár – Hugin, a gondolat és Munin, az emlékezet – suttogta a fülébe, mi történik a világban. A dolgok mögé lát és információit sem teljesen evilági forrásokból szerzi.
Milyen kérdéseket sugall a holló, amikor valamilyen formában megjelenik az életünkben?
Túl sokat foglalkozunk-e azzal, hogy a világnak mi a véleménye rólunk?
Saját utunkat követjük-e, vagy más mintáknak akarunk megfelelni?
A kozmikus törvényeket képesek vagyunk-e felismerni és magunkévá tenni?
Mit akarunk elkerülni az életünkben?
Félünk-e az árnyéktól (saját mélységeinktől, a haláltól)?
Hajlandók vagyunk-e kísérletezni?
Képesek vagyunk-e a rugalmas változásra?
Képesek vagyunk-e a mágia teremtőerejének (veszélytelen) felhasználására?
El tudjuk-e jó szívvel engedni elképzeléseinket és új útra lépni?
Milyen a viszonyunk a spirituális világgal?
(Lásd még a szarka, varjú címszavakat)
HÜLLŐK
Alkalmazkodás, védekezés, környezeti hatások, átalakulás, önállóság
Négy rend tartozik a hüllőkhöz:
- kígyók és gyíkfélék
- krokodilok és aligátorok
- szárazföldi és vízi teknősök
- hidasgyík (Új-Zéland)
A hüllőknek az emlősökkel szemben nincs belső hőszabályozójuk, ezért fokozottan érzékenyek a környezetükre. Így azok az emberek is, akik valamilyen különös kapcsolatban állnak ezzel az érdekes és ambivalens érzéseket kiváltó kategóriával. Hirtelen hangulatváltozások gyakran következhetnek be náluk annak függvényében, hogy éppen milyen környezetben vannak. Gyakran átveszik környezetük hangnemét és „hőmérsékletét”, habitusát és attól függően változnak, hogy milyen közegbe kerülnek be. Ezt megtanulni kezelni – ez a feladat. Ennek során megtanulhatja az ember irányítani az aurát és annak más energiamezőkkel való együttműködését.
Az pikkelyekkel kemény oldalukat mutatják a külvilágnak, bár sokakat arra nevelnek, hogy mindenkihez kedvesek és nyitottak legyenek. Egyszerre működhet tehát az érintettben a kemény erő és a gyengédség. Ezt kezelni, egyensúlyban tartani is egy fontos tanulási folyamat.
A tojás szimbolikája nagyobb részt érvényes a hüllőkre is, azzal a jelentős módosulással, hogy a hüllők többsége (a krokodil kivételével) eltemeti a homokba a tojásait és otthagyja. Amint kibújnak az ivadékok, saját lábukra kell állniuk. Ezért az érintettek általában már kiskorukban megtanulják, hogy miként védjék meg magukat. Rákényszerülnek arra, hogy kifejlesszenek magukban egy nagy adag önállóságot és magabiztosságot. Másoknál akkor jelenik meg a hüllő, amikor idősebbek lesznek, amikor bizonyos változások következnek be az életükben. Oda kell figyelni azokra a lehetőségekre, amelyek segítik az előrejutást, amelyek révén új szintekre fejleszthető az önbizalom és önállóság.
A kétéltűek (békák, szalamandrák) kettős életet élnek, a víz és szárazföld közt oszlik meg az életük. Akiknél ezek az állatok bukkannak fel hangsúlyosan, az érzelmi energiák (víz) konstruktív alkalmazása (föld) lehet az aktuális feladat. Foglalkoztatja őket az átalakulás (feltámadás- újjászületés).
Kérdések, amelyeket érdemes feltenni, ha a hüllő valamilyen formában felbukkan az életünkben:
Aktuális-e életmódváltás, ezen belül étrendi szokások változtatása?
Hogyan tudjuk védekező rendszerünket működtetni?
Nem esünk-e túlzásokba a védekezés terén?
Nem esünk-e túlzásokba az alkalmazkodás terén?
Össze tudjuk-e hangolni a földi és spirituális célokat, motívumokat?
Hogyan viszonyulunk a változásokhoz?
(Lásd még a következő címszavakat ugyanitt: béka, gyík, kígyó, krokodil, teknős. A Szimbólumok, archetípusok al-menüpontban pedig a tojás címszót is érdemes tanulmányozni.
https://karmaasztrologia.info/szimbolumok-szimbolumok-archetipusok/ )
IMÁDKOZÓ SÁSKA (ÁJTATOS MANÓ)
Csend, a megfelelő pillanat kivárása, alkalmazkodás a környezethez, szexualitás
Magyar neve kissé félrevezető, mert nem az egyébként növényevő sáskákkal áll rokonságban, hanem a csótányokkal és termeszekkel.
A sáska szerepe a távol-keleti és afrikai hitrendszerekben, mitológiákban sokkal nagyobb, és kifejezetten pozitívabb, mint az európai- amerikai kultúrákban. A kung-fu és a csi-kung eleinek tekintélyes részét a sáskák magatartása ihlette. A kereszténységnél többnyire negatív felhangokkal emlegetik (lásd: sáskajárás). Nem tudok róla, hogy lenne asztrológiai besorolása, de erős analógiákat mutat a Skorpióval.
Az imádkozó sáska rovarevő, remek vadász. Mozdulatlanul vagy a falevelek mozgását imitáló hintázással olvad bele a környezetébe és a megfelelő pillanatban lecsap, sokszor emberi szem számára érzékelhetetlen gyorsasággal. Megtanít értékelni a csend és nyugalom erejét. El kell távolodni a külvilágtól és a belső csendbe vonulni annak érdekében, hogy ha jön a cselekvés ideje, határozottan, gyorsan és pontosan vigyük véghez. Latin nevéből a mantis-t az ógörög próféta jelentésű szóval hozzák összefüggésbe, emiatt a próféciákra való érzékenységet is jelzi. A meditáció, intuíció, jövőbelátás felerősödésének alapfeltétele a csend, amelynek több (szám szerint 7) szintjét tartja számon a keleti gondolkodás. Az egyes szintek megismerésében és felhasználásában segít a sáska.
Elterjedt az imádkozó sáskák párzási szokásával kapcsolatban az a tévhit, hogy a nőstény párzás után minden esetben felfalja a hímet. Ez csak részlegesen igaz, mert valóban előfordul, de korántsem mindig. A szexuális szokásokra, a szexualitás (szaporodás – fajfenntartás) elemi erejére és az ahhoz való viszonyulásra hívja fel a figyelmet. Azon belül is koncentrálhat a másik nemhez való hozzáállásra - akár férfinak, akár nőnek üzen valamit a sáska. Különbséget mégis lehet tenni: a férfiaknál a másik nemmel szembeni fenntartások, nőknél pedig a saját ösztönélettől való félelmek is szóba jöhetnek.
Milyen kérdéseket tehetünk fel amikor felbukkan életünkben az ájtatos manó?
Mikor végeztél legutóbb önvizsgálatot?
Aktuális-e egy alapos önismereti eljárás?
Ideje lenne elkezdeni egy meditációs periódust, vagy általában a meditációt?
Megengeded-e a külvilágnak, hogy kifürkésszék terveidet?
Ügyelsz-e arra, hogy kinek mit mondasz?
Kellő türelmet tudsz-e tanúsítani, képes vagy-e a megfelelő idő kivárására?
A türelem (kivárás) hiánya miatt lemaradsz-e bizonyos eredményekről?
Képes vagy-e a gyors cselekvésre amikor arra megérett az idő?
Hogyan viszonyulsz a szexualitáshoz, ösztöneidhez?
Hogyan viszonyulsz a másik nemhez, engeded-e, hogy előítéletek gúzsba kössenek?
Felhasznált irodalom: Ted Andrews: Az állatok szimbolikája, Wikipédia)
KACSA – lásd: tőkésréce
KAKAS
Születés, feltámadás, tűz, szexualitás, harciasság
Az archetipikus szimbólumok egyike, s természetesen mint ilyen, a világ számos pontján találkozunk a kakassal, mint jelképpel, az idők során változó jelentéssel. A görög Apollón – a napisten fia, Aszklépiosz kakasáldozatot kapott, ha valaki meghalt, hogy a kakas jelezze a túlvilágon az új fényre eszmélő lélek megérkeztét. A kakas mint lélekvezető szerepel Hermész vagy Attisz isten mellett és a régi germánok gyászszertartásaiban is. Egyes altaji népeknél a halottas ágyhoz kötött kakas elzavarásával hajt végre szelleműzést a sámán. A magyar táltosok is viseltek a fejükön, hajukban kakastollat, ami a másik világba utazni készülő táltost segítette a lélekvezető madár tollával. Segítségül hívták a démonok kiűzésében.
A kínai asztrológia egyik állata a 12 közül, a lelkesedés és humor jegye. Az iszlám kultúrában is nagy tisztelet övezi, a fehér kakas a Próféta madara. A kakasszó pedig angyal jelenlétére figyelmeztet és imára hív. A franciáknak egyik nemzeti jelképe, sőt: a gallus (= francia) jelentése is kakas. (Ily módon szerző vezetékneve – a Gál – ugyancsak összekapcsolódik a kakassal, mert nagy valószínűséggel a gallus rövidüléséből származik.)
A szabadkőműves hagyományban is megjelenik, mint az éberség és a beavató fény érkezésének jelképe.
A feltámadással kapcsolatos szimbolikát a keresztény mitológia is beemelte saját rendszerébe, amennyiben Jézus születését egy kakas adta hírül. A spirituális éberség jelképeként is szerepel a biblia történetben: miután Péter háromszor megtagadta Jézust, megszólalt a kakas. A hűséggel is kapcsolatba hozzák ugyanezen az alapon. Az ítélet napját is kakas kukorékolása fogja jelezni. Az Ószövetségben az Istentől kapott értelem fényét szimbolizálja. A templomok tornyán elhelyezett kakas megint visszafordul az újjászületés- feltámadás motívumához, Krisztus második eljövetelét várja és jelzi.
Persze a keresztény felfogásban szegény kakas a szexuális mohóság és zsarnoki természete miatt különböző bűnök megtestesítője is, az ókorban és a középkorban némely bűnösöket előszeretettel varrtak zsákba és dobtak vízbe egy kutya, egy kakas és egy vipera (esetleg más állat) kíséretében.
A pusztító tűzzel (tisztító tűzzel?) is összefüggésbe hozza a néphit. Kínában a házak falára festettek kakast, a tűz elleni védekezés miatt. Tibetben a kakas a tűzként lobogó szenvedélyes vágyat is jelképezi. A magyaroknál a tűz szinonimája volt a vörös kakas.
Az Oroszlán állata, mivel ő köszönti urát, a Napot, de a Marshoz is kötik (v.ö. Mars: férfiasság, szexualitás, agresszió; a vér, vas, tűz jelentésével), tehát főleg a Koshoz is köze van. A római mitológiában a kovácsisten, Vulcanus állata. A magyar csendőrök kakastolla is a fegyveres testület marsikus jellegét hangsúlyozza.
Nos, a kakas tehát mindenekelőtt ősi Napszimbólum – hiszen a nappal kel és fekszik, sőt: a napkeltét hírül adja hangos kukorékolással. Egyúttal az éjjel szabadon járó-kelő kísérteteknek és gonosz lelkeknek ellensége, mert ezek a nappalt nem tűrik, létük szigorúan az éjszakához kötött. Pogány, illetve más vallásokban – gyakran rontások ellen – alkalmazott különféle rituálék áldozati állata. Nagy hatalmat is jelent, kapcsolatban áll a régmúlttal (előző életekkel) és utat mutat az ember számára a jövőben megnyilatkozó erőkhöz.
Mint mindennek, neki is van úgynevezett negatív oldala – lásd az ezzel kapcsolatos kifejezéseket is: kakaskodik, úr, mint kakas a szemétdombján, forog akár a szélkakas.
Ambivalens jelentéseire utal az is, hogy a fekete kakast az ördög szolgájának tekintették és okkult praktikákhoz használták, vagy hogy a legendabeli baziliszkuszt egy varangyos béka kakastojásból keltette ki.
A kakast többnyire feltűnősködőnek és hivalkodónak tartják, de azt emellett is hangsúlyozni kell, hogy az élethez való hozzáállása egyenes és nyílt. Újfajta optimizmusra képes sarkallni az embert, aminek segítségével aztán jobban elboldogul az illető saját – sokszor irigylésre méltó – különcségével.
Amikor megjelenik számunkra valamilyen formában a kakas, arra hív fel, hogy legyünk éberek és aktívak. A háromdimenziós aktivitása mellett is tartsuk szem előtt a szellem dolgait, a spiritualitást. Figyelmeztet, hogy születőben van számunkra vagy nagyobb közösség számára a szellemi fény, valamilyen értelemben vett feltámadás. Az időre, annak ciklikusságára is ráirányítja a figyelmet. Arra szólít, hogy legyünk igazságosak és mindig őszinték. Megmutatja, hogyan tudjuk erőnket használni a háromdimenziós térben.
Ébresztőt kiált: hogy ébredjünk saját tudatunkra, kezdjük el tanulmányozni magunkat és mindazt, ami számunkra fontos. Hagyjunk fel azzal, hogy fényünket elrejtjük, mutassuk meg magunkat a világnak! Ügyel az energiánkra, tanáccsal lát el a élet dolgaiban, például abban, hogy ne riadjunk vissza az összeütközésektől és álljunk ki bátran az érdekeinkért.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni, amikor a kakas jelképpel találkozunk: Kihasználunk-e minden időt és lehetőséget vagy fel kell ébrednünk rövidebb- hosszabb álmunkból, passzivitásunkból?
Esetleg nekünk magunknak kell-e valamilyen körben ébresztőt fújni?
Milyen irányban kell aktivitást kifejteni?
Használjuk-e szellemi erőnket?
Meg tudjuk-e különböztetni a lendületet, meggyőző erőt az agressziótól vagy a hepciáskodástól és tudjuk-e helyesen alkalmazni ilyen jellegű energiáinkat?
Képesek vagyunk-e akkor is a világba kiáltani véleményünket vagy fontosnak tartott információinkat, ha semmilyen visszacsatolás nincs (ahogyan a kakas is belekiáltja környezetébe a Napüdvözletét, függetlenül attól, hogy hallja-e valaki és mit kezd vele)? Hogyan állunk az őszinteség, egyenesség kérdéseivel?
És az optimizmussal?
(A bevezetőben hivatkozott két kiadvány mellett ennél a szócikknél felhasználtam még Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. kiadványnak a megfelelő címszavát.)
KÍGYÓ
Újjászületés; átalakulás, spirális, spirituális haladás; feltámadás; hatalom; életerő; szexualitás; beavatottság; női energiák, de ugyanakkor fallikus szimbólum is; intuíció, bölcsesség; gyógyítás
Igen-igen ambivalens, szerteágazó, sokrétű a kígyókhoz való viszonya az embernek, akár ha „csak” a hüllőről van szó, akár mögöttes jelentéséről, s nyilvánvaló, hogy a kettőt nem is lehet szétválasztani.
Szimbolikáját sem fejezhetjük ki egy-két szóval, lásd a címszó után felsorolást – ha csak ki nem maradt belőle valami.
Mitológiája rendkívül gazdag, egyik legősibb megjelenése a világkígyó, a mindent világra hozó anya.
Az aztékok a tollas kígyót (Quetzalcoatl) istenként, esőistenként tisztelték, aki egyesíti a földet, égboltot, a fényt és sötétséget, az életet és halált. Párja az azték kígyóistennő (Coatlicue) az anyaföldnek felel meg. A Holdistennő (Ixchel) kígyókoronát visel. A hopi indiánoknál szintén rendkívül nagy szerepet kapott a kígyó.
A görög mitológiában is sokrétű a jelentése: Hermész botján a két kígyó a bölcsességet jelképezi. Aszklépioszt, a nagy gyógyítót kígyóval a kezében ábrázolták (innen származik a gyógyszerészet, gyógyszertárak jelképe is a kehelyből felemelkedő kígyó). A mágiát, szellemekkel való kapcsolatot, termékenységet felügyelő Hekatét is kígyókkal körülvéve jelenítették meg. A Gorgó-főn (Medusza), vagy a hajában tekergőző kígyók viszont a gonosz hárítását szolgálják. A krétai kígyós istennő alighanem teremtésmítosz része.
Az indiai kultúrkörben ugyancsak igen jelentős a kígyó szerepe: a vizeket és alsó világot megjelenítő Vinata istennő egyúttal a kígyók anyja. A félig kobra, félig isten Nagas és felesége, Naginis önmagukban hordozzák a kígyót. Angkorban a sok kígyóábrázolás között a nagy körforgást, a Nagy Napciklust is szimbolizáló „tejóceán köpüléséhez” Vaszukit, az egyik naga herceget használják sodrókötélnek. Visnu az örökkévalóság kígyóján, Anantán alszik inkarnációs ciklusai között. Siva kígyót visel nyakláncként, amivel viszont a szexualitást jelképezi. A tantrában a kígyó a Kundalini jelképe, aki a végső egyesülést, megvilágosodást és halhatatlanságot jelenti.
Az ókori Egyiptomban éppúgy megvolt a kígyó jelentősége, Hórusz szemét vagy Rá szent szemét ábrázolta a turbánra tekeredő, fejét felemelő kígyó és a beavatást, bölcsességet, értelmet jelképezte. A kígyótiszteletről tanúskodik a fáraók fejdíszét ékesítő kobra.
A kínai asztrológiában az egyik jegy. Számtalan természeti vallásban is nagy hangsúllyal, jelentőséggel bír a kígyó, amint a mítoszoknak, népmeséknek is jellegzetes alakja, a tudás, átalakulás, megoldás közvetítőjeként, kincs- vagy szent helyek őrzőjeként.
A keresztény mitológiában – mintha már említettem volna – alig-alig akad olyan állat, amelynek jelentését „pozitív” formában mentették volna át. A bibliai kígyó egyenesen az Úrral történő szembehelyezkedés, rút csábítás és még rútabb bűnök szimbóluma (ki nem mondva, de nyilván beleértve a szexualitást is, mint ősbűnt).
Az asztrológiában is fontos attribútum, a Skorpiónak egyik szimbóluma a sas mellett: lent- fent – mint a jegy dualitásának kifejeződése, valamint számos, a Skorpióhoz kapcsolódó tartalom megtestesítője. A fentebb már hivatkozott Nagy Napciklus Bika korszakának szimbólumait gazdagítja, mivel a szemben lévő jegyeket is mindig magában foglalja egy-egy nagyobb világhónap (2160 földi év).
E szokatlanul hosszú, ám tárgyalt állatunk jelentőségéhez képest túlságosan rövid felvezetés után nézzük meg, hogy amikor valakinek az életében megjelenik a kígyó, milyen üzeneteket is hordoz, habár az eddigi ismertetésben is meg- megjelentek ezek az elemek.
Visszavezet az eredethez, annak erejéhez és hatalmához, segít felébreszteni mindezt. Figyelmeztet arra, hogy ne meneküljünk a bennünk rejlő hatalom elől, inkább használjuk fel bölcsen. Arra is figyelmeztet, hogy nem szabad visszaélni ezzel a hatalommal, az energiákkal, s a mások megigézésére alkalmas képességekkel. Erőink felélesztésére biztat, amellyel az átalakulást, megújulást segíthetjük. Jelzi, hogy életünk valamelyik területén halál és újjászületés következik be, keressük tehát ennek lehetőségét, az új irányokat. Le kell vetnünk időnként a régi bőrünket, hisz minden vedlés után növekedés és spirális építkezés, fejlődés következik. Gyors változásokat ígér, gyors gyógyulást, akár fizikai, akár spirituális szinten. Megtanít a gyilkolásra vagy gyógyításra egyaránt használható mérgek helyes kezelésére.
Aktiválja a szexuális energiákat, megváltoztatja saját testünkhöz való viszonyunkat. A Nagy Istennő megtestesüléseként az ősi női minőséggel egyesít.
Megteremti a kapcsolatot ösztöneink, megérzéseink és a tudatunk között, más szférák üzenetére tesz érzékennyé (például auralátás). Segít egyre jobban bízni intuíciónkban, ítélőképességünk fejlesztésében, saját ritmusunk megtalálásában. Emellett minél több tudás elsajátításában is, a túlterhelés veszélye nélkül. Engedjük, hogy átvezessen az árnyékon és fényen és vonuljunk néha vissza, hogy erőinket előbb belül fejlesszük tovább, majd utána lépjünk velük a világ felé- elé.
A negatív üzenetekből is fel kell sorolni jó néhányat, hiszen azzal kezdtük, mennyire ambivalens, kettős vagy sokrétű ennek az állatnak a megítélése- jelentősége, jelentése. Tehát: kétszínűség, agresszivitás, féltékenység, irigység, gerinctelenség, levertség, hátsó szándék, fontoskodás, bizalmatlanság, bosszúvágy, szexuális túlkapások, titkolózás, kívülről irányított viselkedés, bénulás, saját erő beszűkülése, tudattalan hajtóerő, vágy, függőség. Félelmekre, visszaélésekre, valamint a fekete mágia támadásaira és hipnotizált lélektöredék jelenlétére is utalhat.
Amikor a kígyó inspirál minket, akkor is tehetünk fel kérdéseket szép számmal: Változtatni kellene valamiben, de mégsem tesszük?
Vagy túlságosan is siettetjük a változást?
Lecsapunk másokra, amikor az teljesen indokolatlan?
Vagy ellenkezőleg: kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, mert nem támadunk vissza?
Mit kellene meggyógyítani?
Milyen új lehetőség kínálkozik, amire le kéne csapni?
Használjuk-e az intuíciót?
Hogyan használjuk hatalmunkat?
Mennyire nyomjuk el, vagy ellenkezőleg: helyezzük előtérbe szexuális késztetéseinket?
Van-e a múltunkban (reinkarnációs előzményeinkben) olyan elem, amelyet ideje felszámolni?
(A szócikknél a bevezetőben megjelölt két alapvető forráson kívül Giorgio de Santillana-Hertha von Dechend: Hamlet malma c. művéhez is folyamodtam.)
KROKODIL, ALIGÁTOR
A születés, az anyaság és a kezdet ősi energiái; minden tudás őrzője
Az ókori egyiptomiaknál a vadság, kegyetlenség (Széth) és kaosz szimbóluma volt, ugyanakkor azonban a krokodilfejű Szobek vízisten gondoskodott a Nílus áradásáról, iszapot hozva, ami termékennyé tette a folyó két partját. A hinduizmusban is a folyó- illetve vízistennel kapcsolódik, Varuna egy krokodil hátán lovagol. A halál, alvilág jelentésein túl itt is megjelenik a termékenység, az újjászületés, megújulás. A maja hitrendszerben a krokodil az ősszellem, aki az őstengerben, a világfa alatt úszik és hátán tartja a világot. A középkori Európában természetesen veszély, bűn, bűnbánat szimbólumává vált, bár itt is tetten érhető a pozitív előjelűnek tekinthető tartalma is, amennyiben a sárkánnyal azonosították. A sárkány pedig az értékek őrzője, amibe a rejtett bölcsesség is beletartozik.
A krokodil és aligátor a vízben és a szárazföldön is otthon érzi magát, a vízpart közelében a leginkább. Ebből a megközelítésből ered az ősteremtés, ősanya jelentése, a vízből kihozza az életet, a kreatív (női) erőt, a tudást – valamennyi a megszületésre vár. (A krokodil a többi hüllőhöz – amelyek lerakják tojásaikat és a gondviselésre bízzák az ivadékok további sorsát – képest jó anya, foglalkozik a tojásból kikelő kicsinyeivel.)
