Az ember fejlődésének vannak jellegzetes periódusai és vonásai, amelyeknek egy része a legszélesebb általánosságban szinte mindenkinél érvényesül és vannak olyanok, amelyek az egyes személyeknél jelentkeznek különböző ütemben és erővel. Ezek a külső- belső hatástartalmak olyan provokáló ingerek, melyekre ki-ki saját vérmérséklete szerint reagál. Ha elég erős az inger, vagy többször ismétlődik, nagy eséllyel feltételes reflexszé válik, s onnantól kezdve más módon nem szándékozik vagy/és nem akar válaszolni az érintett, mint amit a legcélszerűbbnek tart, ami – véleménye szerint – a legkevesebb fájdalommal, csalódással jár. Ennek a tanulásnak a gyökere abban a tartományban van, amelyre tudatosan nem emlékszünk, hiszen már magzati korban elkezd csírázni, majd a kisgyermekkorban rohamosan terebélyesedik; a kamaszkor megrázkódtatásaiban szárba szökken és az ifjúkor tapasztalatai koronázzák meg (növelik nagyra koronáját – ha már egyszer növényi hasonlatba kezdtem).
Körülbelül 28-30 éves korra a tapasztalatok nyomán kialakul az a hozzáállás, reakciómód, magatartásforma, amelyhez igyekszünk igazodni, sőt: sokszor görcsösen ragaszkodni, hiszen azt tartjuk helyes taktikának, abban véljük megtalálni biztonságunkat. Ez az életkor asztrológiai szempontból több lényeges tényezővel összefüggésbe hozható. A legközismertebb a Szaturnusz köre – az az idő, amennyi alatt bizonyos ponttól ugyanoda visszajut (ami a Napnál 365 nap, a Holdnál kb. 27,3 nap vagy például a Jupiternél közel 12 év.) A Szaturnusz pályája 28-29 év, ennek a negyede a híres 7 esztendő, fele pedig 14. A Szaturnusz mint a legnagyobb nevelő, mint Sorsbolygó vagy a karma bolygója, a spirituális érés 28-30 éves fázisait mutatja. Ez az első kör célozza tulajdonképpen azt, hogy a földi viszonyok közé újra leszülető lélek hozzátörődjék ismét ezekhez a dimenziókhoz és aktuális fejlődési szintjén válaszoljon különböző (karmikus) kihívásokra. Ez a kör provokálja ki azt, hogy az ember maga is elkezdjen kérdéseket feltenni: a „ki vagyok én”, „hol a helyem a világban”, „mi a dolgom”, „miért történnek velem azok a dolgok amik, miért van olyan érzésem, hogy nem először történnek”, „valóban azt csinálom, amire a legalkalmasabb vagyok?” és így tovább.
Egybeesik az első szaturnuszi kör az illúziókat jelentő Neptunnak bizonyos „megmozdulásával”. (A saját szextil pontját érinti – mondom azoknak, akik mélyebben foglalkoznak asztrológiával.) Ennek során felül kell vizsgálnia az embernek saját személyre szabott értékrendjét, át kell hidalnia a vágyak és a realitás közötti távolságot (vagy: szakadékot). Kénytelen lefosztani az irreális én-képről, elképzelésekről, a többiekre kiterjesztett szereposztásról a torzító burkokat. 28 éves korra (miközben egyéb hatások lerángatják az embert a realitások világába) kialakul egy rendszerint még optimista beállítódás, ami azonban igyekszik a Földön is maradni. Amikor ebben a viszonylag még nyitott állapotban ismételten pofonokat kap az érintett, hajlamos (látszólag) leszámolni az illúziókkal és végleg vagy hosszú időre visszavonulni sündisznóállásai mögé.
30 éves korban a szellemi fejlődés bolygója, a Jupiter is egyik fontos pontjához ér – erősítve a két említett jelentős tendenciát. Mindezen kívül pedig erre az életkorra még egy fajta, ehelyütt nem részletezhető, de annál fontosabb asztrológiai folyamat első köre is lezárul, melynek során összetalálkozunk szinte minden olyan jelenséggel, amelyek előfordulhatnak az életben, s tudatunkat formálják. Tanulás, vizsga, baráti és partnerkapcsolatok, esetleg gyerek, nyereség, veszteség, halál, s konfliktusok sora. (Ismét az asztrológia iránt mélyebben érdeklődők számára írom: a szimbolikus primer direkciók végighaladnak egy jegyen, minden bolygóval és házcsúccsal kapcsolódnak valamilyen módon és az összes lényeges horoszkópelem fokszám szerinti aktiválódása is lezajlik.)
