Mindig álmélkodom, amikor tudomásomra jut, hogy valamely asztrológus társam a nőiesség- férfiasság megnyilvánulásait kéri számon, vagy szorgalmazza a nemi szerepeknek megfelelő magatartás erősítését. Ha valakinek, hát pont az asztrológiával komolyan foglalkozónak kellene tudnia, hogy a képletből nem állapítható meg az illetőnek – sem biológiai, sem társadalmi elvárás alapján meghatározott – neme. Képzett és gyakorlott asztrológus is legfeljebb 50-50%-ban találhatja el, hogy férfi vagy női horoszkóp került a szeme elé, amennyiben név, vagy nemi megjelölés nincs az ábrán. Ez azt jelenti tehát, hogy ugyanúgy lehet valaki hiperérzékeny, empatikus, szeszélyes, gondoskodó, toleráns, gyermekvállalásra fogékony és monogám férfitestben, ahogy kevéssé érzékeny, szemléletében egysíkú, következetes, önös, intoleráns, a gyermekvállalást elutasító és poligám nőiben. Lehet intuitív gondolkodású vagy logikus, extravertált vagy introvertált – minkét biológiai nemben. Ezeket a motívumokat remekül meg lehet állapítani, nagy részét egyszerű statisztikai módszerekkel is ki lehet mutatni a születési horoszkópból. Az is igen jól látszik, hogy a hozott megfelelési kényszer mennyire befolyásolja az igazodást valamilyen mintához, vagy a szülői hatások mennyiben támogatták- támogatják az alapkaraktert, az eredendő hajlamokat, illetve mennyire próbáltak- próbálnak mást kihozni belőle, mint amilyen készlettel erre az inkarnációra jött a lélek – ismét bármilyen nemű testben.
Az asztrológiai megközelítés tehát azt sugallja, hogy mégsincs olyan nagy különbség spirituális, pszichés, mentális szempontból a két nem között, mint ahogyan azt a társadalmi hagyományok sokezer éve rendületlenül erőltetik. Azonnal felmerül ezzel kapcsolatban néhány újabb nagyon fontos kérdés, amiből kettőt ragadok ki: egyáltalán mik is egészen pontosan az úgynevezett férfi(as) és női(es) tulajdonságok? Ennek a kanonizálása azért is nehéz, mert koronként és kultúránként változik, másrészt pedig meglehetősen szubjektív szempontok is közrejátszanak a megítélésben. A másik kérdés meg az, hogy miként is alakult ki vajon az a szereposztás, ami valójában sohasem működött? A téma szinte parttalan és egyébként elég jól feldolgozott, kötetek szólnak róla. Mindjárt az úttörő jelentőségű A második nem (1949) Simone de Beauvoir mű, ami „megalapozta a gendertudomány eszméjét. Az ebben megfogalmazott gondolatok lényege az, hogy a biológiai nemre ráépülő viselkedésmód az, ami az embereket igazán nővé vagy férfivá teszi. Ezt a feminizmus biológiai esszencializmusnak nevezi.” (Wikipédia – Társadalmi nem)
De nyugodtan visszamehetünk Engelshez is, aki 1884-ben jelentette meg A család, a magántulajdon és az állam eredete című munkáját, amelyben azt próbálja megfejteni, miként alakultak ki az említett motívumok a különböző kultúrákban. S bár a tudományok fejlődése folytán némely megállapítása ugyan elévült, s Európa bizonyos keleti tájain semmisnek igyekeznek tekinteni munkásságát, igen sok tekintetben ma is szilárdan megállják a helyüket megállapításai.
Visszatérek azonban a szorosabban vett asztrológiai szempontokra. A 12 jegy között is van néhány, amelynél – kulturális minták ide, vagy oda – nem tudott úrrá lenni a két nemet megkülönböztető szemléletmód. Elsősorban a két merkuri típus, az Ikrek és Szűz követi urának, a Merkurnak androgin jellegét, ami alapján nem számít, hogy férfi vagy nő valaki,
sokkal inkább az számít, hogy van-e intellektuális töltése avagy kevésbé. Lehet-e vele értelmesen kommunikálni vagy sem. A harmadik típus természetesen a Vízöntő két fő okból is. Az egyik, hogy ura, az Uránusz – a Merkur felsőbb oktávja – ugyancsak nemek feletti jelölő. A másik fontos ok pedig a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” vezérelve, amelybe nem fér bele (legalábbis elméletileg) semmiféle diszkrimináció.