Akinek az életében valamilyen módon megjelenik a krokodil (vagy aligátor), lehetősége nyílik olyan bölcsesség megtalálására, amely el is nyelheti, ha nem bánik vele elég óvatosan. Speciális, magasabb rendű nézőpont és jövőbelátás társul ehhez. A krokodil ismeri a világ titkait. A kollektív tudattalan üzeneteit hozza felszínre. Ennek folyományaként a mélyben rejtőző félelmek, rémképek, önértékelési problémák, családi torzult minták, képzetek is kiszabadulhatnak, ráirányítva a figyelmet az ősbizalom sérüléseire. Rámutathat súlyos sérülésekre, energiarablásra, az ősök birodalmának, a gyermekkornak vagy az előző életeknek félreértelmezett emléknyomaira (téves fixációk). Arra szólítja fel az érintettet, hogy lelke meggyötört erőit állítsa helyre. Ehhez fel kell fedeznie minden életforma egységét és egymással való kapcsolatát, hogy ismét eljuthasson az ősforráshoz és önazonossághoz. Végül sikerül múltját hátrahagyni, legyőzni félelmeit.
Kérdések:
Visszafojtod-e érzelmeidet és nem mutatod ki őket olyankor sem, mikor kellene?
Esetleg éppenséggel hamis érzelmeket mutatsz valamilyen cél érdekében? (Krokodilkönnyek pl.)
Képes vagy-e érzelmeidet kordában tartani? Alkalmazol-e valamilyen technikát erre (pl. a légzéstechnikát, jógalégzést, sportot - vízisportot)?
Hogyan állsz a félelmekkel, mit teszel annak érdekében, hogy kezeld azokat?
Törekszel-e a bizalom, ősbizalom sérüléseinek gyógyítására, vagy megindokolod azok fenntartásának szükségességét?
Gyanítható-e, hogy valaki a környezetedben energiavámpír, és mit teszel a védelmedre?
Netán Te rabolsz energiát másoktól?
Felismerted és használod-e kreatív erődet?
Hogyan állsz az önismerettel, önazonossággal, identitástudattal?
(Lásd még ugyanitt a Hüllők címszót és a Szimbólumok, archetípusok menüpontban a Tojás címszót)
KULLANCS
Zavart egyensúly, félelmek, vámpírizmus (vérszívás), energiavámpírok
Ahol sok kullancs fordul elő, ott biztos, hogy az energiák áramlásába valamilyen zavar került, s bizonyára ugyanerre utal az is, hogy a bozótos területeket kedveli, ahol a természet öntisztító ereje kevésbé tud működni.
Nem a Kos állata, viszont nagy előszeretettel akaszkodik bele erős Kos-érdekeltségű emberekbe, állatokba. (Kos Nap, Ascendens, rejtett Ascendens, Kos-Marsnál tipikus.) A vérbőség kétségkívül vonzza, s a jelentős Kos beütésnél az bizony megvan. Erős Skorpió érdekeltséggel is tapasztalható hasonló jelenség.
A kullancs különleges vámpírizmusra és energiarablásra utal. A vér az élet nedve és szimbóluma, az általános életenergiával, a családdal (vérvonal) és az ősökkel áll kapcsolatban. A kullancscsípés utalás lehet arra, hogy akár gyermekkorunkban, akár aktuálisan valaki megcsapolja az életenergiánkat. Ez sokszor rokon, vagy közel álló személy, néhanap azonban idegen is lehet. Mindenesetre arra irányítja a figyelmet, hogy bennünk valami még nem gyógyult be vagy aktuálisan nincs egyensúlyban. Bosszúság, betegség és szemét kerül az életenergiánkba és az egész energiamező meggyengül. Nemcsak a veszteség, „támadás” hat ránk, hanem a fájdalom is, és nem vagyunk képesek többé tisztán gondolkodni. Súlyosabb esetben annyira legyengül a szervezet, hogy – fertőzött kullancstól – komolyabb betegség is megtámadja, amelynek hosszú távú kihatásai vannak. Az ilyen helyzetek már túlmennek a jelzés határain, s az életre adott helytelen reakciókat mutatnak. Túlzó önigazolás, önfejűség, én-központúság, a jelen inkarnációval kapcsolatos bizonytalanság, illetve végső soron az inkarnáció elutasítása, erőtlenség az életben megszerezhető hely kivívásához, vagy az egyensúly megteremtéséhez (anyagi és szellemi erők, pozitív- negatív pólusok egyensúlya).
A kullancs arra szólít fel, hogy vizsgáljuk meg azokat a bennünk lévő mintákat, amelyek bevonják ezeket az élményeket az életünkbe. A bőr a határt jelzi, az elkülönülést annak érdekében, hogy megvédjük magunkat. Tudatosítani kell saját határainkat, és ezeket egyértelműen jelezni kell a külvilág felé is – eddig és nem tovább! A kullancs azt jelezheti, hogy más problémáit magunkra vesszük, aztán összeomlunk. Utalhat a belső gyermek sérülésére is, a vérszívástól való irtózásra, a félelemre, hogy olyanba visznek bele bennünket, amihez tulajdonképpen semmi közünk. Feloldatlan gyerekkori mintákra, túlzott kihívásra mutathat, és azt jelezheti, hogy kihasználják az embert és nem tud elkülönülni.
Vannak emberek, akik súlyos szövődményű betegséget kapnak a kullancstól, vannak, akik állandóan összeszednek néhány (vagy sok) kullancsot, akik csupán egyszer-kétszer egész életükben, s vannak, akik sohasem. Az első három kategóriának mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy mi vonzza bennük folyton, vagy abban az egy-két adott esetben az ilyen támadást.
Ennek során milyen kérdéseket érdemes feltenni?
Mindenekelőtt: elfogadjuk-e aktuális életünket és olyannak-e, amilyen?
Táplálunk-e túlzó elvárásokat önmagunkkal vagy/és a világgal, sorssal szemben?
Hagyjuk-e, hogy más minták határozzák meg életünket és a megfelelésre irányuló igyekezetben védtelenül hagyjuk-e teljes testfelületünket vagy annak bizonyos részeit?
Hordozunk-e esetleg magunkban rejtett agressziót, amellyel mi szeretnénk mások „vérét szívni”?
Hajlandóak vagyunk-e másoknak önszántunkból juttatni energiát?
Képesek vagyunk-e felismerni az egyensúly elbillenését és ismét helyreállítani egy új egyensúlyt?
(A szócikknél a bevezetőben hivatkozott két alapművön kívül felhasználtam Rüdiger Dahlke: A betegség mint szimbólum c. munkáját is.)
KUTYA
Őszinteség, hűség, feltétlen szeretet, bizalom, éberség, védelem, falkaszellem, tanulás-tanítás, lélekkísérő, útitárs.
A görög mitológiából a legközismertebb kutya Cerberosz, az alvilág háromfejű őrzője, aki arra ügyel, hogy vissza ne térhessenek a holtak. Ősi, illetve világszerte fellelhető megjelenési formái vannak, elsősorban lélekkísérő szerepében. Anubisz, az egyiptomi mitológia sakálfejű istene is erről a tőről fakad. Az egyiptomiak az újjászületéssel is összefüggésbe hozták a kutyát, Szóthisz (Sirius) istennőt kutyaháton lovagoló Ízisz alakjában jelenítették meg és ennek a csillagnak a feltűnése jelezte a Nílus áradását. A rómaiak április 25-i, Robigalia ünnepükön kutyát áldoztak Szóthisznak, hogy elkerüljék a gabona betegségeit és segítsék a növekedést. (A Sirius egyébként a Nagy Kutya csillagképben van, s nyári feltűnése az ókorban a kánikula beálltát jelezte. Caniculus = kutyácska.) A germánoknál is kutya őrködik a halottak birodalmának kapujánál. A druidáknál a kutya útitárs a felső és alsó birodalomban egyaránt. Keleten a templomok, paloták és sírkamrák őrzői, elűzik a démonokat és a rossz szellemeket. Japánban a hatalom, státusz, egészség és jólét megtestesítője, megvéd a gonosz erőktől és a rossz álmoktól. Orosz legenda szerint a mennyországot kutyák és macskák őrzik, a pokol kutyái pedig a sátánt kísérik. Goethe Faustjában is megjelenik Mefisztóval a pudli, s Bulgakov Mester és Margarítájában Woland sétapálcájának fogantyúja pudlifejet formáz.
A víz elemmel hozzák összefüggésbe a kutyát. A Rák állata alapvetően, elsősorban házőrzői minőségében, de az úgynevezett sportkutyák, elegáns kutyák a Nyilashoz tartoznak. Nem kell azonban ilyen éles különbséget tenni, a kutya, mint társállat vagy mint üzenethozó bármelyik elemhez és bármelyik típushoz csatlakozhat.
Mély emberi emóciók átélésében velünk tart: szenvedés, fájdalom, mélyben rejtőző félelmek. Ha megfigyeled viselkedésének változásait, kiolvashatod belőle az aktuális üzeneteket a magad számára.
Gondoskodik az élelemről és erőről. Sokszor a megmentő szerepét játssza. Segít döntéseidben. Lélekkísérő, lelki támasz, útitárs.
Mindig rendelkezésünkre áll, teljesíti küldetését: megvédelmez, feltétel nélkül szeret, felmelegít, megment, őrzi területünket, elkísér. Bármit elvisel, még akkor is, ha nem a legjobb oldalunkat mutatjuk neki. Kitörő örömmel fogad hosszabb távollét után, határtalan boldogságát fantasztikusan ki tudja fejezni. Minden helyzetben őszinte, bár nem biztos, hogy az ember helyesen tudja értelmezni aktuális magatartását.
Feltétel nélküli bizalmat (követel és) tanúsít velünk szemben, számít ránk és nem rejtőzhetünk el előle. Megtanít a jelenben gondolkodni, szabályozza életritmusunkat. Megmutatja a jobb életminőséghez vezető utat. Csodás gyógyulást hozhat, biztos ösztönével rábukkan az aktuális orvosságra. Kiváló nyomkövető, ezért megtalálja a rejtett csapdákat, veszélyeket és figyelmeztet rájuk, vagy segít elhárítani, néha még az élete árán is.
Léleklátó, felismeri a hátsó szándékot és jelez. Segít abban, hogy megtaláljuk a lényeges motívumokat. Tisztán tartja energiánkat, védelmez. Látja a szellemeket, olyan entitásokat, amelyek a háromdimenziós térben nem érzékelhetők.
Nagy és nehéz kérdés a kutyatámadásoké, a legkisebb atrocitástól a legsúlyosabb kimenetelűig, s ide tartozik a kutyáktól való félelem is. Az ilyenek hátterében – túl az emberi felelőtlenségen - a helytelen kutyatartásra, vagy a harcikutya fajták kitenyésztésére gondolok – az lehet, hogy a megtámadott szorongása, elfojtott agressziója, ösztönvilága, dühe váltja ki a kutya abnormális viselkedését és a figyelemfelkeltésnek, jelzésnek egy ilyen rendkívül durva formáját választja (a karma).
Feltehetsz kérdéseket, amelyekre őszinte választ kapsz kutyádon keresztül.
Támaszra, iránymutatásra van szükséged?
Ragaszkodó vagy?
És mások körülötted?
Érzel-e feltétel nélküli szeretetet és kimutatod-e? Kapsz ilyent?
Jobban kellene védened saját territóriumodat?
Többet kellene játszanod?
Hű vagy önmagadhoz?
Hogyan állsz az őszinteséggel?
Képes vagy-e a jelenben élni?
Képes vagy-e örülni, akár csak annak, hogy reggel felébredtél?
Hordozol-e rejtett vagy nem is annyira rejtett agressziót?
Szeretnél-e másokon uralkodni?
Tartasz attól, hogy az ősök világából származó démoni erők hatalmukba kerítenek?
Fenyeget-e valamerről energiarablás?
Hogyan viszonyulsz a halálhoz, túlvilághoz?
(A bevezetőben hivatkozott két kötet mellett ennél a szócikknél felhasználtam még Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. kiadványát, valamint Mochár Szilvia: Modern álmoskönyv, Pamela Ball: Tízezer álom és Rudiger Dahlke: a betegség mint szimbólum c. könyvét.)
LÉGY
Idegek, tisztulás, feloldás
Mivel repül, a levegő elemmel hozható analógiába, ezért a szellemmel kapcsolatos anomáliákra utalhat. Például komor, nyugtalan gondolatokra, zavarokra, bűzlő tényezőkre, - olyan régi dolgokra, amelyeket fel kellene (már fel kellett volna) oldani. Gyakran akkor bukkan elő, amikor már régen megérett az idő ezekre a változásokra.
Ha folyamatosan, kitartóan köröz körülöttünk, akkor idegesek leszünk, így hát azokra az idegesítő dolgokra is mutat, amelyek meggyengítik vagy megterhelik idegrendszerünket, amikor nincs minden a helyén. Rajban történő megjelenése a tisztulást jelzi, de a démoni csapást is. Ha egy légy feltűnik a színen, az azt jelenti, hogy nyugodtnak kell maradnunk és befelé kell tekintenünk. Valami nincs rendben, valami probléma adódik az energiamezőben. A légy egyidejűleg segít és gyötör. Így keveredésre utalhat, kéretlen segítségnyújtásra, saját gondokból fakadó túlbuzgó, szünet nélküli cselekvésre, de jelentheti idegen gondolatok kényszerét is.
A saját utunk és a társadalmi elvárások, társadalmi szokások közötti különbségre hívja fel a figyelmet, arra tanít, hogy meddig mehetünk el akár az egyik, akár a másik irányba, hol van a határa a közösségi hatásoknak? A Biblia az ördögöt sokszor Belzebubként emlegeti, ami annyit teszi, mint „A legyek ura” – gondoljunk csak Golding azonos című megrázó, zseniális regényére az egyén és közösség szempontjából!
Milyen kérdéseket érdemes feltenni, amikor a légy hangsúlyosan jelenik meg az életünkben?
Mit hurcolunk magunkkal hosszú ideje, amit már el kellene engednünk?
Van-e olyan külső befolyásoló tényező az életünkben, amelyet nem tudtunk kiiktatni?
Mit kezdünk a hozzánk tolakodóan közeledőkkel (piaci legyekkel)?
Hogyan tudjuk megoldani az elcsendesedést, a belső béke megteremtését?
Szükséges-e ehhez valami radikális változás vagy önmagunkban is sikerülhet?
Kellene-e változtatni gondolkodásmódunkon és azt miként tudjuk véghezvinni?
LEPKE, PILLANGÓ
Átalakulás, öröm, lélek, Tündérbirodalom
A pillangó is ősi és egyetemes szimbólum. Görögül a pillangót Psyche-nek nevezik. Pszükhe nimfát gyakran pillangószárnyakkal, vagy pillangókkal körülvéve ábrázolják és (kivételesen) a korai kereszténység is átvette ezt az értelmezést, mert abban is a lélek jelképe. Kínában a beteljesült hitvesi boldogság és öröm, s egyúttal a halhatatlanság (v.ö. lélek) szimbóluma. A japán kultúrában ugyancsak jelent szerencsés házasságot illetve a fehér pillangó a halott lelke, aki megszabadulva földi kötelékeitől szerencsésen átjutott a túlpartra. Az indiánoknál gyógyító, aki eljött az emberekhez és felfestette a szivárványt az égre – ugyanis az öröm és a szín jelképe is, valamint a változásé. Az indián mitológiában ha egy lepke megérinti egy nő vállát, az gyógyítóvá válik. A leginkább földi, sőt nagyon földi kötődés a későbbi európai civilizációnál érhető tetten: a német Schmetterling (pillangó) a cseh „smetana” (krém, szóösszetétellel tejföl, tejszín) szóból származik, és annyit jelent, mint tejszín madár. Angolul butterfly-nak nevezik, tehát vajrepülőnek. Ez abból keletkezett, hogy a pillangó állítólag kedveli a vajat, margarint és a tejfölt.
Érdemes megfigyelni a lepke színeit, mert azok jelentése segíthet feltárni a pillangó szerepét. (lásd a Szimbólumok, archetípusok és a Szimbólumok, álomfejtés egységekben a színeket.)
A történetekben gyakran találkozunk a pillangóval, vagy pillangószerű lénnyel, aki vagy vezeti a vándort, vagy letéríti a hőst az útról és a sötét erdőbe csalogatja, hogy ott rátaláljon beavatásának (lelkének) ösvényére. A Tündérbirodalom lényei, az elementárok (főleg a tündérek) és a pillangók között is szoros kapcsolat van.
Többek között a természet működéséhez kapcsolódó vonatkozásai miatt is a Nyilas jegyhez kapcsolódik az asztrológiában.
A lepkék különböző rejtőzködő, figyelmeztető és az ellenséget elriasztó eszközöket fejlesztettek ki. Számos faj álcázza magát fejlődésének minden stádiumában, alkalmazkodva a környezet színeihez, mások visszataszító szagokat árasztanak. Megint mások hólyagokkal és pontokkal rendelkeznek a testvégen, amelyek csápokra és szemre emlékeztetnek, a támadó meglepetten reagál, ha a pillangó látszólag hátrafelé elrepül.
A pillangó a bennünk rejlő erő forrására és fejlődésünk következő, előttünk álló feladatára hívja fel a figyelmet. Itt az idő, hogy felkészüljünk egy mélyebb, belső átalakulásra, régi létünk elhagyására, és ezáltal egy új élet elnyerésére. Ahhoz, hogy egy új állapotot érjünk el, nagyon mélyre kell visszavonulnunk, be kell gubóznunk és meg kell várnunk a megfelelő időt a kibontakozásra. Arra ösztönöz, hogy hagyjuk magunk mögött a régit és az ismétlődőt, legyen szó gondolkodási módról, viselkedési sémáról, szokásokról, kapcsolatokról vagy tárgyakról. Megmutatja, hogyan tudunk ellenállni a veszélyeknek és az élet kísértéseinek, bevezet a tisztulási folyamatokba.
A lepkék elvezetnek minket a belső gyermekhez, a gyermekkorba és megmutatják az eredeti célunkat, amerre önmegvalósításunkban irányulnunk kell. Arra figyelmeztetik az embert, hogy az életben ne vegye annyira komolyan a dolgokat. Megidézik a könnyedség és az öröm iránti érzéket. Arra ösztönöznek, hogy vállaljuk fel a változást, hiszen a szakadatlan változás maga az élet, tehát előremutató és jó.
A lepkék szépsége elbűvöli az embert, segítségükkel elszakadunk a mindennapoktól és egy másik, sokszor álomszerű világra tere nyílik meg előttünk. A pillangó emlékekhez, álmokhoz, vágyakhoz, magasabb rendű célokhoz és ideákhoz vezet és fogékonnyá tesz a kozmikus fényre és a legmélyebb érzésekre. A halálon keresztül megmutatja az újjászületéshez vezető utat.
Kérdések, amiket érdemes feltennünk, ha megjelenik az életünkben a pillangó:
Melyek az aktuálisan legfontosabb dolgok, történések az életünkben és felismerjük-e azokat?
Melyik fejlődési fázisnál tartunk, a visszavonulás, várakozás vagy az aktivitás szakaszában?
Mivé szeretnénk válni és hogyan tudjuk azt a legkönnyebben elérni?
Mennyi öröm van az életünkben, s ha kevés, hogyan tudjuk növelni?
Miként viszonyulunk a változásokhoz?
Emlékszünk-e valamikori álmainkra, terveinkre, mit valósítottunk meg belőlük, mit nem?
Mennyire vagyunk rabjai (irreális) álmainak?
Miért vagyunk nyugtalanok vagy nyughatatlanok és ezzel, valamint az ide-oda csapongással mit tudunk kezdeni?
Bizonytalanságainkat hogyan tudjuk átváltoztatni rugalmassággá?
Milyen sötét dolgokat őrzünk lelkünk mélyén vagy miről képzeljük, hogy őriznünk kell?
LÓ
Mágia, átváltozás, erő, szabadság, mozgás, szexualitás
Az ember és ló közötti kapcsolat kialakulása a távoli múltba vész, már az őskőkori barlangfestményeken is találhatók lóábrázolások. A mágiára, boszorkányságra történő asszociáiók is az ősi hitvilágból származnak. A táltos, garabonciás is gyakran változik lóvá (innen származik egyébként a ´lóvá tesz´ kifejezésünk is), sőt: egy keresztény legendában az ördög jelenik meg ló képében (´kilóg a lóláb´ - pontosabban az ördög patája), s egyébként is gyakran ábrázolják lóként.
A mitikus lények között az egyszarvú, kentaur, különféle mitológiákban szereplő szárnyas lovak és a mesék táltosai, vagy a germán főisten Odin nyolclábú lova (Sleipnir) képviselik szép számban ezt az állatot. Tulajdonképpen ide sorolható az apokalipszis négy lovasának állata is: a fehér a pestis, a vörös a háború, a fekete az ínség, a szürke pedig a halál lova.
Az ősi mítoszokban, a Nap szekerét fehér és arany lovak húzzák, hogy az embereknek fényt hozzanak. (Apollón szekere például.) A felkelő és lemenő nap szimbóluma. Még az állatokra oly kényes kereszténységben is (az ördögön kívül) a feltámadást, felemelkedő lelket jelenti.
Indra két pompás kanca által húzott kocsit irányít. Visnu utolsó inkarnációjában valószínűleg fehér lóvá, Kalkivá változott, ahol a ló Varunával, a kozmosszal lett egyenlő.
A kínai buddhizmusban a szárnyas ló a törvények könyvét hordozza. A japánok szerint a kegyesség istennője, Bato Kwannon egy ló alakját ölti fel.
Az iszlámban szerencsét jelent. Az indiánok szerint a mennydörgés, villámlás tartozik hozzá, ami két szempontból érdekes. Az egyik: az indiánok a 16. századtól ismerték csak az európaiak által Amerikába telepített állatot. A másik viszont az, hogy az európai asztrológiában a ló természetesen a villámokat uraló (Zeusz-) Jupiter, illetve a Nyilas (kentaur) állata. Ezzel pedig elérkeztünk a magyarokhoz, mivel a Nyilas jegyéhez tartozunk, nálunk a ló legalább akkora becsben van, mint a legősibb és legigényesebb mitológiákban.
A hosszas mitológiai felsorolás után nézzük meg, hogy a mai ember életében mit is jelenthet, ha bármilyen formában felbukkan a ló, hát még, ha lovagol az illető vagy egyszerűen csak imádja ezt a nemes állatot. Tehát a ló a szellemvilág egyik segítő állata, elvezet a rejtett árnyakhoz, démoni erőkhöz, őseink nyugvó hagyatékához, múltbeli tettekhez, a bennünk lévő békétlenséghez és tudatalattink csalóka erőihez.
Három szintet ugrik: első a földtől elrugaszkodás, második a pokol és halál ösvénye, harmadik a menny. (A vörös a földre vezet, a fekete az árnyékvilágba, a fehér az égbe.) Vagyis segíti az alsó- középső és felső világokba betekintést, a test-lélek-szellem harmóniájának megteremtését.
Megmutatja, mi igaz, megtanít tükörbe nézni, a dolgok mélyére tekinteni, a hatékony erőt felismerni. Segít megtalálni a helyes utat. Erőt ad ahhoz, hogy merjünk kockázatot vállalni, merjük elhagyni komfortzónánkat életerőnk visszanyerése, a fejlődés érdekében. A ló egyébként is a szabadság, erő, haladás (út, utazás) és vágyak szimbóluma. A szexualitás jelképe is (csődör), megszelídítése a szexuális energiák és egyéb veszélyes vágyak kordában tartására, megfékezésére is utal. Ha a ló valamilyen formában megjelenik az életünkben, az gyors, meglepetésszerű (pozitív) változást és a tudat kiszélesedését jelezheti. Lelkesedést és optimizmust kölcsönöz. Tanító, a beavatás mestere, szellemi vezető, mágikus jósállat, megbízhatunk benne.
