Írásainkban gyakran előforduló szakkifejezések, fogalmak magyarázata.
Állatöv – Zodiákus
Az Ekliptika, a Nappálya hagyományos neve. A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az Ekliptika mentén úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig „tartózkodik”. Ugyanígy az egyes bolygók is aktuális helyzetük és haladásuk folytán más és más csillagképek irányában látszanak, egy 6-7 fokos sávban: „övben”. A csillagképekről lásd még a Jegyek címszót. Azért nevezik Állatövnek, mert az európai jellegű kultúrkörben elterjedt elnevezések alapján a 12 jegyből több mint a felét: hetet állatok szimbolizálnak és a kisebb hányad, öt jegy az úgynevezett emberi. Az állati jegyek inkább ösztönösek, az emberiek kevésbé ösztönösek – legalábbis törekszenek erre. Állati jegyek: a Kos, Bika, Rák, Oroszlán, Skorpió, Bak és a Halak. Emberiek: Ikrek, Szűz, Mérleg, Nyilas (mert a kentaur felsőteste, így a feje is emberi) és Vízöntő. Ez a kategorizálás csupán egy a sok közül, a névmagyarázat miatt helyeztem itt el.
Ascendens
Felkelő pont, vagy kiterjesztett értelmezésben:
felkelő jegy. A valóságos napkeltekor a Napot megpillantjuk azon a (vizsgált földrajzi helyre vetített) horizont-metszésponton, ahol éppen látszólag felemelkedik. Amikor más időpontban – például éjjel – születik valaki, akkor is felemelkedik a horizont keleti metszéspontján valamely része a Nappályának – ez az Ascendens. Ezt nyilvánvalóan nem látjuk semmilyen formában, de kiszámítható.
A Nap-jegy a horoszkópokban
az alapkaraktert jelenti, ösztönös tulajdonságaink együttesét, de ez
az Ascendens jegyén keresztül szocializálódik. Az Ascendens és az ott kezdődő I. ház (ha van benne bolygó vagy bolygók, akkor azzal/azokkal együtt) ugyanis a személyiség, amely tartalmazza már a nevelés, nevelődés során történő módosulásokat is, az alapkarakterhez képest.
Rendszeresen felmerül a kérdés, hogy „melyik az erősebb” a Nap-jegy vagy az Ascendens vagy hogy „mikortól kezd el az Ascendens érvényesülni”. Nos, ezek is olyan tényezők, amelyeket pontozással és határozott választóvonallal nem lehet értékelni. Az egyéni horoszkópból derül ki akár az egyik, akár a másik kérdésre a felelet, mert ahány ember, annyiféleképp nyilvánul meg dinamikában vagy/és időben. A Nap-jegyen és az Ascendensen kívül még egy sereg alapelem, s azoknak gyakorlatilag végtelen számú variációja informál a személyiségről.
A képletekben mindig a bal oldalon helyezzük el a felkelő jegyet, oda rajzoljuk be az Ascendenst. Illusztrációnkon – ahol csak a házak szerepelnek a rajzon – ez a Vízöntőbe esik. A horoszkópban fordítva szerepelnek az égtájak, mint a térképen: bal oldal a kelet, jobb a nyugat, fent van a dél és lent az észak.
Asztrológia
Tükörfordításban csillagtan, népszerű nevén: csillagjóslás. Tulajdonképpen egyik sem fedi azt a fogalmat, ahogyan a komolyan vehető asztrológiát műveljük. Az égitesteknek a kozmoszhoz (jegyek), a Földhöz (házak) és egymáshoz (fényszögek) viszonyított helyzetéből (konstellációból) von le következtetéseket. Minden időpillanatnak megvan az ilyen kozmikus lenyomata, s az tartalmazza annak a pillanatnak összes jellemzőjét, múltját- jelenét és mindazt, ami abból következik – vagyis a jövőjét. Egyelőre rejtély, hogy ez milyen módon működik, többféle elmélettel próbálják (próbáljuk) megmagyarázni, de egyik sem eléggé meggyőző és a legkevésbé sem meríti ki a tudományos igényeket. Arra nézve létezik a tudományos kritériumoknak is megfelelő adatbázis, hogy statisztikailag kimutathatók a következetesen megállapítható összefüggések a kozmikus és az emberi jelenségek között.
Az asztrológia földi nézőpontból vizsgálja az említett elemeket, vagyis úgy, ahogyan innen a Földről látjuk. Emberi léptékben az ÉN világa az univerzum közepe, onnan képes körültekinteni, önmagához képest fogalmaz meg szinte mindent. Az asztrológia abban segít, hogy nagyobb egység részeként láttatja a jelenségeket, a személyiséget, vagyis voltaképpen egy életfilozófia a megfelelő útmutatásokkal, orientációkkal és összefüggésekkel.
A leggyakoribb- és közismertebb a személyi horoszkópra alkalmazott asztrológiai tevékenység. Eszerint a konstellációból értesüléseket lehet szerezni arról, hogy az illetőnek hogyan alakul jelleme, személyiségfejlődése, milyen a kapcsolatrendszere, életének folyamata, melyik életterületen lehet különösebb erőfeszítések nélkül sikeres és melyeken szorul jelentősebb fejlesztésre. A karmikus összefüggésekre is rávilágít. A jövőre vonatkozó tendenciák, egymásba hömpölygő folyamatok – a következmények – éppúgy benne vannak ebben az időpillanatban, mint a jellemzés. Különféle prognózis-módszerekkel következtetéseket lehet levonni a változásokra és előre jelezni azok bekövetkezését. Ez a rész volna a ´csillagjóslás´, de sok asztrológus, köztük magam is, jobban szereti a prognózis vagy előrejelzés kifejezéseket.
 |
Jean-Baptiste Morin
1583-1656 |
Az asztrológia önálló ismeretként a XVI-XVII. század tájékán kezdett elválni az asztronómiától. Az utóbbi a csillagászat, mint tudományosnak elismert tan, s a kozmikus jelenségek fizikájával, kémiájával stb. foglalkozik, s immár semmiféle érzékelésen túli kivetítést, mérésekkel nem ellenőrizhető észlelést nem enged meg.
Beláthatatlanul sok asztrológiai iskola létezik, egyidejűleg is, a történelmi folyamatban pedig még inkább. Minden olyan népnek megvolt- megvan a maga asztrológiája, amely réges-régóta komolyabban foglalkozott a kozmosz tanulmányozásával vagy/és matematikával. Korunkban, amikor előbb a különféle segédtáblázatok majd pedig a számítógépes programok révén rengeteg ember számára hozzáférhetővé vált a horoszkópkészítés eredetileg igen bonyolult és magasabb geometriai ismereteket igénylő tudománya, gombamód szaporodnak az újabb és újabb iskolák, al-ágak, sokszor egyszerűen csak fantázianevek, továbbá valahonnan előásott ősi (avagy: „ősi”) ilyen-olyan asztrológiák. Ezek értékének megítélését bízzuk az időre, itt csupán azt szeretném kihangsúlyozni, hogy van néhány alapelem, amely mindegyik komolyan vehető megközelítésben azonosan vagy nagyon hasonlóan szerepel. Ilyen a 12 alaptípus, a főbb – a bolygók címszónál itt is megjelölt – égitestek prioritása, az Ascendens (pontosabban: a vízszintes és függőleges tengely, mellyel itt most nem foglalkozunk) számítási metódusa következésképp helyzete, s néhány egyéb lényeges alapelv.
Asztrológia a gyakorlatban – mire jó?
Az asztrológia voltaképpen filozófia, életfelfogás, amely a nagy egészbe való beilleszkedést segíti a gyakorlati életben, kapaszkodót jelent abban, hogy rendszert találjunk a rendszertelenségben.
Olyan
összefüggések fölismeréséhez segít hozzá, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz, ezen keresztül pedig a másik emberhez. Ezáltal nemcsak jobban érezheti magát az ember a saját bőrében, hanem kapcsolatain – azokon belül természetesen az oly fontos párkapcsolatán is – sokat javíthat.
Iránymutatásul szolgál döntés előkészítési helyzetekben, döntéseknél. Más, objektívebb megvilágításba helyezhetjük segítségével azokat a szituációkat, amelyeknek részesei vagyunk, s emiatt nyilván szubjektíven ítéljük meg. Jelenünk alapja mindig a múlt – a régi események, benyomások, beidegződéseket kiváltó tényezők átértékeléséhez az egyik legjobb módszer.
A tanfolyamokon a technikákon kívül a hallgatók gondolkodásmódja változik (jó esetben), s higgadtabban, objektívebben bizonyos (kozmikus) távolságból képesek szemlélni a világot és önmagukat.
Az
egyéni tanácsadásnál igen fontos szempont: a horoszkópokból jól lehet látni, hogy a megismételhetetlenül egyedi, senki máshoz nem hasonlító embert miként lehet jól megközelíteni, milyen tényezőire kell nagyobb hangsúlyt helyezni, s melyekre kevésbé.
A módszer mentes attól a tipizálástól, ami 10-20- vagy akár 50 altípusba sorolja az embereket, s kevésbé ad teret az egyéniesítésnek. Az
eredmény tartós és dinamikusan fejlődik tovább, annál inkább, mert az elemzett személy hangfelvétel alapján vissza tudja hallgatni az elemzést, s mindig új elemeket fedez fel benne.
Sokrétű élményt jelent általában egy alaphoroszkóp-elemzés, s az egyes emberek mást és mást emelnek ki a rétegekből. Néhány motívum: „Végre megértenek úgy, hogy nem kell magyarázkodni”; „Sejtettem (tudtam) én mindent, ami elhangzott, nagyon jó megerősítéseket kaptam ebben.” „Megvilágította problémáim okát”. „Megértettem, miért nem tudok következetes lenni egyféle álláspontomhoz.” „Elfogadom magam.” „Elfogadom a többi embert.” stb.
Az elemzés után az érintett jobban a saját kezébe tudja venni a sorsát, mert biztosabbnak érzi magát azokban a dolgokban, amelyeket addig is sejtett, de hiányzott hozzá egy külső megerősítés.
Lásd még az Egyéni tanácsadás, Tanfolyamok, csoportok és Vélemények menüpontoknál is.
Bolygók
Planétáknak is de ha pontosak akarunk lenni, égitesteknek is szoktuk emlegetni. Azokból az elemekből, amelyekkel a horoszkópokban számolunk a Nap és a Hold nem bolygó, hanem a Nap csillag, a Hold pedig a Föld kísérője.
Csillagászati értelemben röviden: bolygó az a jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag körül kering, s elég nagy ahhoz, hogy hozzávetőleges gömb alakot vegyen fel. A Naprendszerben a jelenlegi (2010) álláspont szerint 8 bolygó kering a centrális égitest, a Nap körül. A Plútót egy 2006. augusztusi prágai csillagászati kongresszus megfosztotta bolygó minősítésétől és megállapítottak hozzá egy új, ’törpebolygó’ fogalmat. Eszerint bolygók: Merkur, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptun. Nevük a görög-római mitológia latin megfelelője, kivéve a Földet, valamint az Uránuszt, mert ez utóbbi az eredeti görög nevet viseli. Több kategória szerint is osztályozza a csillagászat bolygóinkat, a két legismertebb a belső és külső, valamint a Föld típusú és Jupiter típusú bolygók.
Az asztrológia – legalábbis a modern asztrológia –
10 égitesttel számol, amelyek: Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptun és Plútó. Amint látjuk itt szerepel továbbra is a Plútó, amelynek óriási (asztrológiai) ereje rácáfol fizikai kicsinységére. A
bolyókat – akár a jegyeket is – tulajdonságokkal ruházzuk fel (amelyek egyébként névadójukként szereplő megfelelő görög istenek vonásaival erősen analógok), s aszerint értelmezzük az egyes képletekben, hogy milyen jegyben voltak adott időpillanatban, milyen házban – ezeknek jelentésével ugyanis keveredik a bolygó jelentése – és hogyan kapcsolódtak a többi égitesthez – Ezt nevezzük tulajdonképpen konstellációnak.