Az említett típusok mellé még be lehet sorolni a Bakot is, hiszen ura, a Szaturnusz ugyancsak hordoz a maga sajátos módján kiegyenlítési, kiegyenlítődési elemeket, s ne feledjük el, hogy nem csak a Baknak, hanem annak a Vízöntőnek is ura, amelyről az imént esett szó. A Baknál kevéssé az elveken és kevéssé az intellektuális szempontokon van a hangsúly, de a tehetség- és ambícióarányos érvényesülésen annál inkább lehet. A befektetett munka hasznát is jól felismeri, ami a nőknél éppúgy fontos szempont, mint a férfiaknál, még ha pénzben nem is szokták kifejezni (elég nagy hiányosságként!) például leghagyományosabbnak tekintett női tevékenység, a házimunka értékét. (Egyébként az imént hivatkozott Simone de Beauvoir is történetesen Bak-Napú volt.)
Az egyéni horoszkópokban a Nap illetve Ascendens, rejtett Ascendens jegyén kívül sokféle módon jelentkezhet bármilyen típusnál a vázolt effektus, teljes egészében vagy részlegesen, bizonyos lokalizált területeken. Például akkor, ha I. házas Merkurja vagy Uránusza van valakinek, vagy a születési uralkodója valamely említett jegyben (Ikrek, Szűz, Vízöntő, esetleg Bak) van és még számos formában.
A legfontosabb asztrológiai vonatkozása azonban ennek a rendkívül aktuális kérdéskörnek az, hogy a 25920 éves Nagy Napciklus során elértük a Vízöntő 2160 éves világhónapját. Hogy ez mikor kezdődött pontosan, arra nem is lehet egy határnapot kijelölni, hiszen jelentős elcsúszással, átfedéssel jelentek meg a múltban is a korszakváltások földrajzi területenként, kultúránként. Sok dátum és határpont kering az asztrológiai és egyéb köztudatban, a magam részéről sokáig Baktayt tartottam irányadónak, aki a nagy francia forradalom csúcspontjához köti e forradalmi korszaknak az indulását. Ma már még visszább megyek egy kicsit és az angol polgári forradalom tájától bátorkodom számítani, vagyis az 1600-as évek közepe tájától (1660). Ha elfogadjuk ezt a hipotetikus kezdetet, akkor napjainkig kb. 360 év telt el, ami egy klasszikus epikai szerkezet analógiájával nagyjából a bevezetésnek felel meg és ismereteink alapján bízvást kinevezhetjük a 20. századot vagy napjainkat a konfliktus pozíciójának. Nem véletlen tehát, hogy számos tabu dőlt meg az eddig eltelt időszakban, többek között e dolgozat témakörében is, amennyiben a nőmozgalmak, a nők tömeges munkába állása és általános szemléletmódosulás folytán előtérbe került és előtérben is maradt a nemek egyenértékűségének kérdésköre is. A Vízöntő szellemiségébe ugyanis – mint már láttuk – nem fér bele semmiféle diszkrimináció, a kelet-nyugat, majd most éppen észak-dél viszonyai aránytalanságától kezdve a nemek megkülönböztetéséig.
