Elgondolkodtam, hogy mi mindentől mitől keletkezik valakiben – bennem – a lendület, és a legfontosabb alapfeltételként azt tudtam beazonosítani, hogy ilyenkor nincsenek gátak, visszahúzó erők. A másik alapvető lendületadó tényező, hogy legyen egy cél, amely vonzerőt gyakorol és irányt szab az energiának. Mert az energia létezik, azt nem kell megtermelni! A kérdés az, hogy mire fordítjuk: gátak, félelmek táplálására és az ellenük való szakadatlan, ám kilátástalan küzdelemre, vagy inkább célunk felé haladva épülésre, fejlődésre használjuk.
Van egy kliensem, aki hihetetlen mértékű fejlődésen ment keresztül abban a másfél évben, amióta együtt dolgozunk. Sorra tártuk fel az őt akadályozó hiedelmeket és a rájuk épülő félelmeket. Nem volt könnyű, sok fájdalom került felszínre, amelyek megtorpanáshoz, a továbblépés elutasításához vezettek. Szerencsére kliensem, egy szakmájában sikeres, az elégedettséget és a megbecsülést mégis nélkülöző értelmiségi hölgy nem adta fel. Munkája beérett: kiszabadult az őt visszahúzó munkahelyi szituációból, érzelmei életre keltek, teste megfiatalodott, és sorra találják meg őt a lehetőségek, szakmai és magánéleti téren egyaránt. Igazi tavaszi lendület viszi előre, amiért hajlandó volt szembenézni félelmeivel, ezáltal feloldotta, semlegesítette azokat. Természetesen nincs még az út végén, és nem is ez a lényeg. Ha valaki már megélte, milyen elképzelhetetlenül felszabadító az az állapot, amikor a gátak leomlásával megindul az energia áramlása, az a későbbiekben is elő tudja hívni ezt az élményt. Olyankor, amikor ismét elakad, és egy újabb fal tornyosul előtte. Ám a falak leomlanak, amint megértjük valódi természetüket.
Az én (egyik) falam az, hogy úgy érzem, nem vagyok jó, nem azt csinálom vagy nem úgy, ahogy mások elvárják tőlem. És akkor nem szeretnek... Ettől a gondolattól dühös leszek arra, akivel kapcsolatban ezt kitaláltam, és minden megnyilvánulását ennek az elutasításnak tudom be. Amikor végre meg merem közelíteni a másikat, és tisztázni vele a helyzetet, leggyakrabban az derül ki, hogy ő élte meg elutasításként az én viselkedésemet! Mekkora megkönnyebbülés ez! Persze attól, hogy ezt tudom, még mindig újra és újra beleesek ebbe a csapdába, még ha tudatában is vagyok, hogy most éppen ez történik. Mégis abban segít ez az ismétlődő tapasztalat, hogy hamarabb és bátrabban meg merjem kérdőjelezni félelemteli érzéseim valóságosságát. Hiszen számtalanszor kiderült: kizárólag én teremtettem meg magam körül a félelmetes valóságot! Bámulatos, ahogy ilyenkor megindul bennem az áramlás, újra lelkesen és könnyedén tudok foglalkozni a feladataimmal, amelyekkel addig csak nyűglődtem, vagy összeszorított foggal csakzértis haladtam velük előre, látszólag hatékonyan, ám örömtelenül és a végsőkig kimerülve.
Erről az érzésről ír úgy Esther és Jerry Hicks, hogy az áramlat irányába fordítom a csónakomat. Ahogy elkezdek evezni, ismét áramlattal szembe fordulok. Sokszor ez a legnehezebb: erőfeszítés nélkül hagyni, hogy sodorjon az ár. Nem véletlenül adta a közismert, magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály a Flow, azaz Áramlat elnevezést annak az élménynek, amikor eggyé válunk a tevékenységünkkel, hatalmas teljesítményekre vagyunk képesek könnyedén, miközben nagy örömöt, kiteljesedést élünk át. Tehát a lendületet nem mesterségesen felkelteni, felpumpálni kell magunkban, hanem átengedni magunkat a világot mozgató hatalmas energiaáramlásnak! Ehhez „mindössze” gátjainkat eltávolítva, félelem nélkül át kell adnunk magunkat valódi céljaink vonzerejének, és nyitott szívvel, kitárt karral együtt lüktetni az élettel. Akárcsak a Botok Hercege tüzes harci szerekén, amint páncél nélkül, kitárt karral, a gyeplőt odadobja a kocsit húzó oroszlánnak. Hát persze, hogy ezt a kártyát húztam ki a mai napra!