Ebben az időszakban tehát sok-sok hatás nyomán burkokat kezdünk építeni, amelyek elfedik vagy el is torzítják azt a szándékot, tervet, amellyel leszülettünk és gátolják az egyetemes energia szabad áramlását. Minél távolabb kerül valaki eredeti énjétől, annál többet sérül. Minél többet sérül, annál több burkot épít, tüskét növeszt és még távolabb kerül centrumától – kialakul az ördögi kör, s rosszabb esetben meg is rögzül, sőt: a harmincon túli tapasztalatok (megpróbáltatások) nyomán tovább szűkül - ha csak el nem szánjuk magunkat arra, hogy kitörjünk belőle. Amint felismerjük, hogy milyen csapdába lavíroztuk magunkat, két út áll előttünk: benne maradunk vagy megkeressük azt a módszert, amivel kikecmereghetünk belőle. Nos, az utóbbi választáshoz van szükségünk arra, hogy felleljük magunkban egyfelől az ősmintát, azt a célt és annak eszközrendszerét, vagyis egyéniségünket, amely a legszemélyesebb sajátunk. Másfelől pedig itt van szükség arra az erőre vagy erőtartalékra, amelynek segítségével képesek vagyunk megtenni azt a kétségtelenül merész lépést, ami kivezet a csapdából. Ugyanis amint páncélzat nélkül nyitott térre kerülünk, sebezhetővé válunk, s nagy a csábítás, hogy ezt új stratégiák kialakításával küszöböljük ki. Ezzel nem megyünk sokra, hiszen csak idő kérdése, hogy újabb hadállásokat építsünk ki legfeljebb a régiekhez képest más színezettel.
Ahhoz, hogy stabilan meg tudjuk őrizni viszonylagos nyitottságunkat, tisztaságunkat és az új úton tudjunk haladni, szükség van az állandóan ébren tartott bizalomra. Bíznunk kell abban, hogy jól ítéltük meg aktuális helyzetünket. Abban, hogy képesek vagyunk megmaradni a módosult formák mellett és abban is, hogy az Univerzum is támogatja törekvésünket és előbb-utóbb jelét is adja ennek. Amikor idő előtt elfogy a bizalom, akkor is nagy az esély a visszafordulásra, sőt: ugyanolyan jojó-effektusra is, mint a fogyásnál. Itt is nagy a szerepe tehát annak, hogy milyen erőt tudunk mozgósítani, amely segít életben- optimális esetben pedig töretlenül tartani a bizalmat.
Eddig általános, csaknem mindenkire érvényes folyamatokról beszéltünk. Asztrológiai megközelítésből azonban tudjuk, hogy típushoz, majd mélyebb vizsgálódás alapján: személyhez kötött, ki milyen minőségű és mennyiségű lelkierőt birtokol, azt hogyan tudja mozgósítani. Hogyan tud gazdálkodni a bárki számára hozzáférhető energiával, meddig tudja fenntartani a bizalmat, hajlamos-e arra, hogy könnyen feladja elképzeléseit, van-e bátorsága újra kezdeni s így tovább. Mindez nem azt akarja jelenteni, hogy meghatározott típus vagy személy akár hozzá se kezdjen semmilyen módosításhoz, mert úgyis kudarcra van ítélve. De van akinek számára könnyebben, s van akinek nehezebben, több trenírozással sikerül lehántani a burkokat, megszerezni és megtartani az új magatartásmintát. A Nap-jegy mellett rendkívül nagy szerepe van a Hold és a Holdcsomó helyzetének. Az egyéni horoszkópokból pedig rendkívül árnyaltan lehet megállapítani, hogy a vázolt tényezők vajon miként alakulhatnak az érintett személynél.
E cikk terjedelmét meghaladja, hogy végigmenjünk az összes variáción. Arról nem beszélve, hogy olyan kondicionálást is jelenthetne sokak számára, ami éppen nem célja ennek a témának. Azt azonban érdemes hangsúlyozni, hogy nincsenek – sajnos – mindenkire érvényes receptek, kezdve a vallásos meggyőződésből fakadó hittől az agykontrollon át a napjainkban már-már áttekinthetetlenül széles skálán mozgó transzformációs technikákig. A módszerek kiválasztásánál figyelembe kell(ene) venni, hogy vannak aktív és passzív, bizakodni képes és szkeptikus(abb), kitartó és lemondó alkatok. Egy erősen racionális (tehát szekptikus) embernek hiába sulykolja bárki, hogy higgye el: rendelkezésére áll az az energia, amellyel megváltoztathatja életét, nem fogja elhinni, mert nem látja, nem tudja megmérni, nem tudja jellemezni azt az energiát. Az ő számára csak az létezik, aminek mérhető, konkrét megjelenési formája van, más nem. Amíg nem éri olyan személyes impulzus (megrázkódtatás, felismerés, megvilágosodás vagy tapasztalati tényeken alapuló meggyőződés-váltás), amitől változni tud, addig hiába. S fogadjuk el: így kerek a Világ. A hívő ember pedig bármit hajlamos a tudatába beemelni – még a szemmel látható tények ellenében is – a másik végletként – s őt is el lehet fogadni csalódásaival, naivitásával együtt akkor is, ha jobb lenne ha kissé közelítene a realitásokhoz.
A lényeg az, hogy tudnunk kell: kinél lehet gyorsabb, s kinél lassabb eredményt várni. Mert valóban minden bennünk van, s mindennek a lehetősége, csupán az a kérdés: milyen hosszú az út, ami a vágyott célhoz vezet. Lehet, hogy egy reveláció erejű élmény hozzásegít egy azonnali változáshoz, s van amikor több évtizedes kitartás, gyakorlás szükséges hozzá.
A legnagyobb lelkierő pedig talán ahhoz szükségeltetik, hogy ne akarjunk semmit, csupán önmagunk centrumában maradni, elfogadni azt, amik vagyunk, ellenállni a kulturális- és divat-mintáknak, saját vágyaink csábításainak és megvalósítani azt az élettervet amivel e Földre születtünk.