A 20. században különösen felerősödött a férfi-nő viszonyok gyökeres megváltoztatásának igénye és gyakorlata. Ez a periódus bővelkedik a különlegesnek tekinthető asztrológiai jelenségekben. Kezdődött az egyébként 493-494 évente esedékes Neptun-Plútó együttállásával az Ikrekben, majd folytatódott az 1961-69 közötti, 113 és 143 évente aktuális Uránusz-Plútó együttállással a Szűzben és zárult a 170 éves periodicitású Uránusz-Neptun együttállással a Bakban. Figyeljük a jegyeket, mindhárom szerepel a nő-férfi princípiumok szokványostól eltérő megítélésénél. Az, hogy a három transzcendens bolygó minden lehetséges variációban együtt áll egy századon belül, nem szokványos jelenség és a nagy társadalmi-szellemi áramlatokra, azok változására nézve meghatározó. Csak egy kozmikus pozíciót ragadok ki ebből: az 1961-69-es Szűz Uránusz-Plútó együttállást, ami az egyenlőségi törekvések felerősödését jelezte. Ennek eleme volt például a hippikorszak, külsődleges megjelenítésként az uniszex divat, ekkor terjedt el tömegesen és végérvényesen a század elejétől már meg- megindult nadrágviselés a nők körében.
Az 1962 február 4-5-i Vízöntő tömörülés (a hét ősbolygó mindegyike a jegyben volt) óriási nyomatékot adott a szóban forgó folyamatoknak.
A hetvenes éveket a család, házasság, párkapcsolatok válságaként jegyzik – ekkor járt a Plútó a Mérlegben, a társkapcsolatok jegyében és tudjuk, hogy a Plútó mindig „öl” aszerint, ahol jár.
Az ezredforduló előtti nevezetes 1999-es napfogyatkozást is be lehet illeszteni ebbe a sorba, az Oroszlán felszálló, Vízöntő leszálló Holdcsomóval.
A kétezres évekre áttérve a megelőző ezer évben egyessel kezdődő dátumok átváltottak kettővel – a kiegészítés, kiegyensúlyozás számával – kezdődő dátumokra.
Közben pedig 1983-tól folyamatosan egy 42-43 éves periódusban szünet nélkül uralmi illetve az igen figyelemre méltó uralmi cserés helyzetben követik egymást a transzcendens bolygók. (1983-95 Skorpió Plútó, 1995-2003 Vízöntő Uránusz, 2003-2011 uralmi csere a Halak-Uránusz és Vízöntő Neptun között és 2012-től Halak Neptun). Hasonló töménységben az általam áttekintett 6000 év alatt egyszer fordult elő (és a következő 2000 évben sem lesz) olyan helyzet, hogy szünet nélkül jelentős forrongást, felfordulást jeleznének az újkori bolygók, nem beszélve arról, hogy ez alatt szakadatlanul extrém energetikájú emberek születnek. Az analóg helyzet pedig az 1400-as évek végén, az 1500-asok elején volt (1491-től 1533-ig), amikor felfedezték Amerikát a maga társadalmi- gazdasági, technikai következményeivel, az érett reneszánsz szellemi áramlata elterjedt az európai civilizációban és hatalmas ideológiai áramlatként megindult a reformáció és ellenreformáció. Hogy korunkban mit jelent ez az élet minden területén gyökeres átalakulást sürgető széria, azt mindenki tudhatja, aki kicsit is tájékozott a világban. Nagyjából elértük annak a zsákutcának a végét, ahová szerencsésen belavíroztuk magunkat és vagy kihátrálunk belőle, vagy ott maradunk.
