Mottó: Ha változtatni akarsz,
ne a régivel harcolj,
minden energiáddal az új építésén dolgozz!
Szókratész
Széles körben elterjedt az az ismeret, hogy Vízöntő korban élünk, bár sokan nem tudják, hogy pontosan mit is jelent, úgy eredetét, mint tartalmát tekintve. Itt nem térek ki sem a precesszió jelenségére, sem az előzmények sorára, a nagy világhónapok levezetésére. Aki az olvasók közül véletlenül nem tájékozott az ügyben, s érdekli a téma, az általam egyik legkorrektebbnek tartott interpretációt ajánlom Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve utolsó fejezetét, a Nagy Napciklust. Jelen dolgozatomban arról szeretnék beszélni, hogy mikor is kezdődött– kezdődik- vagy kezdődni fog ez a 2160 földi évig tartó nagy korszak.
Minden komolyan vehető elemzés beszél arról, hogy a világkorszakok váltása sohasem úgy történik, hogy megáll a Föld és az arkangyalok harsonáinak figyelemfelhívó zengzete után egy égi szózat bejelenti, hogy íme, most kezdődik a következő korszak. Sok száz év, de még akár egy (két) egész világhónap is jelenthet átmosódást egyik jegyből a másikba. S nemcsak időbeli csúszások mutatkoznak, hanem térbeliek is, az egyes kultúrák nagyon eltérő mértékben követik a precessziós mozgással összefüggő változásokat. Ennek is több oka lehet, a legkézenfekvőbb az - az egyéni életből is jól ismert jelenség, hogy az ember nehezen mozdul ki komfortzónájából, azok a körülmények, amelyeket megszokott, valódi vagy vélt biztonságot jelentenek, és nem szívesen hagyja el őket, hogy vakrepülésbe kezdjen az ismeretlen új felé. Emiatt aztán mindig nehéz vajúdást jelent az új világkorszak megszületése, még akkor is, ha viszont mindig vannak egyes személyek és csoportok, akik fogékonyabbak a más minőségű energiákra és nyitottan fogadják a friss áramlatokat, ráülve- állva azok hullámaira – újabb nyitott kérdés marad egyelőre az, hogy milyen szándékkal és eredménnyel.
A Vízöntő-kor kezdetét számtalan esetben próbálták és próbálják meghatározni. Némelyek még abban akarnának élni, hogy el sem kezdődött, hanem majd a jövőben valamikor fog. Mások különféle határnapokat, jobb esetben valamilyen történelmi periódust jelölnek meg, mi szerint ezekhez lenne köthető a korszakváltás. Ilyen például a második világháború, az atombomba bevetése, az 1962. február 4-5-i halmazat a Vízöntőben (a 7 ősbolygó mind ott tömörödött), az 1999-es napfogyatkozás, s most frissiben 2020.12.21-én a sokszáz év után ismét parallel együttállásba került Jupiter-Szaturnusz a Vízöntőben. Erre a legutolsóra vissza fogok még térni. Egyelőre próbáljuk meghatározni, hogy tényleg vajon mikorra is datálható ez a nagyon fontos fordulópont. Az első bekezdésben már hivatkozott Baktay-féle elemzés a nagy francia forradalom csúcspontjának idejére teszi a Vízöntő kor kezdetét, ami igen kézenfekvő, hiszen a forradalom hármas jelszava: Szabadság, egyenlőség, testvériség, egy az egyben megfelel a Vízöntő típus és a Vízöntő-kor jelszavainak is. A magam részéről bátorkodtam még visszább araszolni jelenlegi civilizációnk történelmében, amennyiben az 1600-as éve közepe tájára, az angol polgári forradalomként számon tartott korra datálom az új korszak elejét. Ha ebből a dátumból levonjuk a 2160 évet, akkor i.e. 500-at kapunk. A Holt tengeri tekercsek fellelése és (iszonyatos lassúsággal történő) feldolgozása során át kellett értékelni Krisztus legendáriumát, mert belépett a képbe az addig is ismert esszénus vallási közösség szerepe, akiknek a tanai folytak át a krisztusi tanításokba. Az esszénusok felbukkanását most az i.e. második századra datálják, de ők sem a semmiből kerültek elő, bizonyára komoly előzményeik voltak, például többek között a héber vallás egyistenhite.
Visszakanyarodva ahhoz a feltevéshez, hogy az 1600-as évek közepétől lehet számítani a Vízöntő kort, ekkor kezdődött meg az óriási tömegeket érintő paraszti létforma fokozatos, ám rohamszerű felbomlása, az ipari termeléssel a foglalkozások, szakmák differenciálódása, a polgárosodás és az individualizálódás, az egyéni törekvések előtérbe kerülése. Az intellektus, racionalitás szembeállítása a vallással (felvilágosodás), mind-mind jellemezhető a vízöntőséggel. A több hullámban jegyzett ipari forradalmak, hiszen a modern technika kifejezetten az Uránuszhoz tartozik. Magának az Uránusznak az 1781-es felfedezése, előbb az angol polgári, azután meg a sokkal markánsabb nagy francia forradalom, majd a forradalmak sora a maguk anarchiájával ugyancsak jellegzetesen kapcsolódnak a Vízöntő jegyhez. S ha még maradnának kételyek a nagy korszakváltással kapcsolatban, vessünk egy pillantás a szimbolikára. A Vízöntő jelképe az ifjú (vagy bölcs öreg), az ember, illetve az angyal. A barokk felbukkanása és virágzása ugyancsak a tárgyalt korra esett, s a barokkban eléggé feltűnő módon jelentkezett az angyalok és angyalkák túlburjánzása.
