(közmondás és sokaknak – többek közt Jókainak - tulajdonított alapigazság)
Egy témára két szólamban
„Tanulni nem a hiba elítéléséből, hanem csakis a megértéséből lehet.”
Rudolf Steiner
A következő írás témája azonos Domján Mónika Megértés – kit vagy mit kell megértenünk című cikkével.
Amikor még fogalmam sem volt arról, hogy a felszálló Holdcsomóm a Bikában van, amikor még gyűjtögettem az idézeteket, amikor lelkem mélyéig vájva gyötört az önismeret iránti vágy, vagyis kamasz-koromban már élénken foglalkoztatott az a tétel, melyet a címben idéztem, vagyis hogy mindenkit meg lehet és meg kell érteni. A bennem (is) meglévő ellentmondások – na és a hivatkozott Bika-Holdcsomó által vázolt karmikus tartalmak – vezettek el arra a felismerésre, hogy milyen sokszínű az ember, milyen különbözőek a motivációi és mennyire nem lehet néha (?) követni, mit miért mond vagy tesz és miért módosítja döntéseit újabb motivációk alapján. Ez a gondolatkör egyenesen vezet oda, hogy a legelső lépés önmagunk megismerése és megértése. A következő logikus lépés pedig az, hogy önmagunknak is bocsássunk meg!
Lehet neheztelni magunkra, ha olyan dolgot cselekedtünk, ami általában nem fér bele pozitív én-képünkbe. Az is rendkívül fontos, hogy önmagunk megértése, s az ezt követő megbocsátás ne legyen azonos a felmentéssel vagy az önigazolással. Megítélhetjük saját tetteinket, érezzünk bár velük kapcsolatban akár bűntudatot is, de aztán engedjük el! Vonjuk le a tanulságot, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a (valóságos vagy vélt) hibát; rövidebb utat tegyünk meg a helytelennek ítélt úton és hamarabb forduljunk vissza. Minden további önmarcangolás, önkritika és önutálat helyett higgadtan lépjünk tovább!
Ha önmagunkat is nehezen fogadjuk el azokkal az ellentmondásainkkal, amelyekkel apró korunktól fogva együtt élünk, hogyan is fogadnánk el egyszerűen a többi embert? Sérülékeny önértékelésünket nyomban megingatja a legkisebb külső impulzus is, belegázolnak méltóságunkba, megaláznak, kihasználnak, megölnek – és főként: nem értenek meg! Nos, a másiktól megértést várni úgy, hogy jómagam nem nyújtom ugyanazt, természetesen rendkívül féloldalas megoldás, tehát nem megoldás. Visszakanyarodva innen a személyes kiindulópontomhoz, mi szerint mindenkit meg kell érteni: néhány évtizedig próbáltam ezt gyakorolni, értékelésem szerint nem túl nagy sikerrel, mert indulataim mindig eltereltek attól, hogy tartósan és mélységesen őszintén valóban méltányoljam másnak a jogát ahhoz, hogy az legyen, aki – még ha azzal sérti is az érdekszférámat, érzéseimet, én-képemet, elképzeléseimet. Mint minden fejlődési folyamatban, ebben is voltak hullámhegyek- és völgyek, s amikor azt hittem, hogy stabilan állok bizonyos szinten, mindig történt valami, amitől visszaestem.
Az asztrológiával az önismeret speciális oldala, a személyiség köré csoportosuló tendenciózus események, törvényszerűségek miatt kezdtem el tulajdonképpen intenzíven foglalkozni, de nagyon gyorsan felismertem egy másik, számomra boldogító hozadékát: azt, hogy kiváló segítségnek bizonyult mások megértésében. Az egyéni horoszkópból ugyanis pontosan lehet látni, hogy milyen összetevőkből, milyen arányokból alakul ki a személyiség, milyen határokon belül tud változni, egyáltalán: mennyire hajlandó vajon változni, hol vannak azok a korlátok, amelyek meghaladását botorság lenne elvárni. S bár rengeteget módosul egy karakter az élet során, önmagából kilépni mégsem tud, vagy olyan hosszú ideig tart, amit adott esetben egy másik érintett nem képes vállalni. Hát még ha meg is óhajt maradni abban az állapotban, amiben van!
A lehetőleg mindent, mindenkit megérteni elve nem azt jelenti számomra, hogy kivétel nélkül szó nélkül elfogadnék bármilyen megnyilvánulást bármikor és bárkitől. Ez jórészt saját (elfogadott) természetemtől is távol áll. Azután pedig: mindenkinek szüksége van visszajelzésekre a külvilágtól, s ezeket meg kell adni. Egy goromba megnyilvánulásra igenis szükséges valahogy válaszolni, mégpedig azért, hogy az illető is tudjon arról: ő mit okoz másnak. Ezért nem tartom oda a másik orcámat is, hanem reagálok: hol ugyancsak gorombán, hol humorral, hol sztoikusan – attól függően, ahogy megítélem a másik pillanatnyi szükségleteit és nem utolsó sorban saját aktuális mentális- pszichés- spirituális viszonyaimhoz mérten. Ez után azonban képes vagyok immár automatikusan elengedni az egész helyzetet és még együtt is tudok érezni a másikkal.
Az asztrológia támogatásával is sok idő kellett ahhoz, hogy többé-kevésbé stabilizálódjon az a belső állapot, amiben meg tudom élni az őszinte megértést, de minden fáradságot megért- megér. Hálás vagyok, hogy ezt megtapasztalhatom.