A lovaglás elvont hozadéka az, hogy a földi világ fölé emelkedik az ember és átélheti saját erejét és fenségességét, segít összhangba hozni a mozgás és nyugalom ellenpólusait, megteremteni a harmóniát az univerzum lüktetése és a személyes életritmus között.
Hozhat figyelmeztetéseket is: sérülése az életerő beszűkülésére utal, de jelezheti azt is, hogy túlzásba visszük a ló által jelölt dolgokat: könnyelműség, impulzivitás, makacsság, türelmetlenség, nyughatatlanság, uralkodási vágy, erőfitogtatás formájában.
Praktikus olvasatban a ló az ember számára táplálékforrás, teherhordó, közlekedési eszköz, mezőgazdasági eszköz, erőt kölcsönző állat (v.ö. lóerő). A földművelésben, áruforgalomban, termelésben, háborúkban, utazásoknál a ló hosszú-hosszú évszázadokig, évezredekig nélkülözhetetlen volt. A ló tette lehetővé, hogy az emberek elhagyják a társadalom kényszerítő korlátait, útnak induljanak és megtalálják a szabadságot, az élet sokszínűségének megismerését, felfedezését. Még a halálon túl is: azért temették valaha a lovat gazdája mellé, hogy a másvilágon is hordozhassa. Mára a ló átváltozott sporttárssá és státuszszimbólummá, s ilyen minőségében is tisztelettel és szeretettel veszi körül őt az ember.
Különféle megjelenésénél feltehetjük magunknak a kérdéseket:
Eléggé mozgékonyak vagyunk?
Gúzsba kötve érezzük-e magunkat?
Tovább kellene lépni valamiben?
El kéne engedni valakit- valamit?
A szabadságot és erőt valami más területen kéne felhasználni, mint eddig?
Egyáltalán: van-e igényünk a szabadságra és tudunk-e vele valamit kezdeni?
Kivesszük-e a részünk környezetünkben az emberi kultúra fejlesztéséből?
És mások körülöttünk?
Értékeljük-e mindazt, amit a civilizáció nyújt számunkra?
(A bevezetőben hivatkozott két kötet mellett ennél a szócikknél felhasználtam még Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. kiadványát)
MACSKA
Függetlenség, önállóság, szabadság, játékosság, ellazulás, energiamezők tisztítása
A mítoszok, legendák gyakori szereplője a macska is, hiszen elég régóta az ember közelében él. Az ókori Egyiptomban kivételezett megbecsülés övezte, a templomok védelmezője volt, mert érzékeli azokat a szellemeket és erőmezőket, amelyek kéretlenül mutatkoznak a térben. Básztet a boldogság és szerelem jelképe gyakran szerepel az ábrázolásokon macskafejjel vagy macskával. Földöntúli, gyógyító erő tulajdonítottak neki. A germán mitológia termékenység istennőjével, a házastársi boldogság felelősével, a macskavonta szekéren közlekedő Freyjával hozták kapcsolatba. A görög-római mitológiában Artemisz (Diana) attribútuma, mint a függetlenség, szabadság (de) háziasítás megtestesítője. A muzulmánoknál nagy becsben van, mert Mohamedet egy macska mentette meg egy kígyótámadástól. Viszont a buddhisták átkozottnak tartják, mert Buddha halálakor csak a kígyó és ő nem sírt. A hinduknál Saktit, a születés istennőjét macskán lovagolva ábrázolják. A népmesék gyakori szereplője, varázslók és boszorkányok állata,
Európában később (gondolom a kereszténység érájában) elég negatív képet alkottak a macskáról: az önfejűség, összeférhetetlenség, alattomosság címkékkel bélyegezték meg.
Nem tudom és nem is akarom megállni, hogy ne idézzek egyik kedvencemből, Nagy Lajos: Képtelen természetrajzából, annak is A macska című karcolatából:
„A macska igen őszinte állat. Ha éhes, eszik; ha jóllakott, fekszik; ha jól érzi magát, dorombol; ha valami baja van, keservesen nyávog. Ez gondolatainak és érzelmeinek olyan közvetlen kifejezése, amit a képmutató emberek sehogy sem tudnak megérteni, tehát valami hallatlanul körmönfont ravaszságot sejtenek mögötte, s ezért azt mondják a macskára, hogy ravasz. (…) Az emberek, magukból indulva ki, a macskától is azt kérdezhetnék, hogy miért nyávogsz te, mintha valami bajod lenne, mikor csakugyan bajod van. …”
Sokszor egymásnak ellentmondó jellemzőket tulajdonítanak egyébként is a macskának: kíváncsiság - kotnyelesség, függetlenség - öntörvényűség, ügyesség - alattomosság, játékosság - kiszámíthatatlanság, gyógyerő – vérengző vadász és így tovább. Kétségtelen, hogy hol odabújik a másik macskához vagy az emberhez és dorombol, máskor pedig vadul fújtat, karmol. Rendkívül alkalmazkodónak látszik, majd fittyet hány mindennek és járja a maga útját a maga módján.
Az asztrológia a Rákhoz sorolja, nyilvánvalóan amiatt az elterjedt vélekedés miatt, hogy a macska a házhoz hű. Ezt egyébként számos jelenség cáfolja, s magam is igazolni tudom, hogy nagyon is az emberhez ragaszkodik – ha olyan a viszonyuk. Lehetne vénuszi állatnak is tekinteni, amivel legalább a levegős Mérleg szabadságvágya is analógiába hozható, bár a macska függetlensége inkább vízöntői méretű. Egyszóval a macska igencsak összetett személyiség.
Szorosan kapcsolódik – sok állathoz hasonlóan – a mágia, misztériumok világához. Érzékeli a hamarosan bekövetkező dolgokat (például a többi állatnál hamarabb a földrengést), jövőbe lát, látja a szellemeket, démonokat (figyeljük meg, amikor több macska merően nézi a semmit, vagyis amit mi egyáltalán nem látunk), összhangban áll az egyetemes energiával, mezőjét tisztán tartja, ahogy magát is állandóan tisztogatja. Segít az energiarablás megfékezésében. Kitűnő antennái vannak a természetfeletti felfogásához, éles, éber megfigyelőképességgel segít úgy is, mint lélekvezető. Szemmel tart bennünket, hogy megértjük-e a magasabb összefüggéseket, s tudunk-e idomulni azokhoz? Gyógyereje van, leveszi és megtisztítja a káros energiákat, felleli a betegség fészkét, jóval hamarabb, mint ahogyan az manifesztálódna.
Egyik legfontosabb jelentéstartalma szerint a macska a függetlenség, korlátlan szabadság szimbóluma. Erősíti bennünk a saját utunk követésébe, ösztöneinkbe vetett bizalmat, az öntudatot. Arra tanít, hogy nem kell mindennel foglalkoznunk, ami kívülről hat, vagy akár ami velünk történik. Fontos, hogy megóvjuk szabadságunkat, legyünk éberek, aktívak és vállaljuk a felelősséget az életünkért. Olyan, némelykor vadócnak tekintett, független emberek állata, akik egyesítik a férfi és női (értsd: emberi) tulajdonságokat, gondoskodnak magukról, élvezik az életet – legyenek akár közösségben, vagy teljesen egyedül – és elérik azt, amire szükségük van. Példát mutat, arra, hogy gyorsan és ösztönösen cselekedjünk, hogy az életet játékként, az összetűzéseket tréningként, motivációs gyakorlatként fogjuk fel. Megmutatja, hogy időt kell szakítani magunkra, a feltöltődésre.
A macskák az ellazulás nagymesterei, talán nincs több ilyen állat, amelyik a legkitekeredettebb, leglehetetlenebb pózokban is remekül érzi magát és jóízűen alszik. Mintát ad a meditációra (tán a jóga ászanákat is a macskák megfigyelése alapján alkották meg annakidején?), arra inspirál, hogy engedjük el magunkat és figyeljük bensőnket.
A macska megjelenésekor vagy viselkedését figyelve feltehetsz kérdéseket magadnak:
Összekevered-e az önállóságot az önfejűséggel?
Az ellazulást a nemtörődömséggel?
A kreatív kapcsolattartást a manipulációval?
Úgy használod-e energiáidat, hogy a legjobbat hozd ki magadból?
Hogyan és mire használod intuíciódat?
Élsz-e a szabadság adta lehetőségekkel?
Esetleg túlságosan extravagáns vagy egocentrikus vagy?
Képes vagy-e a jelenben élni?
Mennyire törődsz mások véleményével?
Mennyire tudsz alkalmazkodni, vagy ragaszkodsz öntörvényűségedhez?
Van-e türelmed a megfelelő pillanat kivárásához?
Hogyan állsz a koncentrációval?
Túlságosan önállótlan vagy?
Akkor érzed magad biztonságban, ha valaki irányít?
(A bevezetőben hivatkozott két kötet mellett ennél a szócikknél felhasználtam még Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. kiadványát, továbbá Nagy Lajos Képtelen természetrajz c. művét, amint arra a szövegben is utalok.)
MADÁR, MADARAK általában
Lélek, spiritualitás, kreativitás, szabadság, öröm, termékenység, jó szerencse, hírnök
Ősidők óta rengeteg helyen – ábrázolásokon, mitológiákban, mondákban szerepelnek madarak. A ragadozó madarak (sas, sólyom) a nap, szél- és viharistenek megtestesítői. A vízimadarak a teremtő erő jelképei, a világtojás kiköltői. A dögevő madarak (keselyű, holló) általában negatív előjellel szerepelnek, a halál pusztító erejét, a démoni hatalmat szimbolizálják. Viszont az alvilági erőket megszemélyesítő másik állat, a kígyó ellenfele is madár – a kígyót az életfa gyökerénél ábrázolják, a madarat a lombkorona tetején, ami a fény (szoláris erő) és a sötétség harcát szimbolizálja. Utalhat emellett a levegő és a tűz együttműködésére is.
Számos eredetmítoszban totemállatként jelenik meg – mint a magyaroknál a turul. Az őskor madárember rajzai (barlangrajzok) a lélek szárnyalására, a varázslók, sámánok transzutazására utalnak. A szibériai sámánok madáröltözetei, tolldíszei az égi szférába való emelkedés, az emberfeletti képességek jelei. Nem beszélve az indián madár- és tollkultuszról, szertartásokról, valamint Tollaskígyó istenségükről.
Az egyiptomiak hite szerint a ba, a madár alakban ábrázolt lélek a halálkor hagyja el a testet. A lélek fénytermészetét, az üdvözült elhunyt lelkét is madár (bíbic) jelölte. A Közel-Keleten szintén madár alakban jelenítették meg a halottakat. A skandinávoknál is a testtől megszabadult szellem és a bölcsesség szimbóluma. Az afrikai művészetben a maszkokon megjelenő madár a hatalom, a termékenység és az élet szimbóluma. A bráhmanizmusban a szárnyaló madár az intelligencia szimbóluma. A buddhizmusban a madarak röpte a folytonosan változó életfolyamat jelképe, amelynek végső célja a fészek, a nirvána elérése. Kínában a legtöbb madár szoláris, jang-állat. A hosszú élet és a jó szerencse jelképe. A taoista halhatatlanok jelképe madár is lehet, amely a földi terhektől és a halandóságtól való megszabadulásra utal. Japánban a teremtő alapelv. A sumer/akkád mitológia mitikus madara, az oroszlánfejű, sastestű Anzú az istenek és emberek közti közvetítő, negatív és pozitív vonásokkal felruházott lény. A kelta hagyományban a madár az istenek és a túlvilág hírnöke (gólya), ugyanakkor a mágikus erő és a rosszindulat megtestesítője (holló). Az iszlámban a szellemi tudást és az angyalokat – vagyis hírnököket fejezi ki. Az antikvitásban a madarak röptéből és énekéből történő jóslás az égi, isteni üzenet értelmezése volt. Róma alapításának mítosza szerint keselyűk jelölték ki Romulust a város építésére. Az augurok madarak röptét értelmező jóslatai meghatározó szerepet játszottak a köztársaság kori Róma állami életében. A keresztény hagyományban általában szentlelket jelölő galamb az apostolokra és a Paradicsomba jutott lelkekre is utalhat. A Madonna-képeken gyakran ábrázolják a gyermek Jézust kezében madárral, amely a megváltott emberi lelkek szimbóluma. A tengelice Krisztus eljövendő szenvedését jelzi. A tavasszal visszatérő vándormadarak a feltámadás kifejezői.
A mesebeli kék madár a boldogság, az emberi vágyak megtestesítője. A népköltészetben a szárnyaló madár a szabadság, a kalitkába zárt vagy sebzett szárnyú madár a rabság kifejezője. A műköltészetben is igen gyakran felbukkanó szimbólum, általában a szabadságé és a léleké.
Mint láthattuk, a madarak minden időkben megmozgatják az emberek fantáziáját. Rengeteg misztikus és szimbolikus jelentés társult hozzájuk. Hozhattak szerencsét vagy szerencsétlenséget. Főként az égbe emelkedés, a menny és a föld közti kapcsolattartás, az istenekkel való kommunikálás, a magasabb tudatállapotba való átlépés, a transzcendencia, a lélek és a szellem szimbólumai. A madár a tudat és a tudattalan egyesülését jelképezi. Elvágyódás, intuíció szárnyalása, szépség és misztikus emelkedettség képzetei is társulnak hozzá. A kreatív képzelet forrása. A szárnyas lényként jellemzett angyalok a ´hírnökök´ is a madár jellegnek felelnek meg.
A madár mindenképpen az összekötő kapocs szerepét tölti be az ember spirituális dimenziói és fizikai tudata között. A pszichikus észleletet spirituális intuícióvá alakítja át. Ösztönöz a földtől való felemelkedésre, a föld vonzerejének legyőzésére. Arra tanít, hogy képessé váljunk automatikusan reagálni ösztönös és intuitív késztetéseinkre. Hogy az életünkben jelentkező „légáramlatokat” saját hasznunkra tudjuk fordítani, ahelyett, hogy visszavetnének bennünket. A költöző madarak az alkalmazkodás, a változás terén hordoznak tanításokat.
Fizikai testünkkel kapcsolatos üzeneteket is hordozhatnak a madarak. Az anyagcsere szabályozására, a tempó lelassítására is felhívhatják a figyelmet. De légzési technikákat is közvetíthetnek, melyek révén elérhetjük a könnyűséget, relaxált állapotot, a stressz leküzdését. Ezzel feladataink elvégzéséhez sem lesz szükséges annyi energia. Megfelelő gyakorlatokkal pedig a test kötelékeitől való megszabadulást is megtapasztalhatjuk – a tudat kilépését a testből, vagyis az asztrális utazást.
Ha valakinek az életében egy madár totemként jelenik meg, az jelzésértékű az illető számára abban a tekintetben is, hogy mik azok a változtatások, amelyeket saját egészsége és általános jóléte érdekében az étkezési szokásaiban, anyagcseréjében és az emésztésben szükséges megtennie. A madár által jelzett változtatások mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy az illető spirituális fejlődésének következő lépcsőfokára lépjen.
Amikor az ember életében elkövetkezik egy olyan időszak, amikor képessé válik magasabb tudati szintre lépni és új kifejezésformát talál valós énje megjelenítésére, akkor érzékelhetően megsokszorozódik és erőteljesebbé válik a madarak megjelenése.
Ha madártollat találunk, biztosak lehetünk abban, hogy fontos üzenet érkezett hozzánk. A toll szinte külön szimbolikát hordoz. Minden toll kitüntetett jelentőségű adomány, amely valamiféle ígéretet hordoz magában.
közvetlen kapocs a spirituális erőkhöz
ember és ember közötti jel
az emberben vagy a környezetében előforduló jellemzők, tulajdonságok, amivel foglalkoznia kell
varázserő vagy tulajdonság, amit az ember kifejleszthet önmagában
összekötő kapocs a természet sajátos tartományaihoz, mint az állatok, angyalok, tündérek világa
előjelek és jóslatok
a természeti erőkkel való egyesülés eszköze
kibontakozóban lévő új változások, új tudati szintre lépés előjele
hívójel, hogy az ember bontakoztassa ki életében a madárvarázslat erejét.
évszázadokon keresztül írásra – az információ rögzítésére – madártollat (leginkább lúdtollat) használtak.
Kérdések, amelyeket feltehetünk, amikor felbukkannak körülöttünk a madarak:
Vajon a madár életünk mely összetevőjére mutat rá, mint ami elpárologtatandó salakanyag? Mik azok a dolgok életünkben, amelyeket hatóerőnk és varázserőnk fokozása érdekében érdemes lenne erősíteni?
Hogyan állunk a változásokkal?
Hajlandóak vagyunk-e változtatni szokásainkon?
Hogyan élünk a spiritualitáshoz történő meghívással?
Merünk-e szabadon szárnyalni?
Hogyan állunk neki egy-egy új feladatnak?
El tudunk-e rugaszkodni a földről, a mindennapok monotóniájától és a matériától?
Tudunk-e örülni az élet, a mindennapok apró jelenségeinek (például a madárdalnak)?
Figyelünk és hallgatunk-e a minket körülvevő, személyesen nekünk szóló jelekre?
Nekünk magunknak kell megosztani másokkal valamilyen információt? Ha igen, akkor vajon készen állunk erre?
(A két fő állandó hivatkozáson kívül felhasználtam még: Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár c. munkáját, továbbá a
Szimbólumtár című kiadványt - Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából - Pál József egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem BTK, Olasz Tanszék és Újvári Edit főiskolai adjunktus összeállítása, Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Közművelődési Tanszék.)
(Lásd még ugyanitt a Bagoly, Cinke, Feketerigó, Galamb, Gólya, Harkály, Hattyú, Holló, Kakas, Papagáj, Páva, Szajkó, Szarka, Tőkésréce, Varjú, Veréb címszavakat.)
Tollas kis jószág a "remény",
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el.
Emily Dickinson
MEDVE
A tudattalanban rejlő ősi erő életre keltése, ősanyag, kezdeti állapot. Kitartás, bátorság, nyugalom és erő. Ciklusok.
A medve elterjedt ősi szimbólum, sok helyen nemzetségalapító ősapaként tekintenek rá, akinek nevét tilos volt kimondani. Ezért Nagyapó, Nagyanyó, Öreg, Erdei Öreg (magyaroknál: Mézevő) nevekkel illették. Az Oroszlán északi párja, a legfőbb égisten (a görög Uranosz) szimbóluma. A medvetörténetek és elbeszélések a beavató szertartások közé tartoztak (medve emberré, ember medvévé változása például). A medve a nagy istennőhöz vezető, ősi ösvényre utal. Nyugat-Európában őt tekintették a földről a télutón túlvilágra távozó lelkek szélnek eresztőjének is. Hold-állatnak, holdszimbólumnak is tekintik, mert összeköttetésben van a tudatalatti mélyebb rétegeivel. Gyakran szerepel együtt egy másik holdállattal, a nyúllal. Csillagképet is elneveztek róla. A Göncölszekér összefüggésbe hozható az isteni fény hét sugarával. A keresztény szimbolikában természetesen az ördögöt jelképezi, amely magával ragadja a bűnös ember lelkét. Másfelől viszont párhuzamba állították Jézus szűztől születésével és bocsai a messiási béke jelképei. A medve attribútuma Szent Gálnak és Richardisnak. A legenda szerint mindkettőjüknek medve segített a kolostorépítésben.
Védőpatrónus. Az élet, a föld, a gyermekek, az erdő és a természet védelmezőjének tartják, bármilyen igazságtalanság helyrehozója, akár az életét is hajlandó ezért feláldozni.
Nem ismerek asztrológiai besorolást, de – ha esetleg nem elég a fentebb hivatkozott égisten (Uranosz) kapcsolódás – a jegesmedve a Bak állata. Logikus ennek alapján, hogy a Vízöntőhöz rendelhetjük a (fekete-) barnamedvét, annál inkább, mert a Vízöntőhöz tartozó oroszoknak, valamint az ugyancsak Vízöntő Berlinnek a jelképe.
A medve megtanítja, miként kell az élethez szükséges forrásokat fellelni. Megmutatja, miként lehet az összes belső energiatartalékot kihasználni, még azokat is, amelyekhez korábban még soha nem fértünk hozzá, vagy nem ismertünk fel. A medvétől megtanulhatunk olyan mélyre ásni, ahonnan megfelelő pozícióból hozhatjuk meg döntéseinket. Mélyen magunkba kell fordulni, szükségünk van időnként az ilyen időszakokra, amikor az ember magába mélyedve két-három új ötletnek ad életet. Lehet, hogy azt jelzi a medve, hogy a kigondolt terv csak a kétéves periódus végére fog teljesen kibontakozni. (A bocsok két év alatt nőnek fel.)
A medve jelzi a továbblépés előtti megállás, elgondolkodás szükségességét, az új ciklus előtti lenyugvást és felkészülést, erőgyűjtést, ami után elkezdhető a magas hatásfokú koncentrált tevékenység. Fejleszti azt a képességet, hogy a belső és külső világban, befelé fordulva másoktól függetlenül alakíthatjuk ki álláspontunkat.
Gyakran szokták a medvét a fával összefüggésbe hozni, a fák kérgét (részben) lehántva jelöli meg ugyanis a területét. A fa szintén erőteljes ősi szimbólum, egy természetes közvetítő antenna, amely a földet és az eget kapcsolja össze. („Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” – Weöres Sándor.) Be kell tehát önmagunkba lépnünk, hogy ott életre keltsük az eleve adott képességeinket és lehetőségeinket, s a fa is arra emlékezteti az embert, hogy amit életre keltett, azt felszínre kell hoznia és alkalmaznia kell a világban – jeleket kell hagynia maga után. Fontos egyébként is megőrizni magunkban a kis bocsot és időnként fára kell másznunk, ha másért nem, azért hogy tisztán lássunk. Minden medve imádja a mézet (ami eredetileg rendszerint ugyancsak fákban volt található). A méz az élet természetes édesítőszere. Ez is a magunkban lakozó erő felélesztését, felszínre hozását jelképezi.
Kérdések, amiket érdemes feltenni, ha bármilyen formában megjelenik a medve az életünkben:
Hogyan működik az ítélőképességünk?
És a többieké?
Lehetséges, hogy nem ismerjük fel azokat a dolgokat, amik hasznosak lennének a számunkra?
Meglátjuk-e a helyzetek, dolgok lényegét?
Esetleg túl kritikusak vagyunk magunkkal vagy másokkal szemben?
Vagy ellenkezőleg: rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot?
Dolgozunk-e mágikus erőnkkel?
Felismerjük és felhasználjuk-e rejtett tartalékainkat?
Működik-e életünkben a ciklikusság?
Hagyunk időt magunknak a visszavonulásra, befelé fordulásra és pihenésre?
Az aktív fázisaidban mennyire vagyunk hatékonyak?
Igényeljük, megkapjuk, értékeljük a védelmet?
Mi magunk védelmezünk-e másokat?
(A bevezetőben említett két kiadványon kívül felhasználtam itt Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár c. kiadványát is.)
MÓKUS
Életöröm, és életerő, mozgékonyság, kommunikáció, nyitottság, termékenység, adás és kapás
A mókus megtestesíti a kívánságokat, terveket, ötleteket és a reményeket. Az őselemekből hárommal kapcsolatos: levegő, tűz és föld – hogy, hogy nem: kimaradt a víz.
Ereje a gyorsaságában, mozgékonyságában és ügyességében rejlik. Intuitív módon vizsgálja meg a lehetőségeket, dimenziókat, tartalékokat és villámgyorsan dönt, vált. Éppen ezért jó kísérő az átmenet és átalakulás, dimenzióváltás időszakában. Megtanít a nyitásra, ugyanakkor arra is, hogy saját magunkkal is törődjünk, és néha fürkésszük bensőnket is. A tartalékképzés, erőgyűjtés- és felhasználás – kapás és adás, közösségi és egyéni törekvések egyensúlyára irányítja a figyelmet.