További jelentős kozmikus megmozdulás, amit még meg kell említenünk, akkor is, ha nem csatlakozik közvetlenül vagy nyilvánvaló módon a férfi-nő minták és viszonyok témájához, az a 2000 május 3-i Bika bolygó halmozódás (a hét ősbolygó egy jegyben). Önmagában véve az is figyelemre méltó, hogy – az előzőekben említett, 1962-es Vízöntő ősbolygó-halmazathoz képest – mindössze 38 év különbséggel fordult elő a jelenség, s ez nem igazán jellemző, mert legalább 100-200 év telt el például a megelőző kétezer esztendőben a hasonló konstellációk létrejötte között, a leghosszabb pedig 650 év volt. Jelentős amiatt is, hogy a megelőző kétezer évben tűz és levegő jegyekben jött létre ilyen állás, s most váltott át a föld-víz megjelenési formába. Végül témánk szempontjából nagyon is fontos körülmény, hogy (eddigi tapasztalataim) alapján ez a Bika-halmazat olyan arcát mutatja a jegynek és urának, a
Vénusznak, ami épp a civilizációs hatások során kezd(ett) elmosódni. A Vénusz egy ősibb és egészen másféle olvasatú megjelenési formáját, ami jobban emlékeztet a mezopotámiai Istár (Astarté) erős, igazságtevő, haragvó, néha gyilkos képéhez, vagy a közelebbi görög Gaia anya vagy Déméter istennő természetéhez, mint a megfegyelmezett és a hangsúlyozottan „női” vonásokat viselő Vénuszéhoz. Ezek az ősbolygó halmozódások egy jegyben – gyanúm, hogy – addig érvényesek, amíg egy másik fel nem váltja őket. Most több mint 200 évig tehát ez a Bika konstelláció számít meghatározónak és ugyanarról a zsákutcáról szól, amire már fentebb utaltam. A Föld és az emberi teljesítőképesség határáig értünk, át kell értékelni mindazt, amit eddig fontosnak, elengedhetetlenül szükségesnek, sőt: jogunknak tartottunk. Ahhoz, hogy egy új egyensúlyt alakítson ki az emberiség, radikális szemléletváltásra van szükség.
Ehhez járul hozzá végül még a 20-21. század jelentős asztrológiai jelenségei közül a Neptun-Plútó szextil. Ez az aspektus 50 éven keresztül (1944-1994 között) szinte minden embernek megvan. A hatalmas tömegeket érintő társadalmi mozgásoknak, amelyek röpke 50 év alatt gyökeresen megváltoztattak több ezer éves beidegződéseket, közük van ehhez a fényszöghöz. A férfi-női szerepek és kapcsolatok változásához különösen, arra való tekintettel, hogy a Neptun női, a Plútó férfi bolygó, pontosabban: a női-férfi princípium (Vénusz és Mars) felsőbb oktávjai, magasabb szempontú kifejeződései, archetípusai. Ez a szextil közvetíti az egyénekhez a változások szükségességét, mikéntjét. Szélesebb értelemben arra kívánja tanítani az emberiséget, hogy saját erejéből akarjon és próbáljon meg szembenállás helyett együttműködni. A szándék: megtörni azt a több ezer éves beidegződést, mi szerint csak küzdelem, harc, pusztítás, háború, vér és szenvedés árán, a másik rovására maradhat fönn az egyén, s a kisebb-nagyobb csoportok (faluközösség, nép, szövetségek stb). A közvetlen cél az, hogy ennek a – spirituális emberhez oly méltatlan – hagyománynak a helyébe a kozmikus szeretet dimenziói léphessenek, egyengetve az utat a végső cél: az eggyé válás felé. Az elméletileg ide vezető útra megtett első lépések között lehet a férfi-nő küzdelmek helyett az együttműködés, ami aztán kiterjeszthető a közösségekre, és a nagypolitikára. A Neptun-Plútó szextil egyébként fokozatosan és egyre hosszabban visszatér 2017-től minden évben, egyelőre egzakt kapcsolódás nélkül, felfrissítve, megújítva a vele kapcsolatos törekvéseket. (A Me Too mozgalom indulása köthető hozzá többek között.)
Ha elfogadjuk és figyelembe vesszük a kiinduló pontban vázolt körülményeket, mi szerint a két nem között eredendően nincs akkora különbség, mint ahogyan azt a társadalmi elvárások diktálják és azt is, hogy ezeknek az elvárásoknak a gyökeres változása párszáz éve dinamikusan folyik, napjainkra pedig rendkívüli mértékben felerősödött, akkor könnyen belátható, hogy a társadalmilag körvonalazott nemi szerepekhez való ragaszkodás nem csak erősen retrográd törekvés, hanem emberéletek tömegét nyomorítja meg. Akár a megfelelési kényszer, akár az örökös lázadás kényszere hajtja az egyént, mindenképpen erőszakot tesz saját természetének jelentős részén. Legalábbis amíg fel nem ismeri valódi mivoltát, küldetését, azt, hogy a biztonságot sohasem a külvilágban, hanem csakis saját magában találhatja meg.