Egy témára két szólamban
“Szokásaidnak csupán apró változtatásával is hatalmas dolgokra lennél képes.” (Og Mandino)
A következő cikk eredetileg egy időközben megszűnt ezoterikus lap, a Camino szokások köré szerkesztett számában jelent meg. Ugyanoda készült Gál Judit írása is, Állandóság és változás címmel
A minap futás közben kibomlott a hajam, ugyanis az eddig megszokottal ellentétben nem hajgumival, hanem csattal fogtam össze. Hőség volt, és így még a lófarkam vége sem verdeste a hátamat. Gondoltam rá, hogy esetleg nem tartja meg a csat, mivel a hegyen sokat futok lefelé, amikor nagyobb a rázkódás. Nos, pontosan így történt. Amikor éreztem, hogy kezd szétcsúszni a hajam, elkezdtem szidni magam: tudhattam volna előre, hogy ez lesz, miért is tértem el a jól bevált gyakorlattól, most meg kell állnom futás közben, szörnyű! De a legbántóbb, hogy nem tudtam előre, látatlanban előre kitalálni, hogy ez fog történni. Illetve sejtettem, mégis ostobán a csat mellett döntöttem.
Nevetséges, ugye? Utólag én is úgy találtam. Mégis elindult bennem a gondolatmenet, hiszen évtizedek óta gyakorolom már. Hallom édesapám hangját, ahogy korhol, amikor gyerekkoromban nem csináltam valamit elsőre tökéletesen, nem találtam ki tapasztalat nélkül látnok módjára, hogy mi fog történni egy ismeretlen helyzetben és nekem hogyan kell arra megfelelően reagálni. De hiszen már felnőtt vagyok! Fel tudom mérni, hogy az élet nem így működik, nem lehet mindig mindent előre kitalálni, és ez egyáltalán nem baj. Ha tévedek, majd korrigálok. Futás közben nagyjából 15 másodpercet vett igénybe, amíg megálltam a völgyben és újra felcsavartam a hajamat. Mivel utána már csak felfelé futottam, nem is jött szét többet, és tényleg nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem verdeste folyamatosan az izzadt hátamat. Ennyi.
Annyi kínzó gondolkodási szokásunk van, amelyekre semmi szükségünk! Valamikor talán segítették az alkalmazkodásunkat, gyerekként a szüleinknek való megfelelést szolgálták – mostanra azonban felesleges béklyóvá váltak ezek a belénk ivódott sémák. Ahányszor csak érzed a nyomasztó kényszert, hogy egy bizonyos helyzetben meghatározott módon kell cselekedned, válaszolnod, érezned, és ezzel együtt a szenvedés is megjelenik, tedd fel magadnak a kérdést: „Egészen biztos, hogy csak így reagálhatok? Mi történik, ha ezúttal nem szólok semmit, csak odébbmegyek? Mi történik, ha nem tűröm szó nélkül, ahogy eddig, hanem kikérem magamnak? Mi történik, ha nem esek kétségbe, és válok tehetetlenné, hanem teszek valamit? Mi történik, ha nem akarom egyedül megoldani az egész problematikát, hanem kimondom, hogy nekem ez sok, kérlek, segíts?” Na, vajon mi történik? Ne akard kitalálni, inkább próbáld ki!
A napokban újra kezembe került Karen Casey: Változtasd meg az elméd...és az életed vele változik c. könyve, amely gátló gondolkodási mintáink átírásáról szól (egyébként Sarkadi Kriszta barátnőm, szerzőtársam fordította). Egy általa javasolt tipp, amely segít áthidalni a régi, biztonságot adó, ám korlátozó gondolati-viselkedési szokásoktól való elszakadást, a következő: először csak egy napra határozd el, hogy valamit másképp csinálsz! Ha nem jött be, visszatérhetsz a régi gyakorlathoz. Ha tapasztalsz ugyan eredményeket, de túlságosan nehéznek találod az állandó összpontosítást, vagy a változtatáshoz kapcsolódó stresszt, lazíts pár napot, és próbáld meg újra! Haladj a saját tempódban, és örülj minden apró eredménynek!