A mókus rendkívül kíváncsi, jó megfigyelő és jó utánzó. Akinek életében megjelenik, arra is figyelmezteti, hogy inkább cselekedjen, alkalmazza képességeit a gyakorlatban a halogatás, a felkészülésre, tanulásra hivatkozás helyett. A kommunikáció, információcsere felhasználását is mutatja és nehéz feladatok gyors megoldására ösztönöz (Diótörés!) „Felébreszti a szív erejét és egy bizalmas, pimasz, szeretetre méltó és felpörgött életmódot hív elő. Vonzó külsőt kölcsönöz, amellyel az illető gyorsan elnyeri az emberek szívét és bizalmát. Női intuitív, befogadó erővel kapcsol össze, ami azonnal megtéveszthetetlenül tud valamit anélkül, hogy tudná, miért.” (J. Ruland: Az állatok ereje)
Minden mókus egyedi, ahogyan minden ember is, és varázserejét, kreativitását is mindenkinek a maga módján kell aktiválnia.
A mókus felbukkanásakor átgondolhatjuk mindazt, amiről szó volt, s persze feltehetünk számos kérdést.
Túl sok vagy csak felületes információt veszünk fel és nem hasznosítjuk?
Az öncélú kíváncsiság vezet-e vagy a megismerés vágya?
Van-e módunk és szándékunk visszavonulni, megnyugodni vagy eluralja életünket a zavar?
Nem kezdtünk-e mostanában túl sokat fecsegni, pletykálni, konfliktusokba keveredni?
Vagy ellenkezőleg: túlságosan passzív, visszahúzódó magatartást tanúsítani?
Lehetséges, hogy mindenbe belekapunk és semmit sem csinálunk végig?
Túlságosan aggódunk a jövő miatt vagy egy csepp előrelátást sem tanúsítunk?
Félünk attól, hogy soha nem lesz elég?
Csak begyűjtünk és féltékenyen őrizzük a megszerzett javakat, tartalékokat és az erőnket? Esetleg felhagyunk a gyűjtéssel és felhalmozással és semmilyen tartalékról nem gondoskodunk?
NYEST, NYUSZT
Fürgeség, rejtőzködés, védekezés, alkalmazkodás a körülményekhez
Ezek a rokon és egymáshoz nagyon hasonló állatok is sűrűn előfordulnak az emberlakta településeken, főleg a nyest. Városokban is élnek parkos, kertes területeken, s közismert tevékenységük az autók kábeleinek megrongálása. Vidéken inkább a baromfiállományban és tojásokban végzett pusztításukról ismertek. Ehhez képest méltánytalanul keveset foglalkozik velük két kedvenc irodalmam. Pontosabban csak az egyikben van egy rövidke, ám találó leírás a nyestről, nyusztról. Fontos tudni, hogy ezek a kicsiny és fürge állatok rendkívül csinosak viszont hasonlóképpen rendívül vérengző természetűek, ami megjelenésükkel tökéletes ellentmondásban van.
„Ha felbukkan a nyest az energiamezőnkben, akkor azt azért teszi, hogy az elveszített energiát visszaszerezze. Ha valamilyen ügyben nem voltunk elég éberek, és energiánkat kizártuk, akkor a nyest gyorsan és biztosan visszavezet ahhoz a ponthoz, ahol ez történt, és segít abban, hogy újra összegyűjtsük az erőnket, és hogy békében szakítsunk a múlttal. Ezen kívül a rejtőzködés, a védekezés és az okos tettek művészetére tanít. Lehetővé teszi a sikert a nehéz vállalkozásoknál.
Emellett energiarablásra és emocionális erők veszélyére is utalhat, mint például féltékenységre, irigységre, üldözési mániára, az energiamező sebeire és réseire, dühödt visszavonulásra, önmardosó gondolatokra.”
Ha tehát felbukkan a nyest (vagy nyuszt) az életünkben, tegyük fel a kérdést:
Hol tartjuk vissza erőinket és helyesen tesszük-e ezt?
Nem esünk-e a túlzott védekezés csapdájába?
Merünk-e lépni akkor, amikor annak aktualitását érezzük?
Hol kötnek gúzsba téves beidegződések?
Hogyan tudunk továbblépni múltbeli tévedéseink, sérelmeink elemezgetése, dédelgetése helyett?
Meg tudunk-e birkózni a változó körülményekkel?
NYÚL
Termékenység, megújulás, rejtőzködés, túlélés, erőforrás, ciklikusság
Mivel széles körben népszerűvé vált a hobbiból történő nyúltartás, s mint ilyen, házi kedvencnek számít, megnőtt (ismét) a jelentősége az ember számára.
Szintén mitikus állat, méghozzá a Holddal hozza összefüggésbe számos ősi hiedelem, hit. Több istennőnek is kísérő állata. A termékenység, megújulás, újjászületés szimbólumaként került át még a keresztény kultúrkörbe is: a húsvéti nyúl formájában. Ismeri a rejtőzködés művészetét, és az élet kanyargós útjait. Tudja, hogyan kell hatékonyan menekülni, hogyan lehet a teljes nyugalomból a legnagyobb sebességre váltani és nagy ugrásokkal haladni. Ugyanakkor mint számos ragadozó zsákmányállata az erőforrást biztosítja, és a feltétel nélküli szeretetre, a félelem feloldására, szelídségre és gyengédségre tanít. Megmutatja, hogy a nőiesség és férfiasság összetartozik és összhangba kell őket hozni, ha magunkból adva szeretnénk alkotni, valami újat létrehozni. Mivel Hold-állat, a 28 napos ciklikusságra hívja fel a figyelmet, amikor bekerül az ember életébe, segít ráhangolódni a változásokra. Aki nyuszinak a gazdája lesz, érdemes odafigyelnie arra, mit eszik és kipróbálnia a vegetáriánus táplálkozást.
Ha valamilyen formában megjelenik a nyúl az életünkben, kérdezzük meg magunktól:
Hogyan állunk a szeretet, önfeláldozás kérdéseivel?
Miért vált hangsúlyossá aktuálisan ez az életünkben?
Jól fogadjuk-e a változásokat?
Képesek vagyunk-e kezelni félelmeinket?
Hol helyezkedünk el a „táplálékláncban”?
És ezt hogyan tudjuk elfogadni vagy elutasítani?
Fel tudunk-e venni valamilyen természetes életritmust?
ŐZ
Ártatlanság, bizalom, szelídség, szeretet, természeti erők, misztikum
A szarvasfélék családjába tartozik, azért tárgyaljuk mégis külön, mert Európában és Kisázsiában viszont nagy létszámban fordul elő, míg más kontinenseken nem ismert ez az alfaj. A megnevezésük sem azonos: szarvasbika – őzbak; szarvastehén – őzsuta; borjú – gida. Az őz a szarvasoktól úgy külsejében, mint természetében és – a mi szempontunkból – főleg szimbolikus jelentésében helyenként erősen eltér, de ha alaposan szeretnénk tájékozódni, okvetlenül érdemes tanulmányozni a Szarvas címszót is.
Az őz a három alakban (fiatal lány, szűz – termékeny asszony – bölcs öregasszony „banya” – megjelenő nagy istennő gyermeki, szűzi aspektusát képviseli. Gyakori áldozati állat volt, már csak a szarvasnál kisebb termete folytán is. Az európai kultúrkörökben az erdő istennőit és isteneit gyakran őzként ábrázolják.
A tündérek birodalmával, más világokkal való kapcsolatfelvétellel, álmokkal, csodákkal, csodaszerű jelenségekkel hozzuk összefüggésbe az őzet (Öreg néne őzikéje). Amikor összetalálkozunk vele, arra biztat, hogy nyíljunk meg (ismét) a szív tiszta erejének. Segít újjáépíteni a menetközben elvesztett bizalmat és nyitottá válni (megint) a finomabb energiákra. Segít abban, hogy saját magunk és mások felé is szeretettel forduljunk.
A legendákban előforduló, más utakra csalogató őz elvezet emlékeinkhez (v.ö. gyerekkor), sőt: elveszett, elfelejtett, de itt maradt lélektöredékek gyógyításában is hatékonyan segít. Miután megmutatta, hogy mit kell tennünk múltunk tisztázásában, segít fellelni a hazafelé vezető utat is. Figyelmeztet, ha veszély közeleg, kiélesíti érzékeinket, és az érzékszerveken túli érzékelést, esetleg képessé tesz a jövőbe látásra. A természeti erőkkel való kapcsolatot mindenképpen erősíti.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni amikor az őz megjelenik az életünkben:
Megvan-e a kapcsolatunk a „belső gyermekkel”?
Hogyan állunk a bizalommal?
Az ártatlanságot összekeverjük-e a naivitással és mit kezdünk vele?
Hogyan reagálunk a külső (valódi vagy vélt) fenyegetésekre?
Érezzük-e néha vagy gyakran magunkat üldözöttnek, áldozatnak és védtelennek?
Van-e esetleg reinkarnációs előzményekből itt maradt lélektöredékünk és ha igen, akkor mit kell rajta még dolgozni karmikus feladatként?
(Őzbaknál) Kiállunk-e másokért is adott esetben, vagy cserbenhagyjuk őket például vészhelyzetben?
(A bevezetőben hivatkozott irodalmon kívül felhasználtam még egy cikket is
(Lásd még a szarvas címszót.)
PAPAGÁJ
Szociális érzék, információcsere, kommunikáció, diplomáciai képességek
Az indián kultúrákban a Naphoz, a Nap erejéhez kötik ezt a madarat. Feltűnő és változatos színei miatt a színekkel való gyógyításhoz is van köze. Tollait jellegzetesen imabotra kötötték és azzal végeztek gyógyító rituálékat. Elvontabb értelemben a lélek fényerejére utalnak vakító színei. Segít felépíteni a karizmát, és abban, hogy figyeljünk környezetünkre és a beszéd segítségével oldjuk meg problémáinkat. Az utánzás képessége miatt a tanulásnál kap szerepet.
Erősen levegős jellege miatt az Ikrek állata az asztrológiában.
A papagáj valamilyen módon történő felbukkanása az életünkben olyan kérdéseket feszeget, hogy
Mennyire vagyunk érzékenyek a környezetünkre, elfogadjuk-e olyannak, amilyen?
Képesek vagyunk-e hatékonyan kommunikálni?
Tudjuk-e értékelni az élet sokszínűségét, a vidámságot?
Belső gyógyító- öngyógyító erőnk milyen állapotban van?
Hajlandóak vagyunk-e tanulni?
(Lásd még a Madarak címszót.)
PATKÁNY
Szerencse, bölcsesség. Sötét erők és szennyeződések kitakarítása, káros hatások távoltartása.
Japánban a fehér patkány a szerencse és a jólét istenének küldötte, és Kínában is hasonló jelkép. Bölcsesség, intelligencia. Túlélés. A keresztény Európában a boszorkányok és varázslók állata, s finoman fogalmazva kevéssé népszerű. Sőt. Az emberek nagy hányada kifejezetten undorodik tőle.
A patkány ismeri a más birodalmakba vezető átjárókat, és ezekben biztonságosan mozog, a rejtett tudást, a beavatást és a Föld erejét képviseli. Arra próbál rábírni, hogy ne meneküljünk el magunk elől, hanem vonuljunk vissza, álljunk meg, és vegyük magunkat szemügyre. Feltárja bensőnk titkait, megvilágítja a sötét sarkokat, amelyek kitakarításra várnak. Felszólít, hogy szálljunk szembe bensőnk démonaival és szemétlerakóival. Nem riad vissza semmi olyantól, ami elől mások kitérnek. Amit látunk ugyanis, azt meg tudjuk változtatni. Amíg nem vagyunk hajlandók felismerni, addig hat ránk. Megtanít a határok lebontására, területünk megvédelmezésére, és nem enged belépni az életünkbe semmilyen ránk nézve káros erőt. Kínában azért tartottak egyfajta házi patkányt, hogy a többi patkányt elriassza, a területét tisztán tartsa és a gazdájának szerencsét hozzon.
Ha valakinél felbukkan a patkány, az illető egyre nyughatatlanabbnak kezdi magát érezni. Másrészt az állat megjelenése arra is utal, hogy a legtöbb dologban okosabb lesz. Alkalmat ad arra, hogy felismerjük a negatív beidegződéseket és hatásokat, tisztátalan kapcsolatokat. Figyelmeztet a beszűkült energiákra, csökkent vitalitásra, hamis barátokra, veszélyes befolyásra, hatalommal való visszaélésre, arra, hogy nem törődünk kellőképpen energiáinkkal, azok tisztaságával.
Kérdések, melyeket érdemes feltenni, ha felbukkan a patkány az életünkben:
Felismerjük és használjuk-e rejtett tartalékainkat?
Túl görcsösen, vagy ellenkezőleg: nem elég elszántan követjük céljainkat?
Képesek vagyunk-e alkalmazkodni?
Hogyan állunk az önbizalommal, az egészséges (és szükséges) egoizmussal?
Használjuk-e intuíciónkat?
Képesek vagyunk-e szembenézni saját sötét oldalunkkal és képesek vagyunk-e a nagytakarításra?
Hogyan kezeljük a külső szennyezéseket, kártékony hatásokat?
Felismerjük-e, hogy mivel érdemes foglalkozni és mivel nem? Elég erős (vagy túlságosan is erős) bennünk a túlélőösztön?
PÁVA
Pompa, dicsőség, feltámadás, hatalom, örök hűség, Univerzum, ciklikusság, hiúság
Keleten, nyugaton egyaránt ősidők óta jelentős szimbólum, hiszen elég feltűnő, színpompás – és ambivalens jellegű ehhez. Egyiptomban Amon-Rével hozták kapcsolatba, de a mindent látó Hórusz szemével is azonosították. A görög-római mitológiában Hérának és Junónak egyaránt hátasa. Héra ültette át a százszemű Argosz (´árgus szemekkel´) csillag-szemeit a páva farktollaira. A hinduknál Indra állata, de szentelték Brahmának, Karmának és Szaraszvatinak is. Kínában a magas rang, méltóság és szépség jelképe. Japánban Kwan-yinhez, a könyörületesség istennőjéhez kapcsolódott. Az iszlámban kinyíló és becsukodó farka az univerzum ritmusára utal. Közel-keleten és a magyaroknál is az életfa mellett ábrázolt pávák a halhatatlan lelket testesítik meg. Kivételesen a keresztény mitológia sem bélyegezte meg, épp ellenkezőleg: Krisztus hatalmának, valamint feltámadásának szimbólumává vált.
Házassággal kapcsolatos vonatkozásai (Héra) és attraktív megjelenése miatt nem csoda, hogy az asztrológia a Mérleg jegyhez sorolja a pávát, de – kozmikus vonatkozásai miatt a Vízöntőnek is állata.
A páva elsődleges jelentése: pompa, dicsőség, hatalom és oltalmazó erő. Hajlamosak voltak a főnixet látni benne, ezért a feltámadást, halhatatlanságot, örökkévalóságot is jelképezi. A kiterjesztett tollain pompázó sok-sok szemet a bölcsesség, magasabb rendű látóképesség (isten szeme) és fokozott éberség szimbólumaként is értelmezik.
Ambivalens megítélése és jelentése onnan ered, hogy míg rendkívül elegáns a megjelenése, lábai kifejezetten csúnyák, nem beszélve a hangjáról, ami pedig rettentő ronda rikácsolás. A hinduizmus szerint a páva egy angyal ruháját, az ördög hangját és egy tolvaj járását mutatja. Negatív oldalát is ki kell tehát emelni: hiúság, alaptalan és túlzott büszkeség. Üres külsőségek, amelyek elfedik, hogy nincs belső tartalom.
Amikor a páva megjelenik valakinek az életében, a saját méltóságára, karizmájára hívja fel a figyelmet. Megmutatja, hogyan nyithatjuk szét „lelkünk köntösét” és hogyan tudjuk megmutatni, hogy többek vagyunk annál, mint ahogyan azt mások látják, sejtik, elkönyvelik, vagy akár annál, mint amit mi tartunk magunkról!
Segít abban, hogy erőinket a földi szférákban tudjuk felhasználni, sőt, hogy ki tudjuk terjeszteni, így a Paradicsomot már itt is megtalálhatjuk. Arra hív fel, hogy éljünk saját késztetéseink szerint, táncoljuk, játsszuk el az életet. Méltóságos járása ősi ceremóniákra emlékeztet, amelyeknek révén bepillantást nyerhetünk az egyetemes igazságokba, illetve az égi és földi szférát egyesíthetjük.
Akinek a páva megjelenik az életében, mindenekelőtt érdemes tanulmányoznia előző életeit, hiszen az égi-földi szférák közötti összeköttetés erre is vonatkozik.
Kérdések, melyek egy részét érdemes feltenni, amikor a páva bármilyen módon felbukkan látóterünkben:
Milyen előző életekből hozott motívum aktiválódhat jelenünkben, mit üzen a karma ezzel kapcsolatban?
Mennyire tudjuk képességeinket megmutatni, érvényesíteni?
A túlzott szerénység vagy épp ellenkezőleg: a túlzott hiúság jellemző-e ránk adott életszakaszban?
Meglátjuk-e a számunkra kínálkozó lehetőségeket és meg tudjuk-e ragadni?
Észreveszünk-e mindent, amit kellene – beleértve mások szempontjait is?
Hogyan viszonyulunk az élethez, képesek vagyunk-e elég könnyedén venni a dolgokat? Mennyire koncentrálunk a külsőségekre, hol a határ ebben?
Hogyan viszonyulunk a ránk irányuló figyelemhez?
(A bevezetőben említett két kiadványon kívül felhasználtam itt Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: Jelképtár c. kiadványát is.)
(Lásd még a Madarak címszót.)
PÓK
Sors, kozmikus rend, „nagy anya”, az élet születése, illúziók (hálója), sötét erők, álmok
A pókfóbia majdnem olyan sok embert érint, mint a kígyóktól való irtózat, ráadásul a pókkal való találkozást nehéz kikerülni. Legalább olyan szerteágazó és ősi az a szimbólumrendszer, ami a pókokhoz kapcsolódik. Ezért is idézem a mindig hivatkozott irodalomból (Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket) a teljes, erre vonatkozó felvezető részt:
„A pók általában a sorsot képviseli, az alkotó és pusztító „nagy anyát”, bizonyos kultúrákban a Napot és az élet születését testesíti meg. A keltáknál hálója a kapcsolatra utaló jelkép volt, ami minden létező között fennáll. Az egyiptomiaknál és a görögöknél a sors istennőjét rendelték hozzá. A hinduizmusban a pókháló a kozmikus rendet szimbolizálja, amelynek középpontjában a pók a világ illúzióját szövi. A nyugat-afrikai mitológia hatalmas csibészistenének egyik neve Mr. Spider (Pók Úr), aki ravaszságáról, furfangosságáról és bölcsességéről híres. Számos indián törzsnél a pók hatalmas, segítőkész, és szent lénynek számít: így a hopi indiánoknál ő az ősnagyanya, aki a világ teremtésekor fontos szerepet tölt be. És a pókasszony Kokyang Wuuti, akit öreg bölcs asszonyként ábrázolnak, mindig kész segíteni. A navahó indiánoknál a pókasszony és a pókember a szent lények közé tartozik, akik az embernek megtanítják a szövés művészetét, és megjósolják a halált. A taoknál a pókember jó orvosként tűnik fel. A Coeur d´ Aléne-t a pókasszonyt segítőkész asszonyként jellemzik, aki az égben él és közvetít ég és föld között, történeteket talál ki az egymástól elválaszthatatlan életről és a halálról. A néphagyomány szerint pókot elpusztítani szerencsétlenséget okoz, mivel az állatok megjelenésükkel pénzt, jólétet és szerencsét hoznak.”
Indiában Maya, az illúziók szövője, akár a görögök a skandinávok is a sors istennőivel hozták összefüggésbe, akik fonják, mérik és elvágják az élet fonalát. (A görög párkák.) Összekötik a halál és újjászületés misztériumával is, hálója pedig Hold-szimbólum, folytonos növekedésével- fogyásával.
Akár a fóbiák miatt megemlített kígyót, a duális elemeket hordozó pókot is a duális Skorpió hatáskörébe sorolja az asztrológia.
Mindennapi megjelenéségben a pók segít feltérképezni mindazokat az erőket, amelyek függőséget és csalódást okozva életenergiánkat megbénítják. Bemegy velünk a sötét sarkokba így azokban is rendet tudunk tenni. Erőt ad, hogy felelősséget vállalhassunk az életünkért, szőhessük látomásainkat és álmainkat is valóra váltsuk. Arra tanít, hogy a kényelmes áldozathozatalt feladjuk és ne tegyünk többé másokat felelőssé életünk alakulásáért, hiszen mi magunk alkotjuk világunkat. Felszólít az ébredésre.
Kifeszített hálójával megvéd a sötét erőktől és a gonosz álmoktól. (Az indián álomfogó tulajdonképpen egy pókháló, ahol a gonosz álmok elakadnak, a szép álmok viszont áthatolnak a lyukakon.) Lehetőséget ad a többdimenziós síkokon való mozgásra, a sorsunk fonalát is tartalmazó tiszta összefüggések felismerésére.
Segít a jelenségeket, erőket, motivációkat hatékonyan megfigyelni, kivárni a cselekvésre, aktivitásra megfelelő pillanatot, a kreativitás kiteljesítését. Segít a rombolás és alkotás egyensúlyát létrehozni, amint a finomság és erő egyensúlyát is.
Összeköt a „nagy anyával” és a női misztériummal. Megtanítja az univerzális törvényeket, emlékeztet, hogy valóságunknak mi is alkotói vagyunk. Segít, hogy ne legyünk másoktól függő, végrehajtó segédek.
Szoros kapcsolatban áll a nyolcas számhoz társított miszticizmussal, az oldalára fektetett nyolcas a végtelen jele, az élet kereke. Nehéz körbejárni rajta, vagy középen megállni. A pók ezen keresztül azt tanítja, miként tartsa meg az egyensúlyt a múlt és jövő, a fizikai és spirituális, a férfi és női között. Emlékeztet, hogy minden, amit az ember egy adott pillanatban tesz a jövőbeni sorsát határozza meg. (Vagyis a karmára.)
Hálója gyakran spirálisan épül fel, ami a kreativitás és a fejlődés szimbolikus formája. Az ember a központ, a világ őköré van szőve, saját sorsának írója és kulcsa.
A mágia három fő kifejezésformája társul a pókhoz:
A teremetés mágiája
Határozottság és önérvényesítés
A spirális energiában megnyilvánuló múlttal és jövővel teremtett kapcsolat
Emellett az írás és nyelvmágiájának is tanítója, hálót sző a szavakkal a másik köré.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni, ha a pók valamilyen módon előtérbe kerül az életünkben?
Mi az vajon, amiért nem vállalunk felelősséget, hanem másra toljuk azt, másokat hibáztatunk problémáinkért?
Halogatjuk-e, hogy megpróbáljuk beteljesíteni vágyainkat?
Bezárva, gúzsba kötve, hálóba gabalyodva érezzük magunkat?
Hogyan tudunk ebből kiszabadulni?
Meg tudjuk-e teremteni és tartani az egészséges egyensúlyt?
Egyetlen központi cél felé haladunk, vagy szétforgácsolódunk?
Milyen illúzió hálójába keveredtünk és hogyan tudunk megszabadulni tőle?
Túlságosan el vagyunk önmagunkkal foglalva esetleg?
Vagy ellenkezőleg: másokra koncentrálunk és nem saját teljesítményünkre?
Haragszunk-e mindezek miatt magunkra vagy a többiekre?
Van-e írás- vagy beszédkényszerünk, önkifejezési, kommunikációs problémánk?