Az asztrológia is kategorizálja az égitesteket különféle szempontok szerint. Ebből is csak két csoportosítást említek itt: az ősbolygók: Nap, Hold, Merkur, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz – a szabad szemmel is látható égitestek, amelyeket ősidők óta figyeltek a csillagnézők. Az újkori (vagy: generációs, transzszaturnális, transzcendens) bolygók felfedezése akkor kezdődött, amikor már technikailag fejlett távcsöveket készítettek. Az Uránuszt 1781-ben Herschel, a Neptunt 1846-ban Galle, a Plútót 1930-ban Clyde Tombaugh találta meg az égbolton. A másik gyakran használt csoportosítás a klasszikus asztrológia megfogalmazásában a „kártékony” és „jótékony” planéták nevet viseli. Modernebb szemlélet szerint nem minősíthetjük így az égitesteket, mert mindegyiknek megvan a maga progresszív és – finoman fogalmazva – kevésbé progresszív olvasata.
Bolygók jegyhelyzete
Asztrológiai szakkifejezéssel: kozmikus helyzet. Ezen azt értjük, hogy egy megfelelő pillanatban, például egy születés pillanatában, az Állatöv (Nappálya) melyik 1/12-ében tartózkodtak – a Földről nézve – az égitestek. Ezt a helyzetet jelöli az asztrológia úgy, hogy pl. a Hold a Nyilasban vagy a Mars az Oroszlánban áll. A kozmikus helyzet értékelésénél figyelembe vesszük azt is, hogy bizonyos bolygók bizonyos jegyekkel harmóniában vannak, tulajdonságaik emlékeztetnek egymáséira, s azokban a jegyekben különösen erősek, könnyedén meg tud nyilvánulni eredeti mivoltuk, míg másutt – ahol drasztikusan eltér a jegy és a bolygó „tulajdonság-együttese” – gyengék, nem tudják hozni az alapértelmezést, vagy csak nagyobb erőfeszítések, kompenzálás (sokszor: túlkompenzálás) árán.
Illusztrációnkon a nyíllal jelölt elemek az Ascendenstől a horoszkóp óramutatóval ellentétes forgási irányához igazodva: Bak Ascendens, Szaturnusz a Vízöntő jegyében, Hold a Bikában, Nap és Uránusz pedig az Oroszlánban. (Az újkortól felfedezett bolygókat: Uránuszt, Neptunt és Plútót többféle jellel jelölik, mert náluk még nem alakult ki az egységes jelölési rendszer, mint a régen is ismert égitesteknél.)
Ezen az ábrán egyidejűleg láthatók a bolygók a Nap körüli pályájukon és – szaggatott vonalakkal jelölve – a Földről szemlélt, a jegyekben elfoglalt pozícióikban.
Nap a Bika előtt, a Hold a Vízöntőben, Merkur a Kosban, Vénusz az Ikrekben, Mars a Bakban, Jupiter a Halakban, Szaturnusz és Uránusz a Nyilasban, Neptun a Bakban és Plútó a Skorpióban.
Lásd még ugyanitt a Retrograditás címszónál, valamint az Asztrológiai alapfogalmaknál és a Sorozatok bevezetőjében.
Bolygók kozmikus helyzete
Lásd a Bolygók jegyhelyzete címszót és az ott található egyéb hivatkozásokat.
Csillagképek
Lásd a jegyeknél
Ekliptika
Lásd: Nappálya
Ezoterikus, ezotéria
Felszálló Holdcsomó
Lásd a Holdcsomónál
Fényszögek
Szakszóval: aspektusok. Az asztrológiai hagyomány szerint bizonyos meghatározott távolságokon (eredetileg 30 fokos lépésekben) kapcsolatok létesülnek a bolygók között, amelyek – jellegük szerint – megmutatják azt, hogy a bolygók jegy- és házhelyzetéből tulajdonképpen milyen olvasat érvényesül, az úgynevezett harmonikus, vagy inkább a diszharmonikus. A fényszögeket is ezekkel a kategóriákkal különböztetjük meg, s ezért kétféle színnel is jelöljük. A támogatást, sima előrehaladást, előnyös tehetséget, tulajdonságokat stb.-t jelentő harmonikus aspektusokat zöld, a gátlást, akadályt, hátráltatást, próbatételt, kihívást jelentő diszharmonikusokat pedig piros színnel. Sem a sikert nem garantálják a harmonikus, sem a kudarcot a diszharmonikus fényszögek, hanem adottságokat mutatnak, amelyekkel gazdálkodni tud az ember.
Házak
 |
A házak sorszáma
a kettős belső körben
látható |
Az egyes életterületekre utalnak a házak, amelyekből ugyanúgy 12 van, mint a jegyekből és minden ház hasonlít egy-egy jegyre, analóg vele. Az I. ház a Kossal, a 2. a Bikával, 3. az Ikrekkel és így tovább. A házakat mindig ott kezdjük el beosztani, sorolni, ahol az Ascendens van, a felkelő pont (az Ascendens) az I. háznak az eleje, csúcsa, majd az óramutató járásával ellentétes irányban következik a többi ház. Az egyéni variációknak a keretét adja meg, hogy melyik ház milyen jegybe kerül. Amikor pedig elhelyezzük a bolygókat is aszerint, ahogyan egy meghatározott időpillanatban álltak, akkor még nagyobb változatosságot tapasztalhatunk, aszerint, hogy melyik bolygó milyen jegybe és milyen házba esik, ezek mennyire vannak egymással összhangban vagy sem, mit üzen az a hármas információtömeg, amit egyenként jelentenek az egyes elemek.
A házak közül kiemelt jelentőségű az I. mivel az maga a személyiség, az Én (lásd az Ascendens címszónál). A vele szemben lévő VII. ház a kiegészítés, a Te – a társ. A IV. ház az otthon, eredet és egyik szülő (rendszerint az apa), a vele szemben lévő X. pedig az a csúcs, ahová kiemelkedhet az ember, a karrier, én-érvényesítés, a külvilág előtti tekintély és a másik szülő (általában az anya). Amit látható itt is, ezeket a házakat római, a többit arab számokkal jelöljük. A közbenső házakat is felsorolom néhány címszóval jellemezve, korántsem teljes jelentéstartalmukkal:
• 2. az anyagiak;
• 3. kommunikáció, kontaktus, közlekedés, tanulás és testvér;
• 5. örömök, párkapcsolat, gyermek, barátok, hobbi, szabad idő;
• 6. munka és áldozatvállalás, betegségek, háziállatok, karma és após;
• 8. veszteségek, halál, önnevelés, mások révén szerezhető haszon;
• 9. életfilozófia, természettel való viszony, külföld, felsőbb vagy autodidakta tanulmányok, unoka;
• 11. segítő erők, pártfogók és akiket mi pártfogolunk, késői szerelem és ilyen gyerek, az élet eredménye;
• 12. izoláció, kényszerű vagy vállalt magány, titkok, titkos működés és ellenségek, hosszú utak, anyós.
Holdcsomó
A Holdcsomó
nem látható, mint a Nap, Hold és a bolygók, csillagok, hanem
kiszámítható két pont: a Nap és a Hold pályájának a kettős metszéspontja. Egymástól hajszálpontosan 180 fokra helyezkednek el, az Állatöv két szemben lévő pontján. A
Földhöz képest északra tartó metszéspontot felszálló Holdcsomónak (klasszikus nevén: Sárkányfejnek), a
déli irányút pedig leszálló Holdcsomónak (Sárkányfaroknak)
nevezzük.
A leszálló Holdcsomó jegyhelyzete informál az előző életek karmikus hozadékáról, beidegződésekről. A felszálló Holdcsomó jegye pedig arról informál, hogy a mostani életben milyen feladat aktuális, milyen feladatot kell az embernek megoldania, összehangolva minden emberével, akivel egy időben inkarnálódik, de különösen nyilván a közel állók karmájával.
A Holdcsomó tehát egy számított pont-pár, s jegyhelyzete és haladása független minden más horoszkópelemtől, bizonyos értelemben még eredőitől: a Naptól és Holdtól is. Vagyis sem a Nap-jegyhez, még kevésbé az Ascendenshez és egyéb hangsúlyos motívumokhoz nincs köze, hanem önálló asztrológiai horoszkópelemet képez, amely mutatja az imént jellemzett karmikus hozadékot és feladatot.
Lásd még a kezdőoldalon, a Karmabontás tréningnél, a Sorozatokban
Holdcsomók haladása, jegyhelyzete
Ahogyan a Nap, Hold és a bolygók keringenek pályájukon, s a Földről szemlélt látszólagos haladásuk idejét megállapíthatjuk, úgy a Holdcsomó-párnak is megvan a maga keringési ideje. Viszonyításként: a Nap egy év, vagyis 365 nap alatt teszi meg a maga (látszólagos) körét, a Merkur és a Vénusz a Naphoz közel közlekedik, így ezek a bolygók is kb. egy év alatt futják be (látszólagos – s innentől nem ismétlem ezt, de továbbra is így értendő) pályájukat. A Mars majdnem 2, a Jupiter közel 12, a Szaturnusz 28-30 év alatt. Az Uránusznak 84, Neptunnak 165 és a Plútónak 250 év kerekített értékben a haladása saját pályáján. A Holdcsomó a maga körét 18,5 év alatt futja be, méghozzá ellentétes irányban, mint a bolygók. (A Kezdőoldal utolsó blokkjában elhelyezett dátumokból és hozzájuk rendelt jegyekből jól látszik, hogy hátrafelé halad a sor.) Még egy fontos körülményt kell megemlíteni: a forgalomban lévő efemeridák (bolygóállásokat napi pozícióikban tartalmazó táblázatok, kiadványok) és számítógépes asztrológiai programok kétféle módon számítják a Holdcsomó haladását. Az átlagos számítási metódus szerint minden nap 3 percet hátrál a Holdcsomó-pár. A másik számítási metódusban előre- hátra haladást jelölnek a táblázatok illetve programok és a kétféle adat között nem ritkán 1-2 foknyi és még több különbség is lehet. Ennek általában is van jelentősége, de különösen ott nő meg, ahol éppen egyik jegyből a másikba vált ez a lényeges horoszkópelem. Ilyenkor azt látjuk, hogy az egyik módszer szerint például Halak, a másik szerint Vízöntő a felszálló Holdcsomó pozíciója. A blogunk tárgyát képező karmikus megközelítéshez egyértelműen az átlagos haladás alapján számoló táblázatok és programok a jók. A Magyarországon legelterjedtebb Placidus programban be lehet állítani, hogy melyik módszerrel kíván dolgozni a program kezelője, s az Efemerdiák bevezetőiben rendszerint feltüntetik, hogy milyen eljárással készült a Holdcsomók pozícióinak megjelölése. Ezt mindig ellenőrizni kell, ha valaki komolyabban szeretne foglalkozni a kérdéssel. Laikusként is érdemes utánanézni legalább akkor, ha egy jegy legvégén (27° felett) vagy a legelején (3° alatt) helyezkedik el a Holdcsomó.