Gyökeresen megváltozott tehát a világ, az addig sokezer – mondjuk i.e. 10000-től a 17-18. századig eltelt nagyjából 12000 – éven át a kialakult gazdasági rendszerekkel együtt járó, pontosan szabályozott létforma felbomlása valóban hatalmas felfordulással járt és jár folyamatosan, napjainkig, s még tovább. Minden változásnál számolni kell a vadhajtásokkal (lásd: nácizmus és egyéb diktatórikus formák), gyermekbetegségekkel (különféle, a társadalmi igazságosság érvényesítésére irányuló kísérletek). Ezeket vagy kinövi az emberiség, vagy sem. Ha figyelembe vesszük a már idézett Baktay könyvben is szereplő Világhoroszkópot, láthatjuk, hogy a Vízöntő korban éri el a mélypontot a precessziós haladás. Innen nincs tovább, komoly válaszúthoz érkeztünk: vagy beleveszünk a sötét anyagba, vagy elindulunk (majd) a felfelé vezető úton.
Nagyjából 12000 évet lehet számítani jelenlegi civilizációnk azon részére, amikor kezdett kialakulni valamilyen társadalmi struktúra, az ősközösséginek nevezett társadalomtól a matriarchátuson át az egyre dinamikusabban egymásra következő változásokon át mostanáig. Ez az idő alig valamivel marad alatta a Nagy Napév felének (25920 : 2 = 12.960 év). Nem tudni, hogy a feltételezett megelőző civilizációknak (Atlantisz, Lemúria, Mu) mikor járt le az ideje, vajon megértek-e akár egy fél Napciklus kört, avagy talán több kört is. Mindenesetre azt, hogy a jelenlegi kultúránk válaszúthoz ért, nem nehéz belátni mindazoknak, akik nyitott szemmel járnak a világban. A kollektív és egyéni felelősség kérdései merülnek fel nap, mint nap. Felelősség a gazdaságért, a fogyasztásért, az információáramlásért, az információ értelmes felhasználásáért, s főként: immár egyre inkább előtérbe kerül a kezdeti eufória után a legkényesebb kérdés: a szabadság felelőssége. Ha majd mindenki tudja és tiszteletben is tartja, hogy saját szabadsága addig tart, ahol a másiké kezdődik, akkor érhetünk a felszálló ágba. Úgy tűnik, ettől még rendkívül messze vagyunk. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a Vízöntő kor a 17. században kezdődött, a mostanáig eltelt 300-320 év a klasszikus epikai szerkezet analógiájával a bevezetésnek felel meg. A bevezetésnek, amelyben megjelenik a helyszín és kor, felvonulnak a szereplők, s a konfliktus illetve a majdan kibontakozó cselekmény előzményeit is megismerjük. A konfliktus már javában tart, legalább a 20. század elejétől, de még inkább közepétől, egyre sűrűsbödő és egyre jelentősebb kozmikus jelenségektől is kísérve. Az utóbbi két év jelentős konstellációját, a Szaturnusz-Plútó együttállást követő, 2020.12.21-i csúcspontú Jupiter-Szaturnusz parallel együttállás is valóban kiemelkedő jelzés lehet. Na nem azért, mintha maga a két óriásbolygó konjunkciója olyan ritka jelenség lenne – történelmi léptékkel különösen, kozmikus léptéknél meg egyenesen észrevehetetlen, hiszen 20 évenként létrejön. Azonban nem pont úgy, ahogyan most: nemcsak a függőleges, hanem vízszintes koordinátáik is fedésben voltak. Ebben a formában valóban évszázados ritkaságról beszélhetünk, még történelmi léptékben is, hiszen kb. 800 évvel ez előtt volt utoljára hasonló együttállásuk. A betlehemi csillag analógiát emlegetik ezzel összefüggésben, bár a betlehemi csillag is erősen vitatott (ahogyan Krisztus feltételezett születésének ideje is). I.e. 6-ban, a gregorián naptár szerint november 30-án volt
egy konjunkció a Halakban (a kereszténység világhónapjában). De üstökösre és/vagy más, gyorsabb égitestek hármas együttállására is rátestálták a betlehemi csillag előjelet. Most pedig hosszan együtt állt már két óriásbolygónk, de az egzakt konjunkcióhoz megvárták, amíg átléptek a Vízöntőbe, ráadásul a téli napforduló idején. Tekintetbe véve a földi és égi előzményeket – köztük a legutóbbi covid pandémiát és következményeit - kézenfekvőnek tartom azt a feltevést, hogy ez az időzítés éppenséggel a bevezető lezárását jelzi és csak remélni tudom, hogy már a konfliktusét is. A Vízöntő kor már régen elkezdődött – ha elfogadjuk ezt a körülményt, ha nem. Az egészen bizonyos, hogy a kozmosz őrli az időt és megállítani nem lehet.
2021. január