RÓKA
Ravaszság, álcázás, elővigyázat, női energiák, megvilágosodás, fény, polaritás és szintézis
Mint igen sok esetben, az európai és keresztény jellegű kultúrában egészen más képzetek tapadnak egy-egy állathoz, mint más kultúrákban. A róka például bizonyos japán vidékeken rizsistenség, a jólét és a mezőgazdaság védőura. Másutt Inari, a rizs istenének hírnöke. A keleti kultúrákban képes emberalakot ölteni, de indián törzseknél is találkozni olyan mesékkel, ahol a vadász felfedezi, hogy a felsége róka. A cseroki indiánok fagykárok megelőzésére hívták a róka erejét, a hopik pedig gyógyító tevékenységhez. Az apacsok mondája szerint farkát a lángokba dugva ellopta az ember számára a tüzet. Perzsiában szent állatnak tartották, mert a holtakat átsegítette a mennybe.
Az európai/keresztény kultúrában a róka ravaszságát emelik ki elsősorban, esetleg azt, hogy miként lehet túljárni az eszén. Sokat rontott imázsán Aesopus is, viszont jelentős érdemei vannak Saint-Exuperynek a rókabecsület helyreállításában (Kis herceg).
Az asztrológiában – hogy, hogy nem – az Ikrek állata lett, azonban az ezüstrókát a Vízöntőhöz is soroljuk.
Valójában a róka kétségkívül ravasz, dörzsölt lelki vezető, aki ismeri a rejtett ösvényeket. Idejében képes elkerülni a fenyegető veszélyt és kitér annak útjából. Az alvilág hírhozója, ismeri az árnyak sötét erdejét, a lélek titkos, misztikus ösvényeit is. Kapcsolatban áll az ősök birodalmával és a nagy istennőhöz vezető ösvénnyel. A világok közötti határokon mozog, tudja, hol találhatók a tudattalanba vezető bejáratok és hol lehet belépni a Tündérbirodalomba. Kapcsolatba léphet a szellemekkel. Megmutatja adottságainkat, tehetségünket és azt a potenciált, amivel felébreszthetjük képességeinket. Segít befogadni a mágikus inspirációkat és megérteni a paradoxonokat. Összeköttetést teremt belső irányításunkkal. Felleli az elvesztett energiát, megtalálja az elhagyott vagy ellopott lélektöredékeket és segít azokat visszaszerezni, meggyógyítani. A kundalini energia felélesztésével is összefüggésbe hozzák a vörösrókát.
Ügyesen kitér a támadók elől, a rejtőzködés mestere, emellett igen kreatív. Bátorságot és erőt ad, hogy követhessük utunkat, hogy hallgassunk magunkra, és maradjunk hűek önmagunkhoz. A róka erejét gyakran félreértik és rosszul értelmezik, bár ez is hozzátartozik okos álcázásához. Meg kell tanulni nekünk is rejtőzködni, láthatatlanná válni, beleolvadni a környezetbe ahhoz, hogy céljainkat elérjük.
A róka az évnek majd a felét egyedül tölti: gyakran él magányosan és elégedett ezzel a helyzettel. Szeret elkalandozni állandó lakóhelyétől. Segít tehát megteremteni az egyensúlyt a társas lét és a magány között.
Akiknek totemállataként tekinthető a róka, ott jelzi, hogy a legnagyobb próbának gyermekkorukban vannak kitéve, és egyben akkor kapják a legkeményebb leckéket is a túlélésről. Minden rókatotemű ember képes lesz arra, hogy bármit elérjen vagy megszerezzen magának. Ahogy az ember mind jobban ráhangolódik a róka varázserejére, és elsajátítja annak energiáit és technikáit, fokozatosan minden dolog az ölébe fog hullani.
Ha felbukkan életünkben a róka, nézzünk szembe a sötétséggel és lelkünk árnyoldalaival. Figyeljük meg, mi az, ami az ősök birodalmából még megoldatlanul szunnyad az energiánkban. Szabadítsuk fel ezeket az elemeket (átváltozás) és növeljük, használjuk újonnan felfedezett képességeinket. A szőrzet szoros kapcsolatban van a spirituális energiákkal (antenna a haj), hasznos például hajviseletet változtatni a róka sugallatára.
Rámutathat negatív motívumokra is: tőrbe csalás, csel, alattomosság, pusztítás, álcázás, haszonlesés, hamisság, energiarablás, rejtett árnyak. Düh, bosszú és megtorlás utáni vágy, félelem az igazságtalan bánásmódtól, attól, hogy nem olyannak látnak, amilyenek valójában vagyunk; sehová sem tartozás, elismertség hiánya.
Milyen kérdéseket érdemes feltennünk, ha a róka megjelenik valamilyen formában az életünkben?
Képesek vagyunk-e alkalmazkodni a mindenkori környezethez?
Miben kell változtatnunk az életünkben?
Felismertük, felismerjük-e adottságainkat és képesek vagyunk-e használni?
Van-e valami, ami bűzlik valamilyen helyzetben, vagy egy emberrel kapcsolatban?
Hallgatunk-e megérzésünkre?
Van-e dolgunk elveszett vagy éppen fellelt lélektöredékkel és mit kezdünk vele?
Van-e bennünk fel nem dolgozott harag, bosszúvágy?
Megtaláltuk-e a helyünket az életben?
Hogyan tudunk átalakulni ahhoz, hogy megtaláljuk?
SÁSKA – lásd: Imádkozó sáska
SÜN
Védelem, önvédelem, visszavonulás, túlélés, határok, ciklikusság
A sünöket méltatlanul mellőzik a mitológiák. A népmesékben azonban gyakori szereplő, az önvédelem, némelykor a túlzott önvédelem, ravaszság, túlélési technikák megtestesítőjeként. A sündisznóbőr közhasználatú kifejezés, szinte a ´legjobb védekezés a támadás´ szinonímája. Annakidején a szerzetesek, apácák közül némelyek sündisznóbőrt használtak ciliciumként, vagy korbács végén, vezeklés, a test megfékezése – egyszóval önkínzás céljából, bár a szögekkel kivert vezeklőöv sem lehetett kíméletesebb, mint a sündisznóbőr.
A sün jelentkezésekor érvényes megfejtéshez idézek Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket című munkájából:
„Ha életünkben valamilyen módon „megjelenik a sün, akkor a visszavonulással képessé válunk az elkülönülésre. A sün az egyértelmű megkülönböztetés képességét adja, felismerteti velünk, hogy veszélyes helyzetekben vonuljunk vissza bensőnkbe, gubózzunk be, amíg a veszély el nem múlik, és aztán folytathatjuk utunkat.
Bizonyos dolgokkal, bizonyos támadásokkal szemben nincs mit tennünk. Csak azért érnek bennünket, mert éppen ott vagyunk. Segít felismerni, mi az, ami nekünk szól, és mi az, amivel nem kell törődnünk. Megtanít arra is, hogyan érzékeljük a határokat, saját magunkét és másokét: idáig és nem tovább! Sünköntösét kölcsönadja nekünk, ezáltal megvédhetjük magunkat azoktól a dolgoktól, amelyek nem tartoznak hozzánk, távolságot tarthatunk és nyitottak maradhatunk érzéseinkre.
Megtanít arra, hogy képezzünk jobb időkben tartalékot, hogy a nehéz időket is jól átvészelhessük. A sün nyugalmat, időt és higgadtságot nyújt a dolgok megfigyeléséhez, kiszimatolásához és a saját út megtalálásához. Képessé tesz arra, hogy kutakodjunk saját mélységeinkben, leljünk táplálékra, gondoskodjunk saját magunkról és teremtsünk bensőnkből erőt, amelyre az út alatt szükségünk van.”
Figyelemre méltó, hogy a törpesün is „előlépett” házi kedvenccé (ha ez előrelépésnek számít szegénynél). A kertes házaknál rendszeresen előfordulnak sünök, de korántsem egyenletesen minden évben. Vannak hosszabb kihagyások, aztán megint felbukkan egy-egy süncsalád. A sünnel sajnos az utakon is gyakran lehet találkozni, sok kicsi állat az autók áldozatává válik.
Bármilyen módon találkozunk is a sünnel, feltehetjük magunknak a megfelelő kérdéseket:
Mi ellen védekezünk?
Kell-e egyáltalán védekeznünk?
Van-e más módja önmagunk elhatárolásának, mint a tüskés páncél?
Tudunk-e differenciálni: mi érint bennünket személyesen, és mi az, amiről csak úgy gondoljuk?
Nem visszük-e túlzásba az önvédelmet, elzárva magunkat a vágyott kapcsolatoktól is?
Lappang-e bennünk önkínzó tendencia?
Hagyunk-e magunknak elég időt a pihenésre, feltöltődésre?
SZAJKÓ
Ősi tudás, bölcsesség, erő, felelősség, elkötelezettség
Német nevét (Eichelhäher) kedvenc eledeléről, a makkról kapta. A makkhoz és a tölgyfához fűződő viszonya a druidák ősi tudására és bölcsességére utal. Összeköt a Föld négy erejével, a négy őselemmel (tűz, föld, levegő, víz), a négy égtájjal, a belső és külső továbbá az égi és földi világgal. Elvezet az erővonalakhoz, segítségével megérezzük a geomantikus mezőket.
Sokkal többet tud, mint amit fel képes használni, bár ez a tudás gyakran felületes, ezért arra is tanít, hogy fejlesszük magunkat, mélyedjünk el jobban ismereteinkben és használjuk is fel azokat a gyakorlatban. Cselekedjünk is, a szellemi erőt alakítsuk át tetterővé. Ne hátráljunk meg attól sem, hogy erőnket megfelelően használjuk és bizonyos hatalmat szerezzünk meg vele. Figyelmeztet azokra a veszélyekre, amikor hatalmunkat ellenünk fordíthatják. Felhívja a figyelmet arra, hogy olyan időszak következik, amikor valóban meg tudjuk ragadni a lehetőségeket és vagy élünk velük talpraesetten és találékonyan, vagy (továbbra is) csak sóvárgunk utánuk.
Felelősségre, elkötelezettségre tanít, arra, hogy ne csak belekezdjünk dolgokba, hanem következetesen, szorgalmasan és kitartóan vigyük is végig a valóban fontos dolgokat.
Ő az erdő és a szent ligetek őre. A másvilágon hatalommal bíró kísérőnek számít. Megjelenésével utalhat arra, hogy fel kell vele venni a kapcsolatot, mert vár egy üzenet bennünket. Hangja a másvilág hangja. Előre jelzi jövetelünket, a természetben biztos távolságból kísér és védelmez belső, spirituális utazásunk során.
Figyelmeztet a betolakodókra és a veszélyekre. Hangja – amely kifejezetten ronda – alarmíroz: éberségre, cselekvésre ösztönöz, nem lehet nem felfigyelni rá. Egyébként ő is nagy hangutánzó, bár repertoárja korántsem olyan gazdag, mint mondjuk a feketerigóé. Innen származik a szajkóz – másokat ismétel – kifejezés is természetesen, ami egyúttal ugyancsak utal a szajkó ambivalens értékelésére is, a felületességgel együtt. Hangjával függ össze a mátyásmadár, mátyásszajkó, matyimadár magyar elnevezés is, a népi képzelet rusnya rikoltásából a Mátyás szót vélte hallani.
Amikor felbukkan valamilyen módon környezetünkben ez az impozáns madár, többek közt a következő kérdéseket érdemes feltennünk:
Van-e esetleg a környezetünkben energiarabló, energiavámpír?
Esetleg mi magunk váltunk azzá mások számára?
Nem váltunk-e reményvesztetté?
Elegendő türelmet tudunk-e tanúsítani magunkkal és másokkal szemben?
Van-e elegendő kitartásunk?
Képesek vagyunk-e értelmezni a figyelmeztető jeleket és megvan-e az erőnk a védekezésre?
És az akciókra?
Meg tudjuk-e ragadni a lehetőségeket?
Ismereteink gyakorlati felhasználásával hogyan állunk?
Mi az a lehetőség vajon, amire felhívja a figyelmünket?
(Lásd még a Madarak címszót.)
SZARKA
Hűség, védelem, polaritás, üzenetek, kommunikáció, új dimenziók, felszínesség, fecsegés, tolvajlás
A varjúfélék családjához tartozik a szarka is, s akár a varjak, ő is erősen urbanizálódott, a városok külterületein igen nagy populációja él. Sajnos a kisebb madarak fészkeit is dézsmálja, ezért azokból meg feltűnően kevesebb van.
Kínában az öröm madara, szerencsehozó. Nem az első eset, hogy a nyugati felfogás élesen eltér a keletitől: nálunk bezzeg a bizonytalanság, csapongás, szószátyárság, szemtelenség és tolvajlás asszociációi kapcsolódnak hozzá, holott legpozitívabb jelentésében hűséget, védelmet- kíséretet képvisel. Utal intelligenciára, arra, hogy elvont és gyakorlati módon és célokra használjuk tudásunkat, közte az okkult tudást. Bizonyos értelemben fényhozó és a kiegyenlítés madara – fekete-fehér színei miatt (jin-jang). A poláris erőkre hívja fel a figyelmet és arra, hogyan lehet középpontban maradni. Képes a fény világában és a tudattalanban, a sötétben is mozogni. Tudatot hoz a tudattalan területeire és felfedi a tudatalatti tendenciákat. Könnyen és gyorsan nyitottá teheti az embert az új dimenziók létének elfogadására és megismerésére, segít hasznosítani a tapasztalaton túli tudást, még ha töredékes is. Viszont – a polaritás jegyében - arra is figyelmeztet, hogy az okkult tudományoktól ne várjunk gyorsan és könnyen megszerezhető eredményt, hanem felelősségteljesen használjuk fel, akkor lehet igazán hatékony.
Megjelenése arra utal, hogy az embernek lehetősége nyílik a fejlődésre, ha megfelelően használja intelligenciáját. Ezen felül azt is üzeni, hogy szokatlan módon fogunk kapcsolatba kerülni a spirituális birodalommal és a tapasztalaton túli világgal. Ugyanakkor figyelmeztethet felszínességre; arra, hogy elhamarkodottan alakítjuk ki valamiről véleményünket és elhamarkodottan döntünk. Cserregésével felhívja a figyelmet a kommunikációra, s annak is kétélű voltára.
Jósmadár ő is, mindenféle üzenet hordozójának számít. Ezért figyelnünk kell arra, hogy amikor meglátjuk, a fehér vagy fekete színe dominál? Ha fehéren fénylik, jó híreket hozott, ha túlsúlyban van a fekete, akkor figyelmeztetést vagy rossz híreket kapunk.
Amikor a szarka valamilyen módon megjelenik életünkben, a következő (s persze itt fel nem sorolt további) kérdések között válogathatunk:
Lehetséges, hogy nem használjuk tudásunkat?
Mozgósítjuk-e minden létező adottságunk azoknak a dolgoknak az eléréséhez, amelyekre legnagyobb szükségünk van?
Megfelelő módon hasznosítjuk-e képességeinket?
Hogyan viszonyulunk a három dimenzión túli világhoz?
Figyelembe vesszük-e, hogy mindennek két (vagy több) oldala van, vagy egysíkúan szemléljük a dolgokat?
Elfogadjuk-e, hogy poláris erőtérben mozgunk, vagy megpróbáljuk ezt tagadni?
És ez miben akadályoz bennünket?
Hogyan változtathatunk rajta?
Okkult képességeinkkel mit tudunk kezdeni?
Eltolódtunk túlságosan praktikus vagy ellenkezőleg: túlságosan spirituális irányba?
(Lásd még a holló, varjú címszavakat)
(Lásd még a Madarak címszót.)
SZARVAS
Megújulás, ártatlanság, óvatosság, éberség, erő, misztikum
Jelenleg 54 alfaja van Afrikán és Ausztrálián kívül minden földrészen őshonos. (A mi földrajzi szélességünkön a gímszarvas a legelterjedtebb.)
Elterjedtsége, népszerűsége és tulajdonságai folytán minden ősi mitológiában előkelő helyen jegyzik és fontos funkciókat tulajdonítanak neki. A kelta mitológiában keresztülvezeti a lelkeket a sötétségen, a természetisten jele, agancsa a regenerálódást és növekedési erőt tükrözi. Skandináviában az Yggdraszil. az életfa négy szarvasa a négy szelet testesíti meg. Indián törzseknél a szív és a finomanyagi erők egyik szimbóluma, valamint annak a kapunak az őrzője, amelyik a szellemvilágot védi.
Számos népnél a háború és vadászat istenének a jelképe, illetve állata. A vadászat mindenütt és mindig az elit réteg kiváltsága, így erre a minőségre is utal. Kínában a férfierő, valamint a hosszú élet, sőt: halhatatlanság szimbóluma. A buddhizmusban az aranyszarvas a tudást testesíti meg, felfogásuk szerint Buddha előző életében szarvas volt. A Bibliában Krisztus és a keresztség egyik szimbóluma, az istent kereső embert jelképezi, de a bűnbánatot is, amennyiben szarvait minden évben elhagyja. Bőség, termékenység és szexuális vágy jelképe. A magyar csodaszarvas-monda és világszerte meglévő párhuzamai részint ilyen értelműek. A mondabeli ünő az ősvallások nagy istennőinek egyik állatalakja. Jellegzetes sámánállat. A legendákban ő (is) az, aki a hőst letéríti útjáról és másik világba csalogatja, rendszerint valamilyen vízen keresztül, ami az élet-halál szimbolikája. Kozmikus égjelkép is, a szarvasmondák több változatban is megjelennek a téli égbolt konstellációi között. A téli napfordulóval kapcsolatos szimbólum, a hozzá fűződő rítusok a téli ünnepkör részei – ezt örökölte meg praktikusan a Mikulás szarvas-fogat formájában.
Az asztrológiában az Oroszlán és a Nyilas állata, s amint az imént láthattuk: téli kapcsolódásai miatt szoros köze van a Bakhoz is.
Ha valaki szarvast lát, próbálja meghatározni az agancs ágainak számát, a ez megmutatja, milyen jelentése van az állatnak az illető számára (lásd a Számok címszót a Szimbólumok – Archetípusoknál). Az agancs tulajdonképpen antenna is, nem csak védelmi- támadó eszköz. Érdemes tehát odafigyelni a megérzésekre, amik valószínűleg helyesek. Aki összetalálkozik a szarvassal, arra számíthat, hogy érzékszervi benyomásai erősebbek lesznek és megújulnak a következő években, ezzel jobban észreveheti a közeljövőben kínálkozó lehetőségeket. A szarvas érzékszervei (látása, hallása) ugyanis kitűnőek.
Felhívja a figyelmet a természettel való együttműködésre, az ártatlanságra, a kozmikus összefüggésekre és bölcsességre. Arra int, hogy a világi dolgok mellett a szellemi dimenziókat se hanyagoljuk el, sőt. Igyekezzünk a dolgokat a szívünkkel látni. Kövessük a szarvast a csodák, varázslatok és álmok világába, belső világunkba. Emlékeztet meglévő (és fejleszthető) szellemi és mágikus adottságainkra. Arra biztat, hogy fedezzük fel és hozzuk felszínre tehetségünket.
A szellemi jelentéstartalmak mellett a szarvas rendkívüli életenergiát és dinamizmust is képvisel. Ereje mindig képes megújulni, s arra tanít, hogy mi is alkalmazzuk a ciklikus visszahúzódás- megújulás gyakorlatát. Erőt és bátorságot ad, mutatja, hogyan ügyeljünk védelmükre és kezeljük a külső eseményeket okos körültekintéssel. Hogyan fogadjuk be csendben a fontos üzeneteket, s hogyan reagáljunk rájuk a lehető legcélszerűbben. Megfelelő alkalmazkodóképességgel és ütemérzékkel, bizalommal, barátságosan és békésen közelítsük meg társainkat és csak akkor támadjunk – ilyenkor ez jogos is – ha minket fenyegetnek, vagy mindenképpen új rendet kell kialakítani az életünkben.
Kérdések, megfejtési ötletek a szarvassal való találkozás kapcsán:
Vannak-e félbemaradt, elkezdett, de be nem fejezett elképzeléseid?
Te, vagy környezetedben mások sürgetik a dolgokat?
Túl kritikus, ugyanakkor nemtörődöm vagy magaddal szemben?
Áldozatnak érzed magad valamiben?
Elbátortalanodtál, túl félénk, óvatos vagy – esetleg épp az ellenkezője?
Hogyan állsz a szerencsével, vagy annak megítélésével?
Ésszerű védelmet igyekszel biztosítani, vagy túlzásba viszed?
Gondoskodsz a védelmedről?
Megőrizted-e a gyermeki ártatlanság elemeit, a rácsodálkozás képességét?
Használod-e intuíciódat?
Hogyan állsz a bizalommal?
És az alkalmazkodással?
Odafigyelsz-e kellőképpen másokra, a körülményekre?
(A bevezetőben hivatkozott két kiadvány mellett ennél a szócikknél felhasználtam még Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár c. kiadványnak; valamint az Állatszimbólumtár – szerk. Vígh Éva, Balassi kiadó 2016 könyvnek, valamint a Wikipédiát.)
(Lásd még az őz címszót.)
SZITAKÖTŐ
Fény, változás, ciklikusság, érzelem és értelem összehangolása, misztikum
Japánban az új fény és öröm szimbóluma, de általában is Japán nemzeti jelképe. Kínában a Nappal hozzák összefüggésbe és úgy tartják, hogy rokona a sárkánynak. Egyes indián törzsek szerint a holtak lelke ölt benne testet.
Igazi színei csak érett korában jönnek elő. Varázserejének ez az egyik tanítása: a kiteljesedéshez, bölcsesség megszerzéséhez időre van szükség. Kétéves fejlődési ciklusa azt az üzenetet hordozza, hogy aki találkozik a szitakötővel, annak lehet, hogy most kezdődik egy kétéves folyamata, vagy a meglévő most éri el tetőpontját. Mindenképpen figyelmeztet a változásokra, s arra, hogy azoknak ne álljunk ellen. Itt az ideje nekifogni a változtatásoknak, amelyek aztán a kívánt színes átalakulásokként teljesednek be körülbelül két éven belül. Esélyt kapunk a régi karma feloldására, saját magunk felszabadítására a régi kötöttségek alól, amelyek ma már esetleg ártanak nekünk. Segíti az ősi tudás visszatérését, értelmes felhasználását.
Szoros kapcsolata a víz és levegő elemmel az érzelmi és értelmi motívumokra irányítja a figyelmet. Akiknél totemként mutatkozik a szitakötő, gyakran előfordul, hogy életük első részében nagyon érzékenyek és szenvedélyesek, de ahogy idősebbek lesznek, megtanulják érzelmeiket és indulataikat tudatosan kontrollálni. Arra tanít, hogy az érzelmi és racionális dolgokat együtt kell kifejezésre juttatni. Lehet, hogy felkelti a figyelmet, mi szerint az érintettnek friss levegőre van szüksége valamilyen érzelmi ügyben. Talán új nézőpontból kellene szemlélni a problémát, vagy változtatni kell. Viszont akár arra is utalhat, hogy az illető nem vesz tudomást saját vagy/és mások érzelmeiről, túl racionálisan közelít a dolgokhoz.
Segít a dolgok beszéd nélküli megértésében. Ez és sajátos fénytörése, színpompája a mágia, misztikum több ágával is összekapcsolja (színmágia, illúziókeltés, változásra késztetés). Arra figyelmeztet, hogy bennünk is ott él a fény, amit sokféle módon tükrözhetünk.
Az asztrológia az Ikrekhez sorolja, ami a levegő elem, racionalitás, s nem utolsó sorban színessége, követhetetlen, fürge röpte, mozgékonysága miatt teljességgel érthető. A kétéves ciklikusság azonban a Mars jellemzője, érdemes vizsgálódni esetleg ebből a szempontból is.
Kérdések, melyeket érdemes feltenni, amikor összetalálkozol a szitakötővel:
Elfogadod-e aktuális életkorodat illetve azt, hogy az élőlények folyamatosan öregszenek?