Másfél évig van egy-egy jegypárban, tehát
körének meghatározása helyesebb így:
18,5-20 év a visszatérésének ideje. Az azonos Holdcsomó-periódusokban született embereknek tehát azonos a karmikus feladata is. Így gyanítani lehet, hogy ha két ember között 18-19 vagy 37-38 év a korkülönbség, akkor alighanem egyazon karmikus csoportba tartoznak. Természetesen mindig meg kell nézni a konkrét dátumhoz tartozó Holdcsomót, ha meg akarjuk állapítani ezt a tényt. Azért is lényeges a Holdcsomó haladásának kérdése, mert
sohasem közömbös, hogy éppen hol jár, de különösen kitüntetett az az idő, amikor visszatér valakinek
születésekor elfoglalt jegyébe. Az a másfél év, s azon belül különösen a pontos ismétlődés körüli néhány hét igencsak hangsúlyos az érintett számára. Ez
a nagy karmikus vizsgák („életvizsgák”) ideje, amikor az időarányosan elmaradt feladatok tornyosulnak fel látványosan előttünk, vagy kapunk olyan kemény feladatot, amellyel pótolható a mulasztás. Amikor szemben jár (9, 27-28, 46-47 éves stb. korban), az pedig rendszerint a nagy felismerések ideje. Előfordul az is, hogy megcserélődik ez a folyamat. Ami emberekkel kapcsolatos azt sohasem lehet merev skatulyákba gyömöszölni, s különösen vonatkozik ez a karma jelentkezésére, mert ahány ember, és ahány élethelyzet, annyiféleképpen mutatja meg magát. Jó esetben ahogyan haladunk előre az életben, s hagyjuk magunk mögött hozott problémáinkat, úgy enyhülnek a vázolt hatások is, vagy pedig: egyre jobban viseljük azokat (vagyis enyhülnek).
Példa a Holdcsomó haladásának értelmezésére: 1946. február 26-án a felszálló Holdcsomó az Ikrekben, a leszálló a Nyilasban volt. Az ekkor született embernél az első visszatérés 1964.08.02.-1966.02.20. között történt, a második 1983.03.14.-1984.10.01 között, a harmadik 2001.10.24.-2003.05.13.-ig tartó periódusban. Amikor ez az ember kb 9 éves volt, akkor került a Holdcsomó-pár a szemben lévő jegybe, tehát: 1955.04.13.-1956.10.30. között a felszálló Holdcsomó a Nyilasban, a leszálló az Ikrekben haladt. A második szembenálló időszak 1973.11.22.-1975.06.12, a harmadik 1992.07.04.-1994.01.21. között volt, s a negyedik jön 2011.02.14-2012.09.01-ig.A 20-21. századi Holdcsomó pozíciókról a Sorozatokban olvashatsz bőséges részleteket.
Holdcsomók házhelyzete
 |
Ebben a horoszkópban a felszálló
Holdcsomó a Rákban és a 11. házban
van, párja a leszálló Holdcsomó
pedig a Bakban és az 5. házban |
Az, hogy a Holdcsomó-pár milyen jegyekbe kerül annak a függvénye, hogy milyen év, hónap, napon születik valaki. Hogy melyik házakba, az pedig aszerint alakul, hogy az adott dátumon belül hány óra, perckor. (Lásd az Ascendens, Házak és a Bolygók jegyhelyzete címszavakat.)
Amennyire lényeges a Holdcsomók jegyhelyzete (ezzel foglalkozik a Karmabontás tréning), annyira fontos a házhelyzete is, s Martin Schulman a 12 házbeli pozícióról is írt könyvében. A kétféle értelmezés: jegy- és házhelyzet; annak a vizsgálata, hogy a személyiség általában hogyan hajlamos viszonyulni a karmához, továbbá azoknak a bolygóknak a helyzete, amelyeknek közük van a két Holdcsomóhoz, valamint a karmára utaló többi horoszkópelem – ezek az egységek adják a teljes összefüggésrendszerét a karmikus feladatnak.
Karmabontás tréningünkön – amint ez az ismertető szövegben is szerepel – kizárólag a jegyhelyzetet tudjuk analizálni, mert az egyértelműen tudható és mindenki számára azonnal érthető. A házhelyzetet nem mindenkinél lehet tudni vagy azért mert egyáltalán nem ismeri születésének óráját vagy ahhoz pontatlanul, hogy a házhelyzet egyértelmű legyen. A tréning kereteibe pedig a születési perc pontosítása nem fér bele. A többi szakmai résszel (a Holdcsomók urai, a velük kapcsolódó bolygók stb.) az asztrológiával nem foglalkozó résztvevők nem tudnának mit kezdeni. A házhelyzettel történő kombinálás a résztvevők és a tréninget vezetők dolgát alaposan megbonyolítaná- nehezítené.Megtalálhatók viszont a Holdcsomók házhelyzetének jellemzései a kezdőlapon. Ha valaki ismeri a születésének óra, percét és ennek alapján a horoszkópját, akkor meg tudja állapítani, hogy hányas házban van a Holdcsomója. Ha nincs még képlete, de ismeri a születési óra, percét, akkor meg tudja nézni a számos asztrológiai program valamelyikével a horoszkópját vagy megkér valakit, hogy nézze meg.
Holdcsomók jegyhelyzete
Lásd a Holdcsomók haladása, jegyhelyzete címszónál
Horoszkóp
A
horoszkóp szó óra-nézést jelent, ami azt is kifejezi, hogy nem elegendő ismerni a
születés idejét év, hónap, napra, hanem az
óráját, sőt percét is tudni kell. A
személyi horoszkópot arra az időpillanatra és arra a földrajzi helyre (településre)
számítjuk ki, amikor és ahol valaki a világra jön. A főbb alkotóelemei: a 12 jegy, benne – az óra perc függvényében – a 12 ház (lásd még: Ascendens, jegyek, házak), a 10 égitest (lásd: bolygók) és a két Holdcsomó (lásd ott). A bolygók között létesülő kapcsolatok megjelölésével (lásd: fényszögek) készül el a tulajdonképpeni horoszkóp, amelyhez még alkalmazunk néhány, itt nem részletezett kiegészítő elemet és eszközt. A
főbb alkotórészei mindenesetre az imént felsorolt tételekből adódnak össze:
jegyek, házak, égitestek és fényszögek. Az így nyert ábra alapján következtetéseket lehet levonni, melyekről az asztrológia címszónál olvashatsz többet.
A horoszkóp szó helyett gyakran használjuk a képlet, vagy születési képlet valamint a radix kifejezéseket is. A radix azt jelenti: ´gyökér´, s azért alkalmazzuk, mert minden további következménye az időpillanatnak az imént leírt konstellációban gyökerezik.
Horoszkópot felállítani korántsem csak egy ember születésére lehet és szokás. Állatoknak éppúgy lehet horoszkópot készíteni – ha ismertek az adataik persze, s élettelen dolgokra is. Egy autó megvásárlásának pillanatára (még jobb lenne, ha az autó „születésére” mondjuk a szalagról lekerülésére lehetne), házépítés megkezdésére, kapcsolat kezdetére, házasságkötésre, tervezett műtét idejére- bármire, aminek ismert az idő- és térbeli indulása.
Lásd még az egyéni tanácsadás és a Tanfolyamok, csoportok menüpontoknál
Jegyek
A Nap látszólagos útja az Állatövben (lásd ott), 12 nevezetes csillagkép előtt történik. Ezeket a csillagképeket a távoli múltba vesző időkben a babiloni birodalom csillagnézői alighanem visszafelé nevezték el. Megfigyelték, hogy az évek azonos szakaszaiban (azonos hónapjaiban) hasonló típusú emberek születnek, s az adott típus szerint láttak bele a megfelelő csillagképekbe különféle jelenségeket, állatokat, embereket, tárgyakat. Az elnevezések a különböző kultúrkörökben nem ugyanolyanok, de a tizenkettes rendszert tartják.
A
csillagképek azonban nincsenek fedésben azzal a fogalommal, amit jegynek nevezünk. Ennek két oka van. Az egyik egy olyan jelenség (precesszió), melynek következtében a Nap éves útja már nem ott kezdődik (Tavaszpont), ahol valaha, hanem hátrább vándorolt a Nappályán. Ennek a részletezésére itt nincs mód, de annyi utalást teszek, hogy emiatt vagyunk most a Vízöntő korban. A másik ok pedig az, hogy
a csillagképek – azon csillagok alakzatai, amelyeknek egyébként fizikailag semmi közük sincs egymáshoz; egészen más galaxisokhoz tartozó objektumok látszólagos formái –
korántsem egyforma szélességűek. Márpedig
a hónapok hossza közel azonos (a csillagképekhez viszonyítva mindenesetre). Ily módon
jegyeknek nevezzük az Ekliptika 12 db tizenkettedét, s a Tavaszponttól (a Nappálya és a földi egyenlítő metszéspontja, az a pont amit a Nap március 21. körül ér el) kezdődően
30 fokonként történő osztásban hívjuk úgy, hogy Kos, Bika, Ikrek, Rák …. stb.
A jegyekkel, egyes asztrológiai típusok különféle jellemzőivel és a jegyek rendszerével a Cikkek menüpontban több írás is foglalkozik.
Kaldeus-ciklus
A babilóniai csillagászat és asztrológia hagyománya, amely értelemszerűen csak azokkal az égitestekkel, az úgynevezett ősbolygókkal számol, amelyeket szabad szemmel lehet látni. Hosszú ideig (1781-ig) 7 ilyen égitestet tartott számon a csillagfejtés. A kaldeus-ciklus az egyes éveket egyes planétákhoz köti, de nem abban a sorrendben, ahogyan azt a Naprendszer természetes felépítéséhez igazodva számon tartjuk, hanem attól teljesen eltérő (lehet, hogy a babilóni istenek rangsorának vagy népszerűségének megfelelő) sorrendben. Egy mozaikszóval lehet a legjobban megjegyezni: Na-Ve-Me-Ho-Szat-Ju-Ma – értsd: Nap, Vénusz, Merkur, Hold, Szaturnusz, Jupiter, Mars. Kiszámítása úgy történik, hogy elosztjuk a keresett év számát héttel, s a maradék sorszámának megfelelő bolygó lesz az évre jellemző. Például: a 2013-as évre: 2013 : 7 = 287 egész és 4 maradék. A negyedik égitest ebben a ciklusban a Hold, tehát a 2013-as év a Hold éve. (Analógiái visszafelé: 2006, 1999, 1992, 1985, 1978 és így tovább.) Vagy: a 2009-es év osztható héttel, a „maradék” tehát: 0. Így ez az esztendő a Mars éve volt. A kaldeus-ciklusban is március 21-től, a Tavaszponttól számít a váltás és nem január 1-től. Annyi engedménnyel legfeljebb, hogy a hatóköre több, mint egy kerek esztendő, így valamivel előbb is érzékelhető.
Jelentőségét ne becsüljük túl.
Induljunk ki abból, hogy például a babiloni városállam berendezkedése és létformája milyen arányban áll a jelenlegi berendezkedésünkkel és létformánkkal. Mi sem érzékelteti jobban a módszer archaikus, s ezért egyre kevesebb használati értékkel bíró voltát, amire az elején is utaltam: hogy bár az Uránuszt immár több, mint kétszáz éve ismerjük, mégsem épült be – a Neptunnal, Plútóval együtt – a rendszerbe, holott az utóbbiak jelentősége szinte napról- napra, de legalábbis évtizedről- évtizedre egyre nő. Kétségtelen, hogy kissé átszínezhetik a soros esztendő folyását a Kaldeus-ciklus szerinti égitestek, de nagyon differenciáltan kell értelmezni őket. (Mint bármit az asztrológiában). S nemcsak azért, mert a világ egyik részének jó a másiknak meg éppen nem, ami majd történik, hanem azért is, mert minden oldalát megmutatja az adott égitest. Például az 1933-as év, melyben Hitler hatalomra jutott, a Nap éve volt. A Nap pozitív olvasata a fény, méltóság, öntudat stb. A vadhajtási viszont: túlzott, alap nélküli önbizalom, önkény, despotizmus s így tovább. A 2008-as év (pénzügyi világválság) jupiteri – úgy is, mint nagy szerencse. Az más kérdés, hogy az expanziónak, mértéktelenségnek is jelölője.