Félreértés ne essék: nem általában a szokásokról akarlak lebeszélni, hanem éppen az egészséges, előrevivő szokások kialakítására biztatlak. E magazin hasábjain többször találkozhattál már Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása c. könyv egy-egy részletével. Messzemenőkig egyetértek a szerző által bemutatott hozzáállásbeli és viselkedési szokásokkal – annál is inkább, mivel kiképzett trénere vagyok ennek a módszernek. Miért ne élnénk a szokások biztosította előnyökkel? Hiszen ahogy automatikussá válnak, felszabadul figyelmünk egy része, amelyet az éppen aktuális történésekre irányíthatunk.
Mit tegyünk hát, hogy életünk folyásával összhangban lévő szokásokat alakítsunk ki? Csak annyit, hogy rendszeresen vizsgáljuk felül meglévő szokásainkat ebből a szempontból! Számomra jó analógia ehhez a Google Naptár által feltett kérdés, amikor egy ciklikusan ismétlődő eseményt akarok megváltoztatni. Azt kérdezi ugyanis: csak ezt az egyetlen előfordulást akarom törölni/módosítani? Vagy az egész sorozatot? Jogos kérdés: biztos, hogy azért, mert évek óta hétfőn járok tornázni, nem lehetséges, hogy e hét hétfőn mégis más tevékenységnek adok prioritást? Attól, hogy általában így teszek, lehet, hogy most mégis érdemes kivételt tennem? Vagy az is lehet, hogy már nem okoz annyi örömet ez a mozgásforma, szívesen lecserélném valami másra – azaz megváltoztatom, elhagyom ezt a szokásomat? Maradjunk tehát tudatosak szokásainkkal kapcsolatban, időnként lépjünk ki a megszokott rutinból, még ha a szokás hatalma miatt ez némi erőfeszítést igényel is részünkről.
Kezdjünk apróságokkal, például öltözködési, higiénés szokásainkkal, napi útvonalunk megválasztásával, a bevásárlás, házimunka ütemezésével! Könnyen lehet, hogy már ez is erőfeszítésbe kerül, de ne riadjunk vissza tőle! Ha már szereztünk apróbb sikerélményeket, jöhetnek az igazi erőpróbák, azaz gondolati-érzelmi szokásaink, és hozzájuk kapcsolódó viselkedésformáink megváltoztatása. Ne feledjük: senki és semmi nem indokolja, hogy belegabalyodjunk egy negatív, félelemteli gondolatmenetbe: a félelmeinknek ugyanis semmi köze a valósághoz, pusztán mi teremtjük őket. Nyilván megteremthetjük a félelmünknek megfelelő valóságot, ez azonban nem szükségszerű: bármelyik pillanatban dönthetünk úgy, hogy egy másik gondolatmenetnek adunk helyet. Szokásaink arra valók, hogy minket szolgáljanak, nem pedig arra, hogy mi váljunk szokásaink rabjává!
Karen Casey így ír a mások helyzeteibe, drámáiba való felesleges bevonódás szokásából való kilépésről: „A kilépés épp olyan könnyedén válhat szokásunkká, mint ahogy az volt sokunk számára a félreértelmezett bevonódás. Valójában ez egyfajta gondolkodásmód; lehetőség arra, hogy megváltoztassuk elménket, és átéljük, amint életünk új, békésebb irányt vesz. A szokások kialakítása pedig gyakorlást igényel. Sokan rengeteg időt szántunk arra, hogy rossz szokásainkat alaposan begyakoroljuk. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy kipróbáljunk egy újfajta megközelítést – kezdjük el gyakorolni a kilépés szokását. Semmi sem állíthat meg, hiszen részedről pusztán egy kis hajlandóságra van szükség.”
Számomra a Crowley tarot lapjai közül a Korongok 4, Hatalom lapja fejezi ki leginkább az egészséges szokások adta stabilitást, biztonságot és nyugalmat. A kártyán egy erődöt látunk felülnézetből, amely a hídon keresztül kapcsolatban áll a külvilággal, mégis szilárd falak választják el attól. Ha a falak túlságosan merevek, bezáródunk és elszakadunk a valóságtól, például idejétmúlt szokásainkhoz való ragaszkodással. Ha nincsenek falaink, vagy nagyon könnyen átjárhatók a határaink, elveszünk, elsodródunk, mások fognak uralkodni rajtunk. Érdemes hát megtalálnunk a középutat, és kellően rugalmas, mégis erős falakat építenünk életünkben. Olyan falakat, amelyek védelmezik a számunkra fontos értékeket, ugyanakkor teret adnak a változásnak és a másokkal való érintkezésnek.