A külső csillogás helyett mennyire koncentrálsz a bölcsességre?
Érzelmeidet mennyire tudod kontrollálni?
Hogyan tudod összeegyeztetni az érzelmi és racionális motivációkat?
Hogyan viszonyulsz a változásokhoz?
Mennyi és milyen illúziót táplálsz önmagaddal és a világgal kapcsolatban?
Másokban is táplálsz illúziókat?
TEKNŐS
Hosszú élet, halhatatlanság, lassítás, elmélyedés, türelem, bölcsesség, összefüggések felismerése
A hinduizmusban a világ keletkezését egy teknőshöz kötik, ábrázolásaikban a teknős a világot tartó elefántokat visz a hátán. (Lásd illusztrációnkat.) Más ősi mítoszokban is felbukkan ebben a funkcióban, segít egyesíteni a mennyet és a földet még az evilági életben, ami fontos, hiszen a mennybe vezető út a földön át visz. Visnu második inkarnációja. Kínában a bölcsesség szimbóluma. Japánban és Kínában ezen kívül a halhatatlanság és a hosszú élet fogalmaival társítják. Észak-Amerika indiánjai a Kozmosszal azonosították. Ott és délkelet-Ázsiában is a teknős páncéljának mintázatában az ég térképét látták. A kereszténységben magától értetődik, hogy az alvilágra és sötétségre asszociáltak, de – nagy engedményként – a termékenységre is és páncélja miatt – hogy, hogy nem – a szemérmességre.
A halhatatlanság, elpusztíthatatlanság, hosszú élet jelképe, azt sugallja, hogy a világ minden ideje rendelkezésünkre áll. Nem kell kétségbeesnünk, ha egy lehetőség nem valósul meg, majd jön egy másik. A Halak jegy állata, s ennek a típusnak a képviselői is hajlamosak szerteszét úszkálni az idővel mit sem foglalkozva.
A föld és víz elemhez van köze, ezért sokak szerint a teknős az őrzője a Tündérbirodalomba vezető átjárónak, amely mindig vízparton van.
Női- illetve Holdenergiákat közvetít, az anyaságnak sőt: az Ősanyának, valamint a Földanyának a szimbóluma. A Földanya véd, táplál, de észre kell venni a kölcsönhatás törvényszerűségeit, azt a kapcsolatot, mely összeköt mindent mindennel. Ahogyan a teknős nem tud elválni a páncéljától, az ember sem függetlenítheti magát mindattól, amit a földdel cselekszik.
Amikor feltűnik a teknős az életünkben, figyeljük meg, aktuálisan mi a jó nekünk, és azt kövessük. Ha a külső világ esetleg túlságosan a hatalmába kerít, merüljünk bensőnk mélyére, ne adjuk fel önmagunkat. Ideje kapcsolatot teremteni legősibb lényegünkkel, s ha kell, húzódjunk vissza és csak akkor bújjunk elő, amikor készek vagyunk az önkifejezésre. Hagyjuk, hogy a dolgok a maguk tempójában haladjanak. Nem kell hadakozni, idegeskedni, kiabálni, csak figyeljük meg azt, ami köröttünk történik. A teknős arra tanít, hogy mindent, amire szüksége van az embernek, el fog érni, ha jó időben és jól közelít hozzá. Lassúságával segít észrevenni azokat a dolgokat, amelyek mellett elmennénk és nem látnánk meg a fától az erdőt. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy nyitott szemmel járjunk, nehogy elszalasszuk a kínálkozó lehetőségeket. Az idő relativitására és tágíthatóságára tanít, s elvezet azokhoz az erőkhöz, amelyek az idő és tér túlsó oldalán várnak ránk.
Sokszor akkor jelentkezik a teknős, amikor körülöttünk minden a feje tetejére áll, s ilyenkor arra figyelmeztet, hogy használjuk az eszünket, maradjunk higgadtak, s így visszanyerhetjük egyensúlyunkat.
Kérdések, melyeket célszerű feltennie annak, akinél a teknős valamilyen formában fontos szerephez jut:
Meglátja-e, meghallja-e amit kellene?
Nem hallja, amit kellene?
Birtokában van-e a józan ítélőképességnek?
És környezetének tagjai?
Elég körültekintő-e?
A türelemmel, kivárás képességével hogyan áll?
Mennyire távolodott el önmagától, eredeti céljaitól?
Milyen külső befolyásnak enged, ami eltereli saját útjáról?
Hogyan gazdálkodik saját energiáival?
És másokéival?
(Lásd még a Hüllők címszót)
TŐKÉSRÉCE, KACSA
Termékenység, jólét, test-lélek-szellem egyensúlya, kozmikus rend
A mitológiákban, mesékben nem visel jelentős szerepet, jórészt áldozati állatként tűnik fel.
A récefélék a világ minden táján élnek, változatos alfajokban. A vízben és a levegőben biztonságosan és elegánsan mozognak, a szárazföldön kissé esetlenen. A kacsa több ragadozónak zsákmányállata és – amint erre az imént már utaltam – az emberek is gyakran használták áldozati állatként.
Segít megérteni és egyensúlyba hozni a test-lélek-szellem összefüggéseit, az ok-okozati elemeket. A lét különböző szintjeit segít láttatni (a víz alatt és felett, földön, levegőben). Segít az álmok értelmezésében, a valóság, csalás, illúzió és tények közötti finom különbségek érzékelésében. Felhívja figyelmünket az életterünkben történő változásokra, figyelmeztet a betolakodókra. A szív erejét praktikusan alakítja át és egy magasabb ügy szolgálatába állítja.
Az állatvilágban a bevésési program (imprinting) a kacsáknál rendkívül erős, ezzel arra figyelmeztet, hogy időnként térjünk vissza önmagunk azon részeihez, vagy olyan tevékenységhez, amelyekben biztonságban és kellemesen érezzük magunkat. Ugyanakkor arra is késztet, hogy tanuljuk meg az egészséges elkülönülést, hogy belső központunkat találjuk meg és ne külső körülményekben keressük a nyugalmat, kapaszkodót, örömöt, életörömöt. Leljük fel mindezt saját magunkban, úgy, hogy közben megőrizzük másokkal szemben a nyitottságot, gyengédséget, rokonszenvet, anélkül, hogy konkrét elvárásokat fogalmaznánk meg cserében. Ne vegyük magunkra mások érzelmeit, pergessük le, hogy stabil nyugalmi helyzetben maradjunk.
Bízzunk abban, hogy az élet szerethető és képesek vagyunk hullámain biztonságosan manőverezni.
Amikor gyanúsan gyakran vagy hangsúlyosan jelen lesz életünkben a kacsa, réce, tegyük fel a megfelelő kérdéseket:
Szétválasztjuk-e fantáziaképeinket a valóságtól?
Elég figyelmesek vagyunk magunkkal és másokkal?
Mennyire hat ránk a külvilág?
Esetleg túlértékeljük saját erőnket valamiben?
Hajlamosak vagyunk-e a bolhából elefántot csinálni?
Mihez kötődünk, amihez nem kellene?
Hogyan állunk a reális önértékeléssel?
Érzelmi életünkben egyensúlyt tudunk-e teremteni, s ha nem, akkor mit tehetünk ennek érdekében?
Hol tartunk saját belső központunk megtalálásában?
Hogyan állunk a bizalommal?
(Lásd még a Madarak címszót.)
VADKACSA – lásd Tőkésréce
VARJÚ
Teremtés, változás, spirituális erő, misztikum, mágia, jóslás, kozmikus törvény – a karma –magasabb rendeltetés (A Szaturnusz, a karma bolygójának madara a holló.)
A varjúfélék családjában 6 fő csoportot tartunk számon, s ebből külön tárgyalunk még kettőt (holló, szarka). Itt tehát a többi négy – kormos-, dolmányos-, vetési varjú és csóka – varjúfélék csoportjaira gondolhatunk. Valamennyi fekete színű, de nem egységesen, a dolmányos varjúnak azért ez a neve, mert szürke „mellénye” van, a többi része fekete, vagy a vetési varjú csőre viszonylag világos, tollazata fekete. Abban viszont teljesen egységes viselkedésük, hogy immár az urbanizálódott madarak közé tartoznak, miután eredeti élőhelyeikből kiszorulva hamarosan beköltöztek az ember közelébe, a városokba, s nemcsak a kertvárosi részekbe, hanem bárhová, ahol nagyobb zöldfelület, park található.
A szoros rokonsági kötelék miatt itt is figyelembe lehet venni azt a szimbólumrendszert, ami a hollóhoz kötődik, így hát abból a szócikkből átemelem ide a vonatkozó részt. A legendákban, mítoszokban, mesékben, balladákban ellentmondó tartalmakkal szerepel: születés és halál, misztikum (fekete) mágia. A Bibliában is két arcát látjuk: a Noé által kibocsátott holló nem tért vissza a bárkához (bár én ezt mindig is kifejezetten pozitív szerepnek láttam, nem a hűtlenséget, hiszen azt jelezte, hogy véget ért a vész), viszont Illés prófétát egy holló táplálta bujdosása közben. Az Arany balladában szereplő Vörös Rébéknek is kettős a szerepe: egyfelől a megrontás, másfelől viszont az igazságtétel. A boszorkányoknak, valamint a (fehér) mágusoknak is attribútuma, jelképe. A Naphoz, s egyidejűleg a sötét erőkhöz rendelték hozzá. Kínában háromlábú holló jelképezi a Nap három fázisát: napfelkelte, delelés, naplemente. Ezekből az archetípusokból merített nyilván R.R.Martin is a Trónok harca háromszemű hollójához.
A továbbiakban visszatérek a varjúhoz. Fekete színe a teremtésé: az anyaméhé, amelyből új élet születik. Az éjszaka színe is, és az éjszaka egy új napnak ad életet. Az anyag kezdeti (formátlan, ám lehetőségekkel teli) állapotát jelképezi. Hírnökként figyelmeztet, hogy a környezetünkben mindig jelen van és elérhető a teremtés és mágia, érdemes élni a lehetőségekkel. A varjakkal kapcsolatos előítéletek és gyakori ellenszenv mutatják, hogy a legtöbb ember nem ismeri fel, vagy alig használja, vagy nem helyesen használja élete újrateremtéséhez a mágiát.
Intelligenciájával új felismerések felé irányítja utunkat, ősi bölcsességet kölcsönöz és segít a fejlődésünkben. Segít felismerni a veszélyforrásokat. Segít szembenézni a bennünk lévő árnyékkal, mögé látni, ezáltal megvilágítani, megtisztítani, feldolgozni. Amint megszabadulunk a múltból származó felesleges tehertől, tetteinket sokkal inkább irányíthatjuk a lényeges, semmint a felesleges dolgokra.
A varjak együttműködnek és kiválóan kommunikálnak egymással, ezzel arra ösztönöznek, hogy mondandónkat hozzuk a világ tudomására, osszuk meg az emberiséggel, és koncentráljunk a kollektív célokra.
A varjak feltűnő megjelenésekor feltehetjük kérdéseinket:
Mi akadályoz meg abban, hogy az életünket gazdaggá és termékennyé tegyük?
Hogyan használjuk az univerzális energiákat?
Hogyan, mire használjuk – ha használjuk – a mágiát?
Szembenézünk-e árnyék területeinkkel?
Mit kezdünk régi beidegződéseinkkel, amelyek rendkívüli hatással vannak jelenlegi életünkre?
Biztosítunk-e kellő védelmet magunknak és környezetünknek?
Milyen területen számíthatunk változásra és hogyan segítsük azt elő?
(Lásd még a holló és szarka címszavakat)
(Lásd még a Madarak címszót.)
VERÉB
Önértékelés, önbecsülés, élelmesség, túlélő ösztön
Legendás történetek szereplője. Krisztus keresztre feszítésénél veréb volt az egyetlen madár, aki jelen volt – ezért a hosszú szenvedés utáni megdicsőülés szimbóluma. Az ősi Britanniában a házi isteneket szimbolizálta, a középkorban pedig Európa-szerte a köznép, alsóbb osztályok jelképe volt. Erről tanúskodnak azok a történetek, amelyekben a jelentéktelen veréb győz a hatalmas farkas, vagy medve vagy sas felett.
A „szürke kis veréb”, a „verebek csiripelik”, a „veréb is madár” és hasonló szólások is azt szemléltetik, hogy ezt a madarat hajlamosak kevésbé komolyan venni, esetleg nem sokra becsülik, szemben a díszesebb, nagyobb, erősebb(nek ható) madarakkal szemben. Holott a veréb igencsak talpraesett, eleven lény, sőt: kifejezetten pimasz (a szemtelen jelzővel is gyakorta illetik). Annak ellenére, hogy sok ragadozó les rá, mégis szaporodik, megvédi – legalábbis a fajt – a támadások ellen, nagy túlélő, megszerez mindent, amire szüksége van.
Az átlagemberhez szól a veréb, hiszen mindenkiben rejlik olyan belső érték, amely korántsem csak kevesek kiváltsága. Az önbecsülés és méltóság új tudatára ébreszti az embert, segítve abban, hogy a külső körülmények dacára is győzzön, hogy megoldjon olyan helyzeteket, amelyekről azt gondolta eredetileg, hogy megoldhatatlanok. Arra tanít, hogyan hozzuk felszínre az akaratérvényesítés segítésével ösztönös képességeinket: a nemességet, spirituális erőt, amely a gyakorlati életben is felhasználható.
Asztrológiai besorolásban a veréb a Szűz állata, s ez a jegy hajlamos önmagát kevesebbre becsülni, mint amennyit ér. Nem szereti a feltűnést, szívesebben olvad a tömegbe, vagy a háttérbe. (A „szürke kis veréb”…)
Amikor a veréb valamilyen feltűnő módon megjelenik az életünkben, akkor – többek között – a következő kérdéseket tehetjük fel magunknak:
Lehetséges, hogy hagyjuk, hogy mások megsértsenek méltóságunkban?
Feladtuk önbecsülésünket?
Azt hisszük törvényszerű, hogy az ember valamilyen – egyéni vagy csoportos (társadalmi) zsarnoki erő nyomása alatt éljen?
Nem bízunk saját erőnkben és belső potenciálunkban?
Azt gondoljuk, hogy nem elég értékes az a teljesítmény, amire képesek vagyunk?
A kompenzálással átestünk-e esetleg a ló túlsó oldalára és agresszívebbnek mutatkozunk, mint amilyenek vagyunk?
(Lásd még a Madarak címszót.)
Nagyon szépen köszönjük 🥰
Örülök, ha hasznosíthatók az itt szereplő információk!
Nálunk 31-én berepült egy rigó a kéménybe,egészen le a kandallóba, onnan kellett kimenekíteni. Nem feketerigó, hanem itt Írországban őshonos barna pöttyös rigó. Azóta azon töprengek vajon mit akart üzenni?
Gyanítom, hogy a bizalom, öröm, érzelmi élet kérdései miatt kaptál ilyen markáns karmikus üzenetet. (A kémény is az érzelmi életre utal – lásd az Álomfejtésben a Ház címszónál). Figyelemre méltó, hogy veszélyekkel dacolva is megérkezett az információ. A karma számára minden lélek fontos, de vannak pillanatok, amikor egyes lelkekre nagyobb gondot fordít – mint például alighanem esetedben is.
Nagyon köszönöm 😊 el se tudom mondani mennyit adott most ez…Vezetett meditáción voltam pár napja,egy holló jelent meg többször, aki nem illett bele a történetbe. Egy két szóval leírva… Visszamentem egy gyermekkori emlékembe ahol a papám még velem volt, az én nagy tanítóm. Újra gyereknek éreztem magam, láttam az energiákat, minden ragyogott, és a szívem szó szerint…tele volt szikrákkal 😀 át is hoztam ezeket a tulajdonságokat 😊 a meditáció elején féltem, úgy éreztem a jobb oldalom van vmi félelmetes és rá se tudtam nézni. Miután visszahoztam gyermeki erőm, oda tudtam lépni és csak árnyék volt.
A holló leírásotok minden szava összefügg az átélt sztorimmal 🤭 már tudom, hogy ő nem véletlenül jelent meg, hanem ennek az egész folyamatnak a szimbóluma volt ♥️
A magam részéről pedig köszönöm a pozitív visszajelzést. Jó, ha az ember közelebb tud jutni saját magához. Dinamikus, hatékony spirituális munkát kívánok! Szeretettel: Gál Judit
Kedves Judit!
Tegnap egy kis erdőben, ami tényleg kb. 10 perc alatt körbe sétálható, találkoztam egy őzbakkal. Rögtön a város mellett van, ahol lakom, rengeteg ember jár oda kutyát sétáltatni. Nagyon meglepődtem, hogy találkoztam vele, mert nem tudtam az avar miatt csendben menni. Sokáig láttam, és úgy gondolom, hogy üzent ez a találkozás valamit, ezért néztem körül itt is, de őzről sajnos nem találtam semmit. Tudna segíteni? Előre is köszönöm!
Az őz a szelídség, a szarvas az erő szimbóluma – egyszavas megfogalmazásban. Ennél persze sokkal árnyaltabban kell értelmeznünk ezt a misztikus állatot, s az „előjegyzések” élén áll a sorban, amely a bővítésre váró tételeket tartalmazza. Mindenesetre nagy megtiszteltetésnek tartom, ha valaki élőben szembetalálkozik velük. És valamit valóban üzent. Remélem, mihamarabb lesz alkalmam összeállítani az őz és szarvas címszavakat, melyekben talán meglesz a közelebbi válasz is.
Kedves Judit!
A mai napon egy szarka fióka tévedt a kertünkbe. Repülni még képtelen volt, apátlan, anyátlan.
„Dobozoltam” hívtam hozzá szakembert aki el is vitte. Elgondolkodtam, kit is kell megmentenem?
Kedves Tündi!
Korántsem biztos, hogy a szarkafióka üzenete arról szólna, hogy meg kell mentened valakit. Talán inkább saját spirituális fejlődésednek egy új szakaszát jelzi, ami még „gondozásra” szorul. Az, hogy életben maradt és jó kezekbe került, azt jelezheti, hogy ügyesen kezeled a helyzetet és biztató a további utadra nézve. A szarka egyébként nagy üzenetközvetítő, ha felnőtt, ha fióka. Mindenesetre gratulálok a megmentéséhez! Szeretettel üdvözöllek:
Judit
Kedves Judit!
Tegnap este hazafelé a kocsim szélvédőjének repült egy fekete közepes méretű madár. Hogy pontosan milyen azt nem tudtam megállapítani. Szerintem elpusztult, mert olyan nagy erővel csapódott be. Mit üzenhet?
Köszönöm, ha válaszolsz!
Erika
Kedves Erika!
Nehéz kérdést tettél fel, aminek korrekt megválaszolásához nem biztos, hogy elegendő az az információ, ami rendelkezésemre áll, de azért megpróbálom.
A madár általában a szabadság, a lélek, a spiritualitás szimbóluma, jelzi a tudat és tudattalan összehangolására vonatkozó elemeket; kapocs a földi és a spirituális világ között. Fontosak az előzményeid: vajon kaptál-e a közelmúltban olyan információkat (álomban, intuícióval, fizikai módon is megjelenő formában), amelyeket nem vettél észre vagy komolyan. Ugyanis egy olyan helyzet, amelyben a madár „feláldozza magát” amikor nekirepül egy mozgó jármű szélvédőjének (ha nem mozgó tárgynak repül neki, akkor is megsérül) már a komolyabb figyelmeztetés kategóriájába tartozhat. Előzmények figyelembe vétele nélkül is erőteljes jel, azt akarja elérni, hogy a vázolt tartalmak közül valamelyikkel, vagy akár egy újabbal dolgod akad mostanában. Lehetséges az is, hogy a „túlvilágból” küldött üzenet hordozója volt. (Lásd a cinkénél szereplő személyes élményemet.)
Fontos lehet esetleg abból a szempontból is, hogy aktuális életszakaszodban valamilyen okból és valamilyen formában kiéleződik a természet és a mesterséges környezet közötti konfliktus, a természet és az ember viszonya. Ezt egyébként minden autó kontra élővilág ütközésnél figyelembe lehet venni.
Remélem, sikerült segítenem és jó megfejtést kívánok,
szeretettel:
Judit
Üdvözletem!
Nem találtam benne a sáskát. Soha életemben ilyen formában nem került közel hozzám egy példány sem. Alapból bogár, rovar fóbiás vagyok…egyik éjjel becsapódott a szobába, pont alváshoz készülődtem, ugrabugrált, koppant össze-vissza a szekrény tetején, féltem és undort váltott ki belőlem…átmentem a másik szobába aludni.
Másnap reggel hajat akartam mosni, már bevizeztem a hajam, mikor ott figyelt előttem a kádban, elhajítottam a zuhanyrózsát, kifutottam hirtelen…megint ugrabugrált össze-vissza, gyorsan visszaszaladtam leállítani a csapot, addig már minden csupa víz volt a fürdőszobában, majd gyorsan rázártam a fürdőszoba ajtót. A párom reggel jött haza és megkértem tegyen valamit. De már a sírás kerülgetett…mit „akart”tőlem vajon…Köszönöm. 🙂
Kedves Györgyi Bernadett!
Nem biztos, hogy sáska volt az üzenethozó, lehetett szöcske is, de voltaképpen mindegy is, kedvenc irodalmaimban csak az imádkozó sáska szerepel a számtalan sáskafajból, annak pedig egészen mások a tulajdonságai.
A rovarok általában a változás, átváltozás szükségességére utalnak, továbbá az ilyen ugró, pattogó rovarok pedig arra, hogy ideje valamilyen életterületen végrehajtani egy nagy ugrást, amit az ember halogat. Mindig előre és felfelé haladnak ezek az állatok, tehát a múltba ragadás helyett „javasolják” az előrehaladást. A megfelelő pillanat megragadásához ajánlják az intuíció ébren tartását. Fontos szempont még, hogy az érintett ne a szokásos sablonokat akarja követni, mert pont olyan időszakról és cselekvésről van szó, amikor az elrugaszkodás éppen másoktól eltérő hozzáállást igényel. A fóbia, félelem természetesen a nagy formátumú változással kapcsolatos fenntartásokat, félelmet jelzi.
Kívánok erőt, derűt és vállalkozókedvet az aktuális változáshoz, akár mérsékelt tempóban, akár nagy ugrás formájában történjen!
Szeretettel:
Judit
Kedves Judit!
Nagyon köszönöm a választ, elgondolkodtatott…. 😊❤️
Üdv: Györgyi Bernadett
Köszönöm szépen munkásságod mind itt, és a napi, heti, éves előrejelzésekben is ❤️🙏 . Híreket csak itt olvasok, mert Te vagy a legjobb hírcsatorna 🙏❤️
Köszönöm a visszajelzést, igazán kedves vagy!
Szeretettel:
Judit
Kedves Judit!
A cicám (2,5 éves), aki eddig „csak” rágcsálókat kapott el és „játszott” velük, amíg a természetközeli zöld övezetben éltünk, most, a nagyvárosban, ahol a lakásból csak néha engedem ki, szokásos levegőzése alkalmával levadászott egy verebet. Felhozta, ahogy a zsákmányaival mindig tette a zöldben. Ahogy régen az áldozatait, úgy ezt a szegény párát is sajnáltam, de jobban, mint a többit. Nagyon szenvedett, úgy vettem el a cicától, de hiába telefonáltam segítségért, pár szenvedő hang után végleg lehunyta kis szemeit.
Nyilván nem haragszom az ösztöneivel jól működő cicámra, aki azóta is a zsákmányát keresi. A kis veréb, szegény pára aki a tenyeremben múlt ki, nem tudom mit akart üzenni, de valamiért azt érzem, nem véletlenül történt ez így. Eddig még nem sikerült elkapnia a cicának madarat, és én még sosem éreztem ilyen közel egy leheletnyi életet magamhoz.