Karma
A karma szó szanszkrit, és azt jelenti tükörfordításban, hogy „tett”. Akció-reakció-ellenreakció vagy ok- okozat értelemben használjuk. A többféle karma-tan – korántsem egységesen, de – úgy tekinti, hogy sok életünk van, s tapasztalataink kvintesszenciáját a tudattalanban visszük egyik életünkből a másikba, s a különböző életek során különböző szerepekben és színtereken megdolgozzuk azt a feladat-csomagot, amit hoztunk magunkkal, ami tartalmazza mindazt, amit eddig elértünk. Jelen életünkben is arra fókuszálunk a legjobban, amit az előzményeinkben begyakoroltunk. A múltból hozott rendkívül erős beidegződések, fenntartások, félelmek, fóbiák, téves beidegződések; óhajok, vágyak, képességek határozzák meg motivációinkat, mindennapi életünket és nagyobb céljaink kitűzését. Ezek a tényezők azonban sokszor félrevisznek minket, mert már oly jól sikerült begyakorolni őket, hogy felesleges foglalkozni velük. Viszont tovább kell(ene) lépni, mert a mostani és további életeinkben más fajta, új feladatot, karma-részt kell megdolgoznunk. A karma tehát az ember aktuális sorsszerű feladataként is megfogalmazható.
A fentiekből kiderül, hogy a magam részéről semmiképpen sem értelmezem valamiféle „bűn és büntetés” szinten a karmát. Viszont azt vallom, hogy cselekedeteink, sőt: gondolataink is válaszreakciókat váltanak ki, s valamilyen formában visszatérnek hozzánk, visszaütnek ránk.
A karma finomabb és határozottabb jelzéseiből következtetni lehet arra is, mekkora súlyú volt az a cselekmény, amelynek következményeivel adott pillanatban szembe kell nézni, s arra is, mennyire sikerült ledolgozni a cselekményből származó (újabb) feladatot. Ha ugyanis megszűnik a jeladás, akkor megoldottuk a problémát.
Lásd még az egész honlapot…
Karma asztrológia
Ez
a kifejezés az utóbbi néhány évtizedben fokozatosan bekerült a köztudatba, pedig
túl sok értelme nincsen.
Az egész asztrológia a karmáról szól tulajdonképpen, legfeljebb számos esetben az elemző kihagyja ezt a megközelítést az értelmezésből. De akkor is benne rejlik minden pillanat konstellációjában. Vannak asztrológusok és asztrológiai iskolák, akik és amelyek elhanyagolható tényezőnek tekintik és sokkal inkább a praktikusabb, kizárólag a „földi”, gyakorlati ügyekre koncentráló egységekkel foglalkoznak, s vannak más asztrológusok és iskolák, akik és amelyek sort kerítenek külön a karmikus feladatok vizsgálatára is. Megint mások – köztük én is – szinte csak ezzel foglalkoznak, s eköré rendezik mondanivalójukat. Tapasztalatom, s ezért meggyőződésem szerint minden horoszkóp a számomra legfontosabb karmajelölő, a két Holdcsomó köré rendeződik. Egyes részleteiből is ugyanazokat a következtetéseket lehet – természetesen árnyaltabban – levonni, mint amiről a Martin Schulman-féle Holdcsomó irodalom beszél.
Bizarrnak hathat, hogy ehhez képest ennek a honlapnak a neve karmaasztrológia. Mivel azonban a karmára fókuszáló nézőpont (egyik) megfogalmazásaként ez van a köztudatban, s szeretnénk ha sokan értenék amiről beszélünk – ezért hát megadtam magam a Sorsnak és békésen elfogadtam az elnevezést. Viszonyítási alapként mondom, hogy azelőtt kézzel-lábbal tiltakoztam e kifejezés létjogosultsága ellen, de a karma időközben megdolgozott engem és engedtem az elveimből.
Karmabontás tréning
A
legmakacsabb olyan
kötésektől szabadulsz meg, amelyekhez körömszakadtáig
ragaszkodsz, bizonyos magatartásformát követsz általuk – és nem mégy velük semmire.
Olyan ez, mint amikor egy autó kereke kezd belesüppedni a sárba, s minél jobban nyomja a gázt a sofőr, annál jobban „elkapar” a kerék – vagyis annál nehezebb korrigálni a hibás magatartást. Ha minél hamarabb kiszáll az autóvezető és keres valami gallyat, ágat, deszkát, eléteszi a keréknek, nyomban meg tud szabadulni szorult helyzetéből. Ha pedig már nem tud magán segíteni, mert csak tovább vájja maga alatt a gödröt, akkor kell külső segítséghez fordulni.
A
beidegződéseket elengedni az egyik legnehezebb feladat, ezekben véljük megtalálni
önazonosságunkat és
biztonságunkat. A tréningen pontosan erre nyílik lehetőség: a téves beidegződések elengedésére azáltal, hogy felismerjük:
értelmetlen, sőt káros őket követni. Az új magatartásformával való kibékülés, az
eddig ismeretlen megtapasztalására történő nyitás a dinamikus fejlődés (elmozdulás)
kulcsa.
Azért nagyon hatékony ennek a tréningnek a formája, mert a „több szem többet lát” örök érvényű elven nyugszik. Egy horoszkópelemzésnél a Holdcsomó irodalmon kívül még egy ember (tudniillik az asztrológus) interpretálja – a saját látásmódja alapján – az érintett karmáját. A tréningen mindenképpen olyan sokrétű tükröződést kap és ad minden résztvevő, ami messze meghaladja egy önvizsgálat vagy egy külső analízis kereteit. Ugyanis több kiscsoportban olyan emberekkel dolgozik együtt, akik a gyakorlati életben képesek „tanulmányozni” karmáját. Akár a résztvevővel azonos, akár ellentétes karmikus csoportba tartozó személlyel kerül össze, akár pedig olyannal, aki hozzátartozóján, közeli ismerősén keresztül látja, éli meg ugyanazt a karmát, a másik fél rá tud világítani – méghozzá személyre szabottan és nem sémák alapján – olyan részletekre, amelyeket az ember saját magában nem ismer fel (nem akar felismerni). A probléma azonosítása mindig az első és a legnagyobb lépés a változáshoz, ebben nyújt rendkívül nagy segítséget a Karmabontás tréning.
Bármilyen élethelyzet képezheti azt a legnagyobb akadályt, amely elénk tornyosul, s amelytől sok esetben a többi területünk is gátolt lehet. Vannak természetesen tipikus problémák, amik miatt ehhez a tréningez folyamodnak a résztvevők. Ezek:
• Párkapcsolat hiánya; létesítése; elégtelen volta; megszüntetése
• Szülőkkel fenntartott viszony, leválás, feldolgozás
• Gyermek születése, gyermekkel való viszony javítása
• Önismeret
• Megtorpanás valamilyen területen vagy úton; „merre tovább” kérdés
• A beidegződések felismerése nyomán az elengedés szándéka
• Hivatásbeli, munkavállalással kapcsolatos problémák
• Egészségi állapot, betegség
• A karma tudatos kezelése
Karma jelölői a horoszkópban
A karmaasztrológia honlapon és a főszerepét játszó Karmabontás tréningben a karma legfontosabb jelölőjére, a Holdcsomó-párra koncentrálunk. Azonban korántsem csupán ezek mutatnak kiemelten a karmikus összefüggésekre, sőt. A Holdcsomók olvasata az európai asztrológiában csupán a XX. század második felében terjedt el, s a mai napig igen sokan nem is foglalkoznak vele. Klasszikus asztrológiai megközelítésben azonban számon tartjuk a karma bolygóját, házát és fényszögét – amellett persze, hogy továbbra is az egész horoszkóp sem szól másról, mint a karmáról.
A
karma bolygója a Szaturnusz, a hagyományok szerinti „Nagy Szerencsétlenség”, a Sorsbolygó, az idő ura (a görög Kronosz), a Küszöb Őre. Blogunk tematikája nem azonos egy asztrológiai tanfolyaméval, ezért itt részletesen nem ismertetem a Szaturnuszt, csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy 28-30 éves körének a
negyede az a híres 7 év, amely krízis-periódusokat jelent. Ahol áll (amilyen jegyben és házban) a Szaturnusz egy horoszkópban, az a terület különösen kiemelt karmikus szempontból.
A karma háza a 6. a munka és áldozatvállalás, betegségek, háziállatok, karma és após területe. Ennek a bővebb tartalmából is egy elemet emelek ki, éspedig a betegségekét. A karma jelzőrendszerének egyik legfrappánsabban alkalmazható eszköze, hiszen a fájdalmat, elesettséget mindenki megérzi és muszáj vele kezdenie valamit.
A karmának jegye nincs, de mivel a 6. ház analóg a Szűzzel, logikus, hogy ha ebben a jegyben áll egy kiemelt bolygó, akkor is érvényesül a karmához való közelség, a karma iránti érdeklődés. Ékes bizonyítéka ennek például az, hogy bár a Szűz rendkívül józan, szkeptikus és távolságtartó, mégis: az asztrológiát tanulók között nemcsak a föld elemű jegyekhez képest, hanem a 12 jegyhez képest is nagyobb arányban szerepelnek a Szűz-Napú vagy Ascendensű személyek.
Végül a karma fényszögének már a puszta neve is elég ijesztő: kvinkunx, s a horoszkópkör ívén egymástól 150 fokra elhelyezkedő égitestek között létesül.
Talán érthetőbb így: a valamivel szemben lévő jegy két szomszédjában álló bolygóval jöhet létre kvinkunx. Például: a Kossal szemben a Mérleg van, ennek egyik szomszédja a Szűz, a másik a Skorpió. Ha a Kos közepén, 15 fokon áll egy égitest és mondjuk a Szűz 14 fokán egy másik, akkor közöttük a távolság 149 fok – majdnem 150, s bizonyos tűréshatárral számolva megvan közöttük a karma fényszöge.
A kvinkunx természetéről: ritkán és igen kiszámíthatatlan időkben érvényesül, de amit jelöl, annak a súlyát megérzi az ember és hosszú ideig tart a feldolgozása – a karmikus nevelődés jegyében.
Karma jelzőrendszere
Minden időben és minden helyen olyan összefüggésrendszerben élünk, amely lépten-nyomon szembesít aktuális spirituális állapotunkkal és az ahhoz mért feladattal. Mindenben ott van a jel, amiből nem következik az, hogy egy lépést se tegyen senki anélkül, hogy ne vizsgálná meg alaposan a vonatkozó jeleket, mert ilyen módon sikeresen elmulasztaná az ember azt, hogy éljen. A feltűnő, makacs ismétlődéssel megjelenő jelekre viszont igenis érdemes odafigyelni, mert ilyenkor kifejezetten felhív valamilyen felismerésre vagy cselekvésre, változásra a karma. Olyan élethelyzetekben is célszerű nyitott szemekkel és fülekkel járni a világban, amikor válaszúthoz értünk, vagy éppenséggel megrekedtünk, s ha nem figyelünk kellőképpen, elmehetünk a nekünk szóló üzenet mellett. Persze aki nem fogadja el, hogy saját akaratán és erején kívül létezik másfajta rendező elv is, annak hiába üzenget a karma, nem fogékony ezekre a jelzésekre, s amikor már minden csontja összetörik az autójával együtt, még akkor is saját elképzelései szerint próbálja formálni maga körül a világot.Amint például a Gyalog galoppban a Sötét lovag.
A karma jelzőrendszere témáról kétórás előadást szoktam tartani, ennek tartalma természetesen nem fér bele Fogalomtárunk keretébe, legfeljebb címszavak ragadhatók ki belőle, így is igen bő terjedelmű.
Két nagy, jól elkülöníthető kategóriába sorolom a jelzéseket, méghozzá a provokált és a spontán módon érkező üzenetekre.
• A
provokált üzenetek bármilyen jellegű spirituális tanácsadás illetve előrejelzés útján érkeznek. Némely esetben még olyan egyszerű, nem tanácsadás szintű beszélgetés során is megesik ez, amikor a téma a jellem- és sorsformálás, formálódás. A válaszkereséshez sokféle eszközt igénybe vehet a kérdező: látók képességét, különféle kártyákat, horoszkópot, rúnát, Ji-Kinget, Jóskönyvet, kifejezetten tanácsadásra kifejlesztett játékokat, de ha egyszerűen belenyit egy, a polcról találomra leemelt könyvbe, akkor is kaphat választ vagy ihletet.
• A spontán módon megnyilvánuló üzenetek – mint már utaltam rá – átszövik az életünket. Ilyeneket hordoznak
o belső tartalmaink – ösztönök, pszichés működés, tehetség, egyéni értékrend, előző életekből származó úgynevezett átütések
o személyi kapcsolataink – szülők, nagyszülők, testvérek, rokonság, após-anyós, partner, gyerek, barátok és ellenségek, egyéb kapcsolatok – szomszédság, főnök, beosztott, kollégák – és rendkívül fontosak az állatokkal meglévő kapcsolatok
o információkat közvetítenek életünk eseményei, azon belül kirívóan a visszatérő, ciklikusan mutatkozó jelenségek és körülmények
o a feltűnő, szemmel láthatólag tendenciózusan meg- megjelenő, nem ritmikusan ismétlődő mozaikszerű jelenségek
o természetesen a konkrét üzenetek, amelyek hang, jelenés vagy intenzív megérzés és álom formájában érkeznek hozzánk
o ugyancsak fontosak az elvont, szimbolikus de háromdimenziós üzenethordozók, üzenetek – például állatok valamilyen (valóságos vagy virtuális) formában történő megjelenése, eseményekre, érzésekre rímelő szituációk, képek, megmozdulások. (Ezekhez hatékonyan lehet használni az álomfejtő- és szimbólum-szótárakat, az állatokról szóló ilyen értelmű irodalmat)
o visszajelzéseket kapunk a haladásra események formájában (megoldottnak vélt probléma mégis visszatér, ismét neki kell állni valamilyen módosításnak stb.)
o
jelzéseket kapunk a megrekedésre valamibe történt beragadásra, igen
változatos események formájában, melyek közül különösen fontos, látványos és
gyakori a baleset
o a betegségek – akár megerősítés, akár kiváltás, akár csak tapasztalat szinten a karma jelzőrendszerének legfrappánsabb és egyben legközismertebb eszközét jelentik.
o veszteségek és nyereségek (büntetések és jutalmak) ugyancsak erősen jelzés értékűek
o maga az a körülmény is jelzés, hogy minél jobban menekül valaki az üzenetek – értsd: a feladata – elől, annál sűrűbben és fájóbban kapja őket, s velük a feladatokat – igen változatos formában, s végül a
o kegyelem alighanem a legemelkedettebb visszajelzése, visszaigazolása a karmának.
A sok magyarázatból és példából, amit hozzá szoktam fűzni az egyes pontokhoz, egyet emelek ki. A személyi kapcsolatokon keresztül történő karmikus üzenetek teljesen konkrétak, hiszen közöttük például az a kritika, amit megfogalmaz velünk szemben szülőnk, barátunk, munkatársunk, partnerünk vagy gyerekünk – verbalizált, határozottan és névre szólóan célzott jel. Amikor valaki szembesül a Holdcsomója által jellemzett karmikus hozadékával és feladatával, gyakran hallom horoszkópelemzés és a karmatréningek alkalmával is azt a mondatot, hogy „pontosan ezt mondta el a minap a …..” – általában a partner, de néha mást is megneveznek üzenethozó gyanánt – gyönyörűen szemléltetve mindazt, amiről ebben a címszóban beszéltem.
Segíthetnek a jelek értelmezésében a Szimbólumok menüpontban található információk.
Karmikus csoportok
Közhelynek számít, hogy
nem véletlen, az ember hová és milyen környezetbe születik le, kik lesznek a szülei, egész családja, s így tovább.
Különféle szintű és nagyságú olyan halmazokat lehet felismerni, amelynek tagjai valamilyen szempontból – és egyúttal: valamilyen karmikus szempontból – együvé tartoznak. Ezek nagy része egybevág a szociológiailag is meghatározható csoportokkal (család, szomszédság- mikrokörnyezet, iskolai és egyéb gyermekközösségek, azonos korcsoportbeli közösségek, munkahelyi kollektíva, stb.). Ha kifejezetten a legfontosabb karmajelölő: a
Holdcsomó szempontjából közelítjük ugyanezen csoportokat, akkor is nagyon érdekes eredményeket kapunk, ugyanis vannak jellegzetesen megjelenő Holdcsomók a vizsgált személy körül, míg néhány kimarad köreiből. Sőt: el lehet különíteni azt, hogy a magántermészetű kapcsolatokban milyen Holdcsomó számít inkább tipikusnak, s mondjuk a munkahelyiben két- három másféle Holdcsomóhoz tartozó emberek bukkannak fel. Szülő-gyerek helyzetben igen gyakori, hogy azonos vagy szemben lévő Holdcsomókkal áll össze a
család. A 18,5-20, aztán 36-38 éves korban történő szülővé válásnál nagy az esély arra, hogy a gyerek Holdcsomója azonos lesz a szülőével, míg a 27,5-30 éves-kori szülővé válásnál fordított jegyhelyzetben lesznek. Lásd a főoldalon a II./2 rész, Holdcsomók alapfogalma alcímnél.
Karmikus csoportnak minősíthető az a jelenség is, hogy amely családtaggal a leginkább sok vagy egy, de kardinális megoldandó dolgot halasztunk el, a továbbiakban a családtaggal azonos Holdcsomójú emberekkel találkozunk nagyobb arányban. Például házastárs, főnök, kolléga, vagy ellenség formájában, mert
addig kerül elénk az a minket legjobban ingerlő motívum, amíg nem tudjuk megoldani a hozzá kötődő feladatot. Megdöbbentő következetességgel fordulnak elő az ilyen jelenségek. Nemcsak a, kellemetlennek értékelt ismétlődések jellemzőek azonban, hanem a kevés konfliktussal terhelt családi viszonylatokból is
visszaköszönnek azok
a segítők, akiknek a számunkra kedves családtaggal- családtagokkal azonos a Holdcsomója.
Izgalmas és nehezen felderíthető csoport azon emberek köre, akiknek előző életeikben voltak kereszt-kapcsolódásaik és most különféle erős vagy csak érintőleges kontaktusba kerülnek egymással.
Nagyobb léptékben haladva – Holdcsomótól teljesen függetlenül – karmikus csoport egy falu, város, ország, földrész, és a Földön egyidejűleg élő valamennyi ember. Ugyancsak nagyobb karmikus csoportot képeznek mindazok, akik egy-egy jellegzetes, hosszabban (8-10-14 éven át) fennálló bolygóállás ideje alatt születnek, mert olyan óriási generációs tömböt képviselnek, amelynek komoly funkciója van a világban zajló folyamatok változásában- változtatásában.
Végül természetesen
fontos nagy karmikus csoportokat jelentenek azok, akiknek Holdcsomója azonos jegyben van, vagyis akik 18,5 éves és ennek többszöröse időkülönbséggel születtek egymáshoz képest (s persze abban a másfél évben, amely az azonos korosztályokat jelenti). Ebből értelemszerűen 12 van, s a mai népességi viszonyok között valamivel több mint félmilliárd ember tartozik egyidejűleg egy-egy csoporthoz. Mindegyiknek megvan a maga ugyanolyan fontos része az egészben, kiegészítik, támogatják egymást.
Lásd még: ugyanitt a Holdcsomó címszavakat, a kezdőoldalt, a Sorozatokat.
Karmikus feladat
A karmát lehet hasonlítani az iskolai tevékenységhez, amennyiben központi eleme – persze bizonyos felfogás szerint – a tanulás, s annyiban is, hogy akkor léphet felsőbb osztályba az ember, amikor az alsóbb évfolyamokat megfelelően elvégezte. Ebbe az is belefér, hogy éppen hogy csak meg nem bukik a tanuló, s hatalmas anyagrészek maradnak számára homályban.
A karma viszonylataiban olyan feladatokra kell asszociálni, amelyeknél addig nem lehet tovább, magasabb szintű feladathoz lépni, amíg a soros részét maradéktalanul meg nem oldottuk. Még ebben a szisztémában is megvannak a feladatmegoldásban a mennyiségi- minőségi különbségek. Nekifuthat többször az ember, vagy megoldhatja elsőre, kedvvel vagy nyögvenyelősen végzi a feladatot, kihozza a maximumot magából vagy megelégszik az éppen elfogadható teljesítménnyel.
„Olyasmi ez, … mint hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de … ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.” J. K. Rowling (Harry Potter és a Félvér Herceg)
Néhányszor szerepel itt a különböző szövegekben, hogy a karma keresztül-kasul átszövi életünket és személyiségünk alakulását, úgyhogy
minden feladatunk karmikusnak tekinthető, de mégiscsak
különbséget teszünk mondjuk a mindennapi fogmosás és a személyi konfliktusok feloldása vagy feldolgozása között. Nyilvánvaló, hogy
a kiemelt, jól érzékelhetően fókuszba kerülő és megoldásukig fókuszban is maradó, s rendszerint frusztráló, nyomasztó, kényszerítő jellegű témaköröket emeljük ki karmikus feladatként, amelyek minél élénkebben foglalkoztatnak bennünket, annál hangsúlyosabb sorsszerű voltuk.
Az ilyen feladatok változatossága oly gazdag, hogy nehéz rendszerbe sorolni, annál inkább, mert a karma specialitása, hogy teljesen személyre szabottan nyilvánul meg, ezért nemigen lehet általánosítani. Mindenesetre a valamilyen elvont dologhoz, jelenséghez való belső hozzáállás az egyik nagy egység, amelyen belül módosítanunk kell viszonyulásainkon, a másik nagy egység pedig kapcsolatrendszerünkön belül érvényesül és a kapcsolatokon, kapcsolattartáson kell módosítanunk – amelynek feltétele ugyancsak a belső hozzáállás változása.
Karmikus kapcsolatok
Kissé értelmetlen ez a kifejezés is, mert minden kapcsolat karmikus, a közömbös mikro-találkozásoktól a számunkra legnagyobb horderejű, hosszan tartó, intenzív kapcsolatokig. Az utóbbi kategóriát értjük karmikus kapcsolatokon, azokat a viszonyokat, amelyekben a legélesebben látszik a visszatükröződés, a legélénkebben kerül fókuszba az aktuálisan legfontosabb feladat. Az ilyen kötések gyökerei több előző életbe nyúlnak vissza, s a leghangsúlyosabbakéi egészen távoli múltba, s több életben is felbukkannak egymás mellett az ilyen módon együvé tartozó lelkek – emberek.
A karmikus kapcsolat egyik fontos ismérve, hogy nem lehet tőle szabadulni, amit egyébként vagy szeretne az érintett vagy egyáltalán nem is szeretne, de akkor is érzi a kötődésnek bizonyos kényszerűségét. Addig egyébként nem is lehet szabadulni, amíg azt a közös feladatot el nem végzik, meg nem oldják, amely miatt összehozta azt a két (vagy több) embert a karma, s amelyet most pontosan az aktuális leosztásban tudnak a leginkább elvégezni, méghozzá kölcsönösen. Mindig mindegyik résztvevő félre vonatkozik a karmikus kötés és a hozzá társuló feladat, akárhogyan is – jól vagy rosszul – viselik.
A családi kapcsolatok között nagyon sok kiemelten karmikus jelentőségű létezik, de nem feltétlenül mind ilyen! A szülőkkel, testvérekkel, saját gyerekekkel nagy arányban megfogalmazható a karmikus jelleg. A társkapcsolatokban még inkább. A távolabbi viszonyokból is bőven lehet meríteni: barátok, tanár-diák, főnök-beosztott, kollégák, sporttárs, lakótárs, ügyfél és bárki játszhatott már valamelyik előző életünkben olyan szerepet, amelynek következményeivel még a mostaniban is kell számolniok a feleknek.
Az egyéni horoszkópokban általában jól meg lehet találni azt, hogy melyik kapcsolatunk, vagy kapcsolatrendszerünk nyúlik vissza a legintenzívebben a karmához.
Konstelláció
Eredeti jelentése szerint a bolygók egymással képződött (látszólagos) kapcsolata. Lásd csillagképek. Asztrológiai szakszóként ma már voltaképpen az egész horoszkópot értjük rajta, de szorosabb értelemben továbbra is a bolygók egymással létesülő kapcsolódásait (fényszögeit) jelenti – a meghatározott szabályok szerint.
Lásd: fényszögek
Kölcsönös hatás
Ezt a fogalmat Martin Schulman, a Holdcsomópontok és a reinkarnáció című művében alkalmazza. Azt értjük rajta, hogy ha az egyik Holdcsomópont uralkodó bolygója a másik Holdcsomó jegyében van, akkor létesül kölcsönös hatás.
Például: a Bika felszálló Holdcsomó ura a Vénusz a Skorpióban tartózkodik valakinek a születésekor – ez kölcsönös hatás, mert a felszálló ura a leszálló jegyében van. De az is kölcsönös hatás, ha a leszálló ura áll a felszálló jegyében – például a Skorpió leszálló Holdcsomó két ura a Plútó és a Mars. Ha teszemazt a Mars a Bikában tartózkodik, akkor a leszálló ura van a felszálló jegyében.
Jelentése pedig – a szerző szerint – az, hogy
az előző életek és a mostani viszonyai annyira összekeveredtek, hogy az érintettnek információra van szüksége ahhoz, hogy jelen karmájának feladatai felé ütemesebben tudjon haladni.
Amíg azzal van elfoglalva, hogy bogozza az összekuszálódott szálakat ugyanis, addig kevésbé tud érdemi módosulásokat végrehajtani önmagán. Sajnos többet a szerző sem mond erről a kérdésről. Mégis úgy lehet lefordítani ezt a tényezőt – leegyszerűsítve – hogy például a nem sokkal a mostani előtt eltelt előző életben ugyanabban a családban élt az érintett, mint most, csak természetesen teljesen más szereposztásban. Például nagyapa státuszban halt meg, s most az egyik szülője volt abban a szituációban a gyereke vagy unokája. Ő ismeri a család tagjait azoknak azonos szerepében, de saját maga már más testben, esetleg más neműként született újjá. Természetesen ezekre élesen nem emlékszik az ember, de átütések, érzelmi áthúzások szép számmal lehetnek az életében, s ezek jobban megbonyolítják viszonylatait, mint másoknál, ahol nincs ez a nagyon közvetlen élénk hatás. Vagyis a kölcsönös hatás. Egyszerűsödnek a dolgok, ha tudatosan is át tudja élni a szerepváltást.
Leszálló Holdcsomó
Lásd a Holdcsomó címszónál
Nap-jegy, Nap szerinti jegy
A legközismertebb, legelterjedtebb fogalom, még ha nem is így nevezik gyakorta. A dátum szerinti jegyet értjük rajta voltaképpen. Alapja az, hogy a Nap meghatározott ideig egy meghatározott jegyben jár a földi nézőpontból. Minden év március 21-től (vagy a két szomszédos nap egyikétől, tehát 20-tól vagy 22-től – ez mindig változik, aszerint, hogyan csúszik az emberi naptár a Nap útjától) április 21-ig (vagy: lásd előbb) a Kos jegyében jár, április 21-től május 21-ig a Bikában, s így tovább. Akik tehát az
adott jegy havában születnek, azoknak az embereknek
abban a jegyben áll a horoszkópjukban a Napja. Erre alapoz az úgynevezett magazin-asztrológia, amiben azért lehet sok találó elem, mert a Nap az alapkarakter jellemzőit mutatja.
Lásd még az Ascendens címszónál is
Nappálya
A Nappálya, szakszóval: Ekliptika, a Nap Földről szemlélt látszólagos útjának íve, amit egy ellipszis formájában képezünk le. Ez az Állatöv – a 12 nevezetes jegy – mentén van, amelynek emiatt is van kitüntetett szerepe: ez az az út, amit a Nap – a Földről nézve látszólag – évről évre megtesz. (Tulajdonképpen a Föld keringési síkja a Nap körül.)
Nemzedékek
Minden hosszabb ideig fennálló konstelláció figyelemre méltó, mert egy egész generációnál azonos, meghatározó tartalmakat jelent. Emiatt az adott nemzedék teljesen eltér a tőlük idősebbektől és fiatalabbaktól egyaránt. Jellegzetes a lassú bolygók hosszan tartó kapcsolódása, tartalmaik speciális keveredése.
Uránusz-Plútó együttállás a Szűzben:
118 illetve 142 évenként bekövetkező konstelláció. Utoljára 1961-69 között volt a Szűzben, legközelebb 2103-ban, a Bikában létesül.
A Szűz Uránusz-Plútó együttállás egyéni szinten olyan lényeglátást jelent, ami túlmutat a jegy piszkálódóan kicsinyes analitikus hajlamán, de ugyanígy túlmutat a földi (köznapi) jellegű ambíciókon is, mert az ilyen ember a karma rendező elvének ösztönös ismeretével született, s elsősorban a karmára próbál koncentrálni, nem pedig holmi karrierépítésre. (Ez alól is van persze kivétel.)
Fogékony az ezoterikus, okkult ismeretekre, ehhez is veleszületett adottságai vannak, s elég jól meg is találja a helyüket a nagy rendszerben, nem becsüli le, de nem is fújja föl jelentőségüket. Külön kiemelendő az egészség-betegség kérdéseinek, s a gyógynövényeknek ösztönös ismerete. A szervezet egyensúlyának táplálkozás útján történő fenntartása, az erre való fogékonyság is jellemző. Az élet, az élővilág s a Föld (Gaia anya) tisztelete az ember spirituális fejlődése miatt fontos számára.
Intelligens, diplomatikus és – paradoxonként – kritikus, de kritikáját nagyon
ritkán nyilvánítja meg. Akkor azonban olyan módon, hogy az érintett nem felejti el, globálisan és lehengerlően föltárja véleményét, majd újabb 8-10 évre takarékra teszi. Ebből a jelenségből éppen nem látszik, de sajátos
problémái vannak az önbizalommal, úgy külsődleges megjelenését mint belső tartalmait illetően. Az említett lényeglátás miatt saját Ego-jának szerepét nem tudja annyira fölnagyítani, ahogy más nemzedékek tagjai, hiszen pontosan tudja, hogy az egy hanyadrésze a hétmilliárdnak. Képességeivel azért sincs egészen tisztában, mert úgy gondolja: hasonlók mindenkinek vannak. Pedig azok
az energiák, amelyekkel gazdálkodik, messze meghaladják a szokványos mértéket és minőséget. Emiatt kellőképpen feszítik is a szülöttet, s
esetenként robbanással fenyegetnek. Mivel igen lassú bolygókról van szó,
ritkán szabadulnak el az említett energiák, akkor azonban nagyon alaposan. Vagy a környezetében rombol ilyenkor, vagy önpusztító tendenciákba torkoll a feszültség. Pánikbetegség, depresszió, anorexia, különleges ideg- és elmeproblémák stb. Ha nem ő maga rombol, akkor is hajlamos körötte romba dőlni időnként a világ, mert annak kereteit is szétzúzzák az Uránusz-Plútó együttesének nem mindennapi erői.
Minden nemzedéknek, s benne minden egyes embernek
megvan a maga küldetése (kinek kisebb, kinek nagyobb, s persze a minőségben is van különbség – de valamilyen missziót mindannyiunknak be kell tölteni). A XX. századi Uránusz-Plútó együttállásos nemzedék karmikus küldetéséből
néhány fontos motívum: az
egyéni gondolkodásmód átalakításában való példa értékű részvétel amelyre azért különösen alkalmas, mert semmilyen ideológiai áramlat uszályába nem szegődik. A kapcsolatrendszerek átalakítása, kezdve sejt szinten, a teljesen fölforgatott
férfi-nő kapcsolatok újrarendezésével annak érdekében, hogy majd – más generációk részvétele mellett – a nagy társadalmi kapcsolatrendszerekben is végbe tudjon menni ez a transzformáció. Az ezredforduló környékén igen
különlegesen követik egymást a transzcendens bolygók uralmi, illetve erős jegyhelyzetben. Csupa olyan ember születik (csaknem folyamatosan) 1984-2026 között, akiknek valamilyen extra bolygóállása van, a megfelelő extra emberi megjelenési formában. Nos, életkoránál fogva
a Szűz-Uránusz Plútós nemzedékből kerül ki a derékhada annak a populációnak, aki a legelső, 1984-96-os generációt (Skorpió Plútó) nevelte- neveli, s ők (lesznek) a nagyszülei azoknak, akik az említett (1984-2026-os) periódus végén születnek. Ily módon a nagy (globalizációs) áramlatok alakításából, átalakításából – látszólagos passzivitása ellenére – aprómunkájával igencsak kiveszi a részét a tárgyalt generáció. Ennek tagjai tudják egyébként a leginkább érteni, s ezért kezelni is azokat a gyerekeket, fiatalokat, akikkel a nem 1961-69 között születettek meglehetősen tehetetlenül állnak szemben. Itt is az ösztönös (ember)ismeret segít, s az a tudat, hogy mindennek van valamilyen karmikus célja, akkor is, ha ez aktuálisan a mindennapok monotóniájától vagy a részletektől nem is látszik tisztán.
Okkultizmus
Latinból átvett kifejezés. Jelentése: természetfeletti, titokzatos erőkben és szellemekben való hit, az ezekkel való foglalkozás és annak elmélete (mágia, spiritizmus, asztrológia stb.)
Radix
Jelentése: gyökér, s az alaphoroszkópot értjük rajta.
Továbbiakban lásd a Horoszkóp címszónál
Reinkarnáció
Ahogyan karma-tanból is annyi van szinte, ahányan beszélnek róla, a reinkarnációról ugyanolyan gazdag a kínálat – és nincsenek fedésben egymással az egyes erre vonatkozó elképzelések (sem). Én is megalkottam a magam koncepcióját az asztrológiából és a reinkarnációs visszavezetésekből származó tapasztalataim és saját gondolataim alapján. Az itt olvasható interpretáció tehát egy a sok-sok közül, s egyáltalán nem gondolom azt, hogy megdönthetetlen igazságokat tartalmaz.
 |
| Atlantisz |
A reinkarnáció ´újratestesülés´ ismételt leszületés egy olyan folyamatban, amely egyes feltételezések szerint élettelen – például ásványi – állapotból indul és egyre fejlettebb szervezeteken át az emberi formáig ér, majd emberi alakban is számtalan inkarnáción keresztül fejlődik tovább a lélek. A leszületések mennyiségét és ütemét is igen változatosan jellemzik a különböző felfogások. A visszavezetések alapján az ősidőktől folynak az újratestesülések, sőt, némely ritka és extrém esetben régebbi civilizációba (Atlantisz, Lemúria) keveredik az utazó. Ami pedig az ütemet illeti, igen változó: van amikor száznál is több földi év eltelik két élet között és van, amikor mindössze egy-kettő.
A reinkarnáció célja az, hogy az eredetileg hozott és a különböző életek során változó (bizonyos időben és területeken csökkenő, másutt növekvő) karmát a lélek végső soron ledolgozza és elváljon a földi síkon zajló fejlődési folyamattól. Abban sem egyeznek az egyes ideológiák, hogy egyáltalán van-e vége, végcélja és ha igen, akkor micsoda, a fejlődésben egyeznek meg többé-kevésbé. A magam részéről azt gondolom és remélem, hogy van vége ennek a folyamatnak, mégpedig az „egységbe visszatérés”.
A mi központi témánk, a Holdcsomó és az arra alapozott karmabontó tréning intenzíven foglalkozik a reinkarnációs folyamatban elfoglalt aktuális helyzettel, a hozadékkal és főként a jelen feladattal.
Lásd még az összes Holdcsomóról szóló részt
Rejtett Ascendens
Súlyponti jegyként is szokás emlegetni. Egy egyszerű számítással azt állapítjuk meg, hogy a 10 égitest, valamint az Ascendens és MC tengely jegyhelyzete alapján hová esik a horoszkóp súlypontja. A négy elem (tűz, föld, levegő, víz) és a három minőség (kardinális, fix, labil) szerinti kategóriákat vesszük figyelembe, s azon belül azt, hogy a horoszkóp egyes bolygói milyen jellegű jegyekben vannak. (Például: a Nap a Rákban: víz és kardinális, a Hold a Nyilasban tűz és labil, a Merkur az Oroszlánban tűz és fix jegyekben stb.) Nem azonos pontértékkel számoljuk az egyes elemeket, hanem a Nap, Hold, Merkur és Ascendens 2-2 pontot, a többi elem 1-1 pontot kap. (Nem minden rendszerben pont ugyanígy számítják, apróbb különbségek vannak.)
Általában kijön egy
legmagasabb pontérték az elemi (tűz, föld, levegő, víz)
és a minőségi (kardinális, fix, labil)
kategóriában is. Például: az összesen 16 pont értékből a legtöbb – 7 pont – a levegő elemben, s a minőségi kategóriában pedig 6 pont a legtöbb, a labil jegyekben. Az az egyetlen jegy lesz a Rejtett Ascendens, amelyre a két kritérium együttesen jellemző, vagyis példánkban a levegő-labil az Ikrek. Ha „holtverseny” alakult ki bizonyos kategóriák között, arra is megvannak az iránymutató szabályok, melyekkel itt nem terhelem az olvasót.
A rejtett Ascendens az emberek kb. 60-70 %-ánál vagy a Nap, vagy az Ascendens jegyével megegyezik. Ebben az esetben azt erősíti nyilván, amellyel azonos jegybe kerül a súlypont is. A 30-40 %-nál egy harmadik jegy jön ki. Ekkor a Nap és az Ascendens jegye mellé egy harmadik, egyenrangú komponens kerül, amely színesíti a személyiséget, de bonyolultabbá is teszi, ami az önismeretben, s az ebből következő, az élethez, a körülményekhez és a többi emberhez való viszonyulásban csapódik le.
Retrograditás
Az egyes
bolygók különböző időközönként,
rendszeresen látszólagos hátráló – retrográd – mozgásra váltanak. Ez a Földről szemlélt jelenség amiatt következik be, mert változik a Föld és az adott bolygó
relatív sebességkülönbsége. Ahhoz hasonlítható leginkább, mint amikor két jármű megy hosszabb ideig egymás mellett, s a lassabbról hamarosan az a benyomása támad az embernek, hogy az hátrál. A bolygó valójában és természetesen ugyanolyan szédítő (kozmikus) sebességgel száguld előre a pályáján, csupán optikai csalódásról van szó. Annál lényegesebb a jelentése annak, ha egy planéta retrográd. Nagy általánosságban az fogalmazható meg, hogy
lassítja, néha szinte leállítja azokat a dolgokat, amiket jelent.
A Merkur retrograditása ennél sokkal árnyaltabban nyilvánul meg, s igen látványos: a kommunikáció, közlekedés területén jelez zavarokat. Összeomlik az internet egy része, vagy/és néhány számítógépes rendszer, a telefonok nem működnek, téves kommunikáció folyik az emberek között, türelmetlenség, idegesség, a merkuri területeken (minden olyan területen, ahol bármilyen forgalom zajlik, mint pl. a kereskedelemben, vagy olyan helyeken ahol ügyintézés zajlik, oktatásban stb.) Sok baleset, úti kellemetlenség, közlekedési anomália fordul elő mindig abban a három hétben, amíg a Merkur retrograditása tart.
A bolygók minden – direktből (előre haladóból) retrográdra és hátrálóból előre – fordulás előtt egyre jobban lelassulnak, közvetlenül a fordulás napjaiban szinte állni látszanak (stacioner állapotnak nevezi az asztrológia ezt). Az Uránusz s még inkább a Neptun, Plútó majdnem két hétig ugyanazon pozícióban figyelhetők meg, minimális elmozdulással. A gyors planétáknak az átlagoshoz képest meghosszabbodik a tartózkodása abban a jegyben, ahol éppen fordulnak.
A
születés pillanatában hátráló bolygóknak is van jelentése, mégpedig ott is a lassítást lehet kiemelni. Hátráltatja, lassítja, gátolja a dolgokat azon az életterületen, ahol áll egy retrográd bolygó, valamint azokon amiket még ural általában és az adott horoszkópban.
A retrograditás igen gyakori és teljesen normális jelenség, még ha sokszor felettébb kellemetlen is. Több funkciója is van: türelemre tanít, teszteli a rugalmasságot, rákényszeríti azokat, akik hajlamosak előreszaladni, hogy összevárjon bizonyos szükséges körülményeket vagy bevárjon lassabb embereket. Tapasztalataim szerint sokkal könnyebb elviselni, ha tudatában van az ember, hogy most éppen melyik bolygók váltottak hátráló futásba.
A Merkurt már említettem példaként, nos ez a belső bolygónk minden évben három alkalommal retrográd, egyenként kb. 3-3 hétre. A Vénusznál ez a jelenség hozzávetőleg másfél évenként esedékes, 41-44 nap (nem egészen másfél hónap) időtartammal. A Mars kb. kétévente fordul hátrálóba, s 2-2,5 hónapig halad látszólag visszafelé. A Jupitertől mindegyik bolygó minden egyes évben hosszabb ideig hátrál: a Jupiter 4, a Szaturnusz kb. 4,5, az Uránusz és Neptun 5-5, s a Plútó nem egészen 5,5 hónapon át. Nem közömbös szempont, hogy mely bolygók retrográdok egyidejűleg és természetesen az sem, hogy milyen jegyben.
Nemcsak az említett szempontokból van jelentősége a retrograditásnak. Amikor egy bolygó jegyet vált – áthalad a Nappálya egyik tizenkettedéből a következőbe – s pont ekörül retrográd, akkor az történik, hogy belép a jegybe, halad előre valamennyit, majd leáll, megfordul és visszahátrál a megelőző jegybe. Ott is halad valamennyit, majd ismét leáll, direktbe fordul és újból belép a jegybe. A gyorsabb bolygóknál (Merkur, Vénusz, Mars, sőt: még a Jupiter is ebből a szempontból ide számítható) ez a jelenség elég gyakran előfordul, de nem következetesen. A Szaturnusznál nagyon ritka, hogy ne hátráljon vissza megelőző jegyébe. Az Uránusznál is találkoztam – ezer évben egyszer – ilyen jelenséggel. A, Neptun, Plútó esetében kizárt, hogy egy belépéssel váltanának jegyet. Sőt: amikor a Plútó a nagyon lassú szakaszában jár (Halak-Kos-Bika-Ikrek-Rák), akkor egynél többször is visszahátrál a megelőző jegybe.
Abból a szempontból is van jelentősége a retrograditásnak, hogy hányszor létesül egy-egy fényszög két (-három) égitest között, mert rendszeresen előfordul, hogy a gyorsabb bolygó a lassabbal háromszor is érintkezik, holott „normál” esetben csupán egyszer történik meg bizonyos fényszögben a kapcsolódás. Egyébként is: sokkal hosszabb ideig állhatnak fenn ilyenkor az aspektusok, amikor pont a nagyon lassú szakaszban létesülnek.
A tranzitoknál (lásd ezt a címszót) szintén nagy a jelentősége, hogy csak egyszer vagy háromszor (Neptun, Plútónál néha ötször!) érintkezik valamely érzékeny ponttal egy-egy égitest, s annak is, hogy egy átvonulás mennyi ideig érvényesül. Ugyanis amikor fordulásnál különösen lassú a bolygó, s pont ott megy át valamely nevezetes ponton, akkor sokkal tovább tart időben is, s nemcsak „darabszámban” a tranzit. Az Uránusz-Neptun-Plútó triásznál mindig hónapokig tart egy ilyen időszak, de még náluk is érzékelhető az időtöbblet.
Újabb szempont az egzakt nélküli fényszögeké, amelyek ugyanezzel a jelenséggel függenek össze. Ilyenkor a fényszögben részt vevő bolygók egyike megközelít bizonyos távolságot a másikhoz képest, de nem éri el a pontos pozícióját, hanem mielőtt az megtörténne, retrográd haladásra vált és immár hátrálva lassacskán elhagyja azt a bizonyos kapcsolódást. Ha ez nehezen érthető, képzeljünk el két embert, egyikük lassan halad előre karját kinyújtva, míg a másik valamivel gyorsabban közeledik az első felé, ugyancsak kinyújtott karral. Mielőtt azonban elérné társa ujjait, megáll majd elkezd hátrálni, miáltal az érintkezés létrejötte nélkül eltávolodik a másiktól. Természetesen direktbe fordulásnál is létrejöhet a jelenség. Visszaforgatva a bolygókra a helyzetet: ugyanazt érezni tulajdonképpen, mint a példánál: a várakozás feszültségét, azt, hogy na mindjárt megtörténik (valami)! Még bizonyos erőfeszítést is, hogy jobban kiterjesszem azt a hatókört, amin belül már érvényesülhet a kontaktus – majd nem történik semmi. Körülbelül így írható le ennek az (egzakt nélküli fényszögnek) állapotnak a jellege. Hozzá kell azonban még tenni azt is, hogy vannak egzakt nélküli fényszögek, amelyek hatálya alatt mégis történnek hozzá köthető dolgok. Meglehetősen nehéz előre megkalkulálni, hogy melyiknél igen és melyiknél nem. Bizonyára ez is karmikus tanulás, tanulságok levonásának a körébe tartozik.
Sárkányfej
Felszálló Holdcsomó – lásd a Holdcsomónál
Eszes Dóra alkotása Holdcsomó
Sárkányfarok
Leszálló Holdcsomó – lásd a Holdcsomónál
Eszes Dóra alkotása:
Holdcsomó
Spirituális, spiritualitás
A kifejezés alapja a latin spiritus (spiritusz) – szellem, lélek alapjelentésű szó. (Tisztán) szellemi, lelki, testetlen- anyagtalan az egyik értelmezése. (Van kifejezetten egyházi jelentése is, ami kissé más). A napi szóhasználatban a szellemi- lelki fejlődésre, ilyen életszemléletre mondjuk, hogy spirituális.
Kapcsolódó bejegyzés Domján Mónika Mónika és a tarot című blogján: Vallás, spiritualitás, transzcendencia, ezotéria – hisztéria
Születési képlet
Lásd a Horoszkóp címszót
Születési uralkodó
Adott
horoszkóp Ascendensének uralkodó bolygóját nevezzük így. Eléggé közismert, hogy minden jegynek van egy, illetve (3 jegynek) 2 úgynevezett uralkodó bolygója – az az égitest, amelynek tulajdonságai a leginkább hasonlítanak a jegy tulajdonságaihoz, ezért „jól érzi magát” a jegyben. Úgy is szokás emlegetni, hogy „otthon van”, „otthonában van” – latin kifejezéssel: domicil. (Erről a témakörről szó esik ugyanitt, a Bolygók jegyhelyzete szócikkben és a Sorozatok menüpontban, az 1. Bevezető a Holdcsomó generációkhoz részben.) Másutt is szerepel, de itt is felsorolom, hogy a Kosnak a Mars, Bikának: Vénusz, Ikreknek a Merkur, Rák: Hold, Oroszlán: Nap, Szűznek is a Merkur, Mérleg: Vénusz, Skorpió az első kettős uralmú jegyünk: Plútó és Mars, Nyilas: Jupiter, Bak: Szaturnusz, a Vízöntő is kettős uralmú: Uránusz és Szaturnusz a két bolygó, mely benne van otthon, s végül a Halakban a Neptun és a Jupiter szerepel társuralkodókként.
Tehát az a bolygó vagy azok a bolygók, amely(ek) az Ascendens jegyének az uralkodója (uralkodói) a legfontosabb égitestek mindenkinek a horoszkópjában. A modern asztrológia felfogása szerint a születési uralkodó testesíti meg magát az illetőt, s nem a Nap vagy a Hold (a tradicionális asztrológiában férfi- illetve női képletben a két fővilágosító viseli ezt a szerepet), vagy pedig a dátum szerinti jegy, vagyis a Nap. Az a jegy és az a ház, amelyben a születési uralkodó van, kiemelt az adott konstellációban. Általános állapota, a többi bolygóval való kapcsolódása egyaránt fontos annak megítélésében, hogy az érintett személy mennyire stabil, bízik-e önmagában vagy segítségre szorul, mennyire tud előrehaladni az életben, tudja-e tehetségét kamatoztatni stb. Természetesen vannak még más elemek is, amelyeket vizsgálunk az említett kérdéseknél, de a születési uralkodó az első, amellyel kezdjük.
Típusok (asztrológiai típusok)
 |
| Bika csillagkép |
Sokféle tipológia létezik, s az asztrológiának is megvan a maga csoportosítása a 12 jegy formájában. Minden jegyre felépített az asztrológia egy jellemzést, amelynek alapja az ősidők homályába vész, de mindig bővült és bővül ahogyan a korok is változnak és egyre árnyaltabban tudjuk jellemezni az egyes alaptípusokat. Ezeket nevezzük aztán a jegyek neveivel: Kos-típusnak, Bika-típusnak, Ikrek-típusnak, s a többinek. Elvileg ez a tipológia már nem annyira a Nap-jegyre, mint inkább az Ascendens jegyére (lásd a címszónál) koncentrál, de nagyon sok esetben a horoszkóp fő hangsúlya valamilyen formában visszacsatol a Nap-jegyhez, vagy egy harmadik jegy lesz annyira domináns, hogy azt a típust fogja legtöbbször vagy leglátványosabban felmutatni az illető. Tiszta típus szinte egyáltalán nem létezik, bár ilyen asztrológiai kategória igen. A horoszkópokban rendszerint többféle típus keveredése látható.
Azt nevezzük tiszta típusnak, ha az Ascendens jegyének az uralkodó bolygója – ami egyébként a születési uralkodó, mindenki képletében a legfontosabb bolygó, az szimbolizálja magát az illetőt – az I. házban, az Ascendens jegyében áll és nincs a közelében másik bolygó (nem áll együtt mással). A tipológia a belső és külső jellemzőket egyaránt leírja, minden szempontból ez az alap, amelytől aztán az egyéni variációk elég jelentősen eltérnek.
Transzcendens
Latin eredetű szó, jelentése: a megismerés határán túli, az anyagon, a tapasztalaton felüli, érzékfeletti, illetve másik olvasata: magasabbrendű, felsőbbrendű (a lélektanban még: tudatalatti). Ezoterikus szövegekben mindhárom olvasata érvényesül.
A mi szorosabb témakörünknél a Nyilas felszálló Holdcsomó leírásában szerepel a kifejezés („Ha gondolatait transzcendentalitással kezdi összekapcsolni, önmagában is lelki egységre talál…”), ahol arra is utal a szerző, hogy nemcsak az van, ami kézzelfogható, mérhető, az alap-érzékszervekkel észlelhető – vagyis ami anyaghoz kötött. Arra is, hogy távolabbi nézőpontból a valódi arányok jobban láthatók, s arra is, hogy az érzékfeletti világban olyan segítségre (irányításra) talál az ember, amellyel tudattalanján keresztül veszi fel legjobban a kapcsolatot.
Kapcsolódó bejegyzés Domján Mónika Mónika és a tarot című blogján: Vallás, spiritualitás, transzcendencia, ezotéria – hisztéria
Tranzitok
Az asztrológia haladottabb fokán vizsgáljuk azt, hogy
egy-egy égitest aktuális haladása során érintkezik-e egy horoszkóp valamilyen elemével (érzékeny pontjával). Értsd: van egy konstelláció – például egy születési horoszkópé – amelyben bizonyos bolygóállást rögzítünk, beleértve nemcsak azokat a pontokat, ahol egy égitest áll, hanem valamennyi lehetséges kapcsolódási pontját is. Ez marad érvényes az illető életére. Az égitestek azonban haladnak tovább a maguk útján és különböző sebességgel elérnek olyan pontokat, amelyek abban a bizonyos horoszkópban vannak. Ezeket nevezzük
átvonulásnak, szakszóval: tranzitnak. Amikor valamely égitest tranzitál egy érzékeny pont felett, azzal aktiválja azt – magyarul:
megélénkülnek azok a területek, amelyeket a planéták (jegyek, házak) jelentenek. Külön értelmezése van a tranzithatásoknak, amelyek ismertetésére itt persze nincs mód, arról nem is beszélve, hogy mindig az adott alaphoroszkóphoz kell viszonyítani ezeket (is).
A Nap (s vele a Merkur és Vénusz) minden egyes évben sorra érinti ezeket a pontokat, hisz mindhárom egy év alatt tesz meg egy teljes (horoszkóp)kört. A Hold minden hónapban. A Mars kétévente, a Jupiter 12, a Szaturnusz 28 évente. Az Uránusz akkor érintkezik minden ponttal, ha valaki megéri a 84. életévét, a Neptun (165 év) és a Plútó (250) év pedig nem tud átvonulni minden pont felett.
Megvan annak is a szokásos ideje, hogy meddig érvényesül egy-egy átvonulás. A Holdé mindössze 6 óra. A Nap, Merkur, Vénusz tranzitjának időbeli hatóköre három nap (együttállásnál, szembenállásnál kicsit több, az úgynevezett fél-fényszögeknél kicsit kevesebb). A „minden csoda három napig tart” szólás ilyen összefüggésekből származhat. A Mars átvonulása 5-6 nap, Jupiteré 6-12 nap, Szaturnuszé egy-két hét. Az Uránusztól kifelé a tranzitok több hónapig tartanak, növekvő időmennyiségben. (Uránusz 2-3, Neptun 3-4, Plútó 4-5 hónap.) Amikor retrográd egy bolygó, többször átvonulhat egy-egy érzékeny pont felett, biztosítva az aktuális feladat alapos megdolgozását és a bevésést, néha-néha pedig „jutalomként” (amikor az előnyös kapcsolódások vannak soron). A többszörös tranzit mellett az időtartam növekedése is számít.
Zodiákus
Lásd az Állatöv címszót
Azokat az alapelemeket, amelyek megtanulhatók, az asztrológiai szakzsargon recepteknek hívja, s nem véletlenül. Érzékletes hasonlat a sütés-főzés: ahogyan a nyers alapanyagokból bizonyos fizikai és kémiai változások során valami egészen más késztermék lesz, úgy lehet értelmezni a különbséget egy általános tipizálás, vagy az asztrológiai receptek (például: a Hold a Mérlegben ilyen és ilyen) nyersanyaga és az értő horoszkópelemzés között. Még abból a szempontból is megállja a helyét ez a hasonlat, hogy nem mindegy, a szakács/cukrász milyen képességekkel bír, mi a specialitása, aktuálisan milyen mentális- pszichés- fizikai állapotban van – hiszen ugyanannak az ételnek is hányféle ízt lehet adni! Megfordítva a példát: egyfajta nyersanyagot – legyen az mondjuk a liszt – milyen rengeteg táplálékhoz lehet használni, változatos formákban, mennyiségben, adagolási ütemben.
megközelítés segítségével juthatsz közelebb önmagadhoz. Átfogó képpel indítunk a Dan Millman-féle életfeladat-rendszer alapján, a tarot kártya segítségével egy aktuális élethelyzetedre láthatsz rá mélyebben, a Szomatodráma pedig egy testi tünteted, fizikai betegséged „lelki” üzenetét segít megfejteni. Végezetül pedig egységbe kovácsoljuk ezt a sokféle információt, amelyek vélhetően sok ponton fogják megerősíteni egymást, és széleskörű, árnyalt képet adnak arról az egyedi, megismételhetetlen remekműről, aki Te magad vagy.
amelyekbe az embereket besorolja, és egyfajta feladat-csomagot rendel hozzájuk. Egyszerre kellően egzakt, mivel jól azonosítható, jellegzetes motivációkat, lehetőségeket és veszélyeket ír le egy-egy kategóriánál, ugyanakkor kellően általános ahhoz, hogy az alapvonások végtelen számú, egyedi megnyilvánulási formája is beleférhessen ugyanabba a kategóriába. A tréningen éppen azt a munkát fogjuk elvégezni, hogy az elsődleges életfeladat számához tartozó jellemzést személyes szintre bontjuk le, és így ki-ki saját magának jelölheti ki azt az aktuális, illetve hosszú távú fókuszt, amit az életfeladata jelent számára.
hangsúlyú tanácsadási módszert, és ezt használtam kliensemnél. Évekig oktattam saját fejlesztésű tanfolyamomon a kártya önismereti célú használatát, aztán néhány év szünet következett. Egy-egy kliensem kifejezett kérésére elővettem időnként a kártyát, és még mindig remekül működött, mégis azt hittem, már „leszámoltam” vele. Mostanában éledt bennem újra az igény, hogy egy újabb szinten, a lehető legspontánabb módon, mégis tűpontosan a kérdező igényeire szabva, az ő belső valóságának feltárását célozva újra elővegyem, az évezredes sablon-bölcsességeket lehetőleg mellőzve, az itt-és-mostra koncetrálva.
a logikán alapulna; képtelen vagyok racionálisan megmagyarázni, hogy az ember látszólag véletlenszerű, a Gergely-naptár szerinti születési dátuma miként tárhat fel az életfeladatára vonatkozó valós és megbízható információkat. Csak azt tudom, hogy a rendszer működik, és segítségünkre lehet abban, hogy összeszedettebb életet éljünk – ezt viszont az empirikus vizsgálat évei során szerzett teljes bizonyossággal állíthatom.”
A görög eredetű szó alapjelentése: titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthető, számukra hozzáférhető. (Ellentét-párja az exoterikus – nemcsak a beavatottaknak, hanem a kívülállóknak is való, közérthető, népszerűsíthető.)