Foglalkozzam a kérdéssel vagy nem kell belegondolnom semmit azon kívül, amit éreztem?
Rituálisan el kellene temetnem a kis testtel valamit?
Kedves Tilda!
Sovány vigasz nyilván, hogy a természetes kiválasztódás szellemében történnek meg ilyen dolgok, egy egészséges, felnőtt madarat nemigen tud elkapni egy macska, bármilyen jó vadász is. Mindenesetre az üzenet, amit a szituáció hordoz a verébbel kapcsolatos elsősorban, hiszen a cica állandó szereplője az életednek mióta Nálad van, szegény veréb pedig alkalmilag tűnt fel. A szituáció az üzenetközvetítésnek már igen erőteljes formáját mutatja, így érdemes körülnézni a reális önismeret, önbizalom, önértékelés, érdekérvényesítés terén (lásd a Veréb címszónál a teljes olvasatot). Mi az, amire már hosszabb ideje próbál figyelmeztetni a karma, aminek a vizsgálatát és módosítását már nem lehet tovább halogatni?
Természetesen a kis áldozat eltemetése is hozzájárulhat a feldolgozáshoz, esetleg háládat is kifejezheted az információ közvetítéséért. De a legfontosabb – ismét – az, hogy alaposan vizsgált meg, miben kell változtatnod sürgősen.
Kívánok ehhez hatékony spirituális munkát!
Szeretettel:
Judit
Kedves Judit!
Nagyon kedves Tőled, hogy foglalkoztál a kérdésemmel, köszönöm szépen a rám fordított időt és a tudásod.
A kismadarat akkor eltemettem, segítettek a közben és azóta bennem lévő érzések és gondolatok, amik harmonikusak azzal, amit válaszodban írtál.
Köszönettel,
Thilda
Kedves Judit!
Ha szabad kérdeznem az ájtatos manónak, az imádkozó sáskának, mi lehet az üzenni valója? Egyre közelebb jön hozzám és szeretném megérteni. Elsőre csak láttam a fűben, majd a vállamon ült, de hirtelen, a meglepődéstől lesöpörtem onnan, majd pár nap múlva „véletlenül” rányúltam egy növényen, és vagy megharapott vagy átkarolta az ujjam és megbökött, de határozott fizikai kapcsolat volt 😀
Áldással köszönöm a válaszod.
Roli
Kedves Roli!
Miután nagyon rövid időn belül háromszor jött velem is szembe a sáska (kérdések formájában), sürgősen megírtam és feltöltöttem az Imádkozó sáska címszót. Remélem, megtalálod majd benne az aktuális élethelyzetednek megfelelő információt.
Jó önismereti munkát, türelmet és mindenféle pozitívumot kívánok, szeretettel:
Judit
Hálásan köszönöm !
Már több mint egy éve vezetek, eddig mindent megúsztam. A minap mentünk barátommal közös barátainkhoz át egy kis csevejre. Egy verébnél nagyobb egyszínű madár nekirepült a semmiből a szélvédőnek. Láttam a visszapillantóból, hogy a földön van, visszamentünk – meghalt. Lehúztuk a földre, hogy ne menjen át a kis testén senki… nem tudom ez akar-e jelenteni vagy üzenni valamit. De nagyon rossz, hogy végül is az én vezetésem miatt meghalt egy kis állat, még akkor is, ha nem szándékosan volt …
Kedves Anita!
Nagyon sajnálom megrázó élményedet. Hasonló helyzetről a 2021.07.02. és 07.07-i üzenetváltásnál olvashatsz ugyanezen a felületen, a hozzászólásokban.
Készülőben van egy újabb címszó általában a madarakról (és a rovarokról egy másik), abban majd több információ is lesz és kitérek az ilyen jellegű eseményekre is.
Hatékony feldolgozást és minden jót kívánok!
Szeretettel:
Judit
Kedves Judit!
Ma előttem ment el egy mókus.
Boldog voltam, hogy láttam.
Az eleven mókus mindig szívderítő, sőt felszabadító látvány.
Kedves Judit!
A delfin szimbólum akár mint tárgy mi a mondanivalója?
Sirály hófehér ?
És még egy érdekesség kölyök csimpánz …?
Megjegyzem minden eddigi megjelent szócikk 🧚♀️ ( bejött minden alkalommal) igen erőteljesen. Hálásan köszönöm tudásod megosztását. További sikerrel teli gyógyítást kívánok 🙏🏻🥰
Kedves Zsanett!
Legelőször is köszönöm kedves szavaidat, a visszajelzést és a jó kívánságot! Kérdésedre most csak rövid választ tudok adni: a majom és a delfin már régóta szerepel a megírandó szócikkek élén, egyelőre szándék vagy/és nyersanyag formájában. Most hozzávettem a sirályt is, de a részletes ismertetésük egy kicsit még várat magára. A delfin és sirály a szabadság, lélek szimbóluma. A delfin lélekkísérő is, méghozzá nem a kutyafélék (kutya, sakál, róka) „funkciója” szerinti, életből a halálon át a köztes létbe, hanem a köztes létből a születés felé vezető úton. Ezeken felül rengeteg jelentéstartalmuk van (főleg a delfinnek). Ami még közös elem, hogy mindkettő a vízhez kötött, de a partok közelében szeret tartózkodni és nagyon fontos a tisztító, élőhelyüket rendben tartó szerepük. A delfin és majom fő közös vonása a kíváncsiság és játékosság. Arra figyelmeztetnek, hogy tegyünk rendet magunk körül és ne veszítsük el az említett tulajdonságokat.
Mint írtam, mindhárom állatnak számos egyéb jelentése is van. Ha eljutok odáig, hogy feltöltsem őket, külön értesítelek e-mailben.
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Tudja valaki, hogy mire utalhat a „patkány király” jelenség (spirituálisan)?
Kedves Gergő!
Azok kedvéért, akik nem ismerik a fogalmat: patkánykirály néven tartják számon azt az egyelőre megmagyarázhatatlan jelenséget, amikor a farkuknál fogva összeragadnak, összegabalyodnak a patkányok (változó létszámban), ami miatt nem tudnak egymástól elmozdulni, táplálkozni, a létfenntartásukat biztosítani. Járványok előjelének tartották régen, ha látókörbe került egy-egy ilyen képződmény.
Ha figyelembe vesszük és elfogadjuk, hogy szimbólumként mit jelent a patkány, akkor a kérdéses üzenet akkor jelenhet meg, amikor kudarcot vallottak azok a kezdeményezések, amelyek az energiamező tisztítására, az önismeret erősítésére szólítanak fel. A patkány fontos üzenete volna az, hogy „felismerjük a negatív beidegződéseket és hatásokat, tisztátalan kapcsolatokat. Figyelmeztet a beszűkült energiákra, csökkent vitalitásra, hamis barátokra, veszélyes befolyásra, hatalommal való visszaélésre, arra, hogy nem törődünk kellőképpen energiáinkkal, azok tisztaságával.” Amikor ennek nincs foganatja, lehetséges, hogy akkor folyamodik a karma ilyen markáns szimbólumhoz.
Kedves Judit! Mint mindig megtalál az üzenet de sosem elég érthető számomra, hálásan köszönöm ha segítenél érthetőbbé tenni. Fekete-feher varjú félével álmodtam, ami a lakásomba berepült és veszélyben volt a kismadaram, de időben kikergettem a folyosóra. De az rám repült és támadott a télikabát védett meg mire kitettem a lépcsőházon kívülre. És pipa voltam hogy valaki lakó nyitva hagyja (…) így bármi berepülhet. Visszatértem a lakásba de dühömben elfelejtettem én is becsukni az ajtót.
Vajon a támadása veszély vagy szerencse? Változás előtt állok munka, párkapcsolat .
Köszönöm előre is válaszod, kellemes ünnepeket kívánok! Zsanett
Kedves Zsanett!
Alighanem szarka lehetett a fekete-fehér tollú madár. A szarka megjelenésre a polaritásra figyelmeztet, arra, hogy az energiák több irányban is megnyilvánulnak és mindennek legalább két oldala van. Mások szemszögéből is vizsgáljuk a dolgokat és óvakodjunk a felszínességtől. Amit leírtál, abban szerepel, hogy mérges voltál, mert nyitva hagyta valaki az ajtót, de a történet végén Te magad is nyitva felejtetted – íme a különböző nézőpontokból történő szemlélet, ami egyúttal a higgadtságot is elősegíti. Felhív arra, hogy kapkodás és félelem helyett bátran és bizalommal vágj neki a változásoknak.
Kívánok ehhez meglévő tudásod felhasználása mellett sok sikert! Szeretettel:
Judit
Hálásan köszönöm 🙏🏻
Üdvözlöm! Ajándékba kaptam egy kerámia állatot, vajon mit szimbolizál, mit jelenthet? Egy sötét antracit bika nagy aranyszarvakkal, nyakában egy csengő, hátán egy madár aminek színei nyaka zöld, farka arany, csőre vörös, szimbólumok még az állat testén 2 db kör 3 részre osztott amely, zöld, vörös, arany színű, illetve, egy zöld és arany levél található rajt, farok helyet egy drótra helyezett levél van.
Gondolkodom miért kaphattam? Mit jelenthet? Vagy pusztán véletlen?
Előre is köszönöm a választ!
Vagy ne tulajdonítsak neki jelentőséget?
Kedves Marika!
Okvetlenül érdemes foglalkozni azzal, hogy miért pont egy bika, ráadásul ilyen gazdagon dekorált tárgy került a birtokodba. A bika az egyike azon állatoknak, amelyekről bőséges jellemzést lehetne illetve kellene itt elhelyezni. Az egyik legősibb szimbólum, az erő, termékenység, az ősi dolgok, a teremtés tisztelete és misztériuma a fő jelentése. Évezredeken át szent állatnak tekintették – lásd Indiában a fennmaradt tehén-kultuszt – Egyiptomban, Krétán, a babiloni és görög kultúrában nagy szerepe volt. Fontos azt is tudatosítani, hogy a nyugati asztrológiában a zodiákus második jegye, így mindenkinél, akinek a horoszkópjában a Bikában tartózkodik valamilyen égitest (vagy a Holdcsomók egyike), szintén kiemelten fontos a kapcsolódás ehhez az állathoz. Ami a madár színeit illeti, a színekről viszont találhatók itt is megfejtések, részben az Álomfejtés, részben az archetípusok blokkban. Az Álomfejtésnél az egyes színek szerepelnek, a Szimbólumok – archetípusok al-menüpontban pedig általában beszélek a színekről.
Kedves Judit! A farkas jelent meg (újra) életemben, egy medál és régi álomnapló részlet, melybe belebotlottam, hol tudnék erről olvasni? Milyen kérdéseket vet fel? A veréb is megjelent, annak jelentőségére tökéletes útmutatást kaptam a fenti szövegben. Köszönet érte❤️
Kedves Boróka!
Köszönöm a kérdést, nyomban nekiláttam, hogy pótoljam azt a súlyos hiányt, amit (többek között) a farkas jelentett. Annál inkább, mert havi összegeket utalok a WWF-nek a farkasok hazánkba történő visszatelepítését támogatva. Megírtam és feltöltöttem tehát ennek a nemes, fantasztikus állatnak az ezoterikus jelentésére vonatkozó szócikket a tárba. Hasznosítását és általában minden jót kívánok!
Szeretettel:
Gál Judit
❤️❤️❤️köszönöm
Kedves Judit!
Szeretném megkérdezni, hogy a vaddisznó milyen üzenetet hordozhat? Sajnos nem találtam meg itt. Erdőben kirándultunk, amikor megláttuk szaladni. Utána mentünk, majd megállt. Néztük, ő is nézett minket, majd elszaladt, aztán elesett. Odamentünk hozzá, próbált lábra állni, egyébként pedig nagyon sovány volt. Telefonáltunk ide-oda. Később, amikor az illetékes erdész visszahívott, megtudtuk, hogy le kellett lőni, mert beteg volt.
Előre is köszönöm szépen a választ!
Kedves Gabriella!
A vaddisznó szimbolikája röviden : vadság, erő, termékenység, jólét, ellenálló képesség, stabilitás, az anyaföld megtartó és tápláló ereje.
A leírt történet olvastán az első asszociációm az anyaföld erejére – annak beteg állapotára (hogy ne mondjam: haldoklására) terelte a figyelmemet, az ezzel kapcsolatos egyre súlyosabb jelenségek és amiatt, hogy nem csak magánszemélyeket érintett, hanem az erdészeten keresztül (sokkal) szélesebb kört. Az ember és a természet viszonya is fókuszba kerülhet.
Az egyéni életet érintően persze bizonyára más tartalmait (is) megragadhatjuk, de ahhoz valamivel több információra lenne szükség. Gondolom, az aktuális élethelyzetbe mégis be lehet helyettesíteni a fent felsorolt szempontok valamelyikét, azzal, hogy valamilyen szándék vagy esemény folyamatába külső hatások is komoly szerepet kaphatnak, vagy lehet, hogy valamilyen eleve „beteg” elképzelést dédelget(nek) az érintett(ek).
Remélem, sikerül közelebb jutni a megfejtéshez, annál inkább, mert az eset cseppet sem hétköznapi, biztosan fontos karmikus üzenetet hordoz.
Minden jót kívánok, szeretettel:
Gál Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen a választ! Életünkbe sajnos gyász költözött az esetet megelőző két-három héttel. Ez a kirándulás volt az első lényegesebb kimozdulásunk a haláleset után (a szeretett lényt 2-3 hónapos betegség miatt vesztettük el). A kirándulásnak amúgy voltak szép pillanatai is: az elején négy dámvadat is láttunk leszaladni a lejtős részen, illetve később egy muflont is láttunk, aki nem számítva ránk, ijedtében elszaladt. Még sosem láttunk ilyen állatokat a természetes élőhelyükön. Nagyon szeretjük az állatokat. Nagyon megörültünk, jót tett a lelkünknek. A vaddisznót jóval később láttuk, egy eltévedésnek köszönhetően, „rossz” irányba gyalogoltunk. Eszembe jutott, hogy ha nem követjük őt azután, hogy láttuk elszaladni a bokrok között (ekkor még, nem tudtuk, hogy beteg), akkor nem is tudjuk meg, hogy elesik, csak vidáman mentünk volna tovább. Az erdész, aki akkor visszahívott minket, megköszönte, hogy szóltunk. Megmagyarázta, hogy előfordul, hogy tél végére a gyengébb egyedek nagyon lebetegszenek. Hozzám közel állók is azzal vigasztaltak, hogy így rövidebb ideig kellett szegény vaddisznónak szenvednie. Valahol igazuk van, csak nem esett jól akkor. Nem tudom, mindezeknek függvényében hogyan értelmezhető az eset, sajnos nincs jó érzékem ehhez. Tudom, hogy magamnak kell ezt helyretenni és érezni, miről is szólt ez, de hálás lennék, ha megírná, hogy most hogy látja az esetet. Remélem nem tart udvariatlannak!
Előre is nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel,
Gabriella
Kedves Gabriella!
Természetesen nem tartom udvariatlannak, hiszen azért nyitott ez a felület, hogy legyen lehetősége az olvasónak reflektálni, illetve tudjunk párbeszédet folytatni.
A dámvadak felbukkanásával is egybevetve az erő, életerő a közös megragadható pont véleményem szerint. Az előzmények tükrében pedig az egyik asszociáció a gyászmunka, annak nyomatékosítása, elősegítése. A modern ember szeretné ezt csökkenteni, mérsékelni, elkerülni, s – lám – nem lehet és nem is érdemes. A veszteség feldolgozása nagyon fontos része a spirituális fejlődésünknek. Ezen felül arra is felhívja a figyelmet, hogy még a legerősebb élőlények ideje is véges és a halál a természet egyik jelentős alaptörvénye. Második asszociációval továbbra is összekapcsolnám a jelenségeket az anyaföld őserejével is, lehet, hogy többet kellene az ezzel összefüggő kérdésekkel foglalkoznia. Ha természetszerető, ez biztosan nem áll távol érzéseitől, gondolkodásmódjától. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen aktivitást (vagy ha eddig is így volt, akkor fokozott aktivitást) tud kifejteni az ügyben. A harmadik asszociációm pedig azokra a tényezőkre vonatkozik, amelyek a természet és ember viszonyát feszegetik, a beavatkozást és következményeit a természeti erőkbe, természeti folyamatokba – akár a magánélet, akár szélesebb kört érintő szinten.
Köszönöm a bizalmat és kívánok hatékony spirituális munkát és stabil belső békét!
Szeretettel:
Gál Judit
Kedves Judit
Ma reggel különös dolog történt velem.
Műszakkezdés előtt a kijelölt dohányzóba ( ami csak felülről fedett) egy kis madár rászállt a fejemre. Miután odakaptam el repült. Még soha nem hallottam ilyesmit.
Jelent ez valamit?
Előre is köszönöm a válaszát.
Minden jót!
Kedves Norbert!
A vázolt jelenség kétségkívül igen ritka tünemény, ezért igencsak figyelemfelkeltő.
A madár általában a következőket jelentheti: lélek, spiritualitás, kreativitás, szabadság, öröm, jó szerencse, hírnök.
Személynek szóló információt közvetített ebben a helyzetben, átvitt, esetleg konkrét értelemben. Az utóbbi lehet egy már nem élő hozzátartozó, fontos személy üzenete. Az előbbi, az átvitt értelmű információ alighanem arra vonatkozik, hogy valamilyen jelentős változás esedékes Norbert életében. A változás vonatkozhat például életmód-váltásra, a szabadság fokának, jellegének módosítására, de véleményem szerint leginkább a spirituális útra hívja fel a figyelmet. Érdemes intenzíve(bbe)n foglalkozni az önismerettel (önneveléssel), mert erre most különösen alkalmas az idő, s még inkább: a karmikus fejlődés során erősen aktuálissá válhat.
Egy ilyen esemény felér egy beavatással, s mindenképpen nagy megtiszteltetés.
Gratulálok hozzá és kívánok sok-sok könnyen értelmezhető felismerést, lelki gazdagodást, minden égi és földi jót!
Szeretettel:
Gál Judit
Kedves Judit!
Szeretném megtudni, hogy a vadkacsa milyen üzenetet hordozhat.
Pár napja megjelenik egy vadkacsa pár az erkélyünk előtt. Elég sokáig itt vannak. Ma reggel amikor kijöttem az erkélyre itt aludtak összebújva, ittak a pocsolyából, majd megint aludtak. Egy idő után elrepültek.
Olyan érzésem van, hogy ez egy üzenet…. De nem tudom, hogy mit jelent.
Tavaly ugyanez történt, bármerre jártam, mindenhol vadkacsák.
Előre is köszönöm a válaszodat.
Üdv. Andrea
Kedves Andrea!
Az állatszimbólumok között szerepel a vadkacsa címszó is, utalással a tőkésrécére. Ezt idézem alább is, csak előbb megerősítem, hogy igen, természetesen üzenetet hordoznak, méghozzá nyomatékosan a testközelség miatt is és azért, mert párban jönnek.
Véleményem szerint a spirituális állapotban szükséges változásokra figyelmeztetnek, igen szelíd módszerrel, érdemes hallgatni rájuk.
Kívánok ehhez sok sikert! Szeretettel:
Gál Judit
TŐKÉSRÉCE, KACSA
Termékenység, jólét, test-lélek-szellem egyensúlya, kozmikus rend
A mitológiákban, mesékben nem visel jelentős szerepet, jórészt áldozati állatként tűnik fel.
A récefélék a világ minden táján élnek, változatos alfajokban. A vízben és a levegőben biztonságosan és elegánsan mozognak, a szárazföldön kissé esetlenen. A kacsa több ragadozónak zsákmányállata és – amint erre az imént már utaltam – az emberek is gyakran használták áldozati állatként.
Segít megérteni és egyensúlyba hozni a test-lélek-szellem összefüggéseit, az ok-okozati elemeket. A lét különböző szintjeit segít láttatni (a víz alatt és felett, földön, levegőben). Segít az álmok értelmezésében, a valóság, csalás, illúzió és tények közötti finom különbségek érzékelésében. Felhívja figyelmünket az életterünkben történő változásokra, figyelmeztet a betolakodókra. A szív erejét praktikusan alakítja át és egy magasabb ügy szolgálatába állítja.
Az állatvilágban a bevésési program (imprinting) a kacsáknál rendkívül erős, ezzel arra figyelmeztet, hogy időnként térjünk vissza önmagunk azon részeihez, vagy olyan tevékenységhez, amelyekben biztonságban és kellemesen érezzük magunkat. Ugyanakkor arra is késztet, hogy tanuljuk meg az egészséges elkülönülést, hogy belső központunkat találjuk meg és ne külső körülményekben keressük a nyugalmat, kapaszkodót, örömöt, életörömöt. Leljük fel mindezt saját magunkban, úgy, hogy közben megőrizzük másokkal szemben a nyitottságot, gyengédséget, rokonszenvet, anélkül, hogy konkrét elvárásokat fogalmaznánk meg cserében. Ne vegyük magunkra mások érzelmeit, pergessük le, hogy stabil nyugalmi helyzetben maradjunk.
Bízzunk abban, hogy az élet szerethető és képesek vagyunk hullámain biztonságosan manőverezni.
Amikor gyanúsan gyakran vagy hangsúlyosan jelen lesz életünkben a kacsa, réce, tegyük fel a megfelelő kérdéseket:
Szétválasztjuk-e fantáziaképeinket a valóságtól?
Elég figyelmesek vagyunk magunkkal és másokkal?
Mennyire hat ránk a külvilág?
Esetleg túlértékeljük saját erőnket valamiben?
Hajlamosak vagyunk-e a bolhából elefántot csinálni?
Mihez kötődünk, amihez nem kellene?
Hogyan állunk a reális önértékeléssel?
Érzelmi életünkben egyensúlyt tudunk-e teremteni, s ha nem, akkor mit tehetünk ennek érdekében?
Hol tartunk saját belső központunk megtalálásában?
Hogyan állunk a bizalommal?
Kedves Judit!
Nem találom a tücsköt… Mit üzenhet, a papucsomban „pihent”… 😊
Köszönöm! Üdv: Bernadett
Kedves Bernadett!
Minden rovar utal a változásokra – ahogyan az ő életükben az alakváltozásnak igen nagy a szerepe. Arra hívják fel a figyelmet, hogy valamiben változnunk kéne, vagy egyszerűen csak arra, hogy fogadjuk el a szakadatlan változás tényét. Annál inkább, mivel az élet maga is ebből áll. A tücsök ezen kívül még jelképezi az öröm, pihenés, kikapcsolódás elemeit, felszólít arra, hogy szánjunk ezekre időt és élvezzük az életet, az abban megteremthető harmóniát, még ha ez is csak átmenetinek bizonyul.
A tücsök is tud ugrani egyébként, nem akkorát, mint a sáska, szöcske (akikkel már előzőleg találkoztunk), ennek a jelentésére is utalhat.
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit!
Nagyon szépen köszönöm.
Ez is alátámasztja azt, ami jelenleg zajlik az életemben, nagyon érdekes. 😊
Kedves Bernadett!
Bizony, eléggé meghökkentő, amikor az ember szembesül azzal, hogy milyen frappánsan összetalálkoznak egymástól (látszólag) teljesen független elemek, mivel információt hordoznak. Pedig igencsak intenzíven működik ez a dolog és valóban érdemes foglalkozni a jelekkel akkor, amikor következetesen felbukkannak az életünkben.
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni mit jelent. A munkahelyemen kimentem az ajtón dohányozni szembe álltam az ajtóval, a bal kezemnél a földön egy nagy fekete pók, a jobb kezemnél lent a földön egy béka volt. Bejöttem az ajtón, leültem a székre és egy kismadár kopogtatott az ablakon a csőrével. Nem tudom mit jelent. Előre is köszönöm a segítségüket. Üdvözlettel Gerhát Istvánné
Kedves Gerhát Istvánné!
(A megszólítás túl hivatalos, de mivel nem ismerem a keresztnevet, így azt nem tudtam használni.)
Legelőször is elnézést kérek a több napos várakoztatásért, általában hamarabb szoktam válaszolni, most egy kissé szétestem a hőségtől.
Igen figyelemre méltó a vázolt jelenség, s szerencsére mindegyik eleme megtalálható itt, a szimbólumoknál.
A bal oldal (amerre a pók volt) a múlt, a jobb (béka) a jövő. Úgy is szokás értékelni, hogy a bal a női, a jobb a férfi oldal. Mármost ami közös mindkét állatnál az a női princípium, termékenység, így ezzel összefüggésben mutat az állatok megjelenése valamilyen jelentős változásra, amit érdemes habozás nélkül elfogadni. Közös még a két állatnál a megtisztulás valamilyen formában, s mivel a pók a múlt oldalára került, alighanem arról van szó, hogy a szülött a közelmúltban feldolgozott valamilyen élmény-együttest, megszabadult eddig terhelő motívumoktól, érzésektől, esetleg fóbiáktól is és készen áll az újjászületésre, megújulásra, további megtisztulásra, a változásra (a béka jobbra). Úgy is értelmezhető, hogy a szükséges változások már megtörténtek, s most jöhet a nagy ugrás (béka), a cselekvés.
A kismadár megjelenését és jelzését ebben az esetben „csupán” nyomatékosításnak sejtem, vagyis azt erősítette meg egyértelmű kép- és hang formájában történő megjelenése, hogy igen, ezek fontos információk voltak és érdemes hallgatni rájuk.
Mindenképpen javaslom a pók és a béka szimbólum-jellemzésének gondos tanulmányozását, a kérdések átgondolását (a múlt- jelen- jövő tükrében). A „Madár, madarak általában” címszó áttekintése sem haszontalan, mert messzemenően megerősíti a spirituális vonalát a most folyó belső történéseknek.
Végül még arra is felhívom a figyelmet (merthogy mégiscsak asztrológus vagyok mindenek előtt), hogy a pók a Skorpió, a béka a Rák állata, s vagy a víz elem (lásd erről is az Asztrológiai alapfogalmakban a jegyek rendszerét, s azon belül is a vizet – https://karmaasztrologia.info/asztrologiai-alapfogalmak-a-jegyek-rendszere/), s az ezzel kapcsolatos motívumok, vagy a két említett jegy szerepére is felhívja a figyelmet a szülött alap-beállítottságában, jelenlegi élethelyzetében és spirituális fejlődési szakaszában.
Sok sikert kívánok a személyre adaptált megfejtéshez és ahhoz a változáshoz is, aminek a küszöbén áll!
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit! Idősgondozóként vagyok egy néni mellett, aki épp a vegnapjait-heteit éli. 2 fenyőmadár vagyis fenyőrigót találtam reggel elpusztulva pár nap különbséggel. Mit jelenthet?
Kedves Angéla!
Elég kézenfekvőnek tűnik a megfejtés, de azért még próbáltam utánajárni, hogy kifejezetten fenyőrigóra találok-e valami mást, mint amit az itt is szereplő feketerigó jelent. Nem sok új információt nyertem vele, bár a sárgarigó és általában a rigófélék (kb. 300 alfajjal) szerepelnek kedvenc forrás irodalmaimban.
A körülményeket figyelembe véve tehát nyilvánvalóan a halálra, az élet ciklikusságára, a körforgásra utalhat a vázolt jelenség. A madarak általában szoros kapcsolatban vannak a lélekkel, alighanem a néni lelkének távozásához szolgáltak volna segítségként. A hold rigók tehát egyszer jelzik azt is, hogy addig nemigen volt sikeres az élet elengedése és a lélek kiszabadítása a fizikai testből. De természetesen minden érintettnek, vagyis a hozzátartozóknak és a gondozónak is üzenetet hordoznak, hasonló értelemben: a változások, az élet és halál nagy kérdéseinek, misztériumának elfogadása.
Kívánok ehhez (mindenkinek, akinek köze van az esethez) stabil lelkiállapotot és olyan spirituális töltést, ami segít feldolgozni a hátramaradottak számára mindig is megrendítő gyászélményt, a távozó számára pedig a szabadság felemelő érzését.
Judit
Kedves Judit!
Most bukkantam az oldalra, de máris imádom.
Párommal januartól együtt éltünk a házában. Macskák, pókok, kígyó, nyest, sáska – megjelentek. Aztán a volt felesége is. Volt párom durván viselkedett, és elzavart, 3 nap múlva odaköltözött az ex. Mikor kellett volna észrevennem a bajt, hogy ne alázzon meg ennyire? Köszönöm.
Kedves Katalin!
Köszönöm a lelkes visszajelzést és a bizalmat!
A kérdésre elég könnyű válaszolni, mivel a macska, pók, sőt még a sáska is elég gyakran előfordul az emberi környezetben (pók mindig mindenütt akad), viszont a kígyó és a nyest sokkal ritkábban. S mindkettőnek van olyan üzenete, ami arra vonatkozik, hogy az ember ne ragadjon bele egy helyzetbe, amiről biztosan érzi – még ha esetleg nem is akarja bevallani önmagának – hogy nem lesz jó a végkimenetele. A pók is direktben utal erre (hálóba gabalyodás), de mint említettem, az nem annyira különös jelenség. Tehát amikor felbukkant a kígyó, valamint a nyest, akkor kellett volna alaposan utánajárni annak, hogy mit is szimbolizálnak és – főleg – hallgatni az üzenetek szavára.
Legközelebb majd jobban sikerül! Kívánok ehhez és általában is szerencsét és hatékony felkészülést az élet minden buktatójára.
Szeretettel:
Gál Judit
Kedves Judit!
Évek óta keressük a választ, a gyermekeimmel, érteni fogod, hogy mire.
Röviden: a kilencedik hónap elején voltam, amikor nyáron este vihar készült, és beugrott az ablakon egy sáska. A 9. emeleten laktunk. Annyira megijedtem, hogy felugtottam egy székre, reggelre megszületett a fiam.
Ezután, minden évben, a születésnaján bejött egy sáska. Volt, hogy kettő. Mindig útjára indítottam, de volt, hogy üvegbe tettem, mert nem hitte el a család. A 18. születésnapján, este hallottam, hogy „zörög”, már csak mosolyogtam, és reggelre az üvegben várt a sáska szülinaposra. Kinek, és mit üzenhetett éveken át? Köszönöm.
Kedves Katalin!
Izgalmas jelenség, amit leírtál. A rovarok általában többek közt a változás képességét jelentik, ezzel kapcsolatban közvetítenek üzenetet, de van a védelemre (kitinpáncél), túlélésre (rugalmas alkalmazkodás) utaló tartalmuk is. Az ugró rovarok, köztük kiemelten a szöcske, illetve a sáska pedig arra utalnak, hogy az említett változásokat az érintetteknek nagy ugrásokban érdemes kezdeményezni, végrehajtani. Előre és felfelé. Bátran érdemes beleugrani ismeretlen dolgokba, vagy akár olyan vállalkozásokba is, amelyek mások szerint kockázatosak. Érdemes az illető(k)nek a megérzéseikben is bízni. A koraszületés elég intenzíven szimbolizálja ezeket a motívumokat, méghozzá mindkettőtökre vonatkoztatva, de elsősorban a fiadra. Ezt támasztja alá az is, hogy a születésnapjain jelent meg újra meg újra a rovar. A születésnapok mindenkinél fontosak és gyakran a karmával, sorssal kötött „szerződésnek” a megújítását, aktualizálását, frissítését hordozzák. (Ezeket egyébként az asztrológiában kitűnően lehet észlelni.) Itt valószínű, hogy a reinkarnációs előzményekben szerepelhetett némi halogatásos tendencia, s azért jelentkezett a karma nyomatékosan, hogy ne folytatódjon az a gyakorlat, hanem őrizze meg az érintett (vagyis fiad) a jelen élet indításának eredményeit.
Szeretettel:
Judit
Nagyon szépen köszönöm a részletes választ!
Nagyon szívesen!
Reggel elefántot hallottam fél órán keresztül és nem tudom mit jelent ez. Életemben először hallottam ilyet.
Kedves Edit!
Az elefánt szimbolikája: erő, hatalom, bölcsesség, szociális érzékenység, türelem, józan ítélőképesség. Hírnökként is szerepel, így fontos, direkt információhordozó. Trombitálása pedig azt jelzi, hogy ideges, ingerült. Valószínű, hogy már egy sereg információ elért Téged, amelyekre vagy nem figyeltél fel, vagy nem cselekedtél elég hatékonyan azok sugallatai szerint. Az elefánt a Nyilas állata, az a feltevés sem zárható ki, hogy az optimizmus nevében nem nagyon akarsz észrevenni bizonyos zavaró, kellemetlen jelenségeket. A feltűnő és a 21. századi Európában végtelenül ritka „elefántszó” olyan tünemény, amit viszont már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha be tudod helyettesíteni jelenlegi élethelyzeted nyitott kérdéseibe az elefánt vázolt jelentéseit, megtalálhatod, hogy közelebbről is mi az, amire ilyen markánsan figyelmeztet a karma.
Kívánok a megfejtéshez jó ítélőképességet, és – általában is – sok sikert!
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit!
Nem találtam meg a felsorolásban a Krokodilt. Már kicsi gyerekkorom óta nagy érdeklődést mutatok a dinoszauruszok, később a sárkányok és mindezidő alatt a különböző hüllők, leginkább a krokodilok iránt. Lenyűgöző és méltóságteljes lényeknek tartom őket. Állandóan azon veszem észre magam, hogy krokodilokat, leguánokat, sárkányokat, különböző hüllőket rajzolok, hímzek, képeket nézek róluk. Szeretnék megtudni, hogy ennek mi lehet a jelentősége, van-e esetleg valamilyen spirituális kötődés? Köszönöm a válaszod!
Kedves Borbála! Ezúttal a szokottnál tovább tartott, mire válaszolok, viszont feltöltöttem a kérdés nyomán három új szócikket. Kettőt ide, az Állatok az életünkben rovatba. Ez a hüllők (általában) és a Krokodil blokk. Ezeken kívül még ajánlom a Tojás címszót a Szimbólumok – archetípusok al-menüpontban.
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit!
Régóta kötődöm valamiért a fecskékhez. Ajándékba kaptam egy fecskés nyakláncot is, pedig az illető alig ismert. Meg előtte már máskor is gyakran találkoztam velük. Mit jelenthet?
A válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Kedves Mónika!
Megírtam és feltöltöttem a Fecske címszót, bízom benne, hogy választ találsz benne kérdésedre.
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Az mit jelent ha a Dolmányos varjú odaszáll hozzám a kezemre és néz? Nem egyszer fordult elő az egyik ismerősömmel amikor kint volt kávészüneten a munkahelyén.
Előre is köszönöm szépen a válaszát!
Kedves Katalin!
Ami a dolmányos varjút illeti, arra nézve elég pontos útmutatás olvasható a varjú címszónál. Hogy melyik része a leghangsúlyosabb az érintett jelenlegi életszakaszában, azt nyilván nem tudom ennyi információból megállapítani. Viszont az, hogy kézre száll, rendkívül figyelemre méltó jelenség. Erre nézve is van itt utalás, 2022.03.31. és 04.02-i dátummal, Norbert hozzászóló kérdésében és a válaszban. Ebből idézek némi változtatással: „A madár általában a következőket jelentheti: lélek, spiritualitás, kreativitás, szabadság, öröm, jó szerencse, hírnök. Személynek szóló információt közvetített ebben a helyzetben, átvitt, esetleg konkrét értelemben. Az utóbbi lehet egy már nem élő hozzátartozó, fontos személy üzenete. Az előbbi, az átvitt értelmű információ alighanem arra vonatkozik, hogy valamilyen jelentős változás esedékes az érintett életében. Véleményem szerint leginkább a spirituális útra hívja fel a figyelmet, különösen a mágiával való kapcsolódás miatt is. Érdemes intenzíve(bbe)n foglalkozni az önismerettel (önneveléssel), mert erre most különösen alkalmas az idő, s még inkább: a karmikus fejlődés során erősen aktuálissá válhat. Egy-egy ilyen esemény felér egy beavatással, s mindenképpen nagy megtiszteltetés.”
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit!
A mai tanösvényes sétámon egy búbos bankát láttam, az ösvényen csipegetett. Érdekes módon a vadóc kutyám ott ült végig a lábam mellett, nem zavarta el a madarat. Jónéhány percig csak csodáltam, majd elrepült. Visszafelé ugyanazon az úton újból megláttam a madarat. Megálltam a kutyámmal együtt, és néha-néha óvatosan lépegetve mentünk utána, ahogy a földön járkálva eszegetett. Jó hosszan sétálgattunk így, mire elrepült.
Milyen üzenetet hordozhat ez számomra?
Kedves Szilvi!
Gondolom, a madarak szép hosszú szócikkének gondos tanulmányozása már megtörtént és kétségtelen, hogy sok olyan szempontot tartalmaz, amely általában érvényes a madarakkal való találkozásra. Emellett azonban az egyes fajok persze más és más üzenetet hordoznak. A búbos banka „specialitása” az, hogy különleges riasztó- és védekező rendszere van. A fején lévő bóbita az egyik, amely nyugodt állapotában a fejére simul, de izgalmi állapotban koronává növi ki magát, ami megnöveli a madár optikai megjelenését, fenyegető üzenetet hordoz. A másik a fiókák képessége, akik – akár a büdösborz – bűzös folyadékot képesek spriccelni arra, akiben támadót gyanítanak, s ezzel nagyobb részt el is ijesztik a potenciális betolakodót. Figyelemre méltó még az az elterjedt hiedelem, hogy idős szüleikről gondoskodnak – aminek a realitása valójában csekély, mégis kiemeli a madár különleges mivoltát.
Visszatérve a védekező rendszerre – ami nem kétséges, hogy remekül működik – kétféle irányban lehet indulni az alapkérdésre adandó válasznál: vagy arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember (jelen esetben Szilvi) nem tehetetlen a külső befolyásokkal, támadásokkal szemben, hanem igenis megvan a lehetősége a hatékony hárításra, védekezésre. Erre utal véleményem szerint az is, hogy az izgága eb is nyugodtan szemlélte az üzenethozót. A másik lehetséges irány pedig figyelmeztetés arra, hogy a túlzott védekezés némelykor (sokszor) inkább hátrány, mint előny. A konkrét szituációnál az elsőt tartom valószínűbbnek. Emellett továbbra is érdemes végigfutni a madarak címszónál felsorolt kérdéseken, biztosan van bennük az aktuális élethelyzetre vonatkozó utalás.
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit!
A tanácsát szeretném kérni. Egy 4 lakásos társasházban van lakásom. Kb 2 éve nem lakik benne senki, de napi szinte ott tartózkodok legalább 10 percet. /Rendben tartom a kertet, locsolok/. Az első alkalommal egy élő patkány jutott be a lakásba, egyik nap sikerült elfogni a következő napon egy elpusztult macska volt az ajtó előtt. Egy időre elcsendesedett a dolog most egy hónapja újra kezdődött. 2 döglött egeret találtam a lakásban 1 hét elteltével 2 kismadarat találtam az udvaron , ma pedig egy kiscicát találtam szintén elpusztulva. Van e valami jelentése, hogy ennyi elpusztult állat kerül a környezetembe. Előre is köszönöm a válaszát! Anikó
Kedves Anikó!
A kérdés rendkívül összetett, ezért – egyéb háttér-információ híján – lehet, hogy csak töredékes választ tudok adni, de azért van néhány markánsan feltűnő jelenség benne, ami elég pontosan orientál.
Az egyik legpraktikusabb része az üzeneteknek az, hogy a két éve üresen álló objektummal ideje valamit kezdeni, vagy el- vagy kiadni, vagy odaköltözni, vagy valakit odaköltöztetni.
A másik: érdemes körülnézni a környéken, hogy esetleg valaki netán mérgezi az állatokat?
A spirituális hátteret illetően: a patkányt leszámítva valamennyi állat holt állapotban került képbe, ami egyértelműen azt jelzi, hogy az érintett (vagyis Anikó) energiáinak egy része betokosodott, „elhalt” csökkenten vagy egyáltalán nem működik. Összefügg a szabadság, függetlenség- függés kérdéseivel, mivel úgy a madarak, mint a macska, de bizonyos mértékig még a patkány is ezt szimbolizálja. Alighanem már régen meg kellett volna hozni valamilyen döntést, ami összefügg az említett motívumokkal, vagyis a szabadsággal, függetlenséggel. És összefügghet messzemenően azzal is, hogy a halogatás következtében az energiamező elszennyeződött, ideje kitisztítani öntevékenyen, vagy esetleg külső segítséggel. Ahhoz, hogy ezeket a lépéseket az ember megtegye mindenekelőtt fel- és el kell ismerni a problémát, amivel máris az önismeret aktuális állapotánál járunk. Fel tudja-e mérni a szülött saját helyzetét, azt, hogy mi vezetett idáig és mik a legszükségesebb (sürgős) intézkedések, amelyeket meg kell tennie, hogy a beszűkült energiaáramlást felszabadítsa? Ha igen, képes-e meghozni azt a döntést (azokat a döntéseket), amely hozzásegíti (amelyek hozzásegítik) ehhez? Ideje szembenézni azzal, hogy a halogatáshoz milyen valódi vagy ál-indokokat használ fel és hogyan tudja kiiktatni azokat gondolkodásmódjából?
Bizonyára lehet tovább árnyalni a megfejtést, egyelőre ezekre asszociáltam a jelenségek ismeretében.
Kívánok hatékony és kíméletes önismereti munkát, gyorsan bekövetkező felismeréseket és hatékony cselekvést, döntéseket – és általában: minden jót!
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Köszönöm szépen a válaszát és a segítséget. A kérdés óta eltelt idő is az Ön válaszát támasztja alá. Tisztelettel: Anikó
Örülök, hogy segíthettem. Kívánok minél hamarabb dinamikus elmozdulást és ennek következtében pozitív változásokat! Szeretettel: Gál Judit
Kedves Judit!
A rozsdafarkú szimbolikus jelentésével nem találkoztam sehol, tudnál ebben segíteni?
Nagyon köszönöm előre is!!!
Kedves Eszter!
Számtalan madárfaj létezik és csak egy szűk körét érintik azok az irodalmak, amelyek az üzeneteikkel foglalkoznak. Így hát érdemes tanulmányozni a Madarak címszót, ahol nagy általánosságban van szó mindenféle madár spirituális jelentéséről.
Kifejezetten a rozsdafarkúval kapcsolatban semmit sem találtam azokban a forrásokban, amelyeket rendszeresen használok. Analógiásan azonban vannak elképzeléseim arról, hogy mit is jelezhet szimbólumként az ember számára (annál inkább, mert egy időben nálam is megtelepedett, költött rozsdafarkú és az etetőim gyakori vendége is volt). A verébfélékhez tartozván a szerénység, egyszerűség biztos, hogy vezető helyen van a jelentésében, méghozzá olyan módon, hogy a letisztult értékeket semmiképpen nem téveszthetjük szem elől. Nagyon fontos üzenete lehet, hogy a mindennapi kicsiny örömök teszik sokkal inkább teljessé az életet, s ezt ne feledjük a ritkán adódó, várva-várt nagyobb formátumú élményekre fókuszálás közepette. Ezen felül (vagy ezen belül) teremtsük meg rugalmasan az egyensúlyt a célirányos, „hasznos” tevékenység és a derűs, kellemes elfoglaltságok között. Ha a rozsdafarkú állandó vendég, akkor folyamatosan figyelmeztet arra, hogy ne mulasszunk el hálát adni akár bármilyen apróságért is életünk minden napján. Érdemes esetleg beiktatni például azt, hogy esténként áttekintjük a mögöttünk hagyott napot és megkeressük, hogy mi is volt benne a kisebb-nagyobb örömforrás – tűnjön ez bármilyen banálisnak, a rozsdafarkú tudja, hogy mégsem felesleges.
Kívánok mindehhez derűt, kiegyensúlyozottságot – és általában: minden jót.
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Kedves Judit!
Nagyon szépen köszönöm a hasznos információkat!!🥰
Nagyon szívesen!
Kedves Judit!
A szitakötő szimbolikus jelentésére lennék kíváncsi. Nem találtam, tudna ebben segíteni? Előre is köszönöm!
Köszönjük ezt a sok hasznos információt a sok munkát amit belefektetett!
Kedves Enikő!
Köszönöm az elismerő szavakat, valóban tekintélyes energia befektetést igényel egy ilyen rovat gondozása. A visszajelzések viszont új lendületet adnak hozzá és jól is esnek.
Ennek következtében az egyébként már félig-meddig megírt Szitakötő címszót gyorsan komplettíroztam és feltöltöttem a helyére.
Jó hasznosítást és általában is minden jót kívánok!
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus
Szép napot!
Nagyon furcsa dolog történt nagyi házánál. A házban 40 éve nem lakják, nincs a környéken semmi háziállat. Utolsó alkalommal mikor ott jártunk egy tyúk hangjára kaptuk fel a fejünket. De persze sehol egyetlen tyúk nincs, ezzel kapcsolatban tudna segíteni?
Válaszát előre is köszönöm, tisztelettel :Kelemen Gabriella
Kedves Gabriella!
Mindenekelőtt elnézést kérek a mértéktelenül hosszúra nyúlt szünetért a válaszadás előtt. Nem feledkeztem meg a kérdésről egy pillanatra sem, csak (nekem is) a családi ügyekkel kellett a szokottnál sokkal többet foglalkoznom.
Az érdekes kérdésre adott válaszomat négy részre osztom:
1. Mivel a nagyi házáról beszélünk, a kérdezőnél (is) a gyerekkor, felmenők, családi, sőt: transzgenerációs örökség kérdései foroghatnak fenn.
2. Szó lehet az ingatlan környékén bekövetkezett változásoknak a következményeiről is. A változások nem csak szemmel látható módon mutatkozhatnak a környezetben, hanem például a föld alatti sugárzások, vízerek, Hartman-háló vonalainak elmozdulásában is megnyilvánulhatnak. Lehet, hogy erre akarta felhívni a figyelmet a furcsa információ.
3. Van azonban más olvasata is a tyúk megjelenésének: a hosszan lakatlanul maradt házzal kellene valamit kezdeni. A ház szelleme elszennyeződhetett, esetleg betelepedtek nemkívánatos ´entitások´ (ez egy nagyon jó szó, senki nem tudja, mit jelent…), szellemek, röghöz kötött lelkek, hogy a démonokig ne rugaszkodjunk el. Ezek megsemmisítésének sürgető igényére is vonatkozhat a felhívás.
4. Végül a legszemélyesebb üzenet a jelen lévő érintetteknek, vagy azok valamelyikének szólhat: „A tyúk megmutatja a zavart a finomanyagi területen. Életre kelthetjük alkotóerőnket, felhívja a figyelmet arra, hogy végtelenül sok teremtő potenciállal rendelkezünk, hasznot hozva ezzel magunknak és másoknak is. Megtanít arra, hogy saját ötleteket hozzunk világra, gondozzuk, ápoljuk és végül keltsük ki őket. … Arra biztat, hogy közvetlen környezetünkben nézzünk körül ahelyett, hogy a távolban kószálnánk.”
A magam részéről a harmadik pontban említett tényezőt tartom a legvalószínűbbnek, de könnyen lehet, hogy mind a négy verzióval érdemes foglalkozni.
Kívánok az eljáráshoz – legyen az bármelyik is – sok sikert és általában minden jót!
Szeretettel:
Gál Judit
